Kedves Lelkiatya! Ha én nem szeretem az éneklős miséket, hanem inkább a csendes imádkozást, akkor milyen misére járjak inkább? Befolyásol valamit, kihagyok ezzel valamit? Régebben volt egy időszak, amikor nagyon gyakran jártam templomba görög katolikus misére. De állandóan zengett a fejemben az éneklés. És elmondhatom, hogy inkább zavaró volt. Rossz, hogy így gondolom, így érzek? Inkább a csendes imádkozásra, elmélkedésre, Bibliaolvasására vágyom. Dicsőség az Úrnak MindÖrökké.

Tisztelt Lelkiatya! Régebben annyira jó volt hinni abban, hogy egyszer majd szép életem lesz. Meg voltam róla győződve, ha jól tanulok, imádkozom, az Isten majd megadja, amire vágyom. Nagyon szép álmaim voltak, nagyon jó érzés volt elhinni, hogy megvalósulhat. Igazi boldogságot éreztem olyankor. Valahogy az élet időközben megtört. Az utóbbi 7-8 évben sajnos mintha minden kicsúszott volna a kezeim közül. Szépen lassan felhagytam az álmokkal. A sok-sok csalódás és kudarc megtört, szomorú, pesszimista, megkeseredett emberré tett. Ma már sokszor minden mindegy alapon állok hozzá a próbatételekhez, egyáltalán nem ér sikerélmény, csalódtam az emberekben, a közvetlen környezetemben. Elfáradtam. Nehezen viselem a hazugságot, de sajnos vannak olyan emberek, akiknek ez lételeme és soha többé nem lehet bízni bennük. Sajnos ilyen emberrel kötöttem össze az életem, aki miatt fenntartásokkal kezelek már mindenkit. Nem vagyok már az a hiszékeny, örök optimista ember és ezt nagyon rosszul viselem. Ha valami kis jó történik velem, azt a véletlen művének tekintem. Az egészségemmel is gondok vannak sajnos. Rengeteg orvosnál jártam már, akiktől egyáltalán nem kapok jó híreket. Ez is tönkre tesz lelkileg. Kérem az Isten, hogy tegyen csodát, tekintsen rám végre, segítsen nekem, hogy könnyebb legyen az életem. Sokszor szinte önkívületi állapotban mormolom a rózsafűzért, mikor baj ér, gondolkodás nélkül elkezdem. Vagy félálomban is akár. Már bocsánat, de az a monotonitás, mintha megnyugtatna. De sokszor séta közben is imádkozom, egész jól lehet a lépés ritmusára mondogatani....néha félek, hogy megőrülök. Normális ember biztos nem csinál ilyet. Idegességemben egyre több őszhajszálam jön ki. Nem szeretek ilyen szomorú, zárkózott, depressziós ember lenni. Nagyon türelmetlen lettem, állandóan ideges vagyok, kapkodok, máskor meg belassulva, bezárkózva vészelem át a napokat. A szentmiséken mostanában állandóan rámjön a sírás. Kimondottan szégyenlem, mikor a padban lát más is, hogy én könnyezem, de valamiért olyan hamar elérzékenyülök. Néha olyan jólesik sírdogálni a templomban. Sokszor csak sóvárgom a barátaim életét, legtöbbjüknek megvan mindaz, amire én is vágytam. Nem vagyok irigy, de a szívem szorul össze, ha belegondolok, én hol tartok. Bizonyára felelős beosztásom révén, minden napindítást úgy élek meg, mintha háborúba indulnék és úgy végzem be, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, de ma sem jutottam sajnos előrébb. Nagyon nehéznek érzem az életem, rengeteget tépelődöm, idegesít az idő gyors múlása és a tehetetlenségem. Az utóbbi időben műtöttek párszor és nem tudom, bűn-e ilyet kijelenteni, de az altatást kimondottan élveztem. Épp akkor nem érdekelt semmi, éreztem, hogy elgyengülök és egy valamire gondoltam, hogy talán abban az állapotban szól hozzám Krisztus. Aztán magamhoz tértem, nem történt semmi és sajnos folytatódott minden ugyanúgy. Próbálok erős maradni, pedig olyan könnyű volna szétesni. Bárcsak történne velem valami jó, ami újra hitet és biztatást adna ahhoz, hogy visszakapjam az életigenlő hozzáállásomat. És akkor jobb keresztény lennék, nem csak úgy tennék, mintha örülnék, hanem valójában azt is érezném. Dicsőség!

Kedves lelki atya! A szexualitással kapcsolatban vannak kérdéseim. Fiatal barátaim teszik fel nekem a kérdést és én mint keresztény, akinek fontos a tisztaság, nem tudom ezeket megválaszolni, amit szégyellek is. Azt kérdezik, hogy kert bűn az, ha két ember saját akaratából szeretkezik, (senki más kárát nem okozva ezzel) és ráadásul mindketten élvezik is az egészet. Elnézést, ha túl egyenes lett a kérdés. Erre kérnék, ha lehetséges, valamiféle választ, hogy én is tisztábban lássak Üdvözlettel: Zoltán

Kedves Lelkiatya! Kisfiunk harmadik osztályos tanuló. Állami iskolában tanul,jár hitoktatásra is ,elsőáldozásra készül éppen! Meg szeretném kérdezni, hogy jelenthet az bármilyen gondot,hogy ő nem egyházi iskolában tanul ,hanem államiban? Körzetileg oda tartozunk,azért is irattuk be anno oda!Ez bűn esetleg ? Köszönöm szépen a válaszát!

Kedves Lelkiatya! Várandós édesanya vagyok. A férjemnek nincs testvére, nekem egy öcsém van. Az öcsémnek jelenleg van barátnője, de még nem stabil kapcsolat. A keresztszülők választásánál kissé tanácstalan vagyok emiatt. Feltétele egyházjogilag a jegyesség, házasság a keresztszülőségnek? Görögkatolikusok vagyunk, de lány nincs megkeresztelve. Ha véget ér időközben a kapcsolatuk, attól a gyerekemnek keresztanya ő. Ők még nem tudjak, hogy ilyen szempontok alapján alaposabban szeretném átgondolni. Segítségre vágyva a kérdésem tehát, szempontok alapján gondoljam át a döntést. Köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya ! Pecsen mikor lesz Jézus ima talalkozo ? Valaszat koszonom!

Kedves Lelkiatya! Tanítson kérem pár sorban az alázatra. Hogyan gyakorolhatom családapaként a mai világban. Ma pl egy drága audi 2helyet foglalt a parkoloban, gondolom azért, hogy ne nyissák rá az ajtót, én jelzésként felhajtottam az ablaktörlőjét, de utána bűntudatom volt, hogy mit önkéntesrendőrködöm.Messzebb is állhatott volna a bolttól, és akkor nem állnak mellé és nem foglal két helyet... Az alázat jele lett volna ha hagyom, és nem nyílvánulok meg?

Kedves Lelkiatya! Nagyon vágytunk arra,hogy a kerítésünket is feltudjuk újítani, hála Istennek sikerült összespórolni is az árát,megrendeltük a fahatású lemezkerítést. Itthon lepakolásnál vettük észre, hogy sok csikarásos,hibás ,de van ami nagyon feltünően. Ott nem volt lehetőség átnézni,mert azonnal felrakták a kocsira.Meg kigondolta volna kellene.Itthon én olyan dühös,mérges lettem ,hogy ezt nem hiszem el,hogy pont mi járunk így .Most ez ,hogy fog kinézni ,sokba is került,bosszantó volt. Írtam nekik emailt,de azt nem mérges stílusban,hogy sok a hibás termék ilyenkor mi a teendő,lefotóztam a hibákat párat nekik. Telefont nem vették fel még. Ilyenkor elfogadható ,hogy hírtelen mérges dühös leszek,morgok ? Egyáltalán jogom van kérni,hogy hozzák helyre ,vagy elkellene nyugodtan fogadnom,hogy ez van ,sok pénzért hibásat kapunk? És inkább nyelni,és felszerelni hibásan,csikarásosan? Sokáig dühös voltam, de utána arra gondoltam, mi van ha ez csak külsőség,és Isten pont arra tanítana ne ezekkel a hibákkal foglalkozzak ,hanem pl a lelkiekkel? Vagy pedig nyugodtan szóljak, hogy hibás árukat adtak át és várjam jogorvosolják? Mi Ilyenkor a helyes magatartás cselekedet? Köszönöm szépen.

JÉZUS a zsoltárokon kívül mely imákat mondta? Mely Szentírási szakaszokat?

Kedves lelki atyám, fiatal diák vagyok, külföldön élek, szeretnék áttérni a protestantizmusból a görög katolicizmusba. Hogyan kezdjem?

Kedves Lelkiatya! Egy elég hétköznapi dologban kérném a véleményét. Vannak ennél komolyabb kérdések is, de szeretem a hétköznapi dolgokat is Istennek tetszően csinálni, ezért kérdeznék. Találtam három napja egy tárgyat az utcán. Nem volt piszkos, szakadt, biztosan nem egy hajléktalané volt és a környéken hajléktalanok nincsenek amúgy sem, jó környék. Elhoztam haza, gondoltam ne ott maradjon, mert vagy a kukába kerülne vagy elvinné valaki, aki nem a tulajdonosa és meg is tartaná. A környékből, városrészből ítélve volt egy sejtésem, hogy kik között kereshetem a tulajdonosát, legalábbis ez tűnt legvalószínűbbnek, fel is tettem a megfelelő helyre egy hirdetést ezzel kapcsolatban, de nem reagált senki. Ez 1-2 napja volt. Ennek következtében kiírtam két másik hirdetést is más helyre online (azt csak azért nem írnám le, hogy pontosan hol, mert nem akarok túl felismerhető lenni) és most várom, hogy jelentkezik-e valaki érte. Szándékosan úgy írtam ki a hirdetést, hogy olyannak tudjam majd odaadni, aki tényleg a tulajdonosa szóval nem árultam el róla minden információt, aki elvesztette és látja amit írtam, már ez alapján is tud reagálni mert tudni fogja, hogy elvesztett egy olyat ott ahol és rákérdezhet nálam. Azért így akartam mert ha minden információt rögtön elmondok, talán még képet is közzéteszek, akkor lehet valakinek csak úgy megtetszik és úgy jelentkezik érte, pedig nem is az övé de így azért valamennyire biztosítani tudom, hogy tényleg az kapja, akié volt. Olyan tárgyról van szó, ami nem méretfüggő ruha, nem is munkához, tanuláshoz köthető, bárki használhatná és ezért tartottam attól, hogy majd valaki azt mondja, hogy az övé és közben meg nem az övé. (Ilyen például egy sál, nyaklánc, táska, pénztárca, parfüm, nem mondom el mit találtam, de körülbelül ez a kategória, hogy bárki használhatja) Azt szerettem volna megkérdezni Öntől, Lelkiatya, hogy keresztényként helyesen jártam-e el. Jól tettem, hogy biztosra akarok menni, hogy a tulajdonoshoz kerül és nem akárkihez? Persze gondoltam rá, hogy mi van ha azóta a tulajdonos kereste ott az utcán, de nem vagyok biztos ebben mert akkor már eléggé késő este volt, amikor találtam és nem hiszem, hogy éjszaka kiment volna keresni ha rájött egyáltalán mi történt és utána hétvége volt. Azon a környéken sokan járnak olyanok, akik hétvégén nem biztos, hogy a városban vannak, ha pedig elutaztak arra a 2 napra, akkor hiába lenne ott a talált tárgy az utcán, nem tudná ott keresni. Nem döntöttem rosszul, mikor elhoztam és nem ott hagytam az utcán? Ha esetleg nem jelentkezne érte senki, akkor mit helyes tenni? Keresztény szempontból jól vagy rosszul cselekedtem?

Tisztelt Lelkiatya! Elhunyt szeretteink vissza járhatnak e ?

Kedves Lelkiatya! Annyira boldogtalan vagyok. Egyaltalan nem ugy sikerult az eletem, ahogy szerettem volna. Allandoan azt hallom a templomban, hogy orulni kell mindennek.... Nekem vannak apro oromeim, de osszessegeben egy nagy nulla az eletem. Sokag imadkozom, beszelek az Istennel, hatha szol hozzam, de semmi. Az a baj, hogy attol meg nem leszek boldog, ha mondogatom magamnak, hogy az legyek...az legyek. Se csaladom, se hazastarsam, se hazam, se baratom. Engem mindenki eletvidamnak lat, pedig a felszin alatt sirok. Minden erommel, mindig is azon munkalkodtam, hogy jo legyek, szep legyek, okos legyek, szorgalmas..... De sajnos nem ertem celba.... Nagyon szeretnek igazan boldog lenni, hogy belulrol fakadjon es ne kelljen eroltetni. Koszonom, hogy elolvasta.

Kedves Lelkiatya! Isten tudja már előre,hogy kivel mi fog történni pl a jövő héten ? Mikor fog meghalni és mi által ,hogy majd az illető súlyos beteg lesz, vagy akár sajnos öngyilkos lesz? Fontos vigyáznunk a tőlünk telhetően magunkra,m?sokra,de van amit nem tudunk elkerülni.Majd csak megtapasztaljuk mi jön.... Ezt most hogy képzeljem el ő mindent lát,tud ,van amiben hiába is küzdünk,mert ő már tudja,hogy pl augusztusban az illető elhuny majd ?? ?De ez csak 1 példa,bármire érthető akár iskokai felvételre is . Köszönöm szépen a válaszát.

Kedves Lelkiatya! Van egy kamaszfiúnk,akivel nagyon nehezen tudom megértetni,hogy fontos a bérmálkozás szentsége is. Hamarosan bérmálkozás lesz! Azt mondta nekem, kissé dühösen,hogy ő nem is kérte sose,hogy kereszteljük meg,ezt mi döntöttük el helyette 6 hónapos babaként. Mondtam igen,ezt a szülő dönti el,és esküt tesz Isten előtt,hogy hitre neveli( lesz elsőáldozó, bérmálkozó is majd ) Megkérdezte ,hogy miért nem döntheti ő el,hogy szeretne e bérmálkozni egyáltalán?Hiszen ez az ő élete is Akar e ?Mert nem akar inkább! Az a baj tudom,ha teljes szabadságot adnék neki ebben, szinte majdnem biztos,hogy nem lenne az !!! Viszont ez Isten szemében milyen ,hogy valaki úgy lesz bérmálkozó,hogy nem is akar,hanem csak azért mert anyáék kérik!!?? Érvényes így is a bérmálkozás szentsége? A szentek örömmel mentek ,akarták!!! Hiszen a templomi házasságkötés is egy szentség pl és ott is csak úgy lesz érvényes,boldogabb ,ha szabad akaratból dönt az ember az mellett a szentség mellett is ,nem kényszer,könyörgés hatására. Megmondom őszintén jelen pillanatban azt látom, hogy egyenlőre nagyon lázad minden templomi dolog ellen,és amint megteheti nem is fog menni,bár abban reménykedem Isten mindenható vissza tudja terelni .... Meséltem őszintén neki ,hogy amikor én bérmálkoztam,én se úgy értettem még teljesen dolgokat,vártam a mise végét,hosszúnak is tűnt,ez felnőtt koromra változott csak meg ,hogy más jobb érzések vannak bennem a templomban is nyugalom, béke,nem unalmas ,máshogy hat rám az ének,zene is már ! Ezért van mit megköszönöm Istennek. Nem hagyott mégsem el.Pedig nem neki tetszően éltem sokáig.....de visszavezetett!! A másik kérdésem Fiunk szavai nagyon megleptek ,de tudom van benne rész igazság is sajnos mert más amit lát sokaknál,mint ami szép ,és jó lenne. Azt mondta anya szerelemből lefeküdni majd ? Nem az a világ van ,itt nincs már nagyon szinte sehol hűség,szerelem .Összeházasodnak anya és pár év és válnak el.Sokan megcsalják a másikat.A barátja apukája arról mesélt neki ő anno mennyi lánnyal volt fiatalként!! Mondtam persze sokan élhetnek így, de minket nézzen mi is kitartunk apukájával egymás mellett,szeretjük egymást 20 éve, mi is rontottunk el ezt azt fiatalként,de fejlődni akarunk mindenben,főleg a szeretetben,ő is ezt a sok rosszat látja ismerősöknél,barátainál is ,de mondtam neki higgye el egy életre bánhatja,ha csak a testi gyönyörért,szüzesség elvesztéséért feküdne le egy lánnyal majd ,és nem szerelemből ! Ezt nekem anya mondta,azzal feküdj le kislányom akibe szerelmes leszel ,és bár nem teljesen Istennek tetszően,de megfogadtam,hatással volt rám ,azzal feküdtem csak le elsőre 20 évesen akit tényleg szerettem ( ő azóta már a férjem 11 éve ) Az a baj ezt nem érti kissé kineveti, hogy ki él már így??de mert nem ez a legáltalánosabb amit lát,hall ,hanem ki volt kivel,neki már x nő megvolt,mintha nagy csávó vagány lenne majd ettől !!Együttélés,hűtlenség,pornó,ugye csak látja mi van a világban.Arról keveset hall,hogy szűzen ment valaki férjhez,és hűségben éltek szerelemben halálukig!Még én is elrontottam ,de Isten látja lelkem a végét már nem szeretném!! Hozzáteszem én is sodródtam azt hallottam fiataloktól fiatalként,nagyanyáink még szüzen mentek férjhez,ma már nem szokás,más világ van,kamaszként nem is láttam át,hogy ez nem igaz,pedig bérmálkoztam és mégsem!!! Nagyon nehéz szülőként helyes utat mutatni,egy olyan világban ahol nagyon nagy számban nem az a cél,hogy szüzen menjen bele egy házasságba.Még valljuk be sok római katolikusnál sem!! Hozzáteszem én akarom már jóra nevelni ,mikor tudja,hogy akkor amikor ő született még mi sem voltunk egyházilag még házasok,utána rendeztük,de én ezt mondtam is neki,nagyon nem jól tettük ,tettem , de megbántam,és rendezni akartam Isten előtt is,és nagyon szeretném védeni a rossz döntésektől. Megtudom védeni egyáltalán őt,ha most mondok egy két jó tanácsot?A kis szívében mint egy kis mag belehullhat? Vagy a bűnöktől Isten tudná távol tartani csak,de ahhoz meg neki közel kellene engednie magához,közel lenni hozzá ? Isten minden bűnünket látja előre ? Köszönöm szépen a válaszát!