Kedves Ifjú Görögkatolikus Testvérem!
Az atya nagyon helyesen úgy tanítja a gyermekeket imádkozni, hogy abban legyen hála, bűnbocsánat és kérés. Mindegyikből legalább egy. Amint azonban ezek a gyermekek cseperednek, lassan ézik, hogy ez már nem is elég. Sem a kérésből, sem a bűnbánatból, de legfőképp a hálaadásból nem tudunk eleget tenni. Természetesen nagyon helyes, hasznos és üdvös, több dologért, személyért imádkozni, több dologban fölismerni az Isten irántunk való jóságát, és egyre jobban látni a bűneinket, melyeket nap nap után elkövetünk. Ez a gondolat, ez a kérdés tehát az Ön lelki fejlődésének az eredménye. A válaszom egyértelmű: jó és helyes több dologért is imádkozni.
Amikor pedig már egyre többet szeretnénk imádkozni, egyre több emberért, akkor lassan nem győzzük mindet egyenként imában előhozni. Ezért nagyon jó az is, ha valaki egy csokorba gyűjtve imádkozik a szeretteiért.
A félénkségétől pedig ne féljen. El fog múlni. Persze, ezért tennie is kell. Épp a szentgyónáskor kell legyőzni, hisz elhallgatni semmit sem szabad, sem szégyenkezésből sem bármi egyéb indok miatt. Valósággal érvénytelenné teszi a gyónást, ha netán tudatosan elhallgatnánk valamit.
Javaslom, hogy kezdje mindjárt azzal a szentgyónását, hogy a tisztelendő úrnak elárjulja: van, amit nehezen gyónok meg. Ha már ezt kimondta, akkor lesz ereje el föl is tárni, hogy mi is az.
Ön szép lelki fejlődést ér most meg, s ez vonatkozik a személyiségének az érlelődésére is. Ebből is származhat sok összetűzés, melyek során saját magát sem érti, hogy ezt vagy azt miért is teszi. Az önismeret fájdalmas útja ez, de a megtisztulás felé vezetheti, ha őszintén törekszik arra, hogy semmi se távolítsa el Istentől.

Természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy római katolikus fiúk ministráljanak görögkatolikus Szent Liturgián vagy más szertartáson. Az fontos feltétele, hogy ismerje az adott szertartást, és tudja, hogy azon mi a feladata a ministránsnak.

Valóban, ezeken a kérdéseken sokat kell gondolkodni, imádságban mélyen keresni az igazi válaszokat, nem csak a felszínest.
Mindnyájunk számára ismeretes, hogy a "szeretet" szóval mennyi visszaélés történt az emberiség története során. Azért, mert valaki a szeretetre hivatkozik, még nem biztos, hogy hitelesen képviseli is azt.
Válaszomban éppen ezért világítottam rá arra, ami a "szeretet-tanító", a "tudatosság-tanító" kifejezés és magatartás mögött rejlik. Vigyázni kell, hogy a tetszetős szavak ne vezethessenek félre bennünket!
A mélyebb igazságkeresés abban is segít, hogy megértsük, a Szentírás nem beszél bosszúálló Istenről. (Nincs emlékem arról sem, hogy a pogány isteneket bosszúállónak tűntetné fel. Azokról egyébként is keveset beszél, inkább csak azt hangsúlyozza, hogy kerülni kell őket.) A Teremtő Isten nem bosszúálló. Amikor ilyen képek jelennek meg, azok a szentírók emberi fogalmai, amely mögött meg kell találni a valódi kinyilatkoztatást. Éppen ezért nem szabad a Biblia szavait elkülönítve értelmezni. Mindig egységében kell olvasni, látni, s mindig oda kell figyelni a Tanítóhivatal szavára, amely az igaz hit fényénél segít annak megértésében.

Olyan kérdést vetett föl, mely alighanem többeket is foglalkoztat. Azért is viaskodnak vele sokan, azért tűnik nehezen megválaszolhatónak, mert nem helyes alapállásból indul. Saját emberi igazságunkat próbáljuk kivetíteni Isten igazságára. Hasonlóképp nehezen boldogulunk, ha a transzcendens világot próbáljuk magyarázni és megérteni a földi fogalmainkkal.
Alapvetően megnyugodhatunk, hogy a végtelenül szerető Isten teljesen igazságos. Nem kell attól félni, hogy valaki élete végén pechesen elszúrja az örökéletet. Aki valóban oda akar kerülni, az oda is fog, és csak az nem kerül oda, aki elutasítja ezt az isteni ajándékot, a soha meg nem érdemelhető örökboldogságot.
Azt mondtam: aki valóban oda akar kerülni. Ez azt jelenti, hogy meg is tesz mindent azért, hogy oda eljuthasson. Ismétlem, ebbe beletartozik annak fölismerése is, hogy ezt a végtelen ajándékot a véges emberi élettel nem lehet megérdemelni. Az embernek törekednie kell Isten szava szerint - még jobb,ha azt mondjuk: Isten szeretete szerint - élni, de mivel erre bűnei miatt képtelen, ezért van szükség a bűbánatra és az Istenbe vetett bizalomra, aki mégis szeret, aki mégis magához akar emelni mindnyájunkat. "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4).
Régi bölcsesség: Amerre életében hajlik a fa, kivágásakor is arra dől. Aki életében törekszik Istent követve élni, az ennek során olyan sok kegyelmet, isteni ajándékot kap, hogy még ha balgaságában el is térne az istenes élettől, halálában bizonyosan kap lehetőséget a bűnbánatra. Hogy élni fog-e vele, az valóban egyedül tőle függ. Isten senkit nem kényszerít az örök boldogságra, de mindenkinek fölkínálja azt.
Abban láthatunk földi értelemben vett igazságtalanságot, hogy ha valaki istentelen módon él, bűnökkel terheli magát egész életén keresztül, az is kap lehetőséget, hogy akár az utolsó pillanatban magához térjen s bűnbánatot tartson. Erről Jézus világosan beszélt a szőlőművesekről szóló példabeszédében (Mt 20,15).
Egyébként ebből fontos dolgot tanulhatunk meg. Ha úgy érzem, hogy igazságtalan az Isten, akkor nem Ővele, hanem az én igazságérzetemmel van baj. Kettőnk közül bizonyosan nem nekem, hanem Neki van igaza, hiszen Ő maga az Igazság.

Kedves I.!
Szavaira azt mondom, a jövőben súlyos problémákat okozhat, ha Ön a kedves párjával nem igazán vallásos. Ez annyit jelenthet, hogy Ön vélhetően elfogadja Isten létét, talán néha imádkozik is Hozzá, de különösebben nem meghatározó a tetteiben, döntéseiben. Mindenekelőtt azt mondom Önnek, ebbe ne nyugodjanak bele. Ez súlyos problémákat fog okozni a jövőben, hiszen egy olyan igazi kapaszkodót, elvehetetlen támaszt hagynak ki az életükből, amely életmentő is lehet. Nagyon kérem, gondolja át, ha Isten van, ha Ő szerető Isten, tehát szereti Önt is, akkor nem kell-e szeretettel, valódi, igaz, cselekvő szeretettel válaszolnia Neki?
Egy görögkatolikus fél gond nélkül házasságot köthet római katolikussal. Ez nagyon szép dolog, semmi akadálya nincsen. Ám, ha megtapasztalták, milyen gyönyörű dolog a szerelem, akkor gondolkodjanak el azon, ki adta Önöknek ezt a szép érzést.

Kedves Isten Akaratát Kereső Testvérem!
A sejtését elég pontosan fogalmazta meg: "Számomra még nem világos, hogyan lehet meghallani Isten akaratát". Még nem, de idővel egyre világosabb lesz, ha imában figyel rá. Az imádkozó, Istenre figyelő ember lelki hallása egyre élesedik. Sokat jelentenek ebben a folyamatban, ebben a fejlődésben azok a tapasztalatok, amelyeket említ.
Szoktunk beszélni az Isten akaratáról, szavának meghallásáról, de néha eltúlozzuk annak valós vagy vélt körülményeit. Az Isten nagyon sokféle módon szól hozzánk. Gyakran úgy, ahogyan Ön is leírta: megérint egy élmény, megjelenik egy gondolat, bizonyos bátorítást, vígasztalást tapasztalok.
Nem célravezető azonban, ha kiváncsi módon, elemző magatartással próbálja valaki értékelni, hogy amit gondol, érez, sejt, az éppen Istentől jön, vagy máshonnan. Az ilyen ember ahhoz a vándorhoz hasonlít, aki folyton meg-megáll, hogy ellenőrizze, helyes irányban halad-e. Ha megvan a cél, érdemes elindulni, az utat követni kanyarjaival együtt. Van térkép is, hogy alapvetően megtervezze az útját, azt kell követni. És menni kell, nem riadozni, nehogy elvétsem az irányt.
Az Istentől számtalan képességet kaptunk, hogy tudjuk, mit kell tennünk, merre kell mennünk. Vannak persze, döntő, útkereső pillanatok. Ilyenkor különösen is oda kell figyelni imádságban az Isten szavára, nem szabad nélküle döntést hozni. De éppen ezért kell állandóan Istenre tekintve élni és cselekedni, hogy a nehéz döntésekben is megtaláljuk, mit vár el tőlünk. Aki hétköznapi tetteiben igyekszik mindenben az Isten akarata szerint élni, az - idővel - megtanulja, megtalálja a nehéz helyzetekben is, hogy mit kell tennie.

Kedves Bertalan!
Az Ön védőszentjét bizánci egyházunkban június 11-én Barnabás apostollal, augusztus 25-én pedig Titusz apostollal együtt ünnepeljük. Az előbbi Szent Bertalan halálának, a második az ereklyéi átszállításának emléknapja.
Boldog Névnapot kívánok!

2012-ben Húsvét április 8-án lesz, így a Nagyböjt kezdete február 20.
A Nagyhét már nem tartozik hozzá a 40 napos Nagyböjthöz, az egy egészen különálló lelki és liturgikus időszak. Nem tartozik bele továbbá két kiemelt nap, amelyek már egyértelműen a föltámadás dicsőségét vetítik előre, ezek pedig a Lázár szombat (kis föltámadás), és a Virágvasárnap (dicsőséges bevonulás), amelyek egy bizonyos megpihenésre is lehetőséget adnak, hogy friss erővel kezdhessük a Nagyhetet.
Így a bizánci egyházban a szent 40 nap vajhagyó vasárnap utáni hétfőn kezdődik, és Lázár szombat előtti péntekig tart.

A következő Kefit talákozóról már a honlapunkon is lehet olvasni. Jelentkezni 2011. augusztus 30-ig lehet Keczán Ibolyánál:
telefon: 06/30-678-21-32
e-mail: keczanibi@gmail.com)

A kérdést a fórumra továbbítottam. Ott már választ is lehet találni rá.

A házszentelés önmagában kevés. Nyilvánvalóan nem a házzal, hanem a házassággal van a baj. Elhiszem, hogy a házastársa miatt sokat szenved, ha esetleg gyermekeik is vannak, akkor azok is. Egyrészt a házastársától kapott sok keserűség, és az ennek nyomán Önben kialakult sok vádaskodás készteti, hogy gonosz erőkkel magyarázza házuk békétlenségét.
Nagyon fontos, hogy a házuk - és a házasságuk - meg legyen szentelve, de ez csak akkor lehetséges, akkor ér valamit, ha a férje is egyetért ebben. Tanácsom, hogy most ezért az egyetlen dologért imádkozzék, hogy a férje megengedje a házszentelést. Hangsúlyozom, nem ez a dolog sarokpontja, de mégis épp ezen az úton érheti el, hogy a férje mégiscsak beengedje a kegyelmet a házkba, az ő életébe is. Beszélje meg ezt jó előre a lelki atyával, aki legközelebb van Önökhöz.

Tisztelt Markos János Úr!
Erre a kérdésére nem tudok válaszolni, de nem is tudom hirtelen, hogy hová továbbítsam. Javaslom, hogy keresse föl a nyírbátori parókus atyát, s ő tud majd eligazítást adni.

Kérdését a fórumra továbbítottam, és ott válaszoltam némi bátorítással.

Kedves Drtk!
Az írását, mivel nem annyira lelki természetű kérdést vet fel, a fórumra irányítottam. Ott válaszoltam rá néhány mondatban.

Köszönöm, hogy leírta ezeket.
A párbeszéd alapja valóban az egymáshoz intézett szó, de ebben az értelemben az imádságot is átértelmezhetjük, s az nem csupán pár-beszéd, hanem forró együttlét az Úrral. Van, amikor szerelmesek között már szavakra sincsen szükség. Ehhez lehet hasonlítani a mélyen megélt Isten-kapcsolatot.
A zsoltáros szavaival imádkozni azért jelent rendkívüli erőt, mert ekkor a Szentírás szavait használjuk, vagyis magát, az Isten szavát. Lehet-e ennél jobbat találni? Ráadásul ez az Egyház szava is, tehát a Titkozatos Test közösségébe is illeszt, ha ezekkel a "kötött" imákkal imádkozunk. Érdemes erre rátalálni. Sokak számára nem tűnik elég személyesnek, de ahogy Ön leírta, éppen azáltal válik személyessé, hogy megérzem, sokkal többet mond, mint amit én ki tudnék fejezni. Egy költő verssoraiban is jobban rátalálok arra, amit én is gondolok.
Jó tehát a kötött ima, az Egyház imája, a zsoltár, a zsolozsma. Jó, a nagy csönd, amelyben csak tapasztalom az Úr jelenlétét, de "szólni sem tudok", de jó, ha ugyanakkor vannak szavaim is az Úrhoz - miként erre is tett utalást, hogy azért ez sem marad el teljesen.