kedves Lelkiatya!
ha valakit utolso sejtunk legmelyebol gyulolunk akkor mit lehet tenni hogy ez ne igy folytatodjon tovabb?
legalabbis bennem ha mar a kozvetlen kapcsolat elmult jelenleg megszunt?csak sok emlek valt ki gyuloletet.
mit tegyek ezzel az emberrel ha vele egy gyonyoru fiunk van es templomban is volt eskuvonk? koszonom elore is a draga Lelkiatyanak!
Ön nem gyűlöli ezt az embert, hanem szereti. És szeretné, ha ő is szeretné Önt, s nagyon fáj, hogy ezt most nem kaphatja meg. Ki tudja később mi lesz, de most rettentő fáj ez a seb. Ezt ne keverje össze a gyűlölettel. Arra Ön nem is képes. Vajon gyűlölt valaha is bárki mást?! Imádkozzék inkább érte. De ne azért, hogy Ön visszakaphassa, hanem, hogy megtalálja a boldogságát. Ha másvalaki mellett, hát akkor ott. Mondjon le róla! Végképp. Még az is lehet, hogy egyszer majd visszakapja, de erről most ne beszéljünk mert csak félrevezetné Önt. Amíg nem tud teljesen lemondani róla, addig csak hordozza lelkében ezt a kusza érzést és nem tud vele mit kezdeni. Le kell tenni. Meglátja, már csak az ebbéli törekvéstől is könnyebbülni fog a lelke.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon szeretem a zsolozsmát, de a rózsafüzérről más a véleményem, legalábbis a Latin Egyházra vonatkozóan. Fel kellene fedeznünk a szépségét, és talán jó lenne, ha lennének igazi "sztarecek" az Egyházban, akik ezt tanítani tudják, ahogy a Jézus-imát is tanítják. A rózsafüzér mentette meg az iszlámtól a Nyugati Egyházat, ezért ereje miatt szerintem nagyon fontos szerepe lenne, nem csak az egyszerű, hanem a keresztény értelmiségiek életében is. A Lelkiatya mit gondol erről?
Igen, a rózsafüzérnek is nagy ereje van. Éppen úgy egyszerű imádság, mint a Jézus-ima, s éppen úgy nagy mélységeket rejt. S éppen egyszerűvé kell válni hozzá. Lehet, hogy igaz, hogy az elmúlt évtizedekben a Jézus-imát kellett tanítani, mert szükség volt ennek fölfedezésére, s most éppen úgy szükség van a rózsafüzér újra fölfedezésére is. Persze, ezek egyéni történetek, mindenkinek magának kell átélnie ezeket a fölfedezéseket. Ám az is igaz, hogy van, akinek ez, van, akinek az áll a szívéhez, lelkiségéhez közelebb. Nagy szabadságot kell engedni ebben egymásnak. Minthogy az Egyházban is végtelen nagy szabadság van e téren.
Kedves Lelkiatya!
Ön szerint öszinte érdeklödés-e ha valaki úgy ir nekünk vagy úgy kezdi a beszélgetést,hogy remélem jól vagy?Olvastam erröl érdekes dolgokat és valamilyen szinten egyezem is velük.Miszerint a "remélem jól vagy" kijelentés nem igényel folytatást,tehát nem érdeklödés,mig a "hogy vagy?"már kérdés,azaz várja a választ.A"remélem jól vagy"inkább illedelmes-lerázó érdeklödés.Ha megkérdezi valaki hogy vagyunk akkor a válaszunkat is várja és meghallgatja.Vagy ha valaki sokára válaszol az üzenetünkre,önmagáról nem osz meg semmit benne, és csak annyit ir,hogy remélem jól vagy vagy jól sikerült a vizsgád és ezt röviden tö mondatokaban teszi az igaz érdeklödés-e?
Válaszát elöre is köszönöm!
Válaszát elöre is köszönöm!
Én nem vonnék le semmiféle következtetést a megszólításból. Lehet, hogy van, aki azt mondja, a - Remélem, jól vagy - kezdés árulja el az érdektelenséget, de sokszor meg azt tapasztaljuk, hogy a föltett: Hogy vagy? kérdést követi érdektelenség, mert már válasz nélkül tovább is ment az udvarias kérdező. Nem hiszem, hogy a formula sokat elárulna. Ha valaki csak sokára válaszol, s akkor is csak rövid mondatokban, lehet, hogy nagyon elfoglalt, és már ez is áldozatot követelt tőle, amit a barátjáért szívesen megtett. Míg ha e barátja pusztán a formulákból akar következtetni, akkor ezt észre sem veszi. Általában is veszélyes s leegyszerűsített pszichologizálás. Az egymásra figyelést nem intézhetjük el sablonokkal, az mindig személyre szabott kell, hogy legyen.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában a munkahelyemre sürün bejön egy ismerösöm,aki jelenleg a falunkban él,és akit az egyetemi éveim alatt ismertem meg,és nagyon fárasztóan hat.Próbál belefolyni a magánéletemben,meg azt analizálgatni,hogy mi hogyan történt az életemben a múltban.Ezt sértönek érzem,mert semmi köze hozzá,nem közeli barátom és ezt meg is mondtam neki.Nem szoktam ilyen lenni az emberekkel,de ö már átlép minden határt.Meg azt is mondtam,hogy meg vannak azok az emberek akikkel megbeszélek dolgokat.De ö erre nem reagál,komolyan se veszi amit mondok.Eröszakos érvei vannak és azt gondolja engem is meggyözhet róluk,mindent a tudománnyal akar bizonyitani,a hitet is.Nagyon támadja az egyházat,a hitet és a hitbeli meggyözödéseimet.A vele való beszélgetés után rosszul érzem magam,nyugtalanság van a lelekemben.Nem esik jól a társasága.Materialista beállitottságú.Teológiai tanulmányokba készülök belefogni,ö próbált ebbe is beleszólni.Azt mondta lehet azt gondolom ö az ördög,abból kifolyólag,amiket mond.És tényleg úgy gondolom maga a sátán jött kisérteni engem az ö képében.Minenféle badarságot összehord,hipnotizálásról,elözö életekröl,reinkarnációról.Meg ö egy olyan ember,aki semmit se tesz számitások nélkül.Munkát is akart ajánlani,ha lesz bövités a gyárban ahol dolgozik.De látom és érzem,hogy nem öszinték a szándékai.Ö szeretne onnan elmenni is és engem szemelt ki utódjának,de csak azért,hogy ha nem jönnek össze a tervei,akkor legyen neki hova visszajönni.Hiába mondogatom,hogy nekem nem álmom hogy abban a munkakörben dolgozzak.Egyszerüen nem akarja megérteni.Amikor szabadságra mentem akkor kijelentete tényként,hogy akkor összekötöm a munkát a pihenéssel.Mondtam neki az ettöl független,és,hogy a szabadidömben más dolgokkal foglalkozom.Ezt azért mondta,mert ö mindig a szakmájának,továbbképzéseknek él,és mintha igazolást keresne arra,hogy helyesen cselekszik.Azt is eltudom róla képzelni,ez lehet már túlzás,hogy feleséget keres magának,és próbálja ezt az ö érdeklödési körének megfelelöen alakitani.Hogyan lehetne lerázni ezt az embert?Mit kellene,hogy mondjak neki?Ön szerint ö milyen ember?Nem szeretnék vele barátkozni.
Válaszát elöre is köszönöm!
L.
Ritkán tanácsolok ilyet, de most nem mondhatok mást: szabaduljon ettől a az embertől. Nem biztos, hogy nem tiszták a szándékai - legalábbis a maga szempontjából, a maga módján -, de, hogy nem illik Önhöz, ebből nem lesz hosszan tartó barátság, ne is említsük: házasság, az szinte biztosra vehető. Hogy mit is akar tulajdonképpen, azt én sem látom. Valószínű, erőst csodálkozna, ha megtudná, hogy a háta mögött mi így beszélünk róla, mert nem lát semmi bántót vagy visszataszítót a saját magatartásában. Lehet, hogy van, akinek ez tetszik. Ön nem ezek között van, s egyelőre, úgy tűnik, ezt még nem fogta föl.
Határozottságot javaslok, és azt, hogy fizikai értelemben is kerülje őt. Esetleg segítséget is kérhet valaki határozott embertől, hogy segítsen megértetni vele, hogy az Önhöz való közeledése, barátkozása semmi távlatot nem hordoz.
Kedves Lelkiatya!
?A templomban a szeretet hirdeti, a katedrán pedig a másikat sárba döngöli.? Hogyan vélekedik az ilyen hozzáállásról, Lelkiatya?
...
K.J.
Kedves K.J.!
Sajnos bizonyára nem véletlenül alakult ki az a mondás, hogy: vizet prédikál és bort iszik. Voltak, s félő, hogy ma is vannak olyan papok, akik nem élik azt, amit hirdetnek. Ezekről nem szükséges semmilyen elmarasztaló ítéletet mondani, mert saját magukat csapják be elsősorban, tehát bizonyosan nem kiegyensúlyozott, boldog emberek. Elég büntetés ez nekik.
Az Ön által leírt esetet továbbítottam illetékeseknek, akik az ügy kivizsgálása után azt mondták el nekem, hogy szerencsére messze nem volt ennyire bántó az Ön által említett helyzet. Talán kicsit sikerületlen tréfa volt, de sem az érintett személy nem bántódott meg, sem a többiek nem botránkoztak rajta. Így hát, Ön is megnyugodhat, hogy nem történt olyan dolog, amely az Ön hitét és békéjét veszélyeztetné.
Atya!
Miért imádkoznak a katolikusok másokhoz is, mint Szűz Mária, a szentek, a boldogok és minden más elhunythoz? Miért nem elég egyenesen Istenhez imádkozni?
Egy református hívő
Hatékonyságát tekintve bőven elegendő. Hiszen maga a Mindenható Úr az, aki meghallgat, aki cselekszik, aki kegyelmet, isteni erőt ad nekünk. Mi szükség van hát Máriára és a szentekre? Még teljesebbé, még gazdagabbá teszik a szeretetünket. Istennel való kapcsolatunk lényege nem az, hogy kérünk Tőle valamit, Ő pedig azt teljesíti, hanem, hogy növekedjünk a szeretetben. A szeretetet ugyan nem lehet mérni, mégis bizonyos értelemben lehet azt mondani, hogy egy nagy családban nagyobb a szeretet, gazdagabb, színesebb, mint ahol csak egy gyermek van, főként ott, ahol a gyermeknek nincsenek szülei. Nyilván minden Istentől származik, legkivált a szeretet, mégis, jobban megélhető, gazdagabban átélhető, ha tudjuk, hogy egy nagy család részesei, szeretett és szerető tagjai vagyunk. Ezért is fontos, hogy élő kapcsolatot tartsunk az Istenszülővel és a szentekkel. Ők is tagjai ennek a hatalmas isteni családnak.
Kedves Lelkiatya!
Sokat gondolkodom azon,hogy Istent szolgáljam,és a szerzetesnöi hivatáson is gondolkodom.De ugyanakkor sok ellenérzés is jelentkezik ezzel egy idöben.Azt tapasztalom ha nagy mértékben kapunk kegyelmeket a kisértések is számottevöbbek.Olyan gondolataim támadnak,hogy a szerzetesi,szerzetesnöi rendek a szektákhoz hasonlóak,ahova becsalogatják az embereket,és emögött számitás és érdek is meghúzódhat.Pedig voltam már ilyen rendekben és pozitiv megtapasztalásaim voltak,de jöttek a kisértö gondolatok is.Valójában nem tudom hogyan müködnek ezek a rendek,lehet ez is az oka.A másik ami kisért,a bezártságtól való félelem,pedig sok örömet és belsö békét is kaptam amikor voltam ilye helyeken.Ön mit tanácsolna ezekkel a dolgokkal kapcsolatban?Vagy ha már ilyesmik felmerülte bennem lehet nem is kellene ezt az utat választanom?
Válaszát elöre is köszönöm!
Tia
Kedves Tia!
Jól ismert jelenség, hogy ha valami nemes célra szánja rá magát az ember, akkor szinte törvényszerűen érkeznek hozzá az ellenérvek is. Ez főként rosszra hajló emberi természetünk miatt alakul így, de a kísértő is jól kihasználja ezt a helyzetet, hogy eltérítsen Isten útjától. Természetesen, nem mondhatom azt, hogy Önnek bizonyosan szerzetesi hivatása van, de ezek az ellenérvek és ellen érzések nem jelentik ellen ellenkezőjét sem.
Javaslom, hogy járjon el minél többször monostorba, töltsön ott minél több időt. Ezenközben nem szükséges a szívét vizsgálgatnia, hogy mit diktál odabentről. Ez elvenné a figyelmét attól, hogy igazán jelen legyen a szerzetesek között. Imádkozzék minél többet, a szerzetesekkel együtt is, de otthon is, egyedül. Majd kitisztul, kivilágosodik, hogy mi az Úr akarata. Azt már most is kimondhatja a lelkében, hogy: Legyen meg a Te akaratod!
Dicsértessék Jézus Krisztusnak!
Érdeklődni szeretnék, hogy a görögkatolikus egyház szabályai szerint kinek kötelessége egyházadót fizetni?
Ha a családban az anya katolikus, befizette az adót, akkor a gyerekekért is kell fejenként fizetni?
Én eddig úgy tudtam, ha a gyerek már önálló háztartásban él, akkor kell maga után is a hozzájárulást fizetni.
Köszönöm a válaszát!
A Katolikus Egyház keresőnként javasolja a jövedelem 1 %-ának befizetését. Hangsúlyozom azt a javasolja szó használatát, hiszen valójában önkéntes hozzájárulásról van szó. Természetesen erkölcsi kötelességünk az Egyházat anyagi hozzájárulással is támogatni (ld. az Egyház 5. parancsa).
A keleti jog pedig így ír erről: Az illetékes hatóságnak joga van hozzá, hogy a krisztushívőktől megkívánja mindazt, ami az Egyház sajátos céljaihoz szükséges (CCEO 1011. kán.)
Római katolikus előírásokat itt lehet megtalálni: http://lexikon.katolikus.hu/E/egyh%C3%A1zi%20ad%C3%B3.html
A Katolikus Püspöki Kar 1994-ben úgy rendelkezett, hogy Magyarországon a hívők önkéntes hozzájárulás útján vesznek részt az Egyház anyagi szükségleteinek fedezésében. Általános irányelv az, hogy az összeg a kereső hívők évi átlagkeresetének legalább 1%-a legyen.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik ismerősömtől kaptam egy füzetet, mely címe Mai Ige. Megkerestem az oldalukat is (www.maiige.hu). A kérdésem az lenne, hogy használható vagy veszélyes olvasgatni?
Köszönettel válaszát:
Marietta
Nagyon érdekes igehirdetéseket találunk bennük. Igaz, hogy nem katolikus lelkipásztortól származnak, s ez olykor érezhető az erősen racionális alapokon nyugvó érveléseken, de ez semmit nem von le az értékéből. Én úgy látom, haszonnal lehet olvasgatni ezeket az elmélkedéseket.
Kedves Lelkiatya!Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Nagyon szeretném megköszönni,azokat a válaszokat,amiket nekem irt.Nagyon megszívlelendőek voltak.Olvastam más kérdésekre adott válaszait is,mindegyik szivemből szólt.Érdeklődöm,hogy van-e lehetőség Önnel személyesen is találkozni,? Én római katolikus vagyok,de gyerekkori "szerelmem" a görög ritus, és a válaszai komoly lelki kérdésekre nagyon tetszettek.Email cimet lehet-e kérni?Lennének komoly kérdéseim amiket itt nem tudok feltenni,mert mindenki olvassa..
Köszönöm szépen segítségét!Üdvözlettel:Magdó
Kedves Magdó!
A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre érkezett leveleket csak én olvasom. Ott van lehetőség személyesebb kérdésekre is választ adni.
Kedves Lelkiatya!
Pió atyához keresek imádságokat. Hol találhatok?
Előre is köszönöm.
A következő helyeken igen sok imát talál, melyeket Pio atya írt, mondott. Igaz, hogy hozzá szóló imát kért, de ha ezekkel imádkozik, akkor Pio atyához is közelebb kerül.
http://filotea-jmj.blogspot.hu/p/keresztut-pio-atyaval.html
http://www.karizmatikus.hu/imak/imaink/2515-pio-atya-tovabbi-imai
http://szuzanya.5mp.eu/web.php?a=szuzanya&o=PU_E8zxbWG
http://terez-imacsoport.blogspot.hu/2011/07/pio-atya-imaja.html
http://keresztezo.hu/content/pio-atya-reggeli-im-ja
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CC4QFjAB&url=http%3A%2F%2Fabony.vaciegyhazmegye.hu%2Fpdf%2FSzent_Pio_atya_imai.pdf&ei=uLYhVLX-LsnNygOM5IFg&usg=AFQjCNHfzcsOvcONaaOYixrHHOvnb3Kd4A&sig2=FCW3kEjMg6wVJSrrqRBGpg
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehet helyesen kezelni azokat a helyzeteket amikor megrágalmaznak bennünket?Nemrégiben egy hozzám közel álló embet tett ilyet.Meg a munkahelyemen is megvádolt egy kliens,hogy nem adtam neki oda a visszajáró pénzt,pedig átszámoltam a kasszát,hiányom volt,nem hitt nekem,akadékoskodott.Hangoskodott lopónak,csalónak hazugnak nevezett...Mikor máskor bejött akkor is ezt mondta,meg még le is sértegetett más jelzökkel is.Erre kitiltottam öt.Meg egy másik kliens is hasonló dolgot csinált,nem ennyire durva módon,de szintén a visszajáróról volt szó,és haragos volt,pedig nem volt igaza,végül ki is fizette,de úgy tünt nem hisz nekem...meg nem rég azt is gondolta kevesebb pénzzel tartozik,mint ami felvolt irva.Nem igy volt.Csak ilyen feltételezések,vádolások után úgy eshetek ki mások elött mint egy megbizhatatlan ember,pedig valójában ök azok.Nem tudom ezt szándékosan csinálják-e.Nekem az az érzésem igen.Meg egy kolléganöm,is tartozik pénzzel és nem bizok benne sem.Garantálta a fönököm,hogy megkapom.De túl sok minden történt egyszerre és nem bizok már senkiben sem.Fájnak az igaztalan rágalmazások,beteggé tesznek,marják a lelkemet belülröl.Megfertöznek.Összerándul gyomrom ezektöl az emberektöl.Nem tudom miért történik egyszerre mindez.Lehet valami célja?
Válaszát szivböl köszönöm!
S
Kedves S!
Amikor úgy érezzük, többen is ugyanolyan vagy hasonló váddal illetnek, amikor azt látjuk, hogy többen is hasonló módon vagy okok miatt fordulnak velünk szembe, akkor pusztán az ésszerűség okán vélhetjük, hogy a hiba a mi saját készülékünkben van. Annak igazán nem valószínű, hogy a világ fogott volna össze ellenünk. Sietve teszem hozzá, ezzel nem vádolni akarom Önt, távol álljon! Csupán ahhoz próbálom hozzásegíteni, hogy hol keresse az okot és a megoldást. Ne másban, ne másokban. Egyrészt, mert nem is láthat bele másokba, másrészt, mert őket megváltoztatni aligha fogja. Tehát Önmagában kell keresnie. Az is segít, ha az okokat megtalálja, miért érzi úgy, hogy bántják, rágalmazzák. De ebben ilyen messziről nemigen tudok segíteni. Abban kicsit jobban, hogy merre menjen tovább.
Azt mindjárt az elején le kell szögezni, hogy itt a földön nincs igazság. Rengeteg jogtalanság, igaztalan bántás, hamis vád ér mindnyájunkat. Nem részletezem, hogy miért, de így van. Ha arról ábrándozom, hogy engem soha nem fog ilyen érni, akkor becsapom magam. Azzal segíthetek magamon, ha ezt tudatosítva elfogadom a világot ilyennek. Ugyanis a világnak csak egy egészen kicsi részét tudom megváltoztatni, valamelyest javítani. Ez pedig nem más, mint én magam. Önmagon kell tehát kezdeni. Lehet, hogy jogtalanul vádoltak meg aprópénz miatt. De ha én erre veszekedéssel felelek, akkor meg én követek el jogtalanságot, mert a szeretet ellen vétettem. Ha jogtalanul, ok nélkül megrágalmaznak, s erre én megsértődöm, akkor én sem vagyok bűntelen, csak másban vétettem. Fogadja el a világtól kapott pofonokat. Krisztus többet és nagyobbakat kapott. S éppen azért, hogy nekünk könnyebb legyen elviselni, amiket mi kapunk. Ővele keresse az egységet, Vele ossza meg a bánatát, Hozzá forduljon, ha úgy érzi, ez már sok. Meglátja, ha sikerül közelebb kerülni Hozzá, akkor sokkal több erőt fog magában érezni. Nem csak arra, hogy elviselje a bántásokat, hanem arra is, hogy ezekre békével és szeretettel válaszoljon (Róm 12,21).
Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy ha egy orthodox diakonus, pap vagy püspök átlép a Katolikus Egyházba, akkor megmarad az egyházi rendi méltósága? Hallottam Nikodim metropolitáról, aki hasonlóképp tett Szent XXIII. János pápa beszédeinek hatására. Nem igazán értem, hogy miért volt szükség arra, hogy átlépjen, hisz ugyanazt az Egyetemes Egyházat jeleníti meg az Orthodoxia is. Vagy rosszul gondolom?
Ha egy fölszentelt ortodox személy katolizál, akkor a katolikus egyházban is megmarad annak, amire szentelték. A püspöknek ahhoz, hogy joghatóságot gyakorolhasson is, ahhoz viszont pápai megbízatás szükséges. De ez természetes is, hiszen minden püspöki szolgálatnak ez a feltétele.
A katolikus egyházból ortodoxba való átlépéskor nem ennyire egyszerű a helyzet. Elvileg elfogadják az ortodoxok is a katolikus szentségeket. Az egyes ortodox egyházakban azonban más és más gyakorlat él. Ismereteim szerint a pravoszláv, tehát az orosz ortodox egyházban megmarad az egyházi rend szentségében az átlépett klerikus, de a görög ortodox egyházban ez már nem így van. Legalábbis sok esetben még a keresztséget sem fogadják el, és az áttért személyt újra megkeresztelik ? ami, kétségkívül nagyon helytelen gyakorlat -, s ennek mintájára vélhetően a többi szentséget, tehát az egyházi rend szentségét sem ismerik el. De azt hiszem, még e két nagy ortodox egyházon belül sem teljesen egységes a gyakorlat ebben a kérdésben.
Kedves Lelkiatya! A Róma által buzdított folyamatban, miszerint vissza kell térni az régi hagyományokhoz, várható-e esetleg a rózsafűzér ima háttérbe szorulása? Alapvetően ez nem a görögkatolikusokhoz köthető imádság.
A rózsafüzér imádság nagyon hasonlít a Jézus-imához. Nem csak külsőségeiben, hanem lelkiségében is. Kétségtelen, hogy ez a latin hagyományban alakult ki, a Jézus-ima pedig a keleti hagyományban. De van példa arra is, hogy római katolikusok imádkozzák a Jézus-imát, és ortodoxok a rózsafüzért. Ez utóbbi főként azokon a területeken, ahol korábbi görögkatolikusokból lettek ortodoxok - jórészt a kommunista diktatúrák alatt.
Arra viszont van törekvés, hogy a rózsafüzér ne szorítsa ki a többi keleti imamódot, főként a zsolozsmát. A zsolozsma jóval ősibb és teológiai szempontból gazdagabb, sokrétűbb imádsága az egyháznak, mint a rózsafüzér. Emiatt annak elsőbbséget kell élveznie. Az is igaz, azonban, hogy jóval nehezebben megtanulható, ezért az egyszerű hívek körében a rózsafüzér még sokáig kedveltebb lesz.
kedves Lelkiatya!
egy pici gyereknek ha mar ugy van, hogy jobb ha felszulovel no fel vagy egy masik hazastarssal egy csaladban?
mennyire lehet jo ha valaki nem a sajatjat neveli?
Nyilván jóval nehezebb, ha valaki nem a saját gyermekét neveli. Mégis, nagyon szép példák vannak arra, hogy későbbi házasságkötés eredményeképpen akár az apa, akár az anya a nem saját gyermekét is szeretettel kezeli, türelemmel neveli. Még nehezebbé akkor válik a helyzet, amikor az új házasságban az előző gyermekek mellett közös gyermek is születik. Óhatatlan, hogy a test szerinti saját gyermekét a szülő jobban szereti, több mindent elnéz neki. Nagy lelki rátermettség és mély figyelem szükséges ahhoz, hogy ne legyen különbségtétel a féltestvérek között.
Tehát a személytől függ, hogy hogyan sikerül mindezt megvalósítani. Jobb egyedül fölnevelni a gyermeket, mint olyan nevelőszülővel, aki nem fogja szeretni. Mégis, a személyiség egészséges kialakításához az is fontos, hogy legyen helyes apa- és anyaképe a gyermeknek. Ez csakis úgy lehetséges, ha van is apja és anyja a gyermeknek, még ha nevelőszülőről is van szó.
