Önnek van igaza, kedves Janó, hogy újra feltette ezt a kérdést. Köszönöm, és elnézést kérek, hogy nem voltam elég világos.
Bárki megáldhat bármit és bárkit. Igaz, elgondolkodtató erről Szent Pál tanítása (Zsid 7,7). A szentelt vizet is használhatja nem felszentelt személy, hogy azzal meghintve lakást, személyt, egyebet megszenteljen. Amire én utalni akartam, az az, hogy a Vízkeresztkor szokásos házszentelés szertartását papnak kell végezni. Szükség esetén még az ott található imát is elmondhatja más, mégis, ez a pap feladata, nekünk, híveknek pedig az, hogy elhívjuk az egyház papját, hogy végezze el ezt a szertartást.

Nem értem, pontosan, mire gondol. Cyril Vasil édesapja görögkatolikus pap. Ján Babják is görögkatolikus, csak belépett a jezsuita rendbe. Milan Sasik családjában is vannak görögkatolikusok, csak ő meg a redemptoristák közösségébe lépett be, onnan hívták a püspöki székbe. Ismereteim szerint Lucian Muresan is görögkatolikus, de azelnyomatás évei alatt a görögkatolikus egyház egyáltalán nem létezhetett Romániában.

Hát, mit tegyen a Jóisten?
Az életünk, a dolgaink nehézségeiért sohasem Őt kell számon kérnünk. Ő csodálatos világot teremtett, amelyet mi egy kicsit elrontottunk, az tény. Ő azon fáradozik, hogy segítsen nekünk helyrehozni, s amire mi nem vagyunk képesek, azt Ő meg is teszi helyettünk.
Annyi igazsága van az Ön szemrehányásának, hogy a sorsunk nem csupán a magunk felelőssége. Mások is okozhatnak nekünk rosszat, mint ahogyan jót is. Ez a közösségi életünk törvényének következménye, amely megint önmagában nagyon jó, és isteni boldogság lehetőségét hordozza, de ezt is egy kicsit elrontottuk.
Tanácsom, hogy mindenekelőtt igyekezzen átértékelni az Istennel való kapcsolatát. Ne őbenne, és lehetőleg ne másban keresse a hibát. Ez mindig félrevezető. Fogadja el az alaphelyzetet úgy, ahogyan van. Egyáltalán ne másokhoz hasonlítsa magát. Vagy ha mégis, akkor olyanokhoz, akiknek még annyi sem adatott meg, mint Önnek. Higgye el, ha körülnéz, nagyon sok ilyet talál! Vizsgálja meg, mit tehet másokért. Ne azt várja, hogy mások Önt boldoggá tegyék. Fedezze fel annak örömét, hogy másokat boldoggá tesz, akár csak néhány szóval. De feltétlen önzetlenül tegye, hiszen, ha viszonzást vár, az már nem is igazi segítőkészség. A magány keserves óráit használja fel imádságra, szentírásolvasásra vagy más értékes olvasásra. Eljön majd az idő, amikor már lesz párja, és sóvárogva fogja felidézni ezt az időszakot, amit - akkor majd belátja - sokkal értékesebben is tölthetett volna. Töltekezzen, tehát, lelkileg, szellemileg, és keresse mások társaságát, de csak azért, hogy nekik örömöt, bátorítást adhasson. Ha ezt követi, igen hamar fel fogja fedezni, micsoda örömöket tartogat Önnek is az élet - végső soron, a Jóisten.

A hazugság nagyon szövevényes, ingoványos terület, nem érdemes arra tévedni. Nagyon sokféle lehet. A halálos bűnt az indítóoka teszi azzá: amikor valaki tudatosan cselekszik súlyos bűnt azért, hogy azzal az Istent megbántsa, a parancsolatát szándékosan megtagadja. A legtöbb hazugság nem ilyen indítékkal születik. Vannak kisebb és nagyobb hazugságok. Erősen számít, hogy saját érdekből vagy mások érdeke, esetleg önzetlenül, mások megsegítése céljából történik-e. Vigyázat, ez is bűn, és minden módon kerülendő, de kétségtelenül nem annyira súlyos, mint ha valakit csak önző szándék vezet.
Többnyire az a helyes, ha az ember a gyónás után, vagy akár előtte is már bevallja, de lehetnek olyan esetek, amikor nem okos dolog ezt megtenni, mert esetleg nagyobb kár származik belőle. Mindenesetre éppen e bonyodalmak elkerülése végett érdemes teljesen kizárni az életünkből a hazugságokat.

Mindenekelőtt meg ne feledkezzenek nagy hálát adni ezért a gyermekért, az Isten áldásáért.
Ha mindketten vágynak az együttlétre, akkor éljenek nyugodtan ezzel a csodaszép örömmel. Persze, ha a seb gyógyulása miatt ez még nem lehetséges, akkor ezt az időszakot ki kell várni. De a testi közelség és együttlét öröme most is kifejezheti a szerelmüket.
Arra máskor is figyelhetnek, figyelniük kell, hogy a havi ciklushoz igazodva vannak olyan időszakok, amikor nem is lehetséges a foganás, vagy legalábbis egészen kicsi az esélye. Ha a testi egyesülést ezekre az időszakokra teszik, akkor nem kell attól tartaniuk, hogy túl hamar jön a kistestvér. Ezt nevezik természetes családtervezésnek. (Részletesebben a http://www.novedelem.hu/upload/novedelem/document/csaladtervezes_term_modszerei.htm vagy a http://www.jegyes.hu/csalterv/termeszetes.html címek alatt olvashat, illetve más, hasonló tartalmú oldalakon.)
Mindezzel együtt szükséges, hogy a Jóistenre bízzák az életüket, Aki bölcsebb, mint mi vagyunk, és jól tudja, hogy mire van szükségünk, még nálunk is jobban tudja.

Maga a polgári válás még nem zár el a szentségek vételétől. Sőt, ilyenkor még nagyobb szüksége van a magányossá vált félnek (mindkettőnek), hogy Isten erejét a szentségeken keresztül megkaphassa. Akkor volna lehetetlen szentségekhez járulni, ha más kapcsolatot véglegesítene az elvált (vagy elhagyott) fél. Tehát, ha együtt élne valaki mással úgy, hogy Isten előtt nem kötöttek szentségi házasságot. Ekkor ugyanis bűnös kapcsolatban élne, amelyet nem tud meggyónni, mert nem tudja megígérni azt, hogy törekszik nem elkövetni ezt a bűnt.

Nyíregyháza-Kertvároshoz tartozik. Parókusa Dr. Obbágy László, címe pedig: 4400 Nyíregyháza, Legyező u. 3. Tel.: (42) 341 257

Kedves Húgom!
Nagyon kérem, tartson ki az Isten iránti hűségében. E mostani kitartása egész életére kihat, és nagy segítséget ad abban, hogy majd hűséges legyen férjéhez, elveihez, egyházához és mindenhez, ami érték. Tudom, hogy a környezetében a legtöbb társa ezt ostobaságnak tartja. Ám tudnia kell, hogy e mai, divatos tévedés miatt van romokban a családok helyzete, törnek szét a legszebbnek induló házastársi kapcsolatok, válnak a gyermekek személyiségükben sérültté. Sorolhatnám még a szabados erkölcsi élet egyéb szörnyű következményeit. Éppen emiatt nagyon nehéz is megtartani az Isten szavát, az Evangélium parancsát.
Ne is bánkódjon a férfiak miatt, akik e szép tisztaságra törekvésére hivatkozva hagyják faképnél. Nem is érdemlik meg az Ön szeretetét. Feltételezem azonban, hogy nem pusztán e tisztaságra törekvése, hanem inkább zárkózottsága okozhatja ezeket a kudarcokat. Ezen érdemes változtatnia, kérve hozzá a Mindenható segítségét. Hiszen az erkölcsös élet, a hithez hűség nagyon jól összeillik a derűs, nyitott magatartással.

Kedves Janó!
Az első kérdését, sajnos, nem értem. Ha fontos, kérem, írja le újra, hogy tudjak rá válaszolni.
Nekünk is megtetszett a városmisszió gondolata. Ennek jegyében szerveztük meg a Görkapocs fesztivált először Nyíregyházán, egy évvel később pedig Debrecenben. Úgy tudom, az idén is lesz valamelyik városban. Kicsit más eszközökkel, de nekünk is az a célunk, hogy az Egyházunktól távolabb levő embereket is megszólítsuk, mégpedig azzal, amik vagyunk, azt mutassuk fel, amink van. Ha ezt vonzónak találják az emberek, akkor késztetést éreznek arra, hogy közelebb jöjjenek egyházunkhoz, életünkön keresztül jobban megismerjék az Urat. Ez talán nem annyira célirányos, de szerintem nem rossz út, hiszen a vonzerő is ezen az úton tud hiteles lenni. Ha kiállnánk gitárral igét hirdetni, de utána a templomunkba belépve valami egészen mást találnának az emberek, akkor becsapva éreznék magukat, s nem is alaptalanul. Görögkatolikus egyházunknak kicsit más eszközei vannak, amelyeket nekünk, híveknek kell jól ismernünk és élnünk, s így az életünk, a megélt hitünk lesz vonzerő mások számára.

Kedves Á.!
Javaslom, törekedjen minél több időt tölteni az Úrral, akivel most ismerkedik. (Ez az ismerkedés egyébként egész életén át fog tartani, ami nagyszerű kalandnak ígérkezik.) Azt nagyon jól teszi, ha néha rááldozza az időt, és a szentmise után még hosszabban ott marad. De az is jó megoldás, ha hamarabb elmegy, ha mennie kell. Ha majd a keresztség felvétele után már részesülhet a szentáldozás kegyelmében, akkor, valószínű, még jobban fog törekedni arra, hogy maradhasson egészen a végéig.

Legyen határozott. A férjének nincs joga betenni a lábát a családi életükbe, amíg újra nem férj és apaként viselkedik. Ezzel a határozott elzárkózással késztetheti arra, hogy ráébredjen, hol az ő igazi helye. Nyilván Ön mellett, a gyermekei körében, de csak, ha visszatérni akar a saját helyére és szerepébe, nem pedig csupán élvezni akarja annak lehetőségeit. Ne akarjon elválni, bármilyen nehéznek tűnik is. Annyi minden történik az életünkben. Ami most elképzelhetetlennek tűnik, az egy különös fordulat után egyszer csak itt van. Tartson ki hűségesen, de ez nem azt jelenti, hogy a férjének minden kívánságát teljesíti. Azzal segíti őt, ha tud határozott és következetes lenni ebben az elzárkózásban. Természetesen imádkozzon is minden nap a férjéért. De még azért a nőszemélyért is, aki elcsábította. Áldja meg őt is az Úr, legyen meg az ő életben is az Isten akarata.

A keresztséggel Isten gyermekévé válunk. Ez eltörölhetetlen. Ezért is nem lehet senkit újrakeresztelni. Meg lehet tenni, hogy valaki elfordul az Egyházi élettől, más vallási gyakorlatokat követ, de kiszakadni Krisztus testéből nem lehet. Nem is javaslom, hogy olyan nyilatkozatot tegyen, amellyel megtagadná eddigi hitét, egyházát. Ha most úgy érzi, másutt jobban megtalálja Isten közelségét, senki sem akadályozhatja meg ebben a lépésében. A visszatérésnek viszont van formulája: egy őszinte szentgyónás.

Lehet otthonainkba vinni a szenteltvízből, ez üdvös dolog. De a házszentelés szertartását csak áldozópap végezheti. Különösen kerülendő az, hogy ha valaki személyes okok miatt nem kívánja, hogy a pap elvégezze nála a szertartást, és ezt elkerülendő próbálja maga megoldani a dolgot. Örüljünk annak, hogy az Isten embere meglátogat minket otthonunkban, hiszen ez is egy kicsit az epifánia - az Úr megjelenése a személyes életünkben.

Ha nem a saját hibájából, hanem józan mérlegelés alapján objektív akadályok miatt nem tudott elmenni a templomba, akkor az, természetesen, nem bűn. Nem kell meggyónnia sem. E józan mérlegelés egyébként az egyes embereknél különböző is lehet. Törekedni kell az áldozatok vállalására is, de a körülmények és az egyéni adottságok alapján ezek az áldozathozatalok is különbözőek. Emellett érdemes törekedni még arra is, hogy ha templomba nem is tud eljutni az ünnep napján, azért lélekben ne hagyja ki az életéből az ünnep kegyelmi lehetőségeit: egyéni imádságával szentelje meg azt a napot.

Talán arra kérdez rá, hogy ilyenkor mit tegyen? Egyrészt valóban helyes magatartás, ha Ön is megértő az illető atyával szemben. Számolni kell az ő elfoglaltságával is. Másrészt kérdezni az atyát nagyon jó dolog, tegye bátran. Ha kitérő választ kapott, akkor keressen egy másik alkalmat, amikor talán nyugodtabban tudnak beszélgetni.