Régi hagyomány, hogy Karácsony, Húsvét és Pünkösd három napos ünnep. Valójában azonban ezek több napos ünnepkörrel rendelkeznek, egyikre sem mondhatjuk, hogy három napig ünnepeljük. Mindhárom ünnepnek (és még más nagy ünnepünknek is) hosszabb ideig tart az ünnepköre. Húsvét amiatt különleges, hogy az un. Fényeshét napjain át még különleges szertartások, szertartási rend uralkodik. Viszont utána is folytatódik még az húsvéti idő egészen 40 napon át, tehát Mennybemenetel ünnep előtti szerdáig. Ez a legnagyobb ünnepünk, amely ünnep aztán még minden vasárnap is visszatér, hiszen azok is a föltámadás napjai.

Tisztelt Édesanya!
Természetesen nagyon biztatom ebbéli törekvésében. A legtöbb teológiai főiskola fölkínálja a képzését világi emberek számára is nappali és levelező tagozaton egyaránt. Ha Ön görögkatolikus, akkor vegye fel a kapcsolatot a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánkkal (http://www.atanaz.hu/), ha pedig római katolikus, akkor keresse fel a lakóhelyéhez legközelebb eső római katolikus főiskolát, vagy Budapesten a Pázmány Péter (https://ppke.hu/) vagy a Sapientia (http://www.sapientia.hu/) Egyetemek valamelyikét. Sok sikert a további lelki gazdagodáshoz!

Tisztelt T.Simon!
Ha kereszteléskor nem nyilatkoztak másként, akkor az Ön gyermekei - édesapjuk után - görögkatolikusok. A gyermekek rítusát nem a szentségek felvételének rítusa határozza meg, hanem a szüleiké. Az jó dolog, ha a gyermekei - legyen belőlük minél több! - mindkét rítust megismerik, de kiemelten figyeljen arra, hogy kialakuljon bennük görögkatolikus egyházunk, liturgiánk, sajátos lelkiségünk ismerete és szeretete.

Kedves Lea!
Ha erős érzelmi kötődés volt Önben az illető iránt, és ezt követte a csalódás, akkor azt tanácsolom, hogy inkább a személye és a kapcsolatuk elfelejtésére törekedjen, mint arra, hogy az okokat, a félreértéseket tisztázni akarják. Ebben az esetben ne is imádkozzon érte, mert azzal csak továbbra is ébren tartja a sebet. Hagyja elmúlni az életéből, még ha korábban értékesnek tűnt is a kapcsolat. Csak akkor épül be az Ön életébe építő módon, ha engedi nyugvópontra jutni. Ennek érdekében szükséges az elengedés, elfelejtés. Ideértve minden sérelmet, jó és rossz emléket.
Amennyiben nem erős érzelmi kötelék fűzte hozzá, akkor is jobb, ha egy időre eltávolodik a helyzettől. Ha legalább egy ideig a gondolataiban nem foglalkozik vele. Akkor egy idő után nyugodtabban és tisztább gondolatokkal tudja majd újra elővenni, és világosabban fogja látni, hogy honnan fogja meg, honnan kezdje a kapcsolat helyreállítását.
Mindkét esetben azt javaslom, hogy az imádsága arra irányuljon, hogy a Szentlélektől bölcsességet kér a dolog kezelése érdekében. Nem kell mást kérnie, mert akkor az imájában is önkéntelenül csak a saját mostani elképzeléseit akarja belé vetíteni. Türelem tehát, az idő csodálatos gyógyító, de csak akkor, ha hagyjuk.

A betegek szentségét nem csak egyszer lehet felvenni a katolikus egyház tanítása és gyakorlata szerint. Pontosan így van ez a görögkatolikus egyházban is.
Nem könnyű megállapítani azt, hogy mikor ne menjen valaki áldozni. Erről elsősorban a saját lelkiismerete dönt. Ebben segíthet a lelki atya tanácsa is. Ha valakinek bocsánatos bűnei vannak, attól még nyugodtan áldozhat. Nincs is talán olyan ember, akinek szentáldozása pillanatában ne lenne számtalan bocsánatos bűne. Még akkor is, ha a gyóntató székből egyenesen szalad áldozni, hiszen már e néhány másodperc alatt is követhet el gondolati bűnöket. Illetve azt sem lehet állítani, hogy makulátlanul tiszta lelkülettel járul oda.
Ha valaki kihagyja a vasárnapi misét, még az is áldozhat utána, ha csak nem ilyen módon akart volna hideg fejjel szembefordulni az Istennel, és megbántani Őt.

Részletes kifejtésre nem vállalkozhatom, mert nem ismerem részleteiben ezt a Nagyfigyelmeztetést. Eddig nem hallottam arról sem, hogy bárki megjósolta volna a pápa lemondását. Ha utólag jelenik meg ennek híre, mindenesetre, gyanús. Ha viszont a mostani pápát hamis prófétának hirdette meg ez az előrejelzés, akkor az máris leleplezi ennek hiteltelenségét. Hiszen Ferenc pápa annyira tiszta lelkű ember, hogy még a legádázabb katolikusellenes sajtó is alig talál fogást rajta.
Köszönöm, hogy írt erről. Máskor is kérdeztek a Nagyfigyelmeztetés hitelességéről, igaz, akkor is gyanakvással szóltam róla. Ha viszont igaz, amit Ön ír a mostani pápával kapcsolatos jövendöléséről, akkor az egészet nyugodtan lehet hamis koholmánynak tekinteni.

Tudomásom szerint nincs erre vonatkozó korhatár. Viszont püspök csak 35. életévét betöltött személy lehet, aki már legalább 5 éve felszentelt pap. Így talán ez tekinthető alsó korhatárnak.

Nem. A Katolikus Egyház a más vallásúak házasságkötését is tiszteletben tartja, érvényesnek tekinti, ha azt a saját előírásaik szerint kötötték meg. Ez esetben tehát a református félnek nincs módja új házasságot kötni. Természetesen érdemes azért megvizsgálni így is azt a házasságkötést, de pusztán felekezeti különbség miatt nem lehet azt gondolni, hogy az érvénytelen, s most a református illető szabad állapotú volna.

Kedves Testvéreim!
A Jóisten mindenkinek megbocsát, aki bocsánatot kér Tőle. Efelől nem kell aggódniuk. Bízzanak is abban, hogy az Ő megbocsátó szeretete elsősorban lelki erőt fog adni, hogy a nehézségekben ne csüggedjenek. A pénzügyi dolgok sajnos kérlelhetetlenek, azoknak megvannak a maguk következményei. Mégis a mindenható Isten úgy tudja átrendezni az életünket, hogy lassan minden a helyére kerül. Ebben is bízniuk kell. Türelem és bizalom - erre van most szükségük.

Kedves Tea!
Merítsen erőt ezekből a tapasztalatokból, amikor sikerült jót beszélgetni az Úrral. Azt mondja, amikor beszélgetés formájában tárta föl a lelkét, akkor mintha jobban figyelt volna Önre. Épp fordítva van, ilyenkor Ön figyelt jobban Őrá. Ő mindig teljes figyelemmel, mondhatni, készenléttel áll a rendelkezésünkre. Nyilván kitalálja a gondolatainkat is, de az imádság azért szükséges, hogy eközben mi magunkat nyitjuk meg Őfeléje. És a segítsége is ilyenkor tud hatékony lenni. Mi egyebet tanácsolhatnék, mint azt, hogy ezt tegye meg minél gyakrabban. Szánjon időt arra, hogy az Úrral beszélgessen, de még inkább, hogy figyeljen Őrá. Tudjon akár csendeben is maradni az imádság során. Ha ezt nem minden nap teszi meg, akkor nem tud kialakulni a lelkében az a képesség, készség, hogy minden körülmények között Őrá figyeljen. Ha viszont megteszi, akkor azt is észre fogja venni, hogy ami zsákutcának tűnik, az csak kanyar, s talán nem is baj, hogy megtette. Ráébred arra, hogy a bizalom, a ráhagyatkozás, az nem akarati cselekvés, hanem egyszerű következménye az Úrral töltött együttléteknek. Ezt még akkor is tegye meg, ha olykor nem érzi jól magát benne, ha nehéz elkezdeni, nehéz magát rászánni. Ezt a kitartást kérte tőlünk Jézus az imádságról szóló tanításában.

A hipnózis a pszichiátriában használt gyógymód. Arra szakavatott orvos bizonyos esetekben föl tudja használni. Ebben nincs semmi elvetendő. Ugyanakkor kétségtelen, hogy veszélyeket is hordoz magában, mert a hipnózist alkalmazó személy vissza is élhet ezzel a helyzettel. Ha ennek legkisebb veszélye is látszik, akkor nem szabad az embernek magát alávetni.
A hipnózissal nem lehet boldogságot előidézni. Bizonyos gátaktól, elfojtott érzésektől lehet enyhületet vagy akár teljes szabadulást is elérni, de ennek a jó érzése még messze nem azonos a boldogsággal.
Nincs boldogság az Istenen kívül. Ideig-óráig tartó örömöt lehetséges különféle módokon gerjeszteni, de ha az nem az Isten akarata szerint való, tehát bűn, akkor később súlyos árat követel ez a játék.

Semmi akadálya nincsen annak, hogy római katolikus pap koncelebráljon görögkatolikus Szent Liturgián, ha arra megfelelő nyomós indok van. Bizonyos jártasság természetesen szükséges hozzá, hogy a részvétele valóban celebráció legyen, ne pedig téblábolás. Idegen nyelvű végzés esetén elengedhetetlen feltétel, hogy a celebráló ismerje, értse a szertartás nyelvét. Görögkatolikus papok esetében szükséges a saját ordinárius beleegyezése. A jog ugyanis - a rítusok keveredésének veszélye miatt - nem ajánlja a rítusközi koncelebrációt, csak megengedi. A római katolikusoknál - tudomásom szerint - nincsen ilyen megengedettségi feltétel. Fontos elv még, hogy mindenki a saját rítusának megfelelő liturgikus öltözéket vehet csak fel, tehát görögkatolikus Liturgián a római pap római miseruhát ölt magára. Továbbá több pap esetén csak akkor ajánlott a koncelebráció, ha a celebráló papok mindnyájan elférnek a szentélyben, illetve, ha a hívek száma ésszerű módon, meghaladja a koncelebráló papok számát. A szentélyen kívülről való celebráció minden körülmények között kerülendő.

Fonetikusan leírva:
Kám hammásíah min hammétím
bittél et hammávet bammávet
nótén hajjím lökól sóköné kerev.

Van rá eset, hogy felszentelt diakónust a mi egyházunkban is atyának szólítanak. Főként, ha ez önkéntelenül adódik, mert az illető diakónus valóban atyai szeretettel bánik az emberekkel, akkor ez dicséretes. Ha történetesen a diakónus atya követelné ezt minden áron, akkor viszont éppen nem volna méltó erre a megszólításra.

A betegnek kötelessége a normális orvosi kezeléseket és operációkat elfogadnia, amelyek egyértelműen a javát szolgálják és jó eredményekkel kecsegtetnek. A rendkívüli, a halálveszéllyel járó és az állapotához képest aránytalan beavatkozásokat nem kötelessége vállalnia a betegnek. (Bizonyos amputációk és szervátültetések, mint pl. a szívátültetés is ide tartozik.)Fontos, hogy a betegnek milyen alanyi kötelezettségei vannak még életében, mert pl. kisgyermekek felnevelése esetében a kisebb reményt is kötelessége lehet megragadni.
A vérátömlesztés ma már normális és nem rendkívüli orvosi beavatkozás. A jehovisták azon téves antropológia alapján utasítják el, miszerint a vér a
lélek hordozója. Ez tévedés. A lélek egyetlen szervhez sem köthető - az
agyhoz, szívhez sem - mert mindig az élő szervezet egészéhez van rendelve,
minden szervhez köze van. Ezért életmentő vérátömlesztést elutasítani
erkölcsileg nem szabad.
A szervadományozás ma már semmiképp sem számít csonkításnak, sőt, ha élő ad élőnek, akkor a hősies szeretet jele lehet. Csak egészséges és a személyi integritást nem sértő szervet, szövetet lehet adományozni. Ezért általában páros szervek, szövetek merülnek föl. Tilos viszont az ivarszervek és az agy (ez fikció, mert nem lehetséges), agyszövet átültetése, mert sérti a személyi integritást. Nem élő donorból a szervek, szövetek kivétele, az ő életében történt rendelkezései figyelembe vételével, természetesen lehetséges. A test feltámadásának - lelki, szellemi test támad fel - nem akadálya a szervadományozás, ezért itt hitbeli aggályokról nincs sok értelme tárgyalni, mert Isten cselekvése ezt felülmúlja.