Tisztelt Lelkiatya!
Mélyen megdöbbentett az aszexuálisokról írt korábbi válasza. Az aszexualitás ugyan olyan szexuális irányultság mint a másik három, a népesség nagyon kis százaléka tartozik oda. Mégis a Biblia sehol nem ítéli el, azt akiben nincs nemi vágy és nem házasodik meg. Pál apostol szavaiból úgy vettem ki, hogy aki "nőtlen/hajadon ne keressen házasságot, és jó lenne ha mindenki úgy maradna mint ő." Ha viszont az Egyház betegségnek tartja az aszexualitást és megváltozásra, majd házasságra ösztönzi az aszexuális embereket (hol van ere a Bibliában precedens?), hogyan érvényes a szentségi házasság a nemi vágy és esetlegesen a szerelem nélkül? A "sokasodjatok és töltsétek be a Földet" parancsa sem lehet érv, mert 7 milliárd ember szerintem erre elég bizonyíték.
István
Nem szabad azt gondolni, hogy a szüzességben élő, Istennek elkötelezett emberekben nem él a természetesen emberi ösztön, a szexualitás, a másik nem felé vonzódás. Míg azonban az állatot az ösztönei (lét- és fajfenntartó ösztönök) vezérlik, addig az ember a maga szellemiségével, szabad akaratával kézben tartja azokat, uralkodni tud rajtuk. Szent Pál az idézett levelében azt is írja, hogy "ha viszont nem tudják magukat megtartóztatni, akkor kössenek csak házasságot, mert jobb házasságban élni, mint égni" (1Kor 7,9). Tehát ő nyilvánvalóan a természetes vágyakkal élő emberekről beszél. Néhány sorral korábban pedig azt írja ugyanezzel kapcsolatban, hogy "mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat". Tehát ajándék a szüzesség, amelyet Istentől kaphatunk, s amelyet őrizni kell. Ha viszont valaki a házasság ajándékát kapta, akkor azt kell nemesen megélnie.
A Bibliában természetesen nincs szó aszexualitásról, mert ez egy egész új találmány, a mai kizökkent világ szellemi terméke. (Az emberi szellemtörténelem ismert hasonló jelenségeket, mint pl. a hermafroditizmust, de tudta jól, hogy az is a természettől elhajló beteg jelenség.)
A homoszexualitásról viszont olvashatunk a Bibliában, Szent Pál igen keményen elítéli: Róm 1,26-27; 1Kor 6,9
Kedves Lelkiatya!
Olvastam, hogy mennyire fontos az Isteni Irgalmasság rózsafüzére, de azt is olvastam, hogy délután 3-kor kell mondani. Én akkor vagy dolgozom még, vagy munkából jövök éppen haza, így csak később tudom elmondani. Az baj, vagy így is hatásos? Mondhatom később is, mint 3 óra?
Másik kérdésem az, hogy olvastam az interneten, hogy van egy olyan oldal, hogy utolsoidok.hu. Ott olyanokat írnak, hogy közel van az utolsó ítélet, lesz egy ember, aki megvezeti majd a világot, meg, hogy szörnyűségek fognak történni a világon, tűzeső, meg ilyenek. Meg előtte katasztrófák, az Egyházon szakadás és ilyenek.
És, hogy ezeket Jézus jövendölte meg titkos prófétáknak.
Mennyire lehet ezt elhinni? Tényleg így van. HA igen, akkor a templomban miért nem beszélnek erről? Pedig, ha igaz, fontos lenne.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Nem baj, ha nem 3 órakor tudja elmondani az imádságot, hanem később. Az a fontos, hogy ne maradjon el. Ha olyankor mindig foglalt, akkor javaslom, hogy jelöljön ki egy másik időpontot, ami Önnek alkalmasabb, és igyekezzék ahhoz az időponthoz tartani magát. Ezt sem azért mondom, mintha az ima hatékonysága az időponttól függene. Szó sincs róla. Inkább nekünk van szükségünk erre a rendszerességre és hűségre, ezért javasolják a meghatározott időpontot.
A templomban is beszélnek az utolsó ítéletről, Krisztus Urunk második eljöveteléről, az idők jeleiről. Meghatározott napokon olvassuk ezeket a részeket a Szentírásból. De nem többször és nem is kevesebbszer, mint amekkora jelentősége van ennek a ténynek. Várjuk Urunk eljövetelét, de nem ijesztgetjük egymást különféle ál üzenetekkel. Nem érdemes időt vesztegetnie arra, hogy utolsó idők jeleivel foglalkozzon. Nem azért kell megtérnünk, mert ilyen jelekről hallunk, hanem mert Krisztus Urunk erre tanított, és az Egyház ezt kétezer év óta hirdeti. Nem azért kell többet imádkozunk, mert efféle üzenetek érkeznek - ki tudja honnan?! - hanem mert ezáltal juthatunk közelebb az Istenhez. Ezt is tudjuk már két ezer éve a Kinyilatkoztatásból.
Pl. még csak áldást sem adhat egy görögkatolikus pap római szertartás szerint (Az Úr legyen veletek; És a te lelkeddel...stb.)? Csakhogy leredukáljam egy kicsit a kérdést.
Elnézést a 'szőrszálhasogatásért'.
Természetesen nem adhat. Nincs is értelme. Ha áldást ad - amennyiben liturgikus tett, tehát nyilvános templomi istentiszteleten történik - akkor azt a saját rítusa szerint tegye. Van-e értelme, van-e oka, hogy másként tegye?
Ez világos útmutatás a pápai dokumentumokból, hogy nem szabad keverni a rítusokat, sem azok elemeit. Koncelebrálni természetesen megengedett az eltérő rítusban (amennyiben erre a püspökétől engedélye van), és ilyenkor nyilván alkalmazkodik az adott szertartáshoz. Ilyenkor azonban nem ő adja az áldást, hanem a szertartást vezető pap. Ez a latin rítusban is érvényes, nem csak a bizánciban, hogy az áldást mindig egy ember adja, az, aki a szertartást vezeti. Kivételes eset, amikor püspök van jelen. Ekkor ő adja az áldást, még ha más rítusú is. Előírás még az eltérő rítusú koncelebrálás esetén, hogy mindenkinek a saját liturgikus öltözékét kell viselnie, tehát a koncelebráló nem vehet föl más rítusú liturgikus öltözéket. Ez diakónusra, papra, püspökre egyaránt vonatkozik.
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot egy olyan számomra kedves személlyel,akivel az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól?Sokszor próbáltam rendezni a dolgot,de ő mintha nem reagált volna rá,vagy csak nagyon közönyösen és szűkszavúan.Majd egy idő múlva elkezdett lépéseket tenni felém,de nem tett semmi konkrétat,inkább csak apróbb gesztusokat.Erre én is ugyanúgy lépetem felé,de nem beszéltünk különösebben semmiről sem,pedig szerettem vona vele beszélgetni.Nem tudom mit kellene tennem.Hogyan közeledjek felé?Mit kérdezzek tőle?Nyissak felé,tárjak fel neki dolgokat újból mint régen?Mi a helyes módja annak,hogy rendezni lehessen ezt a kapcsolat blokádot?Ő egy időben nagyon elutasító volt velem szemben,nem akart önmagáról megosztani dolgokat,meg az sem érdekelte,amit mondtam neki.Talán ő is észrevette a viselkedésemen,hogy van bennem egy bizonyos tartás vele kapcsolatban.Ennek az volt az oka,hogy nem tudtam mire vélni a dolgot,a hirtelen váltást a viselkedésében.Az amit később észrevettem rajta távolból is,hogy valami lelki problémákkal küzdött és emiatt fordult úgy ki önmagából.Reménykedtem,hogy ha javul a helyzete a köztünk lévő barátság és bizalom is idővel visszaáll.De csak egy felszines szinten érintkezünk egymással.Egy nemes lelkű,mély érzésű és hitű emberről van szó,aki régebben lelkileg sokat segített rajtam.Helyes-e ilyen esetekben célirányosan rákérdezni a dolgokra?Ezekben a dolgokban kérném a tanácsát és véleményét.
Válaszát szívből köszönöm!
Nina
Kedves Nina!
Kérdésére a következőt tanácsolom. Jobb, ha most egy időre pihenni hagyja a kapcsolatot. Mint említette, többször is próbálta rendezni, de az illető reagálásai - vagy éppen annak hiánya miatt - ez nem sikerült. Ennek nem az az oka, hogy Ön nem találta meg az újra közeledés, a kapcsolatuk rendezésének a megfelelő módját. Éppen ezért nem javaslom, hogy még nyíltabban kérdezzen rá, vagy kezdeményezni próbálja annak elemzését, hogy mi hogyan alakult. El kell tudnunk fogadni azt, hogy sok minden változik, mi is, a kapcsolataink is. Persze, régi barátságokat ápolni is kell, de ez mindig csak akkor működik, ha arra mind a két félnek igénye van. Leírásából arra következtetek, hogy kedves ismerőse inkább a távolságot kívánja most tartani. Ezért javaslom a pihentetést. Elképzelhető, hogy idővel lelkileg újra közelebb kerülnek majd egymáshoz, de erre most nem érdemes gondolni sem, mert akkor csak dédelgeti ennek lehetőségét. Nyilván sok más ismerőse is van, most inkább azokra figyeljen. Rengeteg dolgunk van a világban, sok embernek tudunk segíteni. Ha magunkról megfeledkezve ezt tartjuk szem előtt, akkor közben még sokkal többet kapunk emberi kapcsolatokban is és más téren is, mint mi előtte gondoltuk volna.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, mit tegyek ahhoz, hogy pap legyek? Most gimnazista vagyok(11.osztályos) úgy érzem elég jól tanulok, de mégis miből kellene érettségiznem, miből tanuljak jobban?
Kedves Fiatal Barátom!
Ha a tanulmányaira kérdez, akkor azt mondom, foglalkozzék azzal, amit legjobban szeret. Érettségit is azokból a tárgyakból tegye, amely legközelebb áll Önhöz. Akár föl is készülhet valamely más felsőoktatási intézmény felvételijére. Ez azért fontos, mert a papnak lehetőség szerint a világi tudományokban is tájékozott, nyitott szellemű embernek kell lennie. Meg kell tudni állni a helyét a világban, kortársaitól nem maradhat ezen a téren sem.
Ezen felül pedig a hitismeretekben is el kell mélyednie. Általában minden szeminárium, hittudományi főiskola megjelöli azokat a hittankönyveket, amelyekből fel kell készülni a fölvételire. Ezeket nagyon alaposan tanulja meg. Természetesen, ha iskolája ad rá lehetőséget, akkor jó, ha hittanból érettségizik.
A harmadik fontos dolog - de azt is lehet mondani, hogy a legfontosabb dolog - a papságra készülethez az imádság. Igyekezzék minél mélyebb kapcsolatot kialakítani az Úrral. Ha teheti, menjen el hétköznapokon is a templomba, rendszeresen gyónjon, áldozzon, hogy ezek a szentségek is erősíthessék Istennel való kapcsolatát, és az Egyházhoz fűző kötelékét.
Végül pedig bízzon mindent az Úrra! Ne aggódjék, hogy mi lesz, ha nem veszik fel, mit is fog tenni az életben. Bízzon abban, hogy ha az Úr szólítja Önt valamilyen feladatra, akkor meg is adja a hozzá szükséges kegyelmet.
Kedves Lelkiatya!
Hogy van a görög katolikus szentmise menete? ('SZAKSZAVAKKAL'.. ezt úgy értem mint a római szent misébe hogy hát.. mi leírtuk a római szentmise menetét.. valahogy így.. csak görög katolikus formába.
ambó:
-keresztvetés
-köszönés
Gyónom..
-bűnbánati rész < Uram irgalmazz..
-könyörgés
-olvasmány
-szent lecke
-evangélium
-prédikáció
-hitvallás
-egyetemes könyörgés
Oltár mellett:
-felajánlás
-
- ... stb.
Előre is köszönöm a válaszát!
Nem könnyű "szakszavakkal" leírni az Isteni Szent Liturgia menetét. Megpróbálom mégis:
I. Proszkomídia (előkészület)
II. Igeliturgia
1. Kezdőáldás és nagy ekténia (=könyörgés sor), 2. Antifonák köztük kis ekténiák és a Krisztus-himnusz, 3. Kis bemenet, 4. Tropárok és kontákok, 5. Háromszorszent, 6. Prokimen, Apostol és Alleluja, 7. Evangélium és homília
III. Áldozati liturgia
1. Ekténiák, 2. Kerubének és a pap előkészülete, 3. Nagy bemenet, 4. Teljesítsük ekténia, 5. Hiszekegy, 6. Anafora (megemlékező imádság, amelyben az Utolsó vacsorát elevenítjük fel és megemlékezünk az Egyház szent, elhunyt és élő tagjairól), 7. Minden szentek ekténia, 8. Miatyánk, 9. Szentség a szenteknek (kenyértörés és a Szent vérrel való egyesítés), 10. Szentáldozás, 11. "Igazhívők" ekténia, 12. Amboni ima, 13. Elbocsátó.
Természetesen lehetett volna ennél részletesebben is, de remélem, ez is némi segítséget jelent.
Kedves Lelkiatya!
Zoltán vagyok, gyermekkoromban megkereszteltek, de az idők folyamán egyre közelebb kerültem a görög kultúrához, szokásokhoz, a görögökhöz. (Nyelvvizsgámat is görög nyelvből szereztem.) Most viszont úgy gondoltam, szeretnék a görögkatolikus vallással is megismerkedni, esetleg felvenni. Kérdésem az, hogy van-e erre lehetőség, s ha igen, mi a módja ennek? Köszönettel: Zoltán
Kedves Zoltán!
Örömmel látjuk Önt bármelyik parókiánkon. Javaslom, hogy keresse fel az Önhöz legközelebbi görögkatolikus templomot, és szólítsa meg az ottani atyát. Ő segíteni fog Önnek abban, hogy szertartásainkat, lelkiségünket, egyházunkat minél jobban, minél mélyebben megismerhesse.
Tisztelt Lelkiatya!
Hol találhat társat magának egy 30 körüli fiatal, ha nem akarja az internetre feltenni magát? Közel s távoli környezetemben már minden korombeli "foglalt" a másik nemből, szép családja van, gyerekek stb. Lassan kimegyek a korból, attól félek, hogy nekem nem lesz már saját családom sosem...
Üdvözlettel, egy hitét gyakorló katolikus
Nem javaslom, hogy a világháló nem természetes, virtuális világán keresztül keressen magának társat. Még ha volt is erre már példa.
Nagy betegsége ez a mai korunknak, hogy az emberek, a fiatalok nem merik magukat elkötelezni, nem mernek bizalommal mások előtt megnyílni. Ez az oka nem csak annak, hogy nehezebben szánják rá magukat a házasságra, de annak is, hogy kevesebben mernek a szerzetességre és a papságra vállalkozni. Hiszen ezen hivatásoknál valóban fiatalkori elköteleződésre van szükség.
Azt tudom tanácsolni a mai fiataloknak, hogy minél kevésbé engedjék be lelkükbe a mai világnak Istentől eltávolító eszméit és arra késztető gyakorlatait és eszközeit.
Önnek, kedves Testvérem, azt javaslom, hogy ne aggódjék amiatt, hogy hogyan fog élni életének további évtizedeiben, egyedül vagy párban vagy családban. Élje az életét színesen, gazdagon mindig a mai napon. Keresse minden nap, hogy hol tud jót tenni, mikor hogyan tud másoknak szolgálni. Ha van munkája, akkor ott is, és azon kívül is keresse az alkalmat az emberekkel való találkozásra. De nem azért, hogy magának társat találjon! Micsoda önző felfogás lenne! Hanem azért, hogy értékessé váljon az élete. Ha ezt teszi, sokkal könnyebben nyílik meg emberi kapcsolatokban. Ám ismétlem, ne az járjon a fejében, hogy ki is lesz az én párom, mert - hogy úgy mondjam - ez az arcára van írva, elárulják a mozdulatai. Az ilyen ember pedig inkább taszító, érdekes módon, még azoknak is, akik szintén párt keresnek. Mégpedig azért, mert önzés sugárzik belőle.
Ne azért keressen párt, hogy legyen, aki Önt boldoggá tegye, hanem azt keresse, akit Ön boldoggá tehet. Ám ilyen ember sok van már most is a környezetében. Ne késlekedjék megkeresni őket és szolgálni nekik! Ez az életének a helyes útja! A többi mind megadatik hozzá.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Közeledik halloween, ami Magyarországon nagyon elterjedt.
Szeretném megtudni, hogy mi erről a véleménye?
Igaz, hogy a sátán ünnepe?
Válaszát előre is köszönöm!
Újra kicsit megkésve válaszolok, elnézést kérek érte.
Magyarországon egészen új keletű divatról van szó. Vélhetően amerikai filmekből terjedt el az utóbbi évtizedekben. Az eredete egy pogány kelta ünnepre vezethető vissza, mely a római birodalomban is ismert volt. A kelta újév október 31. éjszakájára esett. Ekkor emlékeztek meg a halottakról. III. Gergely pápa a 800-as években ennek a pogány halottkultusznak a keresztény ellensúlyozására vezette be a Mindenszentek ünnepét november 1-jére. Ennek másnapján, november 2-án van a keresztény világban a Halottak napja. (Sokan össze szokták keverni a kettőt!)
Egyrészt azért nincs helye a mi életünkben, mert a magyar népszokásoktól idegen, még a középkorban sem volt nyoma nálunk, hiszen már nálunk annak keresztény változata terjedt el. De főként azért kell kerülni, mert távol áll a tiszta halotti megemlékezéstől. Inkább az emberek ijesztgetésére szolgál akár tréfás, akár drámaibb formában. Ráadásul a terjedése a sokkal nemesebb Mindenszentek ünnepét és a halottainkról való emberi megemlékezést szorítja háttérbe. Ne adjunk teret ennek az újpogány szokásnak!
Kedves Lelkiatya!
A napokban olvastam, hogy van olyan, hogy Szentlélek ellen elkövetett bűnök nem bocsáthatóak meg. Nem értem, hogy ez mit jelent. Az olyan emberre is vonatkozik, aki korábban sok bűnt követett el, de megtért, megbánta és meggyónta azokat, és elfordult tőlük. Tehát, a korábban elkövetett bűnei közül csak ez nincs megbocsátva?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv!
Aki megtért, bűneit megbánta, meggyónta, annak bűneit természetesen megbocsátja az Isten. Az Evangéliumban szereplő figyelmeztetés (Mt 12,32) arra a megátalkodottságra vonatkozik, amikor az ember nem hajlandó együttműködni az Istennel, amikor visszautasítja a Lélek segítségét. Ezt általában megátalkodottságnak szoktuk nevezni. Amikor valaki tudatosan megmarad a bűnben. Igen, erre azt kell mondanunk, hogy az ilyen emberen még az Isten sem tud segíteni. Mert eleve elzárja magát a Lélek segítségétől. Ez a Lélek elleni bűn, amikor valaki tudatosan ellenáll a Lélek indíttatásának. Ezt azért nem lehet megbocsátani, mert az ilyen ember nem is kéri a bocsánatot, az Isten pedig nem erőlteti rá senkire az ő vételen kegyelmét, szeretetét.
Kedves Lelkiatya!
Tavaly volt róla szó, hogy jó lenne, ha a Görögkatolikus Egyház Magyarországon ismét visszatérne Boldog Romzsa Tódor ünnepének eredeti, november 1-jei ünnepléséhéhez. Történt ez ügyben valami? Köszönöm.
Bocsánatot kérek, hogy jóval az ünnep után válaszolok csak. Valóban több érv is szól amellett, hogy november 1-jén ünnepeljük a vértanú-püspököt. Mivel azonban szomszédainkban élő görögkatolikus testvéreink kérték a Kongregációtól ennek az ünnepnek az áthelyezését október 31-ére, ezért mi is igazodunk hozzájuk, és a tavalyi évtől kezdve ezen az október végi napon tartjuk Romzsa Tódor püspök emlékünnepét.
Kedves Lelkiatya!
Mi a Jézus ima lényege?Hogy Jézus legyen az elménkben,csak rá gondoljunk?
Vagy az,hogy kérjük őt,hogy könyörüljön rajtunk?
(Egy könyvben olvastam,hogy van aki azt mondja csupán,hogy Jézus.De lehet:Uram Jézus Krisztus Isten Fia könyörülj rajtam bűnösön!-t is mondatni...)
Ha valaki sokat gondol Jézusra, az Ő szeretetére, jelenlétére, az egyre jobban érzi a maga bűnösségét. Egyrészt egyre világosabb a látása a kegyelem folytán, amelyben az imádság által részesül, másrészt a megtapasztalt isteni szeretetben egyre inkább érzi a maga méltatlanságát, bűnösségét. A kettő szorosan összefügg. Aki nem mondja hozzá, hogy "könyörülj rajtam!" az is éppen úgy átérezheti ezt a kegyelmet és méltatlanságot, és amikor "csak" Jézus nevét mondja, akkor is "ebben minden benne van".
Múltkor találkoztam olyannal, hogy egy római katolikus atya Parakliszt végzett. Ez lehetséges a kánonjog szerint?
Nyilvánvaló, hogy Szentmisét csak birítussal rendelkező görögkatolikus pap tarthat.
De mi van pl. a szentségkiszolgáltatással, áldással, zsolozsmával..stb. Ezeket lehet már rítus szerint végeznie egy papnak?
Magánimádság, magánájtatosságként végezheti, énekelheti, imádkozhatja akár együtt is másokkal. Nyilvános templomi szertartásként viszont nem végezheti. Más rítusú szertartáson részt vehet, de egyedül nem vezethet ilyet.
Kedves Lelkiatya!
Írtam már Önnek levelet. Én voltam az, aki sokat szenved az anyósától. ( Ellenem hergeli a férjemet, meg kell változnom,semmi nem jó, amit csinálok, hagyjam ott a hivatásomat, mert az asszonynak otthon a helye,és különben sem jó a munkahelyem, mert nem elég "jónevű", szabotálja a templomba járásomat amikor csak tudja, stb..)
Nem tudom, hogy így most emlékszik-e a történetre. De nem tudtam kihez fordulni segítségül, aki meghallgat és őszinte, szándék nélküli tanácsot ad.
Sajnos új fejlemények vannak. Az elmúlt napokban sikerült az anyósomnak teljesen a befolyása alá vonni a férjemet. Lassan több időt tölt vele, mint velem. Azóta nem olyan kedves, nem vesz komolyan, keresi a hibáimat, és sokkal jobban látja azokat. Hűvös és türelmetlen velem. Az én véleményem nem számít, csak az a helyes, amit az anyja mond.
Kiközösítenek, de én is úgy érzem, hogy nem illek bele a világukba.
( Írtam Tisztelendő Atyának a korábbi levelemben, hogy milyen az a világ: kevély, tele nagy emberekkel, gazdagokkal érdekbarátokkal, rendezvényekkel, stb...) Én ebbe nem illek bele és nem is szeretnék.
Sajnos kezdi a férjem elhinni, amit anyósom mond neki, hogy ő tökéletes és minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja.
Mindenki hibás, csak az anyja nem.
Azóta nem olyan kedves velem, nem simogat meg, kevesebb szeretetet kapok. Olyan, mintha nem lenne velem megelégedve.
Amikor megkérdeztem, hogy mi baja velem, hárított, hogy ez nem igaz. Megkérdeztem, hogy ellenem hergelte-e valaki, de tagadta. Nem én képzelődöm, de tényleg így van, de érdekes, hogy azóta, mióta szinte az egész napot együtt töltik.
Legjobb megoldásnak azt látom, ha messzebb költöznénk tőle, és nem lenne mindennapos a kapcsolatuk.
Volt már ilyen, de pár hét alatt elmúlt.
Nagyon el vagyok ebbe az egészbe fáradva és keseredve, már nem tudom, hogy meddig bírom. Nem nagyon volt mostanában egy boldog napom! Egyetlen vigaszom az ima, legalább addig boldog vagyok!
Tisztelendő atya szerint mit csináljak!? Már az is megfordult a fejembe, hogy egy időre a szüleimhez költözöm.
Tudom, hogy a válás nem megoldás, de lassan nem bírom tovább.
Amikor megismertem a férjemet, nem ilyen volt, hanem ennek az ellenkezője, de nagyon megváltozott.
Kérem szépen a tanácsát! Előre is nagyon köszönöm! :)
Üdv! M.A.
Kedves M.A.!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. A helyzete tehát tovább romlott, mégis bíznia kell a Mindenhatóban, hogy ő tud majd segíteni. Addig is mit tegyen?
Ahogy említi, az sokat segítene, ha messzebbre költöznének. Lehet ebben egy kis női furfangja is. Ha állást találna önmagának vagy a férjének egy másik településen, vagy más módon találna indokot arra, hogy költözzenek.
Nem javaslom, hogy feszegesse azt a kérdést a férje előtt, hogy mi változott. Erővel, észérvekkel bajosan lehet meggyőzni valakit, aki érzelmileg fogva van. Próbáljon meg minél nagyobb türelmet tanúsítani a férje iránt. De az ő édesanyja iránt is. Talán nehéznek tűnik, de dicsérje meg minél gyakrabban. Szemben is, tehát, hogy is hallja, és amikor nincsen jelen, akkor is, csak a férjének. Ez kicsit érzelmi hadviselés, de hát nem tagadhatjuk, hogy ezt a csatát szeretnénk megnyerni. S valóban ne tápláljon haragot a kedves anyósával szemben. Igyekezzen megérteni őt, hogy miért ilyen. Azt teljesen meg lehet érteni, hogy miért ragaszkodik a kisfiához - még ha helytelen ragaszkodással is.
Ahhoz azonban, hogy ezeket megtegye, előtte érdemes kicsit elvonulni. Persze, csak úgy, hogy ne legyen vádolható valami ostoba gyanúval. Egy kiadós lelkigyakorlat bizonyára sokat segítene az Ön lelkének. De ha ezt nem tudná megtenni, akkor is miné több időt szenteljen a Jóistennek.
Azt nem javaslom, hogy visszaköltözzön a szüleihez. Az esetleg végzetes szakítás is eredményezhetne. Maradjon minél többet a férje mellett! Az imából pedig merítsen erőt!
Kedves Lelkiatya!
Van egy fajta megtapasztalásom bizonyos emberekkel kapcsolatban,ami engem kissé zavar,és nem tudom hova tenni.Ez előfordult már többekkel is,hogy én írok nekik,ők nem válaszolnak rá,utána ők írnak nekem és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel,amit én tettem fel nekik,ha én erre válaszolok és megint kérdezek tőlük valamit,arra sem válaszolnak.És ez nem egyszer ismétlődik.Végül már megelégelem és én sem kezdeményezek,mag értelmét sem látom annak,hogy írjak.Egyszer az egyik személynek én sem válaszoltam,ekkor sértve érezte magát és kibukott belőle,hogy nem jól érzi magát,azért nem válaszolt.Azt nem értem miért nem lehet ilyenkor valamilyen választ adni,ha valaki nem mondja mi a baj,vagy nem mond valamit nem tudok segíteni.Ha egyáltalán a segítéség kérésről van szó ilyen esetekben.Nem tudom megérteni mi lehet ennek a hátterében?Az ő személyiségükkel van valami baj vagy mivel több mindenkivel is volt ilyen esetem az én kommunikációs készségemmel lehet probléma?Bánt egy kicsit az egész,mert van köztük olyan személy aki nekem fontos és nem értem miért viselkedik így.Vannak akikkel ezek a dolgok gördülékenyen mennek,nincsenek ilyen problémák.Bár tudom sokféle ember létezik.Mit tanácsolna az atya?Hogyan lehetne az ilyen típusú embereket jobban megérteni,hogy mit igényelnek vagy közeledni hozzájuk?
Válaszát előre is köszönöm:Nela
Kedves Nela!
Olvasva sorait előbb az volt az érzésem, hogy önkéntelenül másokat okol amiatt, hogy nem értik meg egymást, hogy elbeszélnek, "elíméleznek" egymás mellett. Ez alapvetően téves volna, hiszen - bár nyilvánvalóan mindenkinek vannak hibái - a feladatunk nem az, hogy másokat javítsunk, másokat megváltoztassunk. De a végső kérdést jól tette fel: "Hogyan lehetne őket jobban megérteni... vagy közeledni hozzájuk?" Tehát mindig azt kell keresni, hogy én mit tehetek, én hogyan tudok magamon változtatni. S jól érzékeli, hogy a másik helyesebb megértésében keresendő a javítási lehetőség.
Mit tanácsolok? Tanácsom furcsa lehet, mert kettős. Egyrészt próbálja elfelejteni, hogy eddig milyen félreértések, közlési hiányosságok voltak. Kicsit túl sokat foglalkozik ugyanis ezzel a meg nem értéssel. Kimondatlanul is úgy érzi, ezzel megbántották, megsértették. Pedig a végső kérdésében helyesen bevallja, hogy ebben Ön is hibás lehet. Nem baj. Ilyen zavarok, félre- és meg nem értések mindig is vannak. Nem vagyunk tökéletesek. Az a kötelességünk, hogy a másik gyöngeségét elviseljük (Róm 15,1). Nem kell fönnakadni ezen a jelenségen. Emberi életünket - sajnos - végig kíséri. Meg kell barátkozni vele, el kell fogadni.
Másrészről viszont - és ez a tanácsom másik fele - igenis változtatni kell ezen azzal, hogy törekszem jobban megérteni a másikat, még jobban figyelni arra, hogy neki mire van szüksége. A magam érdekeiről pedig nyugodtan megfeledkezhetem (Mt 6,8.32!). Minél kevésbé tartom fontosnak a magam érdekeit, annál jobban felértékelődik az, amire a másiknak van szüksége. Sokat segít az Aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7,12). Ez sokszor segít az eligazodásban. Lám, ez a számítógép világában éppen úgy érvényes, mint 2000 évvel ezelőtt.
