Kedves Lelkiatya!
Mit jelent Skapuláré medált viselni egy Skapuláré társulati tagnak?
A skapuláré eredetileg szerzetesi ruhadarab. Krisztustól kapott öltözetet jelent (a kármelitáknál Szűz Máriától kapott jel), amelyet a szerzetes állandóan magán hord és az Isten iránti elkötelezettségnek és hűségnek a kifejezője. Később harmadrendiek is viselhettek skapulárét, aztán világiak is, melyet csak a szerzetes adhat nekik, s amely az imádságra való elkötelezettségüknek a jele. Ma már áldozópap is adhat ilyet. Ennek még egyszerűbb változata a skapuláré érem. A hozzákapcsolódó ígéret szerint, aki állandóan viseli, az elkerüli a kárhozatot. Hozzáteszem, természetesen nem a ruhadarab vagy az érem viselése miatt, hanem a buzgó imádságnak köszönhetően, amelyre a skapuláré állandóan emlékezteti azt, aki hordja.
Tisztelt Lelkiatya! Szeretnem tudni mikor lesz az elsoaldozas Nyiregyhazan? valaszat elore is koszonom
Október 12-én.
Kedves Lelkiatya!
Templomban esküdtem, de sajnos elváltunk. Azóta másodszor is férjhez mentem, de nem gyóntam és nem áldoztam. Úgy tudtam, hogy az, aki elválik, a házasság szentségét megtöri és nem gyónhat, csak a közös gyónás alkalmával! A szent áldozáskor sem merek odamenni a paphoz. A mostani válaszokban azt látom, hogy ez lehet. Azt szeretném kérdezni, hogy ezt mi miatt gondoljuk rosszul? Köszönöm: Anikó
Az elválás szomorú ténye még nem zár el a szentségektől. Hanem, aki újra házasodott, de nem templomi esküvővel, az követne el szentségtörést azzal, hogy úgy áldozik, hogy közben nem megáldott házastársi kapcsolatban él. Önt tehát a második házassága akadályozza abban, hogy a szentségekhez járuljon. Természetesen, ha egyházilag rendezték ezt a második házasságot - amennyiben ez lehetséges - akkor részesülhet a szentségekben.
Kedves lelkiatya!
Nem olyan régen részt vettem egy keresztény találkozón,amely egy tölem távol esö városban volt megtartva.Másodszor vettem részt rajta.Egy növérrel beszéltem meg a részleteket.Ö jött ki értem,meg mindenkiért akik részt vettek a találkozon.Én néhány nappal korábban érkeztem mint mások,pihenés céljából.A növér sok mindenben segitett,a vele valo beszélgetések is sok mindent megvilágitottak számomra.De...sok furcsaságot is észrevettem a viselkedésében az irányomban.Például elkellett valamit intéznem a városban,és azt mondta nem tudja,hogy milyen irányba megy a busz,hol szálljak ki,kértem térképet is a vársohoz,azt mondta az nincs náluk.Pedig sokszor megteszi azt a távolságot,meg odavalosi.Azt is mondta intézzem el a jegyvételt a visszavezetö utra akkor amikor lesz a találkozon szervezett program a városba,az nem volt jo,mert akkor nem birta volna a programot követöen visszajönni.Végül megbeszélte egy növérrel,aki ment a városba hogy igazitson el.Ö ezt meg is tette.Ami rosszul esett,hogy ez az elözö növér,aznap kétszer ment a városba,két részt vevöőrt,és történetesen az autobuszállomásra ment ahova nekem is mennem kellett,és fájt,hogy ebben nem akart segiteni.Lett volna hely az autoban is.Sokat aggodtam emiatt,még meg nem oldodott.Fájdalmat okozott ezzel.Meg voltak más megjegyzései is,amik rosszul érintettek.Lehet nem akarta,hogy ott legyek...amikor elövettem egy belépöjegyet egy programra menert,rám szolt,hogy raertem volna elövenni a programon is,kérdeztem valamit az egyházrol ami nem volt világos,és lekezelöen válaszolt.Amikor mentem el,mondta köszönjek meg mindent a rendháznönek,mintha én nem értem volna fel ésszel ezt...Ilyesmik többször is elöfordultak.Segitett is sok mindenben,meg lelkileg is jo tanácsokat adott,de nem értem ezt a felemásságot a viselkedésében.Bántó volt igy is sok sérólés volt bennem,és rosszul érint hogy még egy ilyen helyen is kaptam belöle.Amikor elbucsuztunk kiszaladt a szamon,hogy köszönök mindent ami szép volt.erre ö azt mondta bocsássam meg ami nem volt szép.Ön szerint érdemes velük tartani továbbra is a kapcsolatot?
Nina
Kedves Nina!
Természetesen érdemes velük tartani a kapcsolatot. Ezek az érzések, sejtések, gyanakvó gondolatok semmiképpen sem jó tanácsadók. Egyáltalán nem lehet fölmérni, hogy ebből mi valós, mi az, ami alaptalan. Nem is érdemes velük foglalkozni. Az ember saját magát bünteti azzal, ha ezeken rágódik. Örüljön annak, amit kap, és mindenből igyekezzék tanulni. Persze, kapunk rossz dolgokat is az emberektől, akaratlanul is megbánthatnak. Még egy szerzetesnővér sem tökéletes. Ez, tehát, elkerülhetetlen. De ezeket is fogadjuk jó szívvel, ezek is a javunkra válhatnak. Sohasem szabad megsértődni. Az teljesen értelmetlen, nem vezet sehová, az ember csak saját magának árt vele. Ha egyébként lelkileg sokat kapott ott, miért ne menne el máskor is, s akkor már talán ezeket is jobban fogja kezelni.
Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye és a hivatalos egyhzi vélemények az. ún Mária Magdolna látnoknővel kapcsolatban, aki üzeneteket kap állítólag? Hiteles? Vannak tőle származó rózsafüzérek rózsafüzér könyvekben. Ezeket papok lektorálták. Ezeket a rózsafüzéreket lehet használni?
Annyi bizonyos, hogy ezt a sok mindent nem a Szűz Anya üzente. Nem értem, hogy ha valaki jámbor, szép dolgokat akar mondani, akkor miért találja ki, hogy ezek égi üzenetek. Amiket elolvastam, azok kegyes gondolatok, nem találtam benne súlyos tévedéseket, de helyette is inkább a Szentírás olvasását ajánlom. Nem tudom, hogy az Egyház adott-e ki nyilatkozatot ezen üzenetek hitelességéről, de ha igen, akkor vélhetően elítélte. Az ugyanis biztos, hogy nem hagyta jóvá és nem ajánlja senkinek. Valószínűbb, azonban, hogy nem is jelent meg hivatalos állásfoglalás róla.
A halálos (súlyos) bün mindíg valamilyen súlyos esetre vonatkozik, vagy kisebb dolgok is lehetnek halálos bünök? Pl. ha "lájkolok" a Facebook-on egy keresztényüldözés elleni tiltakozást, és ha ezt esetleg olyasvalaki is látja, akivel nem tarthatok kapcsolatot? Az utóbbi id?ben nem merek már semmit sem "lájkolni", iletve a legkisebb dolgokat sem megtenni, mert olyan aggályos lett a lelkiismeretem, és attól félek, hogy mindez halálos bün. Köszönettel.
Halálos bűnt nem lehet véletlenül elkövetni. Annak éppen az a lényege, hogy tudva és akarva súlyos dologban cselekszik valaki az Isten akarata ellen. Miért lett bizonytalan a tetteiben? Nincs mitől félnie! Óhatatlan, hogy követünk el hibákat, vagy olyan dolgokat, amelyeknek nem látjuk át minden következményét. Nem vagyunk mindentudók. Isten nem ezeket kéri számon, hanem a szívünk állapotát. Ő a szívet vizsgálja, nem azt, hogy mit vétettem. Azért ügyeljen arra, hogy milyen oldalakat látogat, hogy azok ne fertőzzék a szívét, ne gyöngítsék az Isten iránti szeretetét, hűségét. Amit jó lelkiismerettel kedveltnek jelöl, azzal bizonyosan nem vét senki és semmi ellen. Azzal üzenhet másnak, hogy ezt Ön fontosnak találja.
Tisztelt Lelkiatya!
Kérdésem a szokásos szeptemberi zarándoklat lenne Máriaócsra.Lesz e közös zarándoklat Máriapócsra, ha igen mikor pénteken vagy szombaton indul és pontosan mikor? Mi lesz a pontos utiterv?
Köszönöm!
Szeptember 5-én reggel 4 órakor indul a zarándoklat, és ugyanazon az úton megy végig, mint annak idején a Kegykép. Az odaérkező zarándokok imádsága este 6 órakor kezdődik a kegytemplomban.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megtudni Biró István Makói gk. lelkész email címét.
Parókia címe: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Postacím: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Telefonszám: (62) 211 328
elektronikus címe: makoigke@gmail.com
Figyelmébe ajánlom honlapunknak azt a szolgáltatását, amellyel könnyen megtalálhatja papjaink és parókiáink adatait.
közösségeink/parókiák
közösségeink/papjaink
Kedves Lelkiatya!
Mindig is nagyon érdekel a görög ritus.Érdeklődöm,hogy ott is van-e olyan a görög katolikus atyáknál,hogy "kései hivatás"?Tehát olyanra gondolok,aki 30-40 éves kor fölött,vagy még később dönt úgy hogy pap lesz vagy szerzetes?Merthogy a rómaiaknál is nálunk is a Világi Kármelben kitolódnak ezek a dolgok.Azt is megkérdezném,hogy a görögögnél a szeminárium elvégzése után van e valami korlát,hogy mennyi időn belül kell házasodniuk?Nagyon szépen köszönöm a válaszát előre is.
Üdvözlettel:Szent Arcról nev. Magdolna OCDS
Van, de talán ritkább, mint a római katolikusoknál. Legtöbben 18 éves korukban jelentkeznek a fiatalemberek.
Nincs határidő a házasságkötésre. Több olyan eset is van, hogy valaki elvégzi a szemináriumot, de nem talált még magának megfelelő párt. Ekkor kap bizonyos lelkipásztori feladatokat, és majd ha megtalálta élete (és hivatása) párját, a házasságkötés után lehet fölszentelni diakónussá, majd pappá. Az utóbbi időben jobban elkülönülnek ezek az események. A házasságkötés után leghamarabb fél évvel van a diakónusszentelés, majd legalább egy fél év vagy hosszabb diakónusi szolgálat után következik a papszentelés.
Tisztelt Lelkiatya! Nem értem, hogy miért élünk. Sokszor azt gondolom, hogy minden csak kémia, melynek hatásait nekem el kell szenvednem. Miért van az, hogy olyanba vagyok szerelmes, aki belém nem, aki belém az, az nekem nem tetszik. A kémiai folyamatok, melyek bennük zajlanak, azokkal kell folyamatosan felvenni a harcot. A harc pedig sokszor kudarcot okoz. Van, hogy annyira indulatos és dühös tudok lenni, hogy másoknak ártok. Ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja fékezni magában. Ez is kémia. Ha lefojtom, egy ideig megy, aztán kitör. Miért adta Isten ezeket? Olyan megpróbáltatások, melyeket nem lehet elviselni. Vagy becsavarodik az ember, gyógyszerekhez nyúl stb. Ezeknek mi értelme van? Olyat teszek, amit mindenki megjegyez, s ezután ez alapján ítél a társadalom. Elviselhetetlen. Olyan felesleges játszma ez az egész élet. És ezek után még egy plusz probléma a mérhetetlen lelkiismeret furdalás ami utána van, a kudarc stb. Megértem az alkoholistákat, drogosokat. Nagyon erősnek kell lenni, hogy az ember ne nyúljon pótszerekhez, amikor ilyen belső vívódásai vannak. Sok ember úgy éli le, hogy soha nem tudja meg, hogy milyen ez, nincs benne feszültség, nem tudja, hogy milyen a depresszió. És persze elítéli az ilyen embereket, mert soha nem élte át. Olyan igazságtalan az élet.
Az ember teste valóban a világ anyagából van, és ez tiszta kémia és fizika. De az ember nem csak ez! Az ember az Isten képmása, vagyis önmagára eszmélő személy. Benne a természetes élet kapcsolatba léphet a természetfölöttivel. Az emberi tudat nem csak az anyag jól szervezettsége, az emberi cselekvés nem csupán fizikai vagy kémiai reakció. Erre éppen az utolsónak jelzett, a plusz probléma az igazolás: a lelkiismeretfurdalás. Az ember lelke jelez, hogy felelős a tetteiért. Sajnos nem mindig vagyunk ura önmagunknak. Ezt tapasztaljuk. De ebben sokat fejlődhetünk. Jakab apostol is leírja, hogy mekkora küzdelembe kerül önmagunkat megfékezni (Jak 3,7-10). Nem könnyű dolog, de nem is reménytelen. Isten segítségével minden lehetséges. Szent Pál azt tanítja, hogy Isten nem ad nagyobb kísértést, mint amit el tudnánk viselni. A kísértéssel együtt az erőt is megadja (1Kor 10,13). Tanuljuk meg megtalálni ezt az erőt és élni vele!
Tisztelt Lelkiatya!
Évekkel ezelőtt halott prédikáció szavai csengnek a fülemben,
pontosan már nem emlékszem, de szó volt a vízről a tűzről és több más dologról, elemről. Bemutatásra került a jó oldaluk és a rossz is és a megjegyzés, hogy pl. "mert most a víz az Úr!"- víz oltja szomjunkat, a tűz melegséget nyújt...majd a víz elárasztja a földeket, a tűz leégeti a termést "mert most a tűz az úr!" Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét, hogy elérhető-e írásos formában, szívesen elolvasnám újra.
Sajnos nem tudok segíteni. Nem tudom, hol hangzott el ez a tanítás. Kerestem a világhálón, de nem leltem nyomára.
Dicsértessék!
Kedves lelkiatya az előzőekhez még kérdésként tenném hozzá,hogy aki elvált de egyedül él és vélhetöen tisztán az sem járulhat szentáldozáshoz?tisztelettel köszönöm válaszát.ildi
Nemrégiben hasonló kérdést tettek föl. Ez azt jelenti, hogy sokakat érint és érdekel. Sokan tévedésben is vannak ezen a téren.
Lehet áldozni annak, s kell is, hogy áldozzon az, aki elvált. Fontos feltétel a tisztaság, a rendszeres gyónás. Elég nagy fájdalom az, hogy nem élhet békés, egészséges házas kapcsolatban. Az Istennel való kapcsolatát annál erősebben kell építenie. Ebben óriási segítséget nyújt, ha a bűnbánat és az Eukharisztia szentségével él.
Tisztelt Lelkiatya!
Gondolkodtam, hogy írjam-e meg a problémám vagy sem, mit fog hozzá szólni, egyáltalán hogy fog hozzáállni a témához, de kitől kérjek mástól tanácsot ha nem öntől?
A tanács témája kifejezetten a "párkapcsolat" illetve pontosabban kifejezve "barátnőszerzés" ismerkedés.
Lehírom a helyzetem:
22 éves vagyok (férfi), még nem volt barátnőm és semilyen kapcsolatom a területen, szóval elég tapasztalatlan vagyok, viszont elég érett ahoz, hogy tudjam mit akarok. Egy fél éve elhatároztam, hogy tenni kell valamit ennek érdekében, mert ha továbbra is maradok "ugyan olyan" akkor ezzel baj lesz...megilyedtem, hogy egyedül maradok.
Elkezdtem imátkozni azért, hogy kapjam meg azt a fajta tudást/útmutatást
ami szükséges mindehez, és legnagyobb meglepetésemre olyan hamar megkaptam, hogy azt el sem hiszem! Megtaláltam azt az embert, aki elmagyarázza nekem a női-férfi dinamikát ingyen.
Elmondhatom, hogy ez az ember a példaképemmé vált, viszont nem mindenben értek vele egyet mert ellenkezik a keresztény hitvallással.
így hangzik a kérdés önhöz, amihez kérnék tanácsot:
- Mivel még mindig van bennem részben félelem a nőktől és egyáltalán az ismerkedéstől, érdekelne a tanácsa, hogy mi az a gondolatmenet ami könnyítene a hozzáállásomon.
Illetve még egy:
Mivel kértem, kaptam is! Tehát aki kér, annak adatik. Igen ám, de én olyan minőségűt/mennyiségűt tudást kaptam, hogy az nem egyezik a keresztény alapelvekkel teljesen, tehát ha csak azokat alkalmazom, akkor
cserben hagyom keretény magatartásomat, és letérek az útról.
A kérdés: - Hogyan tudom összehangolni a tudást amit emberektől kaptam azzal amit egyezik a katólikus hitvallásal? (ami normális határok közzé tartozik)
U.i.
A PickUp Artist témáról van szó, ami azt jelenti "ismerkedő művész" és a téma tanulmányozása által szert lehet tenni nagy tudásra, viszont az nem hagyatkozik pl. a bibliai/hitvallás alapelvekre hanem manipulálásra, a személy befolyásolására helyezi a hangsúlyt!
Egy kis eligazítást kérnék öntől, hogy mi a helyes-mi nem, vevő vagyok akármilyen cikk - bibliai rész - könyv elolvasására amit ajánl a témához kapcsolódóan.
Köszönöm a válaszát, és amit tanulok öntől azt tovább is adom a hasonló cipőben járó embereknek!
Feri
Kedves Feri!
Jól jelez a lelkiismerete, de kénytelen vagyok még erősebb figyelmeztetést megfogalmazni: Ezzel a módszerrel a sátán próbálja hatalmába keríteni!
Az teljesen természetes vágy, jogos igény, hogy szeretne kapcsolatot létesíteni. Ezt a vágyat próbálja rossz irányba téríteni a gonosz. Az Ön által említett módszer pontosan erre vezet. A nőfelszedés (bocsánatot kérek e kifejezésért a szépnem tagjaitól) szörnyen megalázó és méltatlan ahhoz a tiszta emberi vágyhoz, ami Önt vezeti. Így egészen biztosan nem lehet igaz kapcsolatot létrehozni és építeni. Legjobb, ha el is felejti, amiket itt összeszedett.
Vannak könnyebben és vannak nehezebben ismerkedők. Ez azonban egyáltalán nem minősíti magát a személyt. Ha eltanult módszerekkel akar kapcsolatot teremteni, akkor abba nem önmagát adja, hanem a módszert, s nem azt találja meg, aki Önhöz illik, hanem azt, akit a módszerrel levett a lábáról.
Az én tanácsom az, hogy a társkeresés ne okozzon Önben semmiféle félelmet, az nyilván nem segíti a helyes cselekvést. De oka sincsen a félelemre, hiszen még fiatalember. Bízzon Istenben, rendszeresen imádkozzon azért, hogy megtalálja azt leányt, akit Isten Önnek szán. Higgye el, ez nem csak erkölcsösebb, de hatékonyabb is.
Kedves Lelkiatya!
18 éves fiú vagyok és az érdekelne hogy hogyan lehetnék szerzetes? Ha jól tudom Magyarországon az egyetlen görögkatolikus férfi szerzetesrend a Bazilita rend Máriapócson (javítson ki ha tévedek). Hogy bekerüljek szerzetesrendbe meg kell felelnem valamilyen kritériumnak? Érettségi stb...? Vagy egyszerűen bevonulok és a rend tagja lehetek?
Válaszát előre is köszönöm
Ha már évszázadok óta élő szerzetesközösségeink lennének, akkor valóban ez volna az egyszerű módja: az ember elmegy a monostorba, együtt él a szerzetesekkel, beletanul az ottani életbe, az imádságba, és ha kitart hivatásában, no, meg a közösség is úgy látja jónak, fölveheti a szerzetesruhát és megfelelő idő elteltével szerzetessé szentelik. Nálunk valóban csak a bazilita szerzetes atyák élnek közösségben Máriapócson. Hozzájuk el lehet menni, az említett módon szerzetessé lehet válni. Létezik azonban egy másik férfi közösség is, a monasztikus szerzetesek, akiknek jelenleg nincsen önállú házuk, hiszen, akik voltak, azokból mind püspök lett. Vannak azonban már jelöltek, akik az ő monasztikus életüket akarják folytatni. Ha elegen lesznek, Isten segítségével az ő közösségi életük is újra indulhat.
A nővérek esetében már él mind a két fajta szerzetesség. Máriapócson vannak a bazilita nővérek, Dámócon pedig a monasztikus közösség.
Kedves Atya !
Nem győzök örülni, hogy engem gyötrő régi kérdéseimre,itt most sorra válaszokat kaphatok. Hálásan köszönöm ! Nem tudom vajon mennyire terhelem az atyát, de van még kérdésem, de nem sürgős !!
1.) Igyekszünk a teremtő akaratát teljesíteni, de persze a bűnre hajló természetünk miatt ez csak egy jó irány, de teljességgel nem megy. Hogy lehet, hogy az ősszülők bűne miatt milliárdnyi embernek kell igy bukdácsolnia ? Én nem tehetek arról személy szerint, hogy bűnre hajlik a természetem.Lehet hogy sokan nem inogtak volna meg úgy ahogy az összülők pld.
2.) Szörnyűnek találom Jézus kinszenvedését és halálát.Én ezt nem akartam ! Sokszor lenyom ez a megváltásunkért tett rettenetes áldozat.
De ha a mennyei Atya nem is igy képzelte, a megváltásunkat ők gondolták el ! Atya,Fiú,Szentlélek. Emiatt sokszor kell a hivőnek szégyellnie is magát, szinte megalázottan.
3.) Krisztus a kereszthordozását megváltásunkért vállalta.De kéri, hogy ha követni akarjuk mi is vállaljuk keresztjeinket. Némelyik keresztúti elmélkedés szó szerint irja, hogy "örömmel vállalom keresztemet". Ezért én más kereszuti elmélkedést választottam, mert hazudni nem akarok.Háááát mert őszintén szólva bennem ez konfliktust okoz.Teszem, de nem örömmel, és furdal a lelkiismeret ezért. Én pld. mint szülő nem kivánom, hogy a gyermekem is szenvedjen úgy valamivel amint én.Bocsánat a méltatlan összehasonlításért, de csak világossá szeretném tenni,min kinlódom.
Köszönöm !!
1. Nagy titok ez. Alapvetően nem tudjuk megérteni, hogy miért éppen ilyen világot alkotott az Isten. Mégsem történetileg kell elképzelni a dolgot, arra gondolni, hogy pechesek vagyunk ezekkel az ősszülőkkel, mert ha ők egy kicsit bölcsebbek lettek volna, akkor nem ülne rajtunk ez az átok. Valamiképpen közös felelősségünk a rosszra hajló természet. De okosabb nem ebből a szempontból közelíteni a kérdést. Nem azt feszegetni, hogy ki mennyire hibás, az ősszülők, mi vagy a Jóisten, hanem, hogy mivé válhat a rosszra hajló természet, hogy mivé alakítja a Mindenható Isten a bűnt.
2. Ki előtt kell szégyellnie magát a hívőnek? Az emberek előtt? Ez azt árulja el, hogy az emberek tetszése, elképzelése fontosabb, mint az Isten gondolata. Valóban botrány, hogy mi egy megfeszített embert imádunk, ezt Szent Pál sem titkolta (
