Tisztelt Lelkiatya!
Ha valakit felnőttként az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg bemerítéssel, de nem az úgynevezett történelmi egyházak egyikében, ill. azok közül egyiknek sem tagja még hivatalosan (nem konfirmált, vagy bérmálkozott), viszont rendszeresen jár misére (mert érdeklődik a katolicizmus iránt), élete összhangban van a tanításokkal, az milyen állapotban van éppen, a Katolikus Egyház tanításai szerint üdvösség szempontjából?
Válaszát előre is köszönöm!
Keresztény ember, aki úton van az üdvössége felé. Természetesen még sokat kell tennie, rengeteg ajándék vár még rá. Javaslom, hogy minél mélyebben igyekezzen megérteni az egyházunk tanítását, és vagy római, vagy görögkatolikus rítusban vegye fel a bérmálás szentségét, s a Szentlélek már újabb erőt és lehetőségeket kap a továbblátásra és a továbblépésre.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Véleményét szeretném kérni a Waldorf iskolákkal kapcsolatban. Tetszik a módszerük, de nem tudom, hogy nincs - e valamilyen scientológiai stb háttér mögötte.
Válaszát előre is köszönöm!
P
Vannak érdekes, követendő, hatékony pedagógiai módszereik. Ezeket érdemes megvizsgálni, és ami jó, azt átvenni. Viszont az emberről és világról való felfogásában egyértelműen az antropozófia gondolatvilága áll, ami ellentétes a kereszténységgel.
DJK.
Kedves lelki atya.
Népénekes könyv jelent meg a kárpátalján,olvastam róla a leírást.
Szeretném kérdezni hol és hogyan lehet megvásárolni? -magyar nyelven.
Több mint 70-éves énekeket kutattak fel az ottani atyák és tették közzé.
Köszönöm a válaszát!
Köszönettel: Miklós
A szergiosz@gmail.com címen személyesen érdeklődhet ez ügyben.
CD-re irt görögkatolikus liturgiákat hol lehet vásárolni, vagy az internetről letölteni.
Ilyen CD lemezeket a Szent Atanáz könyv és kegytárgyboltunkban lehet vásárolni. Sajnos még nincsen igazán sok. Hangfelvételekkel sem bővelkedünk. A médiatárunkban talál még néhány szertartást, de ezt is mindenképp bővítenünk kell még. http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=mediatar
Tisztelt Lelkiatya!
Kérem, adjon igaz útmutatást az alábbi helyzetemre vonatkozóan.
Továbbá, amit leírok, az a bennem felötlő őszinte kérdések, meglátások.
Senki hitét megbántani NEM akarom, tehát ezt legyen szíves annak tudatában kezelni.
Felnőttként (25+) készülök a keresztelőmre és bérmálkozásomra.
De ahogy egyre jobban megismerem a Római Katolikus Egyház tanításait, elbizonytalanodom.
Megijeszt a kötöttség - pl. mi lesz, ha nem tudok vasárnaponként rendszeresen misére járni, vagy az egyházi adót becsületesen befizetni, mi lesz, ha a leendő párom protestáns lesz, akkor választanom kell a hit és a párom között?
Idegenkedem attól a tanítástól is, hogy a bűnöket nem volna elég őszintén meggyónni, megbánni Istennek és Jézus nevében kérni a megbocsájtást - kihagyva az atyát ebből a folyamatból. Valóban csak akkor nyerhetünk bocsánatot, ha egy atyának is gyónunk?
Valóban csak az Egyház képes helyesen értelmezni a Bibliát és a "hétköznapi hívő ember" nem képes annak helyes értelmezésére?
Mi történik, ha időközben a Pápa olyan szabályt hoz, ami ellen minden porcikám tiltakozik legbelül?
Bűn az, ha nem értek egyet minden egyes szabállyal, de azzal kárt nem okozok senkinek?
Érdemes-e úgy katolizálni, hogy tudom, nem vagyok képes egyetérteni minden egyes tanítással?
Viszont valami legbelül mégis arra ösztönöz, hogy a keresztséget vegyem fel...
Kérem, adjon útmutatást, mert legbelül nagyon kínzó és fájó ez a helyzet, nem lelek nyugalmat jó ideje.
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Az az érzésem, hogy bár megszületett Önben a vágy a keresztségre, de még nem érett meg rá a helyzet. Még kívülről szemléli Krisztus egyházát, és ezért, mint idegen tekint rá. Ez az oka annak, hogy némi gyanakvással fogalmazódnak meg Önben ilyen kérdések. Az a tanácsom, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel minél behatóbban. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen olyan lelki atya, aki segíti, vezeti Önt. Hiszem, hogy az a Szentlélek, aki indította Önt az Istenhez való közeledésre, tovább is vezeti, és eljuttatja arra a felismerésre, hogy már csupán értelmi érvekkel közelítsen feléje, hanem átfordulva, mintegy határt átlépve a szívével próbálja megérteni ezt a titkot. Ahogy egy gyermek bizalommal ráhagyatkozik a szüleire, és fel sem merül benne a gondolat, hogy becsapják őt vagy félrevezetik, úgy, a katolikus hitű ember is, bár sok minden rosszat is lát, sok mindent megbírál, de tudja, hogy ez az egyház az, amelyet a Szentlélek vezet, és ez a Szentlélek segíti őt megtalálni az üdvösség útját.
Kedves Lelkiatya!
A r. katolikus egyház mennyire nyitott a nem keresztény közösségek tiszta tanításai iránt?
Pl. mennyire megengedett egy katolikusnak, hogy Buddha tanításait olvassa, és ha olyan gyakorlatias tanítást talál benne /összpontosítás fontossága, gondolatok rendezése (de nem buddhista mantrázással!/, stb.), ami építő jellegű és nem mond ellent a Bibliának, akkor azt alkalmazza is?
Egy ellenpélda: a buddhizmus egyik tanítása a reinkarnáció is, ami teljesen ellentmond a Bibliának, így ezt elvetem, ez nem kérdés.
De ugye ez nem azt jelenti, hogy minden mást is (ami nem mond ellene a Bibliának) el kellene vetni csak azért, mert buddhista iratban található, így az nem keresztény?
Hétköznapian megfogalmazva: "nem kell a fürdővízzel a gyereket is kiönteni..."
Válaszát előre is köszönöm szépen!
Van egy régi mondás: a katolikus kötőszó nem a csak, hanem az is. Ez azt jelenti, hogy a katolikus egyház, a nevének megfelelően (katolikus azt jelenti: egyetemes) mindenre nyitott, mindent befogad, amely a kinyilatkoztatással egyezik. Ez koronként, kultúránként nagyon különböző lehet.
Szabad katolikus embernek más vallások iratait is olvasni. Helyes, ha azokban felismeri a valós igazságokat. Szükséges azonban bizonyos óvatosság. Sajnos sokszor megtörtént, hogy valaki nem volt eléggé járatos a katolikus egyház tanításában, és a felszínes, gyermekkorában összeszedett hittartalomhoz képest nagy felfedezéseket tett más vallások tanításaiban, és elfordulva az egyháztól azokat fogadta el. Persze, arra is van példa, hogy ilyen kitérő után az illető visszatért.
Érdemes mindig egy pappal kapcsolatban lenni, és vele megbeszélni ezeket a dolgokat. Akkor nagyobb az esélye, hogy az ember nem téved el.
Kedves Lelkiatya!
Kicsit összeszaladtak a dolgok az életemben.Konfliktusok,munkahelyi gondok.Hirtelen megszakadt kapcsolatok.Nincs eröm Szentmisére menni,sokszor imádkozni sem.Néha az egyetlen imám az,hogy nézem az Úr képéét és beszélgetek vele.Úgy érzem csak Isten van meg az ima,és ez az egyetlen biztos pont az életemben,ezenkivül semmi és senki.Nagyot csalódtam az emberekben,nem tudok bizni senkiben sem.Nem is tudom lehet-e.Keménység keletkezett bennem.Nem szép ezt mondani,de sokszor szivesen belerúgnék másokba,ahogy azt tették velem is.A sok változást egyfajta lelki megtörtségként élem meg,mint akit belülröl összevertek.Nem a hiszek a szerelmeben,a barátságban,meg semmiféle emberi kapcsolatban sem.Bizalmatlanság,kétely van bennem.Egyedül az Úrban hiszek.Kérem,mit tanácsolna,hogy visszanyerjem a bizalmamat?És kitudjak emelkedni ebböl?Úgy érzem irányt és célt vesztettem,és nem tudok merre kell lépnem.
Válaszát elöre is köszönöm!
Lea
Kedves Lea!
Sajnos elkerülhetetlen, hogy legyenek ilyen mélypontok az életünkben. Az nagy erő, ha az Úrral való kapcsolatát továbbra is életben tartja. Bizonyára mély gyökerei vannak ennek az életében. Persze, minden kegyelem, Isten ajándéka. Ezért különösen is legyen hálás. Gondolja csak meg, ha elkeseredésében még ezt is elveszítené...
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha nincs is kedve, azért vegyen erőt és menjen el a templomba. Ott más oldalról tudja, tudná Önt megszólítani az Úr. Ez tarthatja hosszú távon életben a személyes Isten-kapcsolatát is. Ugyanis az is elfogyhat, ha csupán egyéni buzgóságából táplálkozik. El fog múlni ez a sötét időszak. Azzal siettetheti, ha most, ebben a hullámvölgyben többet olvassa a Szentírást, ezen keresztül jobban odafigyel az Úr szavára. Meg fogja látni, nagy erőt adó üzeneteket fog kapni Tőle.
Köszönöm válaszát! Van bennem még kétely, vannak felvetődött kérdések, amelyek a válasza kapcsán vetődtek fel bennem. Azt írta, hogy bízzunk főpásztorainkban. Meddig lehet bízni egy olyan irányban, aminek nem látjuk , mi hívek a célját? Természetesen az benne van a a kérdésemben, hogy az új dolgok iránt az ember bizonytalan. Félek ettől a bizonytalanságtól. Ebből fakad a második kérdésem: miért nem működik jól a kommunikáció a püspök atya és a hívek között? Miért nem tudhatjuk a dolgok okát és azt, hogy milyen eredménnyel számoljunk?
Erdő Péter bíboros úr mit értett a liturgia korszerűsítésén? Nem azt, amire sokan gondoltunk (olvastam más reakcióját is), hogy maivá tenni? (pl. érthetőbb szövegek).
Pontosan mit jelent a hiteles keleti liturgikus hagyomány? Nagyon jó lenne, ha ki tudná ezt fejteni, mert mi egyszerű emberek, akik nem végeztünk teológiát nem értjük, hogy ez mit jelent. Sokkal könnyebb elfogadni dolgokat, ha az ember érti azokat.
A Vatikáni Zsinat már több évtizeddel ezelőtt volt, miért csak most jött el az idő, hogy "helyreállítsák az eredeti tiszta állapotot"? Egyáltalán mit jelent ez?
Nagyon érdekes volt, amit írt, hogy "ahol szükséges". Főpásztoraink miért most látták szükségesnek a változást és előtte miért csak részeiben?
Ne haragudjon a sok kérdésért, de kételyekkel mindig nehéz élni. Adjon Atya útmutatást számunkra!
Nem irányban, hanem személyben érdemes bízni. Természetesen szabad jó szándékkal bírálni papjainkat, püspökeinket, rákérdezni, megkérdezni tőlük, mi miért van. De a bizalom azt is jelenti, hogy él bennem a nyitottság, hogy ha nem is értek mindent, hogy mi miért történik, elfogadom, hogy lehet az is hiteles, és keresem az értelmét, a célját a dolgoknak. Ezt tette, ezt teszi Ön is ezekkel a feltett kérdésekkel. Én azt érzékelem, hogy a püspök atyák igen sok tanítást fogalmaznak meg folyamatosan. Atanáz atya például a miskolci templomban folyamatosan katekéziseket tart. Fülöp atyának is számtalan írása jelent már meg a Szemlében és másutt is. A prédikációik is sokszor ezekről a dolgokról szólnak.
Erdő Péter bíboros úr a centenáriumi ünnepi Liturgián a hagyományhoz való hűség és a fejlődésben való bátorság kettős feladatáról beszélt nekünk. Sok változás valóban azt szolgálja, hogy a régies, nehezen érthető dolgok a mai emberhez közelibbé váljanak. Új fordításban jelenik meg hamarosan a Zsoltáros könyv, utána az Evangéliumos könyv, s bizonyára a többi liturgikus könyvünk is. Ezzel párhuzamosan nem csak a szövegek, hanem a dallamok áttekintése, a prozódiához való alakítása is folyik. Igen, ezek is részei a korszerűsítésnek. Van, aki ezek ellen háborog, mert szeretné ugyanazt a szöveget hallani, mint gyermekkorában. Ez teljesen érthető, ám azokra is gondolni kell, az új nemzedékekre, akik lassan nem is értik azokat a szavakat, amelyekkel mi gyermekkorunkban a hitünkről beszéltünk. A korszerűsítésnek viszont másik iránya visszatérni az elfelejtett hagyományokhoz. Ezzel még színesebbé, még gazdagabbá tehetjük az egyházi életünket. Ez is fontos az új nemzedékeknek is. Milyen szívesen éneklik a fiatalok az Akathisztosz himnuszt, amelyet még szüleink, nagyszüleink nem is ismertek, pedig a mienk.
A Vatikáni Zsinatnak két jogra vonatkozó dekrétuma csak jóval később jelent meg. A Latin Kódex 1983-ban, a Keleti Kódex 1990-ben. Ez utóbbinak liturgikus kiegészítőjeként tekinthető a Liturgikus Instrukció, amely 1996-ban jelent meg. Bizony, hosszú időbe telt, amíg ezek elkészültek, s persze, még hosszabb idő szükséges, amíg az ezekben foglaltak hétköznapi gyakorlatunkká váljanak.
Minthogy ehhez a kérdéshez többen is hozzászóltak, azokat a Fórum új hasábjára továbbítottam, ott érdemes böngészni közöttük: http://www.gorogkatolikus.hu/forum/index.php?topic=85.0
Bune lehet e a gyerekeknek az ha gyermekkoraban tobbszor is sexualis eroszakossag eri?
Szegény gyermeknek ez egyáltalán nem bűne, hiszen nem tehetett róla. Elszenvedője volt egy felnőtt ember gonoszságának. Lehet, hogy később az érzelmi életében ez súlyos nyomokat hozott, de semmiképp sem szabad, hogy emiatt bűntudat alakuljon ki benne, hiszen teljesen vétlen volt gyermekként ebben a helyzetben.
Erdő Péter bíborossal készített interjú összefoglalásában a honlapukon a következőt olvashattuk: "liturgia megújítása, fejlődése és korszerűsítése".
Azonban ma azt tapasztaljuk, hogy ez a fajta fejlődés inkább visszafejlődés a görögkatolikus egyházban. Olyan "hagyományokat" hoz elő püspök úr, amit se én, se a szüleink nem ismertek. Jó irány ez?
Bízzunk a főpásztorainkban, akik nem tesznek mást, mint követik az Egyház legfőbb vezetésének irányelveit.
Idézek néhány mondatot a keleti katolikus egyházak számára előírásként megfogalmazott Liturgikus Instrukcióból:
- II. János Pál Kelet világossága kezdetű apostoli levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy azért kell figyelni a keleti egyházakra, akik élő tolmácsai az általuk őrzött hagyomány kincseinek, mert ? mint mondja a pápa ? amikor ezt szemlélem, szemem előtt megjelennek olyan nagy jelentőségű elemek, amelyek a keresztény tapasztalat mélyebb és teljesebb megértéséhez vezetnek, és ezért alkalmasak arra, hogy segítségével teljesebb keresztény feleletet adjunk a mai férfiak és nők várakozására.
- ...ahol ez szükségesnek látszik, arra ösztönöz, hogy élesszék fel a hiteles keleti liturgikus hagyományt, amelyet minden egyes keleti egyház az atyák közvetítésével az apostoloktól örökölt.
- ... ha azoktól a korviszonyok vagy személyi körülmények miatt eltértek volna, vissza kell térniük ősi hagyományaikhoz (idézet a Vatikáni Zsinat szövegéből, Orientalium Ecclesiarum, 6.)
- a Zsinat ...azt kérte az ugyanezen Szentszékkel közösségben levő keleti egyházaktól, hogy legyen bátorságuk újra fölfedezni önazonosságuk hiteles hagyományait, és ahol szükséges, állítsák helyre az eredeti tiszta állapotot.
Tisztelt Lelkiatya.
Fogalmam sincs mit tegyek. Egy barátom nagyon önfejű és makacs. Próbálom a helyes út felé téríteni, de folyton azt mondja hogy én akarom beosztani az idejét. A barátnőjével van együtt állandóan és rám nem szakít időt ami roszul esik. Nem bírtam tovább és elkezdtem vele kiabálni és hozzávágtam hogy mennyire rosszul esik hogy elhanyagol. Nem tudom mit tegyek, és mellette a lelkiismeret is gyötör hogy kiabáltam vele és ilyen módon közöltem vele a helyzetet. Ez normális? Bűnt követtem el?
A másik problémám a lustaság.Lusta vagyok tanulni kérem adjon tanácsot hogy hogyan tudnám ezt elkerülni. Imádkozok Istenez hogy írtsa ki belőlem ezt a érzést, de mit tudnék még tenni? Kérem Segítsen.
Bizony kár, hogy elveszítette a türelmét, és kiabálással próbálta védeni az igazát. De hát ilyenek vagyunk. Érdemes meggyónnia, ezzel a lelkiismerete is megnyugszik, és a bűn sem terheli tovább. Érdemes a barátjától is bocsánatot kérnie emiatt, és megpróbálni újra átbeszélni a dolgot. Viszont Önnek azt is el kell fogadnia, ha ez a barátja többet szeretne lenni a barátnőjével. Nem sajátíthatjuk ki egymást. Az igazi barátság nem birtokolni akar, hanem adni.
Ha imádkozik ennek a gyengeségének, a lustaságának a leküzdéséhez, akkor jó úton jár. Javaslom, használja ki most ezt a nagyböjti időt, és ajánlja fel a munkát, tanulást, amit éppen végeznie kell. Ez a negyven nap nem olyan hosszú. Ha viszont így ki tud tartani Húsvétig, akkor hozzá is szokhat ehhez az új fegyelemhez. A negyven napos imádság pedig meghozza a gyümölcsét.
Kedes Lekiatya!
30 eves egyedul allo, katolikus no vagyok.
2 egyetemet vegeztem, mindketto a jogi szakmahoz kapcsolodik amit nagyon szeretek. Ugyvedi vizsgara keszultem amikor a tanulast panikbetegseg es sulyos depresszio miatt abba kellett hagynom.
Tobb mint fel eve egy cegnel dolgozom mint tikarno, semmi koze a joghoz. Nagyon konnyu dolgom van, marad idom imatkozni, olvasi..stb utanna meg sportolni es mivel nem er stressz nagyon kiegyensulyozott vagyok.
A problema az, hogy mivel keves a feladatom keveset is keresek, minimalbert. Ebbol meg is eldegelek...
De egyre az jut eszembe, hogy talan masik munkat kene vallalnom, meg kepeznem kene magam, mert ha fontosabb ember lennek akkor tobb penzem lenne es tobb lehetosegem, hogy segitsek masokon, ugyanis nagyon szeretek masokon segiteni, adakozni stb..
Nem a tobb munkatol felek hanem attol, hogy talan elveszitem a lelki nyugalmamat ha stresszesebb korulmenyek kozott elnek, nem jutna annyi idom Istenre...rohangalnek en is egesz nap mint masok.
Kertem Istent, hogy vilagositson meg ebben es mintha azt a valaszt kaptam volna, hogy o ertelmes es szabad akaratu lenynek teremtett, vannak dolgok amiket nekem kell eldontenem es ne varjak el Tolle mindenben pontos utmutatast es O mindeg mellettem lessz.
Nem tudom eldonteni, hogy a Szentlelek probal valtozasra ravenni vagy a sajat ambiciom.
Egy dolgot tudok biztosan, hogy nem szeretnem, hogy az Istennel valo kapcsolatom karosodjon.
Kb egy evvel ezelott tertem meg, addig csak vallasos voltam. Az elmult honapokban ereztem ahogy Isten vezet pl azota rendszeresen jarok szentmisere vasarnap, gyonok havi rendszeresseggel, aztan elkezdtem jarni penteken is szentmisere,par honap mulva ereztem hogy penteki napokon bojtolnom is kell, elhagytam a cigarettat, elmult a panikbetegsegem, olvasom a Bibliat, javult a kapcsolatom a barataimmal, szuleimmel...tehat a lelki, valasos eletem ugy erzem, hogy nagyon sokat gyarapodott.
De ami a civil eletemet illeti, ha lehet igy elvalasztani, a munkam, parkapcsolat stb ..nem tudom sehogysem felfedezni Isten akaratat...
Lelkiatya, mi a velemenye errol?
Legalábbis azt tanácsolom, ne siessen a váltással. Bizonytalan meggyőződéssel semmiképp se döntsön.
Ha csak azért szeretne több fizetést kapni, hogy másokon többet segítsen, akkor ez az érv nem állja meg a helyét, sőt, inkább csalinak tűnik a gonosz részéről. Akinek több pénze van, az már nehezebben adakozik. Furcsa matematika ez, de az élet teljesen igazolja. Jézus nagyra értékelte a szegény asszony két fillérjét, s azt mondta rá, ez többet adott, mint a többiek, akik pedig nagyobb pénzeket dobtak a perselybe.
Úgy tűnik, hogy szépen mederbe került az élete, nem javaslom, hogy ki akarjon lépni belőle. Ne a világi érvényesülés, hanem a lelki elmélyülés felé lépjen. Az pedig idővel meg fogja világosítani, hogy mit kell tennie a cselekedetek terén.
Kedves Lelkiatya!
A fiam transzexuálisnak mondja magát.A mi tanácsunkra nem hallgat. Nagy nehezen sikerült rávennünk, hogy pszichológushoz menjen, hátha lehet rajta segíteni. Mi ebben az esetben egy keresztény szülő feladata? Meddig terjed a szeretet? Úgy érzem valamit tennem kell az imádságon kívül is.
Segítségét előre is köszönöm!
Akkor nehéz a helyzet, ha kamasz fiatalemberről van szó. Ilyenkor ugyanis a szülői szó gyakran nem sokat ér, sőt, néha épp az ellenkezőjét váltja ki. Az sem kizárt, hogy éppen ezzel a különlegességgel akar lázadni a szülőktől kapott természetes renddel szemben. Ha ez a helyzet, akkor nagyon aggódniuk nem kell, mert idővel maga is fel fog hagyni ezzel a butasággal.
Ám akármilyen korú is a gyermek, fontos, hogy ne tapasztaljon elutasítást a szülei részéről. Vegyék komolyan ezt a dolgot, beszélgessenek el vele. Az nagy eredmény, ha rá tudták venni, hogy menjen el pszichológushoz. (Nagyon fontos, hogy az illető szakember keresztény legyen!) Őrizzék ezt a nyitottságot feléje, hadd tapasztalja meg ezt az elfogadó szeretetet. Ha ezen feléje nyújtott szeretet mögött megvan az Önök biztos erkölcsi értékítélete, akkor ezek után valóban azt mondom, nem kell több, mint az imádság, mert ez a természetes szeretetközeg ki fogja őt gyógyítani.
Kedves Lelkiatya!
A munkahelyemen akadtak kisebb kellemetlenségek.A kolléganökkel eddig ugy volt,hogy megbeszéltük elöre a váltást,a fönök ebben szabadkezet adott.Eleint javasolta,hogy naponta váltusnk,aki délutános az jöjjön délelött,igy nem kell egymásnak a kulcsot hozogatni,de mondta ha megtudunk egyezni ö nem szol bele ebbe.Csak most közel egy év elmúltával akadtak ebböl gondok.A kolléganöm nem igazán hajlandó két alkalomnál többször délután dolgozni,föként abból van gond,hogy két egymás utáni napot ne dolgozzon délután.Ami ritkán fordul elö.De nagyon sokszor én is ledolgoztam 3-4 egymás utáni napot is délután.Rengetegszer hétvégén,és már fárasztóvá vált az egész.Ezt leszámitva mindent megtudunk oldani eddig ezzel se volt gond.Idövel több munkánk is lett,de fárasztobb délután dolgozni,a takaritás is arra marad aki délutános.Igaz,eleinte volt közöttünk egy olyan iratlan megállapodás,hogy én dolgoznék kedden meg csütörtökön délelött,ö meg szombaton délelött és vasárnap szabad lenne,mert hétvégén jár szorakozni.Itt az volt a gond amikor kértem a pénteket délelötti váltásba,bát belement,neki akkor nem tetszett,hogy két napot jön délután egymás után.És igy huzamosabb idö óta ez már zavaró.Annál is inkább,hogy már két föünnepen is nekem kellett dolgozni.Bár volt mindkettönknek elönye az elözö megbeszélésböl,azon gondolkodtam és úgy érzem az lenne a legkorrektebb megoldás,ha naponta váltanánk,igy mindenki arányos számu napot dolgozna délelött és délután.Az atya szerint helyes ez az elgondolás?Vagy érdemes mégegyszer átbeszélni ezeket a dolgokat?
Az bizonyos, hogy érdemes átbeszélni az egészet. Be kell látni, hogy vannak érdekütközések. Azt is be kell látni, hogy bár igyekszünk tekintettel lenni egymásra, mégis jelentkeznek az önös érdekek, s ezeket nem mindig egyformán ítéljük meg. Sajnos, ilyenek vagyunk mi, emberek. Emiatt látszik jobb megoldásnak, ha számszerűséggel próbálják egyenlővé tenni a munka terhét, tehát naponta felváltva dolgoznak. Hozzátéve, hogy rendkívüli helyzetek mindig lehetnek, és akkor el lehet térni ettől. Viszont ezekben az esetekben nyomban meg kell beszélni a cserét is, tehát mikor veszi vissza a másik az átadott munkaidőt. Újra mondom, emberi gyarlóságunk miatt vagyunk kénytelenek ilyen kicsinyességnek tűnő szabályokat meghozni. Én legalábbis így látom.
Gyermekaldasban remenykedhetunk e vagy sem 24 eves hazassag utan
Istennek minden lehetséges. Hiszen Ábrahám és Sára, Zakariás és Erzsébet szintén idős korukban kaptak gyermeket. Mégsem arra biztatom Önöket, hogy e nagy szentek példáját tartsák szemük előtt, hiszen ezek egészen rendkívüli esetek. Ha gyermeket szeretnének, akkor forduljanak a sokkal inkább elérhető megoldáshoz, fogadjanak örökbe, vagy nevelőszülőket fogadjanak akár több gyermeket is magukhoz. Ez is az Isten rendje, amelyben ma már az egyházunk is nagyobb segítséget tud adni.
