Kedves Lelkiatya!
Nem érzem magam érzelmileg és lelkileg stabilnak.Emiatt nem tudok a tanulmányaimra sem koncentrálni,a mindennapi dolgok iránt is közönyös vagyok.úgy érzem most minden kilátástalan,lelkileg elfáradtam,elfásultam.Sokszor ézem magam egyedül,magányosnak.Néha a keresztény közösségben is,ahol családias a hangulat,és ahova egyébként szivesen járok,és lelkileg mindig feltöltődök úgy érzem nem vagyok ott lelkileg.Ezt az utóbbi időben tapasztaltam.Voltak már azelőtt is ilyen érzéseim,középiskolás koromban,akkor folyamatosan ezt éreztem.Most ezek az érzelmek újból előtörtek bennem és nagyon fájnak.Sokszor kétségbeesetten sirok.Nem tudom feltárni másoknak azt ami bánt,és ez még jobban növeli bennem ezt az érzést és elidegenedettnek érzem magam másoktól is és önmagamtól is.Az elmúlt egy évben kicserélődtek az emberek az életemben.Amióta elkezdtem mélyebben foglalkozni a lelkiélettel,másként látom a dolgokat.Volt akivel megszakitottam a kapcsolatot,mert átláttam,hogy nem öszinte emberről van szó, és sokáig hagytam ,hogy az orromnál fogva vezessen,volt akivel azért,mert elveszitettem tőle a lelkinyugalmamat,csak hamis kötelességérzetből tartottam fenn a kapcsolatot.Voltak olyan emberek is,számomra nagyon kedvesek,akik engem hagytak el,hátat forditottak egyik percről a másikra minden megváltozott.Pedig ezekre úgy gondoltam,mint gyümölcsöző jó kapcsolatokra.Ezek hiánya fáj a legjobban.A Gondviselés sok más emberrel is összehozott ebben az időszakban,akiknek legnagyobb része hivő keresztény,néhányukkal sikerült is jó kapcsolatot kialakitani.De nehezen éltem meg ezeket a változásokat.Úgy érzem sok minden akaratomon kivül történt,volt amit tudatosan tettem.Nem tudok hogyan hozzáállni ezekhez a változásokhoz.Sok mindent átértékeltem magamban az elmúlt idöszakban,lenyestegettem más dolgot is az életemben,amelyeknek mintha már lejárt volna a szavatosságuk.Az ima,a szentmise és elmélkedések sokat segitenek.De a hitéletemben is hol emelkedek,hol süllyedek...Nem tudom megtalálni a helyes egyensúlyt.A Lelkiatyának mi a véleménye ezekről a dolgokról és mit tanácsolna?Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm és azt is,hogy ezeket a dolgokat leirhattam.
Tisztelettel:
Timea
Kedves Tímea!
Gondolom, Ön fiatal még, s így nem lehet csodálkozni az érzelmi, lelki hullámzáson. Érettebb ember esetében ez már nem helyénvaló, nem egészséges, de egy bizonyos korig - amelynek határa természetesen személytől függően is nagyon változó lehet - ez természetes. Az is ismert, hogy az efféle lelki hullámzást a nők jobban érzékelik, érzékenyebben élik át, mint a férfiak. Tehát lehet, hogy nincs itt semmi baj, élettani szempontból természetes jelenségről van szó.
Ahogyan utalt is rá, ez a változás, e változás időszaka egyfajta lelki mélyüléssel is jár együtt. Ez mindenképpen biztató. Aki személyi fejlődése során egyre közelebb kerül az Istenhez (mindenkinél így kellene lenni), az idővel az emberi kapcsolatokra is visszatalál, csak éppen mélyebb kötelékkel. A "régi"hez képest talán nem tűnnek olyan színesnek, harsogónak, látványosnak ezek az együttlétek, de ez nem jelent semmi rosszat, mondom, hogy a személyiség érlelődésének a jelei.
Azt is megértem, hogy ez bizonyos szomorúsággal is jár, régi kapcsolatok elvesztése vagy halványulása, bizonyos életesemények el-elmaradása, de ez is életutunk része. Mást szeret a világban egy 16, egy 26 és egy 36 éves ember. Ez így van rendjén.
A tanácsom kettős. Továbbra is szánjon időt az imádságra, Szentírás olvasásra, ugyanakkor ne hanyagolja el az emberi kapcsolatait sem. Nem szabad bezárkózni. Ránk törhet ilyenkor valami világfájdalom, jobban esik elvonulni. Néha szabad, de sokszor restség húzódik meg e vágyódás mögött. Ha változnak is az emberi kapcsolatai, ne annyira azt nézze most már, hogy Ön hol érzi jól magát, ki figyel Önre, hanem azt, hogy hol segíthet, ki az, akit meghallgathat. Ha egyre többet törődik másokkal, akkor egyre inkább elfeledkezik önmagáról, és a bánatairól. Sok kegyelmet ehhez a nehéznek tűnő, de a mélyén nagyon szép úthoz!
Krisztus Születik!!
Tisztelt lelki atya nekem nem egy "lelki" kérdésem lenne hanem egy úgymond "formai" kérdésem lenne mégpedig: mit jelent 'apostoli exarcha
panidoszi c. püspök' kifejezésben a 'panidoszi c. püspök'?
Válaszát előre is köszönöm! ( Elnézést kérek hogy ilyen kérdéseket teszek fel)
Áldott ünnepeket!
M.
A panidoszi c. püspök azt jelenti: panidoszi címzetes püspök.
A címzetes püspök olyan püspök, akinek nincsen valóságos egyházmegyéje. Püspökké szentelik például bizonyos magas egyházi hivatalok vezetőit, vagy a nunciusokat, az Egyház "nagyköveteit", de nincsen egyházmegyéjük, hiszen munkájuk mellett aligha tudnák ellátni egy tényleges egyházmegye kormányzását. Püspökké szentelhetnek egy papot azért is, hogy egy nagyobb egyházmegyében a megyéspüspök segítője legyen (segédpüspök).
A középkorban kialakult, hogy az ilyen püspökök egy, már megszűnt egyházmegye címét veszik föl, tehát olyan város "címzetes" püspökei lesznek, melynek kihalt a keresztény közössége. Általában Kis-Ázsiában, Közel-Keleten vagy Észal-Afrikában az iszlám hódítás által elpusztított egyházmegyékről van szó.
Orosz Atanáz püspök-exarcha a Miskolci Apostoli Exarchátus vezetője címzetes püspökként lett felszentelve. Erre azért volt szükség, mert az exarchátus még nem önálló egyházmegye. Az exarcha egyszerű áldozópap is lehet, nem kell szükségszerűen püspöknek lennie. A Szentatya mégis úgy látta jónak, hogy a Miskolci Apostoli Exarchátus élén püspök álljon, hiszen a Miskolci Exarchának számtalan püspöki feladatot is el kell látnia (diakónus- és papszentelések, templomszentelés, stb.)
Orosz Atanáz püspök atya címzetes püspöki székhelye, a történelmi Panidosz városa a mai Kis-Ázsia területén van.
dJK-nak!
Egy olyna kérdésem lenne hogy azt a pünkösdi énneknek hol lehet megtalálni a kottáját vagy a hanganyagát am úgy kezdődik hogy :mennyei király hatalmas isten ki mindenütt
Minnél gyorsabb válaszát előre köszönöm!
M.
Kedves M!
Bizonyára a Mennyei Király, Vígasztaló... kezdetű énekünkre gondol, amely Szentlélek hívó imádság. A parochia.hu oldalunkon hallgatható meg. A Hangtár fülre kattintva a Liturgia dallamai oszlop első éneke: Mennyei Király.
Kedves Lelki Atya!
Szeretném megkérdezni, milyen feladatuk van az egyházi képviselőknek?
Ez csupán egy jelképes tisztség, vagy valódi tartalommal és felelősséggel járó megbízatás?
Szóval röviden mi az egyházi képviselők feladata?
Nálunk például a pap már egy éve nem hívta össze a testületet. Semmiben nem kéri ki a véleményüket, hanem mindent egyedül csinál, vagy a sekrestyéssel, ahogy nekik tetszik.
Házat vásárol, embereket vesz fel dolgozni anélkül, hogy bárkit megkérdezne.
Az év végi utolsó hálaadó misén még azt sem tudtuk meg, hogy 2011-ben hány halott volt és hányan születtek.
Jól van ez így?
Köszönöm szépen a válaszát.
S
Nem, ez így nincsen jól. A képviselőtestület feladata, hogy segítse a papot a munkájában. A papnak kötelessége bevonni őket a jelentősebb döntésekbe, különösen az anyagi természetűekbe. Költségvetést, év végi zárszámadást nem is végezhet nélkülük. De nyilván ennél több dologba is be kell vonnia őket. Annál élőbb egy közösség, minél jobb az együttműködés a pap és a képviselőtestület tagjai között. Ahogyan Krisztus a Fő mi pedig tagjai vagyunk, ugyanúgy az egyházmegyéban a püspök a fő, mi pedig a test tagjai vagyunk, az egyházközségben pedig a parókus a fő, a hívek pedig a test tagjai.
A Képviselőtestületi Szabályzat pontosan leírja, hogy mi a feladata a testületi tagoknak. Minden egyházközségben megtalálható ez a kiadvány. Fontos, hogy a képviselőtestületi tagok jól ismerjék ennek egész tartalmát.
Kedves Lelkiatya!
Utazásra pénzem nincs. Hogyan láthatnám én a pócsi Illés oltárképet? Bálint Sándor könyvéből tudok róla, hogy van. Magyar tanár vagyok (református vallású), időnként irogatok is. Meggyőződésem, hogy az Ady életmű kulcsa az Illés szekerén című kötete. Hogy Máriapócsot ismerte a költó nemcsak erről szóló szép verse a bizonyíték( A pócsi Mária), hanem annak két sora: "Szívembe sír a Pócsi Mária/ Egy őszies,emlékes délutánon."(Utalás a könnyező madonnára)Ha legalább másolatban láthatnám az oltárképet, elkezdhetnék gondolkodni róla, hogy találok-e összefüg0gést a máriapócsi Illés-hagyományok, és az Illés szekerén között. Nem tud róla, hogy írt-e valaki Ady és Máriapócs kapcsolatáról? Ezek "szakmai" dolgok, de imádságaiban emlékezzék meg rólam! Tud-e segíteni? Szeretettel gondolok Lelkiatyára és Máriapócsra: Heltai Bálint
Tisztelt Heltai Bálint Úr!
Ha rákattint a http://www.mariapocskegyhely.hu/ oldalra, akkor szépen lassan körbejárhatja a pócsi templomunkat, abban körülnézhet. Föl kell készítenem azonban, hogy Illés-oltárt ott nem fog találni. Sajnos még Illés ikonunk sincsen ebben a templomunkban. Nem tudom mire vélni Bálint Sándor hivatkozását. Lehetséges, hogy régen mégis volt? A művészettörténészek nem tudnak róla.
Ady Endre nyilván ismerhette Máriapócsot, hiszen valóban gyönyörű verset írt róla. Vannak irodalomkutatók, akik szerint viszont ő maga nem járt Pócson, csak a zarándokok ihlették erre az ismert versére.
Ennél többet nem tudok mondani az érintett kérdésekre. A kérését azonban mindenképp teljesítem, s nem feledkezem meg Önről imáimban.
Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.
Tisztelt Lelkiatya!
Visszatérő öngyilkossági gondolatok vannak jelen az életemben. Közösség sincs a templomban ahová járok, a papok nem állnak szóba a hívekkel, nincs semmi közvetlen kapcsolat. Próbálok rózsafüzért imádkozni, de sajnos már az se megy.Járok pszihiáterhez is, de az se sokat segít.Röviden így vázolhatnám a problémáimat. Ez sokakat érinthet, szinte biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül. Az elmúlt hetekben az egyik barátnőm hívott a Hit Gyülekezetébe ("Ott majd megtalálod az élő Istent" "A Szent Szellem át fog majd járni, nem fogod magad Istentől elhagyatottnak érezni" stb. csupa szép és jó gondolat, bárcsak igaz lenne! A másik barátnőm pedig tagja az Omega-csoportnak, ez egy karizmatikus-dicsőítő szekta, hasonlóan a HGY-hez, a kezembe nyomott egy könyvet ezzel a címmel:"Királyságra születtél". E könyv tele van Biblia-idézetekkel (kb. 6-féle Biblia-fordításból idéz!Síc!)melyek közt elég "furcsa" fordítások is vannak, többek közt (erről nem tanultam, pedig az egyetemen 2 évet foglalkoztunk a Bibliával!!!)pl. Csia Lajos Biblia-fordítása. Ön ismeri? Apám szerint a könyv teljesen ártalmatlan, de neki csak felületes teológiai ismeretei vannak. Most mit csináljak ebben a helyzetben? Az Omegás barátnő egyébként mindennap jár görög katolikus templomba és jár gyónni áldozni is, mellette tagja ennek a szektának, mert "így érzi teljesnek az Istennel való kapcsolatát". Én viszont zsigerből idegenkedem a szektáktól, de elgondolkodtam azon, hogy pár éve milyen kedvesen odajött hozzám és bemutatkozott nekem a Golgotha csoport egyik lelkésze (úgy emlékszem, hogy a Golgotha de lehet, hogy egy másik gyülekezet volt, ahová elcipelt az egyik barátnőm)
A harmadik alternatíva számomra az ortodoxia. 2-3 havonta eljárok egy ortodox imacsoportba és úgy tűnik, hogy ők a legnagyobb szeretettel befogadtak (egyébként a csoport fele római katolikus, akik nem találtak"otthon" megfelelő lelkivezetőt). De nekem az egyik római katolikus pap azt mondta, hogy "nem szabad járnod az ortodoxokhoz, mert ők nem fogadják el a pápát"+"rengeteg a teológiai különbség is, nemcsak a filioque-kérdésről van szó/Síc!/ és elég durván lehordott gyónás közben, pedig fiatal atyáról volt szó! Meglepődtem ezen a hozzáálláson és az a baj, hogy azóta lelkiismeret furdalás gyötör. A római katolikus teológiai könyvek után mostanában beszereztem az ortodox szakirodalmat is (l. Hodigitria kiadó által kiadott könyvek) és arra a megállapításra jutottam, hogy nincs lényeges eltérés a katolikus és az ortodox teológia között, sőt inkább a katolikus egyház volt az, aki "eltért a hagyománytól" és "elszakadt". Lehet, hogy merész vagyok, de ezt érzem. Elég pl. az egyházi zenére gondolni, bár ahhoz nem értek. (Az egyetemen semmit sem foglalkoztunk az ortodoxiával, mindent csak római katolikus oldalról néztünk!) Mit gondol ezekről?
Válaszát és segítségét előre is nagyon köszönöm! Áldásos új évet kívánok!
Üdvözlettel:
Egy "másik pap által lelkileg összetört ember", Nagymackó
Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.
Tisztelt Lelki Atya!A mi kis falunkban nagyon sok görögkatólikus vallású hivő ember lakik.3 évvel ezelőtt új Tisztelendő érkezett a falunkba akit nagyon sok falubeli ember tisztell,de van egy család aki folyton az Atyát alaptalanul megalázza ,beletapos a lelki világába a magánéletébe.A faluban élő templomba járó emberek ezt nagyon rossz szemmel nézik,és sok ember már át érzi ezeket a fájdalmas alaptalan támadásokat.Az Atya próbálja az embereket az összefogásra tanítani adott a falunak egy lehetőséget,hogy a faluban sok a munkanélküli ember, és sok család megélhetése veszélyben forog munkahelyet létesített.Mi ki állunk az Atya mellet és szeretnék megvédeni az alaptalan támadásoktól,mert tett a hívőkért.Nem tudom ,hogy ez a család mért jár templomba ,és mért veszi a szentséget a szájába ha gyüllölködik ,ez nem vétség?Mit lehetne ellenük tenni?Mi úgy érezzük ,hogy a Jó Isten melletünk áll és szertnék megvédeni a papunkat.
Jól érzik: egészen biztosan mellettük áll a Jó Isten. Ám arról is meg lehetnek győződve, hogy éppen úgy ama család mellett is ott áll, akiknek a templombajárását egyelőre rossz szemmel nézik. (A Jóisten képes arra, hogy a focimeccs mindkét Hozzá fohászkodó táborát meghallgatja.) Nem szabad, nem érdemes a másikat "ellenfélnek" tekinteni. Ha netán ő úgy viselkedne, akkor nekünk Szent Pált kell követnünk: Ne győzzön rajtad a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval (Róm 12,21). A Tisztelendő úr bizonyára ennek bölcsességével kezeli a dolgot, s ezért érzik, hogy hagyja a fejére nőni őket. Hála Istennek, ő krisztusi bölcsességgel tudja kezelni ezt az egyébként valóban áldatlan állapotot.
Javaslom, hogy ne is akarjanak "ellenük tenni" semmit. Kövessék a Tisztelendő úr békés álláspontját. Örüljenek annak, hogy ez a család is elmegy templomba, részesül a szentségekben - vélem, hogy a szentgyónás szentségében is, tehát él bennünk a bűnbánat - a Mindenható pedig idővel szépen el fog rendezni mindent. Most egyelőre többet imádkozzanak ezért a családért, mint a sajátjukért. Csodálatos békével fogja jutalmazni Önöket a Jóisten ezért az áldozatos nagylelkűségért.
DJK!
Azt szeretném megkérdezni, hogy hol találhatnék képgalériát Fülöp püspök püspökké szenteléséről? Akárhogy böngészem a honlapot és keresek rá az interneten, csak egy-két képet dob ki...
Köszönöm szépen a segítséget!
Fülöp püspök atya szentelése a honlapunk indulása előtt történt, ezért erről az eseményről nincsen kép a képtárunkban. Igyekszünk ezt a hiányosságot utólag pótolni.
Kedves Lelkiatya!
Az énekeskönyvben láttam a vecsernye állandó részeinél a 33. zsoltárt.
Ennek hogy van a "használata"?
Ezzel kapcsolatban: a "Boldog ember..." kezdetű ének hol van le írva az énekeskönyvben (esetleg máshol)?
Köszönöm a válaszát!
Mariann
Amikor virrasztás szertartását végezzük, akkor a litiás vecsernye ezzel a zsoltárral, illetve ennek első felével zárul. Utána folytatódik az utrenye, és régi szokás szerint ezen a ponton, a szertartás további részéhez is erőt nyerve, lehetőség volt elfogyasztani a megáldott kenyeret, esetleg egyéb odahozott eledeleket. A 33. zsoltár több ide vonatkozó verse miatt étkezés előtt használható imádság. Ugyanezen okok miatt alkalmazzuk ezt a zsoltárt az Előszenteltek Liturgiájának végén is.
A "Boldog ember..." kezdetű ének valójában az első kathizma kezdő sora. A kathizma egy adott zsoltárcsoportot jelent. A 150 zsoltár föl van osztva 20 kathizmára. Ennek megfelelően egy kathizmába átlag mintegy 7-8 zsoltár tartozik. Kathizmákat, tehát csoportokba szedett zsoltárokat általában a vecsernyében és az utrenyében imádkozunk megadott rend szerint. Ez a rend mindig szombat este kezdődik és a következő hét szombat reggeli utrenyén fejeződik be. Értelemszerűen szombaton a vecsernyében az 1. kathizmát vesszük, ez az első 8 zsoltárt foglalja magába. Azért jelöljük úgy, hogy "Boldog ember...", mert az első zsoltár ezekkel a szavakkal kezdődik. Nem mondjuk végig mind a 8 zsoltárt, csupán néhány verset kiemelve énekelünk belőle. Az elterjedt gyakorlat szerint az ünnepélyesen végzett szombat esti vecsernyében mi is csak az első három zsoltárból választott verseket énekeljük. Mivel korábban ez nem volt nálunk gyakorlatban, ezért sajnos nem található meg az Énekeskönyvünkben. Reméljük, ha lesz új kiadás, akkor abban már benne lesz.
Kedves Lelkiatya!
Miért van a húsvéti köszönés - Krisztus föltámadt! - Valóban föltámadt! - múlt időben, míg a karácsonyi - Krisztus születik! - Dicsőítsétek! - jelen időben?
Üdvözlettel:
Gábor
Kedves Gábor!
Mindkét ünnepi köszöntés a liturgikus szövegnek hétköznapi gyakorlatba ültetéséből származik.
Nazianzi Szent Gergely karácsonyi beszéde kezdődik így: "Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jó, ünnepeljétek!..." Ez a költői szépségű homilia igen hamar liturgikus himnusszá lett, melyet azóta is énekelünk. Karácsonyi katavásziaként ismert, s ma már a legtöbb templomba járó görögkatolikus ember fejből énekli. Ennek kezdő szófordulata lett az ünnepi köszöntés: Krisztus születik! - rá a válasz: Dicsőítsétek!
A húsvéti köszöntés kialakulása hasonló módon vezethető le. Számtalan húsvéti beszéd kezdődik ezzel a fölkiáltással. Ennek az eredete pedig a Szentírásból és az ősegyház élő tapasztalatából származik, amikor egymásnak hírül adták a tényt, hogy Föltámadt! Amelyre a hit felelete volt a megerősítés: Valóban! Az ünnepi szertartásban aztán számtalanszor ismételgetjük: Föltámadt Krisztus! Így vált egy "egyszerű" híradás költői formává, majd hétköznapi gyakorlatban használt szófordulattá.
A jelen és a múlt idő különbségének ezekben a helyzetekben nincs igazán jelentősége. Mindkettő egyként érvényes. Nyilván Nazianzi Szent Gergely a tanításában fontosnak tartotta a jelen időt is hangsúlyozni: Krisztus értünk vállalt tette nem pusztán múltbéli esemény, hanem bár történelmi is, mégis történelem fölötti, bár egyszer megtörtént, mégis folyamatosan történik velünk. Ám ugyanez éppenúgy érvényes Krisztus Urunk feltámadására is. Mivel azonban itt az asszonyok hírül adó mondata terjedt el az említett csatornákon keresztül köszöntésként, ezért maradt meg a múlt idejű forma.
Kedves Lelkiatya!
Az orosz ortodox templomban hogyan vetnek helyesen keresztet?
Köszönöm. Konstantina
Úgy tudom, az orosz ortodoxoknál szokásos sajátosság, hogy a jobb váll érintése után nem a bal vállukat érintik, hanem a szívüket. Az a magyarázat társul hozzá, hogy a szívben fejeződik be az Isten megvallása, hogy Krisztus keresztje, amelyet magunkra öltünk, egészen a szívünkig hatol.
Az oroszoknál látható még, hogy előbb vetnek keresztet, utána hajolnak meg. A görögök ellenben előbb meghajolnak, s utána vetik a keresztet.
Tisztelt Atya
Szeretnék Püspök Urral kapcsolatba lépni.Hogy tehetem ezt meg.
Tisztelettel:Egy pap által lelkileg összetört ISTENBEN bízó ember.
Írjon bátran a puspok@gorogkaolikus.hu címre. Az oda érkező leveleket egyedül ő olvassa. Javaslom,hogy bátra írja is alá, ne kitalált nevet használjon. A névtelen levelekkel nem szokták komolyan venni.
Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni, mitévő legyek? Három hónapos csecsemőként kereszteltek meg ugyan, de csak hat éve, hogy tizennyolc évesen tényleg tagja lettem az egyháznak. Rádöbbentem arra, hogy ebben a hat évben sokszor fordultam Istenhez meggondolatlan fogadalmakat téve, kb. így: "Ha ezt és ezt így és így teszed, akkor én megígérem, hogy ezt és ezt fogom tenni". A legtöbbre nem is emlékszem, amire pedig igen, azt vagy akkor sem gondoltam egészen komolyan, vagy pedig olyan dolgot ígértem meg vele, ami nem igazán illik abba a szép folyamatba, ahogy az Isten engem eddig - már nemhívő gyerekként is - nevelt. Nagy terhet jelent a lelkiismeretem számára ez tény. Mitévő legyek?
Válaszát köszönöm! Imáit és áldását kérem!
Szeretettel: Zoli
Kedves Zoli!
Kétségtelen, hibát követett el, amikor meggondolatlanul ígéreteket tett, kicsit vagy nagyot. A lelkiismeretét megnyugtathatom, hogy ezek ma már nem kötelezik Önt. Akkor sem gondolta komolyan, most sem része az életének ezek teljesítése. Nem azzal tesz eleget Isten végtelen szeretetének, ha ezeket igyekszik aprólékosan felidézni, és amit lehet, utólag teljesíteni. A fő tanulság az, hogy nem szabad könnyelműen szavakat kimondanunk. Ha eddig nem tette volna meg, egy füst alatt gyónja meg minden eddig könnyelműen tett ígéretét. Azt is, hogy tette, azt is, hogy nem tartotta meg. Mostantól pedig kerülje az ilyet. Adjon hálát azért, hogy mindezt felismerte. Már ez is a kegyelmi fejlődésének a jele - hiszen korábban ezt észre sem vette. Istenben bízva további szép lelki fejlődés vár Önre.
Kedves Lelkiatya!
Mit kell olyankor tenni-az imádságon kivül-, ha az ember ugy érzi, hogy ellenségesen, vagy legalábbis lekezelően bánnak vele? Tisztelem előljáróimat, de ez a tisztelet miért nem kölcsönös? Nekem miért kell a sértést elviselnem, a nemtörődömséget, és a szervezetlenséget? Otthonomban rendet tartok, szeretném ha az egyházközségünk életében is rend lenne. Sekrestyésként, kántorként ugye nem árt előre tudni a dolgokat? Miért az utolsó pillanatban kell megtudnom mindent, miért kell igérgetni a hittanos gyerekeknek, hogy aztán csak csalódás érje őket? Én nem hivogatom nap mint nap a papunkat, van persze akinek naponta van vele megbeszélnivalója. Ám legyen, de akkor tájékoztasson már az egyházközséget, a munkámat illető dolgokról, és ne ugy hogy félinformációt kapjak, amiből már nem kis gondok is akadtak. Én csak türök, meg nyelek, mások hanyagsága miatt, lassan elmegy a kedvem ettől a munkától, noha hivatásként élem meg. Könyörgöm, figyeljenek már oda jobban a tisztelt atyák, hogy mit csinálnak, mert a hivek mindent látnak, és csak jönnek a panaszaikkal. Lassan többet "gyóntatok" (nőként), mint az akinek kötelessége lenne a lelkekkel való törődés.
És bocsánat, de ezt ki kell mondanom, ha valaki csak addig pap amig rajta van a reverenda, akkor inkább mondjon le róla, és ismerje be hogy nem neki való ez a hivatás!!!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Kedves Hölgyem!
Be kell látnunk, és el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Vélhetően az Ön odaadó precizitásával szemben a plébános atyának erős gyengéje a rendetlenség. Attól még lehet jó és tisztességes ember, de ebben nem jeleskedik.
Minthogy ő a vezető, alapvető magatartás, hogy el kell fogadni az ő vezetését. Szabad és kell is segíteni neki, de a hibáival együtt kell őt elfogadni. Első lépésben tehát Önnek lelkében föl kell dolgozni, hogy ez a szépnek ígérkező egyházi szolgálat sok nehézséggel jár, amelyre nem is számított. Ám ezek a nehézségek nem biztos, hogy a kárára vannak. Önnek jó lehetőséget ad a türelem és az alázat gyakorlására. Tudom, hogy ez nem könnyű, de Krisztus Urunk maga is a szenvedésből tanult engedelmességet (Zsid 5,8). Ha Ön kitartó lelki küzdelemmel el tudta fogadni ezt az atyát a hibáival együtt, akkor sokat tud segíteni a közösség békéjének megtartásában azzal, hogy másokat meghallgat, és szintén segíti őket az atya - hibáival együtt való - elfogadásában.
Nehéz lelki munka ez, de higgye el, legalább annyira gyümölcsöző és mindenki számára építő, mint pl. a templom rendben tartása. Adjon sok erőt ehhez az Úr!
