Eddig nem ismertem, de most beleolvastam ebbe a könyvbe. Ha Ön kereső, akkor nem javaslom az elolvasását.
Most is azt mondom, amit valakinek válaszolva néhány nappal ezelőtt. Csak akkor keressünk tapasztalatokat és bölcsességeket a különféle vallásokban, ha már eljutottunk arra a fölismerésre, hogy a kereszténység nem vallás, nem egy a vallások között. A vallás az ember törekvése arra, hogy megtalálja Istent, valami módon kapcsolatba kerüljön Vele. Emiatt vannak különféle vallások, mert minden kultúra a maga eszköztárát használja föl arra, hogy ennek rendszerét kiépítse. A kereszténység ugyanezekkel az eszközökkel él, de a lényege nem az, hogy mi keressük az Istent, hanem, hogy Ő kinyilatkoztatta magát nekünk, hogy megtestesült, eggyé lett velünk, és isteni életet adott. Ez az üdvösség, amelyet egyedül Isten adhat meg. A vallások azt tanítják, hogy erre az ember is maga eljuthat vagy legalább a közelébe kerülhet. Főként a távol-keleti vallási gyakorlatok kínálják azt a módszert, hogy hogyan érheti el az ember ezt az állapotot.
Az említett könyv a kereszténységet besorolja e vallások közé, tehát alapvetően tévesen ítéli meg a lényeget. Ezzel együtt sok érdekes történet van a könyvben, amely tanulságos is lehet, de mondom, nem veszélytelen az ilyen könyvek olvasása.
Ha keleti lelkiség iránt érdeklődik, sokkal inkább javaslom az ókori atyákat, az egyiptomi keresztény szerzetesek életét, a nagy egyházatyák tanítását olvasni. Ugyanúgy megtalálja benne azt a mélységet és lelki frissességet, mint ezekben a távol-keleti írásokban.

Kedves Magdó!
Mindenképpen nagyra értékelendő katolikus hitéhez való ilyen erős ragaszkodás. Ez nagyon helyes, meg is áldja érte az Úr. Ugyanakkor általában nem jó magatartás az elutasítás - hacsak nem nyilvánvaló bűnről, Istentől eltávolító helyzetről van szó. Arra természetesen azonnal nemet kell mondani. De ha egy más vallású férfivel el kezd levelezni, ez önmagában még nem volna bűn, még ha muzulmán is. Csak tudni kell a határt, és azt hűséggel megtartani. Ha Önben ilyen erős a hithez kötődés, akkor bizonyára hamar észrevenné, ha a dolog ilyen értelemben nem jó irányba alakulna. Hisz az is lehetséges, hogy ez a férfi az Ön személyén keresztül ismerhetné meg hitelesen a katolikus egyházat. Szerintem, még akár föl is lehet újra venni ezt a kapcsolatot, nyitottan, de közben Istenre figyelve építeni azt. Arra is ügyelnünk kell, hogy ne a hitünkre hivatkozva meneküljünk el fontos lépésektől. Persze, attól egyáltalán nem kell tartania, hogy most már az Úr nem adna több lehetőséget. Az Ő szeretete végtelen és kimeríthetetlen.

Van néhány ünnepünk, amikor mégis böjtölhetünk. Nagypénteken kívül ilyen még szeptember 14 - Szent Kereszt fölmagasztalása és augusztus 29 - Keresztelő Szent János lefejezése. Igen, böjttel is lehet ünnepelni. A mai nappal kapcsolatban ezt írja a liturgikus könyvünk:
Tudnivaló, hogy ezen a tiszteletreméltó ünnepen, bármilyen napra, akár szombatra vagy vasárnapra esnék is, tejeset, tojásosat és halat nem eszünk, legfeljebb csak olajosat és bort élvezünk, hálát adva Krisztus Istenünknek.
Ezt ma már nem tartjuk ennyire szigorúan, de valamilyen böjtöt mégis érdemes vállalnunk. Az pedig most egészen különleges dolog, hogy a Szentatya imádságra hívására mi, görögkatolikusok a mai napi böjtünket is hozzátehetjük a szenvedő keresztényekért fölajánlott imáinkhoz.

Mindenképpen szükséges hozzá alapvető és mély hitismeret a Kinyilatkoztatásból. Aki nem keveri össze a kereszténységet a vallásokkal, vagyis tisztában van vele, hogy a kereszténység nem vallás, nem egy a vallások között, hanem azoknak beteljesedése, célba érése, az olvashat bátran vallásbölcseleti műveket, mert nem fogják megzavarni. Sajnos, a legtöbb keresztény emberben nincs meg ez a mély és átfogó ismeret. Ezért általában óvatossággal kell kezelni ezeket az írásokat. Hamvas Béla mélyen elkötelezett keresztény ember volt, de aki a műveit nem elég értőn olvassa, az felszínesen azt gondolhatja róla, hogy vallási szinkretista. Holott egyáltalán nem az, de pontos értelem kell ahhoz, hogy ezt világosan lássuk. Schuont is hozzá hasonló gondolkodónak tartom. Nem olvashattam tőle mindent, de amihez sikerült hozzájutnom, abban eddig nem találtam a Kinyilatkoztatással ellentétes, az Egyházunk tanításával szemben álló gondolatot. Istenkereső vagy a hitben még járatlan embereknek nem nagyon ajánlom. Jó lelkivezető, hiteles keresztény tanácsadó mellett azonban hasznos lehet ilyen könyvek olvasása is.

Szerintem nem szükséges semmiféle előkészület. Ugyanis hiába mondanék tanácsokat, hogy mit hogyan tegyen, a teljes rendet fölsorolni úgyis képtelenség - minthogy végtelen is az. S ami néhány mozdulatot megtanulna, akkor azokra figyelne, hogy legalább azt jól tegye, s zavarná még, hogy sok más egyebet pedig még nem tud. Elkerülhetetlenül mesterkélt lenne a viselkedése.
Lépjen be bátran a görög templomunkba, ámuljon a Liturgia szépségén (ne botránkozzék, ha éppen nem is olyan szép az ének, mint várta!), és hagyja, hogy az Isten Szentlelke vegye kézbe az Ön lelkét. Bízza tehát Őrá az ottani eseményeket. Lépjen be nyitott szívvel! A mennyországra sem úgy készülünk, hogy megtanuljuk, hogyan kell ott viselkedni, hanem igyekszünk magunkat nyitottá tenni Isten ingyenes ajándékaira. Így készüljön a görögkatolikus liturgiára is!

Szinte sarokba szorít a hideg realizmusa. Hogy mégis próbáljam más fényben megvilágítani saját életét, saját énjét, azt a (költői) kérdést teszem föl: Van-e hála a szívében? Megköszöni-e a Jóistennek azt, amit kapott? Mert azt én sem mondom, hogy minden áron törekedjék megtalálni élete boldogságát. Ilyet nem kell mondani, mert - bevallja vagy sem - minden ember úgyis erre vágyik. Még az is, aki hideg fejjel azt mondja, minek törjem magam érte, úgysem kapom meg. Ez a keserűen ható mondat is arról árulkodik, hogy nagyon szeretné megkapni, és fáj, hogy nincs benne része. De ha a boldogságra nem is mondható, hogy kötelességünk megtalálni, a hálára viszont igen. Meg kell találnunk a hálát! Ki kell fejeznünk! Ezt csupán kötelességtudatból, főként összeszorított fogakkal bajos lenne. Így nem is lehet. De ha úgy érzi, ebben hiánya van, kérje Istentől. Ezt mindenképpen. Ha boldogságot nem is akar kérni magának, hálás szívet, a hálát kifejező képességet mindenképpen. S ha kéri, meg is kapja.
Még egy lélektani elem. Az öröm képességét alapvetően gyermekkorunkban kapjuk, kaphatjuk meg. Valószínű, Önnek nem volt könnyű és felhőtlenül boldog a gyermekkora. Ez nagy mértékben okozhatja az öröm képességének a hiányát. Jó ezt tudatosítani. Ez azonban még nem determinálja Önt a boldogtalan életre. Csak nehezebben találja meg. De ismétlem, ne is azt keresse, hanem Istent. Ennek még híjával van, az Istennel való mély, személyes kapcsolatnak. Erre törekedjék leginkább. Akkor az embereknek nyújtott segítsége is sokkal hatékonyabb lesz, s meglátja, Önnek is hullanak majd örömcseppek.

Nincs egyféle gyakorlat a különböző keleti egyházakban e téren. Meglátásom szerint legtöbbet az orosz pravoszlávok vetnek keresztet. Még az egyes ekténiák könyörgéseire is. Valóban, a Szentháromság említésekor minden keleti rítusú keresztet vet. Szintén orosz egyház szokása, hogy még az Istenszülő említésekor is vetnek keresztet. A Hiszekegy recitálásakor a három Isteni Személy megnevezésekor szoktak keresztet vetni.
Szerintem nem tilos római templomban keresztet vetni esetleg többször is, de a feltűnést mindenképpen kerülni kell.

Kedves Judit!
Még az a szülő sincs könnyű helyzetben, aki kisgyermekkora óta keresztény szellemben neveli a gyermekeit. A világ szelleme nagyon erősen hat ránk, főként a fiataljainkra. Azt hiszem, sokkal többet nem tud tenni, mint amit elmondott. Imádkozzék érte nagy hittel, és legyen mindig nagyon nyitott feléje. Ebben a korban jellemző, hogy az ifjú inkább saját barátaira hallgat, vele beszéli meg a dolgait, mégis vannak olyan pillanatok, amikor szeretné még egy kicsit gyermeknek érezni magát, s ilyenkor újra nyitott az édesapja, édesanyja felé. Ezeket a pillanatokat lesse, várja ki. Ha úgy látja, hogy szívesen beszélget önnel a fia, akkor előveheti a kérdést, de sohasem erőltetetten. Abban bízhat, hogy a szavai hatni fognak, még akkor is, ha a fia most kapásból ellenkezik is.

Meglehetősen új dolognak tűnik. Az általam megkérdezett szakemberek szerint nem komoly dolog, legalábbis korántsem olyan nagy hatékonyságú, mint amilyennek magát kínálja. A gerinc-torna nagyon jó hatású, igen sok betegséget hatékonyan lehet vele kezelni. A gerinc-masszázsnak is, kétségtelen, igen jó hatású relaxációs eredménye van. Minden bizonnyal ezek kedvező hatását jelentős mértékben használja ez a terápia.
Furcsának tartom, hogy a pártolói szerint csaknem minden egyes betegségre gyógyító hatása van (cukorbetegség, ekcéma, autizmus, agykoponya torzulás, stb). A magam részéről nem tanácsolom, hogy részt vegyen ilyen terápián. Hiszen, nem kis összeg, s azt hasznosabb célokra is lehet fordítani. De ez nem az Egyház hivatalos véleménye. Nem tudok róla, hogy született volna már ilyen.

A szerző katolikus szerzetes, aki behatóan ismeri a keleti vallási hagyományt is. A könyv inkább inkulturációs értelmezés. Arra tesz kísérletet, hogyan lehetne megértetni a távol-keleti emberrel a kereszténységet a saját fogalmain keresztül. Az író helyesen értelmezi a keresztény életet, de éppen a távol-keleti gondolkodás hatása miatt úgy tűnik, egészen újszerűen. Csak azoknak ajánlom, akik kellőképpen járatosak a katolikus hitünk alapjaiban, hiszen a szokatlan fogalmazások, képek használata a hitben járatlanokat esetleg félrevezetheti.

Valóban ősi, még kereszténység előtti egyiptomi jelképről van szó. Okkult szimbólum annak, aki annak tartja. A jelképeknek önmagukban nincsen sem üzenetük, kivált önmaguktól való erejük. Egy tárgyat vagy formát az emberi tudat vagy hit ruház föl bizonyos erővel, annak ereje tehát nem a tárgyban vagy formában rejlik, hanem az emberben, aki erőt tulajdonít neki. Nem tilos ilyen formájú ékszert hordani, csak nagyon világosan tudni kell, hogy nincs köze a kereszténységhez és nem is amulett, amely bármi csodatevő erővel bírna.

Kedves H.!
Csak Ön érzi így, hogy senki sem kíváncsi a véleményére, hogy Önnel nem törődnek. Még valóban fiatal, tehát még nem tarthat olyan régóta ez a mellőzöttség. Nem azért kell hallgatnia, mintha még nem tett volna le semmit az asztalra. A 25 év alatt valóban nagyon sok mindennek kellett történnie, sok eredményt elért már, gondolom, iskolás kora óta. De még nagyon sok tanulnivaló is vár Önre. Most még ez az időszak tart. Nem baj, ha hallgatnia kell. Hallgasson is oda, ahol értéket talál. Azt keresse, hogy kitől tanulhat, kiknek a bölcsességét veheti át. Higgye el, bár talán már befejezte az iskolákat, de ez még a gyűjtögetés ideje. Majd, 40-50. éves korától kezdve fogja fölfedezni, hogy mennyivel nagyobb bölcsességre tett szert, mint 25 éves korában. Akkor meg majd azt fogja talán érezni, hogy a csitri 20-25 évesek mindenbe bele akarnak szólni. Lehet, hogy már van, amiben Ön jobb, mint a főnökei. De elegendő, ha ezt a Jóisten tudja. Később szépen meg fog mindez mutatkozni. Addig pedig várjon türelmesen, csöndesen, nyitott füllel és értelemmel.

Egy kis létszámú szekta, amerikai eredetű alapítással. Tanításuk a neo-protestáns szektákéhoz hasonlít. Hirdetik, hogy nincs szervezetük, nincs vezetőjük, ugyanakkor a szervezeti működésükhöz mégis lefektettek alapelveket, aszerint választanak vezetőket. Szeretik a többszólamú éneket, de dallamkincsük, énekkultúrájuk meglehetősen szegényes. Miként teológiai tanításuk is.

Jól jelez a lelkiismerete, hogy ettől szabadulnia kell. Nem könnyű küzdelem. Egyrészt az egészséges test természetes jelensége, ugyanakkor jelen van ebben egy roppant veszedelmes mechanizmus - éppen a rosszra hajló emberi természet miatt. Minél jobban beengedi az ember, annál többet követel, annál jobban fogva tartja az értelmet és az akaratot.
Valamelyik ponton fogja meg ezt a folyamatot. Ha ilyen képeket néz, akkor a gondolatai egyre inkább erre járnak, egyre kevésbé tud uralkodni a tettein, a mozdulatain. Ha az ilyen irányú gondolatokat beengedi, elidőz velük, ez is bénítja az akaratot, s nem tud uralkodni magán, egyre könnyebben kattint ilyen témájú linkekre. S hasonlóan, ha az efféle cselekedetekkel megalkuszik, az is egyre jobba belesodorja az érzékiség bűnének többi fajtájába. Erre mondom, hogy valahol fogja meg a folyamatot. Ahol a legkönnyebb. Mert ez visszafelé is hat, a jó irányba. Ha már egyszer sikerült önuralmat gyakorolni, akkor máskor is menni fog, akkor jobban kézben tudja tartani a gondolatait, egyéb tetteit.
Ennek az érzékiségnek természetes kibontakozása a házastársi szerelem, addig pedig küzdeni kell a tisztaságért. De érdemes. Mert ahogyan bénít, az istenkapcsolatot mérgezi ez a bűn, a legyőzése annál emelkedettebbé, testileg-lelkileg annál tisztábbá teszi az embert.

Ha erre a címre megírja, szívesen közzétesszük a Fórum oldalunkon. (Persze, ha a beszámoló egyezik az Egyház tanításával.)