Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenöt meg kilenc? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy hogyan kell az olyan emberekkel viselkedni,akik tiszteletlenül viszonyulnak hozzánk?Az a benyomásom,hogy ha túl jó szándékúak vagyunk másokhoz,azt gyakran kihasználják,megpróbálnak eltiporni bennünket.Volt olyan megtapasztalásom,hogy megadtam másnak egy alaptiszteletet,aki barátnőnek mondja magát.Számos alkalommal meghallgattam,tanácsot adtam a problémáiban,amikor én kezdtem el valamiről beszélni közönyt és érdektelenséget mutatott,számos alkalommal is,és szinte állantó rendszerességgel a szavamba vágott,magáról kezdett beszélni.Amikor többen voltunk társaságban,szóvá tette,sérelmezte,hogy ő olyankor fölöslegesnek érzi magát,úgy érzi mi azzal a másik személlyel jól megvagyunk nélküle is,megfigyeltem,hogy ez mindig olyankor van ha nem ő beszél,hanem mi kezdünk el valamiről beszélni,más témákat érintünk,pedig előzőleg őt is meghallgattuk,mivel túlnyomőrészt az ő gondjai vannak ecsetelve.
Irtam,megajándékoztam a születésnapján is,amikor nekem volt születésnapom ő még egy rövid üzenetet se irt,utólag se köszöntött fel még szóban sem.Volt ez igy más üdvözletekkel is.A könyv is,amit kölcsön adtam neki,elég elhasznált állapotba került.Tudom,hogy mindig jót kell tenni másokkal,de szabhatunk-e határt a cselekedeteinknek?Hogyan lehetne helyes egyensúlyt találni,hogy mi is jót tegyümk másokkal,de közben a mi érzéseinket,önbecsülésünket se sértsék a másik ember tettei?Mire lenne jó és mire kell odafigyelni ilyen esetekben?
Válsazát előre is szivből köszönöm!
Kérdésére kimerítő választ majd a saját élettapasztalata fog adni. Valamelyest ehhez próbálok most én is hozzájárulni.
Az általános kérdését el kell választani a személyhez kötött helyzettől. Előbb ez utóbbiról írok. Az említett személynek nyilvánvalóan nagy szeretetigénye van. Talán az is lehet, hogy betegesen kielégíthetetlen. Vélhetően gyermekkorában nem kapott helyes és egészséges érzelmi nevelést, emiatt nem tud önzetlen lenni. Csak önmagára gondol, gondolatai csak önmaga körül forognak, a másik embert gyakorlatilag észre sem veszi. Ezt fontos tudni róla, és nem várhatjuk el tőle azt, amire képtelen. Lassú gyógyulásra van szüksége, amely körültekintő és hozzáértő bánásmódot igényel. Nem szabad haragudni rá, egyáltalán nem tudható, hogy ebben az önző viselkedésében mennyi a saját felelőssége. Szenved a magánytól, még ha sok ember veszi is körül.
Ugyanakkor nem szabad benne erősíteni sem ezt a vak önzőséget. Tehát az sem jó, ha teljesen ráhagynák ezt a viselkedést. Finom és tapintatos próbálkozásokkal kell ráébreszteni saját boldogtalanságának okaira. Nyilván ehhez is rengeteg türelem kell.
Az általánosabban fölvetett kérdésére azt mondom, hogy a szeretetből és figyelemből sohasem elég, de helyesen kell szeretni és minél mélyebb látással figyelni. Mindig azzal kell számolni elsősorban, hogy mi magunk mennyi kegyelmet, ajándékot kaptunk az Istentől. Ehhez képest sohasem tudunk eleget tovább adni. Ez mégsem jelenti önmagunk teljes felőrlését. Bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember mérlegelni tudjon. Minél bölcsebb az ember, annál többet elvisel. Az igaztalanságok nem tudják megingatni, hiszen megbecsülést nem vár el másoktól, hanem egyre inkább egyedül Isten fontos neki. Talán furcsa, hogy ezt mondom, de minél közelebb kerül Istenhez, annál jobban fogja látni, hogy mire van igazán szüksége a másik embernek. Nem az emberek buta követeléseit kell kielégíteni, hanem józanul meg kell látni, hogy mire van igazán szükségük. Ez a józanság - inkább: bölcsesség - a mértéke annak, hogy mit mikor mennyit adunk embertársunknak.
Kedves Lelki Atya! Azt szeretném kérdezni, hogy a szertartásaink során hányféle szentelt olajat használunk? Van egy, amit a keresztelés előtt alkalmazunk, és van a bérmálás krizma-olaja. De a kettő közül melyiket használjuk mirováláskor, és melyiket a betegek kenete kiszolgálásakor? Vagy ezek szintén különböző olajok? Azt is hallottam, hogy ortodoxoknál a krizma-olaj elkészítésekor az előző főzetből visszamaradt mennyiséget mindig belekeverik az új főzetbe, így a szent olaj anyagában is visszavezethető az apostolok koráig. Ez nálunk görögkatolikusoknál is így van-e, vagy ez a folytonosság azóta megszakadt? Válaszát előre is köszönöm!
Szertartásaink során többféle olajat használunk. Ezek közül kiemelkedik a műró, amely szentségi erőt közvetít. Ezt használjuk bérmáláskor, oltár-, templom- és harangszenteléskor, és még néhány rendkívüli alkalommal. Ennek az anyaga is merőben más: 33 féle különböző anyagból készítik, és a püspök áldja meg, szenteli Nagycsütörtökön.
A többi olajáldás anyaga egyszerű tiszta étolaj. Lehetőleg a legjobb minőségű, tehát gyakran préselt olivaolaj. A megszentelő imádságtól függ, hogy mire használják: keresztelésnél, betegek szentségénél, házszentelésnél, miroválásnál, stb.
A műrószentelésnél valóban szokás az előző éviből beleönteni egy keveset, mely pontosan azt fejezi ki, hogy ez a folytonosság egészen az apostolok koráig megy vissza. Ennek azonban inkább teológiai tartalma van, a gyakorlatban aligha nem igazolható. Annál is inkább, mivel a műrószentelésnek ez a szertartása jóval későbbi keletű, mint az apostolok kora.
Kedves Lelki Atya!
Nagyon nehéz kapcsolatba kerültem egy felettesemmel, aki többször bántóan, lekezelően bánt velem és már számtalanszor megsértett. Most két erős érzelem, gondolat harcol bennem: megbocsájtani neki és közeledni felé -ahogyan azt minden embernek kell Krisztus tanítása szerint- vagy pedig elfordulni tőle és "nem szeretni", de legalább elkerülni, hogy ne kelljen kommunikálnom vele. Mit javasol, mit tegyek, hiszen mindkét emóciót erősnek és jogosnak érzem.
Köszönöm szépen!
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Dani
Kedves Dani!
Nyilván nem kell magyaráznom, hogy melyik indíttatás honnan ered...
A tanácsom a következő. Vonuljon el egy kicsit félre, akár a saját lakásában is megteheti. Csöndben imádkozzék egy rövid ideig. Vagy a saját szavaival, vagy adott szövegű imával, ahogy jobban szereti. Ne az eldöntendő kérdést feszegesse, mert akkor ima helyett úgyis csak azt értelme dolgozna az érvek kereszttüzében. Engedje el ezt a kényszert, hogy most választani kell a két lehetőség között. A rövid és célirányosság nélküli imádság után (amely, mondom, lehet, akár egy odaadóan elmondott Miatyánk vagy egy Üdvözlégy is), hozza meg a döntését, hogy melyik az Úristen útja, és kövesse azt. Az imádság csöndje, lelkének lecsillapított állapota segíteni fog megtalálni a helyes utat.
Kedves Atya!
Mivel most ünnepeljük Palamasz (Szent?) Gergely főpap emlékét, ezért talán helytálló a kérdésem:
Az ortodox egyház tudtommal mindig szentként tisztelte őt.
A katolikus tanításban (legjobb tudomásom szerint) eretnekként említik őt.
Mi görögkatolikusok mégis tiszteljük őt? Akkor nem a katolikus tanítást követnénk? Ez mindenképp érdekes...
Egy kispaptól hallottam, hogy a zsolozsmás könyv 666. oldalának alján is úgy van feltűntve, hogy Palamasz Gergely officiumát nem vesszük...
A válászát előre is köszönöm,
Katalin (MeX)
Kedves Katalin! Ezt a kérdését még Nagyböjt második vasárnapja környékén tette fel, amikor Palamasz Szent Gergely tiszteletét tartjuk. A Katolikus Egyház nem tartja őt eretneknek. Egy bizonyos lelkiségi vita (hészükhazmus) miatt fogalmazta meg Nikolaus Nilles jezsuita kutató (1828-1907), hogy a katolikus egyházban nem szabad őt tisztelni. A történeti és teológiai kutatás ezt az álláspontot meghaladta, a tiltás idejétmúlttá lett. Az 1934-ben először kiadott Zsolozsmáskönyv valóban tartalmazza ezt a tiltást, de ma Magyarországon nem csak nem tilos, hanem kifejezetten ajánlatos ennek a nagy teológusnak és lelki embernek a tisztelete. Kicsit bővebb magyarázatot a Fórum-on találhat.
Kedves Lelkiatya!
Nagyböjti lemondásom az édességekre irányul (szerdán, pénteken persze húst sem eszem). Azt szeretném kérdezni, hogy vendégségben és vasárnap is tartani szokták ezt? Mindenki mást mond, van aki szerint vendégségben nem illik megbántani a vendéglátót. Mások azt mondják, mindenképp tartani kell a fogadalom betartását.Vasárnap tényleg nem szabad böjtölni, mivel a feltámadást ünnepeljük?
Köszönöm szépen a válaszát:Ilona
Kedves Ilona!
A kérdésére körültekintően kell válaszolni. Ezért is találkozik azzal a helyzettel, hogy "mindenki mást mond". Ez nem csak amiatt van, mert ki így, ki úgy gondolja - bár ez is igaz -, hanem azért is, mert nem lehet egyértelmű választ kimondani. Személytől és helyzettől függ, hogy mikor mit kell tenni. Még az egyiptomi atyák, a nagy böjtölők is fölhívják arra a figyelmet, hogy a testvéri szeretet adott esetben felülmúlja a böjt parancsát. Mégsem szabad emiatt teljesen elhagyni a fogadalmat sem.
Nagyon jól teszi, hogy az egyszerű szerda-pénteki hústalanság mellé azt is hozzáteszi, hogy nem fogyaszt édességet. Javaslom, hogy ezt vasárnap is tartsa meg. Föltéve, ha nem úgy fogalmazta meg kezdettől, hogy az édességtől hétköznapokon tartózkodik.
Azt is túlzás kimondani, hogy vasárnap nem szabad böjtölni. Nyilván a vasárnap egészen más, mint a böjti hétköznap, de azért jó, ha a böjti vasárnap is más, mint az évközi többi vasárnap. Tehát bizonyos megtartóztatást vasárnap is szabad és üdvös megtenni.
Fontos elv még a másik ember tiszteletben tartása. Erre is figyelni kell. Mégis, nem állíthatjuk, hogy mások jelenlétében nem kellene böjtölni. Ha ez komolyan zavarná, netán sértené a másik embert, akkor arra figyelemmel kell lenni. Ám nagyobb értékű cselekedet lehet, ha mások jelenlétében is vállaljuk böjtölésünket, s ezzel mintegy tanúságot is tehetünk mások előtt.
Kedves Lelkiatya!
Elvált református vallású férfi vagyok, volt templomi esküvőnk is református templomban, jelenlegi párom katolikus (neki ez lenne az első esküvője). Szeretnénk katolikus esküvőt, megoldható ez vagy akadályba ütközünk?
Köszönettel
P
Kedves P!
Ha első házasságát reformátusként kötötte, akkor - ha a menyasszonya is református volt - azt a Katolikus Egyház érvényesnek ismeri el. Ez akadályt jelenthet, hogy katolikus házasságot kössön. Javaslom, hogy keressék fel az illetékes katolikus papot, aki segít Önöknek házasságjogi szempontból feltárni a helyzetüket.
Kedves Lelki Atya, Kedves Szerkesztő!

Több magyar nyelvű Szentírás-fordításom is van, de egyik sem az, amit a liturgiában használunk. Szeretnék valamit megtudni a görögkatolikus fordításról, mikor ki készítette, és van-e köze az ortodoxok fordításához. Azt is kérdezném, hogy be lehet-e szerezni valahol (legalább az Újszövetséget és a Zsoltárokat) könyv formában, illetve az interneten elektronikusan. További kérdésem, hogy az oldalon naponta megjelenik az aznapi Olvasmány és evangélium. De egyben le lehet-e tölteni valahol az egész évi jegyzéket? Köszönettel: s
Kedve S!
Kérdésére a Szerkesztő válaszolt.
Tisztelt Atya!
Közel 8 éve van egy lelkivezetőm és egyben gyóntató atyám, de most valahogy úgy érzem, hogy kezdünk eltávolodni egymástól.
Nekem, nagyon sokat jelent az atya!
Lehet, hogy már nem akar a lelkivezetőm lenni?
Mi a teendő ilyenkor?
Van olyan, hogy a gyóntató atya eltanácsolja "gyermekét"?
Vagy csalódott bennem?
Köszönöm! Egy aggódó fiatal
Sajnos, van rá példa, hogy megromlik a kapcsolat a lelkivezető és a vezetett között. Ennek sok oka lehet, emberek vagyunk. Az is lehet, hogy a személyiség érlelődése során jutnak el olyan pontra, amikor váltani kell a lelkivezető személyét. Tudom, hogy ez gyakran fájdalmas, de az élet sok hasonló nehéz feladatot állít elénk. Ilyenkor legjobb, ha nyíltan meg tudjuk beszélni a lelkivezetővel. Ő akár tanácsot is adhat, hogy ki legyen az új lelkiatya. De ha ez nem lehetséges - ilyen is van - akkor viszont az ember a Szentlélek segítségét kérve maga keres új atyát.
Arra nem kell gondolnia, hogy csalódott volna Önben. Hiszen épp a lelkiatya az, aki talán legjobban ismer bennünket, hibáinkkal együtt. Ha eddig jól tudta segíteni, akkor nem lepődik meg semmi emberi gyöngeségen. Nem, erről nincsen szó. Alighanem az Ön lelki érlelődése eljutott erre a pontra. Ne féljen változtatni!
Tisztelet Lelkiatya!

A családunkban a fiútestvérem súlyos gondokat okoz.Vannak olyan időszakok amikor nagyon támad,pszichikailag nagyon tud terrorizálni,ez olykor tettlegességig is fajul.A napokban is nekem támadott és hátbavágott.Nehéz ezt hallgatni,elviselni a cinizmusát,nagyon megalázó dolgokat tud mondani,mások előtt is,sokszor bemocskol,főként engemet,elég rossz dolgokat mesélt rólam másoknak,amelyek nem igazak,kiforgatja a szavaimat,cselekedeteimet is,a vallásos életem miatt is rengeteg támadást kapok...volt úgy hogy édesapánkat is megfegyegette,hogy egyszer még megveri.Amit ő vesz a házba élelmet,vagy bármi mást azt magától értetődőnek tartja,hogy az övé.Ha megkérjük valamire,az normális,hogy ő nemet mond vagy nem segit,ha ő szorul segitségre,és nem kapja meg azt vérig van sértve.A barátaival,haverjaival szemben viszont nagyon gálánsan viselkedik.Ami az itthoni helyzetet illeti,a szüleink gondoskodtak-gondoskodnak rólunk,tanittattak bennünket,nyaralni is engedtek,amit az anyagi lehetőségeink engedtek,megvették,a testvérem gyerekkorunkban is volt,hogy olyan dolgot kért,amit nem tudtak rögtön megadni,szeret nagyzolni.Szüleinkkel soha nem volt bensőséges kapcsolatunk,sokszor inkább nem törődöm,közönyös hangulat uralkodott itthon,nem figyeltek ránk,szeretetüket nem mutatták ki,sokszor talán nem is biztak igazán bennünk,ha valami nem sikerült,rögtön lemondóan,pesszimistán álltak hozzá a dolgokhoz,ez nagyon tudja rongálni az önértékelést.Nehéz olyan dolgokat helyre rakni magunkban,amelyek hosszú évekig,évtizedig is bennünk vannak,érzelmileg blokkolnak bennünket-komplexusokká alakulnak.Hogyan lehetne hatékonyan kezelni ezeket a dolgokat és a testvérem magatartását.Sokszor már az is megfordult a fejemben,hogy jó lenne elmenni mindebből,ha adódna lehetőség.Válaszát előre is köszönöm.
Egy elkeseredett lány
Nagyon megértem elkeseredettségét. Bizony, nem könnyű ilyen családi körülmények között élni. Furcsának tűnhet, de azt tanácsolom, próbáljon meg elkerülni otthonról. Távolról könnyebb lesz szeretnie a szüleit. A testvérén változtatni emberi erővel bizonyosan nem fog tudni. Nagyon imádkozzon érte, hiszen csodák bármikor történhetnek. Amit leírt a családi helyzetükről, szüleik magatartásáról, az bizonyos fokig érthetővé teszi testvérének a viselkedését. Aki gyermekkorában kevés szeretetet kapott, az felnőttként nehezebben tud szeretni. Inkább az a csodálatos, hogy Ön ilyen tisztán tudja látni a helyzetüket. S éppen azért szenved, mert ennyire tisztán lát. Ez különösen is nagy kegyelem, amelyet köszönjön meg az Úrnak. Emellett pedig ismerje föl, hogy miért kapta ezt a fájó tisztánlátást. Ezzel az adottságával később is sokat fog tudni segíteni más embereken. Ehhez azonban szükséges, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt életformára leljen. A templomban, az imádságaiban biztosan sok erőt tud meríteni. Használja ki ezt is minél jobban.
Tisztelt Lelkiatya!
A véleményét szeretném kérni egy dologgal kapcsolatban. A férjem az interneten idegen nőknek irogat, akik flörtölgetnek Vele, és Ő válaszol Nekik. Már többször szóvá tettem, hogy ez engem nagyon bánt lelkileg, de annak ellenére csinálja! Nagyon szeretném tudni, Önnek mi a véleménye erről?
Köszönettel és tisztelettel, B.
Kedves B.!
Amit a férje tesz, az roppant veszélyes és káros.
Előbb arról beszélek, hogy mennyire hazug és gyümölcstelen az ilyen
kapcsolattartás. Ilyen módon egyáltalán nem lehet megismerni a másikat. Épp csak annyit mond, mutat meg magából mindkét fél, amennyit akar. Így nem lehet szó igaz emberi kapcsolatról. Viszont arra nagyon alkalmas, hogy ez, vagy ezek a virtuális kapcsolatok teljesen aláássák a valóságos kapcsolatokat. Hiszen azok sokkal nehezebben kezelhetők, rengeteg feladatot, feszültséghelyzetet hordoznak. Az ember lassan
belemenekül ebbe a virtuális világba. Így válik függővé, és egyre
inkább eltávolodhat a valós világtól. Sajnos, számtalan példa van
erre. Pszichológusok külön foglalkoznak vele, hiszen olyan, vagy rosszabb, mint az alkoholizmus. Idővel az ember valós kapcsolatai egyre inkább leépülnek.
Itt térek rá a kettejük viszonyára.
Amit a férje tesz, az valóságos házasságtörésnek tekinthető. Azzal
áltatja magát, hogy nincsen testi kapcsolat más nőkkel, de ezek a
hűtlenségek nem csak a testtel követhetők el. Sőt, elsősorban a
fejünkben történnek meg. Nemde azt mondja Jézus: Aki tisztátalan
szemmel más nőre néz, az gondolatban már paráználkodott vele. Ez már
azzal kezdődik, ha csak szavakkal flörtöl. Becsapja a másik nőt is, de
önmagát is, és a saját feleségét, családját is.
Mit is tehet?
Először is imádkozzék! Ne imádság nélkül akarja megoldani. Az
imádságban kérjen tanácsot a Szentlélektől, hogy mit kell tennie.
Majd gondolja át, hogy mint jó feleség, mindent megadott-e a férjének.
Nem azért menekül-e a számítógép monitorába, mert valami hiányzott
neki.
Ha talál ilyesmit, akkor igyekezzék azt pótolni. Minden
szemrehányás, tisztázási próbálkozás nélkül. Ha ezeket megtette, csak
akkor vegye elő komolyan a kérdést, és egy nagyon nyugodt beszélgetés
közben hozza elő. Beszéljenek róla higgadtan, őszintén, ne
vagdalkozva. Kezdje inkább bocsánatkéréssel, hogy ha valamit Ön nem
adott meg neki.
Ezen az úton remélheti, hogy visszatalál a férje az igazi világba.
Mindenesetre végig imádkozzon sokat, miközben ezeken ügyeskedik.
Én is imádkozom Önökért.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Egy közeli ismerősöm kérdését szeretném továbbítani. Szülei római katolikusnak keresztelték de nem volt a család túl vallásos szelemiségű, viszont görög szertartás szerint görögkatolikus vőlegényéhez ment hozzá, és azóta gyermekeiket is ebben a hitben nevelik, és kivétel nélkül a görög templomba járnak, az egyházközség buzgó tagja családjával együtt. Azóta pedig munkája révén még szorosabbra fűződött kapcsolata a görögkatolikus egyházzal.Hite pedig tulajdonképpen itt bontakozott ki. Saját bevallása szerint teljes mértékben görögkatolikusnak érzi magát. Ismeri, és szereti szertartásainkat, lelkiségünket. Viszont mivel római katolikusnak keresztelték, még mindig annak számít ha jól tudom. Azt szeretné ő megtudni, hogy pontosan kihez kell neki fordulni, és milyen kérelemmel, hogy rítust válthasson, és "hivatalosan" is görögkatolikus lehessen. Válaszát előre is köszönöm az ő nevében is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A házasságkötéskor a feleség automatikusan fölveheti a férje rítusát. Ezt akkor az anyakönyvbe is be kell vezetni, ez hitelesíti. Ha nem történt meg a bejegyzés, akkor nem változott a rítusa.
Más esetekben a rítus megváltoztatásához mindkét egyházmegye hozzájárulása szükséges. Értelemszerűen előbb a saját egyházmegyéjének püspökétől kell engedélyt kérni, amelyre, ha igenlő választ kap, akkor kérheti felvételét a másik rítusú püspök egyházmegyéjébe. Minthogy a házasságkötéskor egészen egyszerű bejegyzéssel is lehetett volna rítust váltani, ezért ilyen esetekben a püspök atyák általában minden további nélkül megadják az elengedő illetve a befogadó engedélyt. Ennek lebonyolításában a plébános vagy a parókus adhat segítséget.
Köszönöm Atyám, hogy megtisztelt válaszával (L.T) monogram, a 43 éves első áldozással kapcsolatban. Megindulok az úton, amelyet Ön is erősített bennem.



Imádkozom Önért, hogy egyre mélyebb gazdagságot éljen meg ezen az úton.

Kedves Lelkiatya!

Olvastam, hogy a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye évfordulójára centenáriumi bélyeget bocsátott ki. Szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy én is vásároljak bélyeget?

Köszönettel: S.
Kedves S.!
A Szerkesztőnek továbbítottam kérését, ő fog válaszolni rá.
Kedves Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát! A keresztlevelemen görög katolikus szerepel, csak a római katolikusokhoz jártam hittanra és így bérmálkoztam is ott. De édesapám is görög kattolikus volt. Nekem ez azért nagyon fontos, mert itt megtaláltam a gyökereimet és nagyon büszke vagyok rá, hogy görögkatolikus vagyok!
Tisztelettel: Balázs
Kedves Balázs!
Ez esetben valóban bizonyosak lehetünk abban, hogy Ön görögkatolikus. Tanácsolom, hogy ezt a belső örömét használja föl arra, hogy haladjon tovább annak megértésében, hogy mit kapott ezáltal Ön az Úristentől. S vele azt is, hogy mit vár Öntől az Úr. Minél inkább rátalál erre, s természetesen minél inkább követi ezt a belső utat, annál teljesebb, annál boldogabb életet élhet.
Kedves Lelkiatya!
Az egyik előttem való kérdezőnek szeretnék segíteni, aki azt kérdezte, hogy a Fő utcában mikor van gyóntatás. Ezt közvetlenül az egyik kisegítő atyától tudom, hogy minden vasárnap a 11.00-kor kezdődő Liturgia alatt van gyóntatás. (Az igaz, hogy nem az elejétől, de lehet látni, mikor az exparókus bemegy gyóntatni.)
Nekem is lenne egy fontos kérésem: nem lehetne feltenni akár erre a honlapra, hogy a Rózsák terén mikor és ki gyóntat? Régebben ez fent volt az ő honlapjukon, de mostanában úgy látom, hogy el kell menni a helyszínre és megnézni a faliújságon a kiírást. Az Internet világában nekünk fiataloknak gyorsabb a tájékozódás, ha valami fel van rakva a weboldalra.
Üdvözlettel:
Egy pesti hívő
Köszönjük a segítséget és a jó tanácsot. Remélem, sikerül megfogadni.
    ... 356 357 358 359 360 
361
  362 363 364 365 366 ...