Kedves Lelkiatya!
A családom nem vallásos, a szüleim nem kaptak vallásos nevelést. A kommunista agymosás néhány évtized alatt jól átmosta 2-3 nemzedék agyát, így nem hisznek Isten létezésében, nincsenek megkeresztelve sem, számos érvet hoznak Isten létezeése ellen, ha szóba kerül. Megértem őket, nehéz úgy egy szerető Istenben hinni, ha nem kaptak se jó életet, se jó egészséget, viszont kaptak sok szenvedést, életük végéig tartó betegséget és nagy testi fájdalmakat. Egyébként nagyon jó emberek, dolgosak, becsületesek, segítőkészek, keresztények között is nagyon jó embereknek számítanának.
Mit tehetek én értük? Hallottam már az anonim keresztények fogalmát, de ez csak egyházi spekuláció, semmilyen komoly utalás nincs rá a Bibliában tudomásom szerint, így csak önmegnyugtatásnak tartom. A meggyőzés szóba sem kerülhet, arra nem vevők. Hibáztatni sem tudom őket, nem hibásak azért, mert életük során nem kerültek vallásos környezetbe. Aggódom viszont a szeretteimért. Haláluk után mindenképpen a pokolba kerülnek, csak a kereszteletlenségük és hitetlenségük miatt? Ír erről a Biblia, beszél erről Jézus? Igazságos volna-e az, hogy eleve kizárnának jó és szerető embereket a Mennyországból? Aggódom értük! Mi lesz velük?
Köszönöm!
A.
Nem kell aggódnia a kedves Szüleiért. Az nem segít semmit sem Önön, sem rajtuk, no, de nincs is miért.
"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4). Ez az alapja az un. "anonim keresztények" biztató sorsának. A kifejezés valóban nem szerepel a Bibliában, mint sok más szavunk sem, amellyel hitünk lényegét kifejezzük (pl. Szentháromság, Krisztus isteni és emberi természete, az Atyával való egylényegűsége, stb.) Ezek nem puszta spekuláció eredményei, hanem hitünk szavakba foglalása.
Csak az kerül a kárhozatra, aki oda akar kerülni. Véletlenül, peches sorsa miatt senki nem juthat oda. Minden embernek van lehetősége a végső döntésre. Hogy mikor, hogyan, ez az Isten titka. Úgy képzelhetjük el, hogy a halál végső pillanatában fölkínálja nekünk a döntés lehetőségét. (Ezért is nem mondjuk ma már, hogy az öngyilkosok biztosan a kárhozatra jutnak, mert nem tudjuk, hogy a lélek távozásának utolsó pillanatában milyen lehetőséget kapnak még a megbánásra, megtérésre, és hogy akkor mit döntenek.) Az bizonyos, hogy az ember egész élete mintegy előkészület erre az utolsó és végső döntésre. Amerre hajlik életében a fa, kivágásakor is arra dől - tartja a mondás. Ha valaki életében sok döntést hozott az Istennel szemben, akkor kicsi az esélye annak, hogy az utolsót másként hozná meg. De akik ugyan nem jutottak el a keresztény hitre, mégis szívükben, cselekedeteikben Isten parancsai szerint éltek, azok nagy valószínűség szerint Isten mellett döntenek akkor is, amikor tisztán fölismerik ennek lehetőségét.
Egymásért végzett imádságainkkal viszont sokat segíthetünk, hogy ez a végső döntés Isten mellé állítsa őket. Ne aggódjék tehát, hanem hittel és bizalommal imádkozzék értük, és bízhat abban, hogy odaát majd találkoznak.
Tisztelt Atya!
Az a véleményem, hogy az egyház számára
nem tetsző írásokat válaszra sem méltatják.
A korábban hetekkel ezelötti házigondozással kapcsolatos szemrevétel ,panasz sok ember számára lelki jellegű.
Állami cégnél névtelen levelet is bizottságilag kivizsgálnak.
Ezek szerint az egyház annyira nem fogadja el a krritikát,az ehhez hasonló írásokat szemeteskosárba dobja.
Ezt kommentként szerettem volna hozzáfűzni!
Csak így tovább, a lelki szolgálat csak ebben fog tovább életben maradni!
Felháborodott lakók!
Kedves Író-Olvasónk!
Gondolom, azóta már fölfedezte, hogy új rovatot indítottunk a honlapunkon, ahol a nem kifejezetten lelki tartalmú kérdésekre válaszolunk. Itt találja meg Ön is az írását, és az arra adott válaszunkat, amennyire a jelen helyzetben tőlünk telik.
Semmiképp sem akarjuk elrejteni azokat a véleményeket, amelyek bírálatokat fogalmaznak meg a munkánkkal kapcsolatban. Ezzel nem csak másokat, de saját magunkat is becsapnánk.
Minden figyelmeztetést köszönünk, és igyekszünk mihamarabb orvosolni is a hibákat. Ha jelzést kapunk valamely intézményünkben történt visszaélésről, igyekszünk azt nyomban kivizsgálni, és mihamarabb orvosolni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelki Atya!
Ismeretségi körömben előkerült Kocsis Fülöp egyik nyilatkozata, amelyben a Vigília körkérdésére ("Mi dolgunk a világban?") válaszol.
Válaszában a következő mondatot találtuk: "Ezért maga Isten lett emberré azért, hogy az embert Istenné tegye."
Egyik ismerősöm megütközött ezen a mondaton. Én az apoteózis fogalmának magyarázásával akartam neki értelmezni a mondatot, de sajnos nem is tudok róla eleget, és amit tudok, azt sem elég mélyen.
Azt szeretném megkérdezni, hogy pontosan mire vonatkozik az idézet? Illetve hogyan foglalható össze az apoteózis fogalma (egy átlagos humánértelmiségi keresztény számára)?
Tisztelettel:
egy budapesti tanárnő
Tisztelt Tanárnő!
Jogosan figyelt, figyeltek fel erre a meghökkentő mondatra. A keleti teológiának egyik sajátossága rejlik mögötte.
Először Alexandriai Szent Atanáz (298-373) használta ezt a merész kifejezést, de utána több keleti atya is élt vele és továbbfejlesztette. Szt. Atanázt megelőzően Szent Irénesz (130-202) is hasonlóan tanított, s az ő fogalmazása jól meg is világítja, hogy miről van szó: "Isten azzá lett, ami mi vagyunk, hogy mi azzá lehessünk, ami Ő". A megváltás a keleti teológiában nem csak, és nem is elsősorban a bűntől való megszabadulást jelenti - mint azt sok protestáns szekta hirdeti -, hanem az Istennel való egyesülést, az Isten életébe való bekapcsolódást. Ez az átistenülés (apoteózis) valójában az ember életének célja és beteljesülése. Ennél többet, nagyobbat nem érhet el, de ennél kisebbre, kevesebbre meg nem érdemes törekednie. Ezt a tervet, ennek a vágyát ültette belénk a Teremtő azzal, hogy a saját képére és hasonlatosságára teremtett (Ter 1,26-27), és ezt lovagolta meg, ezt a tiszta vágyat ferdítette és fordította el a Gonosz az első kísértéskor (Olyanok lesztek, mint az Isten - Ter 3,5).
Amióta eljött Krisztus, azóta ez az isteni élet sokkal közelebb került hozzánk, újra megadatott. Ettől kezdve Krisztussal kell egyesülnünk, hogy az Ő élete legyen bennünk (akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra - Gal 3,27). A keresztény élet célja a Vele való egyesülést, Vele való azonosulást. Erről vall Szent Pál is:
"Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem" (Gal 2,20).
Tisztelt, Kedves, Főtisztelendő Lelkiatyám!
Egy teológiai kérdéssel fordulnék a szakszerű magyarázat végett a Kedves Lelkiatyához.
2012.01.10-én az aktuális olvasmány az alábbi volt, amely első részének elmélkedését szeretném kérni.: Zsid 12,25-27(29).
Zsid 12,25-27;13,22-25
Atyámfiai! Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: ?Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.? Ez a ?Még egyszer? annak a megváltozására utal, ami megrendül, mert teremtmény, - hogy megmaradjon az, ami rendíthetetlen.
Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven a vigasztalás igéjét; mert röviden írtam nektek.
Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha hamarosan eljön, vele meg foglak látogatni benneteket. Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet. Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.
Segítségét előre is köszönöm szépen! Szeretettel és Tisztelettel: Zsófi
Az első szavak alighanem igehirdetői tapasztalatokra épülnek. Számtalanszor megélte Szent Pál maga, de nyilván apostoltársai is, hogy az igehirdetésük süket fülekre talált (pl. ApCsel 18,5). Ezen intelem megerősítése végett emlékeztet a Sínai-hegynél történt eseményekre, amikor Mózes szólt a zsidó néphez (Kiv 19,12-18). Ott a ?lobogó tűz, sötét felhő, forgószél, harsonazengés és mennydörgő szózat? miatt a nép félelmében azt kérte, hogy ne az Úr szóljon hozzájuk közvetlenül, hanem csak Mózes közvetítse az Úr szavát: ?könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk? (Zsid 12,18-19). Tehát Mózes a ?földön szóló?, akire a levél szerzője utal. De a zsidó nép még őt is vonakodott meghallgatni, nem sokáig voltak hűségesek (ld. MTörv 29,23-27). Ha azok, akik Mózesre, a közvetítőre nem hallgattak és ezért ?nem menekültek meg?, büntetésben részesültek, mennyivel inkább kell ilyen következménytől tartanunk, ha elfordulunk Krisztustól, aki nem csak a Sinai-hegyről jött le, hanem a mennyből szállt alá (Jn 6,51). Ráadásul a ?megmenekülni? szó az újszövetségi iratokban már magára az üdvösségre (bűntől szabadulásra) vonatkozik. Ha elfordulunk Krisztustól, akkor hogyan menekülhetnénk meg, hogyan üdvözülhetnénk?
A Sinai-hegy látomásakor megrendült a föld. A föld megrendülése az Isten érkezését, jelenlétét kíséri és jelzi (pl. 1Kir 19,12). Ezt a képet sok próféta használta később is. Erre utal Aggeus próféta az Úr napjának érkezését jövendölve, s akinek a szavait idézi ez a szakasz: ?Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet? (Ag 2,6). Aggeus próféta az Úr szavait közvetíti, amelyet a zsidó levél szerzője szintén Krisztusra vonatkoztat (hiszen Ő az Isten Szava, Igéje ? Jn 1,14). Krisztus volt az, aki szólt a Sinai-hegyen, Ő szólt a prófétákon keresztül, Ő mondja: ?megrendítem a földet?. Ez a ?még egyszer? (?még egy kis idő?) az eljövendő napra vonatkozik, Krisztus második eljövetelére, amikor már nem csak a föld rendül meg, hanem az ég is. Ezt írja le roppant képszerűen a Jelenések könyve (pl. 8,4-6). A végső feltámadáskor csak az marad meg, ami örök, az ideigvalók pedig elenyésznek. Erre többször utalt Jézus is (Mt 6,19; Jn 6,27 stb.), és a követői is (1Kor 15,42. 52; 1Pét 1,25). A végidők beteljesülésekor minden megújul, és csak az marad meg, ami rendíthetetlen, ami örök (Jel 21,1).
Ezért nem szabad elutasítanunk az Isten szavát. Aki ezt teszi, az az enyészettel örökre elkárhozik, de aki követi, az örökre megmarad az Örök Országban.
Kedves Lelkiatya!
Kérdésem inkább elvi jellegű, semmint gyakorlati, de nagyon érdekelne. Úgy tudom a Katolikus Egyház szükség esetén megengedi, hogy hívei olyan egyháznál is áldozhatnak, ahol az apostoli folytonosság fennál. Tehát az Orthodox egyházak mellett más keleti Egyházaknál is például a (miafizita vagy nesztoriánus) kopt, örmény, szír, asszír, malabár, malankár stb. Egyházaknál. Ugyanakkor a dolog nem kölcsönös. Tudomásom szerint orthodox pap sem áldoztat meg katolikus hívőt, csak nagyon rendkívüli esetben (pl. haldoklót) de ekkor ez egyben áttérésnek is minősül az orthodox hitre. Kérdésem tehát az lenne, hogy elviekben mely egyházakban áldozhat egy katolikus, és az érintett többi egyház hogyan viszonyul a kérdéshez. Válaszát előre is köszönöm! (György)
A Katolikus Egyház teológiája szerint azon egyházak szentségei kegyelemközvetítők, azoknak a szentségeit fogadjuk el, amelyek őrzik az un. apostoli szukcessziót, vagyis az apostolokig visszavezethető szentségi folytonosságot. Ez magyarázza azt az egyébként furcsa helyzetet, hogy vannak egyházak (koptok, a szír vagy indiai nesztoriánusok), akikkel csupán néhány közös zsinatunk volt, mégis az apostoli folytonosság miatt elfogadjuk az egyházuk szentségeit, míg más felekezetekkel, például a protestánsokkal, akikkel sokkal több közös zsinatunk volt, de nem él az apostoli szukcesszió, nincsen meg a szentségi közösség.
A Katolikus Egyház is azt ajánlja, hogy saját felekezetnél, saját rítus szerint részesüljünk a szentségekben. Megengedi viszont, hogy szükség helyzetben olyan egyházban is fölvehessék a katolikusok a szentséget, amelyek bár nincsenek teljes közösségben a Katolikus Egyházzal, de vallják a szentség katolikus hit szerinti értelmezését. A dolog az én ismereteim szerint is egyoldalú, tehát az említett egyházak valóban nem szolgáltatják ki a szentséget más egyházak tagjainak. Ennek nagyon összetett teológiai háttere is van, hiszen ezekben az egyházakban a szentség fogalmának megközelítése nagyon sokrétű. De az is ok lehet, hogy a kisebb egyházak többnyire zártabbak e tekintetben. A katolikus egyházban talán nagyobb a nyitottság ebben a kérdésben is.
Tisztelt Lelkiatya!
A kérdésem arra vonatkozik, hogy egy katolikus személyt / halottat/ egy református pap eltemetheti? Kicsit hosszú a történet, de a temetés óta nem tudok nyugodni, hogy édesanyánknak az Öcsém nem adta meg azt a végtisztességet ami megillette volna. Lehet ennek anyagi oka? Nem kerül annyiban a református temetés mint a katolikus temetés? Mi tévő legyek?
Szegény anyukánk megtalálja a lelki nyugalmát? Felkereshetem azt a papot aki ezt meglépte.
Azóta - amióta /10 éve/a Mama házrészét elajándékoztatta a saját gyerekére, de édesanyánkat egy elfekvőbe vitette el,mert nem volt cselekvő képes - nem tartom vele a kapcsolatot.
Várom válaszát,melyet előre is köszönök. Anna
Kedves Anna!
Egy katolikus embert természetesen katolikus papnak kell temetnie. De ha az elhantoláskor nem is volt jelen katolikus pap, utólag is sok, az Egyházunk által előírt és szentesített imádságot, szertartást lehet végezni és végeztetni az elhunytért. Szükséges is. Javaslom, hogy kérjen meg egy katolikus papot arra, hogy végezzen Szent Liturgiát (Szentmisét) Édesanyja lelki üdvéért. Ezek után nem kell amiatt bánkódnia, hogy a temetés nem katolikus szertartás volt.
Imádkozzék és végeztessen Szent Liturgiát a testvéréért is. Nem szabad a szívében szemrehányást, vádaskodást hordoznia az ő irányában. Hogy mit tett jól, mit rosszul, azt majd az Úr Isten bírálja el. De azt bizonyosan a sátán sugallja, hogy a nézeteltéréseik miatt gyűlölködés vagy akárcsak távolságtartás maradjon közöttük. Imádkozzék azért, hogy ez minél hamarabb fel- és megoldódjon.
Tisztelt Lelki Atya!
Én is a "Velünk az Isten"-ről szeretnék kérdezni. Annak a feldolgozásnak, ami karácsonykor csendült fel a honlapra érve, honnan lehetne megszerezni a kottáját? (Az alapdallamot ismerem, csak a többszólamú feldolgozást keresem.)
Köszönettel:
Ági
Kedves Ági!
Ennek az éneknek több szólamú változatának nincsen kottája. Az éneklők egyszerű terceléssel díszítették. De így is meg lehet tanulni. A Médiatárunkban most is meghallgatható.
Kedves Lelkiatya én egy pünkösdi népénekre gondoltam ami hasonló a mennyei királyhoz, deteljesen más a dallama és szövege is
köszönettel
M.
Értem. Tehát a kérdést félreértettem. Bocsánat.
Erről a népénekről nincsen felvételünk. Ennek az is oka, hogy az új keletű énekek nem tartoznak a mély tartalmú kincseink közé, ezért nem érdemes ezeket terjeszteni.
Kedves Lelkiatya!
Nem érzem magam érzelmileg és lelkileg stabilnak.Emiatt nem tudok a tanulmányaimra sem koncentrálni,a mindennapi dolgok iránt is közönyös vagyok.úgy érzem most minden kilátástalan,lelkileg elfáradtam,elfásultam.Sokszor ézem magam egyedül,magányosnak.Néha a keresztény közösségben is,ahol családias a hangulat,és ahova egyébként szivesen járok,és lelkileg mindig feltöltődök úgy érzem nem vagyok ott lelkileg.Ezt az utóbbi időben tapasztaltam.Voltak már azelőtt is ilyen érzéseim,középiskolás koromban,akkor folyamatosan ezt éreztem.Most ezek az érzelmek újból előtörtek bennem és nagyon fájnak.Sokszor kétségbeesetten sirok.Nem tudom feltárni másoknak azt ami bánt,és ez még jobban növeli bennem ezt az érzést és elidegenedettnek érzem magam másoktól is és önmagamtól is.Az elmúlt egy évben kicserélődtek az emberek az életemben.Amióta elkezdtem mélyebben foglalkozni a lelkiélettel,másként látom a dolgokat.Volt akivel megszakitottam a kapcsolatot,mert átláttam,hogy nem öszinte emberről van szó, és sokáig hagytam ,hogy az orromnál fogva vezessen,volt akivel azért,mert elveszitettem tőle a lelkinyugalmamat,csak hamis kötelességérzetből tartottam fenn a kapcsolatot.Voltak olyan emberek is,számomra nagyon kedvesek,akik engem hagytak el,hátat forditottak egyik percről a másikra minden megváltozott.Pedig ezekre úgy gondoltam,mint gyümölcsöző jó kapcsolatokra.Ezek hiánya fáj a legjobban.A Gondviselés sok más emberrel is összehozott ebben az időszakban,akiknek legnagyobb része hivő keresztény,néhányukkal sikerült is jó kapcsolatot kialakitani.De nehezen éltem meg ezeket a változásokat.Úgy érzem sok minden akaratomon kivül történt,volt amit tudatosan tettem.Nem tudok hogyan hozzáállni ezekhez a változásokhoz.Sok mindent átértékeltem magamban az elmúlt idöszakban,lenyestegettem más dolgot is az életemben,amelyeknek mintha már lejárt volna a szavatosságuk.Az ima,a szentmise és elmélkedések sokat segitenek.De a hitéletemben is hol emelkedek,hol süllyedek...Nem tudom megtalálni a helyes egyensúlyt.A Lelkiatyának mi a véleménye ezekről a dolgokról és mit tanácsolna?Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm és azt is,hogy ezeket a dolgokat leirhattam.
Tisztelettel:
Timea
Kedves Tímea!
Gondolom, Ön fiatal még, s így nem lehet csodálkozni az érzelmi, lelki hullámzáson. Érettebb ember esetében ez már nem helyénvaló, nem egészséges, de egy bizonyos korig - amelynek határa természetesen személytől függően is nagyon változó lehet - ez természetes. Az is ismert, hogy az efféle lelki hullámzást a nők jobban érzékelik, érzékenyebben élik át, mint a férfiak. Tehát lehet, hogy nincs itt semmi baj, élettani szempontból természetes jelenségről van szó.
Ahogyan utalt is rá, ez a változás, e változás időszaka egyfajta lelki mélyüléssel is jár együtt. Ez mindenképpen biztató. Aki személyi fejlődése során egyre közelebb kerül az Istenhez (mindenkinél így kellene lenni), az idővel az emberi kapcsolatokra is visszatalál, csak éppen mélyebb kötelékkel. A "régi"hez képest talán nem tűnnek olyan színesnek, harsogónak, látványosnak ezek az együttlétek, de ez nem jelent semmi rosszat, mondom, hogy a személyiség érlelődésének a jelei.
Azt is megértem, hogy ez bizonyos szomorúsággal is jár, régi kapcsolatok elvesztése vagy halványulása, bizonyos életesemények el-elmaradása, de ez is életutunk része. Mást szeret a világban egy 16, egy 26 és egy 36 éves ember. Ez így van rendjén.
A tanácsom kettős. Továbbra is szánjon időt az imádságra, Szentírás olvasásra, ugyanakkor ne hanyagolja el az emberi kapcsolatait sem. Nem szabad bezárkózni. Ránk törhet ilyenkor valami világfájdalom, jobban esik elvonulni. Néha szabad, de sokszor restség húzódik meg e vágyódás mögött. Ha változnak is az emberi kapcsolatai, ne annyira azt nézze most már, hogy Ön hol érzi jól magát, ki figyel Önre, hanem azt, hogy hol segíthet, ki az, akit meghallgathat. Ha egyre többet törődik másokkal, akkor egyre inkább elfeledkezik önmagáról, és a bánatairól. Sok kegyelmet ehhez a nehéznek tűnő, de a mélyén nagyon szép úthoz!
Krisztus Születik!!
Tisztelt lelki atya nekem nem egy "lelki" kérdésem lenne hanem egy úgymond "formai" kérdésem lenne mégpedig: mit jelent 'apostoli exarcha
panidoszi c. püspök' kifejezésben a 'panidoszi c. püspök'?
Válaszát előre is köszönöm! ( Elnézést kérek hogy ilyen kérdéseket teszek fel)
Áldott ünnepeket!
M.
A panidoszi c. püspök azt jelenti: panidoszi címzetes püspök.
A címzetes püspök olyan püspök, akinek nincsen valóságos egyházmegyéje. Püspökké szentelik például bizonyos magas egyházi hivatalok vezetőit, vagy a nunciusokat, az Egyház "nagyköveteit", de nincsen egyházmegyéjük, hiszen munkájuk mellett aligha tudnák ellátni egy tényleges egyházmegye kormányzását. Püspökké szentelhetnek egy papot azért is, hogy egy nagyobb egyházmegyében a megyéspüspök segítője legyen (segédpüspök).
A középkorban kialakult, hogy az ilyen püspökök egy, már megszűnt egyházmegye címét veszik föl, tehát olyan város "címzetes" püspökei lesznek, melynek kihalt a keresztény közössége. Általában Kis-Ázsiában, Közel-Keleten vagy Észal-Afrikában az iszlám hódítás által elpusztított egyházmegyékről van szó.
Orosz Atanáz püspök-exarcha a Miskolci Apostoli Exarchátus vezetője címzetes püspökként lett felszentelve. Erre azért volt szükség, mert az exarchátus még nem önálló egyházmegye. Az exarcha egyszerű áldozópap is lehet, nem kell szükségszerűen püspöknek lennie. A Szentatya mégis úgy látta jónak, hogy a Miskolci Apostoli Exarchátus élén püspök álljon, hiszen a Miskolci Exarchának számtalan püspöki feladatot is el kell látnia (diakónus- és papszentelések, templomszentelés, stb.)
Orosz Atanáz püspök atya címzetes püspöki székhelye, a történelmi Panidosz városa a mai Kis-Ázsia területén van.
dJK-nak!
Egy olyna kérdésem lenne hogy azt a pünkösdi énneknek hol lehet megtalálni a kottáját vagy a hanganyagát am úgy kezdődik hogy :mennyei király hatalmas isten ki mindenütt
Minnél gyorsabb válaszát előre köszönöm!
M.
Kedves M!
Bizonyára a Mennyei Király, Vígasztaló... kezdetű énekünkre gondol, amely Szentlélek hívó imádság. A parochia.hu oldalunkon hallgatható meg. A Hangtár fülre kattintva a Liturgia dallamai oszlop első éneke: Mennyei Király.
Kedves Lelki Atya!
Szeretném megkérdezni, milyen feladatuk van az egyházi képviselőknek?
Ez csupán egy jelképes tisztség, vagy valódi tartalommal és felelősséggel járó megbízatás?
Szóval röviden mi az egyházi képviselők feladata?
Nálunk például a pap már egy éve nem hívta össze a testületet. Semmiben nem kéri ki a véleményüket, hanem mindent egyedül csinál, vagy a sekrestyéssel, ahogy nekik tetszik.
Házat vásárol, embereket vesz fel dolgozni anélkül, hogy bárkit megkérdezne.
Az év végi utolsó hálaadó misén még azt sem tudtuk meg, hogy 2011-ben hány halott volt és hányan születtek.
Jól van ez így?
Köszönöm szépen a válaszát.
S
Nem, ez így nincsen jól. A képviselőtestület feladata, hogy segítse a papot a munkájában. A papnak kötelessége bevonni őket a jelentősebb döntésekbe, különösen az anyagi természetűekbe. Költségvetést, év végi zárszámadást nem is végezhet nélkülük. De nyilván ennél több dologba is be kell vonnia őket. Annál élőbb egy közösség, minél jobb az együttműködés a pap és a képviselőtestület tagjai között. Ahogyan Krisztus a Fő mi pedig tagjai vagyunk, ugyanúgy az egyházmegyéban a püspök a fő, mi pedig a test tagjai vagyunk, az egyházközségben pedig a parókus a fő, a hívek pedig a test tagjai.
A Képviselőtestületi Szabályzat pontosan leírja, hogy mi a feladata a testületi tagoknak. Minden egyházközségben megtalálható ez a kiadvány. Fontos, hogy a képviselőtestületi tagok jól ismerjék ennek egész tartalmát.
Kedves Lelkiatya!
Utazásra pénzem nincs. Hogyan láthatnám én a pócsi Illés oltárképet? Bálint Sándor könyvéből tudok róla, hogy van. Magyar tanár vagyok (református vallású), időnként irogatok is. Meggyőződésem, hogy az Ady életmű kulcsa az Illés szekerén című kötete. Hogy Máriapócsot ismerte a költó nemcsak erről szóló szép verse a bizonyíték( A pócsi Mária), hanem annak két sora: "Szívembe sír a Pócsi Mária/ Egy őszies,emlékes délutánon."(Utalás a könnyező madonnára)Ha legalább másolatban láthatnám az oltárképet, elkezdhetnék gondolkodni róla, hogy találok-e összefüg0gést a máriapócsi Illés-hagyományok, és az Illés szekerén között. Nem tud róla, hogy írt-e valaki Ady és Máriapócs kapcsolatáról? Ezek "szakmai" dolgok, de imádságaiban emlékezzék meg rólam! Tud-e segíteni? Szeretettel gondolok Lelkiatyára és Máriapócsra: Heltai Bálint
Tisztelt Heltai Bálint Úr!
Ha rákattint a http://www.mariapocskegyhely.hu/ oldalra, akkor szépen lassan körbejárhatja a pócsi templomunkat, abban körülnézhet. Föl kell készítenem azonban, hogy Illés-oltárt ott nem fog találni. Sajnos még Illés ikonunk sincsen ebben a templomunkban. Nem tudom mire vélni Bálint Sándor hivatkozását. Lehetséges, hogy régen mégis volt? A művészettörténészek nem tudnak róla.
Ady Endre nyilván ismerhette Máriapócsot, hiszen valóban gyönyörű verset írt róla. Vannak irodalomkutatók, akik szerint viszont ő maga nem járt Pócson, csak a zarándokok ihlették erre az ismert versére.
Ennél többet nem tudok mondani az érintett kérdésekre. A kérését azonban mindenképp teljesítem, s nem feledkezem meg Önről imáimban.
Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.
Tisztelt Lelkiatya!
Visszatérő öngyilkossági gondolatok vannak jelen az életemben. Közösség sincs a templomban ahová járok, a papok nem állnak szóba a hívekkel, nincs semmi közvetlen kapcsolat. Próbálok rózsafüzért imádkozni, de sajnos már az se megy.Járok pszihiáterhez is, de az se sokat segít.Röviden így vázolhatnám a problémáimat. Ez sokakat érinthet, szinte biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül. Az elmúlt hetekben az egyik barátnőm hívott a Hit Gyülekezetébe ("Ott majd megtalálod az élő Istent" "A Szent Szellem át fog majd járni, nem fogod magad Istentől elhagyatottnak érezni" stb. csupa szép és jó gondolat, bárcsak igaz lenne! A másik barátnőm pedig tagja az Omega-csoportnak, ez egy karizmatikus-dicsőítő szekta, hasonlóan a HGY-hez, a kezembe nyomott egy könyvet ezzel a címmel:"Királyságra születtél". E könyv tele van Biblia-idézetekkel (kb. 6-féle Biblia-fordításból idéz!Síc!)melyek közt elég "furcsa" fordítások is vannak, többek közt (erről nem tanultam, pedig az egyetemen 2 évet foglalkoztunk a Bibliával!!!)pl. Csia Lajos Biblia-fordítása. Ön ismeri? Apám szerint a könyv teljesen ártalmatlan, de neki csak felületes teológiai ismeretei vannak. Most mit csináljak ebben a helyzetben? Az Omegás barátnő egyébként mindennap jár görög katolikus templomba és jár gyónni áldozni is, mellette tagja ennek a szektának, mert "így érzi teljesnek az Istennel való kapcsolatát". Én viszont zsigerből idegenkedem a szektáktól, de elgondolkodtam azon, hogy pár éve milyen kedvesen odajött hozzám és bemutatkozott nekem a Golgotha csoport egyik lelkésze (úgy emlékszem, hogy a Golgotha de lehet, hogy egy másik gyülekezet volt, ahová elcipelt az egyik barátnőm)
A harmadik alternatíva számomra az ortodoxia. 2-3 havonta eljárok egy ortodox imacsoportba és úgy tűnik, hogy ők a legnagyobb szeretettel befogadtak (egyébként a csoport fele római katolikus, akik nem találtak"otthon" megfelelő lelkivezetőt). De nekem az egyik római katolikus pap azt mondta, hogy "nem szabad járnod az ortodoxokhoz, mert ők nem fogadják el a pápát"+"rengeteg a teológiai különbség is, nemcsak a filioque-kérdésről van szó/Síc!/ és elég durván lehordott gyónás közben, pedig fiatal atyáról volt szó! Meglepődtem ezen a hozzáálláson és az a baj, hogy azóta lelkiismeret furdalás gyötör. A római katolikus teológiai könyvek után mostanában beszereztem az ortodox szakirodalmat is (l. Hodigitria kiadó által kiadott könyvek) és arra a megállapításra jutottam, hogy nincs lényeges eltérés a katolikus és az ortodox teológia között, sőt inkább a katolikus egyház volt az, aki "eltért a hagyománytól" és "elszakadt". Lehet, hogy merész vagyok, de ezt érzem. Elég pl. az egyházi zenére gondolni, bár ahhoz nem értek. (Az egyetemen semmit sem foglalkoztunk az ortodoxiával, mindent csak római katolikus oldalról néztünk!) Mit gondol ezekről?
Válaszát és segítségét előre is nagyon köszönöm! Áldásos új évet kívánok!
Üdvözlettel:
Egy "másik pap által lelkileg összetört ember", Nagymackó
Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.
