D.J.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy hogyan kell értelmezni konkrétan Jézus azon szavait, amit a Mt.10.28-ban mond:
"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja."
Ezt egy lelkitesóm kérdezte ma tőlem és nem biztos, hogy helyesen válaszoltam meg neki.
Előre is köszönöm a válaszát: Margit
Jézus ebben a fejezetben a bátorságról, Istenbe vetett bizalom fontosságáról beszél. Bátorítja követőit, hogy nem kell félnünk semmilyen emberi ellenségtől, még ha meg is ölnek minket, mert az emberek a lelket nem tudják megölni, az erőszakos gyilkosság után akit megöltek, az a mennybe juthat. Akitől félni kell, az az Isten. A mondat második fele Őrá vonatkozik. Ő az, akinek van hatalma a földi életünkön túl is. Nyilván istenfélelemre buzdít Jézus, arra, hogy Istent féljük, nem arra, hogy féljünk Őtőle.
Kedves Lelkiatya!
Alább ezt írta: ?Szent Liturgiát, akkor a saját püspökétől kell engedélyt kérni annak, aki más rítusú szertartáson celebrál?? Kérem szépen ezen szabály forrását közölni. Arról mit tudni, hogy milyen esetben szokták megtagadni? Egy táborban volt egy furcsa eset, amikor a részt vevő görög püspök a római katolikus szentmisén félrehúzódva ült, és a görög papoknak sem engedte koncelebrálni, ami alapos megrökönyödést okozott a római papoknak, mert addig a kölcsönös koncelebrálást nyilvánvalónak vették.
Köszönettel,
István Attila
A Keleti Kódex 701. kánonja írja elő.
Különböző sajátjogú egyházak püspökeinek és áldozópapjainak
koncelebrációja megfelelő okból, különösen a szeretet támogatása és az egyházak közötti egység kifejezése érdekében az eparchiás püspök engedélyével lehetséges úgy, hogy mindenki az első celebráns liturgikus könyveinek előírásait követi, tartózkodnak mindennemű liturgikus szinkretizmustól és kívánatos módon megtartják a maguk sajátjogú egyházának liturgikus ruháit és jelvényeit.
Ezt mondja a jog. Egy lelkiatya meglátása pedig e kérdésben, hogy ha egy püspök szerényen viselkedik, abban vélhetően nem a szeretetlenség vezeti. Én inkább azt tartanám furcsának, ha egy tábori körülmények között megszervezett misén a görögkatolikus papok bizánci szertartású öltözetben, a püspök még díszesebben, koronával celebrálna. A szentmisébe sokféle módon be lehet kapcsolódni. Bízhatunk abban, hogy a püspök atya az adott helyzetben a legjobb megoldást választotta.
Dícsőség Jézus Krisztusnak! Azt szeretném megkérdezni a Tisztelendő úrtól. Hogy én Görögkatolikus vagyok, és mindennap többször is imádkozom. De este szoktam nézni a 700-as clubbot az ATV csatornán, Az az Immánuel gyülekezethez tartozik. Ezt nem tiltsa a vallásunk? Mint pl: A Horoszkópokat, Jósokat stb. Máriapócson gyóntam akkor mondta a Gyóntató pap hogy a Horoszkop Jóslás, Ezo Tv nézése bűn. Előre is köszönöm a válaszát. Áldja meg a Jóisten! Tisztelettel: M. János
Kedves János!
Valóban felesleges és káros ilyen műsorokat nézni. Olyan, mint a dohányzás: sokan teszik, és ezért nem tartjuk olyan súlyos dolognak, noha jól tudjuk, hogy mérgező. Ezek a műsorok a lelkünket mérgezik, az Istennel való kapcsolatunkat károsítják. Az Immánuel gyülekezetet 1997-ben alapította egy kongóból származó férfi. Vajon mi új is hitelesebb üzenetet tud nyújtani, mint Krisztus kétezer éves egyháza, amely a magyar népet is Krisztus-hívővé tette?
Én is ebben erősítem meg Önt: ne mérgezze a lelkét ezekkel a buta műsorokkal! Inkább esténként olvassa helyette a Bibliát, vagy más szép könyveket, vagy beszélgessen a családtagjaival. Ez sokkal inkább tetszik az Istennek, és nagyobb békét nyújt az Ön lelkének is.
Kedves Lelkiatya!
Nagy gondjaim vannak az egyetemi tanulmányaim befejezésével.Hátra maradt még hét vizsgám a diplomálásig.Bizonyos külső és belső körülmények miatt,a tanulmányaimat nagyon elhúztam.Két évvel ezelőtt tettem le utoljára vizsgát,és tapasztalom,hogy nehéz visszaállni a folyamatba,valahogy minden lassan megy.Próbálkozom,de talán jobban kellene.Anyagi gondjaink is vannak,de ami talán ettől is jobban gátol,hogy elveszítettem a motivációmat és a bátorságomat.Sok ember a környezetemben lenéz,olyanok is akiknek jól ment az egyetem,meg olyanok is akik nem voltak benne ilyen folyamatban.Tudom nem jó ez így,de ha mások lettek volna a körülmények talán nem itt tartanék...Az egyik családtagom is lelkileg terrorizál,sérteget emiatt,meg más dolgok miatt is, bár ő már évek óta ilyen,nemcsak velem,olyan dolgokat mond és tesz amelyek miatt teljesen magam alá tudok kerülni.Minél több mindent teszek meg itthon a ház körül,szerinte még többet kellene tenni,szándékosan gáncsoskodik,be sem fejezem az egyik munkát már sorolja,hogy mi van még mit lehetne tenni.A napokban is egy apróság miatt,amit nem állt módomban megcsinálni,teljesen kiakadt,néhány méterre tőlem odavágott egy csészét,amit sütötöttem abból egy jó tányérra valót kiöntött a kutyának,de még ennél is rosszabb volt amit lelkileg tett velem.Nem először fordult elő ilyen viselkedés a részéről,volt amikor kezet is emelt rám.Mélyen bántanak ezek a dolgok,az is,hogy eddig még nem sikerült állást se találnom,meg hogy a tanulmányaimban így leragadtam.Olyan ez mint egy verem,amiből nehéz kimászni.Amikor ilyen nagy felborulások vannak bennem nem értem,hogy Isten aki a szeretet miért neged meg ilyen dolgokat az életemben.Néha az a gondolatom támad,hogy talán jobb lenne abbahagyni a tanulmányaimat.Az életem minden területén hajótörést szenvedtem.Most kicsit nehezen jönnek össze a dolgaim.Egyedül a hit és néhány bátorító ember,akik voltak lelkileg hasonló helyzetben,tartják bennem a reményt.MIt tehetnék még?
Válaszát előre is köszönöm!
Léna
Ó, Kedves Léna!
Látom, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Nyilvánvalóan az otthoni körülményei súlyosan nehezítik a tanulmányait. Biztosan szerepet játszik az is, hogy kihagyott egy kicsi időt, de ez egy kis szorgalommal hamar elmúlik, visszajön a tanulási lendület. Ehhez nagy segítséget kaphatna a meleg otthoni légkörben, ami viszont most nem adatott meg Önnek. Ki tudja, milyen okok húzódnak meg a rokona érthetetlen és szeretetlen viselkedése mélyén? Ha másokkal is ennyire durva, akkor igazán nehéz segíteni rajta. Ha esetleg csak Önnel szemben tapasztalható ez a viselkedés, akkor van esélye annak, hogy egy nagy tisztázás által lehet segíteni a dolgon. Mindenesetre mindenképpen imádkozzon érte, és ha elérkezettnek látja az időt, egyszerűen kérdezzen rá: mi ellen ágál?
De el tudom képzelni, hogy a dolog mélyebb természetű. Mindenesetre az Ön életét, lelkiállapotát, munkáját, tanulmányait nem mérgezheti meg. Ez Önön múlik. Ne engedje a lelkéig a bántást. Fogadja úgy, mint az illető saját dühének mérgét, amely ha freccsen is Önre, egyszerűen letörli, nem hatol be a lelkébe. Sokkal szánalmasabb az, hogy ezzel a méreggel az illető önmagát keseríti.
A tanulmányt semmiképp sem szabad abbahagyni. Éppen ez a küzdelem, az otthoni nehézségek és az iskolai elvárás kettőssége edzi meg Önt az élet további feladataira. Ne adja fel! Ahogyan mondja, a hit, a Jóistennek az állandó jelenléte, Vele való élő kapcsolata adhat legnagyobb erőt. És, persze, a barátok is, akik hasonlóan gondolkodnak. Imádkozom Önért.
Kedves Atya!
Érdeklődnék, hogy elvileg lehetséges-e latin rítusú katolikus férfi számára görög rítusú pappá válni? Fordult-e már elő ilyen a gyakorlatban?
Köszönettel: Balázs
Kedves Balázs!
Elvileg nem lehetséges, de a gyakorlatban volt már rá példa nem is egyszer. Arra, is, hogy latin rítusú lett görögkatolikus pap, s arra is, hogy görögkatolikusból lett latin rítusú pap.
Tisztelt Lelkiatya!
Nemrég válaszolt egy csotkival kapcsolatos kérdésre. Szégyellem, de én semmit nem tudok erről. De nagyon felkeltette érdeklődésemet. Kérem bocsásson meg ostobaságomért, de lenne olyan kedves és felvilágosítana a csotkiról? Ugyanis nekem is van egy 33 szemes, de nem tudom, hogyan használhatnám az imákhoz, mit imádkozzak. (Bevallom, amíg az előző kérdésre való válasza után rá nem kerestem, azt sem tudtam, hogy az csotki.) Illetve ha található a témáról írás, akkor hol keressem.
Bízom megértésében és válaszában.
Dániel
Kedves Dániel!
Ez az ima végtelenül egyszerű. Ugyanakkor óriási mélységeket rejt, sőt, veszélyeket, mint minden igazán értékes dolog, amelyért küzdeni kell, de az első találkozáskor még nem erről kell beszélni.
Nos, azt tanácsolom, hogy esti lefekvése előtt, amikor már fogat mosott, elolvasta, amiket ilyenkor szokott, regényt, verseket, elköszönt a család minden tagjától, szóval a nap teljes lezárása után fogja kezébe azt a 33 szemes csotkit, és mindegyik szemre mondja el a Jézus-ima fohászt:
Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!
Tehát ez a 33 rövid fohász legyen elalvása előtt az utolsó szava. Ezt tegye meg minden nap. Ezen kívül nap közben is előveheti, minden szemre ugyanazt a fohászt mondva magában, de csak akkor tegye, ha az esti külön imát is tudja tartani. A többire magától rá fog jönni, pontosabban a Lélek majd megtanítja. (Jn 14,26; 16,13) Persze, olvashat is hozzá. Ideírom néhány, nálunk is kapható könyvnek a címét.
John Main: A szemlélődés útja, és a Jöjj el Uram!
Per-Olef: A Jézus ima
Nacsinák G: Jóga a középkori Európában?
Conrad De Meester: Isten jelenlétében
A. Quatit: Szüntelenül
Thomas Merton: Találkozás Istennel
Kedves Lelkiatya,
görög katolikus vagyok, de szülőfalumtól távol élek. Elfogadható a 10 parancsolat betartáshoz, ha a mostani lakóhelyem közelében található római katolikus templomi szentmisét látogatom és római kat. templomban gyónom meg bűneimet, vagy vallásom szabályainak úgy felelhetek meg, ha minden körülmények között, csak és szigorúan a görög katolikus szertartást követem?
Tisztelettel:
D. Mónika
Kedves Mónika!
Nyugodtan járhat római katolikus templomba és szentmisére, részesülhet ott a bűnbánat és az Eukharisztia szentségében, hiszen egy egyházba tartozunk velük. Az fontos, hogy sohase maradjon el a templomból, és amikor viszont teheti, menjen el görögkatolikus szertartásra is.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam néhánnyal ezelőtti hozzászólását a csotkival kapcsolatban. Nem rég vettem én is egy 33 és egy 100 szemes csotkit. Olvasgattam az interneten különböző dolgokat a csotkiról, illetve az Ön írás is elgondolkodtatott.
Hogyan kell pontosan imádkozni a csotkival?
Köszönöm!
A "csotki" szláv szó, valójában "olvasót" jelent. Lehet azt mondani, hogy ez a keleti egyházban az olvasó, a rózsafüzér. Persze, kicsit másként kell használni. Az egyes szemek morzsolása közben szoktuk mondani a Jézus-imát: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam bűnösön!" Minden szemre ezt mondjuk, nincsen semmilyen más rend, rendszer. Néha vannak nagyobb, vagy színes szemek, a végén kereszt, stb. Ezeknek nincs különösebb jelentőségük, nem kell rá semmi más fohászt mondani. Egyesek kiépítenek saját rendszert, hogy a Jézus-ima mellett milyen egyéb fohászokat mondanak. Ezt én nem tartom helyesnek. Ennek az imamódnak a lényege éppen az egyszerűség. Lehet 33x, lehet 100x, többször vagy kevesebbszer elmondani a Jézus-ima fohászt. Különösen szép, ha az ember lefekvéskor, már az elalvásra várva morzsolja ezt a keleti olvasót, és eközben alszik el. Hasznos még a csotki arra, hogy az ember napközben elővegye, és ha tevékenysége megengedi (séta, utazás, stb.) akkor is mondhatja.
Kedves Lelkiatya!
Az életben kevés ember támogatását éreztem igazán.Szüleim bár szeretnek nem nagyon támogattak érzelmileg semmiben sem.Valahogy nem éreztem,hogy számíthatok rájuk ha nehézségeim voltak.Ha segítettek is sokszor nemet mondtak arra amire megkértem őket,majd kedvetlenül segítettek,de volt úgy hogy nem is.Arról nem is beszélve ha az elveim nem egyeztek az ő elveikkel,jöttek a lebeszélések,sértődések,vagy egyszerűen kész tények elé állítottak.Emiatt nem is tudtam bizalommal lenni irántuk,és mindig szorongás volt bennem ha megkellett őket kérnem valamire,vagy kérnem kellett tőlük valamit.Így éreztem más emberek irányába is.A középiskolás éveim alatt nagyon gátlásos és visszahúzódó személyiség voltam.Sokszor éreztem magam egyedül,elhagyatottnak.Az életem sem nem úgy alakult mint másoké,igaz kapcsolatom nem volt a másik nemmel sem,emiatt sokan lenéztek.De még igaz barátaim sem voltak akikre támaszkodhattam volna.Sok emberben nagyon mélyen csalódtam.Sokat sírtam és szenvedtem abban az időben.Sajnos a szüleimmel,testvéremmel ma sincs igazi kapcsolatom.Barátaim vannak jobbára hívő körökből.De nem érzem hogy lenne köztük olyan akire igazán számithatnék,amikor nehézségeim támadnak.Habár vannak nagyon jó barátaim,nincs igazi jó lelki barátom.Sokszor ezek a dolgok nagyon tudnak hiányozni.Minden elkezdett változni az életemeben amióta mélyebben élem meg az Istennel való kapcsolatomat,szabadabbnak,örömtelibbnek érzem magamat,lassan visszatudok állni azokba a dolgokba is amelyekből kizökkentem,törést szenvedtem,de mégis még mindig véreznek azok a sebek a szívemen,amelyeket elszenvedtem,bár ritkábban,de olykor-olykor ezek felszakadnak,és olyan mintha újból átélném ezeket az eseményeket.Azt kérdezném,hogy normális-e ez így?Esetleg az atyának lenne-e valamilyen tanácsa ezekkel a dolgokkal kapcsolatban?
Köszönöm válaszát:Tami
Kedves Tami!
Levele akár tanúságtétel is lehetne. Előbb arról ír, hogy gyermekkorában, családjában milyen nehézségek, súlyos hiányosságok voltak. Ezekből szinte kikövetkeztethető, hogy felnőtté válva is sok gondja van a személyes kapcsolatok kialakításával. Már-már épp fogalmazódott bennem, hogy ha mélyebben Istenre találna, akkor az sokat segítene emberi kapcsolataiban és élethelyzeteiben is. Ám erről ír Ön is. Pontosan így van: az Istennel való kapcsolatunk a gyógyítója az emberekkel és a világgal való kapcsolatunknak. Az isteni Személlyel való párbeszéd, együtt töltött idő jótékony hatással van az emberi személyekkel való együttlétre is. Amikor imádkozunk, akkor odabent, a szívünkben lakó Istennel találkozunk. Ez jótékony hatással van arra is, hogy önmagunkra találjunk. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a régi, elfeledettnek tűnő sebek felszakadnak. Ez rossz ugyan, de egyáltalán nem baj. Ilyenkor a lélek, a személyiség tisztul, mintegy megváltódik. A mélyen érző és látó ember, a hívő ember újra találkozik a régi sebbel, de már korántsem úgy tekint rá, mint korábban, még ha fáj is, ezt már a hit fényében tudja látni. Ezért is jön napvilágra, hogy a hit fénye átalakítsa, a léleknek azt a részét is megtisztítsa.
Tanácsom? Folytassa a bizalom útját Isten és Önmaga felé! Imádkozzon szüleiért, adjon hálát értük, és köszönje meg azt is, hogy küzdelmesen bár, de tanítja Önt az Isten a helyes szeretetre.
Dicsőség!
Kedves atya!
Kérdésem az lenne, hogy a felszentelt papok milyen esetben celebrálhatnak szentmisét egy másik rítus szerint? A különböző rítusú papok szoktak koncelebrálni? Igaz, hogy vannak olyan áldozópapok, akiket "több rítusra szentelnek"?
Köszönöm
Pál
Általában eléggé szigorú szabály az, hogy mindenki csak a maga rítusában celebrálhat. Amikor koncelebráció van, azaz több pap együtt végzi a Szentmisét, Szent Liturgiát, akkor a saját püspökétől kell engedélyt kérni annak, aki más rítusú szertartáson celebrál, de ekkor is a saját liturgikus ruhájában kell részt vennie azon. Különleges esetekben a Keleti Kongregáció ad engedélyt arra, hogy valaki egyedül is több rítusban végezhessen szertartást, őket nevezzük biritusúaknak. Az téves fogalmazás, hogy valakit "több rítusra szentelnek", hiszen a szentelés maga csak mindig egyetlen rítusban történhet. Az viszont elképzelhető, hogy valaki már a szentelésétől fogva megkapja birítust.
Kedves Lelkiatya!
A közösségben,ahol havonta összejövünk van egy idősebb férfi,aki a korát tekintve nagybátyám lehetne.Ő kicsit megkörnyékezte a barátnőmet is meg engem is.Sokat beszélt arról,hogy nem talált még eddig társat,meg volt egy barátnője akiben mélyen csalódott.Társasága sincs.Kicsit fárasztó meg unalmas tud lenni a párkeresési témával van hogy egyikünknek vagy másikunknak mondja van amikor mindkettőnknek.Az a baj,hogy valamiben reménykedik.A múltkor azt mondta nekünk,hogy már annyira kedvetlen és csalódott ezek a dolgok miatt,hogy azon is gondolkodott,hogy nem jön többet ebbe a közösségbe.Szerette volna azt is,hogy együtt imádkozzunk vele,de ezt is csak kifogásnak éreztük a találkozásra.Azt javasoltuk,hogy próbáljon eljárni több közösségbe,ismerkedni emberekkel,vagy az együtt imádkozáshoz kérjen meg egyedül lévő férfiakat a templomban.Őszintén nem vagyok híve a férfi és nő közötti barátságnak,mert ott az egyik fél általában többet akar.Meg talán nem is helyes sajnálatból barátkozni valakivel.Talán az sem jó,hogy hagytuk,hogy kiüresítse a lelkét,a belső dolgairól beszéljen,mert ez is félreérthető.Az a tapasztalatom,hogy egy mély beszélgetés nyomokat tud hagyni az emberek lelkében,és ha utána távolságtartóan viselkedünk azzal csalódást okozhatunk másoknak.Egy tisztalelkü,jó érzésű és mély hitű emberről van szó,aki a kora ellenére szülői befolyás alatt áll.Akik jobban ismerik őt a közösségből azt mondják egész más lenne az egyénisége,ha más körülmények között nevelkedett volna.Rajta meg a bátyján is látszik,hogy kissé esetlenül és félszegen viselkednek.Mit tanácsos ilyen helyzetben tenni?Azt nem szeretnénk ha miattunk távol maradna a közösségtől.Ha ez tovább folytatódik meglehet-e mondani az igazat,hogy mi hogy gondoljuk és miért nem akarunk ismerkedni?Kellemetlen a helyzet.Válaszát előre is köszönöm.
D.
Meghallgatni a másikat egyáltalán nem rossz dolog. Ha az illető azt félreérti - számtalan ilyen eset van - azt minél hamarabb tisztázni kell. Az őszinte, nyílt beszéd a legjobb. Az Ön, Önök helyében kereken megmondanám, hogy a viselkedése félreérthető, ezért szeretnék tisztázni, hogy az ilyen irányú közeledésnek nincs értelme. Ne legyenek elutasítóak, Krisztus sem volt az sohasem, de legyenek nyíltak vele. Tudom, hogy nem könnyű, de őmiatta is érdemes vállalni ezt a kicsit nehéz beszélgetést. Ha esetleg ezért utána nem is menne abba a közösségbe, akkor jobb, ha nem is megy, hiszen csak Önök miatt ment oda, ami nem helyes.
Nyilván van egy kis kapcsolati zavar a viselkedésében, de ezen Önök sajnos nem tudnak segíteni. Tanácsolják neki, hogy beszélgessen erről az atyával, Önök pedig imádkozzanak érte továbbra is.
Kedves Lelkiatya!
Sokat gondolkoztam mostanában az álmokon. Többször előfordult, hogy rosszat, nyomasztót álmodtam ismerőseimmel, szüleimmel kapcsolatban és nem sokkal később a valóságban is rossz dolog történt velük. Nem mindig az, ami álmomban, de rossz dolgok.
Olvastam azt is, hogy az álmokkal foglalkozni ezoterika és az rossz dolog, meg bűn is.
Tényleg van az álmokban valami, és ha igen, akkor bűn vele foglalkozni, vagy nem?
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Inkább butaság. Nem mintha az álmok jelentéktelenek volnának, de annyira rejtett és összetett dolog, hogy nem érdemes belegabalyodni az értelmezésükbe. Tévedhetetlen üzenetet úgysem lehet belőle kihozni.
Mi az álom? Az alvó ember agyműködése. Az addig beérkezett események, hatások összekeveredése. Bár ilyen értelemben van közük a valósághoz, hiszen abból táplálkoznak - az agy azt dolgozza fel, ami addig az ébrenlétben érte -, mégnem érdemes semmiféle következtetést levonni, azokból kiolvasni. Használjuk inkább az értelmünket, amikor valamiben döntünk vagy egy élethelyzetet elemzünk.
Olyan is van, hogy előre megérzünk dolgokat. Ez abból is fakadhat, hogy az ember azt is érzékeli, ami nem jut el a tudatáig, mégis álomképben előkerül.
Összefoglalva azt mondhatom, nem érdemes az álmokkal foglalkozni. Nem oldják meg a valós élet kérdéseit, nem tudnak igazi jóslatok lenni.
Kedves lelkiatya!
A görög katolikus templomok a miséken kívül mindig zárva vannak?
Remélem nem. Van arra törekvés, hogy - főként a városi templomok - állandóan nyitva lehessenek, de sajnos sok a rossz tapasztalat. Ha meg tudnánk szervezni, hogy valaki mindig bent van a templomban és felügyel arra - szabad közben imádkozni - akkor lehetne állandóan nyitva tartani. Ezt most még nehéz megvalósítani.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon sok gondom van mostanában az anyósommal. Több mint egy éve nagyon megváltozott. Mindig piszkál és nagyon bántó dolgokat mond. Először is olyanokat, hogy meg kell változnom és rá kell hasonlítanom. Mindenben, ruha, hajviselet, életmód, stb. Hagyjak fel a hivatásommal, amit nagyon szeretek...
Semmi nem tetszik neki, az sem, hogy templomba járok... Emiatt már egy kora reggeli időpontban járok templomba, amikor ő még pihen.
Még az édesanyámra is megjegyzéseket tesz...
Olyat is mondott, hogy ha lesz gyermekünk, majd ő akarja nevelni.
Megjegyzést tett a végzettségemre is...
Emellett nagyon kevély, nem szereti, és lenézi a szegényeket. Én nem túl gazdag, de becsületes és vallásos családban nevelkedtem. Őt ez nem érdekli.
Állítja, hogy ő tökéletes és aki nem ért vele egyet,az csak irigykedik.
Féltékeny az édesanyámra, nem érti, hogy én miért őt szeretem.
Olyan barátokat keres, akik nem igaz barátok, neki az a fontos, hogy az illető megfelelő társadalmi helyen legyen, orvosok, ügyvédek, hírességek. Ezt a társaságot erőlteti ránk is. Amikor ilyen vendégség van, akkor természetesen nekünk is ott kell lennünk, mint a bábjainak.
A férjemet is hecceli, hogy lépjen előre a ranglétrán törekedjen felfelé, mert csak az az ember. Nem érti, hogy én miért nem akarok, nekem ez miért nem fontos, és hogy miért jó a mostani beosztásom.
A férjem pénzét is ő kezeli, beosztja neki. Közös bankszámlájuk van. Mintha tolvaj lennék.
Sajnos néha sikerül megvezetnie a férjemet is...
Ezek a dolgok nagyon bántanak.
Igyekszem neki megbocsátani, gyakran a nap minden percében. De folyamatosan fájdalmat okoz nekem.
Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenne a helyzetben?
Nem akarom elveszíteni a férjemet és megbolondulni sem akarok. Lassan teljesen kikészít.
Kérem a tanácsát, ebben az ügyben.
Előre is köszönöm!
Bizony, ez nehéz küzdelem. A leírásából arra következtetek, hogy alapvetően jól közelíti meg a dolgot. Mérhetetlenül sok türelem kell, és nagy alázat, hogy az igaztalanságokat is elfogadja, elviselje. Mindnyájunk életében van ilyen, csak nem egyformán jut belőle mindenkinek. Ugyanakkor törekedjék arra, hogy férjének édesanyja gondolkodását is megértse. Ne zárja le rögtön azzal az ítélkezéssel, hogy ő csak a gazdagokat pártolja, hogy benne nincs igazi szeretet az Ön és a családja irányában. Meg kell fejteni, hogy mi vezeti őt ebben. Ha erre rájön, akkor kiderül, hogy a kedves anyósa is áldozata egy bizonyos élethelyzetnek, amelyből nem képes kilépni, kitörni.
Másrészről viszont bíztatom és bátorítom, hogy beszélje meg a férjével ezt a helyzetet. Semmiképp sem vádaskodva, ellenségességet szítva, de ragaszkodva ahhoz, hogy saját életük legyen, hogy az édesanya ne szóljon bele fiának családi életébe. Ne szóljon bele! (Ez most inkább a többi kedves anyósnak szól?)
Alapvetően azt javaslom, hogy beszélgessenek minél többet a férjével. Nem mindig erről a nehéz helyzetről, sőt, erről minél kevesebbet. De beszéljék meg a dolgaikat, ha csak lehet, minden nap. Ez sokat fog segíteni abban, hogy az Önök, hogy kettejük gondolkodása együtt fejlődjön.
Befejezésül újra azt mondom, legyen türelmes. Imádkozzon az anyósáért, a férjéért, a családjukért. Nem fog megbolondulni, attól ne tartson. Az imádság megőrzi elméjét, szívét és hitét.
(Utólag elnézését kérem, hogy nem közöltem a teljes levelét. Bizonyos részleteket kihagytam, hogy ne legyen felismerhető a helyzet.)
Tisztelt Lelkiatya!
A napokban elgondolkodtam,az emberi kapcsolatokon és a barátságon...Mivel magyarázható az ha nem értjük a másokhoz fűződő kapcsolatunkat?Egy konkrét barátnőmre gondolok.Néha úgy érzem barátok vagyunk.Valamikor,úgy ez több mint barátság,olyan mély köteléket érzek közöttünk mintha lelkitársak lennénk.De néha úgy érzem mintha csak egy idegen lennék a számára.
Válaszát előre köszönöm!
Mony
Kedves Mony!
Gondolkodó emberre vall, ha valaki ilyen kérdést tesz fel. Sajnos a legtöbb ember nem is akarja megérteni a kapcsolatokat, annak nehézségeit meg sem próbálja értelmezni. Márpedig ez fontos.
Ha nem értjük a másikat, akkor még nem ismerjük eléggé. Sokszor megtörténik felszínes barátkozásoknál, hogy valójában nem a másik emberhez vonzódunk, hanem valakihez, akit mi elképzelünk, amilyennek mi látni akarjuk őt. Ha csalódás ér valakivel szemben, akkor az a szegény pára nem változott meg, hanem kiderült, hogy nekem volt más képem, megszépített képem róla, és az általam rávetített képben csalódtam. Nyilván mindenkinek vannak hibái, s az az igaz barát, aki a másik hibáinak ismeretében is megtartja hűségét iránta.
Az a mély lelki kötelék valóban létezik Önök között, erre érez rá olykor, csak nehéz elfogadni, hogy ezen kívül az illető más tulajdonságokat is hordoz, amely esetleg nem rokonszenves. Meg kell próbálni megismerni egymást minél mélyebben - igaz, ez teljes mértékben itt a földön nem lehetséges -, és ez az ismeret segíteni fog abban, hogy el is fogadjam őt. Ehhez szükséges még az az ítélet nélküli irgalmas szeretet, amivel Isten tekint miránk. Nekünk is így kell egymásra.
