8. Miért vannak előítéletek? Vajon hogyan lehetne a fogyatékkal élő gyerekeket és embereket elfogadtatni a társadalomban?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
A nagy társadalmi kérdések megoldásában semmi ötletem nincs. Mégpedig azért, mert nagyon sok-, túl sokszereplős a feladat - Magyarországon közel tíz milliós. Ugyanakkor mindenki tehet érte. Hogy a másik mit tesz, azért csak közvetve vagyok felelős, a magam tetteiért azonban közvetlenül. Így én magam vagyok az, aki legtöbbet tehetek, például a fogyatékkal élők elfogadásáért. Ez, bizony nagy felelősség. Ezért minden egyes helyzetben megpróbálom érzékeltetni, hogy az érintett személy fontos nekem, sokra értékelem, nem hogy nem kevesebb, hanem több nálam, ezért megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel veszem körül. Ilyes törekvésekkel gondolom enyhíteni ezt a buta előítéletből fakadó súlyos társadalmi bajt.
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy házasságon belűl halálos büne megkell-e gyonni , ha a ferfi fogamzásgátlás céljábol elfolyatja a magját ( megszakitás) hogy ne legyen több gyermek mivelhogy már kettő szűletett.
Válaszát előre is köszönöm!
A fogamzásgátlás céljából alkalmazott megszakított együttlét nem tartozik a gyilkos módszerek közé, és - látszólagos - természetessége miatt, minthogy mesterséges eszközt nem igényel, a többi módszerhez képest a legkisebb az erkölcsi negatívuma. Viszont ütközik azzal az alapelvvel, hogy a szexuális aktus legyen teljes és nyitott a termékenység irányában. Emellett hatékonysága alig haladja meg a 60 százalékot, mivel spermiumok már a magömlés előtti ondófolyadékban is lehetnek, tehát az esetleges nem várt élet jelentkezésének nagy a kockázata, pedig épp ezt szeretnék vele elkerülni. Veszélye még, hogy alkalmazása az önzőség növekedésének forrása lehet, és hosszabb távon elsősorban a nő kielégületlenségének veszélyes helyzetét idézheti elő. Nevezetesen azt az érzést, mintha őt csak kihasználnák, eszköznek tekintenék, s ez a kapcsolatra komoly hatással lehet. Vannak tehát el nem hanyagolható lelki veszélyei is, s ezek miatt az egyház nem támogatja. Viszont az egyház fontosnak és jónak tartja a családtervezést, a felelősségteljes gyermekvállalást, de ehhez a teljes aktust nem kizáró időmegválasztás módszerét ajánlja, mely a termékeny napok kiszámítására és elkerülésére épül, s leginkább figyelembe veszi a felek adottságait.
7.Hogyan tudunk biztosítani valakit Isten gondviseléséről és szeretetéről?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Ha elméleti okfejtést adunk, ez vajmi kevés eredményt hoz. A pusztán értelmi belátás ritkán hoz valós életfelfogásbeli változást. Sokat segíthet az is, de többnyire szükség van érzelmi töltésre is. Ezt leginkább az adja meg, ha az ember a saját életének példájából hoz igazolást, ha tanúságtétel szerűen beszél ezekről a nagy titkokról. Az tud hatékonyan beszélni Isten gondviseléséről és szeretetéről, aki már megtapasztalta azt.
Kedves Lelki Atya! Nekem nagyon fura témában lenne kérdésem, viszont ez hatással van a lelki életemre is. Nem régen borderline szindrómát diagnosztizáltak nálam, ami könnyebben gyógyítható, viszont közben teológiát hallgatok. A tanulásomra is kihat ez a betegség, viszont felfedeztem, hogy ha párbeszédes formában dolgozom fel az adott tételt, jobban megragad és ezek a gondolat torlódások, ahogy én megfogalmaztam megszűnnek. Viszont nem szeretnék teológiai pontatlanságot, ne agy' Isten blaszfémiát elkövetni...Milyen teológia műveket tudna Atya ajánlani, melyek hasonló stílusban íródtak? A betegségemnek vannak "előnyei": élénk képzettársítások, költői véna. Köszönöm Atya válaszát. Szeretettel: M.
Ha a párbeszédes forma segít Önnek, akkor jó szívvel ajánlom a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumát (Szent István Társulat, 2006), valamint a Youcat, A Katolikus Egyház Ifjúsági Katekizmusa c. kiadványt (Kairosz, 2013). Mindkettő közérthető formában a lehető legbiztosabb teológiai tudást közvetíti.
T. Lelkiatya.
Katolikus keresztségben részesültem. Hittanra templomba soha nem j?rtam. Tinédzserként egy baptista közösségbe kerültem ott bemerítettek, házasságot kötöttem egy baptista lánnyal. Két szép gyerekünk született. Az évenkénti ökumenikus imahetek során megfogott a katolikus templomok l?gköre az oltár, később katolikus misére is bekukucskáltam és letaglózott a liturgia, a közös keresztvetés, az imák.
Rengeteget olvastam a katolikus hittel kapcsolatban.
Ha jól értem, akkor én még most is katolikus vagyok a keresztség miatt, amely eltörölhetetlen nyomot hagyott bennem?
Mi lenne a helyes döntés részemről. A családom (feleségem) nem szeretne katolikus lenni, hallani sem akar róla.
Vagy egyházjog szerint nem is feleségem, mert nem szentségi házasságunk van.
Ha nem akar katolikus lenni elválhatok tőle? Vagy járjunk kétféle templomba?
Mi van akkor, ha elválik tőlem, ha katolikus leszek (tudom már most is az vagyok a keresztség miatt, mondjuk akkor bérmálásra jelentkezem). Újra nősülhetek katolikus házasságba, vagy akár papi szemináriumba is jelentkezhetem, mert nőtlennek számítok?
Köszönöm megtisztelő válaszát
Amennyiben ezt a házasságot nem katolikus templomban és előírt szertartás szerint végezték, abban az esetben a házasság nem jött létre, hiszen katolikus ember csak a katolikus egyházban köthet érvényes házasságot (nagyon ritkán és súlyos okból ad ez alól felmentést a helyi püspök).
Keresztségénél fogva Ön valóban katolikus. Ugyanakkor igaz az is, hogy a baptista közösségben történt bemerítkezés alkalmával formálisan elhagyta az egyházat, de ontológiailag katolikus maradt és a katolikus egyházba - mint látható intézménybe - ha szeretne, visszatérhet. Ezzel kapcsolatban, javaslom, keresse meg a lakóhelye szerinti katolikus papot.
Lelkiismeretileg ez egy roppant nehéz döntés, hogy vallásának gyakorlása miatt elhagyja-e feleségét, gyermekeit. A családi béke, gyermekeinek egészséges testi-lelki fejlődése az Ön felelőssége is. Nem szabad ezt a kérdést csupán vallási hovatartozás alapján eldöntenie. Arra ügyeljen, nehogy becsapja önmagát, s valójában már elhidegült a feleségétől, s emiatt hagyná el, csak tetszetős keretet adhat ennek a vallási elköteleződés.
Az tény, hogy Ön addig, amíg nem rendezi kapcsolatát a katolikus egyházzal és nem rendezi házasságukat (katolikus templomi kötés által, vagy a püspök gyökeres orvoslásával) nem járulhat szentségekhez.
Ezt a döntést közösen kell meghozniuk. Sokan élnek keresztény házasságban boldogan úgy, hogy különböző felekezethez tartoznak.
Mivel házasságuk katolikus szempontból nem jött létre, mégis, a polgári válás helyett az élő kapcsolat és a család védelmében azt tanácsolom, hogy rendezzék ezt és az elméleti lehetőségek elhagyásával békességben éljenek szentségi házasságban szeretetben és Isten dicsőítésében.
Tisztelt lelkiatya!
Feleségemnek néhány éve ki kellett venni a méhét,azóta vonakodik házaséletet élni. Többször mondott olyat, hogy már csak az előjátékot igényli, "azt a dolgot " viszont talán végleg is abba tudná hagyni.Ez, hogy csak az előjátékot csináljuk, nekem egy ideig rendben van, néha azonban szeretném,ha nem hagynánk itt abba.Hetek telnek el úgy, hogy nem élünk rendesen házaséletet. Szóba került, hogy esetleg másként juttatna el feleségem a magömlésig, nem tudjuk azonban, hogy ez megengedhető-e?
Válaszát előre is köszönöm.
Ebben az esetben a kölcsönös szeretet megélésének speciális helyzete áll fönn. A folyamatos szeretet fenntartásának és mindkét fél számára elfogadható megoldásának, valamint a kielégülés módjának keresése jogos igény. A legfontosabb: imádságban kérni a Szentlélek megvilágosító erejét döntésükhöz. Ezután végig lehet gondolni, hogy mindkét fél számára mi a legjobb. Biológiai tény, hogy a női orgazmus nagyon összetett jelenség, s nemcsak a méh ritmikus összehúzódásával, hanem önmagában a csikló ingerlésével elérhető élmény. Amennyiben nem önző, hanem kölcsönös kielégülés szándékával speciális előjátékban, a nemi szervek külső érintkezésével, vagy csak (kölcsönös) ingerlésével történik testen kívüli magömlés közös élmény részeként, akkor erkölcsileg nem kifogásolható. (Egyszerűsíti a helyzetet, hogy itt már a termékenység szempontja kiesik.) Nyilván ez a lehetőség nem zárja ki és nem teszi fölöslegessé, hogy olykor, vagy több alkalommal is, áldozatot, önmegtagadást - s az ebben való megerősödés eszközeit - kell vállalni és választani szeretetből a másikért.
6. Ha tanácsot kérne valaki, s megkérdezné, hogy: Hogyan kell élni? Mire kell törekedni az életben? Mi a fontos az életben? Mire kell vigyázni? Miért érdemes élni? akkor mit mondana neki?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Mindenki a boldogságot keresi, ez emberi énünk alapeleme. A mélyben azt is tudjuk, hogy ezt a boldogságot csak egyedül Isten tudja megadni, de nem biztos, hogy ennek az igazságnak a nyílt kimondásával tudunk segíteni másokon, akik ezt esetleg elutasítják. A boldogságnak a kulcsa pedig az, hogy azt másoknak kell nyújtanunk, nem pedig magunknak összecsipegetnünk. Az a boldog ember, aki képes mást, másokat boldoggá tenni. Ennek egyszerű módja mások szolgálata. Erre kell törekedni az életben. Az önzés,a gőg ennek az ellentéte, ezeket kerülni kell. Másokért érdemes élni. Ez pedig ugyanaz, mintha azt mondanánk: Istennek, Istenért érdemes élni.
5. Az abortusz, és eutanázia kapcsán megosztaná velem a gondolatait, véleményét?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Röviden csak annyit, mind a kettő gyilkosság. Aligha van rá mentség, jogos indok, hogy bárki ilyet tegyen.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik kérdező a gluténmentes áldozással kapcsolatban írt: tény és való, hogy a latin rítus szerint egyetlen egy előszentelt liturgia van, s ez a nagypénteki szertartás. Ilyenkor valóban csak ostyával történik az áldoztatás, a pap is csak ezzel áldozik.
Ha a bizánci előszentelt liturgiára gondolt a kérdező, akkor tévedésben volt, mert ott mindig két szín alatti áldozás van.
László
Valóban, a bizánci rítus szerint két szín alatt történik a szentáldozás. Ám lehetnek olyan helyzetek, amikor ez nem valósul meg, s egy szín alatt történik az áldozás. Ezek kivételes esetek, de a lényegen semmit nem változtat. Beteg áldoztatása esetén például előfordulhat, hogy csak a Szent Testet kapja meg az illető. Így a lisztérzékeny személyek áldoztatásánál is megfelelő gyakorlat, ha csak az Szent Vérből részesülnek.
A kérdés inkább arra vonatkozott, hogy ha csak a Szent Testet teszik félre a vasárnapi Szent Liturgián, akkor tekinthető-e áldozásnak, ha a glutén-érzékeny személy nem kap a Szent Testből. Kétségtelen, voltak ekörül viták az egyháztörténelem során, vannak ma is különböző nézetek e téren. (Erre egyik kézenfekvő megoldás, hogy a Szentség félretételekor néhány csepp vér is kerül a Szent Testre.) Anélkül, hogy e kérdés részleteibe belebocsátkoznék, bizton állíthatom, hogy mindenki Krisztus teljes Testét és Vérét veszi magához, akár egy, akár két szín alatt áldozik. A kettő egymástól elválaszthatatlan - mint az emberi testben is. Nem érdemes ezeket a fizikai különbségeket rávetíteni az egyébként is kifürkészhetetlen és emberi értelemmel fölfoghatatlan Titokra.
Kedves Lelkiatya!
Két évvel ezelőtt megtört egy nagyon kedves és mély barátságom.A legjobb barátnőm megtagadta a barátságunkat illúziónak nevezte,rám is mindenfélét mondott,ami nagyon fájt akkor,tönkre tette a lelkivilágomat.Sok mindenben nagyon kiállhatalanul viselkedett velem,meg másokkal is,ezt sokan sérelmezték is.Bekell,hogy valljam hosszú ideig elkerültem őt,nem köszöntem neki,igyekeztem kitérni az útjából,ha társaságban voltunk félreálltam.Kellett több mint egy év,hogy túltegyem magam rajta,a lelkem mélyén sokat szenvedtem,újra kellett a bizalmat is épitenem az emberek felé.Az is igaz, hogy ebben az időszakban sok mindent megtanultam az emberi kapcsolatokról,megbocsátásról.Volt egy segitöm aki tanácsokkal látott el.A barátnőm néhányszor próbált lépéseket tenni,azokat nem éreztem őszintének,bizalmatlan voltam vele szemben,és továbbra is kerültem.Egy idő után úgy éreztem sikerült megbocsátani,de ez nem szivből volt,mert kényelmetlenül éreztem magam a társaságában.Pár hónapja olvastam egy könyvet,abban irt a megbocsátásról,nem igazán hittem benne,de gondoltam kipróbálom. A könyv arról irt,hogy a megbocsátás útja a mindennapos ima azért, hogy Isten áldja meg minden dologban,minden téren azt, akinek megkell bocsátanom.Ezt az imát mindennap elmondtam, kibővitettem saját szavakkal és kértem Jézust,hogy segitsen,hogy ezek az imák és a megbocsátás leereszkedjen a szivem mélyéig.Azt is kértem ha találkozom azzal a személlyel ő álljon mindig közöttünk,és irányitsa mind kettőnk szivét.Ez nem ment mindjárt könnyen.Néhány hete változott valami.Már előtte is,volt hogy a barátnőm elkezdett reagálni a vallási fórumon való megosztásokra, különösen egy filmre ami a megbocsátásról szólt,akkor azt irta azzal,hogy az emberek nem tudnak megbocsátani egymásnak önmaguknak is sokat ártanak.Körübelül egy hete együtt utaztunk hazafelé,volt bennem egy kis feszültség vele kapcsolatban,de ő a velem párhuzamos ülésre ült és elkezdtünk beszélgetni.Először ő kérdezett utána már én is.Egy darabig együtt mentünk haza akkor is beszélgettünk, pont úgy mint régen.Mesélt a lelkigyakorlatokról ahova járt és némiképp választ is adott a régi viselkedésére, bár nyiltan a mi helyzetünkre vonatkozóan erről nem beszéltünk.Mondta nagyon megviselte a szüleitől való elköltözés,felborult az élete.Később neki is valaki fájdalmat okott, amitől egy évig aludni se tudott, sokszor voltak mélypontjai(ekkor akaratlanul is az jutott eszembe,nagyjából nekem is annyi idő kellett,hogy túltegyem magam a dolgokon és kezdjen minden helyreállni.)Azt mondta sokat segitettek neki a megbocsátásról szóló lelkigyakorlatok,ajánlotta nekem is ezeket a lelkigyakorlatokat, mert sok sebet hordoz régebbről,és sokszor valakinek a viselkedése emlékezteti őt olyan dologra ami neki régebben sérelmet okozott és emiatt jön a meg nem bocsátás.Azóta kaptam tőle egy rövid üzvözeletet, irtam is vissza.Az Ön véleménye szerint lehet-e egy barátságot újraépiteni? Már nem fájnak a régi sebek,kimondott szavak.De sokáig bennem élt,hogy mi van ha azt mind komolyan is gondolta.Nagyon durva volt a jelenet ami akkor lejátszódott közöttünk.Szerettem volna tisztázni a dolgokat akkor frissen,de ő azt mondta nem kellenek nagy átbeszélések, hagyjam haragudni.Nem tudom szavatolhatok-e újra bizalmat neki.Láttam egy más viselkedés formját is abban az időben,az nagyon fennhéjazó,cinikus volt,sokszor megvető tekintetet is küldött felém abban az időben,amikor összefutottunk, társaságban más volt, ott kedves volt.Ez elbizonytalanit.Ma kedvesen rám köszönzt és mosolygott a templomban.Hoygan álljak hozzá az új helyzethez?
Válaszát előre is köszönöm!
Thea
Kedves Thea!
Nagyon szép, amit leírt, remélem, sokaknak fog tanulságul szolgálni. Igen, ez a megbocsátás útja, amely bizony, lehet hosszú, nehéz, fáradságos. Nagy dolognak tartom, hogy Ön ilyen komolyan foglalkozott ezzel, vagy inkább az Isten Szentlelke művének, aki például a keze ügyébe rendezte ezt a könyvet, és belülről is adott indíttatást ennek követésére. Igen, tekintse a régi (új) barátnője viselkedésének a megváltozását az ima gyümölcsének, a Szentlélek ajándékának. Persze, nem egészen biztos, hogy a barátnője változott meg, vagy legalábbis nem jobban, mint Ön, ez alatt az imádság alatt. Megnyílt a szeme, kezdte észrevenni - s ezt kell látnia most is -, hogy mennyi minden befolyásolhatja a másik ember viselkedését. Mi csak a külsőt látjuk, meg a minket ért sebeket, de hogy ezalatt a másikban mi játszódik le, azt nem tudjuk. Emberi dolog, hogy a sebek elviselésére, begyógyulására idő kell. Ez meg is volt. Én mindenképpen bizalmat szavaznék a régi (új) barátnőjének. De most már legyen az új barátságban figyelmesebb. Ha netán újra előjönnének a korábban oly fájdalmasan tapasztalt magatartásjegyek, akkor nehogy a haragot vegye elő, hanem fürkéssze, mi a baj, mi fáj a társának, mi okozhatja ezt a mostani viselkedését. Nagyobb erővel törekedjék a megértésre, mint amilyen erővel érzi a saját megbántottságát. Ez nem csak a barátságuk újra épülésére szolgál, hanem mindkettőjük személyiségének fejlődésére. A régi sebeket pedig majd ráér újra áttárgyalni, ezzel ne siessen. Alighanem eljön majd ennek is az ideje.
Kedves Atya! Mitől függ, hogy püspök atyák éppen melyik botot tartják a kezükben? Liturgiákon a hosszú "kígyós végű" pásztorbotot szoktam látni, de máskor egy rövidebb talán fából készült bot van náluk. Fülöp atyánál pedig a metropolitai beiktatáskor láttam az alábbi linken is látható botot: http://enmg.hu/images/2015/06/beiktatas2.jpg
Van erre szabály, hogy mikor melyik használatos?
A püspökök általában szertartásokon egy kis méretű botot tartanak a kezükben. Ez eredetileg szerzetesi elöljáró kelléke - miként a püspöki jelvények némely más eleme is - de ma már a püspök vezető, irányító hatalmát jelképezi. A nagy botot, amelynek koronájában a kígyót legyőző kereszt emelkedik, általában a Szent Liturgián és ritkán még egyéb nagy szertartások alkalmával fogja a kezében, többnyire akkor, amikor teljes liturgikus díszben, koronával a fején vezeti az imádságot.
Egy fiú hogy mutatja ki hogy tetszik neki egy lány?
Ezerféle módon, de a legklasszikusabb megoldást említem. Furcsa jelenség, hogy a szépnem tagjai fölöttébb szeretik a virágot. Néha tagadják, de legtöbbször még csak nem is. Ebből fakadóan egyik legszebb gesztus, ha a fiú azzal jelzi, a hölgy felé, hogy dobogtatja a szívét, ha egy szál virágot ad neki. Legelőször is egyetlen szálat. Nem árt előtte kipuhatolni, melyik az illető leány kedvenc virága. Nem tőle megkérdezni, hanem kitalálni, kinyomozni. Ha a leány a fiútól kap egyetlen szál virágot, csak úgy... ez mindent elmond. Ha a virág megpillantásakor elpirul, uram, nyert ugye van. Ez már azt is elárulja, hogy Ön sem közömbös számára. Ha csodálkozó arcot lát, az is még lehet jó jel, akkor lassan fog kialakulni a viszont rokonszenv. Ha azonban közömbös, netán fogja és félrerakja - ez ritka eset, mert mondom, a hölgyek általában szeretik a virágot - nos, ez viszont nem túl jó jel, de kell tudni fogadni ezt is. Legalább fölfedte előtte szíve titkát. Hiszem, hogy ez a finoman szép jelzés ma is érvényes.
Tisztelt Lelkiatya!
Isten mit mond a sminkről? A keresztenyek sminkelhetik m agukat? Hogy kell oltozkodnie egy kereszteny nőnek?
A Szentírás közvetlenül nem beszél a sminkről. Szent Pál a következő eligazítást adja a nők öltözködéséről: Az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat, ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel (1Tim2,9-10). Ebben burkoltan az is benne van, hogy ékesíthetik magukat a nők, csak ne essenek túlzásba. S ami még fontosabb, inkább a belső, lelki szépségre törekedjenek, ne pedig a külsőre.
Tisztelt Lelkiatya!
A hit tettek nélkül halott. És a tettek hit nélkül? Mert igen, ilyen is van. Első kézből tudom.
A tettek hit nélkül idegig-óráig tartanak. Vannak emberek, akikben nagy szeretet van, pedig nem hívők, nem keresztények. Őbennük is Isten munkálkodik, még ha nem is tudnak róla, hiszen szeretet nincsen Isten nélkül, mivel Isten maga a szeretet. A hittel azért könnyebb szeretni, mert könnyebben tud az ember Isten erejével élni, ha elfogyni látszana is, az imádsággal, Isten közelségével újra tud meríteni belőle. Tehát valóban lehetséges hit nélkül is jó tetteket végbevinni, de a hittel sokkal könnyebb. Persze, ez nagy felelősség is, mert akkor a hívő embertől jobban el is várhatjuk, sőt, maga Isten is jobban elvárja, hogy sok jó tettet vigyen végbe.
4. Hogyan tudnám valakinek eloszlatni félelmeit a szivében, és bátorítani őt hogy ne féljen megtenni egy nagyon fontos lépést az életében?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Nem könnyű eloszlatni a félelmet. A félelem legtöbbször nem racionális okokra vezethető vissza, tehát általában ilyenkor a magyarázat nem sokat ér. De Ön is pontosan fogalmazott, mert nem arra kérdez rá, hogy hogyan magyarázhatná el neki, hogy ne féljen, hanem, hogyan tudná a szívében lévő félelmet eloszlatni, bátorítani őt. Ehhöz szeretet kell, a bizalom fölkeltése. Ha valaki nem bízik a másik emberben, akkor az utóbbi hiába magyaráz neki, kezét-lábát összetörheti, akkor sem fogja megfogadni a szavát. Ennek az alapja a bizalom. Az együttérző szeretettel meg kell nyerni az illetőt, és ezzel a szeretettel tovább szeretni, amíg ki nem gyógyul a félelméből. Ez nem éppen gyors folyamat, de megéri a törekvés, mert fölösleges nehézségektől tudjuk megszabadítani embertársunkat.
