Szeretnék rítust váltani! Görög katolikus vagyok, de szeretnék római katolikus lenni. Mit kell tennem? Mi ennek a hivatalos eljárása?
A rítusváltás általában nem dicséretes dolog. Amit Isten adott nekünk a szüleinken keresztül, azt érdemes megőriznünk.
Vannak persze különleges esetek. Jó tudni, hogy vegyes rítusú házasság esetén bármelyik félnek van lehetősége áttérni házastársa rítusára, ha ezt akkor kinyilvánítja, és az Anyakönyvbe be is vezetik. Ekkor nincsen semmi egyéb hivatalos lépésre szükség.
Azért is többnyire indokolatlan a rítusváltás, mert semmi akadálya annak, hogy egymás templomaiban egymás szentségeiben részesüljünk.
Ha mégis indokolt a rítusváltási kérelem, akkor a saját rítusú joghatóságú püspöktől kell engedélyt kérni, majd ennek birtokában az új egyházmegye püspökétől kérni az oda való befogadást. Ha mindkét püspök megadja az engedélyt, akkor erről írásban értesítik, és már ettől a befogadó nyilatkozattól kezdve megváltozott a rítusa. Ezt a születési anyakönyvbe is be kell jegyezni!
Kedves Lelkiatya!
Családommal együtt templomba járó emberek vagyunk, mindennapi életünket, gyermekeink nevelését is keresztény ember elvárásainak megfelelően tesszük. Ha beszélgetek emberekkel, akkor apostolkodni szoktam buzdítom őket, hogy Isten házát látogassák.
A legutóbbi beszélgetésemkor, azt a választ kaptam "hiszem Isten és Félem is, de nem megyek templomba, mert zavar a sok álszent ember aki ott ül és hajbókol". Nem tudtam erre mit felelni, igaza van mert egyre többen, csak képmutatásból járnak templomba. Igaza van , de mégse én azt gondolom, nem mások miatt járunk templomba, hanem magunk miatt, de abban is igaza van, hogy sokszor a templomban ülve felháborít némely ember viselkedése, gőgje, illetve templomból kilépve mások gáncsolása, illetve gonoszsága.
Hogyan dolgozzuk fel az ilyen pillanatokat a mindennapjainkban.
Akit más emberek jelenléte zavar a templomban, az elárulja, hogy nem Istenért megy oda. Ráadásul, ha úgy ítéli meg, hogy ők "hajbókolnak" - talán amikor keresztet vetnek? - ezzel nyíltan elárulja, mennyi ítélkezés van benne. Lehet, hogy azt véli, hogy "hiszi és féli az Istent", de a gyermekeit, vagyis a gyarló embereket egyáltalán nem szereti. Ha eljárna templomba, talán tanulna egy kis alázatot.
Én nem úgy látom, hogy egyre többen csak képmutatásból mennének templomba. Örülök annak, ha ott vannak, hiszen valamilyen mértékben bizonyosan részesülnek kegyelemben. Ki tudja, ha ennyit sem kapnának, akkor hogyan viselkednének? Lehet, hogy rendszeresen meg is gyónják, hogy nem tudnak úgy élni, ahogyan a hitük megkövetelné. A legtöbb lelkileg törekvő ember erről panaszkodik. Hála Istennek, Krisztus Urunk, bár jól tudta, hogy mennyire bűnösök vagyunk, mégis közénk jött. Kicsit hozzá hasonlíthatunk, ha látva testvéreink gyarlóságát, nem távol tartjuk magunkat tőlük, hanem mi is irgalommal tekintünk rájuk, és a templomban imádkozunk velük és értük.
Tisztelt Lelkiatya!
Miért súltja kiátkozással az Egyház azokat, akik belépnek egy szabadkőműves páholyba?
Az Egyház ma senkit nem sújt kiátkozással. Ez a jogi forma ma már nem létezik.
A római katolikus egyházjogban van "önmagától beálló kiközösítés". Ez azoknak az igen súlyos bűnöknek a következménye, amelyben nyilvánvaló, hogy az elkövető tudatosan szembefordul a katolikus egyház tanításával. Ilyen például a nyílt hittagadás. A szabadkővműves mozgalom beismerten katolikus ellenes tevékenységet folytat. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy ha valaki a katolikus egyház helyett egy azt üldöző csoporthoz szegődik, akkor e lépésével kizárja magát az egyház nyújtotta kegyelmekből. Ám, ha bűnbánatot tart, és bocsánatot kér, akkor feloldozást kap, és újra járulhat szentségekhez. Tehát szó sincs kiátkozásról.
Kedves Lelki Atya!
Mint ahogy korábban tanácsolta, erőt vettem magamon és megkerestem... a papunkat azzal a célzattal, hogy adjon magyarázatot...
Kérem írja meg nekem, hogyan vehetném fel a kapcsolatot a Püspök Atyával, mert már nem tudom tovább hordozni ezt a terhet.
Válaszát előre is köszönöm. Dicsőség A Jézus Krisztusnak.
A következő lépés az volna, hogy két vagy három tanú jelenlétében mondja el neki újra. Ha ezt túlságosan nehéznek találná, keressék fel az esperest vagy írjon bizalommal a püspök@gorogkatolikus.hu címe.
Kedves Lelkiatya!
A "természetfeletti" dolgokkal kapcsolatban csakis az Anyaszentegyház tanításait hiszem és fogadom el. A horoszkópokról mi a véleménye Önnek? Nem a jóslásokkal egybekötött horoszkópokra értem, amelyek pár mondatban leírják, hogy melyik csillagjegyű emberre milyen szerencse vár a héten stb., hanem a csillagjegyek szerinti jellemrajzokra.
Az interneten böngészgetve találtam olyan oldalakat, melyek részletesen jellemzik, hogy melyik csillagjegyű emberre mi jellemző belsőleg. Ahogy a sajátomat olvastam, sokmindenben magamra ismertem.
Nem értek ehhez a témához, de úgy tudom, a csillagok állása alapján számítják a dolgokat. A csillagokat pedig az Úristen teremtette.
Lelkiatya szerint van ennek bármi értelme, vagy az ember csupán beképzeli magának, hogy az adott csillagjegy jellemrajza rá is igaz?
Köszönöm a választ!
Isten áldja meg ezért a szép munkájáért!
Tamás
Itt is nagy túlzásokba esnek sokan, mint az angyalkultusz esetében.
Talán lehet némi befolyása az égitesteknek az emberi életre - ilyen például a Hold járása, a napkitörések s bizonyos mértékben az egyéb bolygók állása is, de legföljebb a pillanatnyi hangulatunkra, állapotunkra. Ha lehetne következtetni a csillagok állásából a személyiség jegyekre, ez azt jelentené, hogy minden azonos napon született személy egyforma lenne, de legalábbis hasonló karakter. Már a két petéjű ikerpárok születése esetében is megállapítható, hogy ez mennyire nincsen így.
Egyszerűen a régi pogány vallások köszönnek vissza ezekben a butaságokban. Akkor is különböző erőkkel ruházták fel az égitesteket. A Teremtés könyve azért is mondja el kicsit ironikusan, hogy ezeket is Isten teremtette, s mintegy lámpásokat az égre akasztotta. Csodálhatjuk őket, mert gyönyörűek, de nem foghatjuk rájuk semmi rossz tulajdonságunkat, vagy leküzdhetetlennek vélt lelkiállapotunkat.
Kedves Lelkiatya!
A női magazinok és a manapság divatos ezoterikus irodalom tele van egyfajta "angyalkultusszal". "Angyallátók" hirdetik magukat az interneten, megoldást ígérve a hétköznapi bajokra. Nyilván a válság okozta létbizonytalanság is keresletet támaszthat ezekre a szolgáltatásokra. Azok az emberek, akik nem találják az utat az Úr felé, így kereshetnek megerősítést, támogatást. Bár az angyalok a keresztény hitünkben is fontos szereppel bírnak, mégis, valahogy visszatetszőnek érzem az ilyen üzleti felhasználásukat, mert olyan érzésem van, mintha ezzel a hitet aprópénzre váltanák.
Érdekelne, hogy Önnek mi a véleménye erről a kérdésről.
Őszinte tisztelettel:
Egy Istenkereső
A pár éve lábrakapott "angyalkultusz" az igazi hitnek és tiszta vallásosságnak pótcselekvése. Nem sok köze van az istenhithez, inkább azt pótolja. Amikor visszaélnek vele, egyesek magukat "angyallátóknak" mondják, ez nyilvánvaló sarlatánság. De egyszerű tudatlanságból, vagy túlfűtött buzgóságból is beleeshet valaki abba a hibába, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít az angyalok létének és szerepének.
Természetesen vannak angyalok, Jézus is beszél róluk. Tegyük hozzá, nem túl sokat. Nagyjából ez lehet a mércéje annak is, hogy a mi életünkben és hitünkben mennyire vannak jelen.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy keresse elsősorban Isten országát és annak igazságát, s a többi szükségest megkapja hozzá (Mt 6,33).
Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehetséges értelmileg és nem érzelmileg megélni a dolgokat?Hogyan érhető el az érzelmi stabilitás az életünkben?Egy atyától kaptam azt a tanácsot,hogy ne érzelmileg hanem értelmileg közelitsek meg hitbeli dolgokat is és az életemben előforduló problémákat is.Az akarat fontosságára is felhivta a figyelmemet.Számomra ezek a dolgok még nem teljesen világosak.
Segitségét előre is köszönöm.
Tisztelettel:egy testvérnő
Általában minden hozzánk érkező hatást értelmileg és érzelmileg egyaránt fogadunk. A kétféle érzékelés azonban nem egyforma mértékű. A nőknél többnyire erőteljesebb az érzelmi fogadás, míg a férfiaknál az értelmi. Persze, ez így nagyon sommás megállapítás, de legalább érthetővé teszi, hogy miről van szó. Nyilván nem csak a nemektől, hanem a személyiségtől és sok más egyéb tényezőtől is függ, hogy kinél melyik érzékelés kap nagyobb szerepet.
Ha a lelkiatya azt tanácsolja, hogy törekedjék a dolgok kiegyensúlyozottabb megélésére, az Ön esetében tehát az értelmi megközelítést erősíteni az érzelmivel szemben, ezt azzal segítheti, hogy ami túl hangsúlyos, azt tudatosan visszább fogja. Ön például kevésbé enged az érzelmi megélésnek. Önkéntelenül ébrednek különböző érzelmek az események vagy Önt ért hatások miatt, de ezeket az érzelmeket tudatosan háttérben hagyja. Kis időt szán mindig a mélyebb befogadásra, és nem hagyja, hogy a megszokott automatizmus szerint reagáljon a dolgokra. A kis idő hagyása, és a megjelenő érzelmek háttérbe rendelése felszínre engedi az értelem munkáját is. Meg fog lepődni, hogy ez is mennyire erősen jelen van, csak eddig nem hagyta "szóhoz jutni".
A hit értelmi megközelítését és fogadását segíti az is, ha jó könyveket olvas a hitről, a Bibliáról. Ezek gondolatokat ébresztenek, s megint az önkéntelen értelmi munkát serkentik.
Az akaratot pedig - ha erre van szükség - szintén bizonyos mértékben függetleníteni lehet az érzelmektől. Nem csak azt kell tennünk, amelyhez jó érzések társulnak. Az értelem - ha teret engedünk neki - hamarabb fölismeri, ha olyan dolgot kell megtennünk, amihez nem fűlik a fogunk. Fölismeri, és azt súgja, hogy tegyük is meg.
Minden képességünket Isten és az emberek szolgálatába kell állítanunk. Ha ez az alapvető szándék és hozzávaló kitartás megvan, akkor idővel maga rájön az ember, hogyan alakítsa ehhez a képességeit. Türelem!
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt LELKI JELLEGŰ kérdését...Tisztelt Lelkiatya!Mit vizsgálnak önök ki?A püspök nem képes 2009 óta válaszra méltatni, sőt akonkrét ügyet kivizsgálni,sőt a másik félmeghallgatása nélkül próbált itélkezni.végül lezáratlanul hagyta az ügyet.
Nem tudom, miről lehet szó. Én mindig a lelki dolgokat vizsgálom meg, abban próbálok segíteni.
Arra kérem, hogy föltétlen írja meg panaszát újra a püspökségre vagy egyenesen a Püspök atyának. Nem hiszem, hogy ott bármit el akarnának rejteni, vagy igazságtalanul elhanyagolni.
Javaslom, hogy előtte imádkozzon az érintett személyekért, aki esetleg megkárosította, s aki az ügyet vizsgálni fogja. Minden szolgáljon Isten dicsőségére, és ne engedjük, hogy a szenvedély vagy a harag vegye át az igazságkeresés helyét.
Kedves Lelkiatya!
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy Fülöp és Atanáz püspök atyák szoktak-e gyóntatni? Ha igen, mikor és hol? Vagy lehet-e őket ilyenre kérni? Lelkivezetni szoktak-e, vagy mióta püspökök már nem tehetik?
Köszönöm: János
Igen, mindkét püspök atya szokott gyóntatni. Természetesen főként a saját templomaikban, Nyíregyházán és Miskolcon, ezen kívül Máriapócson is. Nagyon sűrű elfoglaltságuk miatt nehéz meghatározni, hogy mikor tudnak leülni a gyóntatószékbe. Miskolcon többnyire pénteken, az esti órákban, Nyíregyházán pedig vasárnap délelőtt. Lelkivezetést jobbára csak a régi lelki gyermekeik körében tudnak nyújtani.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt LELKI JELLEGŰ kérdését...Tisztelt Lelkiatya!
Sajnos, igaz, hogy a nemtetsző beirásokat elrejtik, igyekeznek tudomást sem venni a beirt problémákról.Ezek ettől függetlenül mé léteznek.Véleményem szerint, ez az egyház nemigen riad vissza a hazugságoktól sem, különben már repitettek volna néhány szentéletű papot ,ehelyett sok esetbenpl. akispapokat rúgták ki alaposan.Zek alapján I.I. még mindig éli a világát.
Kedves Testvérem!
Kérem, higgye el nekem, hogy nem rejtünk el egyetlen beérkező írást sem. Van, amit a Fórumra továbbítunk, most pedig már új rovatban a Szerkesztő is segít válaszolni a kérdésekre. Mint arról hírt adtunk, a nem lelki kérdésekre ott adunk választ - ha tudunk. Ha nem tudunk, akkor sem rejtjük el. Ha nem vennénk tudomást a bírálatokról, önmagunkat csapnánk be, nem csak azokat, akik gondolataikat hozzánk eljuttatják.
Azt nem állíthatom, hogy az Egyház tagjai (vagyis minden keresztény ember!) mentesek volnának a hazugságtól. Mi mindenesetre nagy gonddal tartózkodunk tőle.
Nem repülnek a szentéletű papok, ez igaz. Repülniük kellene? Adja Isten, hogy minél több ilyen papunk legyen. A Szemináriumban is bizonyosan nagy figyelmet fordítanak erre a nevelésben.
Kedves Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni, hogy egy vallását gyakorló római katolikus és egy ortodox (orosz) pár köthet e egyházi házasságot anélkül, hogy valamelyiküknek fel kellene adni a saját hitét?
Válaszát előre is köszönöm:
Alexandra
Kedves Alexandra!
Természetesen köthetnek házasságot. Ha mindketten szabad állapotúak és alkalmasak a beleegyezés megadására (fizikai, lelki, szellemi alkalmasság) akkor a katolikus egyház hite szerint érvényesen kötnek házasságot, de a katolikus fél püspökének engedélyével.
Szóval hit feladásáról szó sincs, bárhol kötnek házasságot, mindketten maradnak saját egyházukban.
Majd a gyermekek keresztségénél kell lehetőleg a katolikus egyház mellett dönteni.
Kedves Lelkiatya!
Előre is elnézést kérek, ha nagyon ütős lesz a kérdésem: annak idején egyes orthodox híveket, papjukkal együtt, sőt egész földrajzi területeket rákényszerítettek arra, hogy Rómával uniáljanak, és így lettek görögkatolikusok. Nem merült még fel annak a kérdése, hogy visszakellene térni az igazhithez, vagyis az Orthodoxiához?
Mély tisztelettel: kisvirág
A katolikus egyházban is vannak olyanok, akik úgy vélik, az egyetlen helyes lépés más egyházakhoz tartozók részéről, ha kérik felvételüket a katolikus egyházba. Ortodoxok között is vannak, akik hasonlóképpen gondolkodnak, hogy csak a keleti ortodox egyház az egyetlen lehetséges útja az üdvösségnek. Ezek a szélsőséges vélemények nagyon felszínesek, és nem látják, hogy az emberi élet, a történelem, maga a hit is sokkal összetettebb, mintsem egy-egy lovagi húzással meg lehetne oldani.
A görögkatolikus egyház megszületése is nagyon összetett esemény, hosszú évtizedeken át tartó s máig nem nyugvópontjára talált folyamat.
Elgondolkodtató, hogy az évtizedeken át ortodox egyházba kényszerített közösségek 1968-ban, majd 1990-ben miért léptek föl újra azzal az igénnyel, hogy ők görögkatolikusként élhessenek és imádkozhassanak.
Ez a tény is mutatja, hogy ha valóban csak kényszer hatására egyesültek volna a katolikus egyházzal, az idegig-óráig tartott volna. Mindenkinek Krisztushoz kell térnie, és akkor fogunk egymáshoz is közeledni.
Kedves Lelkiatya!
Mit tehet az ember aki a fejével élt ezidáig és mostantól a szívével is szeretne? Vagy elfelejtettem, vagy sosem tanultam meg, hogyan kell a lelkemet élettel megtölteni? Szomorú és csüggedt vagyok.
Üdvözlettel: A.
Kedves csüggedt Barátom, ne legyen szomorú!
Ami most megjelent a szívében és az értelmében egyaránt, az egy kis bimbó, ami éppen most kezd bontakozni. Az értelmével fölismerte, hogy nem érdemes felszínesen élni, már a szíve is jelez, érzékeli, hogy valamiképp mélyebbre kellene hatolni. Nézze, ha az Úr már elindította lelkében ezt a bontakozó folyamatot, akkor végbe is viszi (ld.Fil 2,13).
Tanácsom a következő. Csendesedjék el. Minden nap szánjon arra időt, hogy egy rövid ideig "nem csinál semmi", hanem csak csöndben van. Nem kell gondolnia semmire, sem azon gondolkodni, hogy most mit is kellene tennie. Jó, ha Krisztus ikon elé áll vagy ül, ha meggyújt egy mécsest vagy gyertyát. Ez segít, hogy a külvilágból a lelkivilága felé tudjon fordulni. No, de semmi egyéb külsőség! Nem szabad eltúlozni sem ennek jelentőségét. Ebben a csöndben hívja az Urat. Ősi hagyomány, hogy ezzel a sokszor ismételt fohásszal szólítjuk: "Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön". Igyekezzék, hogy ez a szólítás, minél mélyebbről fakadjon a lelkében, a szívében. Hatoljon minél mélyebben saját magába! Ez megint nem valami módszerrel érhető el. Ha ennyit megtesz, amit mondtam, már el is indult befelé, a lelke mélyén lakó Szentháromságos Isten felé.
Ne legyen türelmetlen sem. Lehet, hogy első alkalommal már rá is talál, hogy miről van szó, hogy merre kell haladnia lelkének ezen a befelé, mélység felé, Isten felé vezető útján. Ám az is lehet, hogy sokáig ki kell tartania ebben a csend-imádságban, és lassan érlelődik majd a lelke ebben az irányban. Ilyenkor a Lélek maga imádkozik helyettünk (Róm 8,26).
Kedves Lelkiatya!
Miért ábrázolják az ikonok Keresztelő Szent Jánost szárnyakkal?
Az ábrázolás eredete a Mk 1,3 versre vezethető vissza, amely Mal 3,1 verset idézi: Íme, elküldöm követemet színed előtt... A pusztában kiáltónak szava....
Mivel a küldött görögül "angelosz", néha így is fordítják ezt a szöveget: Elküldöm angyalomat színed előtt. Keresztelő Szent Jánost a liturgiánk gyakran nevezi angyalnak, de még mélyebb értelemben: János életmódjával egészen a szellemi teremtményekét, az angyalokét követte. Ezért kapott az ikonon angyalszárnyakat. Az ikon címe: A puszta angyala.
Kicsit bővebben a Fórumon lehet még olvasni erről a kérdésről.
Kedves Lelkiatya!
A neten találtam egy filmet, a címe: Zeitgeist és róla egy tartalmi leírást. (valláskritika blog-így is lehet rákeresni.) A lényeg a következő: szerinte a kereszténység egy plagizált, más, korábbi ókori vallásokból összegyúrt vallás. Erre sok példát hoz, különösen az ókori egyiptomi és görög-római vallásból, valamint csillagászati párhuzamokat is megjelöl. Szerinte a felsorolt ókori istenségeknél közös vonás a szűztől való születés, a 12 tanítvány, a születés dátuma: december 25 (!), halál és harmadnap feltámadás stb. stb. Ilyen isten pl. Hórusz, Attis, Krisna, Mitra vagy Mithrasz (erről az utóbbiról tanultunk az egyetemen is!!!)stb. Annak már utánanéztem, hogy a cikkben felsoroltak és a filmben felsoroltak nem fedik 100%-osan az igazságot. Mert pl. Hórusz nem volt napisten, ahogy a cikk írja. De ahhoz elég a film, hogy az embert bezavarja a hitében. Arról tanultam még gyerekkoromban hittanon, hogy Jézus születésnapját pontosan nem tudjuk, hanem azért tették december 25-re (24-re), mert az a téli napforduló. Az ókori rómaiak is a legyőzhetetlen Napot ünnepelték ekkor (Sol Invictus), ha jól emlékszem a tanulmányaimra. ) Ez engem már akkor is egy kicsit zavart. Az egyetemen is többször hivatkoztak rá, hogy a legnagyobb keresztény ünnepek időpontjai megegyeznek ókori pogány ünnepek időpontjaival. Állítólag ez a tény nem egy egyházatyát zavart! (Gondolok itt a pogányokkal és az eretnekekkel való küzdelemre.) A lelkiatyám azt mondta erre a filmre és cikkre, hogy :"madarat tolláról, kígyót mérgéről, írást a tartalmáról és címéről" föl lehet ismerni és ez egy olyan keresztényellenes írás, mely a legprimitívebb fajtából való. De: első olvasatra engem is megtévesztett és ha rövid időre is, de eluralkodtak rajtam a kételyek. Én megpróbálok mindent "tudományos" szempontból is vizsgálni, és ez lehet nálam a baj. (???) Nem pontos sok helyen a cikk és a film, de azért több olyan dologra hivatkozik, melyek igazak. Azt is tanultuk, hogy a kereszténység több elemet átvett a Mithrász-kultuszból. Én az utóbbi időben nagyon "valláskritikus" vagyok, sok minden történt az életemben, ami negatív, pl. elvesztettem a lelkiatyámat (nem halt meg!)és a közösségemet is. Visszamentem oda ahová hivatalosan is tartozom (tartoznék), de ők sem valami befogadók. Egy fiatal-korombeli-papnál gyóntam, aki annyira sem volt megértő, hogy az ortodoxiát egy kalap alá vette a HitGyülivel. Elküldött, hogy keressek egy idősebb papot, aki legalább kb. apámmal egyidős. Tény: a problémáim nem oldódtak meg, hiába járok pszihiáterhez is hónapok óta, egyre kevesebb a hitem és egyre rosszabbul érzem magam.
Válaszát előre is köszönöm! Mackófóka
Az efféle írások, filmek valóban megzavarhatják az embert. Jobb kerülni őket. Nem azért, mert igazat mondanak, és ezt tagadni akarnánk, hanem, mert az emberre minden hat, amivel találkozik, ami körülveszi. Isten ellenes írásokkal minek pazaroljuk az időnket?
A kereszténység valóban sok elemet átvett az emberi vallási gyakorlatokból. Ebben nincsen semmi zavaró. Krisztus Urunk is magára vette az emberi életet, isteni életével megszentelte. Ez történik az egyes ókori ünnepekkel vagy más, vallási elemekkel is. A misszionáriusok is azt keresik, ami beépíthető a keresztény hitbe. De még mélyebbre fordíthatjuk, hogy az embereknek a kereszténység előtti, vagy kereszténységen kívüli vallási gyakorlataik valójában előkészületet jelentenek, és arra utalnak, hogy ezek az immár hatékony vallási gyakorlatok
