+!
Tisztelt Lelkiatya!
Tudom,hogy ez nem a fórum,ahol véleményt is lehet mondani,de én nagyon fel tudok háborodni azon,ha valakik a szertartások hosszát kritizálják.Ez azóta van,mióta Fülöp püspök irányítja egyházmegyénket.Én a szórványban élek,s fiatal koromban az első 25 évemet Nyházán töltöttem.A hajdudorogi püspökszentelés utáni hetekben egy vasárnap Dr.Bábel Balázs tartotta a nagymisét itt,s predikációjában megemlítette a hosszú gör.kat.püspökszentelési szertartást,s kiemelte,hogy milyen sokan voltak,mennyire ismerték a hívek a szertartást,mert szépen énekeltek,s nem ment el senki sem.Olvasva szeptemberi Pócsi szertartás hosszának kritikáját,meg a mostani belvárosi templomban végzett feltámadási szertartás hossza miatti írást,eszembe jutott,hogy pár éve egy magát katolikusnak nevező pszihológus szokott előadásokat tartani papoknak,s elmondja nekik,hogy egy óránál tovább ne tartson egy szertartás.Példának a focimeccset hozza fel,hogy még azt is kétszer 45 percre tagolják.És ezt nagyon sok pap elmondja még a híveinek is,s egyesek veszik a bátorságot,s hangoztatják.Még le is írja az illető,hogy ezért vannak olyan kevesen a feltámadási szertartáson,nem úgy mint régen.Régen Nyházán ez az egy gör.kat. templom volt.Most ha jól tudom 6 egyházközség van a városban.És még egy dolgot akarok elmondani: évek óta megnézem az ukrán Glas adón Kievből közvetített ortodox feltámadási szertartást.Negyed11-kor kezdődik és negyed 4-kor fejezik be a szertartást,de a nagyon idős metropolíta mindenkinek ad piros tojást,s a tojások szétosztása két diákónus segédletével még folyik tovább.A hívek a katedrális előtti téren állnak a szertartás alatt,a papok,püspökök,az államfő,a miniszterelnök,a volt miniszterelnök nő is,csak az idős metropolíta ül le néha.
A nyugati egyházban az Oltáriszentség köré csoportosul a szertartás többségében,tehát a lényeg a mise,a misehallgatás.A keleti egyházban a közösségi szertartáson való részvétel a meghatározó.És ezért magyar gör.kat. hívek szinte bünnek tartják,ha egy szertartás soron nem vesznek részt,főleg akkor,ha az Szent Liturgia fogja zárni,s mivel ünnepi kötelesség,hogy "vasár- és ünnepnap szemtmisét halgass".
Elnézést kérek,hogy ilyen hosszan írtam.Ha úgy érzi az atya,hogy nem tartozik a nyilvánosságra,akkor olvasás után törölje,de valami miatt íráskényszerem volt.
Feltámadt Krisztus!
drtk
Valóban föltámadt!
Tisztelt lelkiatya!
Több dilemmával is küszködök...A legközelebbi barátnöm,elkezdett ismerkedni egy fiuval,akivel régebben én is ismerkedtem,és alakulóban volt közöttünk valami,de én határozatlan voltam és mindent elrontottam.Utána is tartottuk a kapcsolatot egymással,és én kb.egy éves lelki vivódás után megmondtam neki,hogy mit érzek,de ö akkor már csak jó barátnönek tekintett és ezt meg is mondta.Ezek után én teljesen megszakitottam vele a kapcsolatot,hogy eltudjam felejteni a dolgot.Ez rendben is volt eddig...A barátnömnek beszéltem erröl a csalódásomról régebben,de nem tudja kiről volt szó.Akkor ők még nem ismerték egymást.Most az a helyzet,hogy ő sokat beszél és áradozik róla,nekem meg ezt nem esik jó hallgatni.Kissé furcsán is viselkedem,vagy mélyen hallgatok ha róla beszél,és ez a hallgatás nagyon nehezemre esik,ugy érzem becsapom a másik embert,képmutató vagyok.Néha legszivesebben megmondanám neki,hogy erről ne beszéljen,vagy azon is gondolkodtam,hogy elmondom neki az egészet.Azt viszont azért nem szeretném,mert félek,hogy akkor esetleg miattam nem akarna tovább ismerkedni vele,vagy ha ismerkedne is tovább vele,akkor lehet,hogy a féltékenység azért munkálkodna benne és ez is rontana a mi viszonyunkon.Ha meg ök jól illenek egymáshoz,akkor nekem nincs jogom "bezavarni"ebbe a kapcsolatba.Az ugy esne ki,hogy beleszólok más emberek életébe,vagy bossszut állok a fiun az engem ért sérelemért.Ehhez nincs jogom.A hallgatással viszont magamat emésztem.Sok minden megfordult a fejemben,az is hogy egy időre szüneteltetem a kapcsolatot a barátnömmel,egy társaságban meg végképp nem szeretnék velük lenni,mert a fiu és közöttem elég feszült a hangulat.A lelkiatya mit tanácsolna ebben az esetben?Mit kellene tennem?
Van még több dolog is ami dilemmát okoz...a családomban sok volt a konfliktus,különösen édesapámmal meg a testvéremmel.Különösen pszichikailag kellett-kell sok megaláztatást eltürnöm,föként a fiu testvéremtöl,aki néhányszor rám is vágott,amikor nem tetszett neki valami.Söt olyan dolgokat mond rólam,amivel lejárat mások elött is.Nem tudom mi váltja ki ezt az ellenszenvet.A szüleim eltáskázzák az egészet.Az egyetemi tanulmányaimban teljesen leblokkoltam,már nem érdekel az egész,meg már nagyon semmi sem.Az egyetlen ember aki támaszt nyujtott az a fent emlitett barátnöm.Nyáron voltam egy lelkigyakorlaton egy zárdában.Ez nagyon elmélyitette a hitéletemet,azóta próbálom még mélyebben megélni a hitemet.És egy ideje az a gondolat is foglalkoztat,hogy a Jó Istennek lehet,hogy az a terve az életemmel,hogy teljesen neki szenteljem magam.Néha érzek is erre elhivatottságot,máskor bizonytalan vagyok.Nem tudom,hogy a jó uton vagyok-e.Azt szeretném még megkérdezni hogy ezek a dolgok között lehetsége-e hogy van valami összefüggés?Lehet,hogy a Jó Isten azt akarja,hogy mélyebben magamba tekintsek és döntésre jussak?Vagy irányt váltsak az életemben?
Kedves Testvérem!
Amit levele első részében írt, abban úgy érzem, több a bonyolítás, mint kellene. Mindenképp értékelendő, hogy a barátnője iránti szeretet miatt próbálja kerülni ezt a kényes témát, mégis azt javaslom, ne hallgassa el előle az igazi okokat. Bátran beszéljen vele őszintén erről. Ha igazi barátságról van szó, akkor egyikük kárára sem lesz ez a nyíltság. Természetesen megmaradnak a feladatok, a barátnőjének is némileg hordoznia kell ennek a helyzetnek a nehézségét. De ezek a nehéségek, ha megtanuljuk jól kezelni, csak nemesítenek bennünket. Ne féltse hát őt sem ettől.
Világosan értésére kell adnia a barátnőjének, hogy nem rossz szándékkal mondja el mindezt, hanem, mert nehéz egyedül hordozni. Mindenképp javaslom ezt a megnyílást, különben végképp rámehet a barátságuk, és Önnek sem tesz jót ez a nagy bezárkózás.
A testvérének biztosan van valamilyen belső feszültsége, tisztázatlan érzelmi sebe, amely miatt nem természetesen, a húga íránt nem szeretettel viselkedik. Erre nehéz gyógyírt találni. Feltétlen imádozzék érte sokat.
Arra a késztetésre oda kell figyelni, hogy a hitét még mélyebben élje meg. Az nem biztos, hogy Önnek is szerzetesnek kell lennie, de mindenképp el kell jutni az Isten iránti nyitottságában, hogy ha kell, akár ezt is vállalja. Akkor lesz jó keresztény, ha Isten úgy akarja, jó feleség és családanya, ha ezt az Istenre teljes nyitottságot jól kimunkálja önmagában. Természetesen lehetséges ebből akár szerzetesség is, de ahhoz mindenképp meg kell találnia a helyes viszonyulást az emberekkel, édesapjával, testvérével, barátaival. Meglátja, sok segítséget kap majd ehhez az Úrtól, ha nyitott lélekkel egyre jobban figyel Őrá.
Kedves lelkiatya!
Elég gyakran ellátogatok a (tridenti) hagyományos latin liturgiára is. Nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel, ami megegyezik a mi liturgiánkkal. Honlapukon a Capitolumlaicorum, olvastam, hogy nagypénteken Előreszenteltek liturgiát végeznek.
A kérdésem az volna, hogy az ők Előreszenteltek liturgiájuk megegyezik a mi Előreszentelt liturgiánkkal?
Sajnos, én nem ismerem kellőképpen a latin liturgiát, és a tridenti sajátosságokat, de természetesen hasonlóságok léteznek a különböző rítusok között. Az előreszenteltek latin végzésének hasonló indoka lehet, mint a bizánci rítusban: habár szent mise áldozatot nem mutatunk be, de legyen lehetőség a szentáldozásra. A bizánci rítusban az Előszenteltek Liturgiája voltaképpen egy kibővített vecsernye (vesperás). Az első évezredben Konstantinápolyban is végeztek Előszentelteket Nagypénteken, de aztán később győzött a "vőlegény böjtje", és a jeruzsálemi hagyomány, amely alapján semmilyen Szent Liturgia nem végezhető Krisztus Urunk halála napján. Ezt vette át az egész bizánci világ. Ezt a szertartást egyébként "Dialógus" (Nagy) Szent Gergely pápanak tulajdonítják, tehát van esély arra, hogy a két rítusban közös gyökerű szertartásról van szó.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon köszönöm előző bölcs tanácsát, igyekszem megtartani. Most egy jó darabig nem keresek lelkiatyát, az az igazság, hogy a bizalmam is megrendült kissé az elmúlt eset kapcsán. Mindent kezdhetek előlről építeni, a hitemben is meg kell újjulnom! Ezért egy praktikus kérdéssel-amire baráti köröm is kiváncsi-fordulnék Önhöz. A Szent Athanáz-boltban lehet-e olyan cd-t vagy kazettát kapni, melyeken (melyen) rajta van Rahmanyinov Szent Liturgiája, valamint az egyes görög katolikus énekek. Sokan vagyunk úgy, hogy könnyebben tudnánk cd-ről énekeket tanulni otthon. Amennyiben nincsenek ilyen lemezek, van-e rá remény, hogy készítenek ilyen felvételeket? (Gondolom, hogy ebben Bubnó Tamás tudna segíteni.)
Válaszát előre is köszönöm! Krisztus feltámadt! Macika
Kedves Macika!
Lehet, hogy elkeserítőnek tűnik, hogy újra kell kezdeni, de én inkább bíztatásként mondom, hogy ne féljen tőle. Keresztény életünk lényegéhez tartozik az újrakezdés lehetősége és feladata. A rosszarhajló természetünk miatt újra és újra elesünk, naponta bűnöket követünk el, gyakorta vétünk a hűséggel, a kitartással szemben, de Istenünk végtelen irgalmának köszönhetően mindig van lehetőségünk tiszta lappal indulni. És kell is, minden áldott nap. Ez is a keresztény remény része.
Természetesen az Ön által elmondott esetben nem pusztán a bűneiből való megtérésről, a bűnbánat utáni újrakezdésről van szó. Mégis. Nem azt kell néznünk, hogy ki vétkezett, hogyan és miként. Nem csak mi okozunk sebeket a bűneinkkel, hanem mi is sérülünk. De ítélet nélkül csak a magunk bűneire kell és szabad tekintenünk, akkor lehetséges igazi megújulás, őszinte újrakezdés. És ez mindig új és új kegyelmeket, új, Istentől kapott erőt jelent. Ezért mondom, hogy az újrakezdés, bár nehéz, de reményt hordozó.
Úgy tudom,hogy lehet kapni liturgikus énekeket a kegytárgyboltunkban. Rachmanyinovot is, de arról éneket tanulni aligha lehet, hisz, ha szép is, az nagyon nehéz. Viszont lehet kapni a kispapjaink énekfölvételeit, azt sokan szeretik hallgatni. Vagy a Hajdúdorogi Szent Bazil kórus énekeit. Valamint a parochia.hu oldalon is sok liturgikus énekünk letölthető.
Kedves Lelkiatya.
Nekem nem is kérdésem lenne inkább szeretnék egy levélre válaszolni.
Én is ott voltam a nyíregyházi templomban szombat éjjel.Olyan lelki élményt kaptam amiből remélem nagyon sokáig fogok táplálkozni. Azt gondolom a templom ajtaja senki előtt nem volt zárva. Én úgy gondolom nem csak nappal kell kitartani Krisztus mellett hanem éjjel is. Tudom nem mindenki teheti meg, akár egészségi akár családi állapota miatt, én csak hálaadással tartozom azért, hogy ott lehettem és együtt imádkozhattam a püspök atyával. A kispapoknak külön köszönöm a csodálatos éneket amivel emelték az ünnep fényét. Köszönöm a lehetőséget. Andrea
Ez valóban nem kérdés.
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön nem tart attól, hogy a görög katolikusok egy része túl közel kerül az ortodoxokhoz? Már ma is annyi konfliktus vagy görög katolikus és görög katolikus között. Miért nem tud ez a maréknyi közösség sziklaszilárdan kitartani egymás mellett?
Köszönöm a válaszát:
Emma
Kedves Emma!
Az összetartozás és az egymás melletti kitartás mindenképpen föltételezi egymás elfogadását. Nem attól válunk jó közösséggé, ha egyformák vagyunk, hanem attól, ha a különbözőségek egymásba illeszkednek, kiegészítik egymást. Ez a különbözőség régen is megvolt, de kétségtelen, ma még erőteljesebb. Egy induló szórvány egyházközségben, egy fejlődő nagy településen, egy iskolavárosban másként élik meg a hitet, a szertartásokat, a közösségi életet, mint egy hagyományos borsdodi vagy szabolcsi faluban. Az, hogy vissza kell térnünk az ősi hagyományokhoz, hogy vallási életünket meg kell tisztítanunk a nem hozzáillő, átvett elemektől, ez világos útmutatása Rómának. Erre szóló fölszólítást fogalmaztak meg a Liturgikus Instrukcióban. Talán ez a folyamat inkább segít abban, hogy kevesebben térjenek át az ortodoxok közé azok közül a görögkatolikusok közül, akik jobban vonzódnak ehhez a lelkiséghez.
Az egymásra figyelés ugyanakkor azt is jelenti, hogy azokra is tekintettel kell lenni, akik nehezebben fogadják be és el ezt a Rómától jövő irányt.
Tisztelt Lelkiatya!Szeretném a segitségét kérni abban, hogy megirja nekem hol van hozzánk a legközelebbi görög katolikus gyülekezet.Én vidékről kerültem fel és most a XVII.ker-ben lakom a kisfiammal. Szeretnénk a vallásunkat továbbra is gyakorolni, de nem tudom hová forduljak.Köszönöm segitségét.Erika
Kedves Erika!
A XVII. kerületben Dr. Mosolygó Marcell atya a parókus. Keresse föl bizalommal. Címe: 1171 Budapest, Zrínyi u. 82. Telefonszáma:
1/257-3375
Tisztelt lelkiatya!
Én római katolikus vallású 54 éves nő vagyok. Mivel a volt férjem görög katolikus vallású volt, ezért 30 éve görög katolikus szertartás szerint kötöttünk házasságot. 20 év házasságban töltött idő után a volt férjem beleszeretett egy fiatal nőbe, ezért a polgári házasságunkat egyoldalú kezdeményezésére 2004-ben felbontottuk. A férjem azóta feleségül vette az új választottját.
Én sok év egyedüllét után beleszerettem és viszont egy római katolikus vallású özvegy férfiba, aki feleségül venne, ha szabad állapotú lennék.
Szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség a görög katolikus szertartású házasság érvénytelenítésére az én esetemben, hogy szabad állapotú római katolikus nővé váljak ismét?
Ha igen, akkor hol kell az érvénytelenítést kezdeményezni?
Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Hölgyem!
Nem szépíthetem, hogy nagyon nehéz ez a helyzet. Ön 20 éven át élt házasságban a férjével, hol jól, hol rosszul. Biztosan voltak szép pillanatok, napok, hetek, évek. Sajnos, valami elromlott, a férje súlyos hibát követett el ezzel a lépéssel. Mondhatnánk, hogy ez már a múlté, dehát az egész eddigi életünk a múlté, mégis erősen befolyásolja a jelent és a jövőt. Házasságot visszamenőleg érvényteleníteni nem lehet. "Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza." Amikor egy házasság érvénytelenségének jogi folyamatáról beszélünk, az voltaképpen egy alapos vizsgálat, mely arra irányul, hogy föltárja a házasságkötés körülményeit. Ha e visszatekintő vizsgálat során kiderül, hogy a házasság bizonyos okok, hibák, súlyos hiányosságok miatt nem volt érvényesen megkötve, akkor ennek a jogi folyamatnak a végén az egyházi bíróság kimondja, hogy a házasság érvénytelen. Minthogy kezdettől fogva az volt.
Ha Önök 20 évig éltek együtt, akkor aligha igazolható, hogy ez a házasság nem működött, kezdettől fogva rossz alapokra épült, eleve érvénytelen volt.
Ennek ellenére tudom javasolni, hogy keresse föl az illetékes egyházi bírót, tárja föl az ügyüket és tőle kérjen véleményt, állásfoglalást. Ezt az illetékes egyházi bírót legegyszerűbben a plébánosán keresztül érheti el.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Arra lennék kíváncsi hogy ha valaki 1 nap kétszer áldozik de úgy hogy elfelejtette (kiment a fejéből)hogy délelőtt áldozott és utána este is áldozik az nagy bűn-e????????
Válaszát is előre köszönöm!
Áldott előkészületet és áldott húsvéti ünnepeket!
Egy lelkes olvasó
Kedves Lelkes Testvérem!
Bizony, nem dicséretes, hogy ha valaki részt vesz a Szent Liturgián, meg is áldozik, de utána ez nem hagyott túl mély nyomot a lelkében, pár óra múlva már nem is emlékszik rá.
Nem bűn kétszer áldozni, de nem is javasolt. Részt vehetünk több Liturgián is egyetlen napon, de ha nem valamilyen szolgálatvégzés késztet erre, ez sem követendő gyakorlat. Van más egyéb szertartás, amelyen még imádkozhatunk, vagy akár egyénileg is. Kicsit olyan - elnézést a hasonlatért -, mint ha valaki egy nap két lakodalomba menne el. Olyan nagy esemény, hogy ennyire azért nem lehet szaporítani.
A szentáldozás legyen valóságos személyes találkozás az Istennel.
Ha terheli a lelkiismeretét ez az eset, akkor meggyónhatja, de azt, hogy nem figyelt kellően oda a szentségi találkozásra.
Kedves Lelkiatya!
Voltam a nyíregyházi belvárosi templomban a feltámadási utrenyén és utána a püspöki liturgián. Úgy terveztem, hogy megadom a módját a Húsvétnak idén részt veszek ezen.
Viszont mélységesen csalódottan jöttem ki (a püspöki liturgia közben). 'Idegfeszítően' hosszú volt a szertartás, pedig nem is voltam végig. Amúgy se voltak sokan idén, pedig minden évben, ha nem is tömve, de azért teli templom szokott lenni.
Kérdésem az lenne, hogy mi értelme van ennek az elnyújtott liturgiának? Feltehetném úgyis a kérdést, hogy mi értelme van annak, hogy 'kiürítik' a templomokat?
Szerény véleményem szerint lehet erre magyarázatot adni, hogy az ember megadja a módját és nem rövidíti a szertartásokat. De én nem látom ennek jövőjét. Az emberek vagy átmennek a római katolikusokhoz, vagy szép lassan eltávolodnak a templomtól.
Tisztelettel:
H.K.
Nem tudom. Biztosan sok itt a szubjektív elem. Tavalyról az a panasz maradt meg, hogy túl gyorsan énekeltek a kispapok. Én is hallottam, hogy Nyíregyházán a belvárosi templomban a föltámadási szertartás után mindjárt elvégezték a Szent Liturgiát és a pászkaszentelést. Vélem, hogy akik végig imádkozták, azok nem idegfeszítően hosszúnak találták, és nem kínjukban maradtak ott. Hogy hányan voltak, nem tudom. De aki csak a körmenetre és az utrenyére akart elmenni, semmi nem akadályozta meg abban, hogy utána hazatérjen, a nap során pedig újra eljöjjön valamelyik Liturgiára. De voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel, hogy mindjárt hajnalban fogyasztottak a pászka-eledelből.
Az elnyújtott liturgiának semmi értelme nincsen. Sem a templom kiürítésének. Sajnos, sok más okot is adunk mi, papok annak, hogy kevesen jönnek a szertartásainkra. Kötve hiszem, hogy a szertartás megfelelő sebességének és hosszának eltalálása az igazi misszió.
Az én véleményem az, hogy annál jobb, minél többet imádkozunk, minél többet vagyunk a templomban. Ezt, persze, csak úgy lehet elérni, ha az imádság, a szertartás igazán vonzó, lelki és mély, valósággal késztet arra, hogy jó volna, ha minél hosszabban benne maradhatnánk.
Lehet, hogy az idei föltámadási szertartás nem volt ilyen a nyíregyházi templomban. Ezt nem tudom megítélni.
Feltámadt Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Segítséget szeretnék kérni. Édesapám és ikertestvére Máriapócson születtek, és gondolataim szerint ott is keresztelkedtek. Szeretném a gyökereimet felkutatni, és ehhez szeretném kikérni a keresztlevelüket.
Milyen módom lehetséges ez? Írásban is kérhetem-e, vagy személyesen kell Máriapócsra utaznom?
Válaszát köszönöm!
Feltámadt Krisztus!
Magdi
Kedves Magdi!
Ha levélben fordul a máriapócsi parókiához, bizonyosan akkor is segítségére lesznek (mariapocskegyhely.hu). Bár, ha megteheti, hogy személyesen odautazik, sokkal többet nyer, mint anyakönyvi adatokat.
Valóban föltámadt!
FK!
Örömmel olvastam ma a roma szakkollégiumról. Nagy öröm a környékünkön. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e lelkivezetője és ki az, ha van? Azért fontos ez számunkra, hogy így egy-két fiatal számára még hitelesebben tudjunk beszélni a miskolc-tapolcai körülményekről, felkészíteni őket az ottani életre.
Köszönjük még egyszer.
László
A görögkatolikus Roma Szakkollégium lelkivezetője Makkai László atya. Sok jót hallottam már róla. Szakértelmével és főként hitével bizonyosan nagyon jól fogja vezetni ezt a munkát.
mejik oldalrol lehet gorog katolikus enekeket letolteni
A mi honlapunk ezt egyelőre nem tudja kínálni. Javaslom viszont a parochia.hu oldalt. Az is a "mienk". Igen sok liturgikus ének megtalálható ott (http://parochia.hu/Egyhazismeret/Hangtar.htm), meghallgatható formátumban.
Tisztelt Atya!
A keleti liturgiában miért olyan gyakori a keresztvetés
egy szentmise alatt?
Sohasem tudunk eleget imádkozni. Sosem tudunk elég mélyen belemerülni. Szeretnénk minél teljesebben, minél odaadóbban imádkozni. Mondják: aki énekel, kétszeresen imádkozik. Hozzá lehetne tenni, aki "táncol" az háromszorosan. No, nem szoros értelemben vett táncra gondolok most - jóllehet, vannak rítusok, ahol még táncra is perdülnek - hanem egyszerűen a testi mozdulatokra, hiszen a test bekapcsolása szintén hozzásegít ahhoz, hogy még teljesebb legyen az imánk. Szépen imádkozzuk a 3. zsoltárban: "...szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is".
A keresztvetés nagyon ősi mozdulat. Lendületes hitvallás. Ősi keleti szokás, hogy a Szentháromság említésére, a dicsőség és áldás mondásokra keresztet vetünk, ezzel téve még teljesebbé (megkétszerezve, megháromszorozva...) az imádságunkat.
Kedves Lelkiatya!
Nagyon el vagyok keseredve. A helyzet nem javul. Több hónapja, majdnem féléve külön rózsafűzért mondok a lelkiatyámért, akinek a lelkiállapota, beállítottsága nem javul. Úgy tűnik, hogy nem akar megbocsájtani nekem, most beszéltem vele telefonon. Azt mondja, hogy nincs harag, soha nem is volt, de ő velem teljesen lezárta a kapcsolatot. Nem értem, hogy ez, hogy történhetett. Eddig mindig meg tudott bocsájtani, még karácsonykor is nagyon kedves volt. Azóta elromlott minden. Ő nemcsak a lelkiatyám volt, hanem jóbarátom is, a szó legnemesebb értelmében. (nem volt köztünk férfi-női viszony, ha erre gondol. Az én lelkiismeretem teljesen tiszta!). Felnéztem rá és szent embernek tartottam, úgy éreztem, hogy működik a Szenlélkek rajta keresztül. Több éve ott akartam hagyni az Egyházat és az ő hatására tértem meg igazán, méllyültem el a hitemben. Most minden összeomlott bennem, úgy érzem, hogy Isten teljesen elhagyott. már orvosokkal is beszéltem, de nem tudnak rajtam segíteni. Úgy érzem, hogy már én sem tudok hinni (nemcsak a lelkiatyám, aki már csak puszta kötelességből végzi a liturgiát és a gyóntatást már kb. 3 éve!). Itt a Húsvét és nem tudom, hogy mit tegyek. Elmentem 1 hete gyónni egy idegen paphoz, de nem úgy sikerült, hiába imádkoztam előtte egy teljes délutánt, ahogy kijöttem a fülkéből, újra elkövettem halálos bűnöket. Így úgy érzem, hogy ennek semmi értelme. Lehet, hogy nem megyek templomba Húsvétkor, mert annyira összevagyok törve. Egy világ omlott össze bennem! Sírok állandóan és nem tudom, hogy mit tegyek? Isten látja lelkem és nem tesz semmit? Miért hagyott el?
Válaszát előre is köszönöm! Macika
Kedves Macika!
Nagyon bízom abban, hogy azért sikerült eljutnia a templomba Húsvét szent ünnepén, s hogy sok kegyelemben is volt része, még ha a volt lelkiatyjával nem is sikerült a kapcsolatot rendeznie. Számomra az Ön által leírt sorok arról árulkodnak, hogy Ön mégis túl erősen kötődött ehhez az atyához. Nem gondoltam férfi-női viszonyra. Mégis olykor megesik, hogy az erős emberi kötődés egy ponton túl nem segít az Isten felé közeledésben. Véleményem szerint az Ön lelkiatyja fölismerte ezt, és éppen az Ön érdekében vált elutasítóvá. Az nem lett volna helyes, ha erről külön hosszasan beszélgettek volna. Általában igen rosszat tesz, ha lelki kapcsolatban szóba kerül, főként, ha hosszan beszélgetnek a kettejük viszonyáról. Egy tapasztalt lelkivezető ezt mindig próbálja kerülni.
Az a javaslatom, hogy most egy ideig járjon gyónni rendszeresen anélkül, hogy lelkiatyát keresne. Ugyanis, most egy jó ideig óhatatlanul az előző lelkiatyját, annak tulajdonságait próbálná keresni az "új atyában", akaratlanul is vele hasonlítgatná. Ez csak annál nehezebbé tenné, hogy találjon új lelkivezetőt. Márpedig hosszú távon erre lesz szüksége.
Nézze, ez a szakasz lezárult az Ön életében. Sok kegyelmet kapott, adjon hálát érte. Immár tovább kell lépnie. Gyónjon továbbra is rendszeresen, s egy idő múlva (1-2 év?) újra megállapodhat valakinél. Ez a tanácsom, s imádkozom is, hogy legyen ebben kitartása, s kapjon hozzá kegyelmet.
