A gyónási titok ma is szent és sérthetetlen. Valójában a mai papok között is vannak a szentgyónás hősei, akik nem árulják el, hogy mit mondtak el neki a gyónásban, még ha meg is vádolták, és ő kerül bajba emiatt. Ma is vannak ilyen esetek! Szó nincs arról, hogy bárki is eltörölné a gyónási titkot. Valami ostoba sajtóhíradás röppenthette ezt föl, amit aztán szintén súlytalan médium felületek átvettek, terjesztettek. Ilyen nem történhet meg a katolikus egyházban (persze, az ortodox egyházban sem). Ettől igazán nem kell tartania.

Ideírom a paraklisz teljes kánonját. Hátha másoknak is jól jön: Paraklisz kánonja I. óda 8. hang. A vízen áthaladván szárazon, * és az egyiptomi fogságból kiszabadulván, * fölkiálta Izrael: * a mi szabadító Istenünket dicsőítsük! Sok kísértéstől körülvéve hozzád menekülök ó Szűz, az Igének anyja, üdvösséget keresvén szabadíts meg a terhektől és a gonosztól. Szenvedélyek rohamai ostromolnak, és sok gond tölti meg lelkemet, legszeplőtelenebb Ártatlanság! Szerezz neki békességet a te Fiad és Istened csendességében. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek! Ki az üdvözítő Istent szülted, ó Szűz, szabadíts meg engem a gonoszságoktól, hiszen most is hozzád menekülök s eléd tárom lelkemet és gondolataimat. Most és mindenkor és örökkön örökké. Amen. Testben s lélekben beteg vagyok, méltass engem isteni látogatásodra, egyetlen Istenanya, mint jóságos, és a Jóságnak szülője. III. óda. Uram, a mennyeknek teremtője * és az Anyaszentegyháznak alkotója, * te erősíts meg engem szeretetedben, * végkívánságom, * és a híveknek megerősítője, * egyetlen Emberszerető! Életem közbenjárójává és oltalmává teszlek téged, Istenszülő Szűz, kormányozz engem a te révpartodhoz, te, minden jónak oka, hívek erőssége, minden dicséretreméltó! Kérlek, távolítsd el tőlem a lelki háborgást, és az aggodalmak viharát, hiszen te, isteni Ara, Krisztust, a háborítatlanság szerzőjét hordoztad, ó egyetlen Ártatlanság! Dicsőség? Ki a Jótevőt, minden jónak okát szülted, a jótétemények bőségét árasztod mindnyájunkra, mert te mindent megtehetsz, hiszen a hatalmas erejű Krisztust hordoztad, Istenben boldog! Most és? Gonosz betegségek és gyötrő szenvedélyek terhelnek engem, ó Szűz ? segíts meg engem, hiszen a gyógyulás kiapadhatatlan tárházának ismerünk téged, legártatlanabb! (Mentsd meg szolgádat a veszedelmektől, Istenszülő, hiszen Isten után mindnyájan hozzád menekülünk, ki megvívhatatlan bástyánk vagy és menedékünk. Tekints reám minden magasztalásra méltó Istenszülő, mert testi rosszaság tartóztat, s gyógyítsd meg lelkem kínjait.) Kathizma 2. hang Buzgó esedezőnk és megvívhatatlan bástyánk, * irgalomnak kútfeje és a világnak menedéke, Istenszülő, * alázattal esedezünk hozzád, * Jöjj hozzánk, Nagyasszonyunk, és ments meg minket a bajoktól *? mint egyetlen gyors segítségünk. IV. óda. Meghallám, Uram, * gondviselésed titkát, * és megértém műveidet * és dicsőítém Istenségedet! Szenvedélyeim hullámzását és vétkeim viharait, csendesítsd le, ki Kormányzónak az Urat szülted, isten Ara! Irgalmadnak mélységét áraszd reám, ki segítségül hívlak, hiszen te magasztalóid kegyelmes Üdvözítőjét szülted! Dicsőség? Ajándékaid élvezetében, ó legszentebb, hálaadó éneket zengünk neked, kik téged Isten anyjának ismerünk. Most és? Te vagy a mi reménységünk, erősségünk és üdvösségünk leronthatatlan bástyája, ó Tisztaságos, s megmenekszünk minden kellemetlenségtől. V. óda. Világosíts fel minket parancsaiddal, Urunk, * és a te magas karoddal * békességedet add meg nekünk, * egyetlen emberszerető! Töltsd meg vígassággal szívemet, Szeplőtelen, ajándékozd nekem a zavartalan örömet, hiszen a vígasság szerzőjét szülted. Szabadíts ki minket a veszélyekből, szeplőtelen Istenszülő, ki az örökkévaló szabadulást szülted, és a minden értelmet felülhaladó békességet. Dicsőség? Oszlasd el vétkeim homályát, isteni Ara, a te világosságod tündöklésével, ki az örökkévaló isteni világosságot szülted, és a minden értelmet felülhaladó békességet. Most és? Orvosold, ó szeplőtelen, lelkem betegségét, és méltass látogatásodra és könyörgéseddel szerezz nekem egészséget. VI. óda. Imádságomat kiöntöm az Úr elé, * és elbeszélem neki az én nyomorúságomat, * mert gonoszsággal tele az én lelkem, * és életem közel van a sírhoz, * és fölsóhajtok, mint Jónás: * a romlásból, Isten, vezess ki engem! Ki a haláltól és az enyészettől megszabadított, önmagát engedte át a halálnak, hogy a halál és enyészet révén felemelje természetünket. Azért, ó Szűz, imádd Fiadat, a te Uradat, hogy mentsen meg minket ellenségeink cselvetéseiből! Mindnyájunk élete védelmezőjének és szilárd őrzőjének ismerünk, ó Szűz, ki a kísértések lángjait kioltod és az ördögök fondorlatait távol tartod. Kérlek, szabadíts meg engem mindenkor szenvedélyeim rontásától. Dicsőség? Menedékünk védőbástyájának tartunk és a lelkek legtökéletesebb üdvösségének, s bajainkban védelmezőnknek, ó Leányzó, s mindenkor örvendünk a te ragyogásodnak, Úrnőnk! Ments meg minket most is a bajoktól és a szenvedésektől! Most és? Erőtlenségem ágyában fekszem, s nincs gyógyszer testem számára, és hozzád fohászkodom, Jóságos, ki a világ Üdvözítőjét, Istent, betegségeinktől szabadítónkat szülted: emelj ki engem a szenvedély okozta romlásból! Konták 2. hang A keresztények megszégyenülhetetlen pártfogója, * a Teremtő előtt a mi változhatatlan közbenjárónk, * Istenszülő Szűz, * ne vesd meg a mi bűnös ajkainkról eredő imádságunkat, * de mint jóságos, előzz meg minket segítségeddel, * kik hozzád buzgón fohászkodunk, * figyelmezz a mi imádságunk szavára, * és siess a te engesztelő pártfogásoddal, * könyörögvén az Úrhoz érettünk, * mint a te hűséges tisztelőidért! VII. óda. A Júdeából származott ifjak * hajdan Babilonban a háromsági hittel * a kemence lángját taposták énekelvén: * Atyáinknak Istene, áldott vagy te! Midőn a mi üdvösségünkről akartál gondoskodni, Üdvözítőnk, egy szűznek testében helyezkedtél el, s őt, mint közbenjárót mutattad be a világnak: Atyáinknak Istene, áldott vagy te! Az irgalom szerzőjét, kit te szültél, tisztaságos Anya, kérleld meg: mentsen meg minket a bűntől és minden lelki tisztátalanságtól, kik hittel kiáltunk: Atyáinknak Istene, áldott vagy te! Dicsőség? Testi gyöngeségeinket, lelki betegségeinket méltasd gyógyulásra, Istenszülő, mindazoknál, akik szeretettel menekülnek a te oltalmadhoz, mert te Krisztust, az Üdvözítőt szülted. Most és? Az üdvösség kincstára, a romolhatatlanság forrása, a bizalom pillére és a bűnbánat ajtaja gyanánt mutattad be Szülődet azok előtt, kik így kiáltanak: Atyáinknak Istene, áldott vagy te! VIII. óda. A mennyei Királyt, * kit az angyali hadak énekelnek, * dicsérjétek és magasztaljátok, * mindörökké! A tőled segítséget esdőket ne bocsásd el, ó Szűz, kik téged Ártatlanság mindörökké énekelnek és magasztalnak! A gyógyulások bőségét áraszd, ó Szűz azokra, kik neked hittel zengenek és kifejezhetetlen szülésedet magasztalják. Dicsőség? Lelkem erőtlenségeit, testem szenvedéseit gyógyítsd meg, ó Szűz, hogy mint kegyelemmel teljest mindörökké magasztaljalak. Most és? A kísértések rohamát és a szenvedélyek zaklatásait távolítsd el tőlünk, ó Szűz, hogy téged örökké énekelhessünk! IX. óda. Valóban Istenszülőnek vallunk téged, * tisztaságos Szűz Mária, * kik általad üdvözülünk, * a test nélküli angyali karokkal magasztalván téged. Ne vesd meg könnyeim árját, Istenszülő Szűz, ki, mint Krisztus szülője, minden könnyet letörölsz. Töltsd be szívemet örömmel, ó Szűz, ki az öröm teljességében részesültél, és elvetted a bűn siralmát. Dicsőség? A tehetetlenség gonosz helyzetére aláztattam, ó Szűz, gyógyíts meg engem, s vezess át betegségemből az egészség állapotába! Most és? Tündöklésed fényével világosítsd meg, ó Szűz, és oszlasd el a tudatlanság homályát mindazoknál, kik téged igaz hittel Istenszülőnek vallanak. Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő, a boldogságost és szeplőtelent és a mi Istenünknek anyját. Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, téged, valóságos Istenszülő, magasztalunk!

Ezt a kérdést én is nagyjából úgy látom, mint Ön. Illetve elismerőleg kell szólnom ebbéli törekvése miatt. Igen, jobb, ha időt adunk az embereknek. Egyébként is legtöbbször nem a szavainkkal győzünk meg másokat, hanem a tetteinkkel, a lényünkkel. Lehet, hogy világos érveket tudnék fölhozni a másik álláspontjának cáfolatára, de a szavaimnak még nincs kellő súlya, hogy hasson, hogy meggyőzzön. Lehet, hogy még magamnak kell formálódnom, hogy szavaim ebben vagy abban a kérdésben hitelesebbé váljanak. S ennek munkálása is csöndben történik. Igaz, a beszélgetések, viták is segítenek ebben. Tehát azt sem kell elvetni. De én is úgy vélem, legtöbbször jobb a hallgatás. S ha súlyos dologról van szó, akkor imádsággal is segíthetem a másikat a helyesebb belátás érdekében. Ez is csöndes, háttérmunka.

Hogy mennyire sietve adtak hangot, azt nem tudom. Általában nem jellemző ez a sietség. Alaposan meg szokták fontolni a püspök atyák, ha közös nyilatkozatot fogalmaznak meg. Viszont visszakerestem a dolgot, s úgy látom, hogy a Magyar Kuriron megjelent egy meglehetősen erős fogalmazású vélemény Makláry Ákos atya, a KÉSZ elnöke jóvoltából. Ezekhöz igazán nem értek, de úgy ítélem meg, hogy az ő megszólalása nagyon helyes volt, találó, s nem láttam volna én sem szükségét, hogy ezt még egy másik nyilatkozattal toldják meg a püspök atyák. Egyébként valóban nem könnyű kérdés, hogy mikor mire és hogyan kell reagálni. Annyi badarság jelenik meg a média felületein, hogy képtelenség mindegyikre válaszolni, azok kapcsán eligazítást adni, de képtelenség még a helyes mértékét is megtalálni ennek. Tehát, ha Ön úgy érzi, hogy kellett volna a Ferenc pápát sértegető megnyilvánulásra is mondani valamit, lehet, hogy igaza van. Nem tudom pontosan megítélni. Én mindenesetre semmiképp sem törnék pálcát a Püspöki Kar fölött amiatt, hogy ezt akkor nem tette meg.

Erre a nyárra még nem tudtunk nyilvánosan meghirdetett lelkigyakorlatot tervezni, de csoportok vagy egyének jelentkezésére örömmel állnak rendelkezésre a lelkigyakorlat szervezők. Akár felkért lelkigyakorlatvezetővel, akár a helyi atyák irányítása mellett. (Talán ősszel lesz egy lelkigyakorlat a házasságra készülők számára.) Ehhez a kegyhely elérhetőségeinek valamelyikén érdemes felvenni a kapcsolatot velünk. Máriapócs: 42 385142, pocskegyhely@gmail.com Bodrogolasziban lesz szemlélődő Jézus ima lelkigyakorlat aug. 15-22 között. 40 ezer Ft/fő, teljes szilenciummal. erre

Persze. Az esküvő hatalmas jelentőségű dolog, amely sokak örömét jelenti. Nem volna helyes kisajátítani. Nyilván a legeslegnagyobb öröm a fiatal páré, de nem csak az övék. Ezt fejezi ki a lakodalom, a nagy közös ünneplés. Semmi nem indokolja azonban, hogy a lakodalom több legyen, mint amit az életünk diktál vagy megenged. Az teljesen torz fölfogás, ha ilyenkor kölcsön kérnek pénzt, hogy nagy lagzit csaphassanak. Ezt sohasem szabad megtenni. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! - mondja a jó öreg szólás. Érdemes előre megírni, hogy egy egyszerű együttlét lesz csupán. A közeli jó barátoknak meg lehet mondani, hogy hozzanak magukkal egy kis elemózsiát. Úgy mondják: batyus összejövetel. Ebben semmi rossz nincsen. Nem kell törődni az esetleg akadékoskodók megszólásával, hogy ezt nem illik, ezt nem szokás. A legfőbb dolog a szentség, és az ehhöz kötődő közös öröm. Hogy ezt mekkora lakmározással kötik össze, az már teljesen másodlagos.

Jézus ezen szavaival a 81. (82.) zsoltárra utal, ahol ebben az összefüggésben hangzik el ez a kifejezés: "Azt mondtam: istenek vagytok és a Magasságbeli fiai mindnyájan, mégis meghaltok..." Tehát már magában a zsoltárban is egy kis költői túlzást találunk. Minthogy az emberek Isten fiai, Isten gyermekei, ezért mondja őket "isteneknek". Ám a kijelentés éppen arra irányul, hogy ezzel nincs mit kérkedni, mert ugyanúgy meghalnak, mint minden halandó. Jézus ezt a kifejezést használja föl arra, hogy igazolja saját isteni eredetét. Egyrészt rámutat az ember hatalmas voltára, hogy Istentől származik, Istenhöz tartozik, isteni lény, csak éppen halandó, másrészt kimondja a maga isteni eredetét, amely, persze, összehasonlíthatatlanul több, egészen más, mint az emberek isteni eredete. De ezt a hallgatóság akkor úgysem értette volna meg. Csupán egy bátor kijelentést tett, hogy az ő isteni eredetét ne merje senki kétségbe vonni (Jn 10,36).

A lelkiatyai kapcsolat nem az udvariaskodás színtere. Ha valami miatt nem érzem a fejlődés, az Istenhöz közeledés eredményét a lelkiatya mellett, akkor szabad váltani. Az udvariasság arra azért kiterjed, hogy ezt az elhagyott lelkivezetővel is illik tudatni. Mindenesetre, ha Ön ezzel a gondolattal foglalkozik, ezt a második lépést 4x olyan alaposan fontolja meg. Nehogy kis idő múltán ezt a második lépést is elhamarkodottnak találja. Én azt javaslom, egy kicsit még maradjon meg az elsőnek választott atya mellett. Hátha az Úr ezen az úton akarja és tudja Önt vezetni. Nem mindig rokonszenves és kedvelt személy a lelkiatya. A fő szempont az, hogy tud-e közelebb segíteni Istenhöz. Persze, ha alapos megfontolás és egy kis idő kivárásával csak még jobban megbizonyosodik, hogy mást kell választania, tegye meg nyugodtan.

A zsidók a húsvéti vacsora során a kis vagy egyiptomi allelujás zsoltárokat imádkozták: a vacsora első részében, a második pohár és a Kivonulás történetének elbeszélése után: ez a 113-114. zsoltár. A vacsora végén, az utolsó pohár után pedig a 115-118. zsoltárokat. A szinoptikus evangéliumok is tudósítanak arról, hogy Jézus, mielőtt az Olajfák hegyére ment volna apostolaival, elénekelte a himnuszt a pászka vacsora után. Itt valószínűleg a 115-118. zsoltárra utal a megjegyzés. (Ez a görög számozásnak felel meg, ahogyan a görögkatolikus Zsoltároskönyvünkben szerepel, a Szent István Társulat és Szent Jeromos Társaság által kiadott szövegben a zárójelben szereplő szám.)

Bár megkésve válaszolok az Ön kérdésére, de tanulsággal szolgálhat, ezért mégis leírom. Valóban, óvakodnunk kell attól, hogy a gyermekeinkkel szeretetlenül bánjunk. Erre a szülőknek nagy gonddal kell odafigyelniük. Például végzetesen rossz azzal büntetni a gyermeket, vagy azzal ijesztgetni, hogy "nem szeretlek". Ez valóban komoly büntetés, de semmi jót nem szül, csak sebet ejt. Az eset, amelyet Ön említ, ennél sokkal kevésbé súlyos. Legalábbis, ami a szándékot illeti. Gondolom, önkéntelenül, felindulásból, netán elkeseredésében mondott ilyen a gyermekének. Igen, nagyon ártó lehet egy ilyen szó. Sosem tudjuk, mely szavunkkal mekkora tőrdöfést okozunk. De ha alapvetően bennünk van a szeretet, akkor egy-egy ilyen elejtett szó azért mégsem olyan horderejű. Egy általánosságban szeretetlen közegben, például mostoha testvérek között, vagy rosszul működtetett árva otthonban (lakásotthon) lehet nagyon nagy súlya egy ilyen kijelentésnek. Mert ha a gyermek komolyan veszi, egy életre beléivódhat ez az egyébként téves állítás, hogy ő gonosz. Ha azonban szerető családi közegről van szó, akkor lehet, másnap már nem is emlékszik rá. De nézzük az Ön helyzetét. Láthatóan nagyon bántja Önt ez az eset, tehát egyáltalán nem gondolta komolyan. Nem halálos bűn, hiszen nem tudva és akarva követte el, és ha szerető családról van szó, akkor nem is annyira súlyos a tett. Nyugodtan áldozhat e tette után, s a Szent Liturgiában (szentmisében) tartott bűnbánat megfelelő előkészület a szentáldozásra. Azonban még egy tanácsot hozzáteszek. Javaslom, hogy beszélje meg ezt utólag a gyermekével. Még ha sok idő telt is el azóta, de ha nem történt meg, hozza elő újra. Mondja el, hogy Önt bántja a dolog, hogy meg is gyónta már (mert azért érdemes a legközelebbi gyónásban előhozni), és tőle is bocsánatot akar kérni. Ezzel teljesen be tudja gyógyítani a gyermeke lelkén ütött sérülést, akár mély seb, akár kis jelentéktelen horzsolás volt az.

Kérdésére azzal a képpel tudok válaszolni, amelyet az egyik nyugati teológus fogalmazott meg. Az egyházhoz tartozásnak különböző körei vannak. Vannak körök, amelyek nagyon közel vannak a középponthoz, s vannak, amelyek távolabb vannak, de ugyanúgy ezen koncentrikus körök egyikének tekinthetők. Így a nyugati teológus fölfogása szerint a kör közepéhöz legközelebb a katolikusok vannak, utána az ortodoxok, utána a történelmi egyházak tagjai, majd a kisebb egyházak, majd bizonyos értelemben ide vehetők a más vallások hívei is, de akár az ateisták is, a maguk módján. Pontosabban szólva ezek a körök nem az egyes egyházakat jelentik, hanem az egyének elhelyezkedését, közelségét-távolságát a középponttól. Tehát a pünkösdisták is Krisztus egyházához tartoznak, de a történelmi protestáns egyház hívei talán közelebb, mint ők. Sok esetben én is úgy ítélem meg, hogy amit a Szentlélek működésének mondanak, az legtöbbször öngerjesztő folyamat eredménye. Hogy aztán ki fog üdvözülni, azt nem tudjuk megmondani. Sem a katolikusoknak nincs oda bérlete, sem senki más felekezethöz tartozónak.

Amikor római katolikus testvérekkel együtt koncelebrálunk, akkor igen. Különben nem. Ehhöz különleges engedély kell a Keleti Kongregációból, amelyet csak nagyon kivételes esetekben adnak meg, ha arra valóban nyomós lelkipásztori igény van. De a koncelebrációhoz csak a saját püspök jóváhagyása szükséges.

Testvérem! Kiáltson bátran az Úrhoz! Nem azért, hogy meghallja, hiszen ő most is ott van a legeslegközelebb Önhöz. De nem veszi észre, mert ezek a hazug, sötét gondolatok teljesen körbeveszik, mint sötét burok borulnak Önre. Ezért kell kiáltani! Kiáltással élesztheti föl saját lelkében is a hitet, a szeretetet. Vegye elő a zsoltároskönyvet, abban fog találni olyan szöveget - csak üsse föl! - amelyet akár kiáltva is elmondhat. Ne féljen! Lépjen! Erre a kiáltásra van az Ön lelkének szüksége. Az Úr várja ezt a - nem rémületből, hanem biztos meggyőződésből fakadó - kiáltást. Én is imádkozom Önért.

A hagyomány úgy tartja, hogy 63 éves korában hunyt el Efezusban, Krisztus után 48-ban.

Semmi helye a prédikációban a napi politikának. Nagy általánosságban lehet beszélni a világban található értékekről, hiszen ezek Isten ajándékai. Ezek védelmére, ezek helyes gondozására fölhívni a figyelmet helyes és üdvös dolog. De ha erről beszélünk a prédikációban, akkor is mindig az üdvösség eszközeként említve, még csak nem is utalva a politikai csatározásokra. A templomon kívül helyes, ha a pap is elmondja a véleményét, ha buzdítja a híveket, hogy politikai döntéseikben (választások, rendezvényeken részvétel, egyéb támogatások) szintén a keresztény értékeket tartsák szem előtt, azokat védelmézzék.