2. Mi az ami nélkül nem lehetünk sose igazán boldogok? Minek a hiányában látja a problémákat, boldogtalanságot az emberek életében?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Boldogságunk forrása az, ami az életünk forrása: Isten. Isten nélkül nem lehet boldog az ember. Persze, van boldog ember, aki nincs megkeresztelve, vagy éppen nem is imádkozik, mégis megéli Isten jelenlétét az életében, mégpedig a szeretet által. Isten ugyanis maga a szeretet. Ahol szeretet van, ott jelen van az Isten, még ha erről az ember nem is tud. Ezért kell minél nagyobb szeretetben élni, mert annál közelebb vagyunk életünk forrásához, az Istenhez.
Ezért van szükségünk szeretetre. Boldogtalanságunk oka pedig leggyakrabban az, hogy ezt a szeretetet kapni akarjuk, nem pedig adni. Márpedig természetéből fakadóan akkor növekszik a szeretet, ha adjuk. Ezért nem tud boldog lenni az önző ember.
Kedves lelkiatya!
16 éves vagyok, és azt szeretném megtudni, hogy az egyház mit gondol a cigizésről és az alkohol fogyasztásról. Előre is köszönöm válaszátn
Ugyanazt, amit az orvosok. Káros, kerülendő, értelmetlen és költséges rossz szokás. Aki nem kezdett bele ezek használatába, jobb, ha távol tartja magát tőle, mielőtt elhatalmasodnék rajta annyira, hogy már nem fog tudni rajta uralkodni, hanem ez a szenvedély kezd el uralkodni az emberen. A cigarettázás minden körülmények között értelmetlen és egészségtelen. Az alkohol fogyasztása bizonyos helyzetben és mértékben azonban nem csak megengedett, hanem nemes dolog is. Ugyanakkor nagyra becsülöm azokat a szülőket, akik úgy tudják nevelni gyermekeiket, hogy 18 éves korukig egyáltalán ne igyanak alkoholt, nagykorúvá válásuk alkalmával pedig ünnepélyesen koccintanak velük. Mennyire ritka ez ma már!
Kedves Lelkiatya!
Nagyon bánt, hogy két "barátnőm" nem köszöntött születésnapomon.Nem az ajándékról van szó,hanem a tiszteletről.Úgy gondolom egy alapvető tisztelet jár.Tudom,nem kell elvárással lenni mások felé,hanem önzetlennek kell lenni,általában ezt szokták tanácsolni...de ebben az esetben ezzel és más esetekben sem, nem egyezem.Mert ők más barátaikat szoktak köszönteni a születésnapjukon,nem hagyják ki őket az összejövetelkeről,akkor ha barátnak tekintenek velem is viselkedhetnének úgy.Mindig a nagy barátságot hangoztatják, hogy milyen jó, hogy ismerjük egymást, meg barátok vagyunk.Képmutatásnak érzem ezt az egész találkozást.Nekik egyszerüen az esik jól a véleményem szerint ha valaki figyel rájuk, meghallgatja őket.Meg nem sértettem őket,okot sem szolgáltattam a viselkedésükre.Úgy érzem minél inkább próbálok rendes lenni hozzájuk,nekik annál több furcsa húzásuk van.Ha meghuzom a vonalat, ők is másként viselkednek.Csak hát a farkas is időnként cseréli a bundáját,de a természete ugyanaz marad.Az előbb emlitettekre volt példa néhány éve szintén születésnapra,akkor utána még cinikus célozgatásokat tettek,közvetlenül a születésnapom után,hogy ők egymásnak mit vesznek majd születésnapra.Meg ilyen szép ajándékokat szeretnek vásárolni.A rákövetkező évben én sem köszöntöttem őket.Akkor egyikük ezt mintha sérelmezte is volna, mert hónapokig felhozta a beszégetésben a születésnapját.Forditva már nem jól esett neki.Utána elkezdtek ők is köszönteni,meg én is őket. És azóta, hogy megint elkezdtem őket köszönteni,ebben az évben megint semmibe vették a születésnapomat.Meg vannak más megjegyzéseik is,különösen azóta,hogy nem dolgozom.Meg voltak régebben is csak figyelmen kivül hagytam őket.Lehet nem vagyok jártas az emberi kapcsolatokban,és az amit barátságnak gondolok valójában csak egy ismeretség, bármennyire is hangoztatják a nagy barátságot.Nem is értem ezt mi célból teszik.Még akkor is ha sok mindenről beszélünk.Mellőzve,kizárva érzem magam és ez rossz érzés.Sziven ütött, hogy nem köszöntöttek.Most lesz egyikük kislányának a keresztelője,gondolom onnan is megint hiányozni fogok.És mivel sok mindenben ismétlődő dolgokról van szó,úgy érzem bekell fejezeni ezeket a találkozásokat velük.Ezt igy nem tudom elfogadni.Azt olvastam egyszer egy lekikönyvben azokat az ismerősöket akik felboritják a lelkünk nyugalmát jobb elkerülni.
Válaszát előre is köszönöm, és a türelmet,hogy meghallgatott.
Mea
Kedves Mea!
Én is azzal kezdem a választ, amit Ön is írt, nagy újdonságot nem tudok mondani. Legjobb, ha az emberben nincsenek elvárások mások felé, különben óhatatlanul csalódások érik. Mindenki olyan, amilyen. Ha elvárnám tőle, hogy más legyen, attól ő még nem fog változni, csak bennem nő a hiányérzet, hogy ejnye, miért nem olyan, mint amilyennek én gondolom, én várom. Ettől érdemes magunkat megkímélni.
Hogy szakít-e ezekkel a barátnőkkel vagy sem, ezt Önnek kell eldöntenie. Nem biztos, hogy ennyire végletes megoldással kell orvosolni ezt a helyzetet. A kapcsolatban bizonyos lazítás jót tehet. Különösen az elvárások szintjén. Örüljön annak, amit kap tőlük, az is valami, de ne tekintse őket olyan szoros barátnak, akitől elvárná például a születésnapi köszöntést. Hogy ez még barátság-e vagy sem, megközelítés kérdése. Nyilván nem tekinthető szoros baráti köteléknek, de amint leírja, eddig sem volt az. Néha együtt beszélgetnek, vannak közös témáik, már ez is jó, ennek is lehet örülni. Ön pedig nyugodtan legyen önzetlen: lepje meg őket olykor ajándékokkal születésnapra vagy más eseményre. De ez nem jogosítja föl Önt arra, hogy viszont is elvárja ugyanezt. Hisz akkor az nem is ajándékozás, hanem csere. Legyen nagyvonalú és önzetlen! Az ilyen emberek a legboldogabbak, megkímélik magukat a csalódásoktól.
Kedves Lelki atya!
Néhány kérdést szeretnék feltenni..:
1. Hogyan lehetünk képesek megtartani egy hivatást, küldetést a legnehezebb körülmények között is egy életen át, hogy ne fenyegesse szolgálatunkat a kiégés veszélye?
A hivatás frissessége a forrásközeliségen múlik. Ha az ember eltávolodik a forrástól, egy ideig még látszólag jól végzi a feladatát, de lassan elfogy belőle az energia. A kiégést az okozza, ha ennek ellenére a látszatot még igyekszik fönntartani, és erőnek erejével végzi azt, amire már igazán nincs belső energiája, csak ezt vagy nem veszi észre, vagy nem vallja be magának. Meg kell maradni a forrásból való állandó merítés gyakorlatának, illetve az ahhoz való újra és újra visszatérés segíthet.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretem elolvasni illetve hallgatni a napi evangéliumot de a görög katolikusat nem tudom,hiába keresem nem sikerül.A gépen vindows 10 op.rendszer van.Kérem ha van rá lehetősége segítsen,hogy hallgathassam a görög katolikus evangéliumot.
Válaszát előre is köszönöm.
Sajnos, ezzel a szolgálatatással nem rendelkezünk. Úgy tudom, vannak szövegolvasó programok, amelyek a gépen lévő szöveget hallhatóvá teszik. Egyelőre ez az egyetlen módja annak, hogy a görögkatolikus szentírási szövegek a kütyükön keresztül hallhatóvá váljanak. Egyelőre ezeket csak templomainkban lehet hallhatóan elérni.
mikor van a gorogkatolikus husvet2016?
Most. 2016. március 27-én.
Kedves Lelkiatya.
Mit lehet tudni a lengyelországi Grietzwaldi Mária jelenésről. Semmit sem talltam csak egy dátumot és egy szentképet. Előre is köszönöm.
Én sem tudom. Ha valaki ebben segíteni tud, szívesen vesszük.
Kedves Lelki atya!
Mikor hiány érzetem van, akkor mi hiányzik? Honnan lehet tudni, hogy mi Isten akarata?
Érdekes helyzet ez, amikor az emberben megfogalmazódik, hogy valami nincs rendjén, valami hiányzik, de maga sem tudja megmondani, hogy mi az. Nyilván más sem, hiszen ezek a helyzetek ezerfélék lehetnek. Mindenesetre a fölismerés már jelez valamit, amire érdemes odafigyelni. Ön nyomban azt illeszti hozzá, hogy vajon mi az Isten akarata. Nem akarok túl merész következtetéseket levonni, de elképzelhető, hogy Ön most nincs a helyén. Valami azt jelzi Önnek, hogy váltani, változtatni kell. Nem biztos, hogy ezt jól gondolom, mindenesetre nem válik a kárára, ha ebből fakadóan alapos önvizsgálatot tart. Jól teszi, ha elmegy lelkigyakorlatra vagy néhány napra egy szerzetes házba, ha van lehetősége, megkér egy atyát arra, hogy életgyónást végezzen, áttekintse eddigi életét, letegye terheit, és amennyire csak lehetséges tisztán és kötöttségektől mentesen átgondolja, hogy mi az Ön feladata ebben az életben, mit kér az Isten, milyen adottságokkal ruházta föl, amelyekkel szolgálni tud másokat, azokat hogyan tudja leginkább mások javára használni.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan kell értelmezni az irgalmasság e lelki cselekedetét: "a bántalmakat békével tűrni" ? Nem hívő barátnőm kiakadt ezen, fölhozta az őt bántalmazó (volt) férjét példaként. Próbáltam magyarázni, hogy ez nem azt jelenti: szó nélkül tűrni, ha megaláznak minket emberi mivoltunkban. De kíváncsi volnék az Atya gondolataira erről.
Nagy lelkierőre van szükség ahhoz, hogy valaki a bántalmakat békével tűrje. Ez nem parancs, előírás, hanem kitűzött cél lehet. Tegyük hozzá, igen távoli. Ráadásul ezt az erényt nem a gyakorlása közben lehet erősíteni. Nem azzal válik lelkileg teherbíróvá az ember, ha sok ilyen bántalmat elvisel. Ez inkább teher, lelki teher, amelytől szabadulni szeretne, s ez teljesen természetes. A bántalmak türelmes elviselése inkább gyümölcse, mintegy mellékterméke annak a mély lelkiségnek, amely számára Isten annyira fontossá válik, hogy minden más emberi körülmény eltörpül számára. Kevesen jutnak el erre a nagy lelki mélységre, emberi nagyságra. Ha már erény gyakorlatról van szó, arra lehet törekedni, hogy amikor bántalmaznak, akkor ne rögtön a sértődöttség, a visszavágás, a bosszúállás legyen a reakcióm, hanem például az imádság azért az emberért, aki engem bántott, megbántott. De ezt nem lehet állandósítani. Ezért igaz, amit Ön mondott, hogy képtelenség vég nélkül tűrni a bántásokat. Ebbe belenyomorodik az ember. Az ilyen helyzetet másként kell kezelni.
Lelkiatya! Miért van az ,hogy ha szól hozzám egy pap vagy lelkész vagy csupán a közelemben van furcsán érzem magam. Szégyelem magam. Ha hozzám szólnak alig tudok válaszolni és tiszta piros leszek. MIért van ez?
Nem tudom megmondani. Azt javaslom, hogy kezdjen el rendszeresen gyónni, tegye ezt havonta. Ez kettős segítség. Egyrészt hozzászokik ahhoz, hogy Isten emberével közvetlenül beszélget, másrészt, ha esetleg ez a furcsa szégyenkezése amiatt van, mert - talán nem is tudatosan - állandó lelkiismeret furdalásban él ki nem mondott bűnei miatt, akkor ezektől megtisztulva szintén tisztulni fog az egyházzal, egyházi emberekkel való kapcsolata.
Kedves Lelkiatya!
A szüleim nem régiben azt mondták, hogy élősködök rajtuk,meg ők már ilyen idős korukban saját családdal rendelkeztek, meg házzal.Nagy vita volt közöttünk,amikor mondták meg nagy viták is szoktak lenni.Ez mind igaz is amit mondtak,de ők a házat kapták,a gyerek vállalásra meg azt mondtam szerintem éretlenek voltak.Az anyám azt mondta igaz, ha mégegyszer dönthetne nem szülne mert nincsen semmi haszna belőlünk.Igaz vita hevében mondta,meg én is kritizáltam őt.de azért van benne igazság is,ő nem túl önzetlen ember.A szüleim sose beszélgettek velem, sohasem mondhattam el őszintén mi az ami bánt,vagy nem értették vagy még kaptam egy sor fejmosást, igy jobbnak láttam nem kommunikálni velük a személyes dolgaimról.Nagyon gátlásokkal teli fiatal voltam,hosszú éveket átszenvedtem emiatt.Ezt sikerült idővel korrigálni,főként azóta amióta Istennel járok.Sok dolog nem jött össze az életemben,lehet szégyen de párkapcsolatot se tudtam kialakitani.Nem hibáztatok senkit sem de azért az életemre rányomta a bélyeget,hogy sose biztatott,bátoritott senki.Otthon ezt nem kaptam meg.A barátaimban meg sorra csalódtam.Nincs olyan ember az életemben akihez őszintén fordulhatnék a bajaimmal,problémáimmal.Jártam egy terapeutához jó ideig, az segitett,felszabaditotta a lelkemet,de végül már felszinessé vált az egész,elkezdett olyan előadás jegyzeteket hozni a beszélgetésekre, amelyekből máshol előadást tartott, és ez nem igazán a témához kapcsolódott, mintha már csak a pénz miatt csinálta volna.Meg elég sokba is kerülne,hogy odajárjak.Valóban elég baj,hogy harminc körül ezeket a dolgokat nem értem el,vagy ha nem is ezeket akkor az életutam megtalálását.Úgy érzem már jó úton vagyok,de vannak még nehézségek és megoldásra váró feladatok.Sok az ellenszél,és nagyon nehéz...Segitségért nem tudok kihez fordulni, félek abból semmi jó nem származna.Kárem,tudna-e valamlyen tanácsot adni.Nagyon elvagyok keseredve.
Egy elkeseredett lány
Bizony, nem könnyű ilyen örökséggel indulni. Mennyivel többet jelent olyan családban felnőni, ahol a szülők szívesen beszélgetnek gyermekeikkel, ahol meghallgatják, bőségesen ellátják őket dicsérettel, biztatással. Ez szolgáljon tanulságul Önnek, de mindazon szülőknek is, akiknek van lehetőségük a gyermekeiket helyes módon nevelni. Az Ön esetében a legtöbbet most az jelenti, hogy rátalált a hitre, hogy volt, van már Isten-tapasztalata. Ez ugyanis olyan kincs, amely minden emberi hiányosságot pótolni tud. Ebben kell erősödnie. Persze, sokat jelent, ha ezt az utat is nem egyedül járja, hanem vannak társak, lelkiatya, más hívő emberek, akik erősítik Önben az Isten-kapcsolatot, de az emberi kapcsolatokat is. Tanácsom, hogy főként ilyen lehetőségeket keressen. Keresse, fedezze föl az imádság csodálatos ajándékait, erejét. Menjen el lelkigyakorlatra, vagy egy szerzetes közösségbe néhány napra töltekezni. Istentől kérje azt, amit az emberek, kivált a szülei nem adtak meg Önnek. Nincsen elrontott élet. Gyakorlati tanácsom még - egy bizonyos kor után ezt szoktam javasolni - hogy lehetőleg költözzön el otthonról. Akár tanul még, akár állása van, vagy állást keres, próbáljon meg teljesen a saját lábára állni. Kicsit távolabbról könnyebb lesz szeretnie a szüleit, s ez egyébként is jobban késztetni fogja, hogy más emberi közösségekben keresse a társaságát. De mindehhez Istentől kérjen bölcsességet, erőt és kitartást. Imádkozom Önért, hogy ez sikerüljön.
Kedves Lelkiatya!
az egyik alkalommal beszélgettem egy görög katolikus atyával. Közvetlen hangnemben, majdnem kolléga a kollégával. Élcelődtünk, viccelődtünk is: "mert akkor mi lesz, ha nem úgy történik, ahogy elképzelted?" Válasz: "akkor átokzsoltárt mondunk"
Ez akkor megütötte a fülemet, foglalkoztat azóta is.
Kérdésem az, hogy tényleg létezik átokzsoltár?! tényleg használják az egyházban?
Köszönöm és nagyon várom válaszát. Üdvözlettel Anna
Nehezen tudom elképzelni, hogy milyen összefüggésben hangzott el ez a mondat, de azt sejtem, hogy egy erős vicc lehetett csupán az atya részéről, semmi több. Valóban vannak olyan zsoltárok, amelyeket átok-zsoltárnak mondunk. Ezekben az ószövetségi gondolkodás szerint Isten büntetését kéri az imádkozó az ellenségeire. Van olyan nézet, hogy ezeket ma már nem is volna szabad imádkozni, ki kellene hagyni ezeket a részeket. Az egyházatyák azonban inkább arra buzdítanak, hogy értelmezzük helyesen. Az embernek egyetlen igazi ellensége van, a sátán. Őrá, a minket kísértésekkel támadó gonosz lelkekre értelmezhetjük ezeket az imákat, és bátran mondhatunk rosszat - Istent kérve a cselekvésre - ezen lelki-szellemi ellenségeinkkel szemben.
Annak a hölgynek (?) szeretnék üzenni, aki alkoholista szüleivel lakik, amennyiben budapesti, hogy a 9. kerületben a Haller utca 52-ben lévő Ifjúsági Irodában hetente csütörtök délutánonként 4-től van lehetőség hasonló helyzetben lévő fiatalokkal találkozni, beszélgetni. 2 fiatal szakember vezeti az együttléteket. Személyes tapasztalatom nincsen, csak olvastam róla. Talán megér egy próbát.
Nagyon köszönöm. Szívesen közzéteszem ezt az üzenetet.
Tisztelt Lelkiayta!
Gyóntatás volt a templomunkban és én gyóntam egy vendégpapnak. De ő amikor gyóntam nem ugy gyóntatott mint más,nem igazán a büneimről beszéltünk és a végén nem adott elég időtt,hogy elmondjam a Szánom-bánom imát. Igy érvénytelen a gyónás?
Nem érvénytelen a gyónás, hiszen a szándék megvolt Önben, ő pedig, minden bizonnyal, elmondta a feloldozó imát.
tisztelt lelkiatya koszonom a glutenmentes aldoztatassal kapcsolatos valaszat de nekem eppen az a problemam hogy az eloszenteltek liturgiajan nincs szentver csak egyszin alatti aldozas de akkor mivel aldoztatjak a glutenerzekeny hiveket koszonettel varom a valaszt edina
Az Előszenteltek Liturgiáján is két szín alatt áldozunk. A pap a Szentséget félretéve a Bárányra néhány csepp vért is tesz. A bűnbánati Liturgián pedig ezt a Szent vérrel meghintett Bárányt helyezi bele a borral teli kehelybe. Az a személy, aki ilyen módon csak a Szent Vérből részesül, szintén a teljes Eukharisztiában részesül.
