Fülöp püspök atya szentelése a honlapunk indulása előtt történt, ezért erről az eseményről nincsen kép a képtárunkban. Igyekszünk ezt a hiányosságot utólag pótolni.

Amikor virrasztás szertartását végezzük, akkor a litiás vecsernye ezzel a zsoltárral, illetve ennek első felével zárul. Utána folytatódik az utrenye, és régi szokás szerint ezen a ponton, a szertartás további részéhez is erőt nyerve, lehetőség volt elfogyasztani a megáldott kenyeret, esetleg egyéb odahozott eledeleket. A 33. zsoltár több ide vonatkozó verse miatt étkezés előtt használható imádság. Ugyanezen okok miatt alkalmazzuk ezt a zsoltárt az Előszenteltek Liturgiájának végén is.
A "Boldog ember..." kezdetű ének valójában az első kathizma kezdő sora. A kathizma egy adott zsoltárcsoportot jelent. A 150 zsoltár föl van osztva 20 kathizmára. Ennek megfelelően egy kathizmába átlag mintegy 7-8 zsoltár tartozik. Kathizmákat, tehát csoportokba szedett zsoltárokat általában a vecsernyében és az utrenyében imádkozunk megadott rend szerint. Ez a rend mindig szombat este kezdődik és a következő hét szombat reggeli utrenyén fejeződik be. Értelemszerűen szombaton a vecsernyében az 1. kathizmát vesszük, ez az első 8 zsoltárt foglalja magába. Azért jelöljük úgy, hogy "Boldog ember...", mert az első zsoltár ezekkel a szavakkal kezdődik. Nem mondjuk végig mind a 8 zsoltárt, csupán néhány verset kiemelve énekelünk belőle. Az elterjedt gyakorlat szerint az ünnepélyesen végzett szombat esti vecsernyében mi is csak az első három zsoltárból választott verseket énekeljük. Mivel korábban ez nem volt nálunk gyakorlatban, ezért sajnos nem található meg az Énekeskönyvünkben. Reméljük, ha lesz új kiadás, akkor abban már benne lesz.

Kedves Gábor!
Mindkét ünnepi köszöntés a liturgikus szövegnek hétköznapi gyakorlatba ültetéséből származik.
Nazianzi Szent Gergely karácsonyi beszéde kezdődik így: "Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jó, ünnepeljétek!..." Ez a költői szépségű homilia igen hamar liturgikus himnusszá lett, melyet azóta is énekelünk. Karácsonyi katavásziaként ismert, s ma már a legtöbb templomba járó görögkatolikus ember fejből énekli. Ennek kezdő szófordulata lett az ünnepi köszöntés: Krisztus születik! - rá a válasz: Dicsőítsétek!
A húsvéti köszöntés kialakulása hasonló módon vezethető le. Számtalan húsvéti beszéd kezdődik ezzel a fölkiáltással. Ennek az eredete pedig a Szentírásból és az ősegyház élő tapasztalatából származik, amikor egymásnak hírül adták a tényt, hogy Föltámadt! Amelyre a hit felelete volt a megerősítés: Valóban! Az ünnepi szertartásban aztán számtalanszor ismételgetjük: Föltámadt Krisztus! Így vált egy "egyszerű" híradás költői formává, majd hétköznapi gyakorlatban használt szófordulattá.
A jelen és a múlt idő különbségének ezekben a helyzetekben nincs igazán jelentősége. Mindkettő egyként érvényes. Nyilván Nazianzi Szent Gergely a tanításában fontosnak tartotta a jelen időt is hangsúlyozni: Krisztus értünk vállalt tette nem pusztán múltbéli esemény, hanem bár történelmi is, mégis történelem fölötti, bár egyszer megtörtént, mégis folyamatosan történik velünk. Ám ugyanez éppenúgy érvényes Krisztus Urunk feltámadására is. Mivel azonban itt az asszonyok hírül adó mondata terjedt el az említett csatornákon keresztül köszöntésként, ezért maradt meg a múlt idejű forma.

Úgy tudom, az orosz ortodoxoknál szokásos sajátosság, hogy a jobb váll érintése után nem a bal vállukat érintik, hanem a szívüket. Az a magyarázat társul hozzá, hogy a szívben fejeződik be az Isten megvallása, hogy Krisztus keresztje, amelyet magunkra öltünk, egészen a szívünkig hatol.
Az oroszoknál látható még, hogy előbb vetnek keresztet, utána hajolnak meg. A görögök ellenben előbb meghajolnak, s utána vetik a keresztet.

Írjon bátran a puspok@gorogkaolikus.hu címre. Az oda érkező leveleket egyedül ő olvassa. Javaslom,hogy bátra írja is alá, ne kitalált nevet használjon. A névtelen levelekkel nem szokták komolyan venni.

Kedves Zoli!
Kétségtelen, hibát követett el, amikor meggondolatlanul ígéreteket tett, kicsit vagy nagyot. A lelkiismeretét megnyugtathatom, hogy ezek ma már nem kötelezik Önt. Akkor sem gondolta komolyan, most sem része az életének ezek teljesítése. Nem azzal tesz eleget Isten végtelen szeretetének, ha ezeket igyekszik aprólékosan felidézni, és amit lehet, utólag teljesíteni. A fő tanulság az, hogy nem szabad könnyelműen szavakat kimondanunk. Ha eddig nem tette volna meg, egy füst alatt gyónja meg minden eddig könnyelműen tett ígéretét. Azt is, hogy tette, azt is, hogy nem tartotta meg. Mostantól pedig kerülje az ilyet. Adjon hálát azért, hogy mindezt felismerte. Már ez is a kegyelmi fejlődésének a jele - hiszen korábban ezt észre sem vette. Istenben bízva további szép lelki fejlődés vár Önre.

Kedves Hölgyem!
Be kell látnunk, és el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Vélhetően az Ön odaadó precizitásával szemben a plébános atyának erős gyengéje a rendetlenség. Attól még lehet jó és tisztességes ember, de ebben nem jeleskedik.
Minthogy ő a vezető, alapvető magatartás, hogy el kell fogadni az ő vezetését. Szabad és kell is segíteni neki, de a hibáival együtt kell őt elfogadni. Első lépésben tehát Önnek lelkében föl kell dolgozni, hogy ez a szépnek ígérkező egyházi szolgálat sok nehézséggel jár, amelyre nem is számított. Ám ezek a nehézségek nem biztos, hogy a kárára vannak. Önnek jó lehetőséget ad a türelem és az alázat gyakorlására. Tudom, hogy ez nem könnyű, de Krisztus Urunk maga is a szenvedésből tanult engedelmességet (Zsid 5,8). Ha Ön kitartó lelki küzdelemmel el tudta fogadni ezt az atyát a hibáival együtt, akkor sokat tud segíteni a közösség békéjének megtartásában azzal, hogy másokat meghallgat, és szintén segíti őket az atya - hibáival együtt való - elfogadásában.
Nehéz lelki munka ez, de higgye el, legalább annyira gyümölcsöző és mindenki számára építő, mint pl. a templom rendben tartása. Adjon sok erőt ehhez az Úr!

Ennek az éneknek az eredeti sorai Izaiás könyvében találhatók (Iz 7-8-9. fejezetek). A Nagy esti zsolozsma állandó része, tehát nem csupán karácsonyi ének. Ünnepélyesen Karácsony és Vízkereszt előünnepén énekeljük, de minden nagyböjti hétköznapon is imádkozzuk, csak akkor nem ezen a szép dallamon énekelve.

A szentgyónás menetét a római katolikus szertartás szerint ideírom:
Belépünk a gyóntatószékbe: Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Letérdelünk, vagy leülünk.
Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam... (1 hónapja, 1 éve, 10 éve, hamvazószerdára... stb.)
Bűnök felsorolása. (Lásd a lelki tükröt.) Végén: Több bűnömre nem emlékszem. (Itt lehet kérdezni is a gyóntatótól.)
Gyóntató tanácsai.
Bánatima elimádkozása: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal az én jó Istenemet megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnöket kerülöm. Ámen. (Történhet más szavakkal is, de a bánat, és a javulás szándéka benne kell hogy legyen!)
Gyóntató kiszabja a penitenciát (elégtételt) és elmondja a feloldozás imáját. Amikor ezeket mondja ... FELOLDOZLAK TÉGED AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN - akkor keresztet vetünk.
Gyóntató: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Gyóntató: Isten megbocsátotta bűneidet menj békével.
Gyónó: Istennek legyen hála.
(Ez a párbeszéd elmaradhat.)
Elköszönés: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A görögkatolikus szertartása is hasonló. Annak leírását a szertartásaink között találhatja meg.
Minthogy a katolikus egyházon belül más rítusban is föl lehet venni érvényesen a szentségeket, ezért lehet gyónni is más rítusú papnál. Felnőttek esetében azonban jobb, törekedni kell rá, ha az első gyónást megelőzi a bérmálkozás. Ez, természetesen, hosszabb előkészületet is jelent, de az első gyónás ugyanúgy. Sokkal többet jelent, ha időt, áldozatot nem kímélve készül az első szentgyónására.

Dear Mgr. Miloš Szabo,
We ask you to send Your e-mail adress and we try to help You!

Kedves Ari!
Köszönjük.

Az egyházközségben szolgálatukat teljesítő papok attól az egyházközségtől kapnak fizetést, amelyiket szolgálják. Azon egyházközségek, amelyek erre nem képesek, központi támogatást kapnak, hogy életképesek maradjanak, és a papjuk is fel tudja venni a fizetést.
Hogy az említett atyának honnan van anyagi forrása 4 év után új autóra, azt nem tudhatom. Talán a családja segítette, s talán a saját családjának a gyarapodása késztette arra, hogy nagyobb autót vásároljon.
Mindenesetre én sem tartom helyesnek, ha a pap anyagilag jobb körülmények között van, mint azok az emberek, akik között él, akiket szolgál. Az Egyházi Törvény ezt írja elő:
"A klerikusok Krisztus szegénységének lelkületével eltelve törekedjenek arra, hogy életük egyszerűségével a lelki javak tanúi legyenek a világ előtt, és a földi javakat lelki ítélőképességük révén szánják helyes használatra. Azon javakat pedig, melyeket egyházi hivataluk, szolgálatuk vagy feladatuk gyakorlása alkalmából szereznek, miután fedezték belőlük tisztes megélhetésüket és állapotbeli kötelezettségeik teljesítését, osszák meg és fordítsák az apostolkodás és a jótékonyság cselekedeteire." (385. kánon 1.§.)

Igaz, hogy nálunk meglehetősen szoros szabályok vannak, ugyanakkor jellemző ránk a sokszínűség is. Mindkettőnek van jó és rossz oldala egyaránt.
A perselyezés gyakorlatában mindez jól megfigyelhető. E téren különösen is sokféle szokás él az egyházunkban. Nem tudok arról, hogy rendelkezés szabályozta volna. De ha változtatni akarnánk, lehet, sokfelé ellenkezést váltana ki.
Véleményem szerint legjobb helye a prédikáció után van. No, nem azért, mert ez jó fokmérője lehet az elhangzott beszédnek, hanem, mert az ezt követő ekténiák után hamarosan kezdődik a felajánló körmenet, a nagybemenet. Igaz, hogy a Kerubénekben azt énekeljük, hogy ?tegyünk félre mostan minden földi gondot?, és az akadékoskodóknak visszásnak tűnhet, hogy éppen ilyenkor perselyezünk, de ezt is lehet jól érteni. A perselyezés célja elsősorban nem az egyházfenntartás, hanem az önkéntes adományok felajánlása. E felajánlással mi is bekapcsolódhatunk Krisztus önfelajánásába, az adományokon keresztül mi is önmagunkból adunk. Annál szégyenletesebb, ha csupán jelképesen néhány fillért.
Legjobb, ha a nagybemenetre be is fejeződik. Ebbe nyugodtan bele lehet vonni a ministránsokat, hogy mihamarabb lebonyolódjék, s hogy mire a pap az adományokat fölviszi az oltárra, addigra a mi adományaink is ott legyenek a szentélyben.

Nem találjuk ennek az éneknek a felvételét. Sajnos nem tudjuk teljesíteni a kérést.

Teljesen jól. Se szeri, se száma az efféle magánkinyilatkoztatásoknak. Nem hitetlenségre, sokkal inkább helyes hitérzékre vall, ha valaki ezeket tartózkodással fogadja. Jézus Krisztusban lezárult a Kinyilatkoztatás. Ahogyan Barsi Balázs atya mondja, az Atya már ?nem tud többet mondani?, hiszen Krisztusban teljesen kimondta Önmagát.
A Nagyfaluban történt eseményekről csak Öntől hallottam. Nem ez fogja erősíteni a hitünket. Annál nagyobb figyelmeztetést pedig senki sem tud mondani, mint amit már Krisztus elmondott és a Szentírásban illetve az Egyház tanítása által eljutott hozzánk: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Isten Országa.