Kedves Lelkiatya! Kérem imádkozon apukamert! Jovoheten megy vizsgálatra ahol kiderül mi a gondja. Nagyoj félek hogy a legrosszabb...enis imádkozom érte.

Kedves Lelkiatya! Nagyon szomorúan tapasztalom, hogy a25 éven aluli fiatalokat akár képesítés nélkül is rögtön alkalmazzák. A rendszer meddig tartható fenn? Az jár a fejemben, hogy 37 évesen, ha elvégzem az óvodapedagógus szakot ( Ez a 2. diplomám lesz)majd nem kapok állást.

Miért kéne elhinni idegeneknek amit állítanak?

Tisztelt Lelkiatya! A nevem Gergő. Már régen szólítgatom az Urat de sokáig nem kaptam választ. Egy időben nagyon hittem őt és szerettem... Viszont egy idő után egy nagyon rövid idő alatt ez az egész valamiért szerte foszlot. Az életem furcsán kalandos... De mindig meg szólítom őt, hogy mi legyen tovább..... Az utóbbi időben sokszor kapok egy érzést a semmiből és olyankor csak az Úr jár a fejemben meg az mintha belülről valami azt mondaná hogy az Urat kell szolgálom.... Jó érzés de tanácstalan vagyok. Én Kárpátaljárol származom, Görögkatolikus a vallásom. És keresem az utat arra hogy az Urat szolgáljam azt még nem mutatta meg hogy honnan induljak. Bár még csak 22-éves vagyok lehet még más feladatom van.... Kérem tudna nekem tanácsot adni? Hálásan köszönöm a válaszát!

Kedves Atya és a többi olvasók! Gyakorló pedagógusként szeretnék reagálni a dadával kapcsolatos írásra. Téves gondolat, hogy ezt az esetet nem szabad megosztani senki mással! Ezt mielőbb meg kell osztani a vezetéssel! Mi, pedagógusok egyöntetűen elítéljük a fizikai és a lelki bántalmazást is. Ki tudja, lehet hogy ez a dada több gyereket is bántalmazott? Egy gyerek nem fogja felemelni a szavát, csak a felnőtt. Az ilyen ember nem való gyerekek közé. Ez lelkiismereti kérdés, nekem addig nem lenne tiszta a lelkem, ameddig ezt az ügyet nem vizsgálta ki a vezetőség. Senkinek nincs joga megütni egy gyereket. Ne felejtsük el, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma! Kedves anyuka, ne féljen! A saját maga gyerekéért is álljon ki, gyakorló pedagógusként mondom, hogy ebből baj nem lehet, sőt épp ellenkezőleg! Milyen jó, hogy látta ezt az esetet, így van szemtanú! Ha én látnám egyik kollégámat hasonlót tenni, azonnal jelezném! Hiába vagyunk kollégák, barátok...ezt nem szabad félvállról venni!

Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy bűnnek számít, ha zárkózott ember vagyok? Egyedül szeretek lenni leginkább. Sokszor az emberek közeledését tolakodásnak érzem. Például nem szeretem, ha itthon felhívnak. Nagyon érzékeny is vagyok már kicsi gyermekkoromtól. Emiatt hamar megsértődöm vagy megharagszom. Mivel a harag bűn, ezért egy kicsit tudatosan is tartom távol magamtól az embereket. Akár mennyit imádkozom, nem múlik el az érzékenység. Ha nem nagyon barátkozom, akkor megbántani sem tudnak. Ez már gyermekkoromban kialakult. És bűnt sem követek el. Vagy mégis? Emellett szeretek a kicsi világomban élni. Sokat imádkozom, elmegyek a templomban, olvasok, filmezek, ha egyedül vagyok, és éppen nem kell dolgozni. Pszichológusnál is jártam eztel a problémával, de nem igazán tudott vele mit kezdeni.

Tisztelt Lelkiatya! Nemrég kezdtem el rovásírással tanulni, mert érdekel Kirgizisztán és más török ??országok története, és meg akarom tanulni, hogyan kell megfejteni az ősi feljegyzéseket. De nemrég az egyik barátom azt mondta nekem, hogy ez bűn, mivel a rúnák okkult szimbólumok. Mindeközben a rovásírást ugyanúgy érzékelem, mint a latint vagy a cirillt, ez csak egy betűkészlet. Melyikünknek van igaza?

Tisztelt Lelkiatya! Kérem ,segítsen értelmezni a következő igerészt. ,,Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket." Köszönöm válaszát. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Tisztelt Lelkiatya!!! Daganatos beteg vagyok(emlő) Az onkologusom elinditotta nállam a hormon terápiát 5 évre hogy ne alakuljanak ki áttétek!!!! Ki is váltottam csak hogy nem mertem elkezdeni szedni mert az egyik protenstáns ismerösöm azt mondta hogy csak Istenben kell bízni és nem az orvosokba azt is mondta hogy a Bibliába is meg van írva hogy "aki meg akarja tartani az életét az elveszíti" Teljesen össze vagyok zavarodva és nem merem elkezdeni szedni!!! Tisztelt Lelkiatya Mi a véleménye erről Várom válaszát amit előre is köszönök Ildikó

Tisztelt Lelkiatya! Egyre jobban elhatalmasodik rajtam a telefon függőség is meg szerintem a lustaság is A napok rohannak én meg túl sok érdemlegesre nem jutok itthon a ház körül házimunkában hiába vagyok itthon a kicsivel Tudom nem a patyolat ház a legfontosabb de azért az se jó ami itthon van Van mikor azt látom megint eltelt 2 nap és még mosni se tettem be nagyon semmit ruhák nincsenek össze hajtva Olyan fura minden mintha tudnám mi a dolgom de még sem tudnám elvégezni Miért vagyok ilyen feleség ?Hogy legyek ügyes? Köszönöm

Tisztelt Lelkiatya! Ha úgy követek el bűnt, hogy igen kevés idő állt rendelkezésre a mérlegeléshez, akkor hogyan dönthetem el, hogy megvolt-e az a tudatosság, szándékosság, ami a halálos bűn velejárója?

Kedves Lelkiatya! A minap voltam a gyermekemert az óvodába. Ahol a folyason mentem és észre vettem hogy az egyik dada az egyik kiscsoportos gyereket veri többször fejbe vágja. Utána rám nézett a nő, látszott rajta hogy nem számított rá hogy valaki látta. És akkor megváltozott a tekintette. ( Eddig csak a férjemnek mondtam el Önnek) nem bírom magamba tartani nagyon kísért az amit láttam. Senkinek se fogom elmondani mert ebből nagy baj is lehet tudva hogy a másik kislányom is abba csoportba fog járni Aspergereskent.

Kedves Lelkiatya! 28 évnyi ateizmus után úgy éreztem hogy az Isten megszólított engem, és hívott az egyházba, és azóta is keresem azt a felekezetet ahova tartozhatnék. És jelenleg egy Ortodox felekezethez járok, mert nagyon megtetszett a keleti keresztény ritus, teológia meg a liturgia szépsége, viszont úgy érzem hogy isten hív engem a Görögkatolikusokhoz, és nem tudom mitévő is legyek. Köszönöm válaszát!

Kedves Lelkiatya! Nem tudom, emlékszik-e rám, doktorandusz vagyok és már többször írtam Önnek különböző ügyekben, Ön pedig válaszolt, amiért mindig is hálás leszek. Írtam például a témavezetőmről és az édesanyámról is. Ebben a levélben lehet lesznek olyan dolgok, amikről írtam már, de ez egyfajta magyarázata lesz a kérdésnek. Ahogy a disszertációmat írom és mások által írt disszertációkat olvasok, persze szigorúan szakirodalomként lehivatkozva felhasználva, megfordult a fejemben egy kérdés. Szoktak olyat csinálni, persze nem mindenki, hogy a disszertáció elejére odaírják, hogy kinek a tiszteletére készült, kinek ajánlják. Valaki az édesanyjának/édesapjának, valaki másoknak. Odaírják, hogy "Édesapámnak" vagy "Szüleimnek", ki mit. Szépirodalmi műveknél is láttam hasonlót, az egyik író, akinek a könyvét olvastam, a gyermekeinek ajánlotta a regényét. Még van 1,5 évem a védésig, de már gondolkodtam azon, hogy csinálnék-e ilyet és ha igen, kinek ajánlanám. Gondoltam rá, hogy édesapámnak, aki sajnos elhunyt mielőtt a PhD-ra felvettek volna. Ez így lehet szép lenne. Gondoltam arra, hogy édesanyámnak is, szóval nem csak édesapámnak. Azután eszembe jutott egy másik lehetőség. Amikor édesapám elhunyt, borzalmas időszak volt az nekem, még soha előtte olyan depresszióm nem volt, nem tudtam aludni, nem akartam élni, akkor még a hitemben is szünet volt, így attól is aggódtam, mi van a halál után, féltem a szellemektől, démonoktól. Nem tudom leírni igazán, de tényleg rossz volt nagyon. Akkor tértem vissza a hitemhez, egy kis szenvedéssel teli keresgélés után. Édesapám amúgy görögkatolikus temetést kapott, édesanyám is görögkatolikus, engem kisbaba koromban megkereszteltek, voltam elsőáldozó, éveken át hittem, aztán az egyetem alatt félredobtam a hitemet. Azt hittem az a jó, hogy mindent magamnak csinálok, akkor azt hittem a tudomány fontosabb, sajnos akivel megismerkedtem sem volt rám jó hatással. Nem buliztam, nem ittam, de a hitem félredobtam. Isten szerintem már az apukámat temető papon keresztül is szólt hozzám, aki akkor felajánlotta nekem a segítségét, de nem voltam még készen rá, így nem kerestem meg utána, bár örökre hálás leszek neki. Sajnos mások nem vittek engem Jézushoz, a családban senki nem javasolta nekem ezt az utat, a keresztény rokonaim sem, csak a pap, akiről írtam. Szerettek volna rajtam mások is segíteni, de egyikőjük sem a jézusi utat javasolta, csak próbáltak vigasztaló dolgokat mondani, valaki azt mondta ismer jó pszichiátert, menjek el hozzá. Tény, hogy borzalmas állapotban voltam, sokat beszéltem az öngyilkosságról, bezárkóztam a szobámba, eltorlaszoltam az ajtót, elindultam a sötétben valahova, és ilyen dolgok, nem is írom a többit. Viszont fokozatosan újra megismertem Jézust és megvallottam neki a bűneim, hogy ő a Messiás, hogy sajnálom hogy kételkedtem benne. Ez éppen abban az évben karácsony körül volt. Érdekes módon éppen abban az évben tűnt fel az a csillag az égen, amiről azt mondták, hogy lehetséges, hogy a betlehemi csillag. Ami bolygók együttállásából keletkezik és csak bizonyos években jelenik meg és mindenhonnan látni. Akkor amikor megjelent mindenképp látni akartam és mivel nem láttam az ablakból, elindultam az utcára, a városban ide-oda, tömegközlekedéssel sok megállóig. Mint akinek az élete múlik rajta. Nem láttam sajnos, de megerősítette bennem a reményt, hogy egy ilyen csillag alatt Betlehemben megszületett a Megváltó, aki reményt tud nekem adni és aki miatt van értelme élnem. Azóta sem vagyok képes elfelejteni ezt. Mint egy tündérmese, úgy indult (újra) a kapcsolatom Jézussal. Aztán a hitem egyre jobban megváltoztatott. Jézus a lelki sebeim meggyógyította, még testi betegségekből is sokszor meggyógyított, akár orvos nélkül, megtanított megbocsátani és máshogyan szeretni. A bűneimtől is megtisztultam miatta. Miatta vagyok az, aki vagyok, olyan, amilyen vagyok. Ha szabad ezt mondanom, menthetetlenül beleszerettem, nem tudnám nem szeretni és egyre jobban szeretem. Ez úgy kapcsolódik a kérdésemhez és a disszertációmhoz, hogy fontolgattam, mi lenne ha a disszertációm elejére majd azt írnám: "Jézusnak". Vagy azt hogy "Istennek". Jézusra azért gondoltam így külön, mert nagyon a hitem alapja lett, előbb közvetlenül őt szólítottam meg, az Atyát azután, még a Miatyánkot is azután kezdtem csak mondani, hogy Jézussal megvolt az első pár beszélgetésem. Valahogy ez véletlenül alakult így. Az Atyában hinni pedig Jézus miatt tudok. Előbb hittem el azt, hogy Jézus feltámadt és ez volt az, ami elvezett engem ahhoz, aki őt küldte és feltámasztotta. A személyiségem alakulásában is hatalmas szerepe van, mert mivel emberi teste van, úgy élt mint a többi ember, a bűnt kivéve, tanította őket, így a példaképem is lett, hozzá hasonló akarok lenni és az iránta érzett szeretetem változtatott meg. Mindezek vezettek oda, hogy elgondolkodtam, mi lenne ha Jézusnak "ajánlanám" a disszertációmat majd ha oda kerül a sor. A témám félig bibliai téma, de nem vagyok teológus, nem is egyházi egyetem az enyém, de nem ezek miatt gondoltam erre hanem minden miatt, amit fent írtam. Szabad ilyet, hogy a disszertációmat nem egy embernek ajánlom, vagyis nem a megszokottabb változat? A szüleinek, házastársának, gyermekének többen ajánlották már, de nem láttam még sose olyat, amilyet én kitaláltam. Istennel szemben nem tiszteletlenség? És ha kifejezetten azt írom, hogy "Jézusnak", az sem baj? Tudom, a Szentháromság egy Isten három személyben és Jézus mondta, hogy aki őt látta, látta az Atyát is, a tanításai is az Atyától vannak, de Jézus valamiért nagyon a hitem alapja és mozgatója lett, ha mondhatom így. A legnehezebb időszakaimban pedig kifejezetten hozzá szóltam, neki öntöttem ki a szívem, a szuicid gondolataim közepette őt szólítottam, mikor a gyászom miatt és az éjszakai félelmek miatt nem tudtam aludni, akkor Jézusról néztem videókat, filmeket, olyan zenék mellett nyugodtam meg, amik őt dicsőítették, neki mondtam el a félelmeim, nélküle nem tudtam aludni. Most pedig nélküle nem lennék az, aki vagyok. Már nem is akarnék más lenni, még soha más ilyen jó hatással nem volt rám mint ő. Bocsánat, hogy ennyire ódákat zengek róla, de az én szívem akkor örökre és menthetetlenül beleszeretett és azóta is egyre jobban szereti. Vajon ajánlhatnám neki a disszertációmat, amit sok munkával írok? Nélküle nem lennék az, aki vagyok, nem jutottam volna idáig, mert még a PhD előtt volt az a nagyon rossz időszakom és ha akkor azon Jézus segítségével nem jutottam volna túl, ki tudja milyen egészséggel és milyen lelkiállapotban lettem volna és megírok-e egy disszertációt. Ha neki ajánlanám hivatalosan is, akkor ez erősítené bennem azt az érzést, hogy neki írom, jó munkát kell végeznem mert annak szánom, akit a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretek. Előre is hálásan köszönöm ha válaszol nekem, bocsánatot kérek ha túl érzelmes volt a levelem.

Kedves Lelkiatya! Sok sok lelkivezetoi és gyóntószekben szerzett tapadzalatábol Legyen szíves pár tanáccsal el látni a böjttel kapcsolatban , ételböjtön kívül milyen önmegtagadást tudnák méltóképp az Úrnak fel ajánlani imádsággal összekotve? Válaszát köszönöm szépen!