Súlyos kérdés!
Ennek okát elsősorban önmagunkban kell keresni. Tanúságtevő keresztényekre van szükség ahhoz, hogy ellenséges közegben is vonzó legyen az emberek számára Krisztus követése. A körülményeket nem okolhatjuk, hiszen, bár ma is sok tényező gátolja a keresztény élet lehetőségét, de ennél sokkal erőteljesebb keresztényüldözést is ismer a történelem, amikor annak ellenére mégis tömegesen hódoltak a hitnek (ApCsel 6,7).
Ma inkább az nehezíti az igazi misszió erejét, hogy úgy látszik, küzdelem nélkül is lehet követni Krisztust. Sokan úgy tekintenek a keresztény életre, mint sajátos kultúrára, magatartásformára. Aki csak ennyit lát és ennyit él meg a kereszténységből, az a legnagyobb ellensége a hiteles tanúságtételnek. Lássuk be, ez papok és hívek körében egyaránt nagy veszély!
Törekedjünk tehát arra, hogy komolyan vesszük Krisztus Urunk követését. Függetlenül az emberek véleményétől (elismerésétől vagy megvetésétől), egyedül Őt tartjuk fontosnak az életünkben. Akkor megvalósul Krisztus szava, amelyet az Atyához intézett: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem (Jn 17,21). Amíg nem erre az Istennel való benső és mély egységre törekszünk, addig a keresztények körülöttünk továbbra is fogyatkozni fognak.

Nem két különböző vallásról van szó, hanem ugyanazon egyház két rítusáról. Korábban Nyugat-Európa is ismert különböző rítusokat (ambrozián, mozarab, gallikán, kelta, brakaréz), de ezek mára már eltűntek, vagy alig érzékelhetők. Keleten ennél sokkal több különböző rítus alakult ki, amelyek közül sokan ma is igen erősek. Ezek közül (földrajzi és kulturális értelemben is) hozzánk legközelebb áll a bizánci rítus. Kelet és Nyugat egyházszakadása előtt a bizánci rítusúak is egységben voltak Róma egyházával. Az 1054. évhez kötött szétválás látszólag két egyházat eredményezett, keletit és nyugatit. Sajnos egymástól egyre inkább eltávolodva fejlődtek tovább. Ebből a keleti egyházból 1596-tól kezdve több egyházmegye csatlakozott Rómához, ők a bizánci szertartású katolikusok. A hittételek azonosak, de a teológiai megközelítés némileg különbözik. A keletinél kevésbé racionálisan szervezett a gondolkodásrendszer. A szertartás alapja azonos, de megjelenésében erősen eltérnek egymástól. A keleti az érzelmeket jobban felszínre engedi és hozza. A templomok berendezése sem egyforma. A keletiben több a kép, a szentélyt ikonosztáz választja el, a papi ruhák az énekek díszesebbek. Természetesen sok más különbséget lehet még mondani, de ezek talán a legszembetűnőbbek, leglényegesebbek.

1. Az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbet (Róm 15,1). Ez azonban csak az emberek között érvényes. Nem azért pusztítom el a pókot, mert én erősebb vagyok, hanem esetleg azért, mert annak ott nincs helye. Kétségtelen, szelídebb megoldás, ha egy papírral kitessékelem az ablakon, de ha erre nem találok módon, s nem akarom, hogy pókhálós legyen a szobám, akkor nincs mese, szegény póknak pusztulnia kell. Hoz a természet ezret helyette.
2. Helyénvaló szemlélet, ha zavarja a környezetszennyezés. S ne is álljon meg ennél a rossz érzésnél. Gondolja végig, hogy mit tehet ennek megakadályozására. Első, hogy Ön nem vesz részt benne. Második, hogy próbálja a maga körein belül enyhíteni azt, például besegít a szemétszedésbe, takarításba. Harmadik, hogy megpróbálja másoknál is elérni ugyanezt. Ez utóbbi, talán a legnehezebb.
3. Ennél a kérdésnél is van egy logikai ugrás, mint az elsőnél. Nem mondhatjuk, hogy Einstein azért lett lángelme, mert rossz apa volt. Ez a példa semmiképp sem jogosít fel minket arra, hogy bármit is elhanyagoljunk. Mindennek megvan a maga ideje. Ne azt csináljuk, amit jónak tartunk, hanem azt, amit Isten elvár tőlünk. Ekkor fogunk a legjobban teljesíteni.
4. Nem szabad, hogy magatartásunkat más emberek magatartása befolyásolja. Nem másoktól függ a viselkedésem, hanem egyedül Istentő. Persze, tudom, hogy ez nem könnyű, de erre kell törekedni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy nem azzal fejezem ki a szeretetemet a másik iránt, hogy azt teszem, amit ő mond nekem, vagy kér tőlem. A szülő is megválogatja, hogy gyermekének melyik kérését teljesíti. Így a kéregető embereket is szeretnem kell, ám ez nem azt jelenti, hogy pénzt adok nekik. A feléjük forduló figyelem sokkal többet ér, mint az az aprópénz, amit odaadhatok neki. Ráadásul ezzel inkább csak megszabadulni akarok tőle. Jól teszem, ha tudok adni valami kézzel fogható dolgot, ennivalót, vagy egyebet, de szerintem pénzt ne adjunk nekik. A szeretetünket másként kell kifejezni irántuk.
5. Az önfeláldozás kitalált helyzetéről jól el lehet beszélgetni, de, hogy ilyen vagy hasonló helyzetben ki hogyan cselekszik, az teljesen más kérdés. Nem sokat ér effélén töprengeni. Minden adott pillanatban törekedni kell Isten akaratát teljesíteni, akkor remélhetjük, hogy a váratlan pillanatokban is ugyanezt fogjuk tenni. Most nem tudjuk megállapítani, hogy a még nem adott pillanatban hogyan viselkednénk.
6. A fő cél az üdvösség, az Istennel való találkozás, egyesülés. Ehhez nem fér kétség. Viszont, hogyan juthatok oda, ez már sokkal égetőbb. De egy egész életet kaptunk arra, hogy keressük és megtaláljuk.

Inkább butaság. Nem segíti a szeretetkapcsolatot, elűzi a lelki békét, megkeseríti az együttlétet. Fontos, hogy szeretetünkkel ne akarjuk kisajátítani a másikat. Hadd legyenek neki szabad gondolatai, érzései. Ez a próbája egyébként az igazi szeretetnek: az enyémnek is, hogy nem vagyok-e önző, s az övének is, hogy valóban kitart-e mellettem, minden kényszerítés nélkül.

Természetesen részesülhetünk a szentségekben mindkét rítusban, rómaiak a görögben, a görögök a rómaiban. Jó gondolat, ugyanakkor, hogy előtte erről értesíti az atyát, akkor személyesebbé is válik a Szent Liturgiába való bekapcsolódása.

Az Úr Jézusnak Lamberger Antónia által küldött üzenetei nekem kissé terjengősnek tűnnek. Javaslom, inkább olvassuk a Szentírást, az bizonyosan hitelesebb üzenet.

Kedves L.!
Olyan időszakban van, amikor a szüleit nehéz szeretni. Kisgyermek korában ez nem így volt, s nem így lesz majd idősebb felnőtt korában sem.
Kedves szüleinek nyilván vannak hibái, mint bárki másnak. Ezek most elefánt nagyságúnak tűnnek. Sérelmeiben eljutott egészen odáig, hogy szégyelli őket. Vigyázzon, ezt nem szabad. A teremtésben kapott ősi törvényünk, hogy a szüleinket tisztelni kell. Nem azért, mert megérdemlik, hanem, mert a szüleink. Az még jobb, ha tetteikért, magatartásukért külön is felnézhetünk rájuk. Van erre is példa, de nem minden családban van így.
Ebben az időszakban van tehát, amikor sokkal inkább látja a hibáikat, mint a jó tulajdonságaikat. Pedig, nyilván az is van, nem is kevés. Javaslom, hogy nagyon tudatosan ezekre figyeljen. Idézze fel gyermekkora szép élményeit, régen elfeledett érzéseit. Azok is hitelesek voltak, illetve azok voltak igazán hitelesek. Amikor még többet tapasztal majd az életben, idősödve vissza fog térni szüleinek ehhez a gyermeki látásához. Nagyon sokunkkal történik ez így.
Ugyanakkor azt tanácsolom, hogy költözzön el Ön is otthonról. Ez talán szeretetlenségnek tűnik, pedig nem az. Szükségük van erre a távolságra. Utána akár minden nap meglátogathatja őket, de ez a sok indulat, amelyről ír, nehezen tud gyógyulni, ha minden nap tovább horzsolódik.
Általában minél kevesebbet foglalkozzon önmagával. Sokkal inkább másokról gondolkodjon, keresse, hol tud nekik segíteni. Akkor lassan elcsitulnak ezek az indulatok a szüleivel szemben.
Javaslom még, hogy egyik nap meglepetésként cseréltesse ki azt a zárat a saját pénzén.
Természetesen imádkoznia is kell minden napa szüleiért. Kérje is ezt a kegyelmet, hogy gyermeki módon tudja látni őket.

Meneküljön ettől az érzéstől, mint a tűztől. Semmi boldogságot nem terem, csak nagy nagy lelki gyötrelmeket. Elhiszem, hogy megpróbálta a gondolatot elhessegetni, az érzést háttérbe szorítani, de lehet, azért is nem tudta, mert nem is akarta igazán. Kicsit jó érzésnek tűnik, bizsergető, kellemes. De ez teljesen félrevezető.
Az ember igenis tud ura lenni az érzelmeinek, ha igazán akarja. Meg kell értenie, hogy ez egy teljesen zsákutcába vezető út, amelytől a leghatározottabban el kell fordulnia. Ismétlem, sem békéje, sem boldogsága nem lesz, ha hagyja tovább élni, fejlődni ezt az érzést. Ha nem megy másként, költözzön el. Inkább kell ekkora áldozatot hozni, sem hogy az egész élete emiatt tönkre menjen.
Javaslom, hogy egyáltalán ne találkozzon, ne beszélgessen vele. Ne járjon az ő szentmiséire. Ezen kívül lehetőleg minél többet tartózkodjon társaságban. Ne legyen magányos, mert most a magány csak tovább fokozná ezt az érzését. Minél gazdagabb programokkal színesítse az életét. Ha lehet, barátokkal menjen el sok helyre. De ha az atya is ott van, akkor az csapda, akkor ne menjen el velük.
Határozottan ki kell gyógyulnia ebből a meddő emberi érzelemből. Természetesen imádkozzon is ezért. Az illető papért pedig egyáltalán ne imádkozzon, ezzel csak önmagát csapná be, és csak annál többet gondolna rá.
Én is imádkozom Önért, hogy sikerüljön.

Kedves Testvérem!
Elhiszem, hogy sokat szenved emiatt, hogy nem akarja, és mégis fogságban tartják ezek a gondolatok. Én is szakemberhez fordultam, és a következő magyarázatokat adta:
Kényszergondolatok enyhe formában egészséges embereknél is előfordulnak. Ezek a lelki problémák esetén felerősödhetnek, így a magány, a társtalanság is felerősítheti ezt. A hosszabb ideig magányos ember éppen a magánya miatt haragudhat a többi emberre, főleg azokra akik nem magányosak.
Ezen a barátok, a közösség segíthet.
A kényszergondolat akarattól függetlenül jelentkező és visszatérő, kellemetlen gondolat, amely igen erős szorongást válthat ki. Az ilyen ember igyekszik elnyomni vagy más gondolattal semlegesíteni ezeket. Úgy érzi, hogy ez a gondolat ésszerűtlen, irracionális, de nem tud ellene tenni. A kényszerbetegség súlyossága eltérő lehet. Egyeseknél szinte észrevétlen maradhat, míg másoknál akár az egész napjukat kitöltheti, erős szorongást okozhat, vagy akár munkaképtelenné is teheti az érintettet.
A kényszerbetegség kezelhető. A leghatékonyabb kezelés a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia.
A kényszergondolatok miatt érdemes felkeresni egy pszichológust aki a kényszergondolatok súlyosságát megállapíthatja, majd segíthet a gyógyulásban. A kísérő lelki panaszokon is tud segíteni a pszichológus.
Lehetőség szerint keresztény pszichológust javaslok!

Kedves Brigitta!
Csak akkor van lehetőségük összeházasodni, ha a kedvese szabad állapotú. Erről meg kell bizonyosodni, és csak ebben az esetben lehetséges, hogy szerelmüket tovább erősítsék azzal a reménnyel, hogy összeházasodhatnak. Az illető kezdeményezze ezt a saját plébániáján. Többnyire egy hozzáértő lelkésszel való beszélgetés alapján már lehet sejteni, hogy az első házassága érvényesen volt-e megkötve, vagy sem. Természetesen erről a végső szót az egyházi bíróság mondhatja ki. Ha viszont arról születik bizonyosság, hogy ő érvényes házasság kötelékében él, akkor neki is másként kell keresnie az élete útját és Önnek is.

Kedves Beáta!
Láthatóan elég világosan látja, hogy hol és mi a gond. Ismeri önmagát, a gyengeségét, betegségét. Ha így van, akkor világosan látja azt is, hogy a 13-as számnak semmilyen ereje, semmilyen hatalma nincsen. A félelem alaptalan, mégis nem úgy érzi, nem tud rajta úrrá lenni. Talán orvossal is beszélt már, aki elmagyarázhatta, hogy ez egyszerű fóbia, alaptalan félelem. Nagyon jól teszi, hogy eljár templomba. Rendszeresen áldozzon és gyónjon! A Szentség gyógyítani fogja. Ugyanakkor javaslom, hogy keressen fel pszichológust is, mert lehet, hogy egyedül nem fog tudni kikecmeregni ebből a gödörből.
Az ilyen jellegű fóbiák kezelésében a pszichoterápiának van elsőrangú szerepe. Fontos azonban, hogy a szakorvos hívő keresztény legyen, különben lehet, hogy a terápiája nem az Istenhez vinné közelebb, ami még rontana a helyzetén.

Nem régen volt szentelése Mihálynak. További szentelendők: Gábor és Miklós. Diakónus szentelésre készülnek: József, Péter, Tamás és Csaba.
Köszönjük imáikat.

Javaslom, hogy keresse fel Szabó Konstantin atyát. Ő Kárpátalján teljesít szolgálatot, és segítségére tud lenni, hogy felvegye a kapcsolatot az ott élő bazilita atyákkal. Telefonszáma:00/380/673122817

Ez a lépés általában nem lehetséges. Csak nagyon indokolt esetben lehet kivételt tenni. Akkor is csak abban akkor, ha az illető jól ismeri a bizánci rítust, abban nőtt fel, vagy már hosszú ideje gyakorolja.

Kedves Anna!
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmünket erre a csoportra, akik a buzgó imaélet mellett elkötelezik magukat a házasság előtti szüzességre és a házasságon belüli tisztaságra. Reméljük, a mi görögkatolikus fiataljaink körében is egyre többen felismerik ennek csodálatos értékét.
Keressük az alkalmat a velük való kapcsolatfelvételre.