A püspök engedélyéhez van kötve, hogy görögkatolikus esküvőt ne katolikus templomban ünnepeljenek. Rendkívüli helyzetben, indokolt esetben a püspök meg szokta adni ezt az engedélyt. Amire figyelni kell, hogy a két szertartást nem szabad keverni, nem szabad öszvért alkotni. Akkor valójában az egyik is, a másik is csorbul, szegényebbé válik. Ilyenkor az a rend, hogy ha megvan a püspöktől a hely alól való fölmentés, akkor a görögkatolikus pap levezeti a szertartást a saját rítusa szerint, és vagy közben - például az Evangélium elhangzása után - vagy jobb, ha a végén a protestáns lelkész szintén elvégzi azt, amit a saját egyháza szerint el kell végezni. Persze, áldást mondhat mindkét lelkész (áldásból sohasem elég...). Tehát a végén a lelkész igét olvas, prédikál, imát mond, áldást ad, majd a görkat pap befejezi a szertartást. Mindezt a jegyesoktatás során jól meg tudják majd beszélni az atyával. Ha esetleg nem a görkat. paphoz mennek jegyesoktatásra, akkor is minél hamarabb vonják be őt is ebbe a fölkészülési folyamatba.

A Mária-tiszteletnek egy túlzó formája lehet. Talán van olyan jó megközelítés, amely ezt elfogadhatóvá teszi, nem tudom. Az bizonyos, hogy Mária, a teremtmény nem emelhető a teremtő isteni személyek sorába. Az ő közreműködése a mi megváltásunkban lényegileg más, mint az isteni személyeké. Ilyen értelemben nem tekinthető társnak. Ugyanakkor mi emberek is sokszor mondjuk, hogy Isten munkatársai vagyunk. Szent Pál is használja ezt a kifejezést (1Kor 3,9).

Kedves Édesapa! Nagyon köszönjük, hogy leírta nekünk ezt a csodálatos esetet. (Mint látja, nem tettem közzé a részleteteket, csak a lényeget.) Biztosíthatom, hogy nem csak én, de a közös olvasóink közül többen is fognak Önért imádkozni. Legalábbis én megkérem őket erre. Istennek legyen hála és dicsőség!

Idővel. Nem az eredmény a fontos, hogy megállapítsam: "Lám, már elértem!" - hanem az abba az irányba vezető út. Érdemes gyakorolni a ráhagyatkozást. Ezt lehet könnyű és nehéz helyzetekben egyaránt. Minél tudatosabb lelki életet él az ember, annál inkább kirajzolódik, megmutatkozik, hogy mit kell tenni egy adott helyzetben, hogyan lehet ráhagyatkozni Isten hatalmára és jóságára, ugyanakkor emellett mi az, amit nekem kell megtennem, az én felelősségem, Isten tőlem várja, hogy megtegyem. Szóval, az idő tanít minket, de csak akkor, ha tanulékony lelkek vagyunk, akarunk tanulni, akarunk előre haladni. Ilyen egyszerű!

Az üdvösség feltétele Isten szeretete. Ez az egyetlen. Aztán, persze, ebből bontható ki a többi. Aki Istent szereti, annak embertársát is szeretnie kell. Aki Istent szereti, az szeret vele beszélgetni, vagyis imádkozni. Aki Istent szereti, szereti az ő titokzatos testét, az Egyházat. Sorolhatnánk még a következményeket. Ezek tehát következmények. A feltétel, az Isten szeretete. Nyilván egy könyvből nem lehet kiolvasni az a sok gazdagságot, amit a keleti egyház kínál, él, továbbad. Az idei iskolaévben kezdtünk el egy sorozatot, amely sok mindent megmutat a keleti egyházunkról. Ezen a címen lehet róla többet megtudni: https://hd.gorogkatolikus.hu/Nyiregyhazara-koltozik-a-Keleti-teologia,-bizanci-lelkiseg-eloadassorozat,-meg-elobb-lehet-igy-a-kozvetites-2021-februar-23 Természetesen meg lehet tenni, hogy valaki vasárnaponként római katolikus misére jár, ugyanakkor szívesen foglalkozik a keleti egyház értékeivel, a görögkatolikus egyházunk gyakorlatának megélésével. De nem szabad sem összekeverni, sem versenyeztetni ezt a két hagyományt. Lehet tanulni ebből is, abból is. (Erről is szó van az említett előadásokon.) A nyitott lelkű ember mindenből tud tanulni.

Kedves Ferenc! Amikor igazságtalannak látjuk Isten magatartását, akkor nem Istennel van a baj, hanem a mi igazságérzetünkkel. Hiszen ő maga mondta: én vagyok ... az igazság (Jn 14,6). Nekünk csak nagyon töredékes fölfogásunk van az igazságról. Pontosan arra akar megtanítani minket Jézus, hogy tanuljuk meg az ő igazságát. A tékozló fiú történetében is igazságtalannak tűnik az apa magatartása. A szőlőmunkások kifizetésekor is mi más igazságot követnénk. Isten végtelen irgalma messze fölülmúlja a mi igazság fogalmunkat. A talentumokról szóló példabeszéd lényege a gyarapítás, hogy Isten is elvárja tőlünk, hogy tegyük bele a tőlünk telhető legtöbbet a dolgainkba. A másik nagy tanulság pedig a végtelen bőkezűség. 5 talentum megduplázásért az az ember 10 várost kap, mérhetetlenül többet, mint ami szűkös értelmünkkel kiszámítható volna. Ennek a végtelen bőkezűségnek a másik oldala, amitől az ember megfosztja magát, ha nem követi Isten szavát!

Ezt találtam róla. Érdemes elolvasni. https://pszichoforyou.hu/deja-vu/

Hamarosan elérhető lesz a honlapunkon keresztül.

Két gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor utánanéztem kicsit ennek a rendkívüli missziós munkának. Egyrészt, hogy én biztosan nem szeretnék közéjük tartozni. Nem részletezem, hogy miért. A másik, hogy nagyon megértem, hogy sok afrikai ember miért tartozik szívesen ebbe az ott rendkívülinek ható amerikai stílusú gyülekezetbe, hogy miért tartja vonzónak, magával ragadónak. Talán ez utóbbi jelző a legjobb erre a helyzetre. Magával ragadja őket ez a stílus - beleértve a popzenéjüket - és mindez erőteljesden hat rájuk. Az afrikai emberek a maguk természetközeliségével, nekünk túlfokozottnak tűnő érzelmi alkatával könnyen föllekesíthetők a jóra és sajnos ugyanígy a rosszra is. (Elképesztő gonoszságokra is rávehetők, erre is számtalan szörnyű példa van!) Hogy mennyi valóságos gyógyulás történt, azt nem tudhatjuk. Kaphatunk híreket róluk, és sok rendkívüli esemény történhet is, de hogy ezekből mi a valós, s főként mi az igazi lelki esemény, arról nem kaphatunk biztos híradást. Azzal akartam kezdeni a választ, hogy Krisztus a látható egyházon kívül is tud kegyelmet közvetíteni. Ahol tiszta szeretet van, ott van Isten is. Nem csak a megkereszteltek között. De erre a jelenségre, ami ennél az ameriko-afrikai gyülekezetnél tapasztalható, inkább azt mondom, erős pszichés hatásnak vélem, amelybe még a sötét erők is könnyen beférkőznek, nagy csodákat és jeleket produkálva. Azzal fejezem be, amivel kezdtem: én nem szeretnék közéjük tartozni, és másokat is inkább óva intek ettől.

Ez a katolikus tanítás, de megegyezik vele az ortodox egyház tanítása is. Isten a szentgyónásban minden bűn alól feloldozást ad, azok alól is, amelyeket nem soroltunk föl. Ezek alól csak az kivétel, amelyet szánt szándékkal elhallgat a gyónó. De ha ilyen megtörténnék, akkor az egész gyónás érvénytelen, tehát a többi bűn alól sincs föloldozás. Ez mindig kerülendő! A honlapunkon közölt formát nyugodtan használhatják a római katolikusok is. Ez a néhány szó csak segít, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy minden bűn alól megkapjuk a föloldozást. Ugyanis, még ha nem is mondja ki az ember, de benne van a szándék, hogy minden bűnét megbánja, akkor is ugyanez történik, még ki sem kell mondani, hiszen Isten ismeri a szívünket. Sohase töprengjen azon a szentgyónás után, hogy mi maradt ki. Úgyis sok minden kimarad. Egyszerűen képtelenség fölsorolni minden bűnünket, még ha naponta gyónnánk is. A feloldozást a szívünket jól ismerő Isten adja, akinek kedve telik abban, hogy nekünk megbocsásson. Római katolikusok gyónhatnak görögkatolikus papnál és fordítva. (Már nem úgy értem, hogy görögkatolikus pap gyónhat római katolikus hívőnél - de talán ez értelemszerű is...:-)

A meddőségnek nagyon sokszor nem pusztán biológiai, hanem lelki, lélektani okai vannak. Ez mindenképpen jó hír. Mert bár a biológiai adottságon vagy hiányosságon is lehet valamelyest segíteni, de a lelki eredetű okokon még kézenfekvőbb. Azt nem mondom, hogy könnyebb, de közelebb van a megoldás, mint az orvosi procedúrán keresztül. Amit ír, abból erősen arra lehet következtetni, hogy ez a lélektani ok lehet a gátja a gyermek megfoganásának. Összefüggenek a dolgok. Úgy érzi, nem mondhatja magáról, hogy a Jóisten szíve csücske lenne. Vajon miért? Ezt mindenképpen érdemes megvizsgálni. Ez nem arra utal, hogy az Úr Önt nem szereti, hogy kitol Önnel, rossz dolgokat visz bele az életébe. Mert ilyen nincs. A végtelenül szerető Isten mindenkinek a legjobban akarja. Önnek is. Ilyenkor a vevőkészüleket kell megvizsgálni. S éppen ez lehet az, ami összefügg a megfoganás elmaradásával, s amit az orvos stresszes állapotnak jelölt meg. Ez mind ugyanonnan fakad. Javaslom, hogy minél hamarabb vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy zarándokoljon el Máriapócsra vagy más zarándokhelyre (lehetőleg ne kocsival). Mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatát tegye helyre. Utána az önmagával való kapcsolat rendezése következik, majd pedig a férjével. Imádkozom Önért, hogy el tudjon indulni a lelki gyógyulásnak ezen az útján, és ki is tartson benne. Meglátja, egy pici baba várja ennek az útnak a végén. (De lehet, hogy több is!)

Nem hallottam erről a szentről. A görögkatolikus egyházban nem jelenik meg a tisztelete. Lehet, hogy Palamasz Szent Gergelyre gondolt, ő viszont igen tisztelt szentünk. Nagyböjt 2. vasárnapján őt tiszteljük, a Jézus-ima nagy védelmezőjét.

Attól válik érvényessé, ha "elhálták". Ez az egyházjogi kifejezés azt jelenti, hogy a házasságkötés után megvolt az első testi kapcsolatuk. Eszményi állapotban az ifjú feleség ekkor veszíti el a szüzességét. Ha ez, ez nem történne meg, vagy amíg ez nem történik meg, addig a házasság nem érvényesen megkötött, ez a feltétel még hiányzik hozzá. Elképzelhető, hogy a házasfelek egy időre nem élnek házaséletet, mert valami nagyobb jó miatt erről lemondanak. Például amikor már közel van a gyermek születésének ideje, illetve szoptatáskor. Ilyenkor az apának tiszteletben kell tartania, hogy az édesanya kevésbé kívánja a testi együttlétet. De az fontos, hogy egy bizonyos idő után újra egymásra találjanak, újra visszatérjenek a rendszeres házaséletre. Ez a szeretetük egyik nagyon fontos kifejezője, ne maradjon ki a házasságból! Arra is van példa, hogy lelki okokból, egyfajta böjtként tartózkodnak a testi kapcsolattól. Erre Szent Pál nagyon világos, máig érvényes tanácsot ad: "Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt" (1Kor 7,5). S ezzel meg is adtam Önnek a választ. Lehetséges, de csak egy időre, azt is közös megegyezéssel. A házasság szerves része a testi kapcsolat. Ha az nincs meg, nem tud igazán egészséges lenni a házasság. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy van erre példa, nem is ritkán. De ez azt jelenti, hogy valami nem működik. Ha lehet, ezen változtatni kell, ezt gyógyítani kell. Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, nem szabad a szőnyeg alá söpörni, mert, mondom, ez a házasságnak egyik kiemelten fontos része. Nagyon fontos az őszinteség. Egymással is, önmagukkal is. Ki az, aki miatt nem tud jól működni a dolog. Emiatt nem lehet őt hibáztatni, de jó kimondani az okokat. Akkor könnyebben lehet vele együtt élni, vagy orvoslást, megoldást találni rá. Míg, hogyha kellemtlen témának tartjuk, kerülgetjük, elhallgatjuk, akkor nagyon súlyosan visszaüthet ennek megoldatlansága. Ha azonban nem lehet megoldani, akkor is még lehet ez jó házasság, csak sokkal nehezebb. De egyik házasság sem tökéletes, hol itt, hol ott van benne javítanivaló. Folyamatosan dolgozni kell hát rajta, attól lesz jó házasság. Nem attól, hogy nem történik benne semmi nehézség.

Bizonyosan látott már képeket, amelyen kisgyermek a kereszt előtt áll és csodálkozik vagy éppen sír. A pici gyermek is föl tudja fogni, hogy Jézus szereti őt, és hogy a gonosz emberek keresztre feszítették. Vele együtt szenved ő is a maga módján. S éppen, mivel még nincs élet-halál fogalma, könnyebben el tudja fogadni azt is, hogy harmadnapra föltámad. Ezt nagyon szépen el lehet neki mondani. Hogy a mi bűneink miatt halt meg, ez még fölfoghatatlan neki, erről nem kell beszélni. De hogy Jézus jó volt mindekihöz, a gonoszok pedig megölték, ugyanakkor ő legyőzhetetlen, és feltámad, ez teljesen belefér a gyermeki lélek elképzeléseibe. Hogy mi is föltámadunk vele, ez is nehéz teológiai igazság, nem csak a gyermek nem érti, de mi sem. De maga a szenvedés-halál-föltámadás ez jól fogható számára, s valójában ez a lényeg. Reméljük, a szülők nem ellenzik, hogy ilyenekről beszéljen a kisunokának. Mert ha igen, akkor esetleg nehezen oldható kettőség alakul ki benne, hogy mást mond apa és anya mint a nagymama. Ez még egy három éves gyermeknek valóban sok (sokk). Később, a nagyobbacskáknál, 8-10 éves korban már lehet mondani, hogy ez titok, ezt még apa és anya nem értik, de imádkozzunk értük, hogy megértsék. De ez későbbi feladat lesz.

Az elhívást nem csak várni kell, hanem haladni feléje. Ez rá a válaszunk. Nagyon értékes, különleges, hivatás a szerzetessék, amelyre ma kiemelten nagy szükség van. Természetesen ugyanígy családi hivatásokra is szükség van, s az sem kevésbé értékes és szép, az sem könnyebb. De nyilvánvalóan az a természetesebb. A szerzetesi hivatás nem természetes. Persze, nem is természetellenes, hanem természetfölötti. Ezért az a tanácsom, hogy inkább abban az irányban tegyenek lépéseket. Mert kétségtelenül azt nehezebb építeni. A természetes folyamat szépen kialakítja a párkapcsolatot, annak rendje módja szerint. A szerzetességért küzdeni kell, keményen meg kell küzdeni. Ha a fiatalember szíve mélyén hordozza ezt a hivatást, de közben egyre mélyebb barátságot köt egy lánnyal, ezzel gyakorlatilag megcsáklyázza a szerzetességét. Lehet mondani, hogy az Úr hozta össze Önöket, de ennek éppen az lehet a próbája, hogy most nem a könnyebb, természetesebb utat választják, hanem a nehezebbet, küzdelmesebbet. Ezzel nem veszítenek semmit. Mert ha elkezdenek ebben az irányba menni, azaz nem találkoznak többet, imádsággal hordozzák a nagy kérdést, inkább szerzetesi közegben vannak (főként a fiatalemberre mondom ezt, akinél megjelent a szerzetesi hivatás), akkor van rá esély, hogy ez a sajátos hivatás ki is bontakozik, megerősödik. Ha pedig mégsem ez az ő életútja, akkor ezen nemes törekvés után úgyis egymásra találhatnak. Ha azonban örvendező szívvel már most megélik a szerelmük kibontakozását, ezzel szinte bizonyosan elhal a szerzetesi indíttatás. Utána csak akkor jön vissza, hogyha az valóban nagyon erős, viszont akkor az emiatti szakítás még sokkal nehezebb. Tehát ezért tanácsolom, hogy most, amikor még talán nem annyira nehéz (bár tudom, már most is annak tűnik) az elválás, Krisztusért, a jövőjükért, a hivatásukért inkább ezt próbálják meg. Persze, ez az én távoli véleményem. Ha jobban ismerném a helyzetet, esetleg mélyebb tartalmú választ is tudok adni. Ha ezt szeretné, írjon nyugodtan a lelkiatya@hd.gorogkatolikus.hu címre.