Be kell látnunk, hogy keresztény hitünkben vannak olyan dolgok, amelyek nem logikusak. Nem értelmetlenek, hanem meghaladják az emberi értelmet. Vannak titkok, amelyeket egyszerűen hittel kell elfogadnunk, és ha nem értjük, akkor nem azt kell mondanunk, hogy annak nincs értelme, hanem alázattal megállni a titok előtt. Ilyen például a rossznak, a bűnnek megjelenése a földön. Nincs rá magyarázat. Alapvetően, persze, a szabadsággal hozzuk összefüggésbe, de az Ön kérdésfelvetése kétségkívül logikus.
A Szentírás e soraiból a következő tanítások jelennek meg kézenfekvő módon: Isten boldog állapotot teremtett az embernek. Kíváncsinak is teremtette, hogy keresse a dolgok értelmét. Nem engedetlennek teremtette, de nem is kényszerítette az engedelmességre: ez az ember saját felelőssége. Tehát az ember felelősséggel tartozik a tetteiért. Ez a felelősség a szabadságából fakad. Lehet, hogy feltűnően az Éden közepébe állította a tudás fáját, de éppen azért, mert a tudás valóban az egyik legfontosabb része az emberi életnek. Ezért nem rejtette el annak útját és gyümölcsét, de megjelölt egy utat hozzá. Amelyet, ha engedetlensége miatt az ember nem hágott volna át, akkor a tudás nem kárára, hanem hasznára, boldogságára volna. Ugye, tapasztaljuk azt, hogy a tudás sokszor a visszájára fordul!
Igen, az helyes fogalmazás, hogy Isten megengedte, hogy vele szembeszálljon, aki akar, legyen az ember vagy angyal. Talán azzal lehet magyarázni a szembefordulást, hogy a szabadság nagyobb érték, mint a szabad akarat nélküli engedelmesség. Érdekes, hogy vannak, akik tudatlanságukban a kereszténységet szabadságellenesnek tartják, holott az Isten követésében az egyik legnagyobb érték.
A legtöbb dogmatikai kézikönyv külön fejezetet szentel ennek az összetett kérdésnek.
Javaslom, hogy nézzen ezeknek utána különböző címszavakon keresztül a Katolikus Lexikonban. Világhálón is elérhető: http://lexikon.katolikus.hu

Az apró dolgok felismerését és értékelését. Addig jó, amíg érzékeli szüleinek ezt a közömbössé fakult hozzáállását. Ne értsen félre, nem a velük való szakításra biztatom, de soraiból azt érzem, van már annyira felnőtt, hogy a saját lábára álljon. Ez, persze, anyagilag nem könnyű, de egy pályakezdő fiatal sok minden nélkülözést el tud fogadni. Megértem, hogy szüleinek a környezete ebben az állapotban nincs jó hatással az Ön gondolkodására sem. Lelki hullámvölgyről beszél, de nem biztos, hogy elég a következő hullámhegyet várni. Igaz, ezért is írt nekem, hogy mit tegyen. Ha nagy dolgokat nem tud, akkor tegyen sok kicsit. És vegye észre, hogy ebből áll az életünk. Ne önmagát keresse, hanem mások javát, hol tud szolgálni, segíteni. Ezen az úton, ugye, a legkisebb tett is nagynak számít.
Azért is tegyen lépést életkörülményeinek változtatására, mert hosszú távon ez a helyzet rossz hatással lehet az Istennel való kapcsolatára, még a legjobb szándék mellett is. Bátorság és bizalom a kicsi és a nagy lépések megtételéhez! Imádkozom Önért, kedves Lina.

Kedves Samu!
Ha nem is fennhangon, de a Szent Liturgiában, az un. anaforában csöndesen mi is könyörgünk hazánkért, annak vezetőiért és a katonaságért. A fennhangon énekelt imákból azonban sajnos valóban kimaradt. Készült most egy papi koncelebrálásnál használható Liturgia szöveg kiadás, amelyben újra benne van ez a fohász a nagy ekténiában. A római zarándoklaton is így hangzott el.

Ennek semmi nehézsége nincsen. Keressék fel a kedvese görögkatolikus parókusát, vele beszéljék meg a dolgot. Ő a jegyesoktatás során felkészíti Önöket a házasság szentségének felvételére. Természetesen az eljegyzést is lehet a görögkatolikus szertartás szerint végezni.

A világ és az ember teremtése a Bibliában nem természetrajzi leírás. Sem az abban jelölt időket, sem a fokozatokat nem lehet külön bontani, főként nem abból egyéb következtetéseket levonni. Nincs értelme visszakövetkeztetni olyan állapotra, hogy milyen volt az ember a teremtés egyik vagy másik fokozatában. Hogy hogyan teremtette meg Isten az embert, a férfit és a nőt, azt nem tudjuk. A kinyilatkoztatás nem ezt akarja közölni velünk. Tény, hogy az ember az isteni képmást a két nemben hordozza. Istennek azért nincs neme, mert ezek az emberi természet sajátosságai, teremtettségünk alkotó elemei. Ő ezeken fölül áll.

A cigarettázás bűn, kerülni kell. Bízom abban, hogy van abban némi költői túlzás, hogy a "kispapok többsége a dohányzásban élen jár". Nyilván érdemesebb az atyára hallgatni, akinek már jóval nagyobb tapasztalata van a lelki élet és az önnevelés terén, mint azokra, akik azt épp nem régen kezdték el. Én is azt tanácsolom Önnek, hogy ne kacérkodjon ezzel a káros szenvedéllyel, mert teste is, lelke is könnyen rabjává válhat.

Erre épp nem régen kérdezett rá valaki. Szerintem igenis át akarta adni Isten a tudás gyümölcseit az embernek, hiszen semmit nem teremtett, ami nem az ő boldogságát szolgálta volna. De lett volna más módja annak, hogy ezek a gyümölcsök eljussanak az emberhez. Mint látjuk, a tudást nem lehet megragadni, elragadni, erővel megszerezni hanem szorgos munkával juthatunk el annak elérésére. A próbatételen kívül talán ezt is jelenti a történet, hogy Isten megtiltotta, hogy egyenek erről a fáról.

Kedves Marika!
Köszönjük szépen hogy ezt megosztotta velünk. Szokásomhoz híven azonban, minthogy nem szerepelt benne kérdés, az írását nem itt, hanem a Fórumon tettük közzé, a Hosszú-e a püspöki liturgia? kérdéskör rovatban.

Kétségtelenül igaza van. Az engedetlenség volt az első bűn - meg mind, ami ahhoz vezetett - és ennek következményeként a halál.
Hogy pontosan miért tiltotta meg az Isten az embernek, hogy egyen a kijelölt fáról, erről egészen bizonyos ismereteink nincsenek, hiszen Isten gondolatai kifürkészhetetlenek. Sejtéseink, elképzeléseink viszont lehetnek. Vélhetően ezzel mintegy próbatétel elé állította Isten az embert. Arról is beszélnek a teológusok, hogy Isten nyilván nem akarta elzárni a tudást az embertől, de az maga akarta megkaparintani, amit Isten neki akart volna adni, csak fokozatosan és bölcsen.
Az is igaz, hogy nem közvetlenül a fa hozta rájuk a halált, az csupán eszközzé vált a szörnyű cselekedetben. Mint egy balesetben sem okoljuk az út menti fát, vagy a szakadékot, mégis szoktuk mondani, hogy az okozta a halált. A liturgikus szövegeinkben viszont gyakran előfordul ez a költői kifejezés: "a fa halált hozott", "Krisztus keresztje pedig életet adott".

Amiről a plébános atya beszélt, azt jogi nyelven úgy hívják: gyökeres orvoslás. Ön érvényessé teheti a házasságát, megkaphatja rá az Isten áldását úgy is, hogy erről a férje nem szerez tudomást. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a férjének meglegyen a szabadakarati szándéka a házasságkötésre, csak éppen valami oknál fogva a templomi szertartáshoz nem járul hozzá. Ehhez lehet kérni a püspöktől az engedélyt, ha erre komoly ok van. Hozzáteszem, hogy megpróbálhatná inkább a férjét meggyőzni arról, hogy az édesanyja tudta nélkül kössenek házasságot. Ez nem hazugság, hanem szabad lelkiismereti döntés. Nyilván sok egyéb dolog is van a házaséletükben, amelyről nem számolnak be a szülőknek. Ez is egyszerű szertartás, amelyen Önökön kívül csak a két tanú van jelen.
Fontos azonban tudatosítani, hogy akár így, akár a gyökeres orvoslás módján köttetnék is meg a házasság, az éppen úgy érvényes, mint ha pompás esküvőt rendeztek volna, tehát felbonthatatlan. De inkább azt mondom, ne is játsszon ezzel a gondolattal. Ha komolyan veszi ezt a kapcsolatot, akkor azt életre szólóan kell megkötni, másként semmi értelme.
Záró kérdésére pedig: az elvált de egyedül élő fél járulhat szentségekhez. Ma már nem követeli meg a jog, hogy ezt külön egyházi aktussal, un. "ágytól-asztaltól elválasztás"-sal engedélyezzék.

Kedves Ágnes!
Önt Krisztus hívja erre a lépésre. Krisztus pedig mindig az embereken keresztül szólít meg és vezet, ez a kereszténységünk egyik lényegi eleme, a személyesség. Keressen meg egy görögkatolikus papot, akivel fel tudja venni a kapcsolatot, és elmondja neki ezt a szándékát, vágyát. A honlapunk talán segít megtalálni, hogy lakóhelyéhez hol talál legközelebb lakó papot. A főmenüből a közösségeink rovaton belül rákattint a parókiák sorára, azon belül pedig a mindent mutat sorra. Az ott felsorolt parókiák közül ki tudja választani, hogy melyik van Önhöz legközelebb, hová tud elmenni rendszeresen. Ugyanis nem csak egyszeri alkalomról van szó, a keresztség felvételéhez alapos előkészület szükséges. Éppen azért, hogy ennek során minél mélyebben megérthesse, mit is jelent Krisztushoz tartozni. Segítse Ön az Úr ebben a szép folyamatban!

A napokban több megjegyzés érkezett ide, amelyeket továbbítottunk a Fórumra, mivel nem lelki tanács végett íródtak. Ott bárki elolvashatja, s akár véleményt is fűzhet hozzá.

Amíg nem bizonyos, hogy az első házassága egyházjogilag érvénytelen volt, vagyis Ön azóta is érvényes házassági kötelékben él, addig, nagyon kérem, ne keressen, le létesítsen ilyen kapcsolatot. Ha már valóban helyrehozhatatlan a házassága, akkor indítsa el annak egyházi vizsgálatát. Ha az eljárás végére kiderül, hogy Ön szabad állapotú, akkor van lehetősége házasságot kötni. Mivel azonban Ön katolikus, ezért a római katolikus szertartás szerint kell megtenniük, vagy indokolt esetben felmentést kell kérnie a püspöktől. Ha katolikus fél ennek hiányában köt házasságot nem katolikus keresztény (pld. református) szertartás szerint, az a házasság nem érvényes.

Mi a tiltott fa? Az Édenkert közepén álló tudás fája. Erről tiltotta meg a Teremtő Ádámnak és Évának, hogy vegyenek a gyümölcséből. Mivel megszegték az Isten parancsát és mégis ettek, ezért ez a fa halált hozott számukra.
Ennek újszövetségi párja azonban, az élet fája, a kereszt új életet hozott nekünk.

Jelentős különbség van a két kifejezés között. Sajnos a köznyelv gyakran figyelmen kívül hagyja ezt. Az imádat vallásos tiszteletet jelent, ez pedig egyedül az Istennek jár. Téves azt mondani bármire és bárkire az Istenen kívül, hogy "imádom". Ezt mindig kerülnünk kell!
Az imádkozik igénk az imád szóból származik. Igaz, hogy imádkozunk a szentekhez, az Istenszülőhöz is, mégsem imádjuk még őket sem, csak egyedül az Istent.