Jaj, azt semmiképpen! Menjen áldozni minél gyakrabban, mert annak gyógyító ereje van. Kezd erősödni Önben egy lelki betegség: az Isten irgalma iránti kétség. Ez, persze, inkább kísértés, mint valódi betegség, de ha nem áll neki ellen, akkor elhatalmasodhat. Elhiszem, hogy bűnösnek érzi magát, nyilván joggal. De kérdem én, mi a nagyobb: az Ön bűne vagy az Isten irgalma? Nem tarthatja önmagát annyira bűnösnek, hogy azt kellene gondolnia, ezt már az Isten irgalma nem múlja felül. Valóban arcpirító, megszégyenítő az Isten irántunk való szeretete, hogy a legszégyenteljesebb bűneinket is egyetlen, szentgyónásban kimondott -bánom- szóval egész egyszerűen eltörli, megsemmisíti. Kedves Testvérem! Ez éltet, ez tart életben bennünket! Azt is helyesen érzi, hogy ha rendszeresen gyónik is, az Szentáldozáshoz méltatlanul járul. De vajon el tud képzelni olyan helyzetet, amikor megérdemli?! Amikor úgy állhat oda, hogy lám, most joggal veszem magamhoz az Úr Jézus Testét? Nem, ilyen soha nincs. Előtte bűnbánatot tartunk, és hálás szívvel vesszük magunkhoz ezt a csodálatos, kimondhatatlan erejű ajándékot.
Az Ön növekvő bűnbánata lehet jó jel is. Lelkileg előre haladva, az Istenhez egyre közelebb kerülve egyre inkább érzi, hogy mennyire bűnös. De ezzel együtt látnia kell azt is, hogy az Isten ennek ellenére mondhatatlanul szereti Önt, és arra vár, arra vágyik, hogy Önnel egyesülhessen az imádságban, a Szentségben, hogy átadhassa Önnek Önmagát. Ne vonakodjék befogadni Őt!

Hogy hogy is történik odaát, ezt nem tudom pontosan. Az bizonyos, hogy minden ima meghallgatásra talál. A szentekhez intézett imádságunk is az Istenhez száll, nem lehet olyan mennyei ügyintézés, amiből Ő - hogy úgy mondjam - kimaradna. Ezért az átpattintás kifejezést sem tartom szerencsés megközelítésnek. Nem hiszem, hogy a Jóisten bizonyos ügyeket kiadna egyes szenteknek. Ez csak innen, a mi világunkból megközelítve látszódhat így. A szentekkel való barátságunk gazdagabbá teszi az Isten-kapcsolatunkat, érzékelhetőbbé teszi irántunk való szeretetét, foghatóbbá teszi az egyházi közösségünket. Bármilyen formában imádkozunk is a szentekhez, az mind célba ér. Hogy aztán odaát hogyan folytatódik az ima és rá feleletül a kegyelem útja, ezt nem érdemes firtatnunk.

A bérmanevet nem szoktuk külön jegyezni. Mégis, legtöbbször bekerül a Kereszteltek Anyakönyvébe második névként. Van rá példa, hogy ha a bérmálás a kereszteléstől külön történik, és a tudatos bérmanév választást szeretnék rögzíteni is, akkor külön kérésre ezt a nevet is beírják, ekkor is második névként az Anyakönyvbe.
Ha erre később külön szükség volna valami ok miatt, akkor a keresztlevél kikérése nyomán láthatóvá válik a második, azaz a bérma név.

Sikerült megtudnom, hogy vasárnaponként de. 10 órakor van Szent Liturgia Szentendrén a székesegyházban. Télen ugyanebben az időpontban tartják a Liturgiát, de nem itt, hanem az Örömhírvétel (Blagovescsenyszkaja) templomban.
A Katolikus Egyház szükség helyzetben engedélyezi a szentségek vételét az ortodox egyházban, hiszen lényegileg ugyanazt valljuk róluk. Viszont jó tudni, hogy az ortodoxopk ezt nem engedik. Ha megtudják, hogy valaki katolikusként szeretne gyónni vagy áldozni, akkor többnyire elutasítják. Ezért az ő teológiai felfogásuk tiszteletben tartása miatt jobb, ha inkább mi magunktól tartózkodunk attól, hogy náluk részesüljünk a szentségekben.

Sokunk nagy gondja ez ebben a mai kifordult világban. Gyakorlati tanácsot sajnos nem tudok adni. Bizonyára Ön is böngészi azokat a honlapfelületeket, amelyek állásokat kínálnak. Az ott található lehetőségek közül egyiket se zárja ki, adja be a jelentkezését, menjen el a meghallgatásokra. Ez az emberi teendő, amelyet nem szabad elhanyagolni. Ugyanakkor imádságban kérje az Istent, hogy Ő vezesse az életét. Sokszor abba a hibába esünk, hogy megvan az elképzelésünk a saját életünkről, és csak azt fogadjuk el isteni segítségnek, ami ebbe az elképzelésbe beleillik. Közben pedig az Úr sokkal merészebb kalandokra is hívna, ha mernénk ráhagyatkozni. Imádkozzon tehát buzgón és főként bizalommal. Ne kétségbeesve, mert abból hiányzik a bizalom. Ha most nem is látja a holnapi napot, végezze el a mai feladatokat. Így minden napja értékessé válik, miközben az Úr kezébe teszi a jövőt.

A magyarországi görögkatolikusok területi hovatartozása jogilag még nem teljesen rendezett. Ez egy igen hosszú folyamat, amely fokozatos előrehaladást jelent, melynek azonban még nem értünk a végére. 1980-ban történt meg az az esemény, amikor a Szentszék kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát egész Magyarország területére. Ekkor jött létre a Szórvány helynökség, amely magába foglalta a Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön lévő akkori parókiákat. Azóta ezeken a területeken számos új parókia is létrejött, tehát a Szórvány helynökség egyre erősödik. Ez a terület ma is a hajdúdorogi egyházmegye része, tehát Fülöp püspök atya vezetése alá tartozik. A Hajdúdorogi Egyházmegye pedig történelmi örökségként az Esztergomi Bíboros fennhatósága alá.
A Miskolci Apostoli Exarchátus területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye területével azonos (illetve idetartozik még Eger és környéke is). Ez azonban egyházjogilag még nem egyházmegye, hanem közvetlenül a Szentszék alá rendelt exarchátus. Ez azt jelenti, hogy ők nem a Hajdúdorogi egyházmegye része, következésképp nem is az Esztergomi bíboros alá tartoznak. Ennek ellenére Orosz Atanáz atya meghívás alapján teljes jogú tagja a Magyar Katolikus Püspök Karnak. Ennek következtében nem tisztázott a két egyházkormányzati egység és a két püspök jogi viszonya sem. Nyilván testvéri kapcsolatban vannak, de egymásnak nem alárendeltjei, és nem is egymás melletti párhuzamos jogi állapotban vannak.
Összefoglalva: Magyarorszgáon csak egy görögkatolikus egyházmegye van, a Hajdúdorogi, amelyhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül az egész országban élő görögkatolikusok tartoznak. Ennek vezetője Fülöp püspök. A többi terület az Exarchátus, amelynek vezetője Atanáz püspök.

A két görögkatolikus püspök atyát szerzetesi öltözetben láthatjuk a képeken. Ezek tehát nem kifejezetten püspöki jelvények. A piros szegélyű fekete köpeny a rászon (hazai nevén gréka). Ilyet más papok is viselnek - sőt, már alszerpapok és felolvasók is -, csak nem piros béléssel. A püspök atyák fején pedig szerzetesi fejfedő, un. kamilafka, fátyollal ellátott klobuk (sapka) van. Nem tudom, van-e ezeknek magyar nevük. A Szent Liturgia elején a kovászos kenyeret a talpas diszkoszra helyezzük, és nagy bemenetkor azon visszük fel az oltárra. Ez az aranyozott tányér Jézus jászlát is jelképezi, a kereszt alakban ráhelyezett csillag pedig a Betlehemi csillagot. Ez egészen addig rajta van a diszkoszon, amíg el nem érkezik az Utolsó vacsora szavainak felidézése. Az előtt veszi le, miközben ezt énekli: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván... Inkább azt kérdezzük meg, miért kevernénk ezeket? Mindegyiknek megvan a maga szépsége, sőt, a maga teológiai kifejező nyelve. Ha kevernénk ezeket, esetleg csupán esztétikai igény szerint, akkor keveredhetnének a kifejező szimbólumok és nagy teológiai káosz keletkezne. Ezt lehet, hogy a legtöbb ember észre sem venné, de a kevert rítus teológiai üzenete mindenképpen gyengébb, homályosabb, és így nem tudja szolgálni a hívek hitének mélyülését is erősödését.

A depresszió betegség, sajnos, egyre jobban terjed. Érdekes módon leginkább a fejlett nyugati országokban. A férje állapota valószínű bipoláris depresszió, amely azt jelenti, hogy néha kicsattanó jó kedve van, máskor meg vigasztalhatatlan szomorúság tör rá. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ez a betegség bizonyos mértékben gyógyítható, vagy legalábbis a tünetek csökkenthetők.
Ne arra gondoljon, hogy a férje ezzel a magatartásával elrontotta volna az Ön életét. Hordoznunk kell egymás terhét. Nem könnyű megváltoztatni a másik embert, pontosabban szólva nem is lehet. Változni csak ő maga tud, illetve még ehhez is az Isten segítsége szükséges. Ugyanakkor mi is segíthetünk embertársunknak a megváltozásban, de - mint mondja - csak akkor, ha ezt ő is akarja, ha ezt ő kéri.
Nem tudom, lehet-e erről beszélni a férjével. Ha igen, az már fél győzelem. Akkor el kell magyarázni, hogy ebből lehet gyógyulni, meg kell őt győzni, hogy keressen fel pszichológust, és kövesse annak tanácsait.
Ha esetleg nem látná be, akkor azzal kell kezdeni, hogy tapintatosan, szeretettel mégis rá kell vezetni ennek felismerésére.
Természetesen mindehhez nagyon sok imádság kell. Az Úr nem egyszer azért enged meg nekünk betegségeket, nehézségeket, hogy éppen ezzel vezessen rá minket a buzgóbb imára!

Igen, ma is van ördögűzés. Ennek külön szertartása van, melyet püspök engedéllyel lehet végezni. Elvileg minden egyházmegyében ki kell nevezni erre a szolgálatra egy papot, vagy pedig maga a püspök végzi szükség esetén az ördögűzést. Úgy tudom, Magyarországon csak néhány egyházmegyében van erre kijelölt pap.
Erről a témáról igen jó könyv jelent meg: DON GABRIELE AMORTH, EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI. Ez a könyv a világhálón is olvasható:
https://docs.google.com/document/d/1nhcRw1hBwKN-1uIU0q-Jnwe2nfu15PqMAfSzJ5xnQbY/edit?hl=hu

Kedves Richárd!
Az Ön kérdését - több más kérdéssel együtt - a Szerkesztő válaszol rovathoz továbbítottam. Azokra a kérdésekre, amelyekre nem tudom a választ, vagy nem lelki természetűek, reményeim szerint ott fog, fognak választ kapni. Köszönöm megértését.

Kedvesw Mary!
Azt gyanítom, hogy kettejük között különbséget jelent a kapcsolat kifejező eszközeinek használata. Elképzelhető, hogy az illető, akiről beszél, megelégedne kevesebb kapcsolati eszközökkel, s talán ezért zárkózik el, amikor Ön oldottabb. Nem kell, hogy az Önnek fájjon. Egyszerűen különbözőek, és e különbözőségből fakad a kapcsolattartás igényének különbsége is.
Ha Ön mégis úgy érzi, hogy a kapcsolatuk felszínes, akkor nyugodtan hátrébb léphet Ön is, és megmaradhatnak csupán üdvözlési közelségben. Ez nem tiszteletlenség egyáltalán, sőt, inkább a másik igényeinek tiszteletben tartása.

A kérdés merőben filozofikus. Megpróbálom inkább lelki értelmezés felé alakítani a kérdést. A józan ész használata is akarati döntést igényel. Megtehetem - sajnos, sokan meg is teszik -, hogy nem használják a józan eszüket. De még azt is hozzá kell tenni, hogy a józan ész belátását is sok minden befolyásolhatja. Mindez mégsem veszi el a döntésem felelősségét, tehát a szabad akaratomat, mégis befolyásolja azt. Sokszor éppen a rossz döntések bénítják vagy gátolják a szabad akarat használatát. Lám, ezek is befolyásoló tényezők, melyek szintén az én korábbi szabadakarati döntésemnek a következményei. Igen összetett tehát a kérdés, nehezen kibogozható. Pontosabban szólva nincs remény arra, hogy a rosszra hajló emberi természet adottságai tökéletesen józan belátásra és tökéletesen szabad döntésre tegyenek képessé. Mégis számon kér az Isten. Ő tudja, miért, mennyiben, mi módon vagyok felelős egyes döntésemért. Ezt én magam sem tudom megállapítani. Ezért magamat sem szükséges megítélnem. Az igazán jó törekvés az, hogy minden helyzetben teljes odaadással keressem és válasszam a jót, a legjobbat, az abszolút jót. Minél inkább törekszem erre, annál tisztább lesz a látásom, józanodik a gondolkodásom, s annál szabadabban tudom majd valóban a jót választani.

Kedves Marika!
Bocsánatát kérem, hogy kicsit megkésve válaszolok a kérdésére. Azóta már bizonyára talált valami megoldást, hogy mit tegyen a szentelt étel maradékával. Valóban nem könnyű ezt méltó módon elvégezni a mostani, városi civilizációs világunkban. Ha nincs mód arra, hogy elégesse kályhában, kandallóban, akkor egyik sétája alkalmával vigye ki az erdőbe és ott szórja szét. Ez nem szemetelés, hiszen csak szerves dolgokról van szó, és maga a természet hamar elvégzi a méltó eltakarítás munkáját. Más szentelményekkel: szentelt víz, szentelt barka, szentelt búza, hasonló gondossággal kell bánnunk.

Semmi jelentőséget ne tulajdonítson ezeknek a gondolatoknak. Ez kísértés, amely gyengítené az Istenbe és az Ő irgalmába vetett bizalmát. Minden szentgyónását fejezze be azzal a mondattal, hogy: Mindezeket a bűnöket és minden más bűnt, amelyet kifelejtettem teljes szívemből bánom. A Mindenható, mindent tudó Isten helyére teszi ezeket a mi lelkünkben. Ha netán maradna kétség Önben, hogy korábbi gyónásait esetleg nem így fejezte be, és így mégis kimaradtak volna bűnök, akkor is elegendő a legközelebbi gyónásában ezzel a záró mondattal az összes eddig elkövetett és esetleg meg nem gyónt bűnét az Úr lába elé tenni.

Több olyan hivatás is van, hogy valaki már diplomát szerzett, és utána jelentkezik a papságra. Ezek között doktori címmel rendelkezők is vannak, és úgy váltak később pappá.
A másik eset az, amikor valaki teológiai tanulmányai során szerzi meg előbb a licenciátust - ezt néhány vidéki hittudományi főiskolán is meg lehet szerezni (ilyen a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánk is) -, utána pedig a doktorátust, amelyet Magyarországon a Pázmány Péter és a Sapientia katolikus egyetemeken lehet elérni. Többen vannak továbbá, akik külföldön, leginkább Rómában végzik a tanulmányaikat egészen a doktori fokozat eléréséig.