Kedves Lelkiatya!
Köszönöm a kimerítő választ, és valószínűleg igaza lehet Kámmal kapcsolatban.
Bár bennem még mindig van egy piszkálódó kisördög, hogy abban a kemény világban ahol egy ilyen "botlásért" nemzedékekre szóló büntetést lehet kapni, a két testvér inkább félelemből leplezte apját és nem gyengédségből.
Általában tudom, hogy lehet "úgy" olvasni a Bibliát, hogy a pozitív üzenet érkezzen át, de én időnként úgy érzem, hogy a Bibliában nincsennek szinkronban a dolgok.
Ha Noé hibáját és kiszolgáltatottságát szelíd leplezéssel illik tudomásul venni, akkor a fiú hibáját és kiszolgáltatotságát miért kell olyan kegyetlenül büntetni?
Komoly probléma nem történt, mert Sém és Jáfet végülis nem látták apjukat, és bemutatták a helyes viselkedést. A részleteket nem tudom, de elképzelhető, hogy Kám pont azért szólt testvéreinek, mert ő nem tudta, hogy ilyenkor mi a teendő.
Voltak azokban az időkben olyan törvények, hogy nem szabad ránézni fedetlen testre?
Végülis Noé önhibájából került abba ahelyzetbe amiben Kám találta. És sehol nem láttam utalást arra, hogy Kám megátalkodott vagy rosszhiszemű lett volna.
De a büntetés egyáltalán nem tűnik arányosnak a bűnnel, hogy még Kám fia Kánaán is meg lett átkozva, és a végén egész Kánaán földjén ki lettek irtva a Kánaán utódai.
Angol nyelvű forrásban azonban találkoztam olyannal, hogy Kám nemcsak látta, hanem kasztrálta is apját... ez pedig nagyjából megmagyarázza a súlyos büntetést.
Tulajdonképpen arra próbálok választ találni, hogy végigkövethető-e egy univerzális erkölcsi vonal a Biblián vagy akár az előttről, vagy az erkölcsi alapok változtak az idők során.
A Bibliát valóban értő szemmel és nyitott szívvel kell olvasni. Egyik gyakori hiba régi szövegek értelmezésénél, hogy a mi szemléletünket, gondolkodásunkat vetítjük belé. Pedig az akkori emberek nagyon sok mindenben egészen másként gondolkodtak. Biblikusok azt mondják, hogy maga a három testvér története pusztán egy példázat, visszavetítő magyarázat, hogy a kánaáni nép alábbvalóságát igazolják. Persze, erkölcsileg ez még inkább elítélhető, de itt a szöveg létrejöttének emberi vonásairól van szó.
Ha visszatérünk a történet közvetlen értelmezésére, a szövegből azt sejthetjük, hogy Kámnak igenis illett volna tudni, hogy mi ilyenkor a teendő. Ez a fajta erkölcsi tartás kimondatlanul is megfigyelhető a Szentírásban. Az igaz, hogy ez egyre fejlődik, az évszázadok során egyre tisztul. Miként a monoteizmus hite is. Ezt kifejezetten vallja és tanítja a Szentírás, hogy Isten törvénye a szívünkbe van írva.
Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Biblia nem erkölcsi törvények tára. Legfőbb célja az Isten önközlése, hogy saját magáról adjon kinyilatkoztatást, és ez által megismerjük Őt és higgyünk Benne.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan legyek szent?
Hogyan legyek szent -az iskolába járás mellett?
-A tanulás mellett?
-a bűnös emberek környezetében,csakúgy ahogyan én is az vagyok?
-a szentek bűnösek?
Lehetséges szentnek lenni a mai világban ilyen életkörülmények között?
Lehet szent egy nem szerzetes ember?Van rá példa?
Úgy érzem,túl keveset törődöm az Úrral,a tanulással töltöm időmet,persze nem minden részét.Pihenek.De mégis keveset tanulok.
P.
Kedves P.!
Úgy válhat szentté, ha ezt állhatatosan és hittel kéri az Istentől. Egyedül az Isten tud szentté tenni bennünket. De már az nagy erőlépés, ha valaki ezt felismeri, és kéri is hozzá a kegyelmet.
Ugyanakkor a szentté válás nem pusztán az ima eredménye. Az iskola ugyanolyan jó terület a keresztény élet gyakorlására, mint bármi más életkörülmény. Természetesen csak akkor válhat valaki szentté, ha a kötelességét tőle telhető odaadással teljesíti. Ez a tanulás során nagyon is jól gyakorolható.
Bűnös emberek között lehet leginkább szentté válni, mert ez a körülmény ad lehetőséget arra, hogy gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet, a segítőkészséget, a türelmet és minden más erényt. Ha felismerjük a magunk bűnösségét, ez megint csak még inkább segít a szentté válás felé, mert ezzel együtt felismerhetjük az Isten szeretetét, végtelen kegyelmét. Az tesz szentté bennünket, ha minél inkább akarunk élni ezzel a felénk áramló irgalmas szeretettel.
A mai világban éppen úgy, mint más korokban nem könnyebb és nem nehezebb a szentté válás. Világi ember is lehet szent, nyilván más módon, a maga életkörülményei között, mint egy szerzetes.
Ha úgy érzi, keveset törődik az Úrral, ez már egy fontos felismerés. Törekedjen többet imádkozni, mégsem túlzásba vinni. Élni kell, örülni kell az életnek. Az is lehet szent, aki eljár szórakozni, ha szórakozása közben sem feledkezik meg Istenről, hanem neki ad hálát a vidámságért, a jó barátokért, az élet sok szépségéért.
A szent ember egyik jellemzője, hogy hálás szívvel él, és boldog mindazért, amit kapott az Úrtól.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában elég felkapott fogalom lett az homoszexualitás mellett az ún. aszexualitás. Egyre többen dobálóznak vele, hogy ők aszexuálisok. Nem tudom egyáltalán tényleg van e ilyen, de amennyiben igen, ez, mármint ha valaki tényleg ilyen, azaz semmilyen nemi kötődése nincs, az bűnnek számít e?
Köszönöm a választ.
M.
Inkább az a bűn, ha valaki ezzel könnyelműen dobálózik. Az Isten alkotta rendben természetes az, hogy a két nem, a férfi és a nő vonzódik egymáshoz. Ez nagyon sok mindenben megnyilvánul. Ebbe beletartozik a szexuális vonzódás is, amely mintegy előkészíti a férfi és a nő egyesülését a házasságban, illetve ez a vonzódás az egyesülésre a házasságban élhető meg a legteljesebb mértékben.
Ha valakiben nincsen meg ez a vonzódás, vagy legalábbis tagadja (a kutatók szerint nagyon sok ilyen eset is van), az bizonyos hiánynak, betegségnek tekinthető, mely többnyire valamilyen elfojtásból származik. Sajnos a divatossá váló szingli életmód is serkenti ezt az elhajlást.
Természetesen az aszexualitás egészen más, mint az önmegtagadás. Amikor az ember érzi ezt a vonzódást, de legyőzi. Nem elfojtja vagy letagadja, hanem akaraterejével uralkodik rajta.
Kedves Lelkiatya!
31 éves nő vagyok. Kisgyerekkoromban római katolikusnak kereszteltek, de igazából sem keresztény nevelésben sem hitoktatásban nem részesültem, illetve szentségeket sem kaptam.
Mindezek ellenére szoktam templomba járni, mert úgy érzem sokat kapok a liturgiától. Gyerekkoromban minden este imádkoztam, de sajnos ez mára teljesen elmaradt, mivel tizenévesen úgy éreztem, hogy csak puszta megszokás az egész és így teljesen felhagytam vele.
Az utóbbi időben felmerült bennem, hogy szeretnék szentségeket kapni, azonban 3 évvel ezelőtt abortuszon estem át és úgy érzem képtelen vagyok megbánni ezt a bűnömet.
Mit tud tanácsolni? Van ilyen esetben valami megoldás akár görög, akár római katolikusoknál vagy felejtsem el hogy valaha még fogok szentségeket kapni?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kati
Kedves Kati!
Semmi nem gátolja meg Önt abban, hogy szentségekhez járuljon, hogy Krisztus erejét megkaphassa. Az elmúlt években a Szentlélek felébresztette Önben a vágyat arra, hogy közelebb kerülhessen Istenhez. Nyilván éppen azért, mert segíteni is akarja ezt a közeledést. Csupán az Ön együttműködése, odaadó akarása szükséges hozzá.
Mit tegyen? Keresse fel az Önhöz legközelebb álló papot, és mondja el ezt a szándékát, ezt a vágyát. Természetesen ne hallgassa el az abortuszt sem. Beszélgetéseik során majd eljutnak arra a pontra, amikor ezt szentgyónásban bűnbánattal leteszi. Bizonyos vagyok abban, hogy nem megbánni nem tudja ezt a bűnét, hanem nagyon nehéz szembesülni vele. De mindezek a nehézségek szépen el fognak rendeződni abban a folyamatban, amelyben a tisztelendő úr Önt a szentségekhez elvezeti. Lépjen minél hamarabb! Ne várakozzék, hanem engedelmeskedjen az Isten hívásának!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy Csehországban élnek-e görög katolikusok.És ha igen,hol?
Köszönöm.
Csehországban a mintegy 10 ezer főre becsült létszámú görögkatolikus hívek lelkigondozása egy prágai székhelyű Apostoli Exarchátus keretein belül történik. Bővebb információért hozzájuk érdemes fordulni, az alábbi elérhetőségeken:
http://www.exarchat.cz/
Apostolsky Exarchat Reckokatolicke Cirkve,
Hastalaska nám. 4,m 110 00 Praha 1
Tel.: 22.17.78.491
Fax: 22 2312817
exarchat@exarchat.cz
Kedves Lelkiatya!
A templomokban mikor szólnak a szentekről? Mi alapján döntik el, hogy a nap szentjeiről szólnak e vagy nem? Pl. vasárnap szinte sohasem szoktak, úgyszintén szombaton sem, csak éppen a nevüket említik meg. Hétköznapokon inkább szoktak, de függ az adott szenttől is. Pl. XI. Pius pápáról elég részletesen volt szó. Lisieux-i Szent Terézről is, de már korántsem annyi. De pl. nem volt szó Szent Brigittáról, Szent Filoménáról, de még Szent Mihályról (akivel együtt Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalokat is ünnepeljük). Én római katolikus vagyok, de érdekel az is, hogy a görög liturgiában hogy van ez. Köszönöm a választ szépen a választ!
M.
Kedves M.!
Minden napnak megvan a maga ünnepelt szentje. Legtöbbször egy napon több szent tisztelete is van. Ez nem mindig egyezik meg a görög és római szertartásban. A szentek tisztelete a napi zsolozsmában mindig megjelenik, de a szentmisében, a Szent Liturgiában csak a nagyobb ünneppel rendelkező szenteké. Vasárnap azonban sok esetben még ezek is háttérbe szorulnak, mert vasárnap a feltámadás napja, arról szólnak a liturgikus szövegek. Hétköznap jobban adódik lehetőség, hogy az azon napon tisztelt szentről megemlékezzünk, de ez jobbára a szertartást vezető paptól függ.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam a múltkor a sátáni jelképekről a Lélekmentő Füzetekben. Nem tudom pontosan, hogy mik ezek, vigyázni akarok, hogy véletlenül se kerüljenek ezek a lakásba, dekorációnak, vagy az ékszereim közé. Van egy kígyós gyűrűm, az édesanyámtól kaptam, nagyon régen, amikor még középiskolába mentem. Ez annak számít mert kígyó van rajta? Kedves emlék, de ha igen, akkor inkább megválnék tőle!
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel! Kyra
Kedves Kyra!
A tárgyak, jelképek önmagukban nem hordoznak erőt vagy bármilyen hatást. Mi, szellemiséggel rendelkező emberek ruházzuk fel azokat a hitünkkel, gondolkodásunkkal, életmódunkkal. A keresztnek azért van ereje, mert kifejezi Krisztushoz tartozásunkat, aki legyőz minden ellenséges erőt. Akik sátáni jelképeket használnak, azoknak is lelkük sötétsége teszi a jelképet a sötét erők szimbólumává. Például egy hívő embert akármilyen sárkány vagy kígyó képével vagy más hasonló szimbólummal próbálnak ijesztgetni, vagy "megrontani", annak semmi ereje nincs, a hívő ember csak nevet rajta. Ha önnek kedves a kígyóval díszített gyűrű, nyugodtan tartsa meg. A lakását pedig díszítse olyan módon, ahogyan Önnek tetszik. Csak a lelkét óvja a bűntől, és imádsággal törekedjen egyre közelebb kerülni Istenhez. Akkor a környezete is egyre inkább olyanná válik majd, amely ezt a folyamatot tovább erősíti.
Bizonyára elírás az "Ószövetség értelmével" kapcsolatos válaszban a "72
ószövetségi, ill. 27 újszövetségi könyv", mert így már 99 lenne. Jelenleg a Katolikus egyház 73 bibliai könyvet fogad el, ebből 46 ószövetségi. Azért eggyel több mint korábban, mert a Siralmakat különveszik, s a kutatások szerint nem jeremiási, s ez már általános véleménynek mondható.
A Kompendium 21. pontja pedig 4 sorban épp arra ad rövid választ, hogy mi az Ószövetség jelentősége a keresztények számára.
Köszönöm szépen a biblikus professzor úr kiigazítását és elnézést kérek a hibáért.
Az említett Kompendium pedig elérhető a következő címen: http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
Az Ószövetség mire jó nekünk? Én teljesen más Istent látok az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Ezek szerint Isten megváltozott? Egy Isten aki az erejét fitogtatja? Ez nekem nagyon nemfér bele az Isten-képembe.
Hogy lehetséges ez a - talán csak látszólagos (?) - sok ellentmondás.
Köszönöm előre is megtisztelő válaszát.
Az Ószövetség éppen úgy a Szentírás része, mint az Újszövetség. Isten kinyilatkoztatta magát a szent szövegek által, amelyeknek értelmezése sokszor nem is olyan könnyű, olykor még félre is tévedhet benne az ember. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyen hiteles segítőnk abban, hogyan kell olvasnunk a Szentírást. Ez a hiteles magyarázó pedig nem lehet más, mint maga az Egyház, aki nekünk ezt a könyvet adta. Természetesen a Szentlélek határozta meg az Egyház közreműködése által, hogy mely könyvek kerülnek be ebbe a gyűjteménybe (46 ószövetségi, 27 újszövetségi irat). Ez tehát összefüggő, amelynek minden lapjára szükségünk van.
Csupán néhány helyet kiemelek az Ószövetségből, melyek a végtelen Isten felénk forduló szeretetéről beszél: Kiv 22,26; Neh 9,6-37; Oz 11,4; Föl kell ismernünk, hogy Ő "ugyanaz" az Isten, mint akit Jézus Krisztusban felismertünk.
Kedves Lelkiatya!
A szombat esti mise az valóban betudható egy vasárnapi misének? És akkor aki volt szombat 18:00-i misén, annak vasárnap már nem kötelező elmennie? Rendben van az, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár vasárnapi helyett? Ez csak a szombat vecsernyére vonatkozik, a reggeli liturgiára már nem?
Köszönöm szépen a választ.
M.
Kedves M.!
A kérése kicsit árulkodó. Nincs semmi, ami "betudható" a misének. De azt is mondhatnám, hogy nem kötelező elmenni misére. Talán furcsán hat ez, hisz épp nemrégiben beszéltünk az egyház parancsairól. Ám azért is vonakodom a parancsokat felsorolni, azért merek így fogalmazni, hogy nem kötelező elmenni a misére, mert mérhetetlenül többről van szó. A "lelkiatyának" nem arról kell beszélnie, hogy mi a szabály, vagy mennyire szabad azt áthágni, hanem a szavai az egyre forróbb Isten-szeretetre akarnak vezetni. Ezért nem tudok válaszolni arra, hogy mi tudható be minek az Egyház rendjében. A vasárnapot nem szabad, nem érdemes, halálos vétek nem az Úrral tölteni.
Ráadásul a Keleti egyházban a vasárnap megszentelés a szertartásokkal sokkal széleskörűbb, gazdagabb. Beletartozik a szombati vecsernye, a vasárnapi utrenye és a Szent Liturgia. Kötelező mindegyiken ott lenni? Nem ismerem az Isten rendjében ezt a szót, nem tudom hová tenni. Minél több szertartásra megy el az ember, annál több kegyelmet kap, annál közelebb kerül az Istenhez, annál boldogabb lesz az élete. Kötelező boldognak lenni? Kötelező szeretni és szeretve lenni? Kötelező hálásnak lenni?
Úgy érzem, nincsen rendben, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár a vasárnapi helyett. Főként, ha kényelmi okok miatt. Egy-egy alkalommal megtörténhet, de akkor is jobb, ha a szombati vecsernyére megy, hiszen abban ünnepeljük a feltámadást, a vasárnapot. De törekednünk kell arra, hogy a vasárnapunk valóban az Úr napja legyen. Ezt pedig legméltóbb módon a Szent Liturgián és a hozzá kapcsolódó zsolozsmák által tudjuk legjobban megvalósítani.
Kedves Lelkiatya!
Mi lehet annak az oka, hogy van valaki, akiért ha imádkozom betegebb lesz vagy éppen akkor lesz nagyon beteg?
Legalábbis sokszor előfordult már, hogy így történt.
Köszönöm szépen a választ.
M.
Kedves M.!
Bizonyosan nem azért lett rosszabbul az illető, mert Ön imádkozott érte. Ha valóban ez történt, akkor az véletlen. De az is lehet, hogy imádsága után azt nézi, lesi, hogy milyen eredményt sikerült elérni, és minthogy az nem történt meg, úgy tűnik, még rosszabb lett a helyzet. De ha nem is ezt történt volna, annyi tanulsága van a kérdésének, hogy sohasem szabad az imádságunk eredményét nézni. A Jóisten mindig meghallgat, de nem mindig akkor és úgy, ahogyan azt mi szeretnénk.
Kedves Lelki atya!
Nem lehetséges, hogy a kérdező az Anyaszentegyház 5 parancsára gondolt? Hisz szabályról ír.
A másik kérdésnél pedig az Ószövetségi könyvek számánál történhetett elírás.
Andi
Igen, lehetséges. Köszönöm szépen.
Kedves Lelkiatya, az előző kérdező - mi az5 legfontosabb szabálya az egyháznak? - lehet erre gondolt:
Az Anyaszentegyház ötparancsolata
1. A vasárnapot és a kötelező ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg!
2. A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
3. Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!
4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!
(forrás: http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=22)
Lehet. Köszönöm.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon nehéz dologban szeretnék tanácsot és véleményt kérni.
Sokat gondolkozom mostanában az életemen. Azt hiszem tudom, hogy hol rontottam el.
Vallásos családban nevelkedtem, jártam templomban és imádkoztam is. Főiskolás koromban sajnos rossz társaságba keveredtem. Volt egy barátnőm, aki ezoterikus dolgokkal foglalkozott, jóslás, tarot, inga, meg ilyenek. Sajnos szép lassan engem is bevont ebbe. Megtetszett ez a dolog, mert ahogy a barátnőm megmutatta, hamar voltak sikereim az élet minden területén. Bár ne tettem volna. Most utólag visszagondolva nagyon megváltoztam. Ezek után szép lassan elhanyagoltam a templomba járást, távol kerültem a szüleimtől is. A lelkem mélyén továbbra is hittem Istenben, imádkoztam is, de kevesebbet. Ezek után az életem is megváltozott. Közben lediplomáztam, az élet is messze sodort a szülői háztól, ami- úgy gondolom- sokszor megvédett. Megváltozott a külsőm, negatív irányban, meghíztam, más frizura, teljesen más életvitel, mint korábban. Közben megismerkedtem egy fiúval is, akihez hozzá is mentem.
Erre úgy 2 évre, mintha elkezdett volna valami derengeni. Egyre kevesebbet foglalkoztam az ezoterikával, többet imádkoztam és ismét templomba kezdtem járni. Előbb a nagy ünnepekre, aztán minden vasárnap.
Bűntudatot éreztem a korábbi dolgok miatt. Letettem a kártyát, egy idő múlva ki is dobtam, minden ilyen " felszerelés". És imádkoztam, és csak imádkoztam... gyóntam és áldoztam. Ekkor ismét derengeni kezdett valami. Olyan lett egy idő múlva, mintha álomból ébredtem volna. Ekkor belenéztem a tükörbe, és nem ismertem azt az embert, akit ott láttam. Rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Mára olyan lettem, mint régen.
Visszagondolva arra az időszakra, nem volt egy boldog percem.
Ennek a sok nem túl pozitív változásnak az ezoterika volt az oka?
A lelkiatya, akinek gyónok, azt mondta, hogy túl szigorú vagyok magamhoz.
A szüleim sem haragszanak rám, és a férjem sem.
Lehetséges, hogy ez okozott ilyen változást az életemben? Most döbbentem rá, hogy "józan fejjel" sok mindent másként csinálnék.
Ma már nem múlik el vasárnap mise és szentáldozás nélkül. Nap pedig máriapócsi és Jézus szíve kilenced nélkül,ha tehetem, rózsafüzért is imádkozom.
Isten ezt megbocsátja?
Hogyan tehetném rendbe az életem, úgy mint azelőtt volt?
A Jó Isten már rendbe tette az Ön életét. Csodálatos módon megajándékozta a megtérés kegyelmével. Komoly tanácsom, hogy nem szabad tovább vádolnia önmagát. Bizalmatlanság volna Isten irgalmával, megbocsátó szeretetével szemben, ha azt gondolná, hogy Önnek még "tennie kell valamit". Ha tiszta szívvel meggyónt, járt Máriapócson - gondolom -, akkor már visszatért a helyes mederbe az élete. Persze, imádkozzon csak sokat továbbra is, de ne teljesítmény kedvéért. Szeresse a férjét, tegyen jót az emberekkel, és legyen nagyon hálás, hogy az Úr kivezette Önt az ezoterika sötétségéből. Természetesen az okozta mindezt a sok rossz dolgot. Istennek hála, hogy ezektől már megszabadult.
mi az5 legfontosabb szabálya az egyháznak?
Bocsásson meg, erre nem tudok válaszolni. Az egyház azt tanítja, amit Krisztus, Ő pedig két fő parancsról beszélt: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat (Mt 22,37-39). Az összes többi cselekvésünk ebből származik, erre alapozódik.
