Kedves Lelkiatya!
Mi a Jézus ima lényege?Hogy Jézus legyen az elménkben,csak rá gondoljunk?
Vagy az,hogy kérjük őt,hogy könyörüljön rajtunk?
(Egy könyvben olvastam,hogy van aki azt mondja csupán,hogy Jézus.De lehet:Uram Jézus Krisztus Isten Fia könyörülj rajtam bűnösön!-t is mondatni...)
Ha valaki sokat gondol Jézusra, az Ő szeretetére, jelenlétére, az egyre jobban érzi a maga bűnösségét. Egyrészt egyre világosabb a látása a kegyelem folytán, amelyben az imádság által részesül, másrészt a megtapasztalt isteni szeretetben egyre inkább érzi a maga méltatlanságát, bűnösségét. A kettő szorosan összefügg. Aki nem mondja hozzá, hogy "könyörülj rajtam!" az is éppen úgy átérezheti ezt a kegyelmet és méltatlanságot, és amikor "csak" Jézus nevét mondja, akkor is "ebben minden benne van".
Múltkor találkoztam olyannal, hogy egy római katolikus atya Parakliszt végzett. Ez lehetséges a kánonjog szerint?
Nyilvánvaló, hogy Szentmisét csak birítussal rendelkező görögkatolikus pap tarthat.
De mi van pl. a szentségkiszolgáltatással, áldással, zsolozsmával..stb. Ezeket lehet már rítus szerint végeznie egy papnak?
Magánimádság, magánájtatosságként végezheti, énekelheti, imádkozhatja akár együtt is másokkal. Nyilvános templomi szertartásként viszont nem végezheti. Más rítusú szertartáson részt vehet, de egyedül nem vezethet ilyet.
Kedves Lelkiatya!
Írtam már Önnek levelet. Én voltam az, aki sokat szenved az anyósától. ( Ellenem hergeli a férjemet, meg kell változnom,semmi nem jó, amit csinálok, hagyjam ott a hivatásomat, mert az asszonynak otthon a helye,és különben sem jó a munkahelyem, mert nem elég "jónevű", szabotálja a templomba járásomat amikor csak tudja, stb..)
Nem tudom, hogy így most emlékszik-e a történetre. De nem tudtam kihez fordulni segítségül, aki meghallgat és őszinte, szándék nélküli tanácsot ad.
Sajnos új fejlemények vannak. Az elmúlt napokban sikerült az anyósomnak teljesen a befolyása alá vonni a férjemet. Lassan több időt tölt vele, mint velem. Azóta nem olyan kedves, nem vesz komolyan, keresi a hibáimat, és sokkal jobban látja azokat. Hűvös és türelmetlen velem. Az én véleményem nem számít, csak az a helyes, amit az anyja mond.
Kiközösítenek, de én is úgy érzem, hogy nem illek bele a világukba.
( Írtam Tisztelendő Atyának a korábbi levelemben, hogy milyen az a világ: kevély, tele nagy emberekkel, gazdagokkal érdekbarátokkal, rendezvényekkel, stb...) Én ebbe nem illek bele és nem is szeretnék.
Sajnos kezdi a férjem elhinni, amit anyósom mond neki, hogy ő tökéletes és minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja.
Mindenki hibás, csak az anyja nem.
Azóta nem olyan kedves velem, nem simogat meg, kevesebb szeretetet kapok. Olyan, mintha nem lenne velem megelégedve.
Amikor megkérdeztem, hogy mi baja velem, hárított, hogy ez nem igaz. Megkérdeztem, hogy ellenem hergelte-e valaki, de tagadta. Nem én képzelődöm, de tényleg így van, de érdekes, hogy azóta, mióta szinte az egész napot együtt töltik.
Legjobb megoldásnak azt látom, ha messzebb költöznénk tőle, és nem lenne mindennapos a kapcsolatuk.
Volt már ilyen, de pár hét alatt elmúlt.
Nagyon el vagyok ebbe az egészbe fáradva és keseredve, már nem tudom, hogy meddig bírom. Nem nagyon volt mostanában egy boldog napom! Egyetlen vigaszom az ima, legalább addig boldog vagyok!
Tisztelendő atya szerint mit csináljak!? Már az is megfordult a fejembe, hogy egy időre a szüleimhez költözöm.
Tudom, hogy a válás nem megoldás, de lassan nem bírom tovább.
Amikor megismertem a férjemet, nem ilyen volt, hanem ennek az ellenkezője, de nagyon megváltozott.
Kérem szépen a tanácsát! Előre is nagyon köszönöm! :)
Üdv! M.A.
Kedves M.A.!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. A helyzete tehát tovább romlott, mégis bíznia kell a Mindenhatóban, hogy ő tud majd segíteni. Addig is mit tegyen?
Ahogy említi, az sokat segítene, ha messzebbre költöznének. Lehet ebben egy kis női furfangja is. Ha állást találna önmagának vagy a férjének egy másik településen, vagy más módon találna indokot arra, hogy költözzenek.
Nem javaslom, hogy feszegesse azt a kérdést a férje előtt, hogy mi változott. Erővel, észérvekkel bajosan lehet meggyőzni valakit, aki érzelmileg fogva van. Próbáljon meg minél nagyobb türelmet tanúsítani a férje iránt. De az ő édesanyja iránt is. Talán nehéznek tűnik, de dicsérje meg minél gyakrabban. Szemben is, tehát, hogy is hallja, és amikor nincsen jelen, akkor is, csak a férjének. Ez kicsit érzelmi hadviselés, de hát nem tagadhatjuk, hogy ezt a csatát szeretnénk megnyerni. S valóban ne tápláljon haragot a kedves anyósával szemben. Igyekezzen megérteni őt, hogy miért ilyen. Azt teljesen meg lehet érteni, hogy miért ragaszkodik a kisfiához - még ha helytelen ragaszkodással is.
Ahhoz azonban, hogy ezeket megtegye, előtte érdemes kicsit elvonulni. Persze, csak úgy, hogy ne legyen vádolható valami ostoba gyanúval. Egy kiadós lelkigyakorlat bizonyára sokat segítene az Ön lelkének. De ha ezt nem tudná megtenni, akkor is miné több időt szenteljen a Jóistennek.
Azt nem javaslom, hogy visszaköltözzön a szüleihez. Az esetleg végzetes szakítás is eredményezhetne. Maradjon minél többet a férje mellett! Az imából pedig merítsen erőt!
Kedves Lelkiatya!
Van egy fajta megtapasztalásom bizonyos emberekkel kapcsolatban,ami engem kissé zavar,és nem tudom hova tenni.Ez előfordult már többekkel is,hogy én írok nekik,ők nem válaszolnak rá,utána ők írnak nekem és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel,amit én tettem fel nekik,ha én erre válaszolok és megint kérdezek tőlük valamit,arra sem válaszolnak.És ez nem egyszer ismétlődik.Végül már megelégelem és én sem kezdeményezek,mag értelmét sem látom annak,hogy írjak.Egyszer az egyik személynek én sem válaszoltam,ekkor sértve érezte magát és kibukott belőle,hogy nem jól érzi magát,azért nem válaszolt.Azt nem értem miért nem lehet ilyenkor valamilyen választ adni,ha valaki nem mondja mi a baj,vagy nem mond valamit nem tudok segíteni.Ha egyáltalán a segítéség kérésről van szó ilyen esetekben.Nem tudom megérteni mi lehet ennek a hátterében?Az ő személyiségükkel van valami baj vagy mivel több mindenkivel is volt ilyen esetem az én kommunikációs készségemmel lehet probléma?Bánt egy kicsit az egész,mert van köztük olyan személy aki nekem fontos és nem értem miért viselkedik így.Vannak akikkel ezek a dolgok gördülékenyen mennek,nincsenek ilyen problémák.Bár tudom sokféle ember létezik.Mit tanácsolna az atya?Hogyan lehetne az ilyen típusú embereket jobban megérteni,hogy mit igényelnek vagy közeledni hozzájuk?
Válaszát előre is köszönöm:Nela
Kedves Nela!
Olvasva sorait előbb az volt az érzésem, hogy önkéntelenül másokat okol amiatt, hogy nem értik meg egymást, hogy elbeszélnek, "elíméleznek" egymás mellett. Ez alapvetően téves volna, hiszen - bár nyilvánvalóan mindenkinek vannak hibái - a feladatunk nem az, hogy másokat javítsunk, másokat megváltoztassunk. De a végső kérdést jól tette fel: "Hogyan lehetne őket jobban megérteni... vagy közeledni hozzájuk?" Tehát mindig azt kell keresni, hogy én mit tehetek, én hogyan tudok magamon változtatni. S jól érzékeli, hogy a másik helyesebb megértésében keresendő a javítási lehetőség.
Mit tanácsolok? Tanácsom furcsa lehet, mert kettős. Egyrészt próbálja elfelejteni, hogy eddig milyen félreértések, közlési hiányosságok voltak. Kicsit túl sokat foglalkozik ugyanis ezzel a meg nem értéssel. Kimondatlanul is úgy érzi, ezzel megbántották, megsértették. Pedig a végső kérdésében helyesen bevallja, hogy ebben Ön is hibás lehet. Nem baj. Ilyen zavarok, félre- és meg nem értések mindig is vannak. Nem vagyunk tökéletesek. Az a kötelességünk, hogy a másik gyöngeségét elviseljük (Róm 15,1). Nem kell fönnakadni ezen a jelenségen. Emberi életünket - sajnos - végig kíséri. Meg kell barátkozni vele, el kell fogadni.
Másrészről viszont - és ez a tanácsom másik fele - igenis változtatni kell ezen azzal, hogy törekszem jobban megérteni a másikat, még jobban figyelni arra, hogy neki mire van szüksége. A magam érdekeiről pedig nyugodtan megfeledkezhetem (Mt 6,8.32!). Minél kevésbé tartom fontosnak a magam érdekeit, annál jobban felértékelődik az, amire a másiknak van szüksége. Sokat segít az Aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7,12). Ez sokszor segít az eligazodásban. Lám, ez a számítógép világában éppen úgy érvényes, mint 2000 évvel ezelőtt.
Kedves Lelkiatya!
Köszönöm a kimerítő választ, és valószínűleg igaza lehet Kámmal kapcsolatban.
Bár bennem még mindig van egy piszkálódó kisördög, hogy abban a kemény világban ahol egy ilyen "botlásért" nemzedékekre szóló büntetést lehet kapni, a két testvér inkább félelemből leplezte apját és nem gyengédségből.
Általában tudom, hogy lehet "úgy" olvasni a Bibliát, hogy a pozitív üzenet érkezzen át, de én időnként úgy érzem, hogy a Bibliában nincsennek szinkronban a dolgok.
Ha Noé hibáját és kiszolgáltatottságát szelíd leplezéssel illik tudomásul venni, akkor a fiú hibáját és kiszolgáltatotságát miért kell olyan kegyetlenül büntetni?
Komoly probléma nem történt, mert Sém és Jáfet végülis nem látták apjukat, és bemutatták a helyes viselkedést. A részleteket nem tudom, de elképzelhető, hogy Kám pont azért szólt testvéreinek, mert ő nem tudta, hogy ilyenkor mi a teendő.
Voltak azokban az időkben olyan törvények, hogy nem szabad ránézni fedetlen testre?
Végülis Noé önhibájából került abba ahelyzetbe amiben Kám találta. És sehol nem láttam utalást arra, hogy Kám megátalkodott vagy rosszhiszemű lett volna.
De a büntetés egyáltalán nem tűnik arányosnak a bűnnel, hogy még Kám fia Kánaán is meg lett átkozva, és a végén egész Kánaán földjén ki lettek irtva a Kánaán utódai.
Angol nyelvű forrásban azonban találkoztam olyannal, hogy Kám nemcsak látta, hanem kasztrálta is apját... ez pedig nagyjából megmagyarázza a súlyos büntetést.
Tulajdonképpen arra próbálok választ találni, hogy végigkövethető-e egy univerzális erkölcsi vonal a Biblián vagy akár az előttről, vagy az erkölcsi alapok változtak az idők során.
A Bibliát valóban értő szemmel és nyitott szívvel kell olvasni. Egyik gyakori hiba régi szövegek értelmezésénél, hogy a mi szemléletünket, gondolkodásunkat vetítjük belé. Pedig az akkori emberek nagyon sok mindenben egészen másként gondolkodtak. Biblikusok azt mondják, hogy maga a három testvér története pusztán egy példázat, visszavetítő magyarázat, hogy a kánaáni nép alábbvalóságát igazolják. Persze, erkölcsileg ez még inkább elítélhető, de itt a szöveg létrejöttének emberi vonásairól van szó.
Ha visszatérünk a történet közvetlen értelmezésére, a szövegből azt sejthetjük, hogy Kámnak igenis illett volna tudni, hogy mi ilyenkor a teendő. Ez a fajta erkölcsi tartás kimondatlanul is megfigyelhető a Szentírásban. Az igaz, hogy ez egyre fejlődik, az évszázadok során egyre tisztul. Miként a monoteizmus hite is. Ezt kifejezetten vallja és tanítja a Szentírás, hogy Isten törvénye a szívünkbe van írva.
Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Biblia nem erkölcsi törvények tára. Legfőbb célja az Isten önközlése, hogy saját magáról adjon kinyilatkoztatást, és ez által megismerjük Őt és higgyünk Benne.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan legyek szent?
Hogyan legyek szent -az iskolába járás mellett?
-A tanulás mellett?
-a bűnös emberek környezetében,csakúgy ahogyan én is az vagyok?
-a szentek bűnösek?
Lehetséges szentnek lenni a mai világban ilyen életkörülmények között?
Lehet szent egy nem szerzetes ember?Van rá példa?
Úgy érzem,túl keveset törődöm az Úrral,a tanulással töltöm időmet,persze nem minden részét.Pihenek.De mégis keveset tanulok.
P.
Kedves P.!
Úgy válhat szentté, ha ezt állhatatosan és hittel kéri az Istentől. Egyedül az Isten tud szentté tenni bennünket. De már az nagy erőlépés, ha valaki ezt felismeri, és kéri is hozzá a kegyelmet.
Ugyanakkor a szentté válás nem pusztán az ima eredménye. Az iskola ugyanolyan jó terület a keresztény élet gyakorlására, mint bármi más életkörülmény. Természetesen csak akkor válhat valaki szentté, ha a kötelességét tőle telhető odaadással teljesíti. Ez a tanulás során nagyon is jól gyakorolható.
Bűnös emberek között lehet leginkább szentté válni, mert ez a körülmény ad lehetőséget arra, hogy gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet, a segítőkészséget, a türelmet és minden más erényt. Ha felismerjük a magunk bűnösségét, ez megint csak még inkább segít a szentté válás felé, mert ezzel együtt felismerhetjük az Isten szeretetét, végtelen kegyelmét. Az tesz szentté bennünket, ha minél inkább akarunk élni ezzel a felénk áramló irgalmas szeretettel.
A mai világban éppen úgy, mint más korokban nem könnyebb és nem nehezebb a szentté válás. Világi ember is lehet szent, nyilván más módon, a maga életkörülményei között, mint egy szerzetes.
Ha úgy érzi, keveset törődik az Úrral, ez már egy fontos felismerés. Törekedjen többet imádkozni, mégsem túlzásba vinni. Élni kell, örülni kell az életnek. Az is lehet szent, aki eljár szórakozni, ha szórakozása közben sem feledkezik meg Istenről, hanem neki ad hálát a vidámságért, a jó barátokért, az élet sok szépségéért.
A szent ember egyik jellemzője, hogy hálás szívvel él, és boldog mindazért, amit kapott az Úrtól.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában elég felkapott fogalom lett az homoszexualitás mellett az ún. aszexualitás. Egyre többen dobálóznak vele, hogy ők aszexuálisok. Nem tudom egyáltalán tényleg van e ilyen, de amennyiben igen, ez, mármint ha valaki tényleg ilyen, azaz semmilyen nemi kötődése nincs, az bűnnek számít e?
Köszönöm a választ.
M.
Inkább az a bűn, ha valaki ezzel könnyelműen dobálózik. Az Isten alkotta rendben természetes az, hogy a két nem, a férfi és a nő vonzódik egymáshoz. Ez nagyon sok mindenben megnyilvánul. Ebbe beletartozik a szexuális vonzódás is, amely mintegy előkészíti a férfi és a nő egyesülését a házasságban, illetve ez a vonzódás az egyesülésre a házasságban élhető meg a legteljesebb mértékben.
Ha valakiben nincsen meg ez a vonzódás, vagy legalábbis tagadja (a kutatók szerint nagyon sok ilyen eset is van), az bizonyos hiánynak, betegségnek tekinthető, mely többnyire valamilyen elfojtásból származik. Sajnos a divatossá váló szingli életmód is serkenti ezt az elhajlást.
Természetesen az aszexualitás egészen más, mint az önmegtagadás. Amikor az ember érzi ezt a vonzódást, de legyőzi. Nem elfojtja vagy letagadja, hanem akaraterejével uralkodik rajta.
Kedves Lelkiatya!
31 éves nő vagyok. Kisgyerekkoromban római katolikusnak kereszteltek, de igazából sem keresztény nevelésben sem hitoktatásban nem részesültem, illetve szentségeket sem kaptam.
Mindezek ellenére szoktam templomba járni, mert úgy érzem sokat kapok a liturgiától. Gyerekkoromban minden este imádkoztam, de sajnos ez mára teljesen elmaradt, mivel tizenévesen úgy éreztem, hogy csak puszta megszokás az egész és így teljesen felhagytam vele.
Az utóbbi időben felmerült bennem, hogy szeretnék szentségeket kapni, azonban 3 évvel ezelőtt abortuszon estem át és úgy érzem képtelen vagyok megbánni ezt a bűnömet.
Mit tud tanácsolni? Van ilyen esetben valami megoldás akár görög, akár római katolikusoknál vagy felejtsem el hogy valaha még fogok szentségeket kapni?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kati
Kedves Kati!
Semmi nem gátolja meg Önt abban, hogy szentségekhez járuljon, hogy Krisztus erejét megkaphassa. Az elmúlt években a Szentlélek felébresztette Önben a vágyat arra, hogy közelebb kerülhessen Istenhez. Nyilván éppen azért, mert segíteni is akarja ezt a közeledést. Csupán az Ön együttműködése, odaadó akarása szükséges hozzá.
Mit tegyen? Keresse fel az Önhöz legközelebb álló papot, és mondja el ezt a szándékát, ezt a vágyát. Természetesen ne hallgassa el az abortuszt sem. Beszélgetéseik során majd eljutnak arra a pontra, amikor ezt szentgyónásban bűnbánattal leteszi. Bizonyos vagyok abban, hogy nem megbánni nem tudja ezt a bűnét, hanem nagyon nehéz szembesülni vele. De mindezek a nehézségek szépen el fognak rendeződni abban a folyamatban, amelyben a tisztelendő úr Önt a szentségekhez elvezeti. Lépjen minél hamarabb! Ne várakozzék, hanem engedelmeskedjen az Isten hívásának!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy Csehországban élnek-e görög katolikusok.És ha igen,hol?
Köszönöm.
Csehországban a mintegy 10 ezer főre becsült létszámú görögkatolikus hívek lelkigondozása egy prágai székhelyű Apostoli Exarchátus keretein belül történik. Bővebb információért hozzájuk érdemes fordulni, az alábbi elérhetőségeken:
http://www.exarchat.cz/
Apostolsky Exarchat Reckokatolicke Cirkve,
Hastalaska nám. 4,m 110 00 Praha 1
Tel.: 22.17.78.491
Fax: 22 2312817
exarchat@exarchat.cz
Kedves Lelkiatya!
A templomokban mikor szólnak a szentekről? Mi alapján döntik el, hogy a nap szentjeiről szólnak e vagy nem? Pl. vasárnap szinte sohasem szoktak, úgyszintén szombaton sem, csak éppen a nevüket említik meg. Hétköznapokon inkább szoktak, de függ az adott szenttől is. Pl. XI. Pius pápáról elég részletesen volt szó. Lisieux-i Szent Terézről is, de már korántsem annyi. De pl. nem volt szó Szent Brigittáról, Szent Filoménáról, de még Szent Mihályról (akivel együtt Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalokat is ünnepeljük). Én római katolikus vagyok, de érdekel az is, hogy a görög liturgiában hogy van ez. Köszönöm a választ szépen a választ!
M.
Kedves M.!
Minden napnak megvan a maga ünnepelt szentje. Legtöbbször egy napon több szent tisztelete is van. Ez nem mindig egyezik meg a görög és római szertartásban. A szentek tisztelete a napi zsolozsmában mindig megjelenik, de a szentmisében, a Szent Liturgiában csak a nagyobb ünneppel rendelkező szenteké. Vasárnap azonban sok esetben még ezek is háttérbe szorulnak, mert vasárnap a feltámadás napja, arról szólnak a liturgikus szövegek. Hétköznap jobban adódik lehetőség, hogy az azon napon tisztelt szentről megemlékezzünk, de ez jobbára a szertartást vezető paptól függ.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam a múltkor a sátáni jelképekről a Lélekmentő Füzetekben. Nem tudom pontosan, hogy mik ezek, vigyázni akarok, hogy véletlenül se kerüljenek ezek a lakásba, dekorációnak, vagy az ékszereim közé. Van egy kígyós gyűrűm, az édesanyámtól kaptam, nagyon régen, amikor még középiskolába mentem. Ez annak számít mert kígyó van rajta? Kedves emlék, de ha igen, akkor inkább megválnék tőle!
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel! Kyra
Kedves Kyra!
A tárgyak, jelképek önmagukban nem hordoznak erőt vagy bármilyen hatást. Mi, szellemiséggel rendelkező emberek ruházzuk fel azokat a hitünkkel, gondolkodásunkkal, életmódunkkal. A keresztnek azért van ereje, mert kifejezi Krisztushoz tartozásunkat, aki legyőz minden ellenséges erőt. Akik sátáni jelképeket használnak, azoknak is lelkük sötétsége teszi a jelképet a sötét erők szimbólumává. Például egy hívő embert akármilyen sárkány vagy kígyó képével vagy más hasonló szimbólummal próbálnak ijesztgetni, vagy "megrontani", annak semmi ereje nincs, a hívő ember csak nevet rajta. Ha önnek kedves a kígyóval díszített gyűrű, nyugodtan tartsa meg. A lakását pedig díszítse olyan módon, ahogyan Önnek tetszik. Csak a lelkét óvja a bűntől, és imádsággal törekedjen egyre közelebb kerülni Istenhez. Akkor a környezete is egyre inkább olyanná válik majd, amely ezt a folyamatot tovább erősíti.
Bizonyára elírás az "Ószövetség értelmével" kapcsolatos válaszban a "72
ószövetségi, ill. 27 újszövetségi könyv", mert így már 99 lenne. Jelenleg a Katolikus egyház 73 bibliai könyvet fogad el, ebből 46 ószövetségi. Azért eggyel több mint korábban, mert a Siralmakat különveszik, s a kutatások szerint nem jeremiási, s ez már általános véleménynek mondható.
A Kompendium 21. pontja pedig 4 sorban épp arra ad rövid választ, hogy mi az Ószövetség jelentősége a keresztények számára.
Köszönöm szépen a biblikus professzor úr kiigazítását és elnézést kérek a hibáért.
Az említett Kompendium pedig elérhető a következő címen: http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
Az Ószövetség mire jó nekünk? Én teljesen más Istent látok az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Ezek szerint Isten megváltozott? Egy Isten aki az erejét fitogtatja? Ez nekem nagyon nemfér bele az Isten-képembe.
Hogy lehetséges ez a - talán csak látszólagos (?) - sok ellentmondás.
Köszönöm előre is megtisztelő válaszát.
Az Ószövetség éppen úgy a Szentírás része, mint az Újszövetség. Isten kinyilatkoztatta magát a szent szövegek által, amelyeknek értelmezése sokszor nem is olyan könnyű, olykor még félre is tévedhet benne az ember. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyen hiteles segítőnk abban, hogyan kell olvasnunk a Szentírást. Ez a hiteles magyarázó pedig nem lehet más, mint maga az Egyház, aki nekünk ezt a könyvet adta. Természetesen a Szentlélek határozta meg az Egyház közreműködése által, hogy mely könyvek kerülnek be ebbe a gyűjteménybe (46 ószövetségi, 27 újszövetségi irat). Ez tehát összefüggő, amelynek minden lapjára szükségünk van.
Csupán néhány helyet kiemelek az Ószövetségből, melyek a végtelen Isten felénk forduló szeretetéről beszél: Kiv 22,26; Neh 9,6-37; Oz 11,4; Föl kell ismernünk, hogy Ő "ugyanaz" az Isten, mint akit Jézus Krisztusban felismertünk.
Kedves Lelkiatya!
A szombat esti mise az valóban betudható egy vasárnapi misének? És akkor aki volt szombat 18:00-i misén, annak vasárnap már nem kötelező elmennie? Rendben van az, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár vasárnapi helyett? Ez csak a szombat vecsernyére vonatkozik, a reggeli liturgiára már nem?
Köszönöm szépen a választ.
M.
Kedves M.!
A kérése kicsit árulkodó. Nincs semmi, ami "betudható" a misének. De azt is mondhatnám, hogy nem kötelező elmenni misére. Talán furcsán hat ez, hisz épp nemrégiben beszéltünk az egyház parancsairól. Ám azért is vonakodom a parancsokat felsorolni, azért merek így fogalmazni, hogy nem kötelező elmenni a misére, mert mérhetetlenül többről van szó. A "lelkiatyának" nem arról kell beszélnie, hogy mi a szabály, vagy mennyire szabad azt áthágni, hanem a szavai az egyre forróbb Isten-szeretetre akarnak vezetni. Ezért nem tudok válaszolni arra, hogy mi tudható be minek az Egyház rendjében. A vasárnapot nem szabad, nem érdemes, halálos vétek nem az Úrral tölteni.
Ráadásul a Keleti egyházban a vasárnap megszentelés a szertartásokkal sokkal széleskörűbb, gazdagabb. Beletartozik a szombati vecsernye, a vasárnapi utrenye és a Szent Liturgia. Kötelező mindegyiken ott lenni? Nem ismerem az Isten rendjében ezt a szót, nem tudom hová tenni. Minél több szertartásra megy el az ember, annál több kegyelmet kap, annál közelebb kerül az Istenhez, annál boldogabb lesz az élete. Kötelező boldognak lenni? Kötelező szeretni és szeretve lenni? Kötelező hálásnak lenni?
Úgy érzem, nincsen rendben, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár a vasárnapi helyett. Főként, ha kényelmi okok miatt. Egy-egy alkalommal megtörténhet, de akkor is jobb, ha a szombati vecsernyére megy, hiszen abban ünnepeljük a feltámadást, a vasárnapot. De törekednünk kell arra, hogy a vasárnapunk valóban az Úr napja legyen. Ezt pedig legméltóbb módon a Szent Liturgián és a hozzá kapcsolódó zsolozsmák által tudjuk legjobban megvalósítani.
Kedves Lelkiatya!
Mi lehet annak az oka, hogy van valaki, akiért ha imádkozom betegebb lesz vagy éppen akkor lesz nagyon beteg?
Legalábbis sokszor előfordult már, hogy így történt.
Köszönöm szépen a választ.
M.
Kedves M.!
Bizonyosan nem azért lett rosszabbul az illető, mert Ön imádkozott érte. Ha valóban ez történt, akkor az véletlen. De az is lehet, hogy imádsága után azt nézi, lesi, hogy milyen eredményt sikerült elérni, és minthogy az nem történt meg, úgy tűnik, még rosszabb lett a helyzet. De ha nem is ezt történt volna, annyi tanulsága van a kérdésének, hogy sohasem szabad az imádságunk eredményét nézni. A Jóisten mindig meghallgat, de nem mindig akkor és úgy, ahogyan azt mi szeretnénk.
