Kedves Gyöngyvér! Tegye föl magának a kérdést: vajon valóban eltaszított magától Isten? Nagyon bízom abban, hogy azért hamar és könnyedén ráfeleli, hogy: dehogyis! Ha már megtapasztalta az ő erejét, jelenlétének édességét, akkor szerezhetett bizonyosságot arról, hogy Isten szereti Önt, segíti Önt. Nincs az a logika, amely okkal arra a következtetésre jutna, hogy Isten ezt a jóságot, szeretetet bármi miatt is megvonná Öntől. Hogy nem érzi, nem mindig érzi, ez más kérdés. Ezen egyáltalán nem kell meglepődni. Jézus seholsem mondta, hogy mindig érezni fogjátok szeretetemet. Ezért ne is legyenek ilyen elvárásaink! Amikor nehezebb a lelkiélet, akkor jön a küzdelem. Küzdelem nélkül nincs érték. Tartson ki bizalommal, hittel, erővel, lelkesedéssel! Felejtse el, hogy milyen elvárásai volnának Önnek Istennel szemben, hogy mit adjon meg, hogyan segítsen! Ez semmit nem visz előre minket a lelkiéletben. Inkább fogadja hálás szívvel mindig azt, ami van: ha az érzelmi telítettséget, akkor azt, ha a sivárságot, küzdelmes kitartás feladatát, akkor azt!

Igen. Aki rendszeresen gyónik, az rendszeresen áldozhat is. Kivált, hogyha a viszonylag ritka gyónáson külső okok miatt nem is tud változtatni. Ezzel együtt tanácsolom azt is, hogy amennyire lehet, keresse az alkalmát annak, hogy rendszeresebben gyónhasson. Nem a gyakori szentáldozás miatt mondom ezt, hanem csupán a saját lelke épülése érdekében. Mindenképpen jót tenne Önnek, ha találna lehetőséget a gyakoribb gyónásra. Mindenesetre javaslom és tanácsolom, hogy minden egyes szentmisén áldozzon meg, ne hagyjon ki ebből egyetlen lehetőséget sem. Annál is inkább, mivel a Szent Eucharisztiának is bűneltörlő hatása van.

Nálunk szokták őket atyáknak nevezni. Hiszen az egyházi rend fokozatát megkapták ők is, a klérus tagjai közé tartoznak.

Alapvetően és elviekben semmiben. Teljesen azonos a kettő. Hiszen a liturgikus ruhák, a szertartás, a szövegek, ezek is mind teljesen egyeznek. (A teljes liturgikus szöveggyűjtemény magyar fordítását Atanáz atya gondozta, és ezt használják Magyarországon az ortodox testvéreink is.) Így volt ez régen is. A XVI-XVIII. században épült ortodox templomok ugyanolyanok voltak, mint az akkor épült görögkatolikus templomok. A hajdúdorogi ikonosztázt ugyanazok a mesterek készítették, mint a tokaji ortodox templom ikonosztázionját. Minthogy azonban a görögkatolikus vidékek és települések jó része sokkal szegényebb volt, ezért a templomaik is jóval szegényesebbek, mint sok ortodox templom. Ez aztán idővel mintegy szokásként rögzült, s ezért tűnnek a díszítésükben egyszerűbbnek a görögkatolikus templomok az ortodoxnál. De teológiai különbség nincsen.

Sajnos magyar nyelven nincs olyan katolikus kiadású könyv, amely a Biblia minden könyvéhez bővebb magyarázatot adna. Bár a Szent István Társulat által kiadott Szentírás viszonylag bőséges jegyzetanyaggal rendelkezik, de nem tér ki minden mondat magyarázatára. Ugyanakkor mindegyik evangéliumhoz írtak olyan kommentárt, amely elég közérthető, de bizonyos teológiai jártasságot feltételez. Ezek a következők: Jakubinyi György, Máté evangéliuma; Martos Levente Balázs, Márk evangéliuma; Kocsis Imre, Lukács evangéliuma; Gál Ferenc, János evangéliuma. Mindegyik kommentár a Szent István Társulatnál jelent meg. Gál Ferenc a Jelenések könyvéhez is írt egy viszonylag egyszerű nyelvezetű kommentárt: Jelenések könyve címmel, amely az Agapé kiadónál 1994-ben jelent meg. Évtizedekkel ezekkel Solt Jenő megjelentetett könyveket, főleg fiatalok számára, amelyek segítenek tájékozódni a Biblia világában. Bár ezek nem kommentárok, de haszonnal forgathatók. Interneten az alábbi linkeken érhetők el: http://www.ppek.hu/konyvek/Solt_Jeno_Igy_ertsd_az_Oszovetseget_1.pdf http://www.ppek.hu/konyvek/Solt_Jeno_Igy_ertsd_az_Ujszovetseget_1.pdf Továbbá kapható a háromkötetes Jeromos Kommentár a Szent Jeromos Bibliatársulat kiadásában, amely tudományos igényességgel magyarázza a szövegeket.

Úgy tudom, hogy az egyházi állásfoglalás is ezt mondja, hogy a benne közölt üzenetek nem állnak szemben a Szentírással és az Egyház tanításával. Mindazonáltal az ígért jelenségek bekövetkezte nem mondható egyértelműnek. Ezért én nem is tartom túl nagy jelentőségűnek az egészet. Azt hiszem, a "nagy figyelmeztetést" csak később kötötték hozzá, amibe később nagyon sok butaság, valótlanság is keveredett. Az biztos, hogy Isten és az ő szentjei, Mária, az angyalok nem akarnak minket rémisztgetni, hogy ijedjünk meg, féljünk valami bekövetkezendő eseménytől. Jézus az Evangéliumban már mindent elmondott. Az Egyház ezt a tanítását folyamatosan továbbadja, segít az értelmezésében. Tehát mindent megkaptunk arra vonatkozóan, hogy vegyük komolyan az életet, készüljünk az örök életre. Ezen felül egyszerűen nincs szükség olyan üzenetekre, amelyek erőteljesebben késztetik az embereket a hit komolyan vételére. Illetve ilyenek vannak, hiszen minden az. Nem csak egy közelben zajló háború, nem csak a világjárványok, hanem minden, ami történik velünk, egy szép naplemente, egy lassan kinyíló virág, sőt, minden hópihe, amely egyenként egy-egy geometriai remekmű, mely néhány másodperc alatt elolvad, nos, minden lehet üzenet Istentől, mely arra utal, hogy ő van, komolyan veszi az életet és az örök életet, és erre akar minket is elvezetni. Egy-egy hópihe üzenetéhöz nem tud többet adni az efféle látványos jelenés.

Nem láttam, csak hallottam róla. Nem is valószínű, hogy meg fogom nézni. Nem igazi film, hanem egy helyzet dokumentáció, egy életdilemma bemutatás, amely mögött sehogyan sem tudom fölfedezni a jó szándékot. Ha történetesen egy barátom szörnyű életdilemmában küzd, teszem azt, kettős életet él, akkor nem kezdem el kamerával figyelni, hogy mi lesz a fejlemény, hanem segítek neki minél hamarabb megoldani. A film bombasztikus ereje abból is fakad, hogy hosszú időn át kísérte a torz élethelyzetet. Tehát annál nagyobbat szól, minél hosszabb ez a megoldatlan, áldatlan helyzet. Erről filmet készíteni olyan, mint amikor egy remek dokumentum képsor kedvéért valaki végigfilmezi, hogyan várja ki a keselyű egy gyermek éhhalálát. Úgy sejtem, ezen mondatokból kiderül, hogy a film elkészültének egyáltalán nem örülök. Sem azért, mert ilyen dolog megtörténhet az egyházban, hazánkban, sem azért, mert erről valaki filmet készít és azt terjeszti.

Jobb lenne a szertartásainkon végig állni, állva énekelni, s csak akkor leülni, amikor tanítást hallunk (szentírási szakaszok, zsoltárok, prédikáció). Az igaz, hogy az áldást alapvetően állva kell fogadni, de az is furcsa volna, ha éppen ülünk - noha nem kellene! - és a pap áldásra kifordultakor fölállunk, utána megint leülünk. Ezt egyáltalán nem tanácsolom. Szóval, jobb állni, de ha éppen ültő helyemben ér az áldás, nem kell fölpattanni álló helyzetbe.

Csak annyit tudok Önnek tanácsolni, ne keseredjék el, kivált ne essen kétségbe. Bízni kell Istenben. Ha úgy látja, hogy valamely intézményben emberi gyarlóságok miatt visszaélések történnek, ezen se rökönyödjék meg. Sajnos, ilyenek vagyunk mi, emberek. De nem akkor lesz békés az életünk, ha ilyenek nem történnek körülöttünk - mondom, erre hiába is várnánk -, hanem, ha megtanulunk együtt élni mások gyarlóságaival, és nem azokkal, hanem a magunkéival törődünk, amelyre viszont csodálatos bocsánatot kaphatunk szerető Istenünktől. No, ezért is mondom, hogy ne essék kétségbe, csak bízzon, és bátran keressen állást. Egészen bizonyosan hamar talál is.

Javaslom, hogy keressen föl egyközelében élő görögkatolikus atyát, aki majd segít Önnek ilyen jellegű könyveket beszerezni. Ugyanakkor azt is remélem, hogy hamarosan újra indul a távvásárlási lehetőség is. A honlapunkon könnyen meg lehet keresni, hogy melyik település melyik parókiához tartozik, s annak mi a címe, az ottani atyának mi az elérhetősége: https://hd.gorogkatolikus.hu/adattar-telepulesjegyzek

Mindenekelőtt a házasságát kell rendbehozni. Enélkül ne vállaljanak gyermeket, és ha még nem született, akkor az összefüggésben lehet ezzel a még rendezetlen állapottal. A gyermek megszületése nem megoldás a problémákra. Nem is tudom, hogy lehet ilyen rossz megoldást kitalálni. Az ártatlan gyermek rengeteg törődést, szeretetet, páros(!) szeretetet igényel. Ha Önök rossz viszonyban vannak a férjével, akkor ebbe a rossz viszonyba érkezik a gyermek, aki még jobban megszenvedi a szeretetlen állapotot. Ön sem tudja adni neki azt, amire szüksége van, így nem is fogja visszakapni tőle azt, amit várna a gyermektől. Így még jobban megnyomorodnék az életük, az Öné is, az érkező gyermeké is. A szeretethiány megbetegíti a gyermek személyiségét. Hatványozódnék a nyomorúság. Ilyen lépést nem szabad megtenni. A lombik - egyebek mellett - ezért is rossz, téves megoldás, mert technikailag akarja megoldani azt, amit lelkileg kell. (Most itt alapvetően nem a lombik program káros hatásairól beszélek, az egy egészen más diskurzus volna. Csak megemlítem, hogy az Önök helyzetében ez miért volna többszörösen káros.) Ha most a rossz házassági helyzetükben minden áron gyermeket akarna szülni, ez olyan volna, mintha egy motorhibás gépkocsiba az eddigi benzin helyett gázolajat töltene, hátha attól jobb lesz. Bocsánat, ez egy kicsit férfias példa, de jól ábrázolja, hogy mennyire nem javítja egyik a másikát. Mondok egy nőies példát is. Egy rosszul szabott, Önre nem illő ruhát azzal nem lehet megjavítani, hogy átfesti más színűre, vagy hozzávesz egy látványos fülbevalót. Nem javítja egyik a másikát. Tanácsom, próbálják meg rendbehozni a házasságukat. Ha az lehetetlen, s ha még kezdő házasok és belátták, hogy elhamarkodottan léptek bele, akkor egyházilag vizsgáltassák meg, hogy érvényes kötelékről van-e szó. Ha alapvetően elhibázott lépés, akkor az egyház segít, hogy orvosolja a helyzetet. Minthogy azonban nem ismerem az Önök életét, az alapvető választ adom: hozzák rendbe a házasságukat, éljenek boldogan, s majd ebbe a boldogságba szülessenek meg a gyermekeik.

Ahol a gondolatok vannak, ott még nincsen csönd. Az mélyebben található. Amikor az ember elhallgat, a környezetében is kikapcsol minden hangot, akkor, abban a nagy süket csöndben előtörnek és elárasztanak a gondolatok, egyenesen a gondolatok viharzásáról szoktunk ilyenkor beszélni. Ez még messze nem a csönd. A csönd mélyebben található, jóval mélyebben. Amikor elindulok az értelmemből a szívem felé, akkor kezdek el közeledni az igazi csöndhöz. A szívben csönd van, de oda eljutni nem is olyan könnyű. Ám, amikor oda eljut az ember, ott se várjon emberi, fizikai hangokra. Az, ugye, megint nem a csöndnek a sajátossága volna. Hogy hogyan szól Isten, ez nem definiálható. Leginkább ahhoz a pillanathoz lehet hasonlítani, mint amikor a szerelmesek együtt vannak, nem szólnak semmit, csak egymás szemébe néznek. Ugye, mondhatjuk erre az együttlétre, hogy ez mindennél beszédesebb. Isten szerelmes tekintettel néz ránk, csak a mi tompa értelmű, hideg szívű magatartásunk képtelen ezt fölismerni. De minél jobban szeretem Istent, annál beszédesebb lesz a vele töltött idő. Ez senkinek sem könnyű, a szenteknek sem. De mindenkinek lehetséges, nem csak a szenteknek.

A mondatában egyszerre két kérdés rejlik. Ha a szabad akaratra kérdez rá, abból az következnék, hogy akkor miért korlátoz mégis. A másik oldal pedig, hogy miért nem adja meg azt, amit kérünk. A szabad akaratról most csak annyit, hogy ezzel tisztel meg bennünket Teremtő Istenünk, hogy nem gépeknek, bólogató jószágoknak alkotott, hanem olyan lényeknek, akik képesek dönteni. Azt persze, látnunk kell, hogy a szabadságunk nem arra való, hogy a rosszat válasszuk, csak arra is használható. A célja az, hogy a jót válasszuk, mindig Istent. De lehetőségünk van vele szembefordulni is. Hogy miért nem adja meg, amit kérünk, ez örökösen előtörő gondolat. Nem mindig tudunk rá megfelelő választ találni, hiszen - miként Ön is írja - a legtöbbször azért valóban jó és hasznos - legalábbis elképzeléseink szerint - üdvösségünkre szolgáló dolgot kérünk. Miért nem adja meg mégsem? Nem tudom. De fontos hozzátenni ezt a "nem tudom"-ot is, amely mindenképpen része az Istennel való kapcsolatunknak. Hozzá kell tennem, hogy "Te tudod, Uram." A nagy hittel való kérés nem azt jelenti, hogy erőnek erejével hinni akarom, hogy az történik, amit elképzelek. Annak épp az ellenkezője. Kérek valamit, és teljes nyitottsággal elfogadom, ha más történik, mint amit én szeretnék, csak az ő akarata teljesüljön. De akkor minek kérni? Mert a kéréssel magunkat nyitjuk meg arra, hogy befogadjuk Isten akaratát. Jézus bátorít minket, hogy kérjünk. S ha kérünk, meg is kapjuk. Ha jól kérünk, akkor meg is látjuk, hogy hogyan teljesül a kérésünk. Ha nem jól kérünk, vagyis nem vagyunk nyitottak Isten akaratára, akkor a saját elképzelésünk, vágyunk, akaratunk tesz vakká minket, és nem vesszük észre, hogy már régen teljesült a kérésünk, csak másként, mint mi gondoltuk.

Van ilyen időszak, ne ijedjen meg tőle! Szavaiból arra következtetek, hogy korábban volt olyan tapasztalata, amikor megérezhette Isten iránti szeretetét. Ez nyilván sokkal jobb, de nem biztos, hogy az volt az értékesebb. Amikor küzdenünk kell, a küzdésünk mindig értéket is terem. Ha kötelességtudatból teszi, amit tesz, nagyon jól teszi. Nincsen ebben semmi rossz. Nem kell várnia hozzá az érzelmet, kivált nem kell érte tennie, erre törekednie. Hiszen nem érzelmeket vár tőlünk Isten, hanem valóságos odaadást. Ami könnyebb, ha van hozzá érzelmi töltet, de ismétlem, nem biztos, hogy az a jobb. A tanácsom, tehát, hogy folytassa most ezt az életszakaszt így tovább. A hála és a bűnbánat továbbra is legyen ott az imáiban. Ilyenkor egyébként segít, ha több szertartásra elmegy, többször ott van a templomban, a közös imádságokon. A testvérek, különösképp a szentek imádsága pótolhatja azt, ami most - úgy érzi - az ön szívéből hiányzik.

Ha jól értem, egy korábbi, már lezárult kapcsolatról van szó. Az bizonyos, hogy az illetővel már nincs dolga, vele kapcsolatban nincs feladata. Még azt is szoktam tanácsolni - bármily meglepő -, hogy jobb, ha nem is imádkozik érte. Azaz ne hordozza tovább érzelmeiben azt az embert, akitől elváltak az útjaik. Hasonlót javaslok erre a kérdésére is. Nem vagyok biztos abban, hogy már azonnal képes lesz levonni fontos tanulságokat. Ezekhöz általában hosszabb időre van szükség. Ha a másik ember magatartásában tapasztalat őszintétlenséget, s erre később jött rá, nincs vele dolga. Ez az ő felelőssége volt. Emiatt nem szabad, hogy óvatosabb próbáljon lenni, főként nem gyanakvóbb. A következő kapcsolatba is bizalommal lépjen be, keresse benne életének jövendő párját, akivel majd összeköthetik az életüket. Ne vetítsen rá semmit a következő kapcsolatra az előzőből. Más lesz. A személy is, a vele való kapcsolata is. Ha azonban az Ön saját magatartását vizsgálja, s esetleg abban tapasztalt őszintétlenséget, mely később tudatosodott, ez viszont a párkapcsolattól függetlenül is megdolgozandó feladat. Ezzel meg ne várjon a következő kapcsolatig. Amit egyedül megél, azt éli meg a párkapcsolatban is. Ha erről van szó - nem tudom, jól értettem-e a levelét - akkor tudatosan törekedjék arra, hogy a gondolatai, a szavai és a tettei mindig összhangban legyenek. Kérje ehhöz Isten mindenható erejét is, és erre figyeljen a hétköznapokban, az egészen kicsi, hétköznapi helyzetekben is. Gyakorolja be kicsiben, amit majd nagyobb, jelentősebb dolgokban is meg kell valósítania, az őszinteséget!