Nem érdemes ezen töprengeni. Emlékszem, még gyermekkoromban azt mondta a hitoktatóm: Nem kell azon gondolkodni, hogy mit csinálok, ha az utcán szembejön velem egy elefánt. Majd ha jön, akkor tudni fogom, hogy mit kell csinálni. Ezt a gyermekies példát tudom én is mondani Önnek. Hogy hogyan fogunk viselkedni például háború idején, ezen épp el lehet gondolkodni, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy akkor úgy is fogok tenni, ahogy most elgondoltam. Jézus ezt így fogalmazza meg: Elég a napnak a maga baja. Persze, az Ön kérdése azért sokkal mélyebb, mert az Istenre hagyatkozás mértékére kérdez rá. De erre is azt mondom, ezt most, a jelenben kell gyakorolni, hogy minél erősebb, minél hatékonyabb legyen. A hétköznapi életben kell megélni a ráhagyatkozást, ugyanakkor a bátorságot, a tettrekészséget, a segíteni akarást. Ráadásul alapvetően nem azon kell gondolkodni, hogy majd hogyan védem meg magam, hanem, hogy majd hogyan fogok tudni másokat segíteni. Ez a keresztény alapmagatartás. Nem magunkért, hanem másokért élünk. Ha ez vezeti az embert, nem pedig a saját védelme, akkor a gondolatai is sokkal termékenyebbek lesznek, több ötlet lesz benne.

Azzal kezdem, amivel Ön zárta. Igen, így van, ezek egymás mellett élnek. S nem csak nem zárják ki egymást, de még rangsort sem lehet tenni közöttük. Van, amikor erre, van, amikor arra van szükség. Van, akinek ez, van, akinek a másik megoldás segít jobban. Nem mondhatom, hogy magasabb rendű imádság, ha csak csöndben, magában mondja az ember a szavakat. Lehet, hogy mélyebbre vezet, mint a hangosan mondott ima, de tény, hogy sokkal könnyebben szórakozottá válik közben az ember. Ez nem csak a rózsafüzérre vonatkozik, hanem például a zsolozsmázásra, a zsoltározásra is ugyanígy. Jobban tud figyelni az ember, ha hangosan, vagy legalábbis félhangosan mondja. Ahhoz nagy összeszedettség kell, hogy az ember csak magában mondja a szavakat, mégis teljes figyelemmel ott tudjon lenni. De ha sikerül, akkor valóban mélyebben át tudja élni az ember az Istennel való együttlétet. Azt tanácsolom, hogy mondja hangosan vagy félhangosan a rózsafüzért, a zsolozsmát, a zsoltárokat. Csak akkor hallgasson el, váltson néma imára, amikor erre kifejezett késztetést, vágyat érez. Akkor nyugodtan elhallgathat, az az ima gyümölcse lesz, nem pedig hideg fejjel hozott döntés. Hogy mit imádkozzék, erre is ugyanazt mondhatom, ez is jó, az sem rossz. Lelkiállapottól, élethelyzettől, körülményektől is függhet, hogy melyik imát lehet éppen alkalmazni. Érezze ebben szabadnak magát. Bármit választ, mind jó, nem ront el vele semmit. Aztán, idővel az ima maga tanítja magát.

A hétköznapi utrenye és vecsernye szövegei folyamatosan fent vannak a hd.gorogkatolikus.hu oldalon, ezek hétről hétre jelennek meg. De talán a másik két egyházmegye honlapján is így van, nem tudom. Könyv formájában azért nem várható a közeljövőben való megjelentetés, mert még nem véglegesültek a szövegek. Viszont elektronikus formában mindig lehet ezeket tovább javítani. Egyelőre itt tart az egyházunk, de nagy erőkkel dolgoznak az atyák a könyvkiadásokon is, meg a világhálón való minél könnyeb elérhetőségen is.

Vélhetően majd csak augusztus vége felé.

Soha nincsen végérvényesen elrontott élet. Bármennyit hibázunk, bármerre kóválygunk zsákutcából ki és be, mindig tovább él a remény, hogy megtalálhatjuk Isten nekünk szánt útját. Persze, ez ugyanazt jelenti, hogy megtaláljuk Istent. Aki Istennel él, már úton van a neki kitűzött cél felé. Lehet, hogy így van, hogy Ön számtalan rossz döntést hozott az életében, emiatt másokat is hibáztat, mert úgy érzi, ezt várták el Öntől. Nos, lehet igazság ezekben a felismerésekben. Csakhogy ezen keseregni, további okokat, hibásokat keresni balgaság volna. Előre kell menni, nem hátrafelé tekintgetni. Álljon most meg, és tekintsen széjjel. Ne hátra, hanem előre, de persze, ehhöz egy kicsit körbe is kell nézni. "Hol vagyok most, hol tartok? Miért jutottam ide? (Ennyit szabad visszatekinteni.) Merre érdemes tovább lépnem. Mi az a hiba, amit nem érdemes újra elkövetnem. Mi az, amire mindig is vágytam, de nem mertem megtenni? Miért? Mi lehet a következménye, ha arra megyek? Mit szól az Úr, ha elindulok abba az irányba, amelyre eddig sohasem mertem lépni? Ez vajon az Úr hívása vagy az ördög csapdája?" Ezt a kérdést alaposan meg kell imádkozni. Az imádság közben tisztul az ember gondolkodása. Szóval, ezeket az új kérdéseket kell föltenni, és meg is találni rá a válaszokat, nem hagyni elsikkadni. (A rendszeres Szentírás olvasás ebben is segít, hogy állandóan új és új gondolatokat ad a kereső értelemnek.) Azt tanácsolom tehát, hogy nézzen előre. Kérdezze az Urat: "Merre tovább, Istenem?" Ugyanakkor tegyen egy nagy elhatározást, hogy nem akar mást, mint Isten útját követni. Nagyon fontosnak tartom még, hogy keressen magának lelkivezetőt. Vagy legalább állandó gyóntatót, aki állandó pont lehet ezen útkeresésében. Természetesen ő sem fogja (tudni) megmondani, hogy mit lépjen, merre menjen, de ha rendszeres bűnbánattal mindig leteszi a terheit, akkor ez is segíteni fogja Önt a tisztánlátásban.

Igen. Máriapócson élnek a bazilita nővérek. Ők a bazilita atyákhoz hasonlóan tevékeny a rendek közé sorolhatók. Egy idősotthont vezetnek. Sajópálfalán élnek a monasztikus nővérek. Nekik nincs külön nevük. Keleten nincsen olyan jellegű tagolódása a szerzetességnek, mint nyugaton. A szerzetesek egyszerűen a helyi püspök fennhatósága alá tartoznak. Sajnos, egyelőre nagyon kevés görögkatolikus szerzetesnővérünk van, Máriapócson is, Sajópálfalán is mindössze ketten-ketten élnek.

Nem. A kisebb rendek is már a klerikusi státuszhoz kapcsolódnak. Mindenki csak a saját rítusában vállalhat klerikusi szolgálatot és kisebb rendeket is. Ha mégis, az csak rítusváltással lehetséges.

Nem könnyű erre válaszolni. Egyrészt nem minden munkahelyen van ilyen gyakori váltás. Másrészt az okok egészen különbözőek lehetnek. Akár egy szeszélyes főnök vagy éppen tulajdonos miatt, de lehet, hogy a gazdasági élet ingadozása okozza egy-egy kisebb vállalatnál, lehet magának a munkavállalónak a rossz természete, amelyről ő nem is tud, csak csodálkozik, hogy seholsem fogadják el, stb. Az is lehetséges, hogy valaki mindent megtesz, hogy elfogadják, de éppen ez a baj, mert valójában nem azt várják el tőle, hogy minden igényt kielégítsen, hanem azt, hogy önálló és kezdeményező legyen. Az a legjobb, ha az ember az okokat mindig saját magában keresi. Azon legalább tud változtatni. Másokon, az egész világon úgysem tud.

A mi köreinkben leginkább Sajópálfalát tudom javasolni. Ott van a Szentlélek ház, ahol lehet csöndesen elvonulni, és a közelben van a nővérek monostora, ott pedig az imádságukba lehet bekapcsolódni.

Kedves Hanna! Evagriosz ír erről több írásában is, de nem tudok egyről, amely összefoglalóan tagalná ezt a kérdést. A Jézus-ima és a keleti kereszténység címmel volt egy konferencia a Sapientián. Ott hangzott el erről a témáról egy magyarázat Geréby György előadásában. Ennek a konferenciakötetét a Szent Atanáz főiskola adta ki, amelyben megtalálható Gereby professzor úr előadásának szövege is. Esetleg a főiskolán lehet érdeklődni.

A legfontosabb ebben a kérdésben, amelyet egyébként Erdő Péter bíboros is gyakran hangsúlyoz, hogy már maga az nagy dolog, hogy a pápa eljön az Eucharisztikus Kongresszusra. Ugyanis ez egyáltalán nem szokás, az elmúlt kongresszusokon nem vett részt pápa. Ez nagyon is nagy szó, ezt tudni kellene értékelni. Olyanok vagyunk, mint a mindenen marakodó gyerekek. Hozzánk eljön a pápa, de a másik országban többet tölt, bi-bi-bí! Miért nem annak örülünk, hogy eljön hozzánk, együtt imádkozik a magyar emberekkel. Csíksomlyóra is ő akart eljönni, mert tudta, hogy ott találkozik majd a magyarokkal. Több személyes beszámolóból tudhatjuk, hogy szereti a magyarokat, sok magyar ismerőse volt Argentinában, a konyháján magyar nővérek dolgoztak. Nyilván Szlovákiának is megvannak a maga nehézségei, küzdelmei. A pápa általában a hit megerősítésének szándékával megy valamely országba. Tudva, hogy ma Magyarország az egyik keresztény bástya, így nem tartja szükségesnek, hogy hosszabban elidőzzön. Megtisztel minket ezzel az egyébként rendkívüli látogatással. Sok esetben újságírók és politikusok élezik ki, hogy mit tesz jól a pápa és mit nem. Ne ezekre figyeljünk! Emlékezzünk például, hogy egyes lapok szinte kéjjel írtak arról, hogy Ferenc pápa majd nem lesz hajlandó találkozni a miniszterelnökünkkel. Aztán kiderült, hogy ez is csak rosszindulatú híresztelésnek bizonyult. A katolikus egyház helyzetéről ne az ellenséges médiumok felületein tájékozódjunk!

Ezt, bizony, nem tudjuk. De a karácsonyi ikonon van egy érdekes részlet. Többnyire a jobb alsó sarokban látható, ahogyan néhány asszony fürdeti a kisgyermeket. Igazán nem valószínű, hogy a betlehemi jelenetben lettek volna ott segítő asszonyok, kivált nem ilyen nagy fürdődézsa. De ez mindegy is. Ez a jelenet azt ábrázolja, azt tanítja, hogy Jézus - az anya szüzességét kivéve - ugyanolyan körülmények között született, mint bármelyik más csecsemő. Minden bizonnyal ő is fölsírt, amikor meglátta a napvilágot, és szükséges volt, hogy megmossák a testét. Nyilván szükséges volt, hogy valaki elvágja a köldökzsinórt is. Hogy mi volt akkor a szokás, ezt ki végezte el, kivált az istálló körülményei között, ezt aligha fogjuk valaha is kitalálni.

Legalábbis ez tanácsos. Ha lát olyan embereket, akik többször áldoznak egy nap, azt tanácsolom, hagyja rájuk ezt a fajta lelkiségüket. Én nem javaslom Önnek, de ők hadd csinálják így. Ez az Ön lelkiéletét, szentségi életét egyáltalán ne befolyásolja!

Nagyon nehéz szeretni az ilyen embert. De ezt tudom tanácsolni. Miközben nem veszi figyelembe a beleszólásait, elengedi a füle mellett, hisz föltehetően nem segítőszándékkal teszi, mégis elkezdi szeretni őt. Ez a tanácsom, ezt tegye. A gyűlöletre szeretettel kell válaszolni, és megtörik a gyűlölet ereje.

Ehhöz nem értek. Nyilván, mindig jó, ha van több pedagógus. De csak egyetlen embert beállítása is az évi költségvetést 3-4 millió forinttal megnöveli. 10 év alatt ez 30-40 millió forint. Lehet, nem olyan egyszerű ezeket az összegeket csak úgy előteremteni.