Kedves Lelkiatya!
Lehet, hogy ki kell menjek dolgozni Angliába. Azon gondolkoztam, hogyan fogom tudni mint gyakorolni rendesen a hitemet.Ez nekem nagyon fontos. Nem nagyon tudok angolul, nem hiszem, hogy egy angol nyelvű misét megértenék, vagy hogy tudnék gyónni angol nyelven. Van kint magyar közösség esetleg magyar római katolikus plébániaElőre is köszönöm.
Ha ki kell mennie, javaslom, vegye föl a kapcsolatot Csicsó János atyával. Elérhetőségei:
Chaplain: Rev. Fr. János Csicsó
0044-(0)20-8566-0271
hungarian.chaplaincy@btinternet.com
62 Little Ealing Lane
London W5 4EA
UK
Kedves Lelkiatya!
Szeretném tudni, lehet-e otthonomban egyedül a keresztutat az imakönyvből végig mondani és imádkozni.
Köszönettel:egy megtért.
Természetesen. Ennek semmi akadálya. Nagyon szép imádság, melyet, ha egyedül végez, a saját ritmusa szerint tud benne elmélyedni. Ugyanakkor mégis az Egyház imádságos gyakorlatából merít. Csak buzdítani tudom erre.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Mivel nagyon szeretem a görög ritust,sokszor járok Szent Liturgiára,Akathisztoszt otthon is szoktuk énekelni.Bár tudom hogy vannak olyan olyan részek,amit atyának szabad,ha jól tudom..Mi csak kalózkodunk,mert szeretjük.Elmentem a pesterzsébeti templomba Szent Liturgiára,és ott keresztelőn vettem részt.A kérdéseim a következők:
1;Úgy tudom,hogy a keleti ritusban a keresztséggel együtt szolgáltatják ki az Eucharisztiát,és a Bérmálás szentségét.Kérdésem itt az,hogy akkor a megkeresztelt kisbabát minden héten meg is áldoztatják?Mert én voltam görögkatolikus elsőáldozáson,ahol nagyobb gyerekek voltak,úgy mint nálunk a rómaiaknál,de őket nem keresztelték meg..
2;A bérmálást nálunk csak püspök végezheti,vagy püspok által felhatalmazott áldozópap.A keleti ritusban is igy van?
3;Erzsébeten a templomban nem bemeritéses keresztelés volt,hanem leöntéses.Mitől függ hogy melyik templomban milyen keresztelés van?
Bocsánatot kérek,hogy ilyeneket kérdezek,de ott a templomban nem mertem,és nem is lett volna ilyen kérdésekre idő..
4;Egy-két görög kispapon láttam papi cilvil ruhát.Ezt a romai katolikus kispapok is szokták hordani.Önöknél is lehet nekik ilyet hordani?
Köszönöm,hogy feltehettem a kérdéseim!
Köszönöm válaszát!
Magdó
Kedves Magdó! A kérdései jórészt összefüggenek, ezért nem tételesen válaszolok. Bizonyára megbocsátja.
A magyarországi görögkatolikus gyakorlat az, hogy a keresztség szertartásában, illetve utána nyomban a bérmálást is ünneplik. Egyre terjedő gyakorlat - amellyel az ősibb hagyományhoz térnek vissza, hogy a bérmálás után az Eukharisztiában is részesítik a frissen megkereszteltet, még ha csecsemő is. Hiszen - lelke tisztaságát tekintve - mikor méltóbb rá, mint közvetlenül a keresztelés után? Minthogy azonban még kezdeti szakaszában van ennek a gyakorlatnak a bevezetése, ezért nem beszélhetünk kialakult módszerről. A legtöbb, csecsemő korában megkeresztelt gyermeket utána minden Szent Liturgián kiviszik áldozni is, de nem minden család teszi ezt meg. Ma még sokkal elterjedtebb a rómaiaktól átvett szokás, hogy csak 8-10 éves korban lesznek elsőáldozók a gyermekek.
Bérmálást minden áldozópap végezhet, csak a római rítusban ez a püspöknek fönntartott jog, amelyet viszont átruházhat bármely áldozópapra is. A keleti rítusban minden pap bérmál is, amikor keresztel. Viszont a külön végzett bérmáláshoz a püspöktől kell engedélyt kérnie.
Hasonló mondható el a bemerítéses keresztelésről is, mint a kisdedek áldoztatásáról. Nem régen kezdődött ez az újra fölelevenített gyakorlat, amellyel egyelőre kevés helyen találkozunk. Legtöbb helyen még nincsenek meg a kellő feltételek az ilyen kereszteléshez.
Papi civilt a mi kispapjaink és papjaink ugyanúgy hordhatnak és hordanak is, mint a római katolikusok. Nálunk talán mégis gyakoribb a reverenda viselete.
Kedves Lelkiatya!
Kaptam ajándékba egy Jézus ima karkötőt egy nagyon kedves fiatalembertől, mert tudta hogy mostanában nehezen viselem az élet megpróbáltatásait és ehhez szeretett volna segítséget nyújtaniaz ajándékkal. Viszonzni szeretném a kedvességét és készítettem neki én is egy karkötőt. Imával, ahogyan kell. Az a kérdésem, hogy meg lehet e szentelni ezt a karkötőt? Mi ennek a módja? Válaszát előre is köszönöm.
Természetesen meg lehet szentelni. Bármely fölszentelt pap szívesen megteszi Önnek, ha megkéri rá. Fölszentelés nélkül is lehet vele imádkozni, de nagyobb kegyelmi megerősítést jelent, ha az Egyház imádsága is megszenteli. Ezt tudja nyújtani a pap közvetítése.
Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye a fényképeken megjelenő ún. angyalgömbökről? Eddig csak ezoterikus oldalakon találkoztam vele, de keresztények is beszélnek róla.
Előre is köszönöm!
Mese. Mekkora butaságokat tudnak kitalálni az emberek!
Tisztelt Lelkiatya!
Miért nem lehet elfogadni azt, hogy minden ember más? Miért gondolják sokan, hogy minden embernek ez vagy az a vágya a "szíve mélyén"? Miért kell általánosítani, és ha valaki nem vágyik arra, amire (főleg a papok szerint) vágynia kellene, akkor deviánsnak, beteglelkűnek minősítik, vagy egyszerűen azzal vádolják, hogy hazudik? Hogy letagadja a vágyait?
Sajnos pont a papoktól hallom legtöbbet a "minden ember a szíve mélyén..." kezdetű mondatokat. És meg kell mondjam, nagyon elegem van belőle. Tízből hatszor még az árnyékát sem sikerül magamban felfedeznem annak, amiről beszélnek. Boldogságra kellene vágynom, de nem vágytam soha. Mindig is tudtam, hogy illúzió, nekem abból sohasem fog jutni. El is fogadtam. Gyerekre kellett volna vágynom, de amikor terhes lettem, csak a hideg düh volt bennem, hogy így jártam. Gyűlöltem a terhességemet, meg is szakíttattam. Sajnálom, hogy így történt, de semmi sem kellene kevésbé ma sem, mint az a gyerek. Minimális a kapcsolatom az emberekkel, nem is vágyom rájuk, jól megvagyok egyedül is. Miért kell ezt hazugságnak vagy lelki betegségnek beállítani? Mindig is ilyen voltam, gyerekként is már, ilyennek teremtett az Isten és kész. Nem ártok ezzel senkinek, vigyázok, hogy senkit se bántsak meg, Istennek hála, sose voltam irigy vagy gyűlölködő. Ha tudok, segítek, néha még örömet is okoz, de segítség nem kell senkitől.
Isten megadta számomra (is) a szabad akaratot, a választás lehetőségét. Ha rosszul választok, én felelek érte Őelőtte. Honnan veszik az emberek, és ismétlem, nagyon gyakran éppen a papok a bátorságot, hogy megítéljék az életemet, hogy egy olyan kaptafára akarjanak felhúzni, amire nem illek rá, egy olyan skatulyába akarjanak beleerőltetni, amibe nem férek bele? Hogy meg akarják szabni a vágyaimat és számomra az értékeket? Ha nem érték valami számomra, attól nem lesz az, hogy valaki rám erőlteti.
Miért nem lehet az embert elfogadni olyannak, amilyen?
Önnek igaza van: minden embert úgy kell elfogadni, ahogyan van. Segíteni rajta lehet és kell, de mindig annak megfelelően, ahogyan arra neki valóban szüksége van. Sajnálom, hogy Ön jobbára olyan atyákkal találkozott, akik talán sommásan próbáltak jó tanácsot adni. Higgye el, amit mondanak, a legtöbb emberre igaz. Ön sok szempontból különleges, ezt el kell fogadnia. Aki az említett tanácsokat adja, ők is segíteni akarnak, csak nem értik az Ön helyzetét, az Ön lelkivilágát. Ne nehezteljen rájuk emiatt. Azt jól teszi, ha megpróbál segíteni másoknak. Fontos, hogy saját tapasztalataiból okulva ügyeljen, hogy Ön is úgy segítsen, ahogy arra a másiknak szüksége van. Ezt mindnyájunknak tanulnunk kell, nem könnyű mesterség. Lényeg azonban, hogy az Úr Isten Önt teljesen megérti, s legyen ez mindenért kárpótlás Önnek. Ennél többet nem is kaphat az életben.
Kedves Lelkiatya!
Mit gondol a Vérvörös Húsvét című könyvről? Érdemes elolvasni?
Nagyon jó könyv. Mindenkinek ajánlom.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tegyek az alábbi helyzetben, felnőttként?
Felnőttként vettem fel a keresztséget, a kereszt- és bérmaszülőt is én kértem fel, akik akkor örömmel vállalták azt, házaspárként
Azért éppen őket választottam, mert számomra példamutató keresztényi életet éltek/élnek, és fontos volt számomra, hogy ne csak "hobbikeresztények" legyenek, stb.
De kb. négy év eltelte után, elgondolkoztam azon, hogy többnyire én keresem őket.
Ha én nem hívtam, nem kerestem őket hetekig, meg sem kérdezték, hogy élek-e még?
Amikor felhívom őket, akkor kedvesek....de ők maguktól nem keresnek engem még telefonon sem.
Pedig én ragaszkodom hozzájuk, mint keresztszülőkhöz, számomra fontos volna ez a kapcsolat élővé tétele, de sajnos azt tapasztalom, hogy ez csak egyoldalú.
Felnőtt vagyok, és nem gyerekes ragaszkodásról van szó.
Élem a saját életemet, nem kérek igazából segítséget sem, hanem a saját lábamon igyekszem megállni az Úr segítségével.
De valahogy nekem fontos volna a keresztszülő-keresztgyerek kapcsolat élővé tétele, semmi világi elvárásom nincs feléjük.
Csak az fáj, hogy egyoldalú ez a keresztszülő-keresztgyerek kapcsolat: ha keresem őket, kedvesek, ha nem keresem őket, ők nem keresnek meg.
Egy ideje - bár nagyon nehéz volt - nem kerestem őket, és úgy érzem, ha én nem keresem őket, ez a kapcsolat akár meg is szakad.
Imádkozom értük, és a kapcsolatunkért.
Mit tehetnék még én?
Nem akarom azt, hogy tolakodó legyek azáltal, hogy csak én keresem őket, vagy hogy nyíltan kimondjam, hogy egyoldalúnak érzem ezt a kapcsolatot, ugyanakkor fáj annak tudata, hogy akár "elveszíthetem" őket.
Mit tegyek?
Várjam ki azt, hogy ők mikor keresnek maguktól? Nem dacból, csak hogy mi az az idő, ami után feltűnik nekik, hogy "eltűntem"?
És ha nem keresnek, akkor hagyjam őket, éljek úgy, mintha nem lennének, és ha mégis keresnek, akkor fogadjam őket szeretettel?
Segítő válaszát köszönöm szépen!
Zita
Kedves Zita!
A következőt javaslom. Keresse fel őket személyesen, előre jelezve, hogy ezzel a találkozással egy fontos dolgot szeretne megbeszélni velük. Ekkor mondja el nekik őszintén, hogy Ön szívesen venné, ha többször keresnék, ha gyakrabban beszélgethetnének. Ekkor ők elmondják majd a maguk álláspontját. Lehet, hogy szabódni fognak és bocsánatot kérnek, de az is lehet, hogy nem. Ugyanis nem vagyunk egyformák. Lehet, Önnek nagyobb igénye van ezekre a találkozásokra, ők viszont másként élik meg a szeretetüket, - ahogy szokták mondani: más a szeretetnyelvük. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy ők nem látják el a keresztszülői feladatukat, de másként élik meg, mint Ön gondolja vagy szeretné. Ezt tehát érdemes egy őszinte beszélgetésben tisztába tenni. Lényeg, hogy ne legyen Önben neheztelés emiatt. Adjon hálát az Úrnak, hogy részesítette a kegyelmében, és időről időre küld olyan személyeket, akikkel megélheti a krisztusi szeretetet. De ne várjon, ne várjon el többet. Annak örüljön, amit kap, s igyekezzék, hogy Ön minél több ilyen krisztusi szeretetet tudjon adni másoknak.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelt Lelki atya!
Olyan kérdésem lenne,hogy a gyűlöletet hogyan lehet legyőzni,hogyan lehet túllépni rajta, illetve hogyan lehet megbocsátani?
Zs
Helyes a megfogalmazás: hogyan lehet túllépni rajta? Mert csak azt lehet, túllépni, tovább menni. Nem beleragadni a káros és mérgező szenvedélybe. Mert a gyűlölettel az ember önmagát is mérgezi, pusztítja.
Ha az illető nincs a közvetlen közelemben, akkor, persze, könnyebb. De ha egy fedél alatt élünk, akkor is túl lehet lépni. Pusztán emberi erővel viszont aligha. Már ennek fölismerése, ilyen jellegű gyöngeségem bevallása is előrelépés ezen az úton. Én nem tudok megbocsátani, kivált, ha ő nem is kér bocsánatot, pl. meggyőződéssel hordozza a számomra gyűlöletesnek tűnő magatartását. Mit tehetnék? Megváltoztatni őt nem tudom. Akkor magamat változtatom - de Isten segítségével. Imádkozzék saját magáért, a szíve állapotának gyógyulásáért. Lássa be, hogy ezért az állapotért nem a gyűlöletesnek tűnő személy a hibás, hanem saját maga, szeretetének korlátozottsága. Ha ide eljut, már siker felénél tart. Hiszen figyelme nem a másik ember, hanem saját lelke, lelkiállapota felé irányul. Ha kitartóan és bizalommal imádkozik ezért, hogy a szíve gyógyuljon, meg fogja látni, hogy csodálatos eredményt ér el. Következő lépésben aztán lehet imádkozni az illetőért, hogy ő is kapjon kegyelmet, előrelépést, előre haladást az Úr Isten felé.
Ne higgye el ezt a sátántól jövő hazug érzést. Ez nem Ön, nem azonosulhat vele. Szabadulni akarjon tőle, mint káros szenvedélytől. Ha így tekint rá, és imádkozik a saját gyógyulásáért, meg fogja látni az eredményt.
Kedves Lelkiatya!
Már egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mi a ragaszkodás (egy őszinte bizalmon alapuló, de megmagyarázhatatlan az oka) és a szerelem közötti különbség?
N.
Talán a kizárólagosság. A szerelem csak egy emberre irányul, jó esetben viszonzást kap, és ezzel a két embert összefogó érzéssel nem társulhat semmi más hasonló vonzalom másik ember iránt. Őszinte bizalom és jóleső vonzódás lehet egy értékes ember irányában, akinek jó a közelében lenni, tulajdonságai miatt érdemes benne megbízni, de ez nem zárja ki, hogy más, hasonló ember(ek) irányában is legyen hasonló vonzódás. Ha viszont kizárólagos, ha nem tudnék elképzelni senki mást a helyébe, akkor vélhetően inkább szerelemről van szó.
A tiszta szerelem ismertető jele még az önzetlenség: nem magamnak akarok bármit is, hanem annak, aki iránt annyira vonzódom, hogy még a magam érdekeiről is megfeledkezem, azok teljesen háttérbe szorulnak.
Effélék jutnak eszembe, de értője nem vagyok e kérdésnek.
Mi a dogmatikai indoka a katolikus egyház zarándoklatainak?
Nem annyira a dogmatika, mint inkább a lelkiség tárgykörébe tartozik a kérdés.
A dogmatika legföljebb a búcsúk és bűnbánati aktusok között emlegetheti a zarándoklatokat. Lehetséges, hogy valaki például penitenciaként kapja azt a feladatot, hogy végezzen el egy zarándoklatot. Korábban gyakorlat volt az is - ma kevésbé -, hogy a föloldozást is csak akkor kapta meg az illető, ha elvégezte ezt a súlyosabb penitenciát.
Ma inkább lélektani magyarázatot adnak a zarándoklatoknak. Az ember teste-lelke jobban befogadóvá válik az isteni kegyelemre. Illetve a búcsújáró helyeknek valóságos kegyelmi kisugárzása is van, amelyet igen nehéz volna akár lélektanilag, akár dogmatikailag megmagyarázni, mégis élő tapasztalatról van szó.
Kedves Lelkiatya!
26 eves vagyok. Öt éve ismerem a férjemet, négy éve vagyunk házasok (csak polgári esküvő). Tervezünk templomi esküvőt ( csaladi dolgok miatt nem lehetett meg). Három hónappal ezelőtt kiderült hogy nem volt hű hozzám fél évig. Akkor derült ki miután ő már lezárta azt a kapcsolatot, de találkozott még más hölgyeknél is. Most szeretné ha elfelejteném az egészet, de én nem tudom feldolgozni hogy mással testi és érzelmi kapcsolatba került. Hogyan lehet egy ilyen árulást és a hozzá kapcsolódó hazugságokat tiszta szívből megbocsátani? Az utcán is rosszul viselem a hölgyek látványát. Magamban is keresem a hibát, hogy nem vagyok elég jó, szép. Vele kapcsolatban is gyakran vannak gyűlölködő gondolataim. Imádkozok hogy ezek kerüljenek el és békesség vegyen körül minket. Ő még mindig közös jövőt tervez velem, készülünk a templomi esküvőre. Nagyon szeretem őt és érzem hogy viszont szeret. Hogyan erősíthetiném meg magam?
B
Nem tett jót a kapcsolatuknak, hogy Isten áldása nélkül éltek házas életet. Csak emberi erővel próbálták, és lám, nem ment. Ennek sebeit nem könnyű begyógyítani. Természetesen az áldással, a szentség erejével még nem lesz magától működő a házasságuk, de Isten segítségével mégis egészen másként alakulhat.
Örüljön annak, hogy a férje szereti Önt. Ez már önmagában csodálatos dolog. Igazán nem kell sandán tekinteni más hölgyekre, hiszen azokat a férje nem szereti, hanem csak egyedül Önt. Volt benne megingás, ez igaz, de meg kell bocsátani. Ahogy nekünk megbocsát a Jóisten, úgy kell nekünk is megbocsátanunk. Hisz ezt mondjuk minden nap a Miatyánkban is. Ne maradjon kibeszéletlen a múlt, tudjanak erről nyíltan beszélgetni. De amikor megtették, akkor utána soha többet ne vegyék elő, sem Ön, sem ő. Előre kell tekinteni.
Vegyék komolyan az esküvő előtti jegyesoktatást Ebből is sokat fognak tanulni a múlt kezelése és a jövő építése szempontjából. Nem lesz könnyű, de Isten segítségével minden lehetséges. Imádkozzanak minden nap együtt a házasságukért, a családjukért. Később, természetesen, majd a gyermekeket is bevonva.
Ne féljen a házasságtól! Bár nehéz, de csodálatos dolog. Sok kegyelmet hozzá!
Dicsertesek a Jezus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Nagyon szeretnem ha velemenyt mondana a Kempis Tamas, "Krisztus kovetese" cimu konyverol, es ha ajanlatos olvasni a hivoknek.
Tisztelettel udvozlom es koszonom a valaszt!
Anna
Nagyon jó könyvnek tartom, nagyon sokat lehet épülni belőle a lelkiélet folyamán. Hozzáteszem, hogy inkább a nyugati lelkiségből táplálkozik, mégis sok ortodox szerző is ismeri és idézi.
Tisztelt Lelkiatya!
Korábban már megválaszolt részben egy kérdésemet Buji Ferenccel kapcsolatban. Talán én tettem fel rosszul a kérdést akkor.
Ezért megpróbálom másképpen megfogalmazni.
Korábban, sok évvel ezelőtt ő ugye a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárának vezetője volt. Tehát ebből gondolom, hogy valami köze lehetett a katolicizmushoz is, feltételezve, hogy egy keresztény hittudományi főiskola könyvtára nem fog pl. hindú személyt választani. Továbbá jelenleg is vannak a katolicizmussal kapcsolatos írásai, teljes könyvei, amiket ő írt.
Ugyanakkor a Metafizikai Tradícionalista iskola egyik jeles képviselője. Ez a csoportosulás pedig inkább a keleti tanokkal foglalkozik, azokat emelik a "magasba", a kereszténységnél magasabb rendűnek gondolva.
A kérdésem arra irányul, hogy katolikusként hogyan kell viszonyulni az ő írásaihoz, a korábban és most megfogalmazott dolgok ismeretében?
Összeegyeztethető a katolicizmus a Metafizikai Tradicionalizmussal? Vagy Buji F. esetleg elfordult a katolicizmustól (egyháztól) azáltal, hogy a Metafizikai Tradicionalista csoportot választotta?
Mindez katolikus szempontból érdekel engem.
Ugyanis érdekel az a csoportosulás is és azon személyek írásai, de amennyiben annak tanításai Biblia ellenesek pl. vagy nem egyeztethetőek össze a katolikus tanításokkal, akkor újragondolnám ezt a dolgot.
Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Amennyire én meg tudom ítélni, a metafizikai tradicionális szemlélet meglehetősen összetett szellemi irányzat. Képviselőinek gondolkodása sem egységes, vannak, akik közelebb állnak a kereszténységhez, vannak, akik távolabb tőle. Ismereteim szerint Buji Ferenc katolikus ember, bár írásaiban megjelennek olyan tézisek, amelyek nem egyeznek a Katolikus Egyház tanításával.
A Magyarországon elérhető írások sok esetben a kereszténység fölöttinek, minden vallás fölöttinek hirdetik magukat. Ez nyilvánvalóan téves és félrevezető. Egészen más gondolkodási és léttani helye van a kereszténységnek, mint általában a vallásoknak illetve a bölcseleti gondolkodásfajtáknak. Ez utóbbiak közé sorolható a metafizikai tradicionalizmus.
Azt mondhatom, amit a minap a távol-keleti gondolkodással kapcsolatban: sok érdekes dolgot megtudhatunk belőle, de észre kell venni azokat a pontokat, ahol szemben áll a kinyilatkoztatással, az Egyház tanításával. Itt is, ott is bőven találhatunk ilyeneket.
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az,hogy én mint hivő mit tudok Önökért tenni?
Nagyon köszönöm,hogy ilyen mély válaszokat ir mindenkinek.Nagyon olvasgatni ezeket.Én csak meg tudom köszönni,a munkáját, hogy minden Önhöz fordulónak segit.Isten áldja meg Önt és honlap szerkesztőit!
Megköszönöm, ha imádkozik a kérdezőkért és olvasókért. Ez az egyik legnehezebb része, amihez szívesen veszek minden segítséget. Isten áldja!
