Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Az lenne a kérdésem, hogy miért vagyok én néhány embernek szálka a szemében? Miért nem "állok nekik jó helyen"?! Van egy olyan ismerősöm, akit soha senki nem bánt, mindenkinek szimpatikus, soha alázza meg senki sem. Sokat gondolkoztam azon hogy akkor lennék én valaki, hogy ha lenne már barátom, meg már tudnék vezetni.....
Az a gondolat félrevezető, hogy akkor lenne valaki a többiek szemében, ha már tudna vezetni, vagy már lenne barátja ? gondolom: udvarlója. Soha nem azzal tudjuk magunkat elfogadtatni, amit teszünk, hanem azzal, amik vagyunk. Ha be akarna lépni abba a versenybe, hogy bizonyos dolgok elérésével vívja ki az emberek elismerését, rokonszenvét, akkor egész életében kudarcra volna ítélve. Nézze meg, vannak, akik alig tesznek erőfeszítést, mégis mindig sikeresek, vannak meg, akik megfeszítetten dolgoznak, mégsem ismerik el őket. Nem érdemes, nem szabad az emberek elismeréséért versenyt futni. Hiábavaló.
Első és legfontosabb dolog, hogy Ön önmagát fogadja el. Ne azt nézze, hogy milyen hiányosságai vannak, hanem azt, hogy mi mindent kapott az Úr Istentől. Ha azt mondaná, hogy semmit, vagy keveset, vagy kevesebbet, mint mások, az nagy hálátlanság lenne Vele szemben. Igenis, sokat kapott Ön is, csak föl kell fedeznie ezeket az értékeit. Azt az embert fogadják el mások, aki önmagát el tudja fogadni. Azt értékelik mások, aki önmagát, jobban mondva, az Isten neki szánt ajándékait látja, értékeli, megbecsüli. Ezek a magabiztos emberek. Bár keresztény nyelvezettel jobb úgy fogalmazni, hogy Istenben bizonyosak, Aki bennük él. Erre törekedjék elsősorban! Fedezze föl, fogadja el, szeresse meg önmagát. Akkor fogja tudni ugyanezt megtenni másokkal is.
T.Lelkiatya!
A következőkben szeretnék tanácsot kérni. A lányom a közelmultban kötött házasságot.Az utoló időszakban derültek ki a vőlegény részéről olyan dolgok, amelyeket kezdetektől fogva eltitkolt a lányom elől, igy a betegségéről sem beszélt, /epilepszia, állandó gyógyszert szed/továbbá az ebből adódó idegi problémái, amelyeket csak nagyon nehezen tud elfogadni.Nagyon tartok tőle, mint szülő, hogy nem teljes elfogadás, döntés volt a lányom részéről a házasság mellett.Ugy gondolom, hogy nem ismerték meg egymást eléggé, mivel együtt nem éltek, tul rövid volt az az idő, ami alapján jobban megismerhették volna egymást. Szentségi házasságot kötöttek, csak a Jó Isten tudja, hogy mi lesz a további az életükben.Jelenleg, mint szülő nem tudok megnyugodni, csak imádkozni tudok értük, többet már ugy érzem nem tehetek a lányom házasságáért. Kérem szíves tanácsát, hogy mit javasol, hogyan tudok ebbe a helyzetbe belenyugodni, és a házasságukat, ha már megkötetett elfogadni, és a lányomat is biztatni az elfogadásra, a belenyugvásra. Köszönettel:Márta
Kedves Márta!
Alapvetően jól viszonyul ehhez a nehéz helyzethez, ami mindenképpen biztató. Így merem én is megfogalmazni az első gondolatomat, amellyel nem megbántani akarom, csak a figyelmét fölhívni. Legjobb, ha ebbe a kérdésbe nem szól bele, hanem hagyja, hogy a leánya oldja, küzdje meg ezt a dolgot. Ugyanis egy édesanya szinte minden esetben más, jobb férjet szeretne a lányának, mint ami adatik. Ez természetes is, nem részletezem. Így, még ha úgy érzi, oka is van az aggódásra - ahogy leírta, valóban nem egyszerű a helyzet -, az Ön bárminemű közbelépése óhatatlanul arra terelné a kedves leányát, hogy inkább meneküljön ki ebből a kapcsolatból. Ez pedig semmiképp sem volna helyes hozzáállás. Igenis, van esély arra, hogy még a vejének e gyöngeségeivel együtt is szép házasság kerekedik majd. Legfőként ezért imádkozzék. Ha idővel netán mégis másként alakulna a helyzetük, elég lesz majd akkor újra gondolni és keresni a megoldást. A szentség csodát művel, ha akarunk vele együttműködni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Lehet, hogy furcsának tűnik, de nekem lelki gondot okoz sok kérdés az egyházunkban, melyeket nem tudok senkivel megbeszélni. Például a liturgikus dallamvilágunk. Voltam Szent Efrém koncerten. Meglehetősen kiábrándultam. Miért van arra szükség, hogy majmolunk? Miért van az, már II. János Pál Pápa pócsi látogatása óta, hogy egységesíteni akarják a dallamokat? Gyermekkoromban annyira szerettem elmenni szüleim falujába liturgiára, olyan csodálatosan énekeltek, rengeteg hajlítással, s most azt sem tudja a közösség, hogy hogyan énekeljen. Ha a pap nem vezeti őket, már nem is énekelnek talán. A "hajlítás a nép szeretetének jele" hallottam egy szakembertől, s most azt látom, hogy ezt teljesen, fentről irányítva el akarják törölni. Mi az, hogy görög katolikus hagyomány? Volt nekünk, s most lábbal tiporjuk, hogy másokat majmoljunk. A magyar népre amúgy is jellemző, hogy nem fogadja el saját kultúráját, hanem mindig másokat majmol. Most éppen az ortodoxokat (ez csak sejtés, látva a liturgia változását), korábban a római katolikusokat. Lehet, hogy a görög katolikus egyházunk: "kicsit savanyú, és kicsit sárga" de mégis a miénk. Nem? Miért akarjuk, hogy más legyen? Milyen szép lenne, s az lenne az igazán művészi, ha kiállna a Szent Efrém, s azt mondaná: "most elénekeljük a a Szent Istent abodi vagy kányi dallamon. Na, az lenne a nagy szám, hiszen akkor felfigyelnének a hallgatók, s megnéznék, hogy hol van Abod vagy Kány a térképen. Ismerjük meg, hogy mink van - ha van még egyáltalán - csak ezek után kellene újat, mást mutatni. Nem így van? Mi a terv? Ezekre szeretnék választ kapni.
Köszönettel: T.
Nagyon sok kérdést tett föl, s az egész kérdéskör önmagában is igen összetett. Megpróbálok minél tömörebben válaszolni, amely éppen ezért nem is lehet teljes körű, mindenre kiterjedő.
Meglep, hogy a Szent Efrém kórus koncertje azt a gondolatot szülte Önben, hogy ők, vagy a görögkatolikus egyházunk majmol valamit vagy valakit. A Szent Efrém kar repertoárja igen gazdag, nagyon sokféle kórusmuzsikát énekelnek. Egyebek között céljuk, hogy a keleti egyházak zenei világát is megismertessék a magyar emberekkel. Ez nem egységesítési törekvés, hanem annak bemutatása, hogy ez a zenei kultúra mennyire gazdag és sokrétű.
Ehhez nem szorosan kapcsolódik a templomainkban folyó énekkultúra alakulásának kérdése. Attól félek, hogy inkább a tapasztalható hanyatlásnak az eredménye, hogy templomainkban nem olyan szép az ének, mint régebben. Ma már jóval kevesebb a jól képzett és elkötelezett kántor él a közösségeinkben, mint régen. Ezt fölismerve született meg a döntés, hogy megújítsuk egyházunkban a kántorképzést. A Szent Atanáz Főiskolán létesített Kántorszak egyik fontos törekvése, hogy földolgozza és ismertté tegye az egyes egyházközségek saját dallamvilágát, dallamkincseit. Nem célja tehát az egységesítés. Ugyanakkor, éppen gyakorlati okok miatt fontos, hogy le lehessen jegyezni, kották alapján meg lehessen tanulni a dallamainkat. Ehhez szükséges a dallamok vizsgálata, gondozása. A Szent Atanáz Főiskola gondozásában idén megjelent Kottás tankönyv több dallamváltozatot is közöl, régebbieket és újabbakat is. Természetesen nem lehet mindet összegyűjteni, mindet lejegyezni. Legalábbis ennek a könyvnek nem ez a célja. De a kántorképzés kifejezett előírása, hogy minden képzett kántornak tudnia kell az otthoni saját dallamot is és a lekottázottat is - lehetőleg a variánsokkal együtt. Hol itt az egységesítés?
A Szent Efrém kórus gyakran kimegy énekelni a legkisebb falvakba is. Ritka erénye egy ilyen ismert és elismert kórusnak.
A terv az, hogy a templomi és egyéb helyeken alkalmazott liturgikus éneklésünk minél szebb legyen, minél lélekemelőbb, szépsége folytán pedig minél inkább méltó az Isten dicséretére. Ez nem megy magától, ennek érdekében sokat kell dolgozni kántoroknak, kántorképző szakembereknek de a híveknek is.
Tisztelt Lelkiatya!!!! Mélységesen felháborít,hogy a falunkban,az önkormányzati választás elött a papunk teljes mértékben kampányba kezdett a polgármesterasszony mellett! Esténként járja az utccákat,az egyházi intézményében pedig szó szerint most mindent osztogat ,hogy az embereket maguk mellé tudják állítani!!!!Az óvodából viszik a megmaradt ételt és a gondozónökkel,pedig küldi az embereknek kifelé,eddig miért nem tette? Az lenne a kérdésem hogy Ön szerint lehet e egy papnak ennyire felvállalni a hovatartozását?Miért nem az egyház dolgaival foglalkozik,hiszen egyre üresedik a templom!!!!! Nem az összetartást segíti,hanem gyülölködést!!!!Köszönöm válaszát!!! L.E
Nem rejtem véka alá, hogy paptestvéreim igen nehéz helyzetben vannak a politikai kampány idején. Természetes, hogy mindnyájunknak van saját meggyőződése, amelyet meg is oszthatunk mással, s jogunk van másokat is figyelmeztetni, buzdítani, hogy a szerintünk helyes álláspontra jussanak. Ráadásul a vezető embereknek még felelőssége is, hogy a rábízottakat is hozzásegítsék a helyes látásmódhoz. Mit tegyen a pap, akire a lelkek üdvösségének felelőssége van bízva? A templomot és az egyházi intézményeket semmiképp sem használhatja fel saját álláspontjának terjesztésére. Ez visszaélés lenne a vezetői helyzettel és a lelki hatalommal. Hangsúlyozom azonban, hogy nem könnyű különválasztani önmagunkban az egyént, a társadalmi és az egyházi személyt. Mégis törekedni kell rá, ezért helyes az Ön figyelmeztetése.
Tisztelt Lelkiatya!
Tagja vagyok egy harmadrendnek.Amikor ott végleges igéretet tettem,azt éreztem
a szívemben,hogy szüzességre hiv az Úr.A harmadrendben az ?llapotbeli tisztas?gra
teszünk igéretet.Teh?t férjhezmenés lehetséges.Az igértet óta eltelt öt év.Most 42 évesen nagyon v?gyom egy mélyen hivő
katolikus t?rsa.Helyesebben arra,hogy Istenben boldogg?tegyek egy férfit.
Csak mindenki azt mondja,hogy az én koromban,m?r nem lehet komoly p?rra lelni.
A katolikus internetes p?rkeresés j?rható út ilyenkor,természetesen.m?ly k?rmelita belső im?val
kisérve?
Mivel nem tett szüzességi fogadalmat, ezért Isten iránti elköteleződése nem akadályozza Önt abban, hogy társat keressen.
Bevallom, hosszú időn át viszolyogtam a világhálón keresztül való társkereséstől, ám nemrégiben volt alkalmam megismerni egy nagyon kedves párt, kik mindketten elmúltak hatvan évesek és özvegységükben ilyen módon találtak egymásra. Úgy tűnik, tehát, hogy mégis lehetséges.
Hangsúlyozom azonban, hogy bár megjelent a lelkében ez a gondolat, azért ne minden egyéb törekvését vesse alá ennek a vágyának, hiszen ezzel együtt még sok más élő feladata is megmaradt.
Kedves Lelkiatya !
A Rózsafüzér húsz titka című mű elfogadható-e ?
Köszönettel
A.
Bár nem ismerem ezt a könyvet, de minthogy a Szent István kiadó adta ki, ezért lehet bízni abban, hogy a könyv a Katolikus Egyház tanítását követő, helyes lelkiséget hordozó imákat imákat tartalmaz.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon érdekel az angeológia.Melyik konyvet tudná nekem ajánlani,ami megbízható és nincsenek benne téves dolgok.
Koszonom szépen!
Anselm Grün, ismert bencés szerzetes több könyvet is írt ebben a témában.
Mindenkinek van egy angyala (Szent István kiadó)
A lélek ötven angyala(Szent István kiadó)
Angyalok könyve (ez a Szent Gellértnél jelent meg).
Kreeft Peter Angyalok és démonok - Mit tudhatunk róluk? (Szent István kiadó)
Javasolhatok még egy gyűjteményes kötetet, amelynek több szerzője is van:
Az angyalok (L'Harmattan kiadó).
Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek a munkahelyi rossz körülményekröl,hogy nehéz dolgoznom zajos,dohányfüstös helyen,ahol az emberek belevannak merülve a játék szenvedélybe ésahova jóformán csak férfiak járnak és az felel meg nekik,ha lazán viselkednek velük.Voltam azota szabadságon is,és nem jobb helyzet,a fáradságot ugyan kipihentem,de lelkileg lehúz ez a környezet,szenvedek ha itt kell lennem,és valójánban ettöl érzem magam fáradtnak.Próbáltam ezekkel az emberekkel beszélgetni,kommunikációt kialakitani,de nem megy...akármit mondok,két mondatban kimerül a kommunikációnk,a kolléganöimmel nem igy van.velük szivesen beszélgetnek,kávézgatnak velük.A két kolléganöm is jol megvan egymással,igaz egyikük nemsokára elmegy innen.Az is rosszul érintett,hogy valamiben itt nélkülem hoztak döntést,ami engem is érintett,és a kettöböl én vagyok itt az egyik állandó munkás.Ezt nem éreztem korrektnek,szóvá is tettem,hogy nem szép,hogy utoljára tudjak meg dolgokat,mivel a munkaidömröl volt szó.És még nekik állt feljebb,hogy szoltam.Ön a munkahely váltást tanácsolta egyszer.Ezen sokat gondolkodom,és ha arra gondolok,hogy nem kell idejönnöm szabadnak érzem magam.Viszont a kereset jól jön,kell a tanulmányaim befejezéséhez is,és jelenleg nincs más munka kilátásban,ami lett volna abból sajnos nem lesz semmi.Mondtam otthon is,hogy nem biztos,hogy sokáig jövök ide,és nem örülnek neki...nem minth engedném,hogy a szüleim beleszoljanak az életembe,de velük otthon ülni se lenne jó,nincs bensöséges és túl jó kapcsolat közöttünk.Ön szerint mi lenne a jó megoldás?Minél hamarabb meghozni a döntést és menni a bizonytalanba vagy várni még egy kis ideig?Tanácstalan vagyok...
Válaszát elöre is köszönöm!
Bizonytalan helyzetbe ne lépjen! Erre semmi sem kényszeríti, s az ilyet, ha csak lehet, kerülni kell. Korábbi javaslatom is arra irányult, hogy keressen új munkahelyet. De úgy ne hagyja el a mostanit, hogy nem tudja, hová megy utána. Ez a mostani helyzet is sok tanulsággal szolgál, figyeljen rá, ne mulassza el ezeket. Amíg a Jóisten úgy látja jónak, s nem változik az élete és itt kell lennie ezek között az emberek között, addig igenis törekednie kell, hogy megszeresse őket. Nem kell hozzájuk igazodni, rájuk hasonlítani, de meg kell tanulni így is elfogadni, szíve mélyéből elfogadni és szeretni őket. Alighanem ezen a téren még van mit fejlődnie. Így feladatnak tekintse ezt a helyzetet, amelyből nem kimenekülnie kell, hanem beletanulnia - elsősorban lelkileg. De ha mindezek közben keres munkát, azt jól teszi. S majd akkor lépjen, ha az valóban továbblépés lesz az életében.
Tisztelt Lelkiatya!
2004-ben volt görög katólikus esküvőnk. Sajnos a házasságból gyermek nem született, ezért elváltunk. Immáron 10 éve. A polgári bontóper 2006-ban megtörtént.
Azt szeretném kérdezni tisztelettel Öntől, miután újraházasodtam 2013-ban, mi a járható útja, hogy előző házasságomat érvénytelenítve, mostani polgári házasságomat Isten színe előtt is érvényesíthessük.
Válaszát előre is megköszönve,
Tisztelettel:
K. J.
Kedves J.!
Az első házassága érvényességének vizsgálatát az illetékes egyházi bíróság végzi el. Legegyszerűbben a saját parókusán keresztül indíthatja el ezt a folyamatot. Ha ilyen sajnálatos dolog történt, hogy házasságkötésük után igen hamar, 1-2 évre rá már elváltak, ilyen esetekben a vizsgálat főként arra irányul, hogy vajon valóban megismerték-e egymást, igazi elköteleződés történt-e az esküvőn. Persze, más okok is szóba jöhetnek. A parókus atya majd tájékoztatni fogja a további szükséges lépésekről. Ha a vizsgálat eredménye szerint az első házasságkötésük érvénytelen volt, akkor ez igazolja, hogy Ön szabad állapotú, és rendezhetik a mostani házasságukat. Ilyenkor már nem ugyanazzal az ünnepélyességgel szoktuk az esküvőt megtartani, hiszen inkább házasságrendezésről van szó, nem pedig ünnepélyes egybekelésről. Természetesen ennek a házasságrendezésnek feltétele az is, hogy a mostani párja is szabad állapotú legyen.
Tisztelt Lelkiatya!
Mire véljem azokat a katolikus templomokat, amelyekben koponyák vannak? Megdöbbentő volt látnom, hogy vannak ilyenek, mondhatni kitértem a hitemből. Létezik, hogy a katolikus egyház szereti koponyákkal díszíteni a templomot? Persze ezek nem Magyarországon vannak. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=69188
Íme, fenti linken láthatók a képek.
Nem kell ezen botránkozni. Egy bizonyos kor szokása volt, amely ma nekünk egészen idegennek tűnik. Főként kapucinus kolostorokban találunk ilyeneket, de látható néha ortodox templomokban temetkezési helyein is.
Az a magyarázata, hogy az embernek mindig emlékeznie kell a halálra. Memento mori! - mondja a latin mondás: Emlékezz a halálra! Úgy kell élnünk, hogy tudatában legyünk, bármelyik pillanatban meghalhatunk. Erre emlékeztetnek a csontok. Ugyanakkor ez az akkori kor tiszteletadása is volt az elhunytak iránt. Ma megtörténik olykor, hogy inkább meggyalázásnak számít, ha így bánnak a koponyával, emberi csontokkal. Ezért tűnik nekünk ennyire bizarr ötletnek. Ez akkoriban elképzelhetetlen volt. Kifejezetten a halottak iránti tisztelet és az élők figyelmeztetésének a szándéka vezette őket.
Kedves Lelkiatya !
Menyasszony voltam, mikor a kisfiam fogant. Így összeházasodtunk és aztán megszületett. Házasságon kívüli gyereknek számít-e?
Köszönettel
A
Szerintem nem, de nincs is jelentősége. Maradjanak együtt, szülessen még hozzá több kis testvér, s észre sem fogják venni, hogy a házasságkötésük dátuma és a gyermek születésnapja nem passzol.
Tisztelt Lelkiatya!
Úgy érzem, a legnagyobb igazság a világon a Bibliában a szeretet himnusza. Számomra mintha ez lenne a lényeg, amiben mindenre választ kapok. Jól érzem ezt? Egy kicsit olyan érzésem is van, mintha ez felülírná az egész Bibliát, mert sok igazság és tanulság van a Bibliában, de mintha a szeretet himnusz lenne a lényeg. Ön mit gondol Atyán?
Igen, lehet azt mondani, hogy a Szeretethimnusz (1Kor 13. fej.) az egész kinyilatkoztatás kvintesszenciája. Persze, más összefoglalókat is találunk. Például a nyolc boldogság (Mt 5,3-12), a két főparancs (Mt 22,37-40), az aranyszabály (Mt 7,12), vagy ez az egyszerű kijelentés: Isten a szeretet (1Jn 4,8b). Mikor melyik érinti meg jobban az embert. Alighanem most Önt éppen a Szeretethimnusz érintette meg. Töprengjen rajta még, mert további érdekes fölfedezéseket fog tenni benne.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A következo problémával fordulok T. lelkiatyához. Egy vasárnap reggel sürg?sségi fogászaton ki kellett húzni egy fogamat, mert majdnem teljesen letörött. Ezután elmentem római katolikus szentmisére,ahol áldoztam (egy szín alatt). Azt gondoltam, hogy a gyógyulást ez is elo fogja segíteni. Az áldozás után kb. egy fél órával viszont meggondolatlanul betettem egy gézt a seb helyére, és amikor kivettem, azután hirtelen eszembe jutott, hogy a gézt nem dobhatom el, hiszen még a Szentostya részecskéi rajta lehetnek. Azóta ?rizgetem, mit tegyek vele?
Ha úgy nyugodtabb a lelkiismerete, el is égetheti. De bizonyos, hogy nem kell attól tartania, hogy szentségtörést követett el. A kazuisztika azt tanítja, hogy addig hordozza az anyag Krisztus testét és vérét, amíg az állagában valóban kenyérnek és bornak volna mondható. A lenyelt szent ostya bármilyen nyomokat is hagy az ember szájában, az már semmiképp sem mutatja a kenyér, az ostyamaradékok látszatát. Főként nem fél óra múlva. Emiatt tehát egyáltalán nem kell aggódnia.
Kedves Lelkiatya!
Fogalmam sincs mit tegyek... A szüleim nem szeretnék elfogadni hogy szerzetes legyek. De én érzem hogy ez az utam, érzem hogy ezt szántan nekem a Jóisten. Semmiképpen nem szeretnének erről hallani. De engem a szívem mindennél jobban húz a hivatás felé. Mit tegyek a szüleimmel?Hogyan értessem meg velük hogy ez az én utam? Ha az ő beleegyezésük ellenére bevonulok a rendbe az bűnnek számít? Vétek a negyedik parancsolat ellen?
Kérem adjon tanácsot. Előre is nagyon köszönöm
Imádságos szeretettel,
Egy kétségbeesett fiú
Kedves fiatal barátom!
Igazán nem kell kétségbeesnie. Ha Önnek szerzetes hivatást szánt az Úr, akkor az szépen ki is fog alakulni, csak tartson ki benne. Bizonyára lesznek majd még más nehézségek is ezen életútja megvalósításában, de mindig fog hozzá elegendő erőt is kapni. Az a javaslatom, hogy írjon magáról kicsit részletesebben a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Azt senki más nem olvassa. Lehet, hogy ezen az úton több tanácsot is tudok adni Önnek.
Kedves Lelkiatya.
Olyan könyvet keresnék, amiben protestáns tévhiteket cáfolnak meg katolikus válaszok. Van ilyen? Előre is köszönöm.
Néhány könyv erről a témáról és alatta az elérhetőségük:
Scott és Kimberly Hahn: Minden érv Rómába vezet
http://www.stephanus.hu/termek/178
Theurer, Andreas: Miért ne lehetnék katolikus? Egy evangélikus lelkész illetlen gondolatai
http://szitkonyvek.hu/termek/2073
Keating, Karl: Amit a katolikusok valójában hisznek, 52 válasz a katolikus hittel kapcsolatos téveszmékre
http://szitkonyvek.hu/termek/352
Boda László: Hitünk önvédelme, Mai kérdések - mai válaszok
http://szitkonyvek.hu/termek/1387
Izgalmas kutakodást!
