Nagyon nehéz szeretni az ilyen embert. De ezt tudom tanácsolni. Miközben nem veszi figyelembe a beleszólásait, elengedi a füle mellett, hisz föltehetően nem segítőszándékkal teszi, mégis elkezdi szeretni őt. Ez a tanácsom, ezt tegye. A gyűlöletre szeretettel kell válaszolni, és megtörik a gyűlölet ereje.

Ehhöz nem értek. Nyilván, mindig jó, ha van több pedagógus. De csak egyetlen embert beállítása is az évi költségvetést 3-4 millió forinttal megnöveli. 10 év alatt ez 30-40 millió forint. Lehet, nem olyan egyszerű ezeket az összegeket csak úgy előteremteni.

Nekem tetszenek azok az imakönyvek, melyeket a közelmúltban adott ki a metropólia: Zsoltároskönyv, Imaórák könyve, Esti zsolozsmák könyve, Paraklisz és akathisztosz, Előszenteltek Liturgiája. Ezek némelyike kétféle formátumban is megjelent. Minden bizonnyal lesz Szent Liturgia füzet is, mellyel majd a szeptember 8-kai keleti Liturgiát lehet követni, s ez később is használható lesz a Szent Liturgiákon. Továbbá úgy tudom, gondozás alatt van az Evangéliumos könyv után az Apostolos könyv is, illetve készülő félben a Zsolozsmáskönyv átdolgozott kiadása. Ezeken kívül sok egyéb megjelentetésére van szükség és igény is (Oktoéchosz, Triódion, Pentekosztárion, Ménea kötetek), melyek elfogytak már a könyvesboltjainkból. Nem kis nehézséget jelent azonban mindezek együttes földolgozása, hiszen a szövegekben nagyon sok átfedés van. Ha mindezek nyomtatott formában is megjelennek, az már igazán nagy előrelépés lesz a magyar görögkatolikusság életében. Teljesen jogos annak az igénye, hogy ez minél hamarabb megtörténjék.

Inkább ne!

Laczkó Zsolt atyát tudom javasolni Debrecenben, aki ugyan nem pszcihológus, hanem mentálhigiéniés szakirányú és mentálhigiéniés pedagógus végzettsége van, melyet a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében szerzett. Kórházlelkészként a pszichiátrián is dolgozik, óriási tapasztalattal rendelkezik ezen a téren. laczko.zsolti@gmail.com

Nem könnyű a jog eszközével válaszolni, amikor minden bizonnyal személyi konfliktus vagy antipátia van a háttérben. A plébániák és parókiák közösségeinek, így a karitász csoportoknak a vezetése is a plébános/parókus feladata és felelőssége. A plébános döntésének okairól, annak hátteréről csak személyes megbeszélés során lehet méltó módon egyeztetni. Fontos tisztázni, akár közvetítő személy bevonásával azt, hogy miért vált meg Öntől a plébános atya. Valóban nehéz olyan helyzetet elképzelni, hogy a szó nélküli elbocsátás indokolt legyen, tehát keresztény szempontból is elfogadható. Mégsem akarok ítéletet mondani, de még csak véleményt formálni sem tudok erről a helyzetről.

Az biztos, hogy nem nagy bűn. De azt sem tudom mondani, hogy kis bűn. Illetve, ha bűn, nem akkor jelentkezik, amikor az ember odatartja a karját - vagy valamely egyéb testrészét -, hogy összefirkálják. Korábban, jóval előbb történik meg a lépés, a döntés, hogy merre lép az ember. Talán mondhatjuk, hogy a divatot követni nem bűn. De csak egy bizonyos mértékig. Jól látjuk, hogy a divat nincs tekintettel az erkölcsre, a tiszta emberi gondolkodásra, s főként nem a keresztény értékekre. Teljesen mindegy neki, hogy amit hirdet, az erkölcsös vagy nem. Csak a vezérelv, hogy fogyasztható legyen, hogy vegyék, kövessék az emberek. Ha van némi kontroll, az pusztán pragmatikus: a szélsőséges erkölcstelenséget a nagy tömeg nem fogja elfogadni. A divat lényege, hogy minél több embert magával sodorjon. Ráadásul vannak ebben a folyamatban diktárorok is. Ha így közelíti meg az ember, hogy a tetoválás divatját érdemes-e követni, akkor talán átértelmeződik a kérdés. Nem csak azt vizsgáljuk, hogy ez a tett bűn-e vagy nem, hanem, hogy hova vezet, minek a része, milyen mélyebb tartalmat hordoz. Lehet, hogy az én véleményem szélsőségesnek tűnik, de teljes szívvel vallom, hogy a hölgyeknek még az arcát, a körmeit sem érdemes összefestegetni. Isten nagyon szépnek teremtette az embert. Ha azt más színű festékkel összemaszatolja, attól nem lesz szebb. Talán a világ szemében vonzóbb, de csak a világ szemében. Ilyen szemlélettel minden bizonnyal kitalálhatja, hogy én legalábbis egyáltalán nem javaslom a tetoválást. Eléggé elvetemült eredménye volna a divat követésének.

Nem is nagyon értem a kérdést. Illetve, véleményem szerint ez nem is kérdés. Természetesen nagyon helyénvaló, ha ilyen énekeket énekel, dúdolgat az ember. Eleve jót tesz, ha az ember énekel, s ha ilyen szép imákat énekel, az még nagyszerűbb.

Azt jónak tartom, ha a lelkivezetőjével havonta találkozik. Ugyanakkor közben másnál is meggyónhat, tehát, ha szükségét érzi gyónhat gyakrabban is, másik atyánál. Havonta 3 órát rászánni a lelkivezetésre egyáltalán nem sok, sőt, kell is ennyi áldozatot hozni ilyen fontos dolog érdekében. Tehát ez az elhelyezés még nem kell, hogy akadálya legyen, hogy ezt az atyát kérje meg lelki vezetésre. Persze, kérdés, hogy az új szolgálati feladatai miatt majd el tudja-e vállalni. De remélem, igen. Ha valakiben fölébred a vágy és igény, hogy rendszeresen találkozzék a lelkiatyjával, akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez sikerüljön is, hogy megvalósuljon ez a lelki munka.

Azt javaslom, hogy szentgyónás után azt határozza el, hogy teljesen kizár a gondolataiból és pillantásaiból az érzékiségre irányuló minden mozzanatot. Tehát ne keressen rá szép lányokra, kivált, ha hiányos az öltözékük. Miért is nézegetné ezeket? Ügyeljen az utcán is, hogy a nők arcát nézze, ne az egyéb testrészeiket. Tehát ennyire radikális elhatárolódást javaslok. Nyilván a Teremtő nagyon szépnek alkotta a női testet, sokat lehetne benne gyönyörködni, de a mostani helyzetében ezt nem képes tisztán tenni. Minden ilyen irányú pillantás és gondolat kísértés. Ez a radikális elhatározás segíteni fog Önnek, hogy ne ezen járjon az agya. Egyébként is érdemes tudatosan mással lekötni, regények olvasásával vagy egyéb tevékenységgel, kerti, fizikai munkával. Most ez ilyen időszak, ne csüggedjen miatta. Ki fog lábalni belőle, de ezeket a határokat most nagyon szorosan meg kell tartania.

A papnevelés nagyon hosszú folyamat. A belépéstől számított 8 év. Igaz, házasságot ár a 7. év után is lehet kötni. Ez nagyon hosszú idő arra, hogy egymásra várjanak a fiatalok. Már csak azért is, mert közben az illető fiatalember nagyon sokat változik, fejlődik, mélyül. Ezért nem szerencsés, ha már a szeminárium megkezdése előtt van barátnője a jelentkezőnek. Bár voltak szép példák arra is, hogy a leány kivárta a 7-8 esztendőt, és nagyon szép házasság lett. Mindenesetre az az ajánlatos, hogy belépés előtt, sőt, a kezdeti években még ne a házasságra, a párválasztásra figyeljen a fiatalember, hanem a hivatásának a tisztázására, megerősítésére. A görögkatolikus papnak csak katolikus felesége lehet, római vagy görögkatolikus. Ha ortodox leánynak udvarol, akkor annak, még jóval a házasságkötés előtt katolizálnia kell. Ugyanez vonatkozik a protestáns leányra is. Ugyanakkor joggal merülhet föl a kérdés, hogy a leány valóban, szíve mélyéből lép-e be a katolikus egyházba, nem pedig esetleg csak azért, hogy házasságra léphessen szíve választottjával. Ezért is fontos, hogy ha ilyen lépésre van szükség, protestánsból vagy ortodoxból görögkatolikussá lenni, akkor ezt nem az utolsó pillanatban, a házasságkötés előtt kell megtenni, hanem jóval korábban, hogy legyen még ideje, lehetősége éveket eltölteni a görögkatolikus életközegben, hogy abban valóban otthonra leljen.

Ha nincs módja gyakrabban gyónni, akkor használja ki azt, ami adatik. Ezzel nincs semmi baj. Viszont joggal érzi az igényét annak, hogy ennél sokkal gyakrabban áldozzon. Ez még inkább rendben van. Egész egyszerűen így lehet megfogalmazni: aki rendszeresen gyónik, az rendszeresen áldozhat is. S ennek gyakoriságát - különösen az Ön helyjezétben - a lehetőségek adják meg. A halálos bűn terhével való áldozástól azért óva int az egyházunk, mert ez így a közömbösség kifejeződése volna. Ha valaki súlyos bűnt követ el, ezt tudja is, hiszen tudatosan követte el a súlyos bűnt (ez a halálos bűn), és ilyen állapotában megy részesülni az Eucharisztiában, az vagy nincs tisztában azzal, hogy mit vesz magához, vagy nagyon súlyosan megátalkodott gonosz ember, akinek semmise szent. Nyilván ez nem az Ön esete. A bűnökkel élő, azokban vergődő ember mindenképpen menjen gyakran áldozni, hiszen ennek van a legerősebb gyógyító hatása.

Igen. Az ima ereje nem annak hosszúságától, hanem a mélységétől függ. Persze, sok minden mástól is. Attól például, hogy mennyire kap szerepet benne kitartás. De attól is, hogy mennyire figyel oda az imádkozó, mennyira van jelen benne. No, és ezeket az imákat nemigen tudjuk összehasonlítani. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik jobb vagy rosszabb. Vannak élethelyzetek, amikor így vagy úgy tudunk imádkozni. Ha munka vagy más tevékenység közben fohászokat mondogat, ez nagyon jó. Lehet egyszerűen csak ugyanazt a fohászt ismételgetni: Segíts, Uram!, Szeretlek, Uram!, Könyörülj rajtam, Jézusom!, stb. Azt kell azonban hozzátennem, hogy ez a tevékenységek közben mondott ima nem helyettesítheti a napi összeszedett imát. Inkább kiegészíti azt. Mert kell, hogy legyen külön imaidőm is, amit csak az Úrral töltök, amikor nem figyelek senki és semmi másra, csak őrá.

Kedves Sándor! Nagy együttérzéssel olvastam a sorait. Minden bizonnyal mások is így lesznek vele, akik megnyitják ezt az oldalt. Én is imádkozom Önökért, és erre buzdítok másokat is. Emellett pedig az a javaslatom, hogy írja meg a számlaszámát. Azt én itt közzéteszem, s ha bárki segíteni akar kisebb vagy nagyobb összeggel, az majd megteheti. Nem erre való ez a fórum, de úgy érzem, az Önök esetében ezt most megtehetjük. Kérem, írjon külön a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu címre is. Segítse Önöket a Mindenható ebben a nehéz helyzetben!

Kedves Dominika! Minthogy nálunk nincs meg a "sztarec-ség intézménye", ezért sem sztarecek, sem sztareceket fölkereső hívek sincsenek. Ezt kifejtem érthetőbben is. A sztarec szláv kifejezés azt az idős atyát jelenti, aki sok imádságban nagy lelki mélységre jutott, ezért tanácsaival és imádságával sokat tud segíteni a hozzá fordulókon. Ilyen atyák nálunk is vannak, akiket sokan keresnek föl, hogy nála gyónjanak vagy lelki tanácsot kérjenek. Nem nevezzük őket sztareceknek, mert ennek a rendje nálunk nem alakult ki. Ez inkább a keleti egyház jellemzője. De azért is, mert ott sokkal elterjedtebb gyakorlata van annak, hogy egyszerű hívek, dolgozó emberek fölkeresik a sztarecet imát, segítséget kérve tőle. Ez nálunk nem alakult ki, ezért tűnik úgy, hogy nálunk nincsenek sztarecek. Pedig nagyon jó volna, nagyon sokat segítene a hétköznapi keresztény életünkben, ha mi is élnénk ezzel a lehetőséggel.