A cigarettázás bűn, kerülni kell. Bízom abban, hogy van abban némi költői túlzás, hogy a "kispapok többsége a dohányzásban élen jár". Nyilván érdemesebb az atyára hallgatni, akinek már jóval nagyobb tapasztalata van a lelki élet és az önnevelés terén, mint azokra, akik azt épp nem régen kezdték el. Én is azt tanácsolom Önnek, hogy ne kacérkodjon ezzel a káros szenvedéllyel, mert teste is, lelke is könnyen rabjává válhat.

Erre épp nem régen kérdezett rá valaki. Szerintem igenis át akarta adni Isten a tudás gyümölcseit az embernek, hiszen semmit nem teremtett, ami nem az ő boldogságát szolgálta volna. De lett volna más módja annak, hogy ezek a gyümölcsök eljussanak az emberhez. Mint látjuk, a tudást nem lehet megragadni, elragadni, erővel megszerezni hanem szorgos munkával juthatunk el annak elérésére. A próbatételen kívül talán ezt is jelenti a történet, hogy Isten megtiltotta, hogy egyenek erről a fáról.

Kedves Marika!
Köszönjük szépen hogy ezt megosztotta velünk. Szokásomhoz híven azonban, minthogy nem szerepelt benne kérdés, az írását nem itt, hanem a Fórumon tettük közzé, a Hosszú-e a püspöki liturgia? kérdéskör rovatban.

Kétségtelenül igaza van. Az engedetlenség volt az első bűn - meg mind, ami ahhoz vezetett - és ennek következményeként a halál.
Hogy pontosan miért tiltotta meg az Isten az embernek, hogy egyen a kijelölt fáról, erről egészen bizonyos ismereteink nincsenek, hiszen Isten gondolatai kifürkészhetetlenek. Sejtéseink, elképzeléseink viszont lehetnek. Vélhetően ezzel mintegy próbatétel elé állította Isten az embert. Arról is beszélnek a teológusok, hogy Isten nyilván nem akarta elzárni a tudást az embertől, de az maga akarta megkaparintani, amit Isten neki akart volna adni, csak fokozatosan és bölcsen.
Az is igaz, hogy nem közvetlenül a fa hozta rájuk a halált, az csupán eszközzé vált a szörnyű cselekedetben. Mint egy balesetben sem okoljuk az út menti fát, vagy a szakadékot, mégis szoktuk mondani, hogy az okozta a halált. A liturgikus szövegeinkben viszont gyakran előfordul ez a költői kifejezés: "a fa halált hozott", "Krisztus keresztje pedig életet adott".

Amiről a plébános atya beszélt, azt jogi nyelven úgy hívják: gyökeres orvoslás. Ön érvényessé teheti a házasságát, megkaphatja rá az Isten áldását úgy is, hogy erről a férje nem szerez tudomást. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a férjének meglegyen a szabadakarati szándéka a házasságkötésre, csak éppen valami oknál fogva a templomi szertartáshoz nem járul hozzá. Ehhez lehet kérni a püspöktől az engedélyt, ha erre komoly ok van. Hozzáteszem, hogy megpróbálhatná inkább a férjét meggyőzni arról, hogy az édesanyja tudta nélkül kössenek házasságot. Ez nem hazugság, hanem szabad lelkiismereti döntés. Nyilván sok egyéb dolog is van a házaséletükben, amelyről nem számolnak be a szülőknek. Ez is egyszerű szertartás, amelyen Önökön kívül csak a két tanú van jelen.
Fontos azonban tudatosítani, hogy akár így, akár a gyökeres orvoslás módján köttetnék is meg a házasság, az éppen úgy érvényes, mint ha pompás esküvőt rendeztek volna, tehát felbonthatatlan. De inkább azt mondom, ne is játsszon ezzel a gondolattal. Ha komolyan veszi ezt a kapcsolatot, akkor azt életre szólóan kell megkötni, másként semmi értelme.
Záró kérdésére pedig: az elvált de egyedül élő fél járulhat szentségekhez. Ma már nem követeli meg a jog, hogy ezt külön egyházi aktussal, un. "ágytól-asztaltól elválasztás"-sal engedélyezzék.

Kedves Ágnes!
Önt Krisztus hívja erre a lépésre. Krisztus pedig mindig az embereken keresztül szólít meg és vezet, ez a kereszténységünk egyik lényegi eleme, a személyesség. Keressen meg egy görögkatolikus papot, akivel fel tudja venni a kapcsolatot, és elmondja neki ezt a szándékát, vágyát. A honlapunk talán segít megtalálni, hogy lakóhelyéhez hol talál legközelebb lakó papot. A főmenüből a közösségeink rovaton belül rákattint a parókiák sorára, azon belül pedig a mindent mutat sorra. Az ott felsorolt parókiák közül ki tudja választani, hogy melyik van Önhöz legközelebb, hová tud elmenni rendszeresen. Ugyanis nem csak egyszeri alkalomról van szó, a keresztség felvételéhez alapos előkészület szükséges. Éppen azért, hogy ennek során minél mélyebben megérthesse, mit is jelent Krisztushoz tartozni. Segítse Ön az Úr ebben a szép folyamatban!

A napokban több megjegyzés érkezett ide, amelyeket továbbítottunk a Fórumra, mivel nem lelki tanács végett íródtak. Ott bárki elolvashatja, s akár véleményt is fűzhet hozzá.

Amíg nem bizonyos, hogy az első házassága egyházjogilag érvénytelen volt, vagyis Ön azóta is érvényes házassági kötelékben él, addig, nagyon kérem, ne keressen, le létesítsen ilyen kapcsolatot. Ha már valóban helyrehozhatatlan a házassága, akkor indítsa el annak egyházi vizsgálatát. Ha az eljárás végére kiderül, hogy Ön szabad állapotú, akkor van lehetősége házasságot kötni. Mivel azonban Ön katolikus, ezért a római katolikus szertartás szerint kell megtenniük, vagy indokolt esetben felmentést kell kérnie a püspöktől. Ha katolikus fél ennek hiányában köt házasságot nem katolikus keresztény (pld. református) szertartás szerint, az a házasság nem érvényes.

Mi a tiltott fa? Az Édenkert közepén álló tudás fája. Erről tiltotta meg a Teremtő Ádámnak és Évának, hogy vegyenek a gyümölcséből. Mivel megszegték az Isten parancsát és mégis ettek, ezért ez a fa halált hozott számukra.
Ennek újszövetségi párja azonban, az élet fája, a kereszt új életet hozott nekünk.

Jelentős különbség van a két kifejezés között. Sajnos a köznyelv gyakran figyelmen kívül hagyja ezt. Az imádat vallásos tiszteletet jelent, ez pedig egyedül az Istennek jár. Téves azt mondani bármire és bárkire az Istenen kívül, hogy "imádom". Ezt mindig kerülnünk kell!
Az imádkozik igénk az imád szóból származik. Igaz, hogy imádkozunk a szentekhez, az Istenszülőhöz is, mégsem imádjuk még őket sem, csak egyedül az Istent.

Kedves Mel!
A Melissza pogány görög eredetű név (Melitta=méh), tudomásom szerint nincs keresztény megfelelője. Aki ezt a nevet kapta, az jól teszi, ha "keres magának" egy védőszentet. Nem kell elkapkodni. Ismerkedni kell a szentek életével, és akit valami oknál fogva különösen is közelállónak érzi, azt imádságaiban megkérheti, hogy legyen égi pártfogója. Ha ezt egy atyával meg is beszéli, az még nyomatékosabbá teszi ezt a "szent választást". Erre valóban jó alkalom a római katolikusoknál a bérmálás, de nem az egyetlen módja. Ezt is érdemes megbeszélni a közelálló tisztelendő úrral.

Nem lakóhelye az Istennek a templom, hanem olyan otthon, amelybe befogad bennünket. A mi értelmezésünk, a mi emberi gondolkodásunk mondja a templomot Isten házának, mert számunkra az, nem pedig az Ő számára. Hiszen Ő mindenütt ott van, mindenütt lehet vele találkozni. Számunkra mégis úgy jelenik meg a templom, mint a vándorló zsidóknak a sátor: a találkozás helye.

Valóban büszkék lehetünk görögkatolikus kincseinkre, de jogos lehet a figyelmeztetés, ebben sohase legyen mások lenézése, szánalmas sznobizmus.
Az azonban talán túlzás, hogy minden ifjúsági programon rockzenekarok üvöltenének. Sok ifjúsági program van, de a rockzenekar jelenléte egészen ritka. Hogy ez is sok? Megítélés kérdése. Tanulságos elolvasni a Szemlében megjelent interjút Kowalsky Balázzsal, aki mostanában többször is "beleüvölt" nálunk a mikrofonba, de nem mindegy, hogy mit kiált. Megvan a helye komoly és a könnyű zenének egyaránt. Ezeknek helyszínét, célját összekeverni, az volna komoly tévedés.
Abban biztos vagyok, hogy ezen a téren sincsen különbség a két Püspök atyánk gondolkodásmódja között.

Ez a fajta gondolkodás valóban hasonlít a keresztény tanításhoz. Nagyjából az is, csak éppen lenyakazva. A köntöse teljesen olyan, úgy mozog, sok tekintetben úgy működik, csak éppen nincsen feje. S ami még ennél is rosszabb, nincsen arca! A pozitív gondolkodás szép lehet, de vagy képes rá az ember vagy nem. Általában akkor működik, amikor az ember lelkiállapota is rá tud hangolódni. Mert ha nem, akkor hiába a nagy tanítás, hiába a titok hangoztatása, az ember saját erejéből csak földhözragadt ember marad. Olyan, mintha az Istenből merítene erőt, csak éppen nem ér túl az égig, csupán a saját maga kreálta ideológiába kapaszkodik.
Éppen ezért nagyon veszélyes az ilyen hazug ideológia. Ugyanis az Istent akarja helyettesíteni, s éppen azzal vezeti félre az embert, hogy azt állítja, az Isten nélkül is "működik".
Fontos a krisztuskövető embernél a derű, de csak akkor, ha az az Isten jelenlétéből fakad, nem pedig egy elsajátított módszer eredménye. Igen, mindig hálásnak kell lennünk, de az Istennek, nem pedig holmi vak sorsnak, vagy az öntudatlan Életnek. Bármit kérhetünk az Atyától - de Jézus nevében. Ez azt jelenti, hogy az Ő hitében, az Ő személye által. Nem az a hit, hogy bármi megtörténik, amit szeretnék, hanem az, hogy bármi történik, azt az Istentől fogadom. Akit szeretek, s ami fontosabb, Aki szeret engem. Ezt a személyességet - mely az ember boldogságának lényege! - nem tudja megadni ez a hamis ideológia.

Nem. Az Eukharisztiától tartózkodás nem böjti cselekedet. Ilyet egyáltalán nem javaslok. Valóban, ahogy írja, a böjtnek is az a célja, hogy közelebb vigyen az Istenhez. Az Eukharisztia vételére mindig törekedni kell.
Nagyböjtben nem azért tartunk aliturgikus (Szent Liturgia nélküli) napokat, mert lemondunk az Eukharisztiáról is, hanem inkább a Liturgia ünnepélyességét váltjuk fel más szertartásokkal, amelyek még jobban késztetik az embert a bűnbánatra.