Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tíz meg négy? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehetséges értelmileg és nem érzelmileg megélni a dolgokat?Hogyan érhető el az érzelmi stabilitás az életünkben?Egy atyától kaptam azt a tanácsot,hogy ne érzelmileg hanem értelmileg közelitsek meg hitbeli dolgokat is és az életemben előforduló problémákat is.Az akarat fontosságára is felhivta a figyelmemet.Számomra ezek a dolgok még nem teljesen világosak.
Segitségét előre is köszönöm.
Tisztelettel:egy testvérnő
Általában minden hozzánk érkező hatást értelmileg és érzelmileg egyaránt fogadunk. A kétféle érzékelés azonban nem egyforma mértékű. A nőknél többnyire erőteljesebb az érzelmi fogadás, míg a férfiaknál az értelmi. Persze, ez így nagyon sommás megállapítás, de legalább érthetővé teszi, hogy miről van szó. Nyilván nem csak a nemektől, hanem a személyiségtől és sok más egyéb tényezőtől is függ, hogy kinél melyik érzékelés kap nagyobb szerepet.
Ha a lelkiatya azt tanácsolja, hogy törekedjék a dolgok kiegyensúlyozottabb megélésére, az Ön esetében tehát az értelmi megközelítést erősíteni az érzelmivel szemben, ezt azzal segítheti, hogy ami túl hangsúlyos, azt tudatosan visszább fogja. Ön például kevésbé enged az érzelmi megélésnek. Önkéntelenül ébrednek különböző érzelmek az események vagy Önt ért hatások miatt, de ezeket az érzelmeket tudatosan háttérben hagyja. Kis időt szán mindig a mélyebb befogadásra, és nem hagyja, hogy a megszokott automatizmus szerint reagáljon a dolgokra. A kis idő hagyása, és a megjelenő érzelmek háttérbe rendelése felszínre engedi az értelem munkáját is. Meg fog lepődni, hogy ez is mennyire erősen jelen van, csak eddig nem hagyta "szóhoz jutni".
A hit értelmi megközelítését és fogadását segíti az is, ha jó könyveket olvas a hitről, a Bibliáról. Ezek gondolatokat ébresztenek, s megint az önkéntelen értelmi munkát serkentik.
Az akaratot pedig - ha erre van szükség - szintén bizonyos mértékben függetleníteni lehet az érzelmektől. Nem csak azt kell tennünk, amelyhez jó érzések társulnak. Az értelem - ha teret engedünk neki - hamarabb fölismeri, ha olyan dolgot kell megtennünk, amihez nem fűlik a fogunk. Fölismeri, és azt súgja, hogy tegyük is meg.
Minden képességünket Isten és az emberek szolgálatába kell állítanunk. Ha ez az alapvető szándék és hozzávaló kitartás megvan, akkor idővel maga rájön az ember, hogyan alakítsa ehhez a képességeit. Türelem!
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt LELKI JELLEGŰ kérdését...Tisztelt Lelkiatya!Mit vizsgálnak önök ki?A püspök nem képes 2009 óta válaszra méltatni, sőt akonkrét ügyet kivizsgálni,sőt a másik félmeghallgatása nélkül próbált itélkezni.végül lezáratlanul hagyta az ügyet.
Nem tudom, miről lehet szó. Én mindig a lelki dolgokat vizsgálom meg, abban próbálok segíteni.
Arra kérem, hogy föltétlen írja meg panaszát újra a püspökségre vagy egyenesen a Püspök atyának. Nem hiszem, hogy ott bármit el akarnának rejteni, vagy igazságtalanul elhanyagolni.
Javaslom, hogy előtte imádkozzon az érintett személyekért, aki esetleg megkárosította, s aki az ügyet vizsgálni fogja. Minden szolgáljon Isten dicsőségére, és ne engedjük, hogy a szenvedély vagy a harag vegye át az igazságkeresés helyét.
Kedves Lelkiatya!
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy Fülöp és Atanáz püspök atyák szoktak-e gyóntatni? Ha igen, mikor és hol? Vagy lehet-e őket ilyenre kérni? Lelkivezetni szoktak-e, vagy mióta püspökök már nem tehetik?
Köszönöm: János
Igen, mindkét püspök atya szokott gyóntatni. Természetesen főként a saját templomaikban, Nyíregyházán és Miskolcon, ezen kívül Máriapócson is. Nagyon sűrű elfoglaltságuk miatt nehéz meghatározni, hogy mikor tudnak leülni a gyóntatószékbe. Miskolcon többnyire pénteken, az esti órákban, Nyíregyházán pedig vasárnap délelőtt. Lelkivezetést jobbára csak a régi lelki gyermekeik körében tudnak nyújtani.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt LELKI JELLEGŰ kérdését...Tisztelt Lelkiatya!
Sajnos, igaz, hogy a nemtetsző beirásokat elrejtik, igyekeznek tudomást sem venni a beirt problémákról.Ezek ettől függetlenül mé léteznek.Véleményem szerint, ez az egyház nemigen riad vissza a hazugságoktól sem, különben már repitettek volna néhány szentéletű papot ,ehelyett sok esetbenpl. akispapokat rúgták ki alaposan.Zek alapján I.I. még mindig éli a világát.
Kedves Testvérem!
Kérem, higgye el nekem, hogy nem rejtünk el egyetlen beérkező írást sem. Van, amit a Fórumra továbbítunk, most pedig már új rovatban a Szerkesztő is segít válaszolni a kérdésekre. Mint arról hírt adtunk, a nem lelki kérdésekre ott adunk választ - ha tudunk. Ha nem tudunk, akkor sem rejtjük el. Ha nem vennénk tudomást a bírálatokról, önmagunkat csapnánk be, nem csak azokat, akik gondolataikat hozzánk eljuttatják.
Azt nem állíthatom, hogy az Egyház tagjai (vagyis minden keresztény ember!) mentesek volnának a hazugságtól. Mi mindenesetre nagy gonddal tartózkodunk tőle.
Nem repülnek a szentéletű papok, ez igaz. Repülniük kellene? Adja Isten, hogy minél több ilyen papunk legyen. A Szemináriumban is bizonyosan nagy figyelmet fordítanak erre a nevelésben.
Kedves Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni, hogy egy vallását gyakorló római katolikus és egy ortodox (orosz) pár köthet e egyházi házasságot anélkül, hogy valamelyiküknek fel kellene adni a saját hitét?
Válaszát előre is köszönöm:
Alexandra
Kedves Alexandra!
Természetesen köthetnek házasságot. Ha mindketten szabad állapotúak és alkalmasak a beleegyezés megadására (fizikai, lelki, szellemi alkalmasság) akkor a katolikus egyház hite szerint érvényesen kötnek házasságot, de a katolikus fél püspökének engedélyével.
Szóval hit feladásáról szó sincs, bárhol kötnek házasságot, mindketten maradnak saját egyházukban.
Majd a gyermekek keresztségénél kell lehetőleg a katolikus egyház mellett dönteni.
Kedves Lelkiatya!
Előre is elnézést kérek, ha nagyon ütős lesz a kérdésem: annak idején egyes orthodox híveket, papjukkal együtt, sőt egész földrajzi területeket rákényszerítettek arra, hogy Rómával uniáljanak, és így lettek görögkatolikusok. Nem merült még fel annak a kérdése, hogy visszakellene térni az igazhithez, vagyis az Orthodoxiához?
Mély tisztelettel: kisvirág
A katolikus egyházban is vannak olyanok, akik úgy vélik, az egyetlen helyes lépés más egyházakhoz tartozók részéről, ha kérik felvételüket a katolikus egyházba. Ortodoxok között is vannak, akik hasonlóképpen gondolkodnak, hogy csak a keleti ortodox egyház az egyetlen lehetséges útja az üdvösségnek. Ezek a szélsőséges vélemények nagyon felszínesek, és nem látják, hogy az emberi élet, a történelem, maga a hit is sokkal összetettebb, mintsem egy-egy lovagi húzással meg lehetne oldani.
A görögkatolikus egyház megszületése is nagyon összetett esemény, hosszú évtizedeken át tartó s máig nem nyugvópontjára talált folyamat.
Elgondolkodtató, hogy az évtizedeken át ortodox egyházba kényszerített közösségek 1968-ban, majd 1990-ben miért léptek föl újra azzal az igénnyel, hogy ők görögkatolikusként élhessenek és imádkozhassanak.
Ez a tény is mutatja, hogy ha valóban csak kényszer hatására egyesültek volna a katolikus egyházzal, az idegig-óráig tartott volna. Mindenkinek Krisztushoz kell térnie, és akkor fogunk egymáshoz is közeledni.
Kedves Lelkiatya!

Mit tehet az ember aki a fejével élt ezidáig és mostantól a szívével is szeretne? Vagy elfelejtettem, vagy sosem tanultam meg, hogyan kell a lelkemet élettel megtölteni? Szomorú és csüggedt vagyok.

Üdvözlettel: A.
Kedves csüggedt Barátom, ne legyen szomorú!
Ami most megjelent a szívében és az értelmében egyaránt, az egy kis bimbó, ami éppen most kezd bontakozni. Az értelmével fölismerte, hogy nem érdemes felszínesen élni, már a szíve is jelez, érzékeli, hogy valamiképp mélyebbre kellene hatolni. Nézze, ha az Úr már elindította lelkében ezt a bontakozó folyamatot, akkor végbe is viszi (ld.Fil 2,13).
Tanácsom a következő. Csendesedjék el. Minden nap szánjon arra időt, hogy egy rövid ideig "nem csinál semmi", hanem csak csöndben van. Nem kell gondolnia semmire, sem azon gondolkodni, hogy most mit is kellene tennie. Jó, ha Krisztus ikon elé áll vagy ül, ha meggyújt egy mécsest vagy gyertyát. Ez segít, hogy a külvilágból a lelkivilága felé tudjon fordulni. No, de semmi egyéb külsőség! Nem szabad eltúlozni sem ennek jelentőségét. Ebben a csöndben hívja az Urat. Ősi hagyomány, hogy ezzel a sokszor ismételt fohásszal szólítjuk: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön". Igyekezzék, hogy ez a szólítás, minél mélyebbről fakadjon a lelkében, a szívében. Hatoljon minél mélyebben saját magába! Ez megint nem valami módszerrel érhető el. Ha ennyit megtesz, amit mondtam, már el is indult befelé, a lelke mélyén lakó Szentháromságos Isten felé.
Ne legyen türelmetlen sem. Lehet, hogy első alkalommal már rá is talál, hogy miről van szó, hogy merre kell haladnia lelkének ezen a befelé, mélység felé, Isten felé vezető útján. Ám az is lehet, hogy sokáig ki kell tartania ebben a csend-imádságban, és lassan érlelődik majd a lelke ebben az irányban. Ilyenkor a Lélek maga imádkozik helyettünk (Róm 8,26).
Kedves Lelkiatya!
Miért ábrázolják az ikonok Keresztelő Szent Jánost szárnyakkal?
Az ábrázolás eredete a Mk 1,3 versre vezethető vissza, amely Mal 3,1 verset idézi: Íme, elküldöm követemet színed előtt... A pusztában kiáltónak szava....
Mivel a küldött görögül "angelosz", néha így is fordítják ezt a szöveget: Elküldöm angyalomat színed előtt. Keresztelő Szent Jánost a liturgiánk gyakran nevezi angyalnak, de még mélyebb értelemben: János életmódjával egészen a szellemi teremtményekét, az angyalokét követte. Ezért kapott az ikonon angyalszárnyakat. Az ikon címe: A puszta angyala.
Kicsit bővebben a Fórumon lehet még olvasni erről a kérdésről.
Kedves Lelkiatya!
A neten találtam egy filmet, a címe: Zeitgeist és róla egy tartalmi leírást. (valláskritika blog-így is lehet rákeresni.) A lényeg a következő: szerinte a kereszténység egy plagizált, más, korábbi ókori vallásokból összegyúrt vallás. Erre sok példát hoz, különösen az ókori egyiptomi és görög-római vallásból, valamint csillagászati párhuzamokat is megjelöl. Szerinte a felsorolt ókori istenségeknél közös vonás a szűztől való születés, a 12 tanítvány, a születés dátuma: december 25 (!), halál és harmadnap feltámadás stb. stb. Ilyen isten pl. Hórusz, Attis, Krisna, Mitra vagy Mithrasz (erről az utóbbiról tanultunk az egyetemen is!!!)stb. Annak már utánanéztem, hogy a cikkben felsoroltak és a filmben felsoroltak nem fedik 100%-osan az igazságot. Mert pl. Hórusz nem volt napisten, ahogy a cikk írja. De ahhoz elég a film, hogy az embert bezavarja a hitében. Arról tanultam még gyerekkoromban hittanon, hogy Jézus születésnapját pontosan nem tudjuk, hanem azért tették december 25-re (24-re), mert az a téli napforduló. Az ókori rómaiak is a legyőzhetetlen Napot ünnepelték ekkor (Sol Invictus), ha jól emlékszem a tanulmányaimra. ) Ez engem már akkor is egy kicsit zavart. Az egyetemen is többször hivatkoztak rá, hogy a legnagyobb keresztény ünnepek időpontjai megegyeznek ókori pogány ünnepek időpontjaival. Állítólag ez a tény nem egy egyházatyát zavart! (Gondolok itt a pogányokkal és az eretnekekkel való küzdelemre.) A lelkiatyám azt mondta erre a filmre és cikkre, hogy :"madarat tolláról, kígyót mérgéről, írást a tartalmáról és címéről" föl lehet ismerni és ez egy olyan keresztényellenes írás, mely a legprimitívebb fajtából való. De: első olvasatra engem is megtévesztett és ha rövid időre is, de eluralkodtak rajtam a kételyek. Én megpróbálok mindent "tudományos" szempontból is vizsgálni, és ez lehet nálam a baj. (???) Nem pontos sok helyen a cikk és a film, de azért több olyan dologra hivatkozik, melyek igazak. Azt is tanultuk, hogy a kereszténység több elemet átvett a Mithrász-kultuszból. Én az utóbbi időben nagyon "valláskritikus" vagyok, sok minden történt az életemben, ami negatív, pl. elvesztettem a lelkiatyámat (nem halt meg!)és a közösségemet is. Visszamentem oda ahová hivatalosan is tartozom (tartoznék), de ők sem valami befogadók. Egy fiatal-korombeli-papnál gyóntam, aki annyira sem volt megértő, hogy az ortodoxiát egy kalap alá vette a HitGyülivel. Elküldött, hogy keressek egy idősebb papot, aki legalább kb. apámmal egyidős. Tény: a problémáim nem oldódtak meg, hiába járok pszihiáterhez is hónapok óta, egyre kevesebb a hitem és egyre rosszabbul érzem magam.
Válaszát előre is köszönöm! Mackófóka
Az efféle írások, filmek valóban megzavarhatják az embert. Jobb kerülni őket. Nem azért, mert igazat mondanak, és ezt tagadni akarnánk, hanem, mert az emberre minden hat, amivel találkozik, ami körülveszi. Isten ellenes írásokkal minek pazaroljuk az időnket?
A kereszténység valóban sok elemet átvett az emberi vallási gyakorlatokból. Ebben nincsen semmi zavaró. Krisztus Urunk is magára vette az emberi életet, isteni életével megszentelte. Ez történik az egyes ókori ünnepekkel vagy más, vallási elemekkel is. A misszionáriusok is azt keresik, ami beépíthető a keresztény hitbe. De még mélyebbre fordíthatjuk, hogy az embereknek a kereszténység előtti, vagy kereszténységen kívüli vallási gyakorlataik valójában előkészületet jelentenek, és arra utalnak, hogy ezek az immár hatékony vallási gyakorlatok
Tisztelt Lelki Atya!
Manapság egyre többször gondolkodom azon, hogy helyesen nevelem-e a gyermekeimet.
Milyen tulajdonságokkal igyekezzem felvértezni és milyen irányba igyekezzek terelni őket, hogy megállják a helyüket a világunkban, felnőttként jó és értékes emberek legyenek.
Vannak akik azt mondják, hogy farkasokat kell nevelni, mert ebben a világban a gyöngék elbuknak, nem érvényesülnek, míg mások szerint viszont szelídek legyenek, mint a galamb. Talán mindkettő igaz egyszerre.
Nem tudom Önnek vannak-e gyermekei és a válaszát személyes tapasztalatai is alá fogják támasztani, vagy csupán elmélet elgondolása van a dologról.
Bárhogyan is van, a válaszát előre megköszönöm.
Nagyon fontos, hogy a szülők gyakran föltegyék maguknak ezt a kérdést. Nem aggódva, nem ijedezve, hogy hibát követnek el a nevelésben, hiszen az Isten kegyelme úgyis sokkal többet alakít rajtuk, mint mi, de a mi felelősségünk mégis óriási, s ezt számon is kéri rajtunk nem csak az Úristen, hanem a fölcseperedő gyermekeink is.
A nevelésben az egyik legfontosabb elv a következetesség. Ne legyünk szeszélyesek, feléjük forduló magatartásunkban csapongók. Az ilyen szülő mellett semmihez nem tud igazodni a gyermek. Ugyanis elsősorban nem azzal neveljük őket, amit mondunk, magyarázunk nekik, követelünk vagy tiltunk, hanem azzal, amit mutatunk. A gyermek sok-sok éven át szinte másolja a szüleit: hanghordozását, mozdulatait, szokásait. Ezzel alakíthatjuk őket leghatékonyabban, hogy a saját magatartásunkra figyelünk. S persze, nem csupán akkor, amikor velük vagyunk, amikor látnak minket.
A következetességgel jó, ha párosul a szerető követelmény. A gyermek, főként amíg kicsi, nagyon sok mindent, szinte mindent elfogad tőlünk. Az számára az élet, amit mutatunk neki. Teljesen téves szülői magatartás, amely a kiskorúra akarja hagyni a döntéseket: legyen úgy, ahogy te szeretnéd. A gyermek szinte várja, vágyja azt, hogy megmondják neki, mit és hogyan szeressen. Ez lehet, furcsán hat a mai világban, amikor éppen azt látjuk, hogy már a gyermekek is annyit követelőznek. No, de éppen azért, mert már kicsi koruktól hozzászoktattuk őket ehhez.
Farkasokat nevelni? Ezt seholsem mondja az Úr. Éppen ellenkezőleg: "...mint bárányokat a farkasok közé (Mt 10,16; Lk 10,3). Azzal kiegészítve, hogy "legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok"(uo.). Nevelje őket krisztusi életre! Tanítsa meg őket, hogy mindig úgy viselkedjenek, mint Krisztus, akkor igaz emberré fogja vezetni őket.
Kedves atya! Azt szeretném megkérdezni, hogy a katolikus egyház tanítása megegyezik vagy eltérhet országok,kontinensek között pl.(óvszer használat,melegek házassága,abortusz,stb.)? Jozsó
A Katolikus Egyház tanítása hit és erkölcs területén egységes az egész világon. Vannak papok, tanítók, akik annak értelmezésében különbözőképpen vélekednek, de a tanítás lényegi tartalmára ez nem vonatkozhat Ha igen, akkor már nem a Katolikus Egyház álláspontját közvetítik.
Kedves Lelkiatya! Szabad e csókolózni vagy szájra puszit adni? A szerelmesek, jegyesek adhatnak e egymásnak az esküvő előtt? És még azt szeretném kérdezni, hogy van e valami olyan imádság, amit a szerelmesek együtt vagy egymásért imádkozhatnak Köszönöm szépen a választ! Janka
Vannak családok, ahol természetes az, hogy a szülők és gyermekek szájra adnak puszit egymásnak. Nagyon szép ez. Olykor megmarad ez a szokás még kamasz korban, sőt akár felnőtt korukig is. A szerelmesek között is nyilvánvalóan egymás iránti szeretetük jele, hogy megcsókolják egymást. A heves szerelem késztetése, hogy "csókkal borítsák el egymást". Milyen szép ez a magyar kifejezés! A csókolózás is nagyjából ezt fejezi ki: csókok végeláthatatlan sora. Mégis, szoktam figyelmeztetni a fiatalokat, hogy lehetőleg ne töltsenek sok időt vele. Ugyanis nem kevés érzékiséget is hordoz, amely természete szerint mindig egyre többet követel. Ha belefeledkezik az ember, akkor könnyen elragadja a hév, és egyre több lesz benne az érzékiség: már nem a másik lelkének szól, hanem a saját testének. Ezt semmiképp sem szabad engedni. Éppen emiatt az ismerkedés ideje alatt nem is javaslom, hogy a fiatalok hamar eljussanak az első csókig, mert így még alig ismerik egymás lelkét, máris a testi vonzalom kerekedhet fölül. Érdemes tartózkodónak lenni ebben. A leány ne hagyja magát túl hamar megcsókolni (még ha titkon éppen abban reménykedik is - tudom - hogy ez mihamarabb megtörténjék). A tartózkodó szerelem sokkal mélyebbre vezet, mint annak hamar engedett kibontakozása. Válaszom tehát, hogy szabad a jegyeseknek egymást megcsókolni - netán többször is - de ők is legyenek tartózkodóak, s akkor a nászágy és az egész házasélet még sokkal szebb gyönyöröket fog ajándékozni, mint amit előtte pár perces örömökkel összecsipegetnek. Az Emeljük föl szívünket imakönyvünk 84. oldalán található egy szép imádság a jövendőbeliért. Itt is közlöm: Ima a jegyesért és boldog házasságért Úristen, ki teremtő terved szerint a házasságot az emberi nem alapjává tetted, világosítsd fel elmémet, hogy megismerjem erre való hivatásomat! Ha a házasság szentségét szántad nekem, Uram, kérlek, segíts az ehhez szükséges erények megszerzésére, és vezesd hozzám azt, akit társamul kijelöltél! Add, Istenem, hogy ő szíved szerint való legyen, aki téged félve és szeretve képes hivatásának megfelelni, és a boldog családi tűzhelyet velem együtt felépíteni! Ámen.
Tisztelt Lelki Atya
Nagy baj van a ,i kis falunkba.Pár éve új papot kaptunk.Az előzőt mindenki nagyon szerette, közvetlen volt a falu lakóival,akár milyen vallású is legyen.De a mostani pap nem ilyen.Megsérti az embereket, lenézi őket, le senkizi őket.A képviselő testületi tagok sorban mondanak fel, az egyháznak nincs felszentelt pénztárosa sem gondnoka.Képviselő testületi gyülés 2011 januárjában volt.Mindenről egyedül dönt, senki véleményére nem kíváncsi.A falu lakói nem tisztelik, és ezt ő követelte ki magának ,az ellenszenves viselkedése miatt.Trágár vicceket mond amin az emberek elborzadnak, ő pedig jót nevet.A falu lakóinak nem köszön. Nagyon jó anyagi körülmények közt él, és a hívektől kéreget,hol egy tyúkot, hol disznóhúst, meg zöldséget, meg sorolhatnám.Ez így nem helyes!!! Attól félek ,hogy az egyházunk szét hullik a pap miatt.Én és a családom nagyon szeretünk a templomba járni, de nemrég olyat tett ellenem és a családom ellen ami miatt nem bírjuk elviselni a látványát.Sírva írom önnek ezt a levelet, mert vérzi a szívem.Belehalok a fájdalomba. Úgy érzem magam mint egy kivert kutya, a pap miatt.Kérem segítsen adjon tanácsot mert nem tudom ,hogy mitévő legyek.Kérem, azt ne mondja, hogy imádkozzak érte mert nem megy.Tele vagyok gyűlölettel iránta, pedig tudom hogy ISTEN előtt ez nem kedves, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni.Köszönöm hogy időt szánt rám,és várom a válaszát, ami remélhetőleg megoldás lesz az én, a családom,és a kis közösségünk számára.Mély tisztelettel, és alázattal:EGY ISTENBEN BÍZÓ EMBER.
DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK.
Kedves Testvérem Krisztusban!
Attól tartok, hogy a puszta válaszom nem fog tudni megoldást adni, főként nem egy egész közösségnek.
Inkább osztozom a fájdalmukban. Imádkozom Önökért, a közösségükért és természetesen az illető paptestvérért is. Főként addig, amíg aztán Önnek is nem sikerül újra. Elhiszem, hogy ez roppant nehéznek, most még lehetetlennek tűnik, de egészen bizonyos, hogy Krisztus ezt kéri Öntől, Önöktől - nem csak én. Az imádságban elsősorban a saját lelkünk gyógyul, erősödik. Még akkor is, amikor másokért imádkozunk. Ezérrt kell "gyűlölőinknek is megbocsátanunk", nem csak a furcsán viselkedő atyának. Ugyanakkor, természetesen kegyelmet is közvetíthetünk a másik felé is, amikor imádkozunk érte. Nem éppen erre szorul rá az a paptestvér, aki ilyeneket tesz?
Azt remélem, hogy az elmondottak mögött sok félreértés is van, hogy az illető atyát is a jó szándék vezeti, csak a szokatlan - a korábbi tisztelendő úrtól eltérő - stílusa miatt úgy tűnik, őt nem a szeretet vezeti a tetteiben. Nem tudhatom, csak reménykedem ebben.
Hogy mit tegyenek? Pontosan azt, amire az Ön szíve is indítja, csak oly nehéznek tűnik, hogy szeretné letagadni. Közösen imádkozzanak ezért az atyáért és családjáért. "Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval" (Róm 12,21). Az lesz az igazi győzelem, hogy ha saját sérelmeiket, sebeiket félre tudják tenni, és az atyáért és az egész közösségükért többen is közösen imádkoznak. Nézze, ez most a hitüknek a próbája is, amely megerősítésükre szolgálhat - ha kiállják a próbát.
Kedves Lelkiatya!

A katolikusoknál valóban nem szabad húst enni egyetlen pénteken sem vagy csak bizonyos péntekeken nem?

Köszönöm szépen a választ:)
A római katolikus egyház mai előírása szerint ez nem így van. A pénteki napon lemondást kell gyakorolni, amely jelenthet hústól való tartózkodást, de lehetséges azt más módon is megvalósítani: másfajta eledelről való lemondás, esetleg másféle élvezetek elhagyása. De lehet ezt a bűnbánati gyakorlatot jó cselekedettel vagy imádsággal is teljesíteni. Fontos, hogy legyen meg a bűnbánati jellege, és Istenhez kötődő lelki tartalma.
A kérdés onnan is származhat, hogy a keleti rítus szerint - amely egyébként szigorúbb böjti fegyelmet követ - vannak szabad hetek, amikor még pénteken is szabad húsos eledelt fogyasztani. Ezt a gyakorlatot a római rítus nem ismeri.
Tisztelt Lelkiatya!
Nem tudom, mit gondoljak a zsidókról. Isten kiválasztott népének tartják magukat, még az ateista zsidók is, viszont Isten tanításai ellen cselekednek. Akiket Jézus kivert a templomból, ma is jelen vannak világunkban, embereket és országokat - hazánkat is - sodornak örök adósságba. Mint ha maga a sátán követői volnának, nyíltan keresztényellenes törvényeket követelnek az Föld országaitól (pl. homoszexuálisok és leszbikusok házassága, drogfogyasztás legalizálása), deviáns felvonulásokat rendeznek, a bűnözők érdekeit képviselik. Ha valaki a fenti dolgok ellen szót emel, a kezükben lévő média és politikusok segítségével világraszóló botrányokat robbantanak ki.
A zsoltárokban mégis értük és országukért imádkozunk. Nem tudom ezt a kettős érzést feloldani. Isten miért közéjük született? Talán Isten terve az, hogy teljesen ők uralják a világot (ahogy Marx is írta), és nekünk segítenünk kell ezt a folyamatot?
Kedves Levélíró!
Zsidó testvéreinket szeretnünk kell, éppúgy, mint bárki mást a földön. Az ószövetségi zsidó nép valóban Isten választott népe, akiken keresztül kezdte el Isten a Kinyilatkoztatás kibontását, amelynek csúcsa és beteljesülése maga, Jézus Krisztus. Ő a zsidó nép fiaként testesült meg, Édesanyja, nevelőapja, az apostolok, Szent Pál és még nagyon sokan az első keresztények közül szintén zsidók voltak. Jézus nem a zsidókat verte ki a templomból, hanem a kereskedőket. Nem lehet azt mondani, hogy Jézust a zsidó emberek feszítették keresztre, hogy miattuk halt volna meg, hanem mi miattunk, bűnös emberek miatt. Minden bűnünkkel éppen úgy okozzuk Jézus kínszenvedését és halálát, mint az ő kortársabeli zsidók és római katonák.
Nem szabad általánosítani, egy népre vonatkoztatni egyes emberek bűnét. Szörnyű az a jelenség, hogy a bűnt és az Isten elleni tetteket ma harsogva lehet hirdetni és terjeszteni. Ezekért a rémtettekért mindig egyes emberek felelősek, és nem egy embercsoport vagy nép.
Amikor a Biblia szavaival imádkozunk, akkor a Krisztus utáni választott népre kell érteni mindazt, amit az ószövetségi gondolkodás a zsidókra értett, az Isten Országára vonatkozik az, amit akkor még az Izrael országára vonatkoztattak.
Isten terve az, hogy az Ő akarata szerint éljünk, és Krisztus legyen az úr minden ember szívében. Sajnos, nagy fájdalmunkra Isten megengedi a rosszat is, a bűn terjedését. Nagy titok ez, hogy miért - szerintem csak odaát fogjuk megérteni. Mindenesetre mi nagy erővel és odaadással törekedjünk, hogy ne legyünk ennek a bűnnek terjesztői, ne engedjük, hogy szívünkben a gonoszság, a gyűlölet verjen gyökeret. Ha nehéz is, szeretnünk kell azokat, akik nekünk rosszat tettek. Nem csak azért, mert Jézus ezt parancsolja, hanem mert így leszünk fiai annak, aki fölkelti napját jókra és rosszakra egyaránt (Mt 5,45).
    ... 399 400 401 402 403 
404
  405 406 407 408 409 ...