Kedves Lelkiatya! Első szombaton mikor lehet gyónni Máriapócson? Most tudok elutazni oda. Szeretném letenni egy bűnömet, amely visszatérő. Itt szeretném megfogadni, hogy nem fordul elő többet.
Máriapócson folyamatosan van lehetőség a szentgyónásra. Éppen most szombaton egész nap ott vagyunk, de ha mégsem találna papot a templomban, akkor az árkádok alatti bejáratnál csengetve hamarosan fognak tudni segíteni Önnek.
Tisztelt Lelkiatya!
Egy kérdéssel fordulok önhöz,a történetem a következő: Görög katolikusnak kereszteltek. Tíz éve férjhez mentem egy római katolikushoz, római katolikus szertartás szerint. Sajnálatosan az én neveltetésemből kimaradt a vallásos hit így nem voltam sem elsőáldozó sem bérmálkozó . A férjemmel viszont szerettünk volna templomi esküvőt ez meg is történt és az azóta megszületett gyermekeinknek is szeretnénk megadni a katolikus vallás szerinti élet, értékeit.
A legnagyobb gyermekem elsőáldozás előtt áll. Megszületett a fejemben a gondolat hogy én is szeretnék gyónni és áldozni, (amit szülőként kötelességem is)
Kérdésem az lenne hogy római katolikus szertartás szerint én ezeket a szentségeket ezidáig nem vettem magamhoz most mire lenne szükségem és hova forduljak?
Köszönettel, Annamária
Kedves Annamária!
A Szentlélektől származik a gondolat és az indíttatás, hogy a gyermeke elsőáldozása kapcsán Ön is részesüljön ezekben a megerősítő szentségekben. Ennek nincs is semmi akadálya. Ennek részleteit, természetesen, valamelyik pappal kell megbeszélnie. Azt javaslom, hogy keresse fel a legközelebbi görögkatolikus atyát, és az ő segítségét kérve készüljön fel a szentgyónásra és szentáldozásra. Ezt követően pedig a család egységét szem előtt tartva éljék meg mindkét rítust.
Dicsertessek a Jezus Krisztust!
Kedves Lelkiatya, 55 eves vagyok, nem tudom, elmehetek e meggyonni es utanna megaldozni ha nem fejeztem be a hittant es nem voltam elsoaldozo?
Nyugodtan menjen el gyónni. Az atya majd segíteni fog Önnek, hogy mit és hogyan kell mondani. Valójában ez most egy nagy beszélgetés lesz, amelyben elmondhatja eddigi gondjait, nehézségeit. Persze, nagyon fontos, hogy ezekben senki mást ne vádoljon, csak egyedül a saját hibáit akarja feltárni. De mondom, ebben segíteni fog az atya. És majd a továbbiakat is ő fogja Önnek elmondani.
Lehetőleg még ezen a héten, Húsvét hetében menjen el.
DJK! Az Exarchátus honlapján a nagypénteki szertartásokról feltöltött képeken több egyházközségben is fekete felont viselt a pap. Ha nem tévedek, akkor Timkó püspök megtiltotta a fekete színű liturgikus ruhák használatát. Esetleg ez változott volna meg? Ha mégis lehet használni, akkor milyen alkalmakkor még? Köszönöm!
Talán tiltás sohasem fogalmazódott meg, inkább erős ajánlás a piros ruha használatára. Azt vélem, hogy ezeken a helyeken korábban is megmaradhatott a fekete ruha használata, csak korábban nem volt alkalmunk ezekről értesülni, mint most, a világháló adta lehetőségnek köszönhetően.
Kedves lelkiatya!
Mi a véleménye egészséges-e a lelkünkre nézve fenntartani egy olyan kapcsolatot,ahol a másik fél nem kivánja tisztázni a dolgokat,figyelembe se veszi az érzéseinket?Helyes-e csupán köszönés szintjére redukálni az ilyen kapcsolatot?Mert felszines beszélgetést fárasztó fenntartani,az kissé arra hasonlit,hogy megjátsszuk magunkat mások elött,meg lelkileg is fájó és megterhelö.
Válaszát elöre is köszönöm!
T.B
Mély, közeli kapcsolatot így fenntartani nem lehet. Egy ideig nem érdemes erőltetni a kibeszélést, a mély dolgok érintését. Érdemes ezzel várni. Ez nem színészkedés, hanem nagyon is természetes viselkedés. Ha arra van szükség, akár ki is lehet mondani az illetőnek, még ha kínosnak tűnik is, hogy Ön úgy érzi, az okozott sebek miatt most egy ideig nem tudna őszintén és zaklatottság nélkül beszélgetni, ezért jobb, ha nem nagyon találkoznak. De a szívében azért ne zárja ki annak esélyét, hogy idővel majd ez jobbra fog fordulni.
Kedves lelkiatya!
Van-e alapja annak,ha émelygö és nagyon nyugtalan,rossz érzést érzek valakinek a társaságában?Ezzel az emberrel volt már konfliktus közöttünk.Nem tudom mi okozhatja a ezt az érzést,de nagyon nyugtalanit,zaklatottá tesz.Nincs bennem akkora rossz érzés iránta,hogy igy érezzem magam.Lehet az az ember annzira rosszat akar,hogy ezt megérzem?Vagy a lelkem tiltakozik ellene?Vagy más dolog okozhatja?De ha nem vagyok a társaságában,nincs kontaktus közöttünk,akkor ezt nem érzem.Ön hogy látja és értelmezi ezt a dolgot?
Válaszát köszönöm!
Nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítania ezeknek az érzéseknek. Idővel csökkenni fog. Az vélhető, hogy az illető nem rokonszenves Önnek, s ezért a jelenléte feszültséget, nyugtalanságot ébreszt a lelkében. Ilyenkor imádkozzon érte, mondjon el egy fohászt, vagy valami más imát. Ezzel őt is segíti, és a lelke is megnyugszik közben.
Tisztelt lelki atya! Ugy erzem hogy egy olyan hazassagban elek amelyben en nem is letezem szinte, csak annyi hogy lelegzem, ami Igen nagy dolog szamomra. A sogornoim es sogoraim vezetik a hazassagunkat en nem tudom.
Mit tudok tenni,se veled se nelkuled.nagyon-nagyon fajt, faj a lelkem mindezek miatt.gyerekunk nincs. Olyan egyedul erzem itt magam, beszelgetni velem nehezere esett minding.valaki felhivott telefonon kb. 10 evvel ez elott hogy nem e akarok venni helyet a temetobe. S egeszen komolyan gondolta.
Főként akkor marad egyedül a házasságban az ember, ha távol él a saját családjától, esetleg külföldre kerül. Ilyenkor valóban nagyon nehéz közösségre találni, de azért nem lehetetlen.
Nem tudom, mit tanácsoljak, mert nem ismerem a helyzetét. Megvizsgálható, hogy helyes lépés volt-e hozzámennie ahhoz az emberhez, akit talán nem is ismert eléggé, hiszen, ezek szerint, alig beszélgettek. Ha még friss a házasságuk, akkor alaposan gondolkodjon el rajta, hogy ahhoz az emberhez ment-e feleségül, akit akart, vagyis, akit ismert. Mert ha úgy érzi, hogy becsapták, Ön sem ismerte a férje személyiségét, akkor erre az egyház is azt mondja, hogy nem érvényes kötelék. Magam is csodálkozom, hogy ezt mondom, hiszen mindig a házassági kötelék megtartása mellett kardoskodom, mégis úgy érzem, ezeket a súlyos kérdéseket is föl kell tennie, ha élni akar.
Ha azonban felelősen átgondolva azt mondja, hogy ez a kötelék érvényes, csak éppen csalódott a férjében, akkor ne a kimenekülésre gondoljon, hanem vállalja az életének ezt a nehéz keresztjét, imádkozzon minél többet, hogy maga az Úristen legyen a társa, a vigasza, és ebből erőt merítve próbáljon meg más embereken segíteni, ezzel alakítva hasznossá és elviselhetővé az életét.
Dicsőség!
Nem régen olvastam a honlapjukon, hogy aki megvallja Istent az emberek előtt, azt Jézus is megvallja mennyei Atyja előtt. És eszembe jutott, hogy a görögkatolikus papok nem járnak reverendában, de még csak kolláré sem mutatja a papi mivoltukat. Ruházatuk egyszerű trikó/ing és farmer/vászonnadrág. Miért? Jó ez így?
A püspök nem akar ebbe beleszólni, pedig dolga lenne! Fél, legalábbis tart a papoktól, pedig csak a néppel kellene foglalkoznia!
Ahogy a reverenda átalakul munkaruhává, úgy alakul át a hivatás is egy választott szakmává, semmi több!
Ezt kicsit sommás megállapításnak érzem, de van benne igazság. Én sok papot látok reverendában is. Bevallom, én is jobbnak tartom, ha a ruházatáról is látszik, ha valaki az Isten embere. De túlzásba sem szabad esnünk, mert az bizonyos, hogy nem ítélhetünk meg egy papot annak alapján, hogy hord-e reverendát vagy sem.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném tudni a véleményét a lelki vezetésről. Nekem nincs lelki vezetőm, és igazából nem is szeretnék egy másik ember előtt ilyen szinten megnyílni, még egy pap előtt sem. A gyóntató atya ajánlkozását is visszautasítottam, a gyónásban elmondok mindent, de ennyi. Soha nem tűrtem, hogy valaki bármiben is "vezessen", segítsen, tanácsoljon. A gyóntatótól sem várok tanácsokat, szabja meg az akármilyen kemény elégtételt, de a gondjaimat magam oldom meg.
Azt gondolom, nem kell mindenkinek lelki vezető. Vagy rosszul gondolom?
A lelkivezető nagy segítséget jelent abban, hogy az ember körültekintőbben lássa meg saját helyzetét. Ezt a lehetőséget visszautasítani nem bölcs dolog. Tanácsokat kapni, meghallgatni, elfogadni, ez is nagy segítség az eligazodásban. Senki sem gondolhatja azt, hogy mindent tud. Még a saját magáról sem. Igaz, hogy olyan közelről senki nem ismeri az embert, mint saját magát, de van, amikor kicsit messzebbről nézve kell bizonyos dolgokat megítélni. Erre az ember egyedül képtelen.
Ön vajon miért érzi úgy, hogy tűrnie kellene mások vezetését, segítségét, tanácsát? Hiszen a szenvedést, a rossz dolgokat kell tűrni, a tanácsokon pedig elgondolkodni kell. Ön valami ok miatt szenvedésnek, sőt, támadásnak érzi az esetleges tanácsokat. Ezen érdemes elgondolkodnia, hogy miért van így. Lehet, hogy éppen egy lelkivezető tudná jól megvilágítani.
Az én véleményem az, hogy mindenkinek szüksége van lelkivezetőre.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék az akolitus szolgálatról, egyházunkban (a keleti kereszténységben) mennyire jelenik meg ez a szolgáló rend, milyen egyházi szabályok jellemzik a tevékenységét, liturgikus megjelenését, öltözködését.. stb, ki hogyan válhat akolitussá?
Még egy kérdés: a dámóci szerzetesrendnek van-e úgynevezett világi un. harmadrendje, vagy a Bazilita harmadrend "gyűjtő" rendje a keleti szerzetesrendek világi segítőinek.
Üdvözlettel
Görögkatolikus egyházunkban alszerpapi rendnek felel meg az akolitusi szolgálat. Ezt előzi meg a felolvasói rend. Ezek az un. kisebb rendek.
Annak, hogy valaki alszerpap lehessen, a következő feltételeknek kell megfelelni:
betöltött 21. életév;
előzetes részesülést a bevezető szentségekben (keresztség, bérmálás, Eucharisztia);
példamutató, józan és a vallásgyakorlásban buzgó életvitel;
jó hírnév;
a klerikusokkal való példás együttműködési készség és a hierarchia iránti tisztelet és engedelmesség;
középiskolai érettségi, vagy a püspök megítélése szerinti megfelelő műveltség;
a saját parókus írásbeli ajánlása;
a liturgikus szolgálatokhoz szükséges jó hallás és énekhang;
legalább egy éves felolvasói szolgálat és
az előírt két éves képzés elvégzése.
Az alszerpap feladata a liturgikus könyvek előírásai szerinti szolgálatok végzése, valamint minden olyan egyházi tevékenység, mellyel parókusa vagy a püspök megbízza.
Alszerpap lehet nőtlen vagy nős férfi. Ez utóbbi esetében a kisebb rend felvételéhez szükséges a feleségének írásbeli beleegyezése.
A dámóci szerzetesrendnél nincsen harmadrend.
Kedves Lelkiatya!
Lelkem Húsvét előtt nem tud megnyugodni. Nem is tudom, hogy igazából a düh vagy a kétségbeesés van-e bennem.
Olvastam a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján, hogy lehetősége van bárkinek, aki megfelel a követelményeknek, hogy az egyházmegyénél, mint építészmérnök dolgozhasson. A jelentkezés leadási határideje április 23. A tegnapi nap megkérdeztem a parókus atyánkat, hogy tudna-e szívből ajánlani engem. Úgy gondoltam, hogy a Húsvét ideje alatt a családommal is átbeszélem a lehetőséget és beadom a jelentkezésemet, hátha a Szentlélek kegyelméből megkaphassam az állást, természetesen tudva, hogy több más ember közül kell választania püspök atyának. Azonban a parókus atya kijelentette, hogy az állás be van töltve. Ez teljesen érthetetlen számomra. Nem gondoltam volna, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegyében, mint keresztény közösségben létezik a protekció jelensége. Sajnálattal elszomorít és nagyon remélem, hogy imáim segítségével lelkem ismét nyugodt lehet.
Köszönöm, hogy meghallgatott!
Emiatt igazán nem kell aggódnia, főként nem szabad hagyni, hogy a Húsvét gyönyörű ünnepét ez megrontsa. Bizonyára valami félreértésről lehet szó. Utána érdeklődtem, és megtudtam, hogy az építészmérnöki előadói állás még nincs betöltve, továbbra is várják a jelentkezőket az eredeti kiírás szerint. Van azonban Egyházmegyénknek új főmérnöke, innen származhatott a félreértés.
Ne engedjük, hogy az emberi gyarlóságok, s az ebből származó gyanakvás, ítélkezés szembefordítson bennünket egymással!
Kedves Lelkiatya!
8. osztályos vagyok és egészen kis korom óta római katolikus
hittanórára járok. Sajnos amióta új tanárunk van egész órán filmeket nézünk és játszunk,többségében olyat,ami nem is kapcsolódik a hithez.
Nem csak erről van szó,hanem a tanár személyesen szégyenített meg az egész csoport előtt,mit sem törődve lelkivilágommal és érzékeny lelkemmel. A szüleim és én is azon gondolkodunk,hogy átiratkozom evangélikus hittanra. Elég jól ismerem az ottani hittantanárokat,a lelkészt és az egész családját,ők is engem. Tudom,hogy ők komolyan veszik a hit dolgait és ezt órán,közösségben is tovább adják.
Sajnos ezzel is van egy kis bökkenő:
Már nagyon kevés idő van az évből,nem tudom,alkalmas-e a váltás,
vagy vészeljem át ezt a kis időt.
A másik probléma,hogy van egy húgom,ő is abba az iskolába jár,
amibe én.Bár nekik más tanítja a hittant,nem akarom,hogy a csoportból való kilépésem futótűzként terjedjen az egyházközségben és végül a testvéremen csattanjon,aki még sokáig ide fog járni.
Ha átmennék az evangélikus hittanra én akkor is katolikus maradnék,szentmisére is járnék.
Egyedül nem tudjuk eldönteni ezt a kérdést...
Maga szerint is hittancsoportot kéne váltanom?
Köszönöm válaszát: Juli
Kedves Juli!
Valóban már egészen kevés van az évből. Ekkor már igazán nem érdemes váltani. De más miatt is megfontolandónak tartom ezt a lépést. Egyrészt jól látod, hogy ez másokra is erős hatással lehet, ezzel is számolni kell. Másrészt egy közösséghez tartozásban nem szabad csak azt nézni, ami nekem hasznos. Bár fontos, hogy a hittanon keresztül erősödjön, mélyüljön a hited, de az is sokat jelent, amit Te adhatsz a társaidnak, anélkül, akár, hogy ezt tudnád. Azt javaslom, hogy maradj meg a csoportodban, ugyanakkor nyugodtan tartsd a kapcsolatot az evangélikus lelkésszel és családjával is. A hittanról lehet más alkalmakkor is beszélni, beszélgetni.
Tisztelt Lelkiatya!
A válasza nagyon fontos és sürgős is...mert most hétvégén lesz a bérmálkozásom, felnőttként.
Azt tudom, hogy az ún. bevezető szentségek ingyenesek.
Viszont én mégis szeretném anyagilag támogatni azt a közösséget, amelynek a vezetője (az atya) kiszolgáltatja a keresztséget és bérmálkozást.
Ugyanakkor nem szeretném elrontani az ünnepet azzal, hogy anyagi dolgokról beszélnénk a szertartás előtt vagy után.
Ezért arra gondoltam, hogy egyszerűen a perselybe teszem azt az összeget,a perselypénzen felül, amelyet szeretnék felajánlani. Ez így megfelelő eljárási mód?
Vagy milyen megoldást tanácsol?
Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!
Minden szentségben részesülés ingyenes. Ezt Krisztus nyújtja nekünk.
Nagyon jó módot talált viszont arra, hogy kifejezze háláját az Úrnak. Így titokban is marad az adománya, és valóban annyit adhat, amennyit Ön gondol.
Sok kegyelmet a mostani új életéhez!
Tisztelt Lelkiatya!
Az Én kérdésem nagyon súlyos .Szó szerint hiszen Én 9 éve nem gyóntam ,most a Nagyhéten szeretném rendezni azt amit elmulasztottam de nem tudom hogy lehetséges-e . Bemehetek-e én a gyóntató helyre? Tisztelettel:Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Jöjjön, várja Önt Krisztus, hogy letehesse, odaadhassa neki a bűneit, ne szorongassa tovább magánál. Keressen mielőbb papot, hogy meggyónhasson! Ennek nincs semmi akadálya.
Tisztelt lelki atya ! Nagyon meg van bantva a lelkem es nincs akinek itt igazan eltudnam mondani a problemam, a bajom, nincs aki igazan megertene. Sajnos. Ugy meg van bantva a lelkem.
Azt javaslom, hogy írjon nekem a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott csak én olvasom, és szívesen írok választ.
