Kedves Lelki atya!
Maguk végezhetnek R.Katolikus misét
Köszönöm szépen a választ!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Amikor római katolikus testvérekkel együtt koncelebrálunk, akkor igen. Különben nem. Ehhöz különleges engedély kell a Keleti Kongregációból, amelyet csak nagyon kivételes esetekben adnak meg, ha arra valóban nyomós lelkipásztori igény van. De a koncelebrációhoz csak a saját püspök jóváhagyása szükséges.
Kedves Lelkiatya! Nincs bennem remény, napról napra fogy a hit és a szeretet is. Hogyan éleszthetem fel? A Jó Pásztor nem veszi észre, hogy beszorult a lábam, már sötétedik. Nem akarok elveszni az övé vagyok. Hol marad?
Testvérem!
Kiáltson bátran az Úrhoz! Nem azért, hogy meghallja, hiszen ő most is ott van a legeslegközelebb Önhöz. De nem veszi észre, mert ezek a hazug, sötét gondolatok teljesen körbeveszik, mint sötét burok borulnak Önre. Ezért kell kiáltani! Kiáltással élesztheti föl saját lelkében is a hitet, a szeretetet. Vegye elő a zsoltároskönyvet, abban fog találni olyan szöveget - csak üsse föl! - amelyet akár kiáltva is elmondhat. Ne féljen! Lépjen! Erre a kiáltásra van az Ön lelkének szüksége. Az Úr várja ezt a - nem rémületből, hanem biztos meggyőződésből fakadó - kiáltást.
Én is imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya. Csak azt szeretném kérdezni, hogy hány éves lehetett a Szűz Anya, amikor elszenderedett?
A hagyomány úgy tartja, hogy 63 éves korában hunyt el Efezusban, Krisztus után 48-ban.
Tisztelt Lelkiatya! Mit gondol arról ha a vasárnapi szentmisén, politikai hangvételű prédikációt hall, és a pap Gyurcsányozik? Számomra nagyon zavaró ,még ha egyet is értek a hallottakkal. De a szentmise nem erről kellene, hogy szóljon. Hogy jelezhetném a papnak ,hogy ez zavaró.
Válaszát előre is köszönöm
Semmi helye a prédikációban a napi politikának. Nagy általánosságban lehet beszélni a világban található értékekről, hiszen ezek Isten ajándékai. Ezek védelmére, ezek helyes gondozására fölhívni a figyelmet helyes és üdvös dolog. De ha erről beszélünk a prédikációban, akkor is mindig az üdvösség eszközeként említve, még csak nem is utalva a politikai csatározásokra. A templomon kívül helyes, ha a pap is elmondja a véleményét, ha buzdítja a híveket, hogy politikai döntéseikben (választások, rendezvényeken részvétel, egyéb támogatások) szintén a keresztény értékeket tartsák szem előtt, azokat védelmézzék.
Kedves Lelkiatya!
Munkahelyi problémában szeretnék útmutatást, tanácsot kérni. Nem Magyarországról van szó, hanem az egyik szomszédos országról Nagyon laza a szerkezeti struktúra a munkahelyen ,nem a munka áll a középpontban és ez nagyon zavaró ,meglátásom szerint egyre rosszabb a helyzet. Szerintem a főnöknő is érzékeli ezt és megpróbálja plusz juttatásokkal vagyis pénzzel kompenzálni a fennálló helyzetet,hogy ne kelljen megoldani a problémát vagy ne kelljen saját magával szembenéznie.Hiba hiba hátán és ezek másokra nézve végzetesek lehetnek mivel magán egészségügyi laboratóriumról van szó.A főnöknő egyben a tulajdonos is illetve van egy stróman is akinek a neve alatt fut az egész egyenlőre....Ez a stróman egy nyugdíjas biokémikus,akinek a neve nélkül nem működhetne az egész és akinek fogalma sincs mi folyik a neve alatt.Ami a hibákat illeti pl.hibásan beütött ver?pek,tévesen beírt eredmények, hiba a minták szállításában pl.nem jó a lista így a páciens nem kapja meg a fizetett eredményt így utólag kell intézkedni ha észreveszi azt valaki,stb.És voltak már ebből problémák...Állandóan ilyen hibákat kell javítani mások felelőtlensége miatt napi rendszerességgel ,ami sok.Ha szóvá van téve a főnöknő annyit mond mindenki hibázik. Igen de ez már nem hiba hanem felszínesen elvégzett munka,felelőtlenség,szélhámosság . Ez mind kiküszöbölhető lenne ha a munka állna a középpontban és nem az alpári haverkodás, szleng beszéd ami egészségügyben felháborító. A legnagyobb gond hogy a főnöknő ebben benne van.Sőt számára azok a legjobb munkások akik ilyenek,az egekbe röpíti őket de nem a tudásuk alapján hanem a személyiségük miatt.Sok az elfogultság, szubjektivitás. Ez az egész szentimentális, beteg szeretetre hasonlít. Ő maga elismeri, hogy a kolléganőnek és nekem nagy a tudásunk és nagyon gondot viselünk a munkára, de mégis mi vagyunk ott a másodhegedűsök. Pl.a fiatal kollégát rábeszélte aki honoraris munkás volt, hogy jöjjön át hozzánk állandó munkásnak és még mielőtt állandó munkába lépett volna tudatta a közös munka listán üzenetben ő lesz a helyettese...Csak azt nem tudom,hogy lehet egy olyan munkás ott helyettes aki maga se tudja rendesen a munkafolyamatot és a hibáit rendszeresen lekell javítani neki is meg a főnöknőnek is...ők sose ellenőrzik az eredményeket és ha az aki épp az eredmények kiadásánál van nem vet rá egy pillantást rossz eredmény lesz kiadva,volt már rá példa..és belegondolni se merek mennyi olyan hibás eredmény volt már kiadva amit senki se vett észre mert biztosan volt...A hibák amiket a kolléganővel észreveszünk véletlenszerűek, nem a munkakörünk ellenőrizni azokat,nincs is sok idő erre,ha minden kis részletre mindig 1-2 munkás kell hogy figyeljen az szetfog esni.Még mások ott setalhatnak,eszegetnek,kávézgatnak, viháncolnak vagy épp a telefonjukat nyomkodják. Ez főleg egy másik kolléga specialitása aki egy év elteltével erről sokkal többet nem tud,de ide úgy látszik nagyon jó az ilyen "munkaerő". A harmadik férfi kolléga aki nemrég jött hozzánk ugyanezt csinálja és senkinek nincs nagyon szólva érte. Ha van jutalom abban mindenki egyformán részesül függetlenül attól mennyire tette oda magát. Itt csak a kolléganővel meg a menedzsernővel lehet együttműködni. Másokra ott munka szempontjából nem lehet számítani meg ebből kifolyólag semmi másban sem lehetne.A menedzsernő aki tarstulajdonos is a napokban rendelt 40 liter vizet ,nem volt ott a főnöknő és kérte a kollégákat segítsenek neki a vizet behordani kiszólt az egyik ki ő, hogy megmondja neki mit csináljon. Igy mivel vesztére ő volt velük egy váltásban egyedül hordta be a vizet egy páciens segítségével. Ezt szóvá tette a főnöknő meg ne forduljon elő ilyen tiszteletlenség többet de biztosan mindent felülír majd a nagy "barátság ".Számtalan ilyen eset volt.Nagyon igazságtalannak és nem Isten szerint valónak érzem a helyzetet.Úgy érzem a saját igazságon ellenére élek. És sok nyugtalanság van a lelkemben ott.Ott megbeszélni dolgokat igazán nem lehet inkább a látszatra adnak,a hibák elt?sk?z?ra minthogy megoldanák azt,hogy ilyen dolgok ne forduljanak elő.Bármit tettem eddig szóvá mindig olyan választ kaptam,hogy úgy érezzem magam mint kisebb értékű tag ezt nem látványosan burkoltan hozza a tudomásomra a főnöknő.Háttérben azért valamit megold ilyenkor. Nem igazán szereti az őszinte beszédet inkább az elsimításokat. Az jobban a specialitása. Most szabadságon vagyok,néhány napot zarándoklaton voltam ott sikerült békében lennem.Hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel,nem tudom, arra nem tálaltam még választ. Már arra is gondoltam ez nem az én utam,azért érzem ezt a zavarodottságot.Meg az ilyen hozzáállás a munkához nem Isten szerint való,főleg úgy hogy még árthatunk is másoknak ezzel.Milyen irányban érdemes elindulni, tapogatózni?Váltani mindenképp szeretnék,legjobb lenne hamarosan, mert itt nem fogok tudni tartósan maradni.Egy helyben toporogni,langyos vízben ücsörögni kifog készíteni.A munkát magába véve szeretem nincs vele gondom inkább a környezettel van.És mivel ez nem individuális munka, hanem "csapatmunka"(vagyis annak van nevezve,mert ahányan vagyunk annyifelé húzunk)
nehezen fog itt bármi is változni.
Válaszát előre is köszönöm
Tina
Kedves Tina!
Jól megvárakoztattam a válasszal, bocsásson meg érte. Lehet, hogy azóta már másként is rendeződött az élete. Hogy váltson-e munkahelyet vagy sem, ezt csak Ön tudja eldönteni. Alaposan kell mérlegelni, Istennel mélyen megbeszélni a nagy lépéseinket az életünkben. (Persze, a kicsiket is érdemes.) Ha szereti a munkáját, úgy érzi, hogy értékes, amit csinál, akkor nem biztos, hogy el kell jönnie onnan amiatt, mert nem találja meg a hangot a főnökeivel, munkatársaival. Seholsem fog találni hibátlan embereket. Lehet, hogy munkahelyet vált, s ott is hasonló visszásságokkal találkozik. Istennel beszélje meg, hogy hol van az Ön helye. Az sem kizárt, hogy az Ön jelenléte ennél a cégnél nagyon sokat jelent, nem csupán az anyagi haszon terén, hanem sokkal inkább az emberekre való hatása miatt. Ezt kell mérlegelnie. De lehet, hogy igaza van, s ez az elhatalmasodó rossz érzés annak a jele, hogy Isten Önnek egy új helyet szán, ahol még többet tud tenni. A fő célja az legyen, hogy hol tud hasznosabb lenni embertársai számára. Akár a szakértői munkája, akár az emberi magatartása nyomán.
Kedves atya! Miért van Makón diákonus? Annyira sok feladat van ott, a szórványban?
Előre köszönöm válaszát: Glória
Kedves Glória!
Jópár évtizeddel ezelőtt volt olyan időszak, hogy egyetlen pap látta el a Makón és Szegeden élő híveket. Ma már Szegeden is és Makón is két pap van, s mind a négyüknek bőven van munkája. Hasonlóképpen Szegedről látta el egy atya a kecskeméti görögkatolikus híveket. Ma ott is egy pap és egy diakónus szolgál, s alig győzik a munkát. Hála Istennek, egyéb példákat is hozhatnánk (Győr és környéke, Dunaújváros és környéke, stb.) Ez mindenképpen a görögkatolikus egyházunk szép fejlődését mutatja.
Kedves Lelkiatya! Több mint egy éve nem nézek pornót és nem nyúlok magamhoz. A kérdésem arra irányul, hogy helyes ez így ha pusztán a kárhozattól való félelmem miatt teszek így? Nem értem ugyanis, hogy miért bűn. Ha lenne feleségem és megcsalnám egy másik nővel, azt értem hogy paráznaság, de ezzel kinek ártok? Igen ismerem az Egyház válaszát erre, hogy káros és majd a feleségemmel nem lesz olyan kapcsolatom, de nem értem hogy miért BŰN?
A bűn spirálisan lefelé húzó természete miatt. Lehet, hogy nem tűnik olyan nagy bűnnek egy-egy látszólag következmények nélküli elgyöngülés az érzéki bűnök területén. De bizony, ha három év után csak egyszer is engedne ezen a téren, akkor hirtelen, vagy legalábbis nagyon hamar ott találná magát, mintha semmit sem ért volna el ezen a téren. Pillanatok alatt újra lehúz a bűn sodrása, sőt, még mélyebbre visz. Azzal, hogy "csupán" önmagának árt, tehát a tisztaságra, az értékre való törekvést saját magában megcsáklyázza, az egész testnek, az egyháznak, az emberi közösségnek árt. Mint ahogy egyetlen titokban elmondott imádságával is az egész egyházat, az Önnel kapcsolatban álló embereket segíti, emeli. Ügyeljen, hogy ez a beférkőző, kísértő gondolat nehogy tönkretegye azt, amit eddig fölépített!
Az, hogy ebben főként, vagy netán kizárólag a kárhozattól való félelem vezeti, ez mindenképpen kevés. Innen tovább kell lépnie. Ha ez marad csupán az indítóok, akkor valóban egy idő után ez elhalványul, egyre gyengébbé válik, ez még önmagában nem őrzi meg az embert a bűntől. Ne a félelem vezesse, hanem az Isten és emberek iránti szeretet!
Kedves Atya!
Miért bír óriási hírértékkel a médiában egy haláleset, baleset, katasztrófák?
Régen is történtek hasonlók, még sem cikkeztek róla ilyen mértékben.
Azt hiszem, nem a híradások természete változott meg, hanem a hatékonyságának foka, s ezért tűnik fölerősödöttnek az, ami eddig is így volt. Régebben is szerettek az embereket rossz híreket hallani és továbbadni. Ez az alapja a pletykának, amely mindig is volt, amióta ember az ember. Az, hogy beszélnek egymásról az emberek, teljesen természetes. De hogy a híradások 80-90 százaléka rossz hír, ez a rosszrahajló természetünknek köszönhető. Régen is úgy volt, hogy egy-egy halálesetet, balesetet, katasztrófát hamarabb és többen terjesztettek, mint a jó dolgokat: gyermekszületés, szabályos közlekedés, az élet természetes rendje. Érdekes módon a rosszrahajló természetünk következtében a rossz hírek nem csak lineáris, hanem hatványozott fölerősödését érzékelhetjük. Tehát nem csupán a híradás továbbadásának eszközrendszere miatt jut el hozzánk több rossz hír, hanem azért is, mert a híradások pontosan erre a rosszrahajló természetre épülnek, s minthogy nem csak továbbadni, de hallani is jobb szeretnek az emberek rossz híreket, ezért a nem értékadásra, hanem csak önfentartásra törekvő média ezt ki is használja. Figyeljük meg, hogy a szélsőségesen liberális orgánumok nagyságrendileg több rossz hírt tartalmaznak, mint az értékteremtésre törekvő jobb oldali sajtó. Ez mindenképpen elgondolkodtató.
Kedves Lelkiatya! Nehézségeim vannak a Szentírás olvasásával. Viszonylag sok lelkiségi irodalmat olvastam, és ott valahogy mindig kész válaszokat kapok, a Szentírásánál pedig úgy érzem, hogy valami megakaszt az olvasásban, talán a mi korunk mindenben az instant megoldást keresi, itt pedig elmélyültebb szemlélet volna helyes - mégis nehéz nekem. Mit tegyek? Van valami jó módszer? Hogyan kell olvasni a Bibliát?
Nagyon sokféle módon lehet olvasni a Szentírást. Igen, a Szentírás üzenetének befogadására mélyebb figyelemre van szükség. Lehet, hogy ez még nem alakult ki Önben. Az egyéb lelki olvasmányok sokszor könnyebben emészthető módon tálalják a lelki táplálékot, a Szentírásban mindennek a kvintesszenciáját találjuk. De mindenképp érdemes foglalkozni vele, nyitogatni - nem annyira a szöveget, mint inkább a lelkünket, lelki értelmünket, hisz innen kapjuk legfrissebben, legerőteljesebben Isten nekünk szánt üzenetét.
Tovább kell tehát lépnie ezen az úton. Egyszerű tanácsom a következő. Vegye elő a Szentírást minden nap. Szánjon rá naponta 10, de ha annyi nem jut, akkor 5 percet. Egyetlen mondatot olvasson el belőle. Egyetlen mondatot! A
mit utána többször is elmond, fejből megtanul, mondogat magában. Vagy pedig elgondolkodik rajta, hogy ez a mondat hogyan vonatkozik az Ön életére. Ha eleinte nem is talál benne semmit, de azáltal, hogy a mondatot megtanulta, hogy forgatta egy rövid ideig az elméjében, mégis valamilyen mélységig behatol. Később lehet, hogy elő fog jönni. Vagy esetleg másnap, amikor újra leül a szöveg mellé és elolvassa a következő mondatot. Így, apránként vezesse be magát a Szentírás belső tartalmába. Ami mindig sokkal több és mélyebb, mint első olvasásra tűnik. Persze, ezt a napi rövid Szentírás-olvas-tást mindig előzze meg valamilyen imádság. Ha Ön görögkatolikus, akkor mondja el a Mennyei Király-t, vagy lehet mást is, saját szavaival, vagy egyszerűen a Miatyánk vagy az Üdvözlégy elmondásával hangolja rá a lelkét az imádságra. Mert hogy a Szentírás olvasása is egyfajta imádság, beszélgetés Istennel. Mindenképp meg kell tanulnunk, hogyan halljuk, meg, amit mondani akar nekünk.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelki atya! Arról szeretnék kérdezni, hogy miért szerepel sertés Jézus két példabeszédében is. Hiszen a zsidóknál tisztátalan állatnak számít. Egyik hely Mk.5,1-20, ahol a gadarai megszállotból a sertésekbe mennek át a tisztátalan lelkek, akik gyötörték az ifjút.
A másik helyen a tékozló fiú esetében olvastam.
Köszönöm, ha választ kaphatok. Marika
Kedves Marika! Mind a két említett helyen jelentősége van annak, hogy a szöveg a sertésekre utal. Gadara a Tibériás tenger keleti oldalán fekszik. Ott is zsidó származású nép lakott, de az ott élőkre egyáltalán nem volt jellemző a vallási törvények megtartása. Így lehetséges, hogy bár zsidók, mégis tartanak sertéseket. Ezt nem lett volna nekik szabad, de nem törődtek vele. Viszont Jézus miközben megszabadította azt az embert, akit ők nem fogadtak be, közben az egész kondát elpusztította, ráadásul a gonoszlelkek kérésének megfelelően. Hogy úgy mondjam, ebben a helyzetben mattot adott a sátánnak.
A tékozló fiú esetében nem egyértelmű, hogy zsidók közé ment, akiknek tilos lett volna sertést tartania, vagy valami más néphöz, de a fiú megalázott helyzetének súlyosságát mutatja, hogy ide jutott, hogy sertéseket gondoz, sőt, még azokra rá is szorulna, hogy ehessen valamit.
Tisztelt Lelkiatya!
A templomokban meddig kell még maszkot viselni? A házszenteléseket mikor lehet majd pótolni? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel köszöntöm: István
Kedves István! Úgy sejtem, hogy amíg zárt térben kötelező lesz a maszk viselése, addig ez alól a templomokban sem adhatunk kivételt. Viszont sok helyütt pótolták már a házszentelést. Most egy menetben már nem lesz, hanem egyenként kell hívni az atyát, hogy menjen el megszentelni a házukat. Most, a pünkösdi idő szintén nagyon jó időszak erre. Ne halogassák!
Kedves Lelkiatya!
Úgy érzem, hogy az életem nem a boldogság felé halad.
Én és a férjem nemrég tértünk meg és kereszteltük meg a lányunk.
De a templomi közösségbe úgy érezzük mind a ketten hogy nem illünk bele.
Valahogy a közösség "elit" tagjai lekezelőek velünk talán mert fiatalok vagyunk vagy nincs annyi pénzünk mint nekik nem tudom.
A férjem szívesen segített mindebben a templomközösségnek, de az utóbbi időben nem sikerült annyit és szemrehányóan beszélt hozzá a parókus.
Nagyon sok mindenen megy keresztül a családunk, igyekszünk Istent megismerni minden nap, elmélkedünk, próbáljuk megérteni a szentírást stb.
De valahogy úgy érezzük nincs helyünk a világban.
Minket nem szeretnek úgy ahogyan mi másokat.
Folyton azt érezzük hogy elnyomnak.
Már templomban sem voltunk egy ideje mert csak rossz érzésekkel távozunk.
Gyónni nem tudunk mert siettet a pap..
Tehát lényegében nem érezzük ily módon a vallást magunkénak.
Mit javasol? Menjünk esetleg más templomba? Keresünk más közösséget?
Nem tudjuk hogyan tovább.
Köszönöm szépen a választ!
Nem kis szomorúsággal olvasom a sorait. Nem tudom, mi lehet az oka a közösség elzárkózásának. Azt javaslom, hogy szólítsanak meg egy valakit a közösségből, aki azért rokonszenvesebb, akiben látják a nyitottságot. Ha Önök nemrégen tértek meg, akkor minden bizonnyal még odaadóbban és komolyabban veszik a krisztusi életet. Szomorú jelenség, hogy akik nem felnőtt megtérők, azok között többen vannak, akik csak megszokásból élik a vallási életüket. Ügyeljenek nagyon, hogy ne váljék ilyenné az Önök lelkiélete is! De egészen biztos, hogy van ebben a közösségben is olyan, aki érzékenyebb erre. Ezért gondoltam, hogy kicsit nagyobbra nyitott szemmel keressenek, szólítsanak meg olyan hittestvért, akiben szintén látják ezt a nyitottságot. Meg, persze, az atyával is kell beszélni erről. Ne csak egy gyónás keretében, hanem kérjék meg, hogy adjon lehetőséget egy nyugodtabb beszélgetésre. Hívják meg magukhoz. Nem tudom, volt-e már az idén házszentelés Önöknél. Ha esetleg a korlátozások miatt nem volt, akkor ez jó alkalom lehet egy hosszabb beszélgetésre vele. Nem javaslom, hogy keressenek másik közösséget. Mindenütt találkoznak emberi gyarlósággal, sehol nincsenek tökéletes emberek. A jó közösséget nem keresni kell, hanem formálni, alakítani. Tekintsék Istentől kapott feladatuknak, hogy munkálkodjanak ezen. Ne csak saját magunkra gondoljanak ezzel, hogy szeretnék, ha befogadást nyernének, hanem, hogy az egész közösség legyen krisztusibb, lelkibb, Istennek tetszőbb. Lehet, azért hívta, szólította meg Önöket az Úr, hogy ezzel segítsenek másokon, az egyházon.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy hova fordulhatok lelki támogatásért abban az esetben, ha a férjem alkoholista és lelkileg folyamatosan bántalmaz? Miskolci lakos vagyok.
Válaszát előre is köszönöm!
Forduljon bizalommal az egyházunk helyi irodájához, ahol szükség esetén lelkiatya vagy más szakember fog rendelkezésére állni. Javaslom, hogy egyeztessen időpontot személyes találkozásra a misszosiroda@gmail.com címen.
Atya! Minden papnövendéknek van barátnője? Mit tegyen az a lány, aki szeretne papné lenni?
Ez egyáltalán nem könnyű kérdés. Egyrészről valljuk, hogy a papfeleség is hivatás kell, hogy legyen. Másrészről mégiscsak akkor alakulhat ki igazán, amikor már kibontakozóban van a szerelem, amely majd a házasságban teljesedik be, s abban folytatódik. Nem lehetséges, hogy valaki csak egy reverendához menjen feleségül, bárki is van benne. Úgyhogy akiben fölmerül a vágy a papnéi szolgálatra, az előbb gondolkodjék el a szerzetességen. Ugyanis az is hasonló hivatás: női egyházi szolgálat. Lemondással jár ez is, az is. Ugyanakkor nyugodtan imádkozzék a jövendőbeli házastársáért, bárki is lesz az. Egyébként az a tapasztalat, hogy sokszor nem azok lesznek papnék, akik arról álmodoznak, hanem, akik egyáltalán nem számítanak rá. Sok rejtélyes titok van ebben, mint minden hivatásban. Tanácsom, tehát az imádság és a bizalom. Ha ez az indíttatás valóban az Úrtól származik, akkor azt be is teljesíti, megtalálja a módját, hogyan. Ha azonban csupán emberi vágy, akkor jobb, ha minél hamarabb megszabadul tőle, mert nem lesz boldog benne, sem a társát nem fogja tudni boldoggá tenni, ha mégis egy kispap veszi feleségül. Gyakorlati lépéseket tehát nem kell tenni ennek érdekében, csakis lelki készület vezet célra.
Tisztelt lelkiatya! Miért nem borotválkozik az érsek atya többször? Ha jól tudom, akkor ő görög katolikus és nem ortodox püspök.
Válaszát köszönöm. Kata
Kedves Kata! Természetesen jól tudja, legalábbis, ha Fülöp érsek atyára gondol, ő görögkatolikus, nem pedig ortodox. Azonban ennek vajmi köze van a valláshoz. Én ismerek nem egy ortodox embert, papot is, püspököt is, világi hívőt is, aki többször borotválkozik, mint ő, és katolikust is, aki pedig még ritkábban. Ez kérdés tehát nem vallásfüggő.
