Kedves Leányom!
Nagyon helyes, hogy azt keresi, milyen munkákat végezhet az egyházban. Nagyon sokféle lehetőség van erre. Szép dolog, ha a fiatalok besegítenek a templom takarításába, annak virágozásába. Sokat jelent még - az Egyház hivatásához tartozik - ha segít meglátogatni idős, rászoruló embereket. Esetleg nem is csak egyedül, hanem néhány barátjával együtt. Persze, nem sokan, mert akkor megijednek Önöktől. El sem hiszi, milyen nagy örömet okoz azzal, ha csupán elmegy és beszélget egy-egy idős emberrel. Vagy akár olyan fiatallal, gyermekkel, aki betegsége miatt az otthonához van kötve. Ezen kívül még más lehetséges munkák is vannak, amelyeket a tisztelendő úrtól kell megkérdezni. Az egyházi szolgálattételhez tartozik például az is, ha imacsoportban vesz részt, vagy esetleg azt szervezi, mozgatja.
A szerelem érzésében én nem keresném az Isten üzenetét. Ez egy érthető, természetes jelenség, amit helyesen kell kezelni. Arra használhatja fel, hogy azt mondja imádságban a Jóistennek: én Téged akarlak a világon a legjobban szeretni, Uram.

Kedves Rita!
Lélektanilag mindenképpen nagy szerepet játszik az, ha korábban volt állandó nemi kapcsolata, most pedig nincsen. Hiszen mindenképpen nagyon erős nyomot hagyott a lelkében, az érzelmeiben, a gondolataiban. Akkor is, ha jónak érezte azt az időszakot, akkor is, ha gyötrelmes volt.
Ehhez a lélektanilag fertőzöttnek tekinthető állapothoz szegődik a kísértő, amely minden lehetséges alkalmat és helyzetet próbál kihasználni arra, hogy eltávolítson minket Istentől. Igen, nagyon erős kísértésnek van kitéve, és ennek oka bizonyos mértékben a saját hibájában, a saját korábbi bűnében keresendő.
De nem ez a lényeg. Nem hátrafelé kell tekinteni, hanem előre. Ezt csak azért mondtam el, hogy jobban megértse saját helyzetét.
Vigasztalásul mondom még, hogy ezek az jelenségek időszakosak szoktak lenni. Most úgy érzi, hogy nem bír vele, állandóan zaklatja, de lesz majd olyan időszak is, amikor ez a nagyon erős kísértés alábbhagy.
Éppen ezért ne tulajdonítson nagy jelentőséget neki. Jön és megy. Tanácsom még, hogy ne azonosítsa magát ezekkel a fertőzött gondolatokkal. Harcol ellenük, nem akarja, hogy ott legyenek, tehát ezek nem is Önhöz tartoznak. Persze, zavaró, mint egy szemtelen légy, amit nem könnyű sem elhajtani, sem lecsapni. De balga az az ember, aki képes felidegesíteni magát egy szemtelen légy miatt.
Imádkozzon, vigye az Úr elé ezt a gondját! De ne csak azt kérje, hogy múljon már el ez a gyötrelem. A Úristen megengedi, hogy küzdjön vele. E küzdelme által tisztul, erősödik a lelki harcban. Gyakran gyónjon - mondjuk, havonta - és rendszeresen áldozzon, minden vasárnap, vagy akár hétköznap is, ha megteheti. Egyedül nem fog tudni úrrá lenni ezen a támadáson, az Úr viszont meg tudja szabadítani. Mindenesetre tudnia kell, hogy nem haragszik Magára emiatt, hanem ott áll, és segít a küzdelmében.

Mindenképpen meg kell beszélnie ezt a kérdést a lelkiatyjával. Ha ilyen komoly útra készül, akkor nagyon fontos, hogy legyen lelkiatyja. Lehetséges, hogy éppen abban a közösségben van az az atya, akivel eddig elbeszélgetett? Akár ott van, akár nem, vele kell megbeszélnie, hogy mi az oka az elutasításnak. Nyíltan meg kell beszélni, hogy azért utasították-e el, mert nem tartják alkalmasnak a szerzetesi életre, vagy pedig azért, mert úgy látják, nem oda szól a hivatása. Ha az előbbiről van szó, akkor mindenképpen más úton kell keresnie, hol tudja magát Istennek adni, hogyan tud mások szolgálatára lenni, az Egyházban szolgálni. Ha viszont inkább az derül ki, hogy lehet Önnek szerzetesi hivatása, csak más közösségben, akkor ne féljen tovább lépni, tovább keresni. Tekintse úgy, hogy ezt a döntést magától a Jóistentől kapta, aki, ha bezár egy ajtót, akkor ki is nyit egy másikat. Menjen, haladjon tehát tovább!

Kedves Mea!
Ha megpróbáljuk csoportosítani, a következőkről számol be: szívbeli szomorúság, az imában való elégedetlenség, önmagával való elégedetlenség, törekvés a buzgóságra, Isten szenvedélyes keresése, amely gyakran békét ad, és elmenni valahová.
Ezek nem föltétlen rosszra utaló jelek. A szomorúság mélységet ébreszthet. Az ima értéktelenségének érzete utalhat a késztetésre, hogy szeretne még mélyebben imádkozni. Az önmagával való elégedetlenség is lehet az önismeret fejlődésének a jele, s ha hittel párosul, akkor még inkább Istenhez viszi közelebb. Ezt látszik erősíteni a nagyobb buzgóság az istenkeresésre. Az elvágyódásából sem olvasok ki mást, mint valami tenni akarást, többre törekvést.
Természetesen azt nem tudom megmondani, hogy mi okozza Önben ezeket az érzéseket, de arra adhatok tanácsot, hogy mire használja fel. Véleményem szerint az eddigi életének az elégtelensége fogalmazódik meg ezekben az érzésekben, tehát lépjen tovább. Ez nem jelent feltétlen látványos változást, de akár az is lehet. Késztetés bontakozik ki, hogy többet tegyen az Úrért, mint eddig. Változtasson a lelkiéletén, jobban gondolja át, hogy mit vár Öntől az Isten.
Javaslom, hogy e levél olvasása után szánjon egy kis időt az Úrral való beszélgetésre. Vele tárgyalja meg, hogy igaza van-e ennek a lelkiatyának vagy nincsen. De még inkább azt, hogy: Mit vársz tőlem, Uram. Imádkozom Önért, hogy megtalálja.

Az Egyházban megkötött házasság mindenütt érvényes, bármely országban történt is az esküvő. A katolikus Egyházjog az egész világon egyformán érvényes. Persze, vannak helyi adottságok, de azok nem ilyen lényegi dolgokra vonatkoznak. A korábbi egyházjog tiltotta a lelki rokonságban lévők házasságkötését (ilyen a keresztszülő és keresztgyermeke közötti viszony), de a ma érvényes Kódex ezt eltörölte. Ez, természetesen Magyarországra is vonatkozik.

A katolikus és ortodox egyházban a bűnbocsánat rendes és természetes módja a szentgyónás. De vannak rendkívüli utak is. Isten mindenkinek megbocsát, aki megbánja bűnét. Ebben azok is bízhatnak, akik valamilyen súlyos ok miatt nem gyónhatnak. Ha nem a szentségnek vagy magának az Egyháznak a megvetése, nem is lustaság vagy hanyagság miatt marad távol valaki a szentgyónástól, hanem valamilyen rajta kívül álló ok miatt, annak egyáltalán nem kell tartania attól, hogy az Isten nem bocsátana meg neki, amikor bűnbánatot tart. Hogy milyen módon, ezt csak az Isten tudja. De nem is érdemes fürkészni ennek mikéntjét. Krisztus megváltása mindenkire érvényes, s ki-ki a maga buzgóságával nyissa meg erre az életét.

Inkább úgy fogalmaznék, a szerzetesség világban megélhető formája. Több rend is felkínálja ezt a lehetőséget. Olyan világban élő emberek csatlakozhatnak hozzá, akár egyedül élők, akár családosak, akik vállalják az ehhez tartozó imádság-kötelezettséget, s természetesen az ebből fakadó még buzgóbb keresztény életet. Tudomásom szerint a ferenceseknél is létezik harmadrend. Keressen fel egy ferences rendházat (címüket megtalálja a világhálón) és ott részletesebb útmutatást is adnak Önnek.

Én még erről nem hallottam. Esetleg azért marasztalhattak el egyes személyeket, mert a bizonyos szentekért tüntetően végzett imádsággal azt fejezhették ki, hogy nem hisznek azon személyek üdvözülésében.
A szentek azok, akikről az egyház bizonyosan állítja, hogy már az üdvözültek közé tartoznak. Ezért nem szoktunk értük imádkozni. Viszont egyáltalán tilos és téves. Egyházunk liturgikus teológiája igazolja ezt, hiszen a Szent Liturgia során a szent áldozatot mindenkiért fölajánljuk, ennek a felsorolásba sok szentet is beleveszünk, sőt, még az Istenszülőt is. A pap csöndesen mondja az imát: Felajánljuk még neked ezen okos szolgálatot a hitben elhunyt ősatyák, atyák, pátriárkák, próféták, apostolok, hithirdetők, evangélisták, vértanúk, hitvallók s önmegtartózkodókért s a hitben megdicsőült minden igaz lélekért ? és fennhangon folytatja: kiváltképpen legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkért, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriáért.

Nem szabad azt gondolni, hogy van olyan imaformula, amely hatékonyabb, másik pedig kevésbé. Nem a szavaktól függ az eredmény,hanem a szívünk állapotától. Jól teszi, ha rendszeresen mondja az Üdvözlégy imákat. Folytassa is hittel, és ne legyen türelmetlen. A hittel mondott ima lényeges hozadéka, hogy rábízzuk az Úrra azt, amit tenni fog. A Miatyánkban is ezt kérjük, hogy legyen meg az Ő akarata.
Általában a kitartásunkat, az imádságban való további buzgóságunkat eredményezheti, ha nem kapjuk meg mindjárt, amit kérünk.
Imádkozzon továbbá az anyósáért is. Emellett pedig igyekezzék neki is kedvére tenni, amiben csak lehet. Keltse fel a szívében az iránta való szeretetet, még ha nehéznek tűnik is. Ez az igazán hívő ember magatartása. Ezek után remélheti, hogy rendbe fog jönni a házassága.

A református templomban kötött házasságot is elfogadja érvényesnek a katolikus egyház. Ennek rendes és megengedett formája az,hogy erre a püspöktől engedélyt kell kérni. Az ebből a házasságból származó gyermekeket is jog szerint katolikusnak kell keresztelni. Elegendő, ha ezt az egyik szülő kéri, és vállalja a gyermekek katolikus nevelését. A férjnek lehetőleg írásbeli hozzájárulását kell adni erre. Igaz, ezt még a házasságkötés előtt kellett volna megtennie.

Kedves Édesanya!
Javaslom, hogy buzgón járjon Szent Liturgiára, minél gyakrabban gyónjon és áldozzon, mintegy a fia helyett is. Legalább egyszer menjen el Máriapócsra - vagy, ha nem görögkatolikus, akkor esetleg valamelyik másik zarándokhelyre - és ott is imádkozzon buzgón a fiáért. (Mindegy, hogy milyen szavakkal vagy szöveggel. A lényeg azon van, hogy hittel és buzgón imádkozzon.
Előbb-utóbb ki fog gyógyulni a kedves fia ebből a tévútból, de az Ön imádsága tudja siettetni ezt a fölébredést.

Azért furcsálljuk, hogy ilyen történhetett, mert korunkban és kultúránkban mások a családi viszonyok és szokások, mint 2000 évvel ezelőtt Palesztinában. Akkor sokkal erősebb volt a szélesebb értelemben vett családi kötelék. Olvassuk is a leírásban, hogy azt gondolták, az úti társaságban van, a rokonok között. Ezt ma elképzelhetetlennek tartjuk, de akkor nem volt hanyagság a szülők részéről.
A második kérdése egyszerűbb. Itt is pontosan figyelnünk kell a szövegre, amely arról számol be, hogy a gyermek Jézus előbb hallgatta és kérdezgette a tanítókat. Ilyen helyzetet már mi is el tudunk képzelni, amikor egy zseniálisan nyitott értelmű fiúcska zavarba hozza a felnőtteket a kérdéseivel, sőt, ő maga is rámutat összefüggésekre. Az istengyermeknél nem kell ezen csodálkoznunk.
Ezzel pedig talán a harmadik kérdésére is feleltem. Ugyanis nem csak azt kell gondolnunk, hogy sokat tanult Jézus már 12 éves koráig is, hanem, hogy mindent nagyon nyitott értelemmel fogadott be. Elég volt csak egyszer hallani a felolvasást a zsinagógában, nyomban megjegyezte, s ha valami hasonlót hallott, azokban felismerte az összefüggést. Erre utal a Mk 12,35-37 (Lk 20,41-44) leírása, amikor Jézus olyan összefüggésre mutat rá, amit közel ezer éven át senki nem vett észre.

Két lehetséges okot gyanítok e jelenség mögött.
Az egyik, hogy egyszerűen rossz beidegződése alakult ki a szentáldozással kapcsolatban. Egyfajta kényszeres magatartás, amin nem könnyű csupán tudatos akarattal változtatni. Szokták ilyenkor tanácsolni, hogy a cselekvést, illetve annak módját változtassa meg. Ha Ön görögkatolikus, akkor könnyebben megteheti, hogy mielőtt a szent kehelyhez ér, előtte három mély meghajlást végez, lehetőleg a földet érintve, majd, ha megkapta a szentséget, akkor utána is. Nálunk ez csak kicsit feltűnő, s talán nem okoz megbotránkozást. Ez az egyébként is helyes cselekedet talán eltereli a figyelmét, de fiziológiailag is az eddigitől eltérő körülményeket teremt. Ha római katolikus, éppen akkor is megteheti a háromszori mély meghajlást, csak az ott furcsább. Akkor valami más módot alakítson ki, hogyan veszi magához a Szentséget.
Lehet egy másik, súlyosabb ok is. Tudat alatt hordoz valamilyen ki nem mondott, meg nem bánt bűnt. Ez a tudatalatti tiltakozás is kiválthatja Önből ezt a köhögési ingert. Ezt, természetesen egy nagyon mély, feltáró bűnbánattartással, esetleg életgyónással lehet orvosolni.

Kedves László!
A kérdése nagyon is fontos, és sokakat érdekel. Köszönöm, hogy feltette.
Éppen a Hit gyülekezete az a közösség, amellyel még ökumenét sem tudunk folytatni, hiszen lépten-nyomon a katolikus egyház ellen beszélnek egyenként is és nyíltan is. Vajon mi lehet az oka, hogy bennünket tartanak egyik fő ellenségnek? Önmagukat tartják a hit tiszta képviselőinek, de akkor meg kell kérdezni, vajon 2000 év alatt nem bukkant fel egyetlen ember sem, aki helyesen értelmezte volna a Szentírást, csak éppen most, a XX. század végén Németh Sándor? Jól érzékeli azt is, hogy nem sok beszélgetni való van olyan emberrel, aki állandóan a maga gyülekezetébe akarja becsalni a másikat. Lehet, a szomszédja valóban tisztességes ember, de félő, hogy vallási kérdésekben fanatikussá vált. Sok esetről hallottam, hogy amikor valaki végre ki tudott szabadulni a hitgyüliből, akkor pszichológusra vagy egyenesen pszichiáterre volt szüksége, hogy teljesen meg tudjon szabadulni ennek béklyóitól. Legyen nyugodtan határozott az elutasításban. Ez nem szeretetlenség, még csak nem is udvariatlanság, hanem természetes védekezés.
Ugyanakkor jól teszi, ha olvassa a Szentírást, tanulmányozza a katolikus hit tanítását, hogy ha mégis vitára kerülne sor, akkor kellő érveket is találjon.

Első tanácsom, hogy forduljon az Egyházmegyei Karitászunkhoz. Arra nem sok esély van, hogy a hiányzó összeget rendelkezésére bocsátják, de talán jogi és gazdasági tanácsot tudnak Önöknek adni.
Ami a lelki hozzáállást illeti, abban a következőket tudom mondani. Furcsa volna, ha csak akkor hinnénk és bíznánk az Úrban, amikor van emberi kilátás a segítségre. Ez azt jelentené, hogy nagyjából annyit tulajdonítunk az Úr hatalmának, hogy amikor már közel a segítség, akkor egy kicsit még tud rajta lendíteni, hogy valóban megkapjuk. Sajnos, sokszor ennyire terjed ki az Istenbe vetett bizalmunk.
Holott éppen akkor mutatkozhatna meg igazán, amikor már semmi emberi remény nincs. Vajon ilyenkor az Úrnak is véget ér a hatalma? Az Önök kétségtelenül nehéz helyzete lehetőség arra, hogy alakítson az Önök hitén, Isten-kapcsolatán. Ha semmi remény nem látszik, akkor imádkozzanak igazán bizalommal az Úrhoz. Az egyáltalán nem biztos, hogy úgy segít, ahogyan mi elképzeljük. Mondjuk, hirtelen megérkezik valami hatalmas anyagi segítség, vagy éppen ölünkbe pottyan egy másik lakás. Ez megint csak a mi korlátolt emberi fantáziánk szűkössége, hogy el sem tudunk mást képzelni. Nem tudom, hogyan segít az Úr, de az biztos, hogy nem hagyja el, aki bízik Benne. Használják fel a kilátástalan helyzetet hitük, ráhagyatkozásuk megerősítésére, és meg fogják tapasztalni a csodát. Különben nem! (Jud 8,13)