Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhét meg tizenhét? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya!
Megkérem a Lelkiatyát, hogy adja közre a magyar görög katolikusoknál használatban levő hivatalos tutulusok, rangok elnevezését a helyes használata végett. Ugyan is itt Kanadában több furcsaság tapasztalható a mostmár három kis görög katolikus közösségnél. Az egyik atya főpapnak szólítatja pl. magát. A főpapi titulus a hívek tudatában a püspök vagy azzal egyenraguak és Róma által kinevezettekre vonatkoztaták, vajon tévesen? Az már kérdezni sem merem, miért nem a Magyar Görögkatolikus Egyház előírásai szerint végzendők a liturgikus cselekmények, tekintet nélkül arra, hogy az ukrán egyházmegye gondozására vannak bízva. Nem beszélve ekkor még a titokban való felszentelésekről ukrajnában csak kézrátétellel, hisz erre ok nem is volt, a jelöltek nyugodtan és nyivánosan kelő felkészültségel ezt elnyerhették volna Hajdudorogon is. Mindez az itteni hiveknél ilyen-olyan ,agyarázatokkal van ellátva, és félreértésekre ad okot. Jobb lenne egyszer már rendezett állapotott létrehozni, mert ha igaz, akkor Miklósházi Attila püspök nyugalomba vonulása után a Szentatya minket is a Magyar Püspöki Kar fennhatósága alá helyezett, és nem hazáját megtagadó emigránsok, hanem migránsok vagyunk, még ha gondozásunkat jelenleg az ukrán egyházmegye végzi is.
Egyházunkban a következő címekkel szoktuk illetni a papokat: segédlelkész, helyettes lelkész, parókus, esperes, főesperes. Igaz, ezek inkább hivatalok, és ahhoz tartoznak a megnevezések. Mostani gyakorlatunkban nem nagyon alkamzunk egyéb címeket. Latin terminológia szerint létezik még a pápai káplán, a prelátus és az apostoli protonotárius. A főpap megszólítás valóban csak a püspöknek jár. (Hajdúdorogon nevezték még a közelmúltban is főpapnak a parókust, de ma már ott is kiveszőben van ennek használata.)
A határon túli magyarok ordináriusa Cserháti Ferenc püspök. Ez éppen azt jelzi, hogy szó sincs arról,hogy hazáját megtagadó emigránsoknak tekintené egyházunk a határon túl élő magyar testvéreinket.
Tisztelt Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát, de nem értem az érvelését. A görögkatolikus liturgiában MINDEN MÁS nyelven engedélyezett volt a népnyelv használata, csak épp a magyar nyelven nem. Mi köze ennek ahhoz, hogy a latin rítusban mi volt? Miért alkalmazott itt Róma kettős mércét a magyar nyelv rovására?
A Wikipedia szerint "az Apostoli Szentszék nem tilalmazta többé a magyar nyelv használatát, de kifejezetten nem is engedélyezte azt." Tehát még most sincs erre hivatalos engedély, hogy lehet ez?

Köszönöm.
Kicsit pontosítanom kell. A keleti egyházban sem olyan egyszerű ez a kérdés. Abban az időben kivált nem volt szó arról, hogy MINDEN MÁS nyelven végezzék a liturgiát. A körülöttünk élő görögkatolikusok javarészt szláv nyelvűek voltak. Ők ugyanazt az ószláv nyelvet használták, mint az ortodoxok már évszázadok óta. Ez azonban nem a "népnyelv" volt. Ugyanez érvényes a görög, a kopt, a szír egyházakra. E régies egyházi nyelvek már száz évvel ezelőtt is szinte érthetetlen vagy csak nagyon nehezen érthetőek voltak a hívek számára. Külön tanulni kellett. Kicsit téves fölfogás tehát az, hogy a keletieknél a nép nyelvén végzik a liturgiát.
A román ortodox közösségekben volt törekvés lefordítani a liturgikus szövegeket. Egyes történészek szerint érdekes módon éppen protestáns hatásra történt mindez. Az unió tehát már román nyelvű ortodoxokat kötött Rómához. A szláv eredetűeknél maradt a szláv. Magyar nyelvű ortodox közösségek viszont nem léteztek az unió előtt. Tehát magával az unióval indult meg a törekvés a magyar nyelv használatára. Eleinte, mint múltkor is írtam, Róma nem jó szemmel nézte ezt az irányt, hiszen a római rítusban ekkor még csak a latin használata élt. Sem a szláv, sem a görög, de a román anyanyelvűek számára sem merült föl a fordítás és a fordított szövegek jóváhagyásának a kérdése.
A mai gyakorlatunk viszont valóban előrelépésre szorul. Engedélyezett ugyan a magyar nyelv használata, de én sem tudok hivatalos írásbeli jóváhagyásról egyik liturgikus könyvünk esetében sem.
Hol található meg Nagy Szent Baziliosz ördögűző imájának a szövege? L
Ördögűző imádságok a papi Szerkönyvben találhatók a keresztelés és a házszentelés szertartásánál. Hogy ezek közül melyik származik Szent Baziltól, azt sajnos nem tudom.
Az un. Nagy Euchologionban van ennél több is, de ez csak kéziratban található meg Rohály Ferenc kanonok fordításában a Hittudományi Főiskola Könyvtárában.
Tisztelt Lelkiatya!
2009-ben házasságunk megromlott a volt feleségemmel. A ?világi? válás megtörtént ebben az évben. A volt feleségem a házasság előtt reformátusként lett megkeresztelve. Én szeretném, ha a válás az egyház előtt is megtörténne. Olvastam az előző leveleket, de nem teljesen tiszta mit kellene tennem. A volt feleségem nem igazán érdekelt ebben. Egy kedves ismerősömmel beszélgetve megtudtam, hogy a egyházi jog (római) szerint az egyházi bíróság azt vizsgálja, hogy a házasság megkötése jogos volt-e. Amennyiben azonban a ?világi? válás megtörtént, akkor ?ágy-asztal közösség? (ebben nem vagyok biztos) megszűnését kell bejelentenem a parókián.
Kérem, segítsen, hogy magam hasonló helyzetben lévő táraim mit tehetnek.
A választ előre is köszönöm.
Az "ágy-asztal közösség" megszűnését a jog előírja ugyan, pontosítja is ennek feltételeit, de a mai gyakorlat már nem alkalmazza. Ugyanis az egyedül maradt fél enélkül a jogorvoslat nélkül is járulhat szentségekhez. Természetesen akkor, ha a házassági hűséget egyedül élvén továbbra is megtartja.
Ha arra gondol, hogy szeretné a házasságkötésük körülményeit megvizsgáltatni, hogy visszamenőleg megállapítsa az egyházi bíróság, hogy az érvényesen volt-e megkötve, akkor annak útja valóban, többnyire a parókuson keresztül indítható el a korábban leírt módon. Mégsem javaslom ennek sürgetését. Számtalan példa van arra is, hogy ha meg is történt a polgári válás, egy idő után mégiscsak sikerült kibékülni. Ez sokkal fontosabb cél, mint afeletti vizsgálódás, hogy vajon minden feltétel megvolt-e az érvényességhez a házasságkötéskor.
Akkor szokták kezdeményezni ezt a vizsgálatot, amikor a sikertelen házassági kísérlet után új kapcsolatot szeretne kezdeményezni valamelyik fél.
Én inkább azt mondom, nem olyan régen romlott meg az a házasság, ha a 2009. évhez köti. Adjon még esélyt, hátha helyrehozható. Adná Isten!
Kedves Lelkiatya!

Szeretnék többet tudni a Szentlélekről? Mit ajánlana Nekem? Könyv, film, beszélgetés lelkiatyával?
Segítő szándékát előre is köszönöm!
Anita!
Kedves Anita!
Néhány könyv címét írom le, melyeket haszonnal forgathat.
Krisztus Közöttünk c. hittankönyv; T. Schneider: A dogmatika kézikönyve (Pneumatológia című fejezet); Kallistos Ware: Az ortodox út; Walter Kasper: Jézus Krisztus Istene. Ezekben hit-tani ismereteket talál. A Liturgia és egyházművészet szempontjából még néhány.
Lakatos László: Ünnepi könyv (pünkösdnél); Ivancsó I.: Ikon és liturgia/Pünkösd; Gabriel Bunge: A Szentháromság-ikon.
Ezek mindegyike kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban Nyíregyházán.
A Lélek ismerete, természetesen nem szerezhető meg pusztán könyvekből. Elsőként kellett volna említenem magát a Bibliát, a könyvek könyvét, amelyből maga a Lélek szól, és nem csak Róla szól. Megteheti, hogy ezzel a fürkésző nyitott értelemmel olvassa a Biblia könyveit.
Könnyen lehet, hogy ez a kérdésföltevése egy belső indíttatásra történt, mert maga a Szentlélek hívja, hogy közelebb kerüljön Hozzá. Ennek legközvetlenebb útja pedig az imádság. Imádkozzék hát ezzel a szándékkal, hogy kérje, hívja a Lelket. Egészen biztosan megkapja, ezt Jézus világosan megígérte (Lk 11,13). Természetesen a lelkiatyával való beszélgetések, az olvasott és "talált" dolgok közös értékelése még többet segít a helyes Lélek-ismeretben. Sok sikert, sok kegyelmet hozzá!
Kedves Lelkiatya!Tudna e az iszlám vallásról irni,tudomásom szerint ők azt álityák hogy az övék a keresztények után jót és hogy a keresztényeknek is át kellene venni,hogy ez az utolsó vallás .
Krisztus születésével az Isten kinyilatkoztatta Önmagát. Valóban attól kezdve számítjuk a kereszténységet, a krisztusi életet és közösséget, azóta él az Egyház, Krisztus titokzatos teste a földön. Ezalatt a kétezer év alatt aztán sok más vallás született még, mondhatjuk, egyiksem függetlenül a másiktól.
Az iszlám önmagát Mohamedtől kezdve számítja, akkor keletkezett a Korán. De az is beleágyazódik az emberiség útkeresésébe, hiszen Ábrahám hite örökösének tekinti magát. Ábrahám hitét a zsidók és keresztények elferdítették - mondja ő. Allah ugyan folyamatosan küldött prófétákat, utoljára Jézust, de hiába. A legtökéletesebb próféta, a próféták pecsétje Mohamed, akinek az a küldetése, hogy Ábrahám hitét visszaállítsa a földön. Ebben a megközelítésben érthető, ha úgy szeretnék beállítani, hogy ez az utolsó vallás. Ám azóta újabb és újabb vallásalapítók hirdettek nagy igazságokat, mindig a meglévőkből merítve, válogatva. Ezt tette Mohamed is.
Krisztus azonban nem vallásalapító, nem egy a próféták között. Olyat mondott, amit egyetlen vallásalapító sem mert volna állítani. Voltak ugyan, akik magukat istennek gondolták, ezt hirdették, de ezek a csalók vagy őrültek hamar lekerültek a történelem színpadáról. Jézus azt mondja: Én vagyok az út (Jn 14,6). Én vagyok az igazság (uo.). Én vagyok a föltámadás és az élet (Jn 11,25). Mielőtt Ábramám lett én vagyok (Jn 8,58). Én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Aki hisz bennem, annak örökélete van (Jn 6,47). Jézus egész tanításának lényege, hogy bár Ő valóságos ember, ugyanakkor valóságos Isten. Őbenne a végtelen Szeretet vált emberré. Érdemes külön ezzel a szemmel végigolvasni pl. János evangéliumának 17. fejezetét. Ezt mondja még: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21).
Ezt persze, az iszlám nem ismeri el, képtelen fölfogni, éppen statikus monoteizmusa miatt. Ugyanakkor szeretné úgy föltüntetni magát, mint a végső igazság ismerője és hordozója. Ezzel szemben Jézus maga az Út, maga az Igazság, maga az Élet.
Lelkiatya!
Évekkel ezelőtt történt az életemben egy olyan változás, mely végett egy életmódváltás következett. Egy nagy bűnt elkövettem: évek óta magamat sajnáltatom (nem másokkal, hanem magammal). Ezalatt az évek alatt távol kerültem Istenhez, de nem külsőleg (járok templomba, részt veszek közös imádságokon, lelkigyakorlatokon). Nem tudok odafigyelni az Istennel való beszélgetésre, mert hamar elkalandozok másfelé. Próbálok imádkozni, de intenzíven nem megy. Újra közel akarok kerülni Istenhez, de nem amiatt, hogy nekem legyen jó, hanem azért, mert ez fontos nekem. Tudom, hogy egy módszer van ehhez, el kell mennem gyónni, de sajnos már 2 éve nem voltam, mert amire összeszedtem minden erőmet, előkerült valamilyen kifogás, ami miatt képtelen voltam elmenni. Amikor rájöttem, hogy én eltávolodtam Istentől (nehéz volt rájönni, mert a külsőségek meg voltak), fokozatosan megpróbáltam visszatérni hozzá. Kérem tanácsoljon valamit! Hogyan tudnám magamat rávenni a gyónásra?
Kedves Testvérem!
Amit leírt, abban csodálatosan tettenérhető a kegyelem munkája.
Azt írja, az elkövetett bűn és az önsajnálat eltávolította Istentől. Ez így is van. Mégis, azáltal, hogy a templombajárást, az imát nem hagyta el, még ha formálissá lett is, a kegyelem sem hagyta el Önt. Egyre fájóbbá lett az érzés, hogy eltávolodott az Istentől. Megvan a világos látás is, hogy mit kell tennie. Egészen biztos vagyok abban, hogy ez az idei karácsony már nem fog eltelni szentgyónása nélkül.
Azt javaslom, kapaszkodjék abba, amibe eddig is, mondhatni, önkéntelenül. Imában kérje az Istent, kérje az Ő Szentlelkét, hogy segítse meg ebben a gyónásban. Ez a gyónás és azt követő föloldozás egyszerre "működésbe hozza" mindazt a kegyelmet, amit ebben a mostani időszakban nem tudott használni a meg nem gyónt bűn gátja miatt. Isten el akarja venni ezt a bűnét, meg a többit is, hogy semmi akadály ne álljon kettejük közé. Biztos, hogy így van, hiszen ezért jött a földre. Ne féljen!
Kedves Lelkiatya!
még egy kérdés: igaz az, hogy az ortodoxok szerint Szűz Mária nem volt mentes az eredendő bűntől? (Mert ezt olvastam az egyik teológiai fejtegetésben és kissé nyugtalanít.) Azt tudom, hogy ők nem fogadták el dogmának a szeplőtelen fogantatást, de ők is azt éneklik, mint mi, hogy "sérülés nélkül szűlted", tehát ebben benne van, hogy mentes volt minden bűntől.
Válaszát előre is köszönöm!
Macika
Természetesen az ortodox egyház is ugyanúgy vallja az Istenszülő szeplőtelen tisztaságát, mint a katolikus egyház. Ezt dogmaként az I. Vatikáni Zsinaton mondták ki 1854-ben. Az ortodox egyház is ünnepli ugyanezt már évszázadok óta, csak "Szent Anna csodálatos foganásának" nevezi, és egy nappal később, a Szent Anna templom fölszentelésének napján, december 9-én tartja. Velük együtt több más görögkatolikus egyház is ugyanezen a napon ünnepli. Magyarországon egy évvel ezelőtt a Keleti Kongregáció engedélyével mi is visszatértünk erre az ünneplésre, amelyet Dudás Miklós püspök atya 1954-ben rendelt dec. 8-án megünnepelni.
Kedves Lelkiatya!
Az öcsém-aki korábban vallásosan nevelkedett, szerzetesekhez járt iskolába, most is templomjáró-házasságra készül. Sajnos ő is elkövette azt a hibát, amit ma nagyon sok fiatal. Kb. 14 év udvaról a lánynak, és 10 éve testileg is sokszor egyűtt vannak. A lány nagyon fél az apjától, aki túl szigorú ember és már kezdettől fogva ellenezte ezt a kapcsolatot. (az apa zsarnokoskodott a felesége és a két lánya fölött, mind a mai napig rettegnek tőle és semmit sem mernek tenni jóformán az ő engedélye nélkül.) Öcsémék tudták ezt, hogy ez beárnyékolja a kapcsolatot. Kezdetben az apa várta, hogy az öcsém nyíltan megkéri hagyományos módon a lánya kezét. Ez-részben az öcsém hibájából-nem történt meg. Mindketten vettek 1-1 lakást, az öcsém kb. háromszor ott tölt a barátnőnél egy éjszakát (hivatalosan nem költöztek össze, mert az apa mindent ellenőriz). Eddig húzták-halasztották a dolgokat, az öcsém mindent titokban tartott, nem beszélt se a lány, se az ő szüleivel se, a lányt használva bizalmasnak és lelki "szemetesládának" is. Nem keresett megfelelő lelkiatyát sem, pedig nagyon rászorult volna. Pár hónapja teljesen titokban külföldön eljegyzést tartottak. Jelen pillanatban az öcsém bejelentette az esküvőt, szeretnének április végén összeházasodni, de még templom és pap, valamint időpont ügyében nem döntöttek. A napokban az apánk felhívta a lány apját, aki minősíthetetlenül durva volt, az mondta, hogy az öcsémnek megírta, "hogy takarodjon az életükből, hagyja békén a lányát, akit nem ad hozzá egy ilyen szemét gazemberhez" aki ennyi évet elvett a lánya életéből. Most a szüleim is azon nyűglődnek pár napja, hogy vajon mi lenne ebben a helyzetben jobb az öcsémnek? Szakítson, vagy titokban vegye el a lányt az apját kihagyva és menjenek ki külföldre? Mi lehetne ebben a nehéz helyzetben a megoldás? (Az öcsém azt mondogatja, hogy ő már döntött, nem tud a lány nélkül élni és mindenképpen el szeretné venni.)
Üdvözlettel: Macika
Kedves Macika!
Ez valóban nagyon nehéz helyzet. Az öccse több ponton hibázott, de semmisem helyrehozhatatlan. Kétségtelen, az volna legjobb, ha minél hamarabb fölkeresne egy lelkiatyát. Esedékes is, hogy szentgyónást is végezzen, közben pedig tanácsot kérjen. Félő, hogy amit most mondani tudok, az csak néhány felszínes gondolat, s közelebbről megismerve az egész helyzetet, lehet, hogy nem ugyanezt tanácsolnám.
Azzal hosszú időre megnyomorítanák az életüket, ha titokban tartanák az esküvőt és elbujdokolnának valahová. Egy szigorú apa elől is legföljebb ideig-óráig lehetne elmenekülni - fölbecsülhetetlen sebeket okozva az összes többi családtagnak mindkét oldalon! - de önmagunk, lelkiismeretfurdalásunk, családi vonzódásunk, nemkülönben hazaszeretetünk, honvágyunk elől nem is menekülhetünk el. Ezt nem tartom jó megoldásnak.
A pillanatnyilag nehezebbet, de távlatábban sokkal nyitottabbat és felszabadítóbbat javaslom. Álljon oda az öccse a leendő apósa elé. (Próbálja meg esetleg előtte fölkészíteni a terepet kedvesének édesanyja és húga által.) Bármily félelmetes is, vállalni kell az összeütközést. Ám természetesen bűnbánattal, és nem magyarázkodással, főként nem vádaskodással. Azt javaslom az öccsének, hogy soha ne hozza föl vádként a rettegett apa előtt, hogy rosszul bánt a lányaival. Nemde ő is, a kedves öccse is súlyosan hibázott nem egy dologban. Vajon ő fogja-e tudni makulátlan tökéletességgel nevelni a gyermekeiket? Adja Isten, hogy legyen belőlük minél több.
Tehát mindenkit, akit csak lehet, vonjanak be egy nagy imádságba, hogy a mindenható Isten Szentlelke által alakítsa a dolgokat, az emberi szíveket, a kimondandó szavakat, és nyíltan kérje meg az öccse a szeretett leánynak a kezét. Ha netán nem is fogadná a szigorú édesapa, akkor tegye meg írásban. De hangsúlyozom, a bűnbánat és a bocsánatkérés legyen az alaphangvétel, különben remény sincs a megegyezésre.
A nagy előkészítő imádságba én is bekapcsolódom. Remélem, bátran lépni fog az öccse, különben kárbavész az imám...
Kedves Lelkiatya!

Szeretnék Öntől érdeklődeni,hogy hogyan tudnám felvenni a kapcsolatot
Kocsis Fülöp Püspök Úrral!?Nemolyan régen Rakaccán járt csak sajnos
nemtudtam találkozni vele és szeretnék tőle érdeklődeni.
Előre is köszönöm segítségét!

Köszönettel:L.Emese
Kedves Emese!
Bátran írjon az eparchia@gorogkatolikus.hu címre. Ha pedig bizalmas dolgot szeretne, akkor pedig ezen a címen megadják Önnek püspök atya közvetlen elérhetőségét.
Tisztelt Lelkiatya!

Kérem válaszolja meg, hogy miért igyekezett régebben Róma erősen tiltani a görögkatolikus liturgiában a magyar nyelvet? Talán ezzel a nemzetként is erősen a kelethez tartozó népeknél (románok, szerbek stb.) ill. ezek nem egyesült (ortodox) vallási elöljáróiknál akart ezzel népszerűséget szerezni?

Köszönöm.
Sokkal egyszerűbb ennek az oka. Abban az időben a római katolikus egyházban a szertartás nyelve a latin volt. Teljesen idegennek tűnt, hogy saját nyelven végezzék a liturgiát. Valójában mi is csak akkor kaptuk meg erre a teljes körű hivatalos engedélyt, amikor a Vatikáni Zsinat határozata alapján ez a latin rítusban is engedélyezetté vált.
Kedves Lelkiatya!
Külföldön élek már lassan 3 éve.
Előtte mélyen vallásos, gyakorló görög katolikus voltam, rendszeresen járultam szentségekhez.
Most olyan környezetben vagyok, ahol vallásosságomat gyakorolhatom, de nem a görög katolikus egyházban.
Ez nagyon hiányzik és mindig jó olvasni, hogy otthon mik történnek.
A gyónást viszont nem tudom megoldani.
Nincs a közelben magyar pap, idegen nyelven pedig képtelen vagyok gyónni.
Milyen megoldások lehetnek erre a mai modern világunkban?

Válaszát köszönve,
Balázs
Mai modern világunkban éppen olyan nehéz a gyónás, mint régen.
Az Egyház ugyanakkor megengedi a telefonon való gyónást, de csak végszükség esetén. Fontos és elengedhetetlen elem, hogy a két személy között közvetlen kapcsolat legyen. Ezért nem lehetséges például a levélben gyónás, és éppen így a világhálón keresztül sem. Kétségtelen a skype, az már olyan mint a telefon, de nem nagyon szeretnék ennek részleteibe bocsátkozni.
Az Ön esetében, ugyanis, szerintem nem végszükségről van szó. Ha már 3 éve kint él, akkor bizonyosan beszéli annak az országnak a nyelvét. Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz idegen nyelven gyónni, de ha az ember fölkészül rá, esetleg le is írja, amit mondani akar, akkor mégsem olyan lehetetlen.
Azt tanácsolom tehát Önnek, hogy ha nincs lehetősége magyar papot fölkeresni, akkor vegye a fáradságot, és készüljön föl az idegen nyelvű gyónásra. Itt a Karácsony, semmiképp se halassza el! Rá egy hónappal a második már könnyebben fog menni...
Kedves Lelkiatya!A nőknek hogyha megvan a havijük mehetnek e templomba és
szabad e olyankor olvasni a bibliát?
Ez az időszak semmiképp sem korlátozza őket az Istennel való kapcsolattartásban. Csak az ószövetségi gondolkodásban jelentett tisztátalanságot ez az egyébként természetes biológiai jelenség. Sőt, épp az a tanácsom a húgaimnak, hogy ilyenkor még buzgóbban vegyék elő a Szentírást, ha tehetik, menjenek el a templomba. Már csak azért mondom ezt, mert az imádságra minden alkalmat meg kell ragadni.
Kedves Lelkiatya!

A keleti vallásokban a papnevelés során nagy hangsúlyt fektetnek a lexikális tudás elsajátítása mellett a test nevelésére, hiszen a testtel történő edzések a lelket is edzik, gondoljunk csak a böjtölésre, emelett kitartásra, alázatra nevel, amire szüksége volna a papjainknak. Mit gondol erről? A másik dolog pedig, hogy addig nem válhatnak pappá, amíg el nem érik azt a szellemi szintet, ami elvárható volna. Sajnos püspök urunk boldog-boldogtalant pappá szentel. Nem gondolom hogy IQ-tesztet kellene kitölteniük a szentelésre váró kispapoknak, de legalább egy komolyabb elbeszélgetést a lelki vezetőjével.
Amennyire én látom, éppen így gondolják az elöljárók is. A szemináriumban nagy hangsúlyt kap a test nevelése. Én is helyesnek tartom a kötelező sportot s emellett, természetesen, a böjt tanítását is. Hogy mikor érik el a megfelelő szintet, ezt nagyon nehéz megmondani. Amikor fölszentelik őket, akkor elérnek egy bizonyos szintre, de valószínű, ennél több is elvárható volna tőlük. Így volt ez az én esetemben is. Ugyanakkor találó a mondás: A jó pap holtig tanul. Sokat elárul még a szentelés szövege is: "Az isteni kegyelem, mely mindenkor orvosolja az erőtlenségeket, és pótolja a hiányokat, ezt az istenfélő N. szerpapot áldozópappá szenteli. Imádkozzunk tehát érte, hogy szálljon le reá a legszentebb Lélek kegyelme!" Tehát maga a Szentlélek orvosolja az erőtlenségeket és pótolja a hiányokat. Imádkozzunk tehát értük, hogy valóban leszálljon a Lélek, és tegye alkalmassá őket erre a nehéz de nagyon szép szolgálatra.
A Titok c. film lényege, hogy ha erősen akarunk valamit, akkor az beteljesül, ezt nevezik a filmben a vonzás törvényének is. Ezen csak nevettem, mert Jézus már 2 évezreddel korábban mondta, hogy csak kérni kell - vagy még azt sem - és kapunk. De Jézustól idézni manapság nevetséges sajnos...
A "vonzás törvénye" sajnos ennél sokkal veszedelmesebb tant rejt magában. Az un. EFT-technika módszerével próbál gyógyítani, lelkiállapotot javítani, szóval azt, amit általában ezek a buta szekták vagy vallási irányzatok kínálni próbálnak.
A kérés, a nagyon erős akarás még önmagában semmi. Nem vitatom, van lélektani ereje annak, ha valaki nagy meggyőződéssel vall egy tényt vagy egy igazságot. Kétségtelen, nagyobb sikere lesz, ha erősen bízik a tette eredményességében. De mindez semmi ahhoz képest, amit Jézus kínál, amire Ő tanít. Igaz, több helyütt is olvashatjuk a Szentírásban: "Kérjetek és adatik nektek..." Másutt ugyanezt mondva hangsúlyozza a lényeget: "Bármit kértek a nevemben?" A nagy hittel kérés, a hitbeli bizonyosság, az nem pusztán valami emberi elszántság. Jézus nevében kell kérni, ami azt jelenti, hogy úgy kérem, ahogy Ő, vagyis éppen úgy akarom én is az Atya akaratát, mint Ő. A lélektan csupán annyit tud kínálni, hogy ha valamit nagyon erősen hiszünk, akkor az meg is valósul. Az emberi akarat valóban hatalmas dolgokra képes. De itt még sehol sincs az Isten cselekvése. Márpedig semmi mást ne akarjunk, mint az Isten, mint amit Isten akar, mint amit Ő cselekszik. A nagy hit nem holmi varázslatot jelent, hanem nagy bizalmat az Istenben.
    ... 350 351 352 353 354 
355
  356 357 358 359 360 ...