Kedves Lelkiatya!
Házasság érvénytelenítése ügyében szeretnék kérdezni.Miskolcon lakunk,szeretném kérvényezni a házasságunk érvénytelenítését.Hol kezdjem? A kerületi atya, akihez tartozunk, nagycsaládos, szerintem tőle ez merőben távol áll.Kezdeményezhetem a püspöki hivatalban?Mit tanácsol?
9 évig voltunk polgárilag házasok a római katolikusnak keresztelt férjemmel, aki megismerkedésünk előtt nem gyakorolta a hitét, a családja sem.Velem kezdett templomba járni, elsőáldozott, jegyesoktatásra jártunk, görög szertartás szerint esküdtünk.Másfél év után teljesen megváltozott, közölte, hogy milyen unalmas liturgiára járni és nem is hajlandó eljönni.Tőlem is eltávolodott,jobb-rosszabb időszakok, ismétlődő megcsalások után kértem, hogy költözzön el, mert ebbe belebetegszünk mindannyian.2 óvodáskorú gyermekünk van.Kértem segítséget pszichológustól 10 hónapon keresztül, de ő nem jött el velem, paptól, a családtól, ügyvédtől,hosszú vívódás után jutottunk el a válásig. Van olyan barát, aki azt mondja, hogy már az együttjárásunk alatt is volt más lány az életében.Nem éltünk együtt a házasság előtt,hetente 2-szer találkoztunk.Nekem az első kapcsolatom volt.Nem voltam biztos a választásomban, többször szakítani akartam, de ő mindig kikönyörögte,hogy béküljünk ki.Ezzel ő tűnt a kitartó, határozott,szenvedélyes embernek, aki mellett biztonságban érezhetem magam, kiáll mellettem, megszerettem.Ezért volt hatalmas csalódás, hogy nem lehet rá számítani.Mindkét terhességem alatt elhagyott, többször elköltözött.Tartós házassági krízis alakult ki.Fél éve a kolléganőjével és annak a gyerekével él.Közös gyermeküket elvetették.A mi közös gyerekeinket rendszeresen látogatja, azóta gondoskodóbb apa, és én is felszabadultabb, kevésbé gondterhelt vagyok. Kérném az Atya segítő válaszát!T.
Ezt a bírósági eljárást legegyszerűbben a saját parókusán keresztül kezdeményezheti. Ő segít fölvenni a kapcsolatot az Egyházmegyei Bírósággal. Az merőben örvendetes, hogy a tisztelendő úr nagycsaládos, s az egyáltalán nem befolyásolja ennek a jogi lépésnek a menetét. Megteheti azt is, hogy keresetlevelét egyenesen a püspöki hivatalba juttatja el.
Kedves Lelkiatya!
Van egy hosszú évek óta tartó barátságom,vagyis amit annak hiszek/hittem.Összekötnek bennünket a közös tanulmányok,a hit és más dolgok is.Sokszor órákig tudunk beszélgetni egymással,nem felszínes dolgokról.Ezzel az a gondom,hogy legnagyobb esetben az utcán vagy a buszon történik.Például hittanóra után az ő házuk előtt vagy a buszon,vagy más ha más rendezvényeken veszünk részt utána.Sok mindenről beszél olyankor az otthoni problémáikról,a munkahelyén lévő nehézségekről,az ő személyes problémáiról,intim gondjairól.Emiatt nem értem miért van az ha elhivom sétálni,hozzám vagy kávézni vagy máshová általában vonakodik eljönni.
...
Pozitiv tulajdonsága,hogy segit másoknak,szivesen ad is másoknak,elintéz dolgokat,és ezt szivesen megteszi.Úgy érzem ez a kapcsolat így nem folytatódhat tovább,ez már nagyon nyomasztó és fárasztó.Nagyon bánt az egész.Azon gondolkodom tisztázzam-e vele ezeket a dolgokat?Ha igen hogyan?Szeretek tisztán látni dolgokban.A Lelkiatya mit tanácsolna?Milyennek látja az ő személyiségét a leirtak alapján?
Válaszát előre is köszönöm!
Mara
Kedves Mara!
A leírása alapján nem merek arra vállalkozni, hogy véleményt mondjak arról a fiatalemberről, akiről csak Öntől származnak ismereteim. Ezek természetesen helytállóak lehetnek, de mégis az Ön látásának, érzéseinek szűrőjén keresztül érkeztek hozzám.
A helyzetében azt tanácsolom, hogy ne erőltesse a külön sétákat, találkozásokat. Ha egyébként Önnek is örömet okoznak ezek a beszélgetések, akkor attól sem kell elzárkózni, de nyugodtan fölhívhatja a figyelmét az illetőnek, hogy ne legyen önző, ne csak az ő dolgairól folyjon a szó. Fontos, hogy Ön is legyen vele őszinte, az együttlétük igazi beszélgetés legyen. Ha ezek után esetleg végleges szakítás következne, azt pedig ne bánja, Önnek is nyugodtabb lesz utána az élete.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus hívő vagyok, gyakran járok zarándoklatokra, különböző célokból: kérés, felajánlás, stb. Végigmentünk az El Caminon egy atya vezetésével, minden nap több órát töltöttünk imádkozással. Sok hazai zarándoklaton is részt vettem. Azért írok egy görög katolikus lelki atyának, mert véleményem szerint Önök túl sokat használják a zarándoklat szót a honlapjukon. Pl. egy motoros örömkirándulást miért neveznek zarándoklatnak? Azzal tetézve, hogy a motorosok több mint fele még csak nem is vallásos - egy résztvevő elmondása alapján. Az egyházközségünk 2-3 évben vett már részt a görög ifjúsági zarándoklaton is, az is inkább egy jó kirándulós buli, mintsem zarándoklat.
Biztosan olvasta Tisztelt Lelkiatya is A Zarándok c. könyvet, ahhoz képest nem túl (mű)fenkölt dolog-e minden kirándulásra, túrára, motorozásra, ifjúsági bulira rámondani, hogy zarándoklat? Ez kb. olyan, mint ha a sima fogyókúrát böjtnek felmagasztalnának az írásaikban.
Köszönöm válaszát!
K. Dani
Kedves Dani!
Azt hiszem, igaza van. Talán nem abban, hogy túl sokat használjuk a zarándoklat szót, hanem, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor az valójában nem az, vagy nem teljesen az. Magam is bosszankodom, amikor búcsújáró helyre szervezett utat zarándoklatnak neveznek, s közben tengerparti fürdőzéssel, elengedhetetlen vásárlással színesítjük azt. Attól tartok azonban, hogy e téren nem csak a mi honlapunk vét. Vitathatatlan, hogy újra divattá lett a zarándoklat, s ennek számtalan formája van, amely nem érdemelné meg ezt a nemes elnevezést. Azt tehetjük inkább, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor megpróbáljuk valóban lelki programmá teszi azt.
Lehet, hogy már az én érzékenységem is eltompult e téren, mert ugyanakkor én örömmel vettem a kerékpárosok, motorosok zarándoklatának hírét. Beszámolóik alapján kétségtelen, jól érezték magukat az azokban résztvevők, de ahogy tudom, kijutott nekik bőven a megpróbáltatásokból is. Lehet, hogy voltak közöttük nem hívők, de hogy visszafelé nem volt, azt szinte biztosra veszem.
Az ifjúsági zarándoklatunkon a fiatalok napi 20-30 km-t gyalogolva elmondják a teljes zsolozsmát - ami nálunk, görögkatolikusoknál nem kis teljesítmény. Vannak csöndben végiggyalogolt szakaszok, szentgyónási lehetőség. Lehetne mindebből több, elhiszem, de örülök, hogy több, mint 500 fiatal lelkileg feltöltődve érkezik Máriapócsra és folytatja tovább az életét. Ne nevezzük zarándoklatnak? Szerintem mindig az egyéntől függ, hogy az számára zarándoklattá válik-e vagy sem. Próbáljuk megadni nekik ezt a lehetőséget!
Kedves Lelkiatya!
Ismét a pápa körüli elnevezések kapcsán szeretnék írni.
A Szentatya (avagy Pápa úr, ahogy a ferencesek nevezik)szerdánként a Vatikánban pápai kihallgatást tart... Audientia - meghallgatás. A magyarban a kihallgatás szónak nagyon rossz a csengése, olyan, mintha egy bűnvallatásnál valakit a lámpa fényében kihallgatnának... Tehát akit kihallgatnak, az beszél! A pápa esetében ugyan ő beszél, de miért kihallgatás? A pápai kihallgatás kifejezés olyan, mintha a pápa maga hallgatna ki egy bűnöst (a lámpa fényénél...) Sehogyan sem jó ez így, amikor valójában a zarándok hívek hallgatják MEG a pápát (s nem KI), hiszen a pápa egy tanítást, beszédet ad a híveknek. nem párbeszéd, ha jól tudom! Egy kihallgatás pedig inkább párbeszéd lenne... Jobb lenne: a pápa meghallgatása. Így világos lenne, hogy ki beszél s ki nem.
Tudom, a kihallgatás régi kifejezés, de annyira helytelen így, mára rég le kellett volna ezt is cserélni más kifejezésre.... Mert egy egyszerű emberben, aki átélte az 50-es éveket, nagyon másképp csenghet...!
Köszönettel: László
Kedves László!
A "kihallgatás" szó valóban nem szerencsés kifejezés arra, hogy a Pápával való találkozást jelöljük vele. Amikor azonban pápai kihallgatást mondunk vagy írunk, akkor nyilván senki nem arra gondol, hogy ott a pápa úr valakit kihallgat. Főként nem az ávós módszerekkel. Egyébként gyakran "általános kihallgatásnak" is nevezzük, mintegy jelezve, hogy egy mindenki számára nyitott lehetőségről van szó.
A pápai audiencia is állandósult szókapcsolat, amelyben az audiencia talán jobban kifejezi a hallgatást, a tanítás meghallgatását. Mindenesetre nem áll módunkban megváltoztatni sem a latin, sem a magyar szó használatát. Talán a Magyarán szólva rovatunkban lehetne javaslatokat adni arra, hogyan nevezhetnénk másként a pápai kihallgatást.
Igen, ez a kispap-kérdés bosszantó egy témakör. Mégis, úgy érzem én is, hogy jogosak voltak a kritikák amiket ide beírtak és nem jött semmi érdemleges válasz rá.
Egyedüli érdemleges az volt, hogy leírta, hogy milyennek kell lennie egy (kis)papnak. Ezzel csak az volt a probléma, hogy egy olyan idilli képet rajzolt elénk, aminek egy ember sem tud külön-külön tökéletesen (de még részlegesen sem) megfelelni...nemhogy egybe az egésznek.
...
Lehet kemény kérés lesz, de szeretném, ha a Lelkiatya őszintén írna erről,mert szerintem nem csak az én lelkemet háborgatja ez.
Egy "belvárosi" hívő
Kedves Hívő Társam!
Az írását rövidítés nélkül a Fórumra helyeztük át, ha valaki szeretne, akkor ott hozzászólhat. Ezen a felületen nem feladatom, hogy ítéletet mondjak az egyházunk, a papság, a papnevelés és egyebek helyzetéről. Ha valaki lelkileg szeretne előrejutni, azt a magam sekélyes tanácsaival próbálom segíteni, valamint imádságaimmal. Ennél többre nem vállalkozhatom.
Ezt a feladatot szem előtt tartva a következő tanácsokkal tudok szolgálni:
Alapvetően legyünk jóindulatúak, és a jót hamarabb halljuk meg, mint a rosszat. Ez főként akkor érvényes, amikor nem feladatunk megítélni a másik embert, annak munkáját. Amikor nincsen felelősségünk abban, hogy azt kiigazítsuk. Ekkor a felelősség terhe nélkül nyugodtan lehetünk jóindulatúak, akár naivok is, ezzel mindenki jobban jár.
A szemináriumi elöljárók bizonyára el fogják olvasni az Ön által leírt panaszokat is, megszívlelik azokat, s ha kell változtatnak. Nekem még az sem feladatom, hogy továbbítsam nekik. Önt a lelkiismerete arra késztette, hogy ezeket elmondja. Megtette, amit a szíve diktált. Ön és én ezen a ponton nem tehetünk többet.
A továbbiakban pedig törekedjünk arra, hogy ezzel a jóindulattal szemléljük környezetünket. Ez nyitottabbá teszi lelkünket, ami pedig a dolgok még helyesebb értelmezésében is segít.
Én korántsem látom ennyire sötétnek a papnevelésünk helyzetét, de sorai olvastán még buzgóbban szeretnék imádkozni érte.
Kedves Lelkiatya!
Talán nem annyira lelki jellegű az én problémám, de amit okoz számunkra az komoly lelki sérülés. Templomba járó görögkatolikus vagyok, szinte minden vasárnap jelen vagyok a Liturgián. A közösségünk problémája már elég régre nyúlik vissza..a liturgián résztvevők száma ma már szinte alig ha vagyunk 20-an, hol ott régen 100-an is voltunk. Nem csak a halálozás az ami gondot jelent, hanem a helybeli parókus, aki viselkedésével és életvitelével egyre inkább megbotránkoztatja a híveket és megbánt embereket. ....
Kérdem én Püspök atyánk miért nem tesz valamit? Nem ismeri papjait? Bár amikor egyszer itt járt..akkor szinte meg sem ismertük a tisztelendő urat, teljesen másképp viselkedett..már akkor el akartam mondani gondunkat a Püspök úrnak..de amilyen hirtelen jött olyan gyorsan távozott is. ... éve van nálunk atyánk, talán ideje lenne cserélni, egy fiatalabb lelkesebb aktívabb pásztorra, aki valóban példásan járna előttünk. Nagyon fáj látnom, hogy egykori virágzó egyházközségünk ...év alatt szinte semmivé válik...
László
Milyen lelki tanácsot adhatok ilyen helyzetben?
A legjobb volna, ha a Tisztelendő úr magába szállna, ha újra olyan lelkes és lelki emberré válna, amilyen - gondolom - fiatal korában volt. Mit tehetünk ennek érdekében? Én innen messziről, Önök közelebbről imádkozzunk érte.
Ezen túl pedig, ha úgy érzik, hogy ez szükséges, nyugodtan jelezzék ezt az egyházi elöljáróknak, esperesnek, vagy akár Püspök atyának, hogy tudjanak róla. Persze, gyakran nem könnyű orvosolni ilyen helyzetet, hiszen mi a biztosíték arra, hogy az illető atya új helyen újra lelkes és lelki ember lesz?
Az a javaslatom, hogy a hívek fogjanak össze az imádságban, kezdeményezzenek saját imakört, amelynek egyik legfontosabb célja az egyházközségük lelki megújulása. Ezáltal a hátrányos helyzetből új lehetőséget alakítanak ki, amely idővel bizonyosan meghozza kegyelmi gyümölcseit. Én is imádkozni fogok a paptestvérért.
Kedves Lelkiatya! Meg kell-e gyónnom, ha az együtt járás ideje alatt félreléptem (mással csókolóztam)?
Gábor
Igen, mindenképpen. Súlyos tett a hűség ellen. Nem csak a párjával szemben, hanem az élet rendje, a Teremtő terve ellen is. Ha most, az udvarlás alatt előfordul ilyen kicsinynek vélt "félrelépés", akkor nagyon félő, hogy a házasságában is könnyen belecsúszik hasonlóba. Azért is javaslom, hogy gyónja meg, hogy ezzel önmagát is távol tartsa attól, hogy újra előforduljon ilyesmi.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a Balaton környékén hol van görögkatolikus templom?
Köszönettel: Mariann
Sajnos nincsen templomunk a Balaton közelében. Dunántúlon - a Fővároson kívül - csak Győrben, Pécsett, Dunaújvárosban és Esztergomban van saját görögkatolikus templomunk illetve Érden kicsi kápolnánk. Épülőfélben van Budaörsön és Veszprémben.
Tisztelt Lelkiatya!
Köszönöm a válaszát, többször elolvastam, és nagyon sokat segített.
Én kérdeztem az agykontrollos barátommal kapcsolatban.
Valóban igaz ez az "agymosás", szegény tényleg nagyon szét van esve lelkileg, de testileg is, mert ehhez a filozófiai rendszerhez még pluszban szigorú vegetáriánus is lett.
Semmit sem eszik, ami állati eredetű, tejterméket sem, valamint kenyér és tésztafélét sem, sem pedig krumplit, vagy rizst.
Magokat áztat be és azt eszi, meg zöldséget, gyümölcsöt.
Ezért is olyan egészségtelen és sovány, hozzá jön még a teljes mentális zűrzavar, tényleg olyan szegény mint egy elmebeteg.
De, mivel ő meg van győződve róla, hogy ez "spirituális fejlődés", így persze nem megy orvoshoz, pedig olvastam az orthorexia betegségről, és szerintem neki az van, ezzel az egészséges életmód mániával, meg amúgy is zavart és beteg, mert ahogy látom ő meg van győződve róla, hogy ha eleget meditál, akkor belőle is Isten lesz.
Ez nem igaz, és nem is értem, hogyan hitethették el ezt vele.
Ahelyett, hogy normálisan élne, ezekkel a dolgokkal tölti a napjait, a munkáját is elhanyagolja, csoda, hogy még van állása!
És nagyon kifordult önmagából, olyan, mintha nem is ő lenne.
Elmarja a barátait maga mellől, és "osztja az igét", mint egy megvilágosodott "guru".
Csak sajnos emellett szomorú és depressziós, nem is nevet már szívből, szinte nincs is egy őszinte gesztusa.
Szegény!
Sajnálom, mert ő egy normális ember volt, csak nagyon rossz útra lépett, ami a pusztulásba és az elidegenedésbe viszi.
De mivel magától nem jön rá, hogy mit művel, imádkozom érte, mert tudom, hogy az őszinte ima segít.
Ha szívből imádkoztam, Isten engem is mindig meghallgatott!
Csak annyit kérek, hogy ébressze föl Isten, és nézzen már a tükörbe, aztán pedig változtasson, mert ez az út a semmibe, vagy ami még rosszabb az elmegyógyintézetbe vezet.
Köszönöm a tanácsát, megfogadom, és mellette vagyunk, nem csak én, de még egy páran, akik TÉNYLEG szeretjük őt.
Sose bántanánk, és nem tömnénk a fejét ilyen dolgokkal, hogy "Meditálj, és Isten lesz belőled!"
Köszönöm szépen még egyszer!
Anna
Segítsünk Annának és társainak az imában, hogy meggyógyuljon ez a fiatalember!
Kedves Lelkiatya!
Ha valaki bocsánatot kér tőlünk, de látjuk rajta, hogy nem megbánásból, csak a "protokoll" miatt, vagy a békesség miatt, akkor meg kell-e bocsátani neki? Ha nem látom rajta az őszinteséget, akkor valószínűleg én is csak megjátszanám, hogy megbocsátok, tehát így mindketten képmutatók lennénk, az meg talán még rosszabb volna!
Azért is kérdezem, mert úgy hallottam, hogy a mézes-mázos beszéd inkább a rómaiakra jellemző, a keleti keresztények nem játsszák meg magukat, inkább elfordulnak, tényleg így hallottam.
Köszönöm válaszát!
Az őszinteség nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Viszont jelentős emberismeretre és önismeretre vall, ha valaki tudja, hogy őszintének lenni nem is olyan könnyű. A megbocsátás azonban, ha lehet, még ennél is fontosabb. Megjátszani és hazudni a megbocsátást értelmetlen dolog. De törekedni rá kötelesség. Ráadásul nem csak akkor kell megenyhülnöm, megbocsátanom, amikor a másik eljut oda, hogy bocsánatot kér. Az én bocsánatom ne a másik lelkiállapotától függjön.
Végtelenül sematikus szemlélet az, hogy a keletiek őszintébbek, mint a rómaiak. Van, aki az ellenkezőjét állítja. Mindkettő tévedés.
DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK! HÁZAS HÉTVÉGÉRE SZERETNÉNK MENNI,VAGY LELKIGYAKORLATRA, MELY HÁZASSÁGBAN ÉLŐKNEK SZÓL. MIKOR, HOL LENNE ERRE LEHETŐSÉG? FONTOS LENNE...
Szervezünk Máriapócsra házaspárok lelkigyakorlatát, de végleges időpontot még nem tudunk.
Viszont: október 6-7. Máriapócson a házaspárok búcsújához kapcsolódóan is lesz egy hasonló. Ezekre Máriapócson keresztül lehet jelentkezni: mariapocskegyhely.hu
Ezen a címeken pedig a római katolikusok által szervezett programokat, tanításokat találhatják meg:
www.parkapcsolatkonfliktusok.hu, csalad.ro
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya a kérdésem nem a görögkatolikus vallással kapcsolatos.
Előre bocsátom,hogy nem akarok SENKIT megbántani a kérdésemmel.
A római katólikus áldoztatással kapcsolatos.Lehet,hogy le maradtam valamiről?
Ostyával áldoztatja a híveket a Lelkiatya,csak azt nem tudom,hogy mióta van engedve a hiveknek a kezükkel való érintése a szentségnek?
Nem olvasok el minden kérdést sem választ.Olvastam az önkielégitésről,hogy mit tegyen ez ellen a halandó ember.
vallásos családban nevelkedtem de ki az aki él es ne vétkezne életében mint halandó.
Ha már elkövettük a bünt akkor hogyan érinthetjük az oltáriszentséget?!
Voltam ministráns és a szentáldozáshoz szükséges kellékekhez nem volt szabad hozá érni. Akkor az,hogy lehet a tenyérbe kaphatja az oltáriszentséget hisz bünös ember vagyok még akkor is ha szentgyónás után vagyok - 50.zsoltár. Nem tudom érthető-e mit is akarok kérdezni? A kegyelmi állapotról szeretnék még kérdezni...
Pápai rendelkezés jelent meg arról, hogy a római katolikus szentmisén lehetséges a híveket kézbe áldoztatni. Az Ősegyház gyakorlata is ez volt, amikor még minden bizonnyal saját kezükkel áldoztak meg a keresztények.
Keleten, amely hajlamosabb a misztikus megközelítésre egyre nagyobb hangsúly helyeződött arra, hogy a Szentséget külsőségekben is minél nagyobb tisztelettel vegyék körül. Ebből fakad, hogy a szent edényeket (az eukharisztiával érintkező tárgyakat: kehely, diszkosz, csillag, áldoztató kanál) csak fölszentelt pap érintheti. Ez nálunk ma is érvényben van!
Mindig méltatlanok vagyunk az Eukharisztia vételére, ennek tudatában kell lennünk. Ám a kezünk nem bűnösebb, mint az ajkunk vagy a nyelvünk. Az Eukharisztiával való találkozás mindig éget, akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában. Ezért kell minden egyes alkalommal mély bűnbánattal járulnunk az Eukharisztiához.
Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya a tizparancsból szeretnék kérdezni kettőt pontosabban hármat mert nem tudom,hogyan függenek össze. A 6-9 és a házasságtöréssel kapcsolatban. Ha katólikus férfi elválik feleségétől és az ok nem házasságtörés akkor a nőt házasságtörésre kényszerül,vagy nem jól tudom? Jézus azt mondta ha csak rosz szándékkal néz a férfi a nőre már b?nt követ el. Az öszefüggésről szeretném kérdezni. Tudom a parancsokat csak azt is mondta Jezus ha az aszonyt házasságtörésen éri férje adjon neki válólevelet. Nem tudom,hogy pontos-e az idézet.
A következő kérdésem a 7.parancssal kapcsolatos. Ezt,hogy értelmezzük? Tudjuk,hogy van halálos és bocsánatos bün.Nem tudom tetszik-e érteni mit akarok kérdezni?!
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát.
Üdvözlettel : miki?
Ha egy férfi elválik a feleségétől, attól ez utóbbi még nem válik házasságtörővé, arra nem "kényszerül rá".
A 6. parancs tiltja a paráznaságot. Azt a bűnt, amelyben az ember a Teremtőtől kapott ajándékot, a szexualitást önző módon, eltorzult szemlélettel pusztán a testi öröm megszerzésére használja. Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a bűnt nem csak látható cselekedettel követheti el az ember, hanem már pillantással, gondolattal is. Ezt jelenti az, hogy ha valaki "rossz szándékkal" (bűnös kívánsággal) néz a másik emberre (Mt 5,28). Jézus teljesen tisztává akar tenni bennünket, azért tanít arra, hogy még a pillantásunkra is figyeljünk oda, azzal se vétkezzünk.
"Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet" - ezt a mondatot Jézus az Ószövetségből idézte (MTörv 24,1-3), s éppen ezzel szemben állította, hogy ilyet se tegyen az ember, mert ezzel a házastársát belesodorhatja a házasságtörésbe. A válással "házasság-szakadás" jön létre, de házasságtöréssé akkor válik, ha a házas ember másvalakivel létesít szerelmi kapcsolatot.
A 7. parancsról kérdezett. Érdemes tudni, hogy a katolikus katekizmusban a 7. parancs: Ne ölj!, a protestáns katekizmusban: Ne törj házasságot! A többi kérdése alapján vélem, hogy ez utóbbira kérdezett rá, azért próbáltam erre válaszolni.
A halálos bűn és bocsánatos bűn megkülönböztetése viszont a katolikus erkölcsi tanítás része. Azt a protestáns vallás nem használja (az ortodox sem). Halálos bűn az, ha valaki súlyos dologban tudva és akarva szembefordul Isten akaratával. Ezzel a tettével mintegy tudatosan elszakítja magát Isten kegyelmétől, ezért nevezzük "halálos"-nak. Bővebben a
http://lexikon.katolikus.hu/H/halálosbűn.html cím alatt olvashat erről.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,hogy egyházi házasságotban élő fél, később amikor már a gyermekek nagykorúvá válnak, beléphet-e szerzetesrendbe?
Hivatás miatt, nem menekülésként vagy egyéb. pl. anyagi okok miatt, rendezett körűlményeket hátrahagyva, házastárs beleegyezésével.
Köszönöm szépen! J.
Általában nem. Ez egészen rendkívülinek számít. Talán abban az esetben, ha mindketten szerzetbe lépnek, illetve özveggyé válás esetén.
Kedves Lelki Atya!
Egy szerintem nagyon szép Szűzanya képről szeretném kikérni a véleményét.
http://kepfeltoltes.hu/view/120706/922110547kep_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Azt olvastam, hogy ezt a képet Szent Lukács evangelista festette és ezzel ez a legrégebbi Szűz Mária (és kis Jézus) ábrázolás.
De azt is olvastam, hogy az eredeti a Santa Maria Maggiore bazilikában van. Megnéztem azt is, (s bár sok képet ad ki ennek, ezért nem vagyok benne biztos, hogy melyik is az a kép) de azok egyike sem ez.
Furcsállom a częstochowai kegyképre utaló feliratot, amely szintén nem ez a kép.
Ez lenne a Rómában levő kép?
http://kepfeltoltes.hu/view/120706/marymajor2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ez pedig Jeruzsálemben van?
http://kepfeltoltes.hu/view/120706/012C5031827755B3FF8080812C4C0589_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Nagyon köszönöm szépen a választ!
Janka
A kép, melyet beküldött, a częstochowai kegykép egyik másolata. Ez egészen világos a feliratból és az ábrázolás egészéből is (pl. az Istenszülő arcán látható két seb). Híres kegyképeknek számos szintén igen tisztelt másolata létezik, bizonyára itt is egy ilyennel van dolgunk.
Számos olyan kép létezik, melyről a helyi hagyomány azt tartja, hogy maga Szent Lukács festette. A częstochowai Fekete Madonna a legenda szerint szintén az evangélista alkotása, és a Szent Család hajlékából elhozott asztallapra lett festve. A művészettörténészek szerint a kegykép Bizáncból származik, valóban igen korai (esetleg VI. sz.), de a középkorban alaposan átfestették.
A másik kép, melyet mellékelt, szintén egy másolat, mégpedig a római Santa Maria Maggiore bazilikában őrzött képé, mely a Salus Populi Romani ("A római nép üdve") nevet viseli. A hagyomány ezt is Szent Lukácsnak tulajdonítja. A harmadik beküldött kép ennek egy modern mozaikból készült másolata.
Nem kell megütköznünk, hogy csekély annak az esélye, hogy ezen tiszteletreméltó ábrázolások valamelyike is Szent Lukácstól
származnék, legalábbis a modern kutatás eredményei szerint. A mondanivalójuk a lényeges, és az mindig ugyanaz: az Istenszülő Mária jobb kezével Jézusra mutat, aki egy könyvet vagy tekercset tart, mely az Isten Igéjét jelképezi. Vagyis Mária rámutat Fiára, aki az Isten megtestesült Igéje, mintegy üzenve nekünk: "Ez az egyetlen Út, melyen célba érhettek." Meglehet, hogy Szent Lukács valóban festett ilyen képet, hisz a Szentírásból is megtudjuk, hogy sokoldalú ember volt, talán a festéshez is értett. A leghűségesebb képet az Istenszülőről azonban mindenekelőtt az őáltala megírt Evangélium tárja elénk.
A következő két címen megtekintheti a képek eredetijét:
http://www.vatican.va/various/basiliche/sm_maggiore/it/storia/popup_storia/popup_borghese3.html
http://de.wikipedia.org/w/index.php?title=Datei:Czestochowska.jpg&filetimestamp=20060625223423
