Kedves István!
Teljesen jogos a felvetése. Vajon akkor milliók éltek volna pogányként az első századoktól fogva? Ugyanis a gyermekkeresztelés melletti legfontosabb érv, hogy már az ősegyházban nagyon hamar kialakult. Szent Pál még egy nagyon érdekes szokásra is utal: "... mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek?" (1Kor 15,29) Ebből arra a szokásra következtethetünk, hogy még másokért, a halottakért is keresztelkedtek. Természetesen ez a téves szokás hamar abbamaradt, nincs is rá több utalás az Ősegyház történetében. Viszont annál inkább a gyermekek keresztelésére. Arról, hogy amikor valaki megtért felnőttként, akkoz az egész családját is megkereszteltette. Erről van világos példánk az Apostolok Cselekedetiből is. Amikor Kornéliusz elhívatta Péter apostolt és a szavai hatására megtért, akkor mindnyájan megkeresztelkedtek a házában (ApCsel 10,48). Még világosabban fejeződik ki ez Lídia nevű bíborárus asszony családjának megkeresztelkedésekor: "Egész háza népével együtt megkeresztelkedett..."(ApCsel 16,15). Talán erre gondolhatott, István, amikor azt írta, hogy a Szentírás "halványan utal rá".
Ismétlem, sokkal erősebb érv az, hogy az Ősegyházban kezdettől jelen volt a felnőttek keresztelése mellett a gyermekek keresztelése is. Ugyanis az értelmi belátás, amit a protestáns jellegű szekták annyira hangsúlyoznak, messze elmarad attól a valóságos ténytől, amelyet a keresztség nyújt. Ahogyan mi énekeljük: Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek" (v.ö. Róm 13,14). Ez egy teljesen új élet, amely az Isten ajándéka, amelynek nem lehet feltétele az emberi elhatározás vagy az értelmi belátás. Más kérdés az, hogy az ember kötelessége, hogy ezt az isteni ajándékot, amelyet a keresztségben kap, azt szívével, lelkével, elméjével és minden erejével meg is valósítsa.
Tisztelt Lelkiatya!
Rendszeresen olvasom itt válaszait, amikből nagyon sokat tanulok. Egy keresztény családban felnőtt fiatal vagyok, aki nem jár templomba. Összebarátkoztam egy amerikai eredetű kis protestáns közösség tagjaival (nem karizmatikus, és nem is pünkösdi közösség), akikkel elkezdtem a Bibliát tanulmányozni. Lett egy kis vita köztünk a kereszteléssel kapcsolatban. Ők hasonlóan ás gyülekezetekhez felnőtt korban és alámerítéssel keresztelnek, miután megtért és tanítvánnyá lett az illetői. (A tanítványságról azt tanítják, hogy úgy kell élnünk,mint a korabeli tanítványok) és biztatnak engem is egy ilyen döntésre. Viszont én nem vonom kétségbe a csecsemők megkeresztelését, úgy tudom egy helyen a Biblia is nagyon halványan utal rá. Ők azt mondják, hogy a Bibliából kéne alátámasztanom a vízzel való leöntés és a csecsemő keresztséget. Azt kérdezném, pontosan mely igehelyek utalnak erre? Ha az ő gondolatmenetüket veszem alapul, emberek millióinak nem érvényes a keresztsége?
István
Kedves István!
Teljesen jogos a felvetése. Vajon akkor milliók éltek volna pogányként az első századoktól fogva? Ugyanis a gyermekkeresztelés melletti legfontosabb érv, hogy már az ősegyházban nagyon hamar kialakult. Szent Pál még egy nagyon érdekes szokásra is utal: "... mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek?" (1Kor 15,29) Ebből arra a szokásra következtethetünk, hogy még másokért, a halottakért is keresztelkedtek. Természetesen ez a téves szokás hamar abbamaradt, nincs is rá több utalás az Ősegyház történetében. Viszont annál inkább a gyermekek keresztelésére. Arról, hogy amikor valaki megtért felnőttként, akkoz az egész családját is megkereszteltette. Erről van világos példánk az Apostolok Cselekedetiből is. Amikor Kornéliusz elhívatta Péter apostolt és a szavai hatására megtért, akkor mindnyájan megkeresztelkedtek a házában (ApCsel 10,48). Még világosabban fejeződik ki ez Lídia nevű bíborárus asszony családjának megkeresztelkedésekor: "Egész háza népével együtt megkeresztelkedett..."(ApCsel 16,15). Talán erre gondolhatott, István, amikor azt írta, hogy a Szentírás "halványan utal rá".
Ismétlem, sokkal erősebb érv az, hogy az Ősegyházban kezdettől jelen volt a felnőttek keresztelése mellett a gyermekek keresztelése is. Ugyanis az értelmi belátás, amit a protestáns jellegű szekták annyira hangsúlyoznak, messze elmarad attól a valóságos ténytől, amelyet a keresztség nyújt. Ahogyan mi énekeljük: Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek" (v.ö. Róm 13,14). Ez egy teljesen új élet, amely az Isten ajándéka, amelynek nem lehet feltétele az emberi elhatározás vagy az értelmi belátás. Más kérdés az, hogy az ember kötelessége, hogy ezt az isteni ajándékot, amelyet a keresztségben kap, azt szívével, lelkével, elméjével és minden erejével meg is valósítsa.
...
Ezt kértem Istentől. Tudom, hogy ez súlyos bűn, de már "teljesen padlón vagyok lelkileg" állandó sírógörcseim vannak, csak egy halom nyugtatóval tudok aludni január óta! Olvastam neten, hogy ilyen állapotban az ember saját magát is megátkozza, ezért kell olyan emberhez fordulni, aki átoklevétellel és lelki kibékítéssel foglalkozik, találtam is a környékemen egy ilyen "lélekgyógyász természetgyógyászt" aki angyalok segítségével gyógyít, csak az a bökkenő, hogy másfél óra szertartásért (amit velem végezne) 15 ezer Ft-ot kér. állítólag hatásos és elmennek a lelkem felől a felhők és a segítségével meg tudok majd bocsátani. Bavallom, hogy eddig nem hittem az efajta "kuruzslásban", de már egyre több alkalommal gondolok rá. (Elnézést ha hibát lát a levelemben, most peregnek a könnyeim.) Nem tudom, hogy hogyan másszak ki ebből? Elkezdtem tervezni az életemet, az elmúlt hónapokban végeztem néhány munkát pl. fordítás, cikk-és tanulmányírás tudományos lapokba stb. de jelen pillanatban annyira "le vagyok bénulva" lelkileg, hogy úgy érzem, hogy már mindenre képtelen vagyok és csak egy út van számomra. Egyesek beszélnek a 3. világháborúról, már ott tartok, hogy azt se bánnám ha eljönne, mert akkor úgyis meghalnék másfél éven belül. Már egyáltalán nem akarok élni!
...
Mindennap így imádkozom: "Mentsd meg Uram a lelkemet!", sokszór nem mondom végig a szokásos kezdetet (Doxológia, Mennyei Király, Miatyánk stb. stb.), hanem csak 1-2 sort tudok elimádkozni. A fájdalom bilincseiben vergődöm és azt mondtam a multkor anyámnak, hogy ez a 2 ember is kapja meg az élettől azt, amit én érzek! Éljék át azt a mély lelki fájdalmat, amit már nem lehet szavakkal kifejezni. Ezt érezte Márai És József A. is, a legnagyobb művészeink, mindig ők jutnak eszembe...
Kérem imáit és szeretném, ha ez a korszak véget érne...
Válaszát köszönöm! Macika
Kedves Macika!
Kérem, messze kerülje el az efféle "lélekgyógyász természetgyógyász" alakokat. Hogy pénzt kérnek az ilyen "segítségért" már ez is önmagában árulkodó. De ha valaki a jó szándékú arculatot megtartja, és nem is kérne érte pénzt, akkor is sarlatánról van szó. Továbbra se higgyen az ilyen kuruzslásokban.
Korábban is talált megnyugvást az imádságban. Csak egyedül a hatalmas és jóságos Istenhez szabad fordulnunk, amikor bajban vagyunk, amikor gyengének érezzük magunkat.
A 3. világháborúról sincsen értelme beszélni, meg közelgő világvégéről. Ez mind csak menekülés a jelenből, a feladatok elől. A Prédikátor kicsit keményen fogalmaz: "A harcból nincs elbocsátás" (Préd 8,8). De nem is kell, hogy menekülni akarjunk. Azt kell felismerni, hogy a végtelen hatalmú Isten mindenütt jelen van és mindig velünk van. Amikor nem vesszük észre, akkor csupán elkeseredésünkben a mi szemünk, a mi lelkünk van bezárva. Ki kell nyitni, meg kell nyitni.
Javaslom, kérem, ne kívánjon a legelkeseredettebb pillanatában sem rosszat senkinek. A világban irdatlan gonoszságok történtek már, de Szent Pál buzdítása minden helyzetben érvényes:"Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval" (Róm 12,21).
Igen, a művészek, a nagy lelkek mindig mélyebben átélték a szenvedést, a fájdalmat. Kell, hogy eek mértékében párosuljon hozzá a hit és a bizalom Istenben, aki minden fájdalmat és szenvedést legyőzött. Tartson ki az imádságban és ebben a hitben, és meg fogja látni az Isten végtelenül irgalmas szeretetét.
Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy az egyházközségek sajtóapostolainak listája elérhető-e valahol?
Béla
Egyelőre nem létezik ilyen lista. De ha ír a sajto@gorogkatolikus.hu címre, ott tudnak segíteni Önnek.
Kérem az atyát tájékoztasson a Magyar Görög katolikus Egyház alapításának történéseiről, különös tekintettel a Kassai Egyház megalapításáról.
Köszönettel Dr. Gedeon András a kassai Görög katolikus Egyház alapításának kutatója
Ha az atanaz@atanaz.hu címre írja meg kérdését, ott már várják, és segítnei fognak Önnek.
Kedves Lelkiatya!
Mit ír elő egyházunk karácsony böjtjére?
Évközi időben mi, görögkatolikusok péntekenként tartózkodunk a hústól és húsos eledelektől, böjti időszakokban pedig ugyanezt tesszük szerdánként is.
Ezen kívül lehet még sokféle más lemondást is vállalni. A legjobb kétségtelenül a böjt, amit nem lehet mással kiváltani. Helyes, ha a bűnbánati időben többet imádkozunk, még több jót tenni törekszünk, de a böjt akkor is szükséges. Ha valaki valami oknál fogva nem képes rá, az bűnbánattal lássa be ezt a gyöngeségét, ám akkor is törekedjék valami lemondásra. Már a kisgyermekeket is inthetjük erre. Minél komolyabban vesszük a böjtöt, annál több kegyelmet hordoz és közvetít számunkra.
Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy a Görögkatolikus Egyház kíván e feljelentéssel, vagy legalábbis megjegyzéssel élni Korényi János ikonokat, Szent Györgyöt ábrázoló ikonokat megszentségtelenítő és gyalázó képe (Lovasroham) ellen?
F.Éva
Nem valószínű.
Kedves atya!
Annyira szeretném magam és az egész életem Istenre bízni, de nem merem, mert félek, hogy elveszi a szeretteimet, mint Jóbtól. Kérem, segítsen, mutasson nekem utat!
Köszönettel, Gabriella
Kedves Gabriella!
Vajon mitől fél? A Szeretettől? Vajon bármi kára származhat abból, ha odaadja magát az Úrnak, aki végtelenül szereti Önt, aki maga a Szeretet?
Érdemes viszont megvizsgálnia, honnan jön ez a félelem? Van-e helye az életében, a szívében? Ha Istentől tartja távol, akkor lehet gondolni, hogy honnan fúj a szél...
Százannyit kap! Most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet... (Mk 10,30).
Ne hagyja, hogy ez a félrevezető gondolat - mely most már tudjuk, honnan származik - megrontsa azt a csodálatos tervet, melyet az Úr Magáról elgondolt! Hogy ilyen erősen megjelent a szívében ez a hívás, elég egyértelművé teszi a boldogsága útját. Ne féljen! Bátran vesse bele magát az Úr ölelő karjaiba!
A kérdésem azzal kapcsolatos, ami a Lelkiatya Boldog Romzsa Tódor ünnepe ügyében föltett kérdésemre lévö válaszban hangzott el. A "tervéregyházakat követve" kifejezésröl lenne szó. Milyen értelemben használta ezt a szót Lelkiatya? Mert ha tágra fogjuk, a "hétköznapi ökumené" szintjén, akkor a testvéregyházak a protestáns keresztény (tehát nem unitárius) egyházakat is jelenthetik. Ök ugye október 31-én a reformáció ünnpét ülik, tehát öket itt nem érthetjük. Ha a Dominus Iesus értelmében használjuk a testvéregyházak (többesszámban) kifejezést, akkor az egyértelmüen az ortodox testvérekre vonatkozhat csak, tk. mert autokefál gk. egyház jelenleg nincs. Így én azt a problémát látom, hogy a latinokkal és a másik 10 egyesült ritussal a kapcsolat más jellegü - legalább is egyelöre - mint a Dominus Iesus értelmében vett ortodox testvéregyház kifejezés. Vagy lehet, hogy nem látok egy másfajta értelmezési lehetöséget? Esetleg egyszerüen csak a "latin ritusuakat követve" lett volna az a kifejezés, amire gondolt? (És többeket - velem egyetemben - szeretett volna megóvni egy fölösleges, de elég biztos emocionális reakciótól?) Válaszát köszönettel várom.
Köszönöm a pontosítást. Lehet, nem eléggé szabatosan fogalmaztam. Valóban többféle értelemben lehet beszélni testvéregyházakról, de ahogyan én e kérdésben használtam, az talán a legritkább. Értelemszerűen azokra az egyházakra gondoltam, akik velünk együtt ünneplik Boldog Romzsa Tódor fölszentelt vértanú ünnepét. Ezek pedig a környezetünkben élő görögkatolikusok. Elsősorban a Kárpát-alján lévők, de ide vehetjük a Felvidéken vagy Partiumban élőket is. Mindenképpen testvérekként tekinthetünk rájuk.
Kedves Lelki Atya!
Bizonyára emlékszik még rá, hogy korábbi levelemben kérdeztem Önt, hogy mit lehet tenni, ha a papunk majd minden hajnalban 5-6 óra körül ugyanarról a közeli településről érkezik haza a falunkba, azon túl persze, hogy imádkozunk érte?
Köszönöm a válaszát, melyben Ön azt tanácsolta, hogy keressem fel a papunkat és tisztázzam vele az ügyet, de ehhez sajnos nem volt elég lelki erőm.
Kérem adjon tanácsot, mert nem tudom, hogy kihez fordulhatnék ebben a helyzetben,Előre is köszönöm és nagyon várom a válaszát. Dicsőség a Jézus Krisztusnak.
Nagyon kérem, minél hamarabb írjon levelet a püspökének. Írja alá bátran, a Püspök atya teljesen diszkréten fogja kezelni. A névtelen leveleket ugyanis szemétkosárba szokták dobni. Ha bűnről van szó, akkor nem szabad hagyni, hogy folytatódjék. Nagy az Ön felelőssége, tegye meg ezt a lépést!
Tisztelt Lelkiatya!
Aziránt érdeklődnék, hogy római katolikus hívek járulhatnak-e
ortodox templomban /tehát nem görög katolikus/ szentáldozáshoz?
Mert lelkipásztorunk szerint ilyent ne tegyünk, mert nincsenek
közösségben a római katolikus Anyaszentegyházzal, pl. a pápát ugye
nem ismerik el. Szerintem viszont ki lehet menni ortodox templomban is áldozni, hiszen mindazt vallják, amit a római- vagy görög katolikusok
/pl. Mária-tisztelet, 7 szentség .../. Inkább ortodox templomban áldozzak, mint mondjuk református úrvacsorához járuljak, legalábbis én
ezt gondolom.
Köszönöm a Lelkiatya válaszát előre is! Péter.
Igen, a katolikusok járulhatnak szentséghez az ortodox templomban abban az esetben, ha valami oknál fogva nincs lehetőségük ezt megtenni a saját egyházukban. Valóban nincsenek teljes közösségben a római katolikus egyházzal, de ez még nem teszi érvénytelenné a szentségeket.
A protestáns egyházakban úrvacsorához járulni semmiképp sem tanácsos. Leginkább az irántuk való tisztelet miatt. Hiszen a katolikus ember hite szerint az Úrvacsorában nem Krisztus testében részesülünk. hisz ők sem vallják, hogy végérvényesen átalakul a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé.
Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik levélíró a homeopátia iránt érdeklődött, hogy alkalmazza-e vagy sem. Ehhez szeretnék valamit hozzátenni, mégpedig lehet kapni ezzel kapcsolatban egy részletes könyvet (ebben benne van minden olyan gyógymód, módszer amivel nem ért egyet a katolikus egyház!): Kovács Gábor: Mágia és hit, kiadta a Szent István Társulat. A múlt héten még láttam az üzletükben, több kiadást megélt. Kovács Gábor atya (gyóntat hetente többszőr is a pesti ferenceseknél, személyesen is beszéltem vele ilyen témákban, csak ajánlani tudom!)részletesen levezeti a homeopátiát, ír az alapító orvosról is, rávilágít arra, hogy mi benne az okkult. Idéz az egyik homeopata orvostól is, mégpedig ezt: "A betegséget szellemi szinten kell kezelni, a homeopatikus terápiának ez a lényege. A homeopátia elmélete szerint nem a kémiai anyagok gyógyítják meg a betegséget, hanem az életrőnek nevezett szellemi hatalom. Az orvosságok arra vannak fölkészítve, hogy szellemi hatalom hordozói legyenek." Ezek szerint a homeopátia: mágikus eljárás, folytatja K. Gábor atya. Érdemes az egészet elolvasni, aki végigrágja magát az írásokon, megérti,hogy mi a probléma. Az írás a neten is megtalálható a www.hagiosz.hu oldalon.
Üdvözlettel: M
Köszönöm a kiegészítést. Más hozzászólások is vannak, mellette is, ellene is. Ezeket a Fórumon lehet olvasni.
Kedves Lelkiatya!
Mostanában gyakran találkozom ezzel az igeverssel a Szentirásból:
"Mert igy szól a Fölséges és Magasztos,aki az örökkévalóságban lakik,és akinek Szent a neve:Magasságban és szentségben lakom,de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok,hogy életet adjak az alázatosak lelkének és éltessem a megtörtek szivét."(Izajás 57,15)Hogyan értelmezhető és mire vonatkozik ez az igevers?Van-e annak valami jelentősége,hogy erre az igeversre sokszor rátalálok?Köszönöm válaszát és segitségét!
Bizonyos, hogy van jelentősége, fontos üzenete annak, ha Ön többször is rátalál erre az igére, vagy éppen ez az ige találja meg Önt. Mivel személyes üzenetről van szó, annak igazi, személyreszabott tartalmát csak egyedül Ön találhatja meg. Ha imádkozik, kéri hozzá Isten Szentlelkét, akkor bizonyosan megkapja a megértéshez a világosságot, sőt, ha ez cselekvésre készteti, akkor az erőt is annak követéséhez. Ne kételkedjék és ne legyen bátortalan!
Ez az gazdag igevers nagyon sok mindent magába foglal. Nekem azt a liturgikus imádságot juttatja eszembe, amelyet a pap csöndesen mond közvetlenül az Eukharisztia megtörése ("Szentség a szenteknek") előtt: "Figyelmezz reánk, Úr Jézus Krisztus, mi Istenünk, a te szent lakodból s országod dicsőségének trónjáról. Jöjj el, szentelj meg bennünket, ki a magasságban az Atyával együtt ülsz és velünk itten láthatatlanul jelen vagy..." Nem kizárt, hogy ezt az imát az Ön igeverse ihlette annak idején, amikor Aranyszájú Szent János megírta. Ő már egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja az ószövetségi igét. Krisztus mondja magát szelídnek és alázatos szívűnek, ő az életadó (egy másik fordításban így olvasom az utolsó szavakat: "új életre keltsem a megtört szívűeket"). Ez a fent és lent, a Magasság szentsége és az alázatosak megtört szíve Krisztusban találkozik össze. Krisztusban mutatkozik meg, hogy a maga végtelen nagyságában bármilyen távol is van tőlünk az Isten, mégis egészen közel jön hozzánk, és éppen a legkisebbekhez, a legszorultabbakhoz.
Hogy az isteni irgalom, a megtestesülés titka tapasztalható valósággá váljék számunkra. Leginkább a megtört és kiosztott Eukharisztiában mutatkozik meg nekünk.
Kedves Lelkiatya!
Egyáltalán nem hittani, erkölcsi vagy lelkiségi kérdés merült fel bennem, de jobb ötletem nem támadt, mint hogy itt, Főtisztelendőségednek tegyem fel. Nemrég feltűnt ugyanis, hogy papjaink többségének reverendája "női gombolású", tehát oroszos szabású, átlapolt reverendájuk bal oldalon gombolódik, s nem a jobb oldalon, ahogy azt egy "férfigombolású" ruhadarabtól várná az ember, bár ritkán ugyan, de lehet látni jobb oldalon gombolódót is. Miután ez feltűnt, az interneten utánanézve azt találtam, hogy ez majdnem minden görög szertartású katolikus és ortodox egyházban így van, legyen az ott divatozó reverenda görögös vagy oroszos szabású. (A bolgároknál és a románoknál találtam a mainstreamtől eltérőt, illetve az amerikai ortodoxoknál találtam, hogy már ők is clergymant - fekete öltöny papi gallérbetétes inggel - hordanak, liturgikus szolgálaton kívül.)
A kérdésem tehát az, hogy van-e a reverenda külalakjának bármilyen jelentősége a görögkatolikus tradícióban? Létezik-e (legalább a sajátjogú egyházakon belül) valamilyen egységes (jog)szabály arra nézve, hogy milyen szabású legyen egy reverenda? Ha nem, akkor nem lenne-e érdemes szorgalmazni a "férfigombolású" változatot, mielőtt valaki a világból belekötne e gyakorlatba? Mivel pedig mind a clergyman, mind a reverenda egyfajta formaruha, ami "üzenetet" hordoz, nem lenne-e az egyház (de legalábbis a sajátjogú egyház) egységének szép kifejezése, ha mondjuk egy papi összejövetelen a résztvevők tudnának "egymáshoz öltözni", nem úgy tűnni a "formaruhában", mint a "pásztor nélküli juhok"?
Szeretettel és imával:
Tamás
Kedves Tamás!
Nagyra értékelendő ez a gondossága, amellyel utánanézett ennek a kérdésnek. Bevallom, én még sosem figyeltem ezt meg, nem is gondoltam rá. A kérdésére némi töprengés után a következőket tudom mondani.
Nem hiszem, hogy számottevő jelentősége volna annak, hogy a reverenda jobbra vagy balra "gombolódik". Maga a szó sem igazán alkalmazható, hiszen az sokszor nem is gombolódik. Legtöbbször patent, vagy tépőzár, sőt néha egyszerűen egy szalag köti össze a két oldalt. "Női gombolású" reverendáról pedig teljes képtelenség emlegetni. Hála Istennek sem a katolikus sem az ortodox egyház ide nem fog eljutni.
Algiha beszélhetünk e téren görögkatolikus tradícióról. Vélhetően az unió idején és utána még sokáig a görögkatolikus papok nem cserélték le a reverendát, ugyanolyat hordtak, mint az ortodoxok. Arra egy jó történész vagy néprajzos talán rá tud mutatni, hogy ez a viselet mikor lett "latinossá", mikor lett sok gombos reverendája a görög papoknak is. Mondom, teljesen járatlan vagyok ebben a kérdésben. (Érdemes esetleg a Fórumon hozzászólnia annak, akinek több erről ismerete van.)
Azt tudjuk, hogy a sok gombos reverendát Timkó Imre püspök atya kezdte el megváltoztatni, amikor római látogatása során ezt az egyik monsignore - némely hagyomány szerint maga a pápa - számonkérte rajta. Attól kezdve hordanak a kispapok, majd pedig ma már a papok is "keleti" reverendát. Annak azonban számos változata van. Véleményem szerint nincsen szükség arra, hogy ezen a téren egységesítsünk. (Volt már rá példa, hogy egy szerzetesrend ruházatát neves divattervező alkotta meg. De attól nem lettek sem hitelesebbek, sem lelkibbek.)
Úgy látszik, e ponton kettőnk véleménye eltér. Szerintem jól teszik egyházi vezetőink, hogy a reverenda viselésében szabadságot hagynak.
Dicsőség Istennek Atyám!
Jelentkezni szeretnék az Újfehértói Görög Bölcsi állás hirdetésére.
Legyen kedves visszairni,hogy hol is tudnék jelentkezni.
Előre is köszönöm.
Ezt a kérelmét már továbbítottam az illetékeseknek. Valószínű, keresni fogják Önt.
