Tisztelt Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Először is Örömteli, Áldott Új Esztendőt kívánok!
A következő témában írok.
Számomra nagyon tetszik Ferenc pápa nyitottsága Isten népének teljessége felé.
Ennek megfelelően örömmel olvastam a hírt miszerint a 2014-es szinódusra kérdőívvel fordul a teljes Egyházhoz.
A Magyar Kurír is azt idézte, hogy Baldisseri szinódusi főtitkár úr azt mondta, hogy ?Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba január 31-ig? (http://www.magyarkurir.hu/hirek/csalad-es-hazassag-egyhazat-erinto-kerdeseirol-beszelt-erdo-peter-vatikanban)
Mindehhez képest sajnos a Magyar Katolikus Egyház nem elég transzparensen nyitotta meg a válaszadás lehetőségét, miközben pl. Ausztriában egyértelműen online kérdőívek érhetőek el:
http://www.bischofskonferenz.at/content/site/home/article/596.html
Addig Magyarországon egy nem hivatalos kezdeményezés van (kaledoiscope) és hivatalos katolikus fórumokon csak elszórtan, csak google rákereséssel található meg a kérdőív (legalábbis én így értem el):
vaciegyhazmegye.hu/letoltes/70.html
Gorogkatolikus.hu-n nincs is kinn a kérdőív.
Ennek fényében érdeklődnék az iránt, hogy a Magyar Görögkatolikus Egyház tagjainak, elöljáróinak véleménye, hogyan fog becsatornázódni? Megosztható-e az indok, hogy miért nem kezeli nyitottabban az ügyet a hazai katolikus püspöki kar?
Köszönöm előre is válaszát. Természetesen, ha túlmutat a kérdés az Ön kompetenciáin az is érthető.
Üdvözlettel és köszönettel,
H. Dániel
A pápa a kérdőívet az egyházmegyék püspökeinek küldte el. A választ is tőlük várja. Ha arra gondolt volna, hogy közvélemény kutatást készíttet, akkor egész egyszerűen föltette volna a honlapra, amit sok millióan olvasnak. Én is hallottam arról, hogy más országokban, de Magyarországon is elkészítették ennek a kérdéssornak azt a változatát, amelyet a világhálón keresztül is ki lehet tölteni. Nem rossz ötlet, segíti a válaszadást és főleg azok feldolgozását. Tudomásom szerint a mi egyházmegyénk nem ezt az utat választotta, tehát nem készített online kitölthető oldalt. Azt nem tudom, hogyan történt az egyházmegyében. Talán az atyáknak küldték ki - én is kaptam -, akikre aztán rábízták, hogy a híveiket ismerve válaszoljanak a kérdésekre. Illetve tudom, hogy családok, házaspárok is kaptak lehetőséget erre. Az egyes egyházmegyék összegyűjtötték a tapasztalataikat, és elküldték a püspöki karnak, majd az fogja az összegzést továbbítani a pápának. Lehet, hogy más, hatékonyabb módszert is választhattak volna. Az bizonyos, hogy a pápa a püspökök válaszát kérte. Kifejezetten közzétették, hogy senki ne akarjon közvetlenül írni a Vatikánba. Egyrészről tetszetős lenne, hogy mindenki hozzászólhat, ugyanakkor teljesen ellenőrizhetetlen volna, hogy felelősség nélkül ki mit ír, mit küld be ezekről a fontos kérdésekről.
Nem tudom, kielégítettem-e a válasszal, hiszen csupán a magam egyszerű meglátását írtam le. De hát ez nem is lelki természetű kérdés volt.
Tisztelt lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy mit lehet tenni az olyan személlyel, aki a családját hosszú évek óta itthagyta egy nő miatt. Hazajár a család otthonába, mintegy átjáróházat alakitott ki az elhagyott családdal, és a barátnője között.Semmilyen érv nem számit neki, sem a három, mára felnőtt gyermeke,sem a felesége, sőt mostanra egy súlyos betegséget is kapott.Ezek a felsorolt tények sem tudják eltávolitani a bünös viszonytól, sajnos nem tudunk mit tenni, nem akarjuk ezt az állapotot megengeni, nem tudunk rá hatni semmivel sem. Hogyan tudjuk ezt a helyzetet az Atya szerint megoldani, hogy az életünkből valamilyen módon eltávolodjon ez a nő, és az apa észretérjen? Hogyan lehet ilyen hosszu évek után egy családnak talpraállnia? Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy ezt a helyzetet bármilyen módon is elfelejteni, vagy helyrehozni részemre már azt hiszen nem tudom, talán nem is akarom már. Ez egy ördödi kör, amiből semmiképpen nem tudun ugy érzem kiszállni. Sok imádság, misék történtek már ezen hatalmas dolog helyrehozatalára, egyenlőre, teljesen ugy érzem eredménytelenül.
Üdv.
Katalin
Kedves Katalin!
Azt semmiképp sem kell gondolnia, hogy a sok imádság nyomtalanul odaveszett, nem hozott semmi eredményt. Mint ha a tavaszi nap azt mondaná, már két hónapja ontom a meleget, mégsem akar megérlelődni a gyümölcs - hiszen kell még néhány további hónap, hogy mézédes legyen. Persze, nem látjuk, nem tudjuk, hogy mikor is lesz meg a gyümölcse a sok szenvedésünknek, fölajánlásunknak.
Bár általában az együtt maradás híve vagyok - talán ez érzékelhető is -, de az Önök helyzetében inkább arra biztatom, hogy legyen bátor és határozott. Amíg a férje kétkulacsos módon viselkedik, addig egyáltalán ne engedje be a házba, a családi életükbe. Ez nem lehet játék, sem az élettel, sem mások érzelmeivel. Azért tanácsolom a határozott elutasítást, hogy ezzel ráébredjen a férje, hogy ez az állapot nem tartható. Ugyanakkor továbbra is nagyon imádkozzon, hogy ez a műtétszerű beavatkozás jól sikerüljön. Hogy idővel meg is történjen ez a ráébredés. Ha helyrehozáson azt érti, hogy visszaálljon a régi helyzet, akkor az valóban nem fog már megtörténni. Mégis helyrehozható - hiszen minden helyrehozható! - legföljebb egészen más módon, mint amit most gondolunk, amit el tudunk képzelni. Ezt bízzuk a Nagy Vezetőnkre, de ne adjuk föl a reményt.
Tisztelt Lelkiatya!
A férjem ill volt férjem folyamatosan meggyötört. Belőlem mindig éktelen trágárság és káromlás jött e kapcsán elő.És számos negatív érzés. Gyűlölet, indulat, agresszív gondolatok..Mit tegyek, hogy ne legyek minduntalan bűnös ? Köszönöm.
Teljesen megértem a helyzetét. Sajnos nagyon sok esetben történik meg, hogy a korábbi nagy szerelem valóságos gyűlöletbe fordul át. Valójában még mindig szereti a férjét, és ezért fáj különösen is kegyetlenül ez a sok szeretetlenség tőle. Ezek az érzések inkább védekezés a lelke részéről. Ha nem akar azonosulni ezekkel az érzésekkel, ha el tud határolódni tőlük, akkor egy idő után valóban elveszítik mérgező erejüket. Azt kell mondania: ez nem én vagyok, én nem akarom ezeket az érzéseket, szeretetben akarok élni, nem gyűlöletben. Imáiban is kérje az erőt ehhez a teljes elhatárolódáshoz! Ez tehát a tanácsom: ne a férjével viaskodjon, figyelmét ne erre a hiábavaló hadakozásra irányítsa, hanem e keserű és negatív érzésekre, ezeket próbálja meg távol tartani ezzel az elhatárolódással. Ettől még azok megmaradnak egy darabig, de a lelke nem azonosul velük. Első lépésként ezt teheti. Hosszabb távon pedig hinnie kell az Isten végtelen hatalmában és szeretetében, hogy Ő képes megváltoztatni a (volt?) férjét. Ehhez rengeteget kell imádkoznia érte, s ha kitart, meglesz ez a nagyon meglepő gyümölcse.
Tisztelt Lelkiatya !
Ha a férjem polgárilag elvált tőlem és én sem akarom a kapcsolatot tovább folytatni, be kell adnom az egyházi válást, hogy rendben legyen maga a kapcsolat illetve a nem kapcsolat Isten előtt ?
Ha megtörténik az egyházi válás is, mi lesz a holtodiglan kérdésből ?
Köszönöm !
Egyházi válás nem létezik. Ha Önök polgárilag elváltak, ennek egyházjogilag nincsen vonatkozása. Pontosabban szólva ezt az egyházjog nem támogatja, sőt, keresi az orvoslásának a módját. Ekkor szokták kimondani az ágytól-asztaltól való különválás engedélyét. Hiszen a házasoknak kötelessége volna együtt élni a társukkal, s ezen kötelesség alól von ki ez az imént említett bírósági döntés. Amit tévesen egyházi válásnak szoktak nevezni, az az annuláció, vagyis annak megállapítása, hogy a házassági kötelék egyáltalán létre sem jött, amikor annak idején összeházasodtak.
Javaslom, hogy ne más férfi mellett akarja folytatni az életét, még ha nehéz is ezt vállalni. Ezzel nagyobb esélyt ad a férjének, hogy egyszer mégis visszajöjjön. Amíg pedig ez be nem következik, remény sincsen rá, használja föl a magányát, kiszolgáltatottságát arra, hogy az Úrral kerüljön szorosabb egységbe. Talán hihetetlennek tűnik, de a megszenvedett magány az igazán hívő ember számára csodálatos tapasztalatokat szül az Isten közelségéről, meleg szeretetéről.
Tisztelt lelkiatya!
Az volna a kérdésem, hogy a görög katolikus egyházban létezik-e exorcizmus? Ha van erre lehetőség, kérem válaszolja meg, hogy miként, és hogyan müködik, hogy lehet ezt kérni, és mennyire hatásos módszer, aki ilyentől szenved, ill. akit ez az állapot közvetve is érint.
Köszönettel: Andrea
Igen, a mi egyházunkban is megvan ennek a lehetősége. Hivatalánál fogva a püspök foglalkozik ezekkel az ügyekkel, vagy az, akit ezzel megbíz. Ezért első lépésben a püspök atyákhoz kell fordulni egyszerű levélben, és ő belátása szerint viszi tovább a dolgokat.
Nem jó megfogalmazás az, hogy ez mennyire hatásos módszer. Ez ugyanis nem módszer, hanem az Egyházban élő Szentlélek ereje, amelyet imádsággal hatékonnyá tehetünk. Nagy mértékben függ tehát az illető hitétől, Istenbe vetett bizalmától.
Széleskörű tapasztalat, hogy a jelentkezők legnagyobb többsége nem valós megszállottság áldozata, hanem amit átél, az pszichés jelenség eredménye. Ezért jóval kevesebb az ördögűző szertartás alkalmazása, mint ahányszor azt kérik. Hiszen mindenekelőtt ezt vizsgálja meg a püspök vagy a megbízott pap, hogy valódi megszállottsággal van-e dolga. De legtöbbször már a beszélgetés, az egyszerű imádság is nagyon sokat segít.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik római katolikus hívő bejegyzésére reagálok. Nem hinném, hogy a római liturgia nem tartalmazná az efezusi zsinat formuláját. Minden egyes szentmisén elhangzik: "Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, a szent Apostolokkal és minden szenttel..." Nincs olyan eucharisztikus kánon, amely ne így szólítaná meg a Szeplőtelent. Ezen kívül a lorétói litánia egyik akklamációjában is ez szerepel: Istennek Szent Anyja - könyörögj érettünk! Emellett ott van a "Szent Anya, üdvözlégy!" kezdetű introitus, valamint a "Szűz szülője Istennek" című ima, és az ugyanezzel kezdődő Mária-antifona is, mely teljesen megfelel az első évezred Mária-képének:
Szűz szülője Istennek,
a Te méhedbe zárta be magát,
Kit világ be nem fogadhat:
Istenember.
Benne van a mi üdvünk,
mely világ bűneit törli,
s megmarad sértetlenül
szüzességed.
Irgalomnak Szent Anyja
tehozzád kiált e világ:
segítsd meg Te szolgáidat
Boldogasszony.
Tökéletesen egyetértek a Keleti Egyházzal, hogy Máriát legfőképp Istenszülőnek nevezi. Hitünk központi titka a Csodálatos Csere: az emberré lett Isten az egész emberi természetet felemelte isteni életébe, mintegy átistenítve azt, amely Máriának istenanyai méltóságot adott. Ez nem csupán a Keleti, hanem a Nyugati Egyház hite is. Bárcsak, mi, latinok, vissza tudnánk térni a doktrinális meglátásból az Élő Hagyományhoz. Nem a zsinatok dekrétumaival dobálóznánk, hanem az Egyház igaz tanítóinak buzdító szavait helyeznénk előtérbe, kissé csorbítva Aquinoi Szent Tamás atya egyeduralkodó tekintélyét a nyugati gondolkodásban. Vajon sikerülhet ez, vagy csak egy naiv ábránd képe marad?
Roland
Kedves Roland!
Köszönöm szépen a kiegészítést. Én ezt nem tudtam volna ilyen szemléletesen megindokolni.
Kérdésére pedig egyértelműen igent tudok mondani. Hiszen a teológia fejlődése Nyugaton is ebben az irányban halad. Legalábbis, ha a legnagyobbakat nézzük.
TISZTELT PÜSPÖK ÚR REFORMÁTUS HÍVŐK VAGYUNK HAJDÚNÁNÁSRÓL. SZERETNÉNK PÜSPÖKI ÁLDÁST KÉRNI ÉLETÜNKRE .LEHETSÉGESLENNE ,HOGY MEG ÁLDANA BENNÜNKET SZEMÉLYESEN?
Bizonyára lehetséges. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címre érdemes írni, s ott részletesebb eligazítást tudnak majd adni.
Egy atyát meg lehet ölelni
Csak, ha ő is hozzájárul. De inkább csak lélekben, hogy senki ne gondoljon semmi rosszra.
Tisztelt Lelkiatya!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Egy korábbi kérdés - feleletben olvastam az apoteózis fogalmáról, ahol azt írja, hogy ez a római katolikus irányzatban nem kap olyan hangsúlyt, mint az ortodoxban / görögkatolikusban.
De ez ugye nem jelenti azt, hogy római katolikusként nem kaphatna személyesen számomra sem olyan hangsúlyt, mint egy ortodox / görögkatolikus számára? Tehát az apoteózis nincs összeütközésben a római katolikus tanokkal, ugye?
Éppen most találtam rá, és kezdtem el olvasni György archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés c. könyvét. Továbbá érdekel e téma tanulmányozása, római katolikus keresztényként.
Kis szembeállítás: az egyértelmű számomra, hogy keresztényként nem fogom a többistenhitet kutatni, hogy az mennyire lehetne elfogadható számomra, tudva, hogy az egyértelműen tiltott a Bibliában.
De van-e egy ilyen "határ" az egyéb katolikus irányzatok között, vagy azok között szabadabban lehet mozogni?
Segítő válaszát köszönöm szépen!
Az átistenülés teológiája, természetesen, teljesen egybecseng a katolikus tanítással. Kevésbé hangsúlyos talán, de egyáltalán nem idegen attól. Főként ma, amikor már jobban ismerjük egymás gondolatait, gondolkodását, egyre több olyan dolog van, amit Kelet és Nyugat megtanulhat egymástól.
Nagy szabadság van a keresztény gondolkodásban, hiszen mindenkinek meg kell találnia, föl kell építenie a saját, személyes hitét. Gyakran kell hallgatni teológiai tartalmú előadásokat, olvasni ilyen könyveket, állandó kapcsolatot tartani a lelkiatyával, s ezeken keresztül a hitünk folyamatosan tisztul, fejlődik, érlelődik. Fontos, hogy alapvetően katolikus tanításokkal tápláljuk a lelkünket és ne mással. Ennek köszönhető az, hogy ilyen táplálék mellett szabadon gondolkodhatunk és kereshetjük Istent.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy problémámra szeretnék tanácsot kérni.
Általam a világon a legjobban szeretett férfi szeretetét elvesztettem. És azzal, hogy őszintén elmondtam neki az érzéseimet, meg is bántottam. Nem bocsátotta meg ezt nekem, és semmilyen formában nem hajlandó velem felvenni a kapcsolatot sem. Fontos lenne hogy megbocsásson. Hogyan érhetném ezt el és kérhetem-e Istent, hogy nyissa meg felém a szívét?
Egyébként református vagyok, nem gyakorlom teljes mértékben, de hiszek... Egy boldog életszakasz fűződik Hajdúdoroghoz, ezért fordulok Önhöz.
Válaszát köszönöm!
Edit
Kedves Edit!
Nagy titok a szerelem. Még a saját szívünkben ébredőt sem könnyű kezelni, nem hogy a másik szívében kelőt vagy elhalót. Meg kell próbálnia tisztábban, világosabban átértékelnie ezt a kapcsolatot. Az bizonyos, hogy nem azért haragudott meg Önre ez a férfi, mert őszintén elmondta neki az érzéseit. Inkább arról lehet szó, hogy mivel ő (már?) nem viszonozza ugyanezeket az érzéseket, ezért az csak zavarba hozza, s nem nagyon tud mit kezdeni az Ön vonzódásával. Azt kérheti Istentől, hogy teljesüljön a szíve vágya, de mégse ragaszkodjon túlságosan ehhez az érzéshez. Hiszen lehet, hogy mindez szép időszakot jelentett, de változni fog az élete, és Isten Önnek valami szebb, értékesebb ajándékot tartogat. Legyen nyitott erre is!
Tisztelt Lelkiatya!
Isten folyamatosan próbára tesz, rosszabbnál rosszabb dolgokkal. Persze emellett sok jóban van részem, ami másnak nem adatik meg.
De már nincs erőm megküzdeni ezekkel a feladatokkal és nem értem mire akar ezzel tanítani.
Fel akarom adni az egészet. Szeretném kérni a bűneim megbocsátását. Hogyan kérhetem? És honnan tudom, hogy megbocsátást nyertek?
Köszönöm!
Tisztelettel:
Halász
Kedves Halász testvérem!
Az már nagy dolog, több, mint biztató, hogy észreveszi a jó dolgokat is. Sok küzdőtársa megakad még ott, hogy csak a rosszakat látja meg. Holott mindenki kap ilyet is, olyat is, éppen, amire szüksége van. Tehát a felismert jó ajándékokba kapaszkodjon. Szánjon időt arra, hogy el-eltöpreng, mit miért kapott. Ez egyébként lehetőséget nyit arra, hogy lassan felismerje, még a rossz dolgok is megtermik a maguk jó gyümölcsét. Bár, úgy sejtem, ma már ezt is egyre inkább belátja, csak mégis néha fáradtnak érzi magát a küzdelemhez. De még ennek az okát is nagyon jól érzékeli. Nem is annyira a kapott nehéz helyzetek, mint inkább a saját bukásai, elkövetett bűnei teszik erőtlenné.
Fedezze fel a legnagyobb ajándékok egyikét, amellyel élhetünk: a szentgyónást. A pap előtt sorolja fel mindazokat a bűnöket, amelyek terhelik a lelkét. A pap pedig fel fogja oldozni, erre Krisztus Urunk adott garanciát (Mt 18,18). Valójában Ő szabadít meg minket bűneinktől, hiszen ezért jött közénk Karácsonykor.
Kedves Lekiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy van-e az interneten
olyan oldal,ami görög katolikus fiataloknak szól.
Köszönöm:Roberta
Kedves Roberta!
E honlapon keresztül el tudja érni az egyházunk facebook oldalát is (jobb oldali oszlop). Ott többnyire fiataloknak írunk, vagy ők írnak magukról egymásnak. Remélem, talál magának való dolgokat rajta. Jó böngészést!
Tisztelt lelkiatya!
Római katolikus vallású vagyok, és az egész családunk is ennek a vallásnak a tagja. Rendszeresen járok templomba, a gyermekeim is, kivéve a /volt/ férjemet. Ezt azért tettem zárójelbe, mert csak egy lakásban lakunk, de ő már hosszú évek óta egy más személlyel él együtt,un.házasságtörést követett el.(szentségi házasság lévén).
Semmi, és senki nem tud neki parancsolni, a lelkére hatni, legalább a gyermekei jövőjét nézte volna, de sajnos az a másik (aljas) személy (nő) a legfontosabb számára.Ez az állapot hosszu évek óta fennáll.
Kérdésem az lenne, hogy mit tudnánk tenni ebben a helyzetben? Az életünket szörnyen befolyásoló helyzetet, válással kellene talán rendezni?Mi az Ön véleménye ebben a helyzetben? Sokat imádkoztam, próbáltam változtatni, de semmi eredményt elérni nem tudtam.Köszönettel:
Emma
Jaj, kedves Emma, valóban nagyon nehéz helyzetben van. S én is, hogy mit is tanácsolhatnék.
Váláson ne is törje a fejét. Az nem hoz megoldást, csak újabb, sokkal súlyosabb bonyodalmakkal terhelné az életüket. Nem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy tartson ki. Bízzon abban, hogy bár most teljesen kilátástalan, de egyszer mégiscsak rájön a férje, hogy hol kaphat igazi szeretetet. Ha végképp lehetetlenné válik az együttélés, akkor meg kell próbálni külön költözni, de továbbra is hordozza szívében azt a reményt, hogy egyszer majd ki fog józanodni a férje, és újra egymásra találnak. Félő, hogy ez még újabb hosszú éveket jelenthet, de Ön szívében jól megélheti ezt az időszakot is. Imádkozzon minden nap a férjéért és mindazt a rosszat, amit tőle el kell viselnie, ajánlja fel őérte. Ezzel segítheti őt legjobban, s közben az Ön lelke is erősödik, egyre jobban igazodik az Isten akaratához.
Tisztelt Lelkiatya!
... Jézus azt mondja: Legyetek olyanok másokkal amilyennek szeretnétek, hogy veletek legyenek. Illetve szeresd felebarátodat mint önmagadat. ... Ezt, hogy kell érteni? Szószerint? Esetleg határt kell szabni? Nem tudom mikor csinálok jót és hol a határ ahol már magammal kell törődnöm. Isten előtt mi lenne kedves? Attól is félek, hogy visszaélnek a jó indulatommal. Igy van ez amikor pénzt kérnek kölcsön. Volt, hogy nem kaptam vissza. Amikor odajönnek kérni valamit, mindíg megesik rajtuk a szívem. Ez egészséges dolog lelki értelembe, vagy gyengeség?
Nagyon várom válaszát!
Tisztelettel és köszönettel,
Ricardo
Kedves Ricardo!
Mások szükségén megindulni nem gyengeség, hanem értékes emberi viselkedés. Segítsen is, ahol csak tud. Ugyanakkor mindig meg kell gondolnia, hogy az az igazi segítség-e, ha nyomban teljesíti, amit kérnek Öntől. Sajnos, vannak emberek, akik visszaélnek mások segítőkészségével. Az ilyen magatartásnak nem szabad táptalajt adni. Néha határozottnak is kell lenni, és tudni kell nemet mondani. Egyszerű alapképlet például, hogy ha valaki tartozik Önnek egy korábbi kölcsönből, akkor nem lehet adni neki újabb kölcsönt addig, amíg meg nem adja az előzőt. Ettől soha, semmilyen okból és semmilyen formában nem szabad eltérni! Kell segíteni másoknak mindig, minden helyzetben, de felelősen, átgondoltan. Ehhez kérjen bölcsességet az Istentől, és erőt ahhoz, hogy követni is tudja.
Kedves lelkiatya!
Egy hozzám közelálló személy nagyon megváltozott az utóbbi idöben.Nagyon elvan szállva önmagától.Ez a viselkedés forma nagyon sértö és bántó.Nem csak számomra,maások is tapasztalták ezt.És azon a véleményen van egy másik személy is,akivel ö a munkájából kifolyólag együttmüködik,hogy nagyon rossz érzés az amikor a másik önmagát tartja a legfontosabbnak,és nem figyel oda az ö érzéseire.A beszólásai,kiszólásai nem helyénvalóak.Nem tudom mi okozhatja nem volt ilyen,és ez a viselkedésforma nem áll jól neki,természetellenesen hat.Bár vannak ennek az embernek bizonytalanságai és a stressz is kihathat rá,talán okozhatja ez is.De ezzel a felfuvalkodott viselkedéssel,elfog távolitani magától másokat.Ön hogy látja ezt?Jogos-e figyelmeztetni és felhivni a figyelmét a viselkedésére?
Válaszát elöre is köszönöm!
Ha jó barátok (voltak), akkor igen. De nagyon jól válassza meg ennek a módját, idejét, még a helyét is. Van, amikor befogadó az ember, van, amikor nem. Félő, hogy ez az illető elvakulttá lett ebben az utóbbi időben, tehát nem biztos, hogy sikerül vele megláttatni, hogy hol a gond. De mégis próbálja meg, ne hagyja ebben a vakságban, mert valóban önmagának lesz ellensége ezzel a viselkedéssel - nem csak másoknak. Sokat imádkozzon előtte, hogy kapja meg a Szentlélek bölcsességét, hogy mit mondjon. Ha pedig beszélnek, legyen vele szemben nagyon határozott. Ne féljen, ez nem szeretetlenség. Amikor a szakadék szélén áll valaki, akkor rákiáltunk. Szinte ilyen helyzetben lehet ez az illető. Persze, hozzá kell tenni, az sem biztos, hogy most, egyetlen beszélgetésük eredményeképpen megváltozik. Lehet, hogy több ilyen hatásra, még egy kicsit több időre van szüksége, hogy ráébredjen, nem jó úton jár. Ezért kell a még több imádság.
