Tisztelt Lelkiatya! Vajon, ha egy pap kilépett, akkor a korábbi tanításai is hitelüket vesztik? Vagy meg lehet mondani meddig mennyire követhetőek korábbi megnyilatkozásai? Tudom ez nehéz kérdés, de Hodász András után, aki nagyhatású volt és sok fiatalt is vezethetett Krisztus Egyházába, nem rég Béri Renátó atyáról is kiderült, hogy lemondott a karmelita szerzetesi életéről, de a papi szolgálatot még teljesíti. Ő is elég újszerű és formabontó volt, sokakban, így bennük is ott van a kérdés, vajon miért, mi tartotta meg eddig és mi miatt lépett ki, s vajon az élete, tanítása meddig hiteles?

Kedves Lelkiatya!Megfigyeltem magamon egy rosszasságot,ami egyre jobban zavar már !! Elégedetlenség,miért nem szép,szebb, esetleg hibátlan. Amikor a házunkba költöztünk 16 évvel ezelőtt, nem érdekelt kimondottan a külsőség,milyen a házunk,elfogadtam olyan amilyen,persze tataroztuk,szépítgettük ahogy tudtuk! De az ami pár éve jelentkezett nálam ,az nem volt!! Fenntudok akadni azon,hogy ez is hibás,az is,miért repedezett,miért nem olyan szép,mint én azt vártam.Akár addig,hogy meglátok egy hibát és vége a jó kedvnek.Dühös leszek,de utána próbálok küzdeni,ne már nem akarok ennyire a külsőség rabja lenni.... Azt vettem észre, hogy az tud békét adni,ha elfogadja az ember ami van,nem hibátlan de elég jó , ezt olvastam is,de a másik pedig inkább szenvedést ad. Sokszor tudatosan próbálok érvelni,nem ez számít,hanem a szeretet. Miért lettem ilyen? Ez valami lélektani probléma? Miért azt nézem, ami nem fontos? Mert hiszem ,hogy a jó Isten megáldja az embert akár szép házzal,családdal ,de biztos nem tetszésére való ,ha az ember minden mást néz,csak a lényeget nem.... Elképzelem ,ahogy mondaná Isten Miért veszed észre a ház hibáit,miért nem veszed észre kit szeress,kivel törődj ,mi a feladatod itthon ? Kérem adjon tanácsot, hogy ne legyek ilyen... Köszönöm szépen!!

Kedves Lelkiatya! Szentségi házasságban élünk 11 éve,négy gyermekünk született.Istennek hála egészségesek,ügyesek. Sajnos nem minden Istennek tetszően alakult az életünkben! Ez alatt azt értem, hogy első gyermekünk még házasságon kívül született! A többiek templomi esküvő után ! Én akkor meggyóntam ezt a bűnt is ,hogy együtt éltünk!Melyböl lett egy gyermek. A férjemet úgy nevelték,hogy a szülei nem keresztelték meg ( a szülei megvoltak pedig) mivel ez őt valahol mindig is zavarta,beszélgetett anno az atyával,és úgy alakult, az esküvő előtt megkereszték !Járt hitoktatásra hozzá. A keresztség szentsége azt mondta az atya,minden eddigi bűnét eltörli. Amikor még csak udvarolt nekem ,kiderült van egy kislánya ,de nem működött a kapcsolat az anyukával,szakított vele. Valamint elmesélte volt a nő abortuszon kettőn,de volt amit ő utólag tudott meg ,mondta neki elveszi feleségül,ne tegye meg.Mégis elment! Utána a kapcsolatuk mégis tönkrement,a nő többszöri hűtlensége miatt,és miután végleg elküldte na akkor derült ki ismét várandós,a férjemben azt mondta ez az egész úgy jött le,hogy lehet nem is övé,megtartotta már az anyuka ezt a babát ,majd kiderült születése után ,tényleg ő az apuka.Vérvizsgálat apasági. De akkor már nem akarta vele újra kezdeni,bizalmatlan is volt,de fizette a gyerektartást.(Azóta ő nagylány,tartjuk vele a kapcsolatot.) Én csak ezt követően ismertem őt meg,miután vele ezek megtörténtek ! Amikor megtudtam van egy kislánya,elhagytam. Valahogy összeférhetetlenségbe kerültem,nem így kébzeltem el,a jövőt hanem majd csak tőlem lesz. Sírtam ,apa azt mondta attól mert apuka,meg hibázott rendes fiú,ezért ne hagyjam el,van akik elváltként hoznak be kapcsolatban gyereket ,mindig is fontos volt apa véleménye megfogadtam meg szerettem őt a párom,és kibékültünk. Anya nem élt már ekkor .... Évekkel később elmondtam a férjemnek,hogy mióta szentségi házasságban élünk,nagyon zavar,hogy így éltünk. Azt mondta nem ilyen életet akart kisfiúként magának,de sodródott is,szerelem ,vágyak,de a hűséget mindig komolyan gondolta,sose csalt meg senkit,engem sem!! Isten megbocsájtja,hogy van 2 kis lélek,aki nincs itt? Annyira sajnálom őket,könyörögtem Istennek,ha a férjem nem is úgy látná át esetleg a tettét,bocsásson meg . Vagy én nem kérhetek bocsánatot a nevében?A keresztség mindent eltörölt neki ezt a könnyelműbb életet is? Azt látom egyébként bánja ő is, mondta nem is büszke erre elhihetem,csak nekem inkább úgy mondanám valami más lett a lelkemben mióta anya lettem Megsiratom szegény kis lelkeket. Sajnálom teljes szívemből, hogy én is ilyen voltam,nem jártam szép úton,de mióta templomi esküvőnk volt,szó szerint nagyon sok ajándékot adott a jó Isten, sokat segített már, sok imám meghallgatott. Talán mert látta,komolyan bánom? És jóvá akarom tenni.... És azon vagyunk a férjemmel, hogy bár nagyon elrontottuk a vége törekszünk jobb legyen.... Isten áldja!

Tisztelt lelkiatya ! Férjemmel 5 éve vagyunk házasok és van három kislányunk. A kisebbik 2,5 hónapos. Ferjem 46 én 28 éves vagyok Mostanában megváltozzott. Távolságtartó,csúnyán beszél türelmetlen. Semmi se jó neki Tegnapi napon észrevettem egy nő hívja és kint a garázsba beszélget vele,majd megbeszelnek egy találkozott és pénzt 40 ezret adott neki. Mindent tagad. Az a nő elvált 50 éves nő. Mit tegyek ami ilyenkor helyes? Ha rákérdeztem mindent tagad. Az a nőnek jó a híre hogy konnyuveru úgyhogy biztos van köztük valami. ...

Tisztelt Tanácsadó Paptestvér! A Jehova tanúi testvéreknél vértilalom van (tilos vért: enni és orvosilag is adni). E hitük alapja az első jeruzsálemi zsinat határozata (ApCsel 15,20). Mi ma a katolikus tanítás erről, és mi az alapja? Köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Nagyon szomorú vagyok ,lelkileg nagyon sok sebbel teli a kamasz fiunk miatt. Még csak 15 éves,de szó szerint borzalom ahogy olykor velem bánik,bunkó stílusban beszél,káromkodik Olyan zenéket hallgat ami teli káromkodással. Mindig menne csavarogni,tudom fontosak a barátok,de hát már ittak is alkoholt ,szerinte túlféltem és elkell kezdenem elengedgetni,azzal jön és mi van ha berúgna? Mondtam lehetne inni de ügyesen mértékkel ,nem azonosak az értékeink,hiába akarok neki jót mondom mit ,hogyan tegyen,szerinte az maradi. Ki él úgy ? Tudom mert látom sok mai 15 éves bulizik beitalozik ,rosszabb esetben drogozik.Legjobb barátja 15.éves és barátnőjével rendszeresen lefekszik. Meg mondom őszintén arra vágyom, legyen jó ember,mértéktartó ,párkapcsolatban is okos,de ahogy ő a világot látja,kortársait Ital,szex ,számomra elképzelhetetlen ,hogy ő ne feküdjön majd le egy lánnyal,házasságon kívül. Mondta is ,biztos,hogy nem vár esküvőig! Hogy neveljem jól,ha ő mindennek az ellentétjét akarja?? Köszönöm a válaszát. Isten áldja.

Kedves Lelkiatya! Egy régebbi levelemben azt írtam, hogy nagyon ritkán van kísértésem, erre Ön nagy örömömre azt válaszolta, hogy ez egy ajándék az Úrtól és legyek érte hálás. Nos, ez így is van, általában nagyon ritkán vagyok kísértve, de érdekes módon néha előfordul, hogy van egy amolyan kísértési időszakom. Ez alatt azt értem, hogy például van egy hét, amikor majdnem minden nap jön a kísértés és akkor huzamosabb ideig tart. Utána sokáig, hetekig de akár hónapokig semmi. Most éppen egy ilyen hétben vagyok. Tegnap is volt kísértés és korábban is az azt megelőző napokban és nagyon örültem, hogy sikerült ellenállnom. Sajnos ez ma nem sikerült. Pontosabban sikerült is meg nem is. Délelőtt volt egy kísértés, annak ellenálltam. Úgy, hogy most kivételesen nem is kértem Jézus segítségét ahogy amúgy sokszor szoktam hanem egyedül sikerült. Igen, de sajnos most 1-2 órája is volt egy kísértés és akkor meg már nem sikerült. Elismerem, hogy kérnem kellett volna segítséget és nem magamban bízni, de most egy bizonyos kérdést szeretnék feltenni amire szeretném tudni a választ mert zavar, hogy nem értem. Vannak olyan napok, amikor hiába küzdök le egyszer egy kísértést, valamennyi idő eltelik és jön a kísértés megint. Volt már olyan, hogy volt egy nap háromszor vagy esetleg kétszer és ez pár napig így ment, több mint 3 napig vagy amikor nem egy hétig minden nap egyszer-kétszer, akkor három napon keresztül még többet ha nem is minden pillanatban. A kettő hasonlít, de nem ugyanaz. A Bibliában az van írva, hogy ha ellenállunk neki, akkor békén hagy minket. Nem tudom, hogy másoknál ez hogy működik, persze valaki rögtön megadja magát és akkor annyi volt a kísértés, valaki nem és akkor a kísértő már nem is nyaggatja többet legalább azon a napon, de miért lehet az, hogy engem valamikor kitartóan naponta többször kísért és úgy tűnik, addig nem hagyja abba míg meg nem kapja amit akar? Ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is adom magam, de valahogy úgy erőlteti mintha nem hagyna engem és én ahányszor ellenállok, annyiszor próbálja később újra? Tényleg valami olyasmi ez, hogy addig nem hagyja abba a kísértést, addig vissza-visszajön amíg nem engedelmeskedek. Ez mennyire különleges eset ez? Az egyetlen kivétel az, amikor Jézust megkérem, hogy vegye el tőlem a kísértést. Akkor utána tényleg abbamarad, de ha csak magamtól imádság nélkül ellenállok, akkor hiába állok ellen, újra jön. Miért lehet az, hogy valakit jobban nyaggat és valakit kevésbé? Mindenki van kísértve, akár gyakran, akár ritkán, de az miért lehet, hogy az egyik embert megkísérti egyszer és akár megadja magát, akár nem, abbahagyja, valakit meg mint engem pár napig naponta többször nyomorgat és hiába állok ellen neki többször, csak visszajön? Lehetséges, hogy van valami hátsó szándék? A hátsó szándékot így értem: nagyon szeretem Jézust, tényleg kimondhatatlanul és teljesen megváltoztam a hatására, másokat is minél jobban tudok és igyekszek is szeretni még akkor is ha még mindig lehetne jobb, imádsággal és máshogyan is szívesen segítek rajtuk, próbálok segíteni másoknak a tanúságtételeimmel és nem dicsekedni szeretnék ezzel, de kaptam már elismerő szavakat más keresztény emberektől, többek között arra vonatkozóan, hogy milyen dicséretes és kitartó a hitem, Ön is írta nekem, hogy nagyon erős, gyermekien tiszta hitem van. Mások azt mondták, milyen jó, hogy megosztottam velük ilyen-olyan ügyben a történetem, a tanúságtételem sokat segített nekik vagy hogy pont arra volt szükségük. Nem azért segítek másoknak ahogy tudok és nem azért kommunikálok velük hitről, imáról, Jézusról, Istenről, mert várom az elismerő szavakat hanem fordítva. Csak szívesen segítek másoknak és szívesen beszélgetek másokkal a témáról és utána mondanak nekem ilyen kedves dolgokat, de ezeket nem kikényszerítem belőlük hanem maguktól mondják, nekem persze nagy örömet okoz. A legnagyobb öröm nekem ha tudok segíteni és valami olyat teszek, ami remélhetőleg Istennek is tetszik. Két ismerősöm bár sajnos (még) nem hívő keresztény, de nagy igyekezeteimnek és Isten segítségének hála közelebb jutottak a hithez. Szándékosan írom, hogy Isten segítségével mert természetesen az én igyekezetem semmit sem érne Isten nélkül, nélküle senki nem képes semmire. Az imádságokat illetően pedig, szoktam magamban és hangosan is imádkozni és megfordult a fejemben, hogy esetleg a gonosz meghallotta amikor Jézusnak mondogattam mennyire szeretem meg azt is, hogy némely bűnöket nem fogok többet elkövetni meg hogy aznap bűntelen leszek és erre válaszul nem akarja engedni, hogy folytassam a tervem, hogy teljesen leszokjak bizonyos bűnökről és hogy sikerüljön gyakran egy-egy napot bűntelenül eltöltenem és talán látja azt is, hogy másoknak mennyit tudok segíteni és milyen hitem van és azért kísért ritkán, de sokkal erősebben mert meg akarja akadályozni amit csinálok és amit még csinálni akarok a jövőben. Valahol olvastam, hogy amit a fejemben imádkozok tehát hangos szavak nélkül, azt a Sátán nem hallja, de a hangosan kimondott szavakat igen és innen jött ez az elméletem, ami lehet butaság is, nem tudom ezt megítélni. Nem tagadom, lehetne még jobb is a keresztény életem és szeretném is. Látom a hibáimat és a hiányosságaimat. Nekem ez legalább olyan fontos mint a hétköznapi világi életben helytállni. Nem isteni tökéletesség a célom, de az igaz, hogy amennyire lehet próbálom kihozni magamból a legtöbbet és amikor megígértem Jézusnak, hogy aznap bűntelen leszek, sikerült is nagyon gyakran. Erőt adott a neki tett ígéretem. Az iránta érzett szeretetem visz előre. Idén sokkal többet mentem a templomba is és először életemben böjtöltem a nagyböjt alatt, bár biztosan lehetett volna a böjtöm is szabályszerűbb, annyit csináltam, hogy hétköznapokon a 40 napos időszak alatt száműztem a húsokat és édességeket, hétvégén ezeket megengedtem magamnak. Azért kísérthet engem a kísértő olyan kitartóan mert látja az eredményeimet és akadályozni akar? Nagyon különös, hogy hetekig-hónapokig nem csinálja és aztán egyszerre csinálja sokat és kitartóan. Lényegtelennek tűnhet ez egy kívülálló számára ha csak úgy elmondanám valakinek vagy ahogy itt is írom, de őszintén bevallom, idegesítő. Nem az, hogy egyszer kísért hanem az, hogy naponta háromszor. Még így is, hogy hetekig-hónapokig szünetelteti. Már ennek is örülnöm kell, tudom jól, annak is örülni kell, hogy legalább hetekig-hónapokig nem zaklat. Úgy fogom fel, hogy minden kísértés egy lehetőség, hogy kimutassam Jézusnak mennyire szeretem, nagyon sajnálom is amikor nem sikerül, de azért zavar is amikor egy nap háromszor vagyok kísértve. Legalább ha megtudnám, miért így van, akkor az egy kicsit megnyugtatna, iránymutató lenne. Hálásan köszönöm ha időt szakít a kérdéseimre.

Kedves Lelkiatya! A következőben kérem a tanácsát. Egyik beosztottamat törvényszegéssel gyanúsították meg, már perbe is fogták, de még se el nem ítélte el a bíróság, de föl sem mentette. Ön szerint ebben a helyzetben mit tegyek mint vezető: 1. Hozzam nyilvánosságra, hogy az illetőt miért perelték be, de ezzel megszégyenítem őt, rossz hírbe hozom, hiszen még nincs ítélet. 2. Nem teszek semmit, csak az ítélet meghozatala után döntök ebben a kérdésben, hiszen ha felmentik, akkor nem bántottam meg Őt. Várom Válaszát: István

Kedves Lelkiatya! Szeretném jelezni, hogy az egyik kérdés-válasz pár nem kompatibilis (valószínűleg elcsúszás volt).

Kedves Lelkiatya! Jól értem, hogy az Atya és a Fiú között áramló szeretet maga a Szentlélek? Tehát a szeretet nem egy fogalom hanem egy személy? Azaz amit az édesanyám vagy gyermekem iránt érzek az a Szentlélek énbennem?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Az egyik közösségi platformon, mint gondolat, megosztottam az egyik zsoltár kezdősorát. Ezekre a gondolatokra lehet válaszolni üzenetben, s így egy barátom rámírt a zsoltár következő sorát idézve. Én aztán megírtam a következő sort, ő pedig szintúgy a következőt, és tulajdonképpen a chaten végigimádkoztuk felváltva a zsoltárt, tulajdonképpen mint egy énekkar, akik felváltva éneklik a zsoltár sorait, csak mi éppenséggel írtuk azokat. A végén egy kis doxológiával zártuk az imát, illetve megköszöntem a barátomnak a közösen imádkozást, mégha ilyen alternatív formában is volt. Aztán megfogalmazódott bennem egy gondolat, hogy lehet nem volt illő, mert hát mégiscsak egy multimédiás felületen történt, ahol ha az ember kilép az üzenei közül, annyi minden más fogadja, és terelheti el a figyelmét. Illetve időben sem mindig azonnal válaszoltunk, és írtuk a zsoltár sorait valamikor ő később, valamikor én. Lelkiatyának mi a véleménye erről? Lehet, hogy butaság, de esetleg nem megfelelő imádkozásnak, vagy bűnnek számít-e? Lehet, hogy csak én éreztem nem illőnek, vagy szokatlannak, ezért kérdem a Lelkiatya véleményét, tanácsát is.

Kedves Lelkiatya! Írtam már Önnek levelet, amiben arról írtam, hogy szívesen tanulok idegen nyelveket és tanultam már eddig is többet. Érdeklődtem arról is, hogy mi a véleménye a héber/arámi/ógörög nyelv tanulásáról és egyszer arról is kérdeztem, szabad-e kereszténynek nem keresztény népek nyelvét tanulni, amire Ön azt írta, hogy igen, amennyiben megmarad a hitünk. Nagyon érdekel a nyelvtanulás, de nem jutottam még el odáig, hogy egy új nyelvet elkezdjek tanulni, mostanában kevés időm lett volna erre és nem is volt könnyű döntenem, hogy melyiket kezdeném. Még nem is döntöttem véglegesen, de egy kérdés időről időre mindig felmerül bennem és úgy gondoltam, megkérdezem a véleményét. Egyébként is fiatal vagyok és az egyetemi diplomámhoz is nagyon jól jön a nyelvtudás, tudnám kamatoztatni a karrieremben is. Egyszer azt is írtam Önnek, hogy fordítói végzettségem van. Sokat gondolkodok azon, hogy esetleg olyan célra használjam a nyelvtudásom, ami elvileg Istennek is kedvére válna. Egyrészt bibliai filmek feliratozására gondoltam, mert tudok egy lehetőségről, ami talán nekem is elérhető lenne, de még nem kérdeztem utána az illetékeseknél. Önnek mi a véleménye erről? Szerintem nagyon jó lenne nekem tapasztalatnak is, fiatal és kezdő vagyok a szakmában tehát jól jön a tapasztalat akkor is ha ingyen csinálnám önkéntesként és szerintem jó érzéssel töltene el, hogy a téma is érdekelne és még jobban örülnék ha Istennek is tetsző lenne amit teszek. Hallottam valakiről, aki sajnos hallássérült és egy Jézusról szóló filmet nézett meg, akkor találkozott először Jézussal,a feliratoknak köszönhetően értette meg és keresztény is lett. Gondoltam rá, hogy ki tudja, lehet valakinek sokat jelentene a filmfordítói munkám mert lehet hozzásegítené, hogy megismerje Jézust, főleg ha nem beszél idegen nyelvet. Még ha ez nem is lenne így, már önmagában a tény, hogy ezzel valami Istennek tetszőt teszek, örömet okozna. Másrészt, gondolkodtam egy talán ennél komolyabb terven is. Mint írtam is, egyszer kérdeztem Önt, hogy szabad-e keresztény embernek olyan nyelvet tanulni, amit többségében nem keresztények beszélnek és egy kereszténytől eléggé eltérő kultúrát képvisel. Akkor csak azért kérdeztem ezt, mert érdekelnek a különböző kultúrák, de lett egy új ötletem. Azon morfondíroztam, mi lenne ha azért tanulnék meg egy idegen nyelvet, hogy az evangéliumot terjesszem általa. Konkrétan az jutott eszembe, hogy megtanulhatnék törökül, ami egy főleg muszlimok által beszélt nyelv (egyébként is tetszik a hangzása és viszonylag könnyen meg tudnám tanulni a kínaihoz képest) és ha már nagyon jól megtanultam, akkor gyárthatnék olyan tartalmakat török nyelven, melyek esetleg megismertetnék a török anyanyelvű emberekkel az evangéliumot. Filmfeliratok bibliai témájú filmekhez (főleg Jézushoz kapcsolódva), akár honlap létrehozása Jézusról és a tanításairól, más nyelvű keresztény tartalmak fordítása törökre. Tudok róla, hogy Törökországban is vannak keresztények, de csak a lakosság kis része az. Lelkiatya mit gondol erről? Ha belegondolok, elég vakmerő, őrült ötletnek tűnik mert ehhez nagyon magas szinten kellene megtanulni, az nagyon sok idő és energia részemről, az még a jobbik eset ha tanár nélkül sikerül, de az is egy komoly dolog lenne ha megtérítenék embereket. Nekem ez egy hatalmas dolognak tűnik akkor is ha mások teszik ezt és egy ilyen esetben még sokkolóbb lenne mivel egy muszlim ország lakóiról lenne szó. Éppen emiatt persze lehet, hogy nem is működne, de nem tudom, az internet világában talán van rá esély. Van egy olyan sejtésem, hogy az emberek máshogyan állnak hozzá egy témához ha az anyanyelvükön is tájékozódhatnak róla és talán helytálló az a feltételezés, hogy abban az országban sokan nem tudnak angolul vagy nem elég jól. Mindeközben azért is tűnik nekem vakmerő ötletnek mert bármilyen formában is beleszólni egy másik ország vallásába külföldiként akár rosszul is elsülhet, veheti valaki udvariatlanságnak is, ellenkező hatást is elérhetek vele, esetleg bajba is kerülhetek miatta, bár ha nem állok ki az utcára Isztambulban hangosan az evangéliumot hirdetni hanem csak írásban teszem ezt, akkor lehet nem harapják le a fejem. Persze lefordítani valamit Jézusról nem jelent feltétlenül ráerőltetést mert az már az olvasó dolga, hogy mit kezd a tartalommal, de nem tudom. Ha lehetek őszinte, részben szeretnék is sokkal többet tenni Jézusért mint amennyit eddig, másrészt pedig amikor látom, hogy az emberek szinte mindig a saját hasznuk, pénz, karrier vagy kötelező érettségi miatt tanulnak idegen nyelvet és eddig magam is ezt tettem amellett, hogy érdekelt is, akkor arra gondolok, mi lenne ha Jézusért tenném és nem elsősorban magamért. Magamat részben háttérbe helyezve, Jézust előtérbe helyezve, időt és energiát fektetni valamibe, amit nem elsősorban magamért csinálnék. Ugyanez persze a filmek feliratozására is vonatkozik, azt angolról magyarra fordítanám. Nem leszek ettől jobb ember és jobb egy másiknál aki ugyanezt a karrier miatt teszi, de mégis van ebben valami plusz, amikor nem magam miatt teszek valamit hanem Jézusért. Őszintén érdekelne Lelkiatya véleménye és hálás lennék érte.

Krisztusban szeretett Lelkiatya! Felfigyeltem rá, hogy számos kertben vagy akár masszázs helyen kinn van az ülő Buddha szobor. Nem hiszem hogy ennyi ember buddhista lenne, de gondolom hogy a béke mtegtesítőjét látják Benne. De hol van Krisztus Urunk? Mi lenne ha pl tanítás közben vagy imádság közbeni szobra lenne a kertünkben. Lehet-e baj, hogy sokan a köztéri feszületek kínja, áldozata láttán nem mernek másra gondolni, pl hogy Krisztus öröme is köztünk volt és lehet a mindennapokban s beengedhetjük a kertünkbe így? Köszönve: Réka

Tisztelt Lelkiatya Fiam új rendszámot kapot ami 665 kisebb sokkot kaptam hogy egy szám híján a fenevad számát kapta!!! Jelent ez valamit??? Esetleg jelzés hogy rossz úton jár a gyermekem???? Válaszát előre is köszönöm!!!

Dicsőség Jézus Krisztus,kedves lekiatya egy kis tájékoztás kérnek ,a Nyíregyházi egyház megye indított egy kántorképzőt ,orosz Gábor atya vezetésével kérdésem 1 más országból léhet jelekezni ,2 mikor van maga a képzes és hogyan hol találokoknak,3 hogyan tudnék részt venni benne?,4 mint kell vinni, szertnek meni mert én is kántor vagyok,de más országból írok,5 kérDés hogyan tudnék beszélni személyesen Ábel püspök atyával ?.kérem agyon tájékoztást előre is köszönöm a választ