A szentgyónás menetét a római katolikus szertartás szerint ideírom:
Belépünk a gyóntatószékbe: Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Letérdelünk, vagy leülünk.
Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam... (1 hónapja, 1 éve, 10 éve, hamvazószerdára... stb.)
Bűnök felsorolása. (Lásd a lelki tükröt.) Végén: Több bűnömre nem emlékszem. (Itt lehet kérdezni is a gyóntatótól.)
Gyóntató tanácsai.
Bánatima elimádkozása: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal az én jó Istenemet megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnöket kerülöm. Ámen. (Történhet más szavakkal is, de a bánat, és a javulás szándéka benne kell hogy legyen!)
Gyóntató kiszabja a penitenciát (elégtételt) és elmondja a feloldozás imáját. Amikor ezeket mondja ... FELOLDOZLAK TÉGED AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN - akkor keresztet vetünk.
Gyóntató: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Gyóntató: Isten megbocsátotta bűneidet menj békével.
Gyónó: Istennek legyen hála.
(Ez a párbeszéd elmaradhat.)
Elköszönés: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A görögkatolikus szertartása is hasonló. Annak leírását a szertartásaink között találhatja meg.
Minthogy a katolikus egyházon belül más rítusban is föl lehet venni érvényesen a szentségeket, ezért lehet gyónni is más rítusú papnál. Felnőttek esetében azonban jobb, törekedni kell rá, ha az első gyónást megelőzi a bérmálkozás. Ez, természetesen, hosszabb előkészületet is jelent, de az első gyónás ugyanúgy. Sokkal többet jelent, ha időt, áldozatot nem kímélve készül az első szentgyónására.

Dear Mgr. Miloš Szabo,
We ask you to send Your e-mail adress and we try to help You!

Kedves Ari!
Köszönjük.

Az egyházközségben szolgálatukat teljesítő papok attól az egyházközségtől kapnak fizetést, amelyiket szolgálják. Azon egyházközségek, amelyek erre nem képesek, központi támogatást kapnak, hogy életképesek maradjanak, és a papjuk is fel tudja venni a fizetést.
Hogy az említett atyának honnan van anyagi forrása 4 év után új autóra, azt nem tudhatom. Talán a családja segítette, s talán a saját családjának a gyarapodása késztette arra, hogy nagyobb autót vásároljon.
Mindenesetre én sem tartom helyesnek, ha a pap anyagilag jobb körülmények között van, mint azok az emberek, akik között él, akiket szolgál. Az Egyházi Törvény ezt írja elő:
"A klerikusok Krisztus szegénységének lelkületével eltelve törekedjenek arra, hogy életük egyszerűségével a lelki javak tanúi legyenek a világ előtt, és a földi javakat lelki ítélőképességük révén szánják helyes használatra. Azon javakat pedig, melyeket egyházi hivataluk, szolgálatuk vagy feladatuk gyakorlása alkalmából szereznek, miután fedezték belőlük tisztes megélhetésüket és állapotbeli kötelezettségeik teljesítését, osszák meg és fordítsák az apostolkodás és a jótékonyság cselekedeteire." (385. kánon 1.§.)

Igaz, hogy nálunk meglehetősen szoros szabályok vannak, ugyanakkor jellemző ránk a sokszínűség is. Mindkettőnek van jó és rossz oldala egyaránt.
A perselyezés gyakorlatában mindez jól megfigyelhető. E téren különösen is sokféle szokás él az egyházunkban. Nem tudok arról, hogy rendelkezés szabályozta volna. De ha változtatni akarnánk, lehet, sokfelé ellenkezést váltana ki.
Véleményem szerint legjobb helye a prédikáció után van. No, nem azért, mert ez jó fokmérője lehet az elhangzott beszédnek, hanem, mert az ezt követő ekténiák után hamarosan kezdődik a felajánló körmenet, a nagybemenet. Igaz, hogy a Kerubénekben azt énekeljük, hogy ?tegyünk félre mostan minden földi gondot?, és az akadékoskodóknak visszásnak tűnhet, hogy éppen ilyenkor perselyezünk, de ezt is lehet jól érteni. A perselyezés célja elsősorban nem az egyházfenntartás, hanem az önkéntes adományok felajánlása. E felajánlással mi is bekapcsolódhatunk Krisztus önfelajánásába, az adományokon keresztül mi is önmagunkból adunk. Annál szégyenletesebb, ha csupán jelképesen néhány fillért.
Legjobb, ha a nagybemenetre be is fejeződik. Ebbe nyugodtan bele lehet vonni a ministránsokat, hogy mihamarabb lebonyolódjék, s hogy mire a pap az adományokat fölviszi az oltárra, addigra a mi adományaink is ott legyenek a szentélyben.

Nem találjuk ennek az éneknek a felvételét. Sajnos nem tudjuk teljesíteni a kérést.

Teljesen jól. Se szeri, se száma az efféle magánkinyilatkoztatásoknak. Nem hitetlenségre, sokkal inkább helyes hitérzékre vall, ha valaki ezeket tartózkodással fogadja. Jézus Krisztusban lezárult a Kinyilatkoztatás. Ahogyan Barsi Balázs atya mondja, az Atya már ?nem tud többet mondani?, hiszen Krisztusban teljesen kimondta Önmagát.
A Nagyfaluban történt eseményekről csak Öntől hallottam. Nem ez fogja erősíteni a hitünket. Annál nagyobb figyelmeztetést pedig senki sem tud mondani, mint amit már Krisztus elmondott és a Szentírásban illetve az Egyház tanítása által eljutott hozzánk: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Isten Országa.

Igen. Senki sincsen kizárva az üdvösség lehetőségéből. Azok, akik saját hibájukon kívül nem jutottak el Krisztus és az Ő tanításának megismeréséig, de tiszta lélekkel törekszenek a helyes életre, azok a szívükbe írt törvényt követve az üdvözülés útján járnak. A tanítás, hogy "az Egyházon kívül nincs üdvösség" arra vonatkozik, hogy Krisztus nélkül nem lehet üdvözülni. Az Egyház pedig nem más, mint Krisztus Titokzatos Teste. Ebbe azok tartoznak bele, akik megkeresztelkedtek. De akik nem jutottak el a keresztségre, valamilyen módon - egyedül Isten tudja hogyan egyedül - szintén részesülhetnek annak kegyelmeiből.

Bár nem lelki kérdésről van szó, de sokunkat érinti ezért rákérdeztem.
Jozsó atya könyve, sajnos, nyomdai okok miatt nem készült el Karácsonyra. De reméljük, hogy mihamarabb a könyvesboltokba kerül.

Kedves Péter!
Fölfedezése a Lélektől származik. Bizony vannak olyan zenék, amelyek eltávolítanak Istentől. Vannak, amelyeknek kifejezetten ez a céljuk! Sajnos nem tudok felsorolást adni ezekről, mert egyáltalán nem vagyok járatos ezen a területen (sem). De azt hiszem, nem is szükséges, mert ami Önt ennek a kérdésnek a megfogalmazására késztette, az éppen ennek belső megérzése, megértése, hogy melyek ezek. Döbbenetes, szinte érthetetlen, hogy miért készülnek ilyen zenék, de ennél még félelmetesebb titok, hogy szörnyűségük ellenére miért tudnak mégis hódítani, hogy lehet, hogy sok fiatal vonzónak, tetszetősnek találja őket. Kifejezetten javaslom, hogy szabaduljon meg azoktól a lemezektől, felvételektől, amelyek nem a békét, a megnyugvást keltik. Talán ez lehet egyik ismertető jellemzője, amelyeknek nincsen helyük az életünkben. Természetesen ne adja oda másnak sem, ne terjesszük azt, ami káros.

Nem. Az a Miskolci Apostoli Exarchátus címere.

Azok a szertartások, melyeket Püspök atya vezet, a psüpök naptárban megtalálhatók. A teljes szertartásrend pedig a nyiregyhaza.emecclesia.hu oldalon.

Kedves László!
A bizánci egyház minden ünnepen gyönyörű szertartásokkal segíti az imádkozó embert, hogy megértse, fölfogja annak titkát, átélhesse Istennek azon az ünnepen művelt nagy csodáját. Így van ez Karácsonykor is. Különösen nagy ünnep lévén pedig ilyenkor a szertartások is különösen gazdagok. Hiszen már délelőtt királyi imaórákat végzünk, délután vecsernyét Szent Bazil liturgiájával (mivel idén szombatra esik, ezért un. csonka vecsernyét végzünk Liturgia nélkül) éjszakai virrasztásban a nagy esti zsolozsma, lítia, utrenye, majd másnap az ünnepi Szent Liturgia. Ebbe bizony igen erőltetett még egy Szent Liturgiát beiktatni. Vagy valamit hagyjunk ki miatta? Melyiket és miért, milyen megfontolásból? Kinek a fölhatalmazásából, ha az Egyház ezt írja elő? Ezért nincsen helye az "éjféli misének" a bizánci karácsonyi ünneplésben. Hogy ezt az éjszaka végzett Szent Liturgiát ráadásul karácsonyi énekekkel vegyesen végeznénk - ezt jelenti a "pásztor mise" -, az olyan lenne, mintha egy Leonardo képre még ráfestenénk piros meg kék színeket, mert az nekünk jobban tetszik, ha egy Bach oratóriumba beiktatnánk táncdalokat, mert azt többen ismerik. Hasonlóan értéktelen egyveleg keletkezne abból, ha a Krisztus-misztériumot megjelenítő évezredes liturgiát tetszetős karácsonyi énekekkel tarkítanánk. Természetesen van helye a karácsonyi énekeknek a templomban. Ezt nevezzük kántálásnak. A szertartások előtt, után, más alkalmakkal énekeljünk sokat ezekből a kedves és sokszor értékes énekekből, hiszen segíti a karácsony hangulatát! De az ünnep tartalmát nem ezek az énekek adják meg, hanem a Születés, amelynek titkát akkor tudjuk fölfogni, megélni, ha igazodunk Krisztus Egyházának gyönyörű és gazdag tanításához.

Amikor "tele a hócipő", az még nem tekinthető családon belüli erőszaknak. Bár ennek ellenére sajnos van példa rá - ha például alkoholista az anya - hogy a nőtől is rettegnek a gyermekek, adott esetben netán a férj is. Bár a média valóban szereti kiszínezni az efféle súlyos eseteket, mégis inkább azt kell látnunk, hogy sokan nem tudnak erről a jelenségről. Akik benne vannak, azok igen, de sokszor félelmükben vagy más ok miatt hallgatnak róla. Szörnyűséges dolgok történnek egy-egy megromlott család életében, amelyet józan életűek még csak elgondolni sem tudnak. Egyházunk több ilyen családod karol fel, és végtelenül fájdalmas ez a felismerés.
Vannak ennél kisebb viszályok is családok életében, melyek fájdalmát nem enyhíti az a tudat, hogy vannak súlyosabb esetek is. Mit lehet tenni? Első és legfontosabb itt is az imádság. Nyilvánvaló, hogy az ilyen viszály honnan származik! A sátán kihasználja bűneinket, emberi gyöngeségeinket, és ezeken keresztül viszályt szít. Vele szemben leginkább az imádság és a böjt segít. Azért is, mert imádság és böjt közben az ember egyre alázatosabbá válik, ugyanakkor a látása is tisztul, hogy mit kell tenni.
Ha nehéz a házastárssal a kapcsolat, keresni kell az alkalmat, amikor megnyílhat, amikor higgadtan lehet vele beszélgetni a helyzetről. Adódhat ilyen egy családi ünnepen, kirándulás során, vagy máskor, amikor ki tudnak mozdulni a hétköznapi hajszából. Ha előtte imádkoznak, van esély a beszélgetésre. Sok család azért megy tönkre, mert a házaspárok nem beszélgetnek, nem hagynak, nem szánnak erre időt. Ha már nincs remény az ilyen beszélgetésekre, akkor javaslom harmadik személy, egy szakértő - természetesen hívő - családsegítő bekapcsolását. Például nagyon szép családsegítő, családerősítő lehetőség adódik Bodrogolasziban. Az ottani görkat. atyán keresztül el lehet őket érni.

Kedves István!
Atanáz atya püspökszentelésén a Keleti Kongregáció titkára, Cyril Vasil érsek volt a főcelebráns. A Liturgia kezdetén ugyanazt az imádságot énekelte, amelyet a püspöki liturgián mi is megszoktunk, csak ószláv nyelven. Magyarul így hangzik:
"Uram, Uram, tekints és nézz le a mennyekből, és látogasd meg a te szőlőskertedet, melyet a te kezed ültetett, és erősítsd meg azt. Legyenek kezeid mindenkor az emberek fiain, kiket megerősítettél.
Cyril érsek az ószláv imát a nyugati kiejtés szerint énekelte, ahogy általában a ruszinok, de a szlovákok és ukránok is. Íme, a szöveg az ő kiejtése szerinti átiratban:
Hoszpodi, Hoszpodi, prizri na nebeszje, i vizsgy, i poszetyi vinohrad szej i szoversi i, egozse naszagyi desznica tvoja, Hoszpodi; budi ruka tvoja na szina cselovjecseszka, egozse ukrepil jeszi szebje.