Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi húsz meg tizenkilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!

Szeretnék többet tudni a Szentlélekről? Mit ajánlana Nekem? Könyv, film, beszélgetés lelkiatyával?
Segítő szándékát előre is köszönöm!
Anita!
Kedves Anita!
Néhány könyv címét írom le, melyeket haszonnal forgathat.
Krisztus Közöttünk c. hittankönyv; T. Schneider: A dogmatika kézikönyve (Pneumatológia című fejezet); Kallistos Ware: Az ortodox út; Walter Kasper: Jézus Krisztus Istene. Ezekben hit-tani ismereteket talál. A Liturgia és egyházművészet szempontjából még néhány.
Lakatos László: Ünnepi könyv (pünkösdnél); Ivancsó I.: Ikon és liturgia/Pünkösd; Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon.
Ezek mindegyike kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban Nyíregyházán.
A Lélek ismerete, természetesen nem szerezhető meg pusztán könyvekből. Elsőként kellett volna említenem magát a Bibliát, a könyvek könyvét, amelyből maga a Lélek szól, és nem csak Róla szól. Megteheti, hogy ezzel a fürkésző nyitott értelemmel olvassa a Biblia könyveit.
Könnyen lehet, hogy ez a kérdésföltevése egy belső indíttatásra történt, mert maga a Szentlélek hívja, hogy közelebb kerüljön Hozzá. Ennek legközvetlenebb útja pedig az imádság. Imádkozzék hát ezzel a szándékkal, hogy kérje, hívja a Lelket. Egészen biztosan megkapja, ezt Jézus világosan megígérte (Lk 11,13). Természetesen a lelkiatyával való beszélgetések, az olvasott és "talált" dolgok közös értékelése még többet segít a helyes Lélek-ismeretben. Sok sikert, sok kegyelmet hozzá!
Kedves Lelkiatya!Tudna e az iszlám vallásról irni,tudomásom szerint ők azt álityák hogy az övék a keresztények után jót és hogy a keresztényeknek is át kellene venni,hogy ez az utolsó vallás .
Krisztus születésével az Isten kinyilatkoztatta Önmagát. Valóban attól kezdve számítjuk a kereszténységet, a krisztusi életet és közösséget, azóta él az Egyház, Krisztus titokzatos teste a földön. Ezalatt a kétezer év alatt aztán sok más vallás született még, mondhatjuk, egyiksem függetlenül a másiktól.
Az iszlám önmagát Mohamedtől kezdve számítja, akkor keletkezett a Korán. De az is beleágyazódik az emberiség útkeresésébe, hiszen Ábrahám hite örökösének tekinti magát. Ábrahám hitét a zsidók és keresztények elferdítették - mondja ő. Allah ugyan folyamatosan küldött prófétákat, utoljára Jézust, de hiába. A legtökéletesebb próféta, a próféták pecsétje Mohamed, akinek az a küldetése, hogy Ábrahám hitét visszaállítsa a földön. Ebben a megközelítésben érthető, ha úgy szeretnék beállítani, hogy ez az utolsó vallás. Ám azóta újabb és újabb vallásalapítók hirdettek nagy igazságokat, mindig a meglévőkből merítve, válogatva. Ezt tette Mohamed is.
Krisztus azonban nem vallásalapító, nem egy a próféták között. Olyat mondott, amit egyetlen vallásalapító sem mert volna állítani. Voltak ugyan, akik magukat istennek gondolták, ezt hirdették, de ezek a csalók vagy őrültek hamar lekerültek a történelem színpadáról. Jézus azt mondja: Én vagyok az út (Jn 14,6). Én vagyok az igazság (uo.). Én vagyok a föltámadás és az élet (Jn 11,25). Mielőtt Ábramám lett én vagyok (Jn 8,58). Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Aki hisz bennem, annak örökélete van (Jn 6,47). Jézus egész tanításának lényege, hogy bár Ő valóságos ember, ugyanakkor valóságos Isten. Őbenne a végtelen Szeretet vált emberré. Érdemes külön ezzel a szemmel végigolvasni pl. János evangéliumának 17. fejezetét. Ezt mondja még: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21).
Ezt persze, az iszlám nem ismeri el, képtelen fölfogni, éppen statikus monoteizmusa miatt. Ugyanakkor szeretné úgy föltüntetni magát, mint a végső igazság ismerője és hordozója. Ezzel szemben Jézus maga az Út, maga az Igazság, maga az Élet.
Lelkiatya!
Évekkel ezelőtt történt az életemben egy olyan változás, mely végett egy életmódváltás következett. Egy nagy bűnt elkövettem: évek óta magamat sajnáltatom (nem másokkal, hanem magammal). Ezalatt az évek alatt távol kerültem Istenhez, de nem külsőleg (járok templomba, részt veszek közös imádságokon, lelkigyakorlatokon). Nem tudok odafigyelni az Istennel való beszélgetésre, mert hamar elkalandozok másfelé. Próbálok imádkozni, de intenzíven nem megy. Újra közel akarok kerülni Istenhez, de nem amiatt, hogy nekem legyen jó, hanem azért, mert ez fontos nekem. Tudom, hogy egy módszer van ehhez, el kell mennem gyónni, de sajnos már 2 éve nem voltam, mert amire összeszedtem minden erőmet, előkerült valamilyen kifogás, ami miatt képtelen voltam elmenni. Amikor rájöttem, hogy én eltávolodtam Istentől (nehéz volt rájönni, mert a külsőségek meg voltak), fokozatosan megpróbáltam visszatérni hozzá. Kérem tanácsoljon valamit! Hogyan tudnám magamat rávenni a gyónásra?
Kedves Testvérem!
Amit leírt, abban csodálatosan tettenérhető a kegyelem munkája.
Azt írja, az elkövetett bűn és az önsajnálat eltávolította Istentől. Ez így is van. Mégis, azáltal, hogy a templombajárást, az imát nem hagyta el, még ha formálissá lett is, a kegyelem sem hagyta el Önt. Egyre fájóbbá lett az érzés, hogy eltávolodott az Istentől. Megvan a világos látás is, hogy mit kell tennie. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az idei karácsony már nem fog eltelni szentgyónása nélkül.
Azt javaslom, kapaszkodjék abba, amibe eddig is, mondhatni, önkéntelenül. Imában kérje az Istent, kérje az Ő Szentlelkét, hogy segítse meg ebben a gyónásban. Ez a gyónás és azt követő föloldozás egyszerre "működésbe hozza" mindazt a kegyelmet, amit ebben a mostani időszakban nem tudott használni a meg nem gyónt bűn gátja miatt. Isten el akarja venni ezt a bűnét, meg a többit is, hogy semmi akadály ne álljon kettejük közé. Biztos, hogy így van, hiszen ezért jött a földre. Ne féljen!
Kedves Lelkiatya!
még egy kérdés: igaz az, hogy az ortodoxok szerint Szűz Mária nem volt mentes az eredendő bűntől? (Mert ezt olvastam az egyik teológiai fejtegetésben és kissé nyugtalanít.) Azt tudom, hogy ők nem fogadták el dogmának a szeplőtelen fogantatást, de ők is azt éneklik, mint mi, hogy "sérülés nélkül szűlted", tehát ebben benne van, hogy mentes volt minden bűntől.
Válaszát előre is köszönöm!
Macika
Természetesen az ortodox egyház is ugyanúgy vallja az Istenszülő szeplőtelen tisztaságát, mint a katolikus egyház. Ezt dogmaként az I. Vatikáni Zsinaton mondták ki 1854-ben. Az ortodox egyház is ünnepli ugyanezt már évszázadok óta, csak "Szent Anna csodálatos foganásának" nevezi, és egy nappal később, a Szent Anna templom fölszentelésének napján, december 9-én tartja. Velük együtt több más görögkatolikus egyház is ugyanezen a napon ünnepli. Magyarországon egy évvel ezelőtt a Keleti Kongregáció engedélyével mi is visszatértünk erre az ünneplésre, amelyet Dudás Miklós püspök atya 1954-ben rendelt dec. 8-án megünnepelni.
Kedves Lelkiatya!
Az öcsém-aki korábban vallásosan nevelkedett, szerzetesekhez járt iskolába, most is templomjáró-házasságra készül. Sajnos ő is elkövette azt a hibát, amit ma nagyon sok fiatal. Kb. 14 év udvaról a lánynak, és 10 éve testileg is sokszor egyűtt vannak. A lány nagyon fél az apjától, aki túl szigorú ember és már kezdettől fogva ellenezte ezt a kapcsolatot. (az apa zsarnokoskodott a felesége és a két lánya fölött, mind a mai napig rettegnek tőle és semmit sem mernek tenni jóformán az ő engedélye nélkül.) Öcsémék tudták ezt, hogy ez beárnyékolja a kapcsolatot. Kezdetben az apa várta, hogy az öcsém nyíltan megkéri hagyományos módon a lánya kezét. Ez-részben az öcsém hibájából-nem történt meg. Mindketten vettek 1-1 lakást, az öcsém kb. háromszor ott tölt a barátnőnél egy éjszakát (hivatalosan nem költöztek össze, mert az apa mindent ellenőriz). Eddig húzták-halasztották a dolgokat, az öcsém mindent titokban tartott, nem beszélt se a lány, se az ő szüleivel se, a lányt használva bizalmasnak és lelki "szemetesládának" is. Nem keresett megfelelő lelkiatyát sem, pedig nagyon rászorult volna. Pár hónapja teljesen titokban külföldön eljegyzést tartottak. Jelen pillanatban az öcsém bejelentette az esküvőt, szeretnének április végén összeházasodni, de még templom és pap, valamint időpont ügyében nem döntöttek. A napokban az apánk felhívta a lány apját, aki minősíthetetlenül durva volt, az mondta, hogy az öcsémnek megírta, "hogy takarodjon az életükből, hagyja békén a lányát, akit nem ad hozzá egy ilyen szemét gazemberhez" aki ennyi évet elvett a lánya életéből. Most a szüleim is azon nyűglődnek pár napja, hogy vajon mi lenne ebben a helyzetben jobb az öcsémnek? Szakítson, vagy titokban vegye el a lányt az apját kihagyva és menjenek ki külföldre? Mi lehetne ebben a nehéz helyzetben a megoldás? (Az öcsém azt mondogatja, hogy ő már döntött, nem tud a lány nélkül élni és mindenképpen el szeretné venni.)
Üdvözlettel: Macika
Kedves Macika!
Ez valóban nagyon nehéz helyzet. Az öccse több ponton hibázott, de semmisem helyrehozhatatlan. Kétségtelen, az volna legjobb, ha minél hamarabb fölkeresne egy lelkiatyát. Esedékes is, hogy szentgyónást is végezzen, közben pedig tanácsot kérjen. Félő, hogy amit most mondani tudok, az csak néhány felszínes gondolat, s közelebbről megismerve az egész helyzetet, lehet, hogy nem ugyanezt tanácsolnám.
Azzal hosszú időre megnyomorítanák az életüket, ha titokban tartanák az esküvőt és elbujdokolnának valahová. Egy szigorú apa elől is legföljebb ideig-óráig lehetne elmenekülni - fölbecsülhetetlen sebeket okozva az összes többi családtagnak mindkét oldalon! - de önmagunk, lelkiismeretfurdalásunk, családi vonzódásunk, nemkülönben hazaszeretetünk, honvágyunk elől nem is menekülhetünk el. Ezt nem tartom jó megoldásnak.
A pillanatnyilag nehezebbet, de távlatábban sokkal nyitottabbat és felszabadítóbbat javaslom. Álljon oda az öccse a leendő apósa elé. (Próbálja meg esetleg előtte fölkészíteni a terepet kedvesének édesanyja és húga által.) Bármily félelmetes is, vállalni kell az összeütközést. Ám természetesen bűnbánattal, és nem magyarázkodással, főként nem vádaskodással. Azt javaslom az öccsének, hogy soha ne hozza föl vádként a rettegett apa előtt, hogy rosszul bánt a lányaival. Nemde ő is, a kedves öccse is súlyosan hibázott nem egy dologban. Vajon ő fogja-e tudni makulátlan tökéletességgel nevelni a gyermekeiket? Adja Isten, hogy legyen belőlük minél több.
Tehát mindenkit, akit csak lehet, vonjanak be egy nagy imádságba, hogy a mindenható Isten Szentlelke által alakítsa a dolgokat, az emberi szíveket, a kimondandó szavakat, és nyíltan kérje meg az öccse a szeretett leánynak a kezét. Ha netán nem is fogadná a szigorú édesapa, akkor tegye meg írásban. De hangsúlyozom, a bűnbánat és a bocsánatkérés legyen az alaphangvétel, különben remény sincs a megegyezésre.
A nagy előkészítő imádságba én is bekapcsolódom. Remélem, bátran lépni fog az öccse, különben kárbavész az imám...
Kedves Lelkiatya!

Szeretnék Öntől érdeklődeni,hogy hogyan tudnám felvenni a kapcsolatot
Kocsis Fülöp Püspök Úrral!?Nemolyan régen Rakaccán járt csak sajnos
nemtudtam találkozni vele és szeretnék tőle érdeklődeni.
Előre is köszönöm segítségét!

Köszönettel:L.Emese
Kedves Emese!
Bátran írjon az eparchia@gorogkatolikus.hu címre. Ha pedig bizalmas dolgot szeretne, akkor pedig ezen a címen megadják Önnek püspök atya közvetlen elérhetőségét.
Tisztelt Lelkiatya!

Kérem válaszolja meg, hogy miért igyekezett régebben Róma erősen tiltani a görögkatolikus liturgiában a magyar nyelvet? Talán ezzel a nemzetként is erősen a kelethez tartozó népeknél (románok, szerbek stb.) ill. ezek nem egyesült (ortodox) vallási elöljáróiknál akart ezzel népszerűséget szerezni?

Köszönöm.
Sokkal egyszerűbb ennek az oka. Abban az időben a római katolikus egyházban a szertartás nyelve a latin volt. Teljesen idegennek tűnt, hogy saját nyelven végezzék a liturgiát. Valójában mi is csak akkor kaptuk meg erre a teljes körű hivatalos engedélyt, amikor a Vatikáni Zsinat határozata alapján ez a latin rítusban is engedélyezetté vált.
Kedves Lelkiatya!
Külföldön élek már lassan 3 éve.
Előtte mélyen vallásos, gyakorló görög katolikus voltam, rendszeresen járultam szentségekhez.
Most olyan környezetben vagyok, ahol vallásosságomat gyakorolhatom, de nem a görög katolikus egyházban.
Ez nagyon hiányzik és mindig jó olvasni, hogy otthon mik történnek.
A gyónást viszont nem tudom megoldani.
Nincs a közelben magyar pap, idegen nyelven pedig képtelen vagyok gyónni.
Milyen megoldások lehetnek erre a mai modern világunkban?

Válaszát köszönve,
Balázs
Mai modern világunkban éppen olyan nehéz a gyónás, mint régen.
Az Egyház ugyanakkor megengedi a telefonon való gyónást, de csak végszükség esetén. Fontos és elengedhetetlen elem, hogy a két személy között közvetlen kapcsolat legyen. Ezért nem lehetséges például a levélben gyónás, és éppen így a világhálón keresztül sem. Kétségtelen a skype, az már olyan mint a telefon, de nem nagyon szeretnék ennek részleteibe bocsátkozni.
Az Ön esetében, ugyanis, szerintem nem végszükségről van szó. Ha már 3 éve kint él, akkor bizonyosan beszéli annak az országnak a nyelvét. Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz idegen nyelven gyónni, de ha az ember fölkészül rá, esetleg le is írja, amit mondani akar, akkor mégsem olyan lehetetlen.
Azt tanácsolom tehát Önnek, hogy ha nincs lehetősége magyar papot fölkeresni, akkor vegye a fáradságot, és készüljön föl az idegen nyelvű gyónásra. Itt a Karácsony, semmiképp se halassza el! Rá egy hónappal a második már könnyebben fog menni...
Kedves Lelkiatya!A nőknek hogyha megvan a havijük mehetnek e templomba és
szabad e olyankor olvasni a bibliát?
Ez az időszak semmiképp sem korlátozza őket az Istennel való kapcsolattartásban. Csak az ószövetségi gondolkodásban jelentett tisztátalanságot ez az egyébként természetes biológiai jelenség. Sőt, épp az a tanácsom a húgaimnak, hogy ilyenkor még buzgóbban vegyék elő a Szentírást, ha tehetik, menjenek el a templomba. Már csak azért mondom ezt, mert az imádságra minden alkalmat meg kell ragadni.
Kedves Lelkiatya!

A keleti vallásokban a papnevelés során nagy hangsúlyt fektetnek a lexikális tudás elsajátítása mellett a test nevelésére, hiszen a testtel történő edzések a lelket is edzik, gondoljunk csak a böjtölésre, emelett kitartásra, alázatra nevel, amire szüksége volna a papjainknak. Mit gondol erről? A másik dolog pedig, hogy addig nem válhatnak pappá, amíg el nem érik azt a szellemi szintet, ami elvárható volna. Sajnos püspök urunk boldog-boldogtalant pappá szentel. Nem gondolom hogy IQ-tesztet kellene kitölteniük a szentelésre váró kispapoknak, de legalább egy komolyabb elbeszélgetést a lelki vezetőjével.
Amennyire én látom, éppen így gondolják az elöljárók is. A szemináriumban nagy hangsúlyt kap a test nevelése. Én is helyesnek tartom a kötelező sportot s emellett, természetesen, a böjt tanítását is. Hogy mikor érik el a megfelelő szintet, ezt nagyon nehéz megmondani. Amikor fölszentelik őket, akkor elérnek egy bizonyos szintre, de valószínű, ennél több is elvárható volna tőlük. Így volt ez az én esetemben is. Ugyanakkor találó a mondás: A jó pap holtig tanul. Sokat elárul még a szentelés szövege is: "Az isteni kegyelem, mely mindenkor orvosolja az erőtlenségeket, és pótolja a hiányokat, ezt az istenfélő N. szerpapot áldozópappá szenteli. Imádkozzunk tehát érte, hogy szálljon le reá a legszentebb Lélek kegyelme!" Tehát maga a Szentlélek orvosolja az erőtlenségeket és pótolja a hiányokat. Imádkozzunk tehát értük, hogy valóban leszálljon a Lélek, és tegye alkalmassá őket erre a nehéz de nagyon szép szolgálatra.
A Titok c. film lényege, hogy ha erősen akarunk valamit, akkor az beteljesül, ezt nevezik a filmben a vonzás törvényének is. Ezen csak nevettem, mert Jézus már 2 évezreddel korábban mondta, hogy csak kérni kell - vagy még azt sem - és kapunk. De Jézustól idézni manapság nevetséges sajnos...
A "vonzás törvénye" sajnos ennél sokkal veszedelmesebb tant rejt magában. Az un. EFT-technika módszerével próbál gyógyítani, lelkiállapotot javítani, szóval azt, amit általában ezek a buta szekták vagy vallási irányzatok kínálni próbálnak.
A kérés, a nagyon erős akarás még önmagában semmi. Nem vitatom, van lélektani ereje annak, ha valaki nagy meggyőződéssel vall egy tényt vagy egy igazságot. Kétségtelen, nagyobb sikere lesz, ha erősen bízik a tette eredményességében. De mindez semmi ahhoz képest, amit Jézus kínál, amire Ő tanít. Igaz, több helyütt is olvashatjuk a Szentírásban: "Kérjetek és adatik nektek..." Másutt ugyanezt mondva hangsúlyozza a lényeget: "Bármit kértek a nevemben?" A nagy hittel kérés, a hitbeli bizonyosság, az nem pusztán valami emberi elszántság. Jézus nevében kell kérni, ami azt jelenti, hogy úgy kérem, ahogy Ő, vagyis éppen úgy akarom én is az Atya akaratát, mint Ő. A lélektan csupán annyit tud kínálni, hogy ha valamit nagyon erősen hiszünk, akkor az meg is valósul. Az emberi akarat valóban hatalmas dolgokra képes. De itt még sehol sincs az Isten cselekvése. Márpedig semmi mást ne akarjunk, mint az Isten, mint amit Isten akar, mint amit Ő cselekszik. A nagy hit nem holmi varázslatot jelent, hanem nagy bizalmat az Istenben.
Mélyen tisztelt Lelkiatya!

A zsoltárokban olvassuk a következő szófordulatokat: hajtsd hozzám füledet, vedd füleidbe..., figyelmezzünk, stb. Miért vannak ezek így írva? Ezek valamiféle rossz szó szerinti tükörfordítás eredményei? Ezek nem régies alakok, magyar ember sohasem használta ezeket, ezek egyszerűen magyartalanok és értelmetlenek! Fiatalok számára még inkább visszataszítóak.

Köszönöm válaszát!
A zsoltárok szövegei nálunk legtöbbször az un. Káldy fordítást követik. Ez meglehetősen régies szöveg, az eredeti 1626-ban jelent meg, a legutolsó revíziója pedig 1934-ben. Tehát már ez is elavult. Néhol egészen szép és költői, de vannak hibák is benne, nem beszélve a ma már szinte érthetetlenül régies alakokról. A magyar görögkatolikus liturgikus fordítások javarészt ezt használták. Mindenképp felújításra szorul. Úgy tudom, folyamatban van az új zsoltárfordítás, amely már nem is a Vulgata, hanem a hozzánk még közelebb álló Szeptvaginta görög szöveg liturgikus kiadása alapján készül. Ugyanakkor vannak régies bár, de szép és nem föltétlenül érthetetlen szavak, melyeket kár volna kidobni. Szerintem ezek közé tartozik egyebek között a "figyelmezzünk" szó is.
Kedves Lelkiatya!
Az előző héten reggeli szentmise közben gyóntatás volt. Elégtételként olyan imát kaptam, amelyet nem tudtam pontosan kivülről, így nem tudtam elimádkozni a szentgyónást után azonnal, de szentáldozáshoz járultam. Amint hazaértem, megkerestem az imát és még aznap elimádkoztam. Az lenne a kérdésem, hogy bűnt követtem e el azzal, hogy így mentem áldozni?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: István
Kedves István!
Nagyon helyesen cselekedett, nem követett el bűnt. Tudása szerint elvégezte az elégtételt. Fontos volt, hogy részesüljön a szentáldozásban, jól tette, hogy odament. Utána pedig, lelkiismeretétől vezetve pontosabban is elvégezte az elégtételt. Ez érzékeny lelkiismeretre és készséges lelkületre vall.
Egyébként máskor is van olyan alkalom, hogy az ember nem tudja elvégezni azon mód az elégtételt, de attól még nyugodtan mehet áldozni. Később pedig, ahogy lehetősége engedi elvégzi a penitenciát amikor és ahogyan lehet.
Kedves lelki Atya!

Olyan sokat hallani, hogy házasságok mennek tönkre, évek óta jó házasságban élő párok, családok szakadnak szét...
És a keresztény családok sem kivételek! Ott is ugyanúgy megjelent a válás.
Mi a véleménye erről a görög katolikus egyháznak?
Ahogy olvasom Máté evangéliumát, nagyon kemény szavakkal írja le a házasságtörést.
Mi számít házasságtörésnek?
Miben más ma egy házasságtörés, mint 1000 évvel ezelőtt?
Ha adnak egy házasságra felmentést, attól az nem lesz bűn?

Köszönöm válaszát:
János
Kedves János!
Valóban nagyon sok házasságkötés megy tönkre, szakad szét. Sokkal több, mint akár csak néhány évtizeddel ezelőtt. Ennek egyik legfőbb oka nyilvánvalóan a kultúránk változása, az emberi gondolkodás eltávolodása a természetes, Isten adta rendtől, s még inkább az Evangéliumtól. Olykor erősen gyanakszom, hogy ez a szemléletváltozás bizonyos körök szándékos irányítása nyomán történik. A családtól megfosztott ember sokkal törékenyebb, kiszolgáltatottabb, irányíthatóbb.
Ez a támadás nem csak nem kíméli meg a keresztény családokat, hanem éppen ellenkezőleg, a fő célpontjainak tekinti. Mi, keresztény emberek éppúgy a világban élünk, és hordozzu annak minden baját, betegségét. Nagy baj, hogy a mi családjainkba, a mi gondolkodásunkba, a mi lelkünkbe is elér ez a romboló szemlélet.
Magam is szomorúan tapasztalom, hogy jószándékú fiatalok, sőt, idősebbek is, ha a házasságuk nehéz pontjához értek - mindegyikben van ilyen, nem is egy - akkor egyszerűen a válásra gondolnak, mint egyetlen megoldásra. Holott éppen az nem jelent semmiféle megoldást. Nehézség még az is, hogy éppen, mivel sokkal könnyebben és hamarabb gondolnak az emberek a válásra, ezért a házasság megkötése is sokszor felelőtlenebb, átgondolatlanabb, mint régebben volt.
Sokat rombol a házasság hűségén, hogy a fiatalok közül sokan nem szűzen kötnek házasságot, hanem hamarabb létesítenek testi kapcsolatot, minthogy azt a szentség áldottá tenné. Aki gyakran átugrik a kerítésen, ahová még nem szabad bemennie, az később, amikor már bent van, könnyebben kiugrál rajta.
A görögkatolikus egyház erről ugyanúgy gondolkodik, mint az egész katolikus egyház vagy az ortodox. Jézus tanítása világos: Ketten egy testté lesznek. Amit Isten összekötött, ember el ne válassza (Mk 10,8-9).
Jogi értelemben az a házasságtörés, ha a házasság kötelékében élő ember más személlyel szerelmi kapcsolatot tart, épít, ápol. Krisztus szava arra figyelmeztet, hogy már egyszerű tekintettel is elkövethet az ember házasságtörést (Mt 5,28).
Semmiben sem más a házasságtörés ma, mint régen volt. Hogy ma sokan megtévesztve másként gondolják, ez nem változtat semmit a tényen.
Nemrégen hosszabban írtam arról, hogy az Egyház mennyire védi a házassági köteléket. Nem ad alóla fölmentést - itt ki kell igazítanom a szavát -, hanem adott esetben megvizsgálja, hogy érvényesen volt-e megkötve. Mint mondtam, ma nagyon sokszor felelőtlenül kötik meg a házasságot, ezért sokkal több ma az érvénytelenül megkötött házasság, mint régebben.
DJK!

Kedves Lelkiatya!

Arról szeretném kikérni az atya véleményét hogy egyre jobban azt veszem észre hogya korosztályomban 16-20 éves korú "gyerekeknél" hogy a szeretlek szó kezdi elveszíteni a jelentését. Napi szintem akár 30-szor is mondják egymásnak akár barátok akár kapcsolatban vannak.

Erről mit gondol az atya helyes-e ez a használat?

A választ előre is köszönöm.
Sajnos ez a meglátás helyénvaló. Annyit kell hozzátennem, hogy nem csak az Ön korosztályánál érvényes. Nem is tudom, hogyan lehet orvosolni. Másokra nemigen tudunk hatni, hogy próbáljuk őket meggyőzni, használják kevesebbszer, vagy nagyobb odafigyeléssel. Amit tehetünk, az csupán saját körünkre vonatkozik. Ön és most már én is, és még esetleg, aki velünk együtt olvassa e sorokat, ezentúl megpróbálunk még jobban odafigyelni erre a legmélyebb tartalmú szavunkra. Törekszünk arra, hogy akkor használjuk, amikor a jelentése is igaz, s megpróbáljuk a tetteinket és az életünket is hozzáigazítani. Ez a javaslatom.
    ... 349 350 351 352 353 
354
  355 356 357 358 359 ...