Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi tizenhárom meg nulla? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Kedves Lelkiatya!
Nagyon el vagyok keseredve. A helyzet nem javul. Több hónapja, majdnem féléve külön rózsafűzért mondok a lelkiatyámért, akinek a lelkiállapota, beállítottsága nem javul. Úgy tűnik, hogy nem akar megbocsájtani nekem, most beszéltem vele telefonon. Azt mondja, hogy nincs harag, soha nem is volt, de ő velem teljesen lezárta a kapcsolatot. Nem értem, hogy ez, hogy történhetett. Eddig mindig meg tudott bocsájtani, még karácsonykor is nagyon kedves volt. Azóta elromlott minden. Ő nemcsak a lelkiatyám volt, hanem jóbarátom is, a szó legnemesebb értelmében. (nem volt köztünk férfi-női viszony, ha erre gondol. Az én lelkiismeretem teljesen tiszta!). Felnéztem rá és szent embernek tartottam, úgy éreztem, hogy működik a Szenlélkek rajta keresztül. Több éve ott akartam hagyni az Egyházat és az ő hatására tértem meg igazán, méllyültem el a hitemben. Most minden összeomlott bennem, úgy érzem, hogy Isten teljesen elhagyott. már orvosokkal is beszéltem, de nem tudnak rajtam segíteni. Úgy érzem, hogy már én sem tudok hinni (nemcsak a lelkiatyám, aki már csak puszta kötelességből végzi a liturgiát és a gyóntatást már kb. 3 éve!). Itt a Húsvét és nem tudom, hogy mit tegyek. Elmentem 1 hete gyónni egy idegen paphoz, de nem úgy sikerült, hiába imádkoztam előtte egy teljes délutánt, ahogy kijöttem a fülkéből, újra elkövettem halálos bűnöket. Így úgy érzem, hogy ennek semmi értelme. Lehet, hogy nem megyek templomba Húsvétkor, mert annyira összevagyok törve. Egy világ omlott össze bennem! Sírok állandóan és nem tudom, hogy mit tegyek? Isten látja lelkem és nem tesz semmit? Miért hagyott el?
Válaszát előre is köszönöm! Macika
Kedves Macika!
Nagyon bízom abban, hogy azért sikerült eljutnia a templomba Húsvét szent ünnepén, s hogy sok kegyelemben is volt része, még ha a volt lelkiatyjával nem is sikerült a kapcsolatot rendeznie. Számomra az Ön által leírt sorok arról árulkodnak, hogy Ön mégis túl erősen kötődött ehhez az atyához. Nem gondoltam férfi-női viszonyra. Mégis olykor megesik, hogy az erős emberi kötődés egy ponton túl nem segít az Isten felé közeledésben. Véleményem szerint az Ön lelkiatyja fölismerte ezt, és éppen az Ön érdekében vált elutasítóvá. Az nem lett volna helyes, ha erről külön hosszasan beszélgettek volna. Általában igen rosszat tesz, ha lelki kapcsolatban szóba kerül, főként, ha hosszan beszélgetnek a kettejük viszonyáról. Egy tapasztalt lelkivezető ezt mindig próbálja kerülni.
Az a javaslatom, hogy most egy ideig járjon gyónni rendszeresen anélkül, hogy lelkiatyát keresne. Ugyanis, most egy jó ideig óhatatlanul az előző lelkiatyját, annak tulajdonságait próbálná keresni az "új atyában", akaratlanul is vele hasonlítgatná. Ez csak annál nehezebbé tenné, hogy találjon új lelkivezetőt. Márpedig hosszú távon erre lesz szüksége.
Nézze, ez a szakasz lezárult az Ön életében. Sok kegyelmet kapott, adjon hálát érte. Immár tovább kell lépnie. Gyónjon továbbra is rendszeresen, s egy idő múlva (1-2 év?) újra megállapodhat valakinél. Ez a tanácsom, s imádkozom is, hogy legyen ebben kitartása, s kapjon hozzá kegyelmet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!

Én ugyan baptista vagyok, de gyermekeim görög katolikus iskolába járnak, ezért, hogy "képben legyek" az egyházról, gyakran meg szoktam látogatni ezt az oldalt. Az Ön rovatára azonban csak ma kattintottam. Jó volt olvasni Istentől kapott bölcsességről tanúskodó sorait.
Lejjebb találtam egy kérdést a Mai Ige c. kiadvánnyal kapcsolatban. A kérdéses szakasz az "én-itisz"-ről valóban a beteges énközpontúságról szól.
Egy másik helyen a Golgota gyülekezetről szóló véleményét olvastam. Kérdésem csak annyi lenne, hogy ez a véleménye minden neo-protestáns egyházra vonatkozik-e, vagy csak konkrétan a golgotásokra?
Én eddig a görög katolikus ismerőseimtől nagyobb ökumenikus nyitottságot tapasztaltam, gondolom a "rendes"=nem szektás egyházaktól Ön sem zárkózik el ilyen mereven. A mi egyházunkból is ismerek olyanokat, akik átmentek a Golgotába, főleg fiatalok, régebben néhányszor én is voltam a budapesti gyülekezetükben. A tanításukat nagyon biblikusnak találtam, bár a keretek számomra túlságosan "Amerika-ízűek", de komoly teológiai problémát nem láttam náluk.

Őszinte tisztelettel:

Szűcsné Nikodém Noémi Miskolcról
Kedves Noémi!
Főként az egyházak közötti vándorlás ellen kívántam szólni. Mi késztet valakit arra, hogy váltson? Mit keres? Önmagát? Társaságot? A Jóistent? Ha ez utóbbit, akkor a saját egyházának az elhagyása fölér egy tagadással. Miszerint tettével azt állítja, hogy ott nem található meg. Ez súlyos állásfoglalás! Ha azt mondja, hogy a másik gyülekezetben könnyebben megtalálja, ezzel pedig önmagára tesz ítéletet, hisz a könnyebb utat választja. Küzdenünk kell a hitünkért, küzdenünk kell saját gyarlóságaink ellen. A mai világ különösen azt tanítja, hirdeti, szinte sulykolja belénk, hogy válasszuk a könnyebb utat. Talán azért is mert tudja, ezen az úton hitványodunk leginkább.
Bevallom, az "amerikai-ízű" gyülekezetekért különösen nem lelkesedem. Vajon van-e szükség efféle számtalan, újabb és újabb alapításra és azok importálására? Mindenkit arra buzdítok, élje meg a hitét és az Istennel való kapcsolatát a saját közösségében.
Kedves Lelkiatya!
Nagy örömmel olvasom válaszát, amelyet testvérünknek adott a KEFIT csoporttal kapcsolatban. Nagyszerű kezdeményezés. A kérdésem az lenne, hogy a csoportnak mindig egy lelki vezetője van, vagy időközönként váltakozni is fog? Nagyon szívesen látnék más atyákat is a csoport lelki vezetőjeként. Vagy ez nem megvalósítható?

Köszönöm válaszát
Nem tudom, van-e erre szükség. Mindenesetre úgy tűnik, a csoport "önjáró" lett, vagy még inkább úgy mondhatjuk: maga az Isten kegyelme vezeti. Meglátjuk, merre vezeti tovább. Bízzuk Őrá!
+!
Nagy öröm és büszkeség töltött el,mert a Lateráni bazilikában úgy láttam,hogy Nyirán János diákónus énekelte az evangéliumot a pápai misén.
drtk
Mindnyájunkat.
Kedves Lelkiatya!

Kérdésem a következő: Jézus elárultatott nagycsütörtökön, keresztre feszítették és kínhalált szenvedett nagypénteken, azért van sírba tételi vecsernye, "harmadnapra feltámadt az írások szerint" ami viszont már nagyszombat este, vagy éjjel megtörténik. Nos, már többször megmagyarázták nekem és néha értettem is, de nekem most megint nem jön ki a három nap. Értem én, hogy a sírba tétel az pénteken hajnalban történhetett, és nem szombaton, hanem szombatról vasárnapra virradóan támadt fel, így ha számolom: péntek reggel, szombat és vasárnap reggel, de ez számtanilag nem 3 nap, nem 72 óra. Hol van a tévedés?
A nyugati ember szeret precízen számolni. A keleti embernek a tények a fontosabbak, nem a precizitás. Valószínű, az Úr Jézus sem, a mennyei angyalok sem az órájukat nézték, hogy mikor telik már le a 72 óra, mikor lehet elgörgetni a követ.
A számolást tekintve ott a megoldás, hogy a keleti ember számára minden megkezdett nap már egész napnak számít. Egyébként a "harmadnapra" is inkább erre az értelmezésre késztet, mint arra, hogy három nap (72 óra) eltelte után...
Annyi igaz, hogy a liturgikus ünneplésben éppen ezért érdemes megvárni a vasárnapi virradatot vagy legalább az éjfélt.
Christos Anesti! Az lenne a kérdésem, hogy egy görög katolikus áldozhat-e ortodox liturgián?
Alitosz Aneszti!
Épp az imént kérdezte valaki ugyanezt. Amennyiben nincs mód katolikus egyházban részesülni, akkor lehetséges az ortodox Liturgián Eukharisztiához járulni.
Újra megerősítem azonban, hogy ha tiszteletben tartjuk a testvéregyház álláspontját és meggyőződését, akkor jobb, ha inkább elkerüljük ezt a helyzetet. Nagyon szép és hasznos együtt imádkozni velük, a szentségekben pedig a saját katolikus egyházunkban részesülni. Ezzel a fájó hiánnyal, ennek elszenvedésével jobban hozzájárulunk az annyira áhított egységhez, mint ha csupán saját lelki hasznunkra tekintve figyelmen kívül hagynánk az ő erre vonatkozó tanításukat.
Tisztelt Lelkiatya!
Görögkatolikus hívő részesedhet-e ortodox áldásokban, szentségekben(Szentáldozás), részt vehet-e szertartásaikon alkalmanként?
Köszönettel: Isván
Katolikus ember részt vehet ortodox szertartásokon, nagy lelki haszna származhat belőle. Áldásokban is részesedhet, hiszen az ortodox egyház éppen úgy apostoli egyház és Krisztus üdvösségszerző letéteményét hordozza, mint a katolikus egyház. Testvéregyházak.
Mivel azonban e testvéregyházak még nincsenek egymással teljes közösségben, ezért szentségekben csak akkor lehet részesülni, ha erre nincs mód a katolikus templomban.
Hozzá kell tennem, hogy az ortodoxok közösségek nagy része viszont nem szolgáltat ki szentségeket más felekezetűek számára, sajnos, még nekünk, katolikusoknak sem.
Kedves lelki atya!
Megnyugodtam válaszát olvasva.
Ami azt illeti jól elfelejtettem ezt, hogy a bűnömet el is törli a gyóntató pap által a Jóisten, mióta hittanra jártam. Régen volt, hiába!
Nem baj! Most már tudom, és ezentúl ezzel a tudattal megyek a gyóntatószékbe.
Ahogy olvastam levelét, felszabadultam az engem nyomasztó rossz érzés alól a gyóntatással kapcsolatban. Most csupa mosoly a lelkem. Hálásan köszönöm Önnek!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Gabi
Istennek legyen hála!
KRISZTUS FELTÁMADT. Kedves Lelkiatya,igazából nem is tudom,hogy kérdezzek. Mert régóta őrlődik bennem amit kérdezni szeretnék.Volt az egyháközségünkben lelkész váltás.Mint később kiderült az új lelkész nem vetette meg az italat és ez nagy felháborodást váltott ki az emberekben.Sajnos én is köztük voltam oly anyira,hogy más helyre jártam templomba.Szóval elhagytam az egyház községemet. Vissza gondolva nagyon nehéz erről beszélni.Voltak viták és hagytam magam az árral sodródni,de az a gondolat foglalkoztatott,hogy egy földi halandó,hogy mondhat itéletet afölött akit ISTEN kiválasztott.Mai napig nem tudom ezt magamban elrendezni.Mikor elhelyezték máshelyre és másik atya lett helyette akkor ált vissza az ami az előtt volt.Jártam rendszeresen templomba de rossz érzés volt,hogy nem a lakóhelyemen történt ez.Azt szeretném kérdezni,hogy ilyen esetben mit tehetek vagy mit kell tennem. Nem tudom ,hogy érthető-e amit kérdezni szeretnék. Köszönöm a türelmét és további ÁLDOTT HÚSVÉTOT kívánok.M.
Kedves M.!
Teljesen megértem lelkének nyugtalanságát. Voltaképpen most bántja már igazán a dolog, amikor úgy tűnik, nem is változtathat rajta, nincs már lehetősége helyretenni. Amíg még ott volt az illető atya ezzel a gyengeségével, addig mindig élt a remény a lelke mélyén, még ha nem is tudatosodott, hogy azért mégis megnyílhat feléje.
Nézze! Számunkra, keresztények számára Krisztus kegyelméből mindig minden helyre hozható. Nem javaslom, hogy menjen és keresse föl ezt az atyát. Bár, ha van alkalma, ne kerülje el a vele való beszélgetést. A múltat hánytorgatni, persze, nem szükséges, nem is hasznos. Egyszerűen imádkozzék érte, ajánljon fel érte egy Szent Liturgiát (Szentmisét), és a többit bízza az irgalmas Isten kegyelmére. Lehet, hogy ezzel a szíve mélyéből jövő imádsággal többet tud neki így, utólag segíteni, mint korábban cselekvően tudott volna. Higgye el, ezzel eleget tesz a lelkiismereti kötelességének.
Annyi tanulság még származik ebből, hogy a mostani atyát, vagy bárkit, aki jön, kevesebb bírálattal, nagyobb megértéssel fogadja. Esetleg a mostaninak fölajánlott nagyobb szolgálattal pótolhatja a régi hiányt. Saját gyöngeségeinkből is tanulhatunk. Sok kegyelmet hozzá!
KRISZTUS FELTÁMADT! Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves lelkiatya a kérdesek között olvastam a gyónásról.szerintem az szent gyónás és nem a pappal való négyszemközti beszélgetés mint ahogy azt írta a kérdező.Én a kérdezőnek azt szeretném mondani hogy a szent gyónás után az ember megtisztul és érezhetően könnyebbé válik a lelke mert a Jóistentöl teljes bűndocsánatot nyerünk,és ezt nem a pap adja.Köszönöm szépen a türelmet.Miki
Hadd egészítsem ki azzal, amit korábban is leírtam. Nem mindig érezhető ez a megkönnyebbülés. De ennek nincs is jelentősége. Ami igazán lényeges, a szentség kegyelmi közvetítő ereje, amit semmi más nem adhat meg.
Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon sok jót hallottam és olvastam a KEFIT csoportról. És véletlen vezetés közben bekapcsolva a Szent István rádiót pont erről a csoportról beszéltek. Azt szeretném kérdezni, hogy ki találta ki? És hogyan tudnék bővebb információt szerezni a csoportról? Pl: - Mikor lesz legközelebb? - Milyen rendszerességgel van? - Mindig Nyíregyházán lesz?
Szeretnék egy ilyen csoport tagja lenni én is! (ha megoldható)
Köszönöm!
Egy Zempléni fiatal!
A KEFIT (Keresztény Fiatalok Találkozója) 2010. novemberében indult, majd a sok pozítív visszajelzésre való tekintettel 2011. márciusában ismét megrendezték, immár 40 fő részvételével. Olyan fiatalok számára kínáltuk fől ezt a találkozási lehetőséget, akik elmúltak 22 évesek, és lelki, testi, szellemi feltöltődésre vágynak. Keresztény fiatalokként nagy szükség van a mai rohanó világban a lelki elcsöndesedésre, ebben segítséget nyújt ezen találkozó, az elmélkedés, imádság, gyónás és lelkibeszélgetés által. A közös játék, sport, pizza party lehetőséget nyújtanak, hogy a fiatalok egymást is jobban megismerjék.
Legközelebbi KEFIT-Majális 2011. május 14-én lesz. Egy napos túra a Bükkben. A tervek szerint havonta lesznek olyan programok amelyek lehetőséget teremtenek a csatlakozásra.
A csoport honlapja szerkesztés alatt van, de addig minden program a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján (www.gorogkatolikus.hu) megtekinthető.
A csoport lelki vezetője: Makkai László görög katolikus lelkész, pasztorálpszichológus-lelkigondozó. Egyéb tudnivalót Keczán Ibolyánál lehet szerezni (keczanibi@gmail.com).
Kedves Lelkiatya!

Görög katolikus kispap áldoztathat római katolikus Szentmisén? (Ha pl. a római atya erre kéri föl.)
Hacsak lehet, ezt el kell kerülni. A bizánci szertartásban ez elképzelhetetlen. A latin rítusban is az akolitusok feladata az áldoztatásban segítés. Különleges szükség esetén a pap kijelölhet a hívek közül valakit, akit egyszeri alkalommal egy erre szóló áldás után megbízhat ezzel a feladattal.
Tisztelt Lelkiatya!

Elnézését kérem, hogy levelemmel zavarom! Azt szeretném megtudni, hogy ha Én nem gyakorlok semmilyen vallást, de nagyon szeretnék keresztanyja lenni egy olyan kislánynak akinek a szülei Görögkatolikusok, hogy lehetne ezt kivitelezni úgy, hogy ne kelljen felvennem a vallásukat? Nem azért mert nehezemre esne, hanem azért mert nem akarok hátsó szándékkal katolikus lenni. Mert ha Én felveszek egy vallást akkor azt azért akarom tenni mert hiszek benne és fontos 7számomra. Jelenleg nem érzem így, de nagyon szeretem ezt a családot, és megtiszteltetésnek veszem azt, hogy rám gondolnak.
Várom levelét. Brigitta
Kedves Brigitta!
A keresztszülő feladata, hogy a megkereszteltet segítse a kereszténnyé válásban. Hogy tanítsa a hitre, Isten szeretetére. Jól látja, hogy furcsa volna, ha Ön mindezt nem meggyőződésből vállalná. A katolikus egyház előírása az, hogy legalább az egyik keresztszülő legyen katolikus vallású. Abban az esetben lehet Ön, kedves Brigitta e kisgyermek keresztanyja, hogy ha a keresztapa katolikus.
Remélem, hogy ilyen módon lesz lehetősége arra, hogy elfogadja a család fölkérését, és bekapcsolódhasson egy szép görögkatolikus keresztelési szertartásba.
Kedves lelki atya!
Itt a Húsvét mindjárt, és én még nem gyóntam. Meg vagyok zavarodva a szentgyónás jelentőségét illetően. Kérem, segítsen világosságot gyújtani a fejemben, szívemben!
Szinte minden nap lelkiismeretvizsgálatot tartok este amikor imádkozni készülök. Tényleg bánom a bűneimet. Igyekszem faragni a rossz dolgaimon. Ugyanakkor utálok gyónni. Számomra eddig még két kivételtől eltekintve lelkileg semmilyen jó érzést nem okozott a szentgyónás. (Ez a két eset két ismeretlen atyánál történt, egyik helyettesítette egyszer a mi papunkat, a másikkal pedig egy zarándoklat során találkoztam, külföldön.) Szeretném elérni azt hogy ne kényszerből menjek el a gyóntatószékbe, hogy ne szenvedjek ettől az aktustól. Ehhez szükségem volna arra hogy ÉRTSEM miért is kötelező a gyónás?
Nagyon hálás volnék ha meg tudna ebben a dologban valahogy nyugtatni.
Köszönettel: Gabi
Kedves Gabi!
Két ember között a bocsánatkérés nagy dolog. Ahhoz, hogy valóban meg tudjanak bocsánati egymásnak, mindkettőnek le kell győznie önmagában bizonyos ellenérzést. Ám még így is sokszor előfordul, hogy aki megbántva érzi magát - ha próbál is megbocsátani - még jó darabig hordozza magában a sérelmet. Mi, emberek ilyenek vagyunk. Az Isten megbocsátása egészen más. Ha valaki Őhozzá fordul, hogy bánom, akkor nem csupán jóindulatúan megbocsát és nem haragszik többé. Ilyenről szó sincs, hiszen addig sem haragudott! Az Isten bocsánata azt jelenti, hogy el van törölve a bűn, egész egyszerűen megsemmisül. Az ember tökéletesen tiszta lappal indul. Az Isten bocsánata tökéletes gyógyítás.
Ezért küldte apostolait, hogy föloldozzák a bűnöket: ... amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is (Mt 16,19; 18,18; kk). Ha bűnbánó szívvel imádkozom, föl is tárom, amiket vétettem, ez még csak ahhoz hasonló, mint amikor két ember beszélget. Újra megnyílik a kapcsolat, de még nincsen bűn eltörlés. Krisztus az Egyházon keresztül cselekszik. Ezért gyűjtötte maga köré az apostolokat, ezért küldte el őket az egész világra, ezért bízta rájuk az oldás és kötés hatalmát. A szentgyónásban nem csak bűnbevallás van, hanem az Isten teljes bocsánata, amikor meg is szűnnek a bűnök. Fontos, hogy éljünk ennek nagyszerű lehetőségével.
Ismerem azt a nehézséget, amikor az Egyház emberi arca túlságosan emberi. Amikor a papban nagyon nehéz meglátni Krisztus képviselőjét. De ne testi szemünkkel nézzük az Egyházat, hanem lelki szemünkkel. Hittel kell látni, hogy Krisztus, aki jól ismerte az illető papot is, mégis rábízza ezt a végtelen hatalmat. Akkor én is rábízhatom magam nyugodtan. A gyónásban nem az én lelkiállapotomat kell nézni. Van, amikor "jól sikerül" a gyónás, van, amikor nem. De a bűn bocsánata, teljes eltörélese nem a lelkiállapotomtől, hangulatomtól függ.
Különösen most, Húsvét előtt nagyon fontos a szentgyónásban teljesen letenni a bűneinket. Természetesen segíthet, ha egy ismeretlen papot keres föl, ha az egyházközsége papjával valami miatt nincsen jóban. Mégis legjobb, ha ezen ember arc mögött a hitével mégis meglátja Krisztust. Ne a könnyebb utat válassza, hogy lerendezi "négyszemközt". Hozzáteszem még, hogy az ellenség, a sátán nagyon jól fölhasználja ezt a szégyenkezésünket vagy ellenérzésünket, hogy elérje, hogy távoltartson minket a szentségtől, amely által bűneinktől megszabadulhatnánk.
Tisztelt Lelkiatya!

Görög Katolikus férfi vagyok. Szeretnék egyházi házasságot is kötni Római Katolikus menyasszonyommal. Római Katolikus szertartás keretében szeretnénk örök hűséget fogadni egymásnak. Most nősülök először, de reméljük utoljára is! :) Ehhez szükséges lenne, hogy a Görög Katolikus egyház kiadja a keresztlevelem, amit a Pap, aki keresztelt megtagadott. Nem értem mi a gond, végül is katolikus - katolikus, ráadásul Békés megyei vagyok, erre felé a Görög Katolikus vallásgyakorlás elég nehéz, a legközelebbi templom Makón van (egyébként még pólyás koromban itt is kereszteltek meg). Római Katolikus hittanra jártam az iskolában, Római Katolikus templomba járok istentiszteletre, Római Katolikus szertartás szerint voltam elsőáldozó is. Egyébként a házasságkötés is Római Katolikus templomban lesz.

Kérdésem: Miért nem adja ki a Görög Katolikus Egyház a keresztlevelem?

Válaszát előre is Köszönöm!
Egy vallását nem igazán gyakorló, nem is annyira hívő, de Görög Katolikus keresztény.
Szerintem valami félreértés lehet itt. Hiszen nem tagadhatja meg a parókus a keresztlevél kiadását. Azt gyanítom, hogy az illető atya szívesen elbeszélgetne Önnel, mielőtt kiadná a keresztlevelét. Tudja, egy keresztlevél kiadása nem csupán adminisztráció. A hitünk legfontosabb elemeihez tartozik. Egy vérbeli lelkipásztor a keresztlevél kiadását is arra használja föl, hogy a szunnyadó hitet fölébressze, megerősítse. Mint bevallotta, erre Önnek is szüksége volna.
Azt tudom javasolni, hogy ha teheti, személyesen keresse föl a görögkatolikus parókust. Vagy ha ez nehéz, akkor a római katolikus atyával beszélje meg, és biztosan segíteni fog. A lényeg, hogy bármelyikükkel beszél, ők a hitében és Egyházhoz tartozásában erősítsék meg, mert ez mindennél fontosabb. Bizony, még a házasságkötésénél is.
    ... 420 421 422 423 424 
425
  426 427 428 429 430 ...