Kedves Édesanya!
Azt javaslom, várja ki türelemmel, hogy a gyermeke önként beszéljen erről. Most engedje, hadd hordozza egyedül ezt a szép és nehéz terhet. Pontosabban nem egyedül, hanem "gyönyörűséges és könnyű" együtt az Úrral. Hadd érlelődjék benne. Addig imádsággal maradjon mellette, s ha eljön az ideje, akkor majd közösen is beszélhetnek erről. Most azzal mutathatja ki a szeretetét, hogy vár türelmesen.

Gondolom, már elmúlt az a bál, amelyre vonatkozott a lemondása. Így a szavaim már tanácsot nem adhatnak, de tanulságul azért szolgálhat.
A kimondott szó fontos, és súlya van. Lehet, hogy megbántuk, de attól még kimondtuk azt. Természetesen jóvá lehet tenni, de nem azzal, hogy megszegjük az ígéretünket. Mindenképp tanulság, hogy nem szabad felelőtlenül ígéretet tennünk, de ha tettünk, akkor az kötelez bennünket. (Nyilván a dolgok megfelelő mértékében.)
Ne azt firtassa, hogy a tette vajon büntetést von-e maga után. Ne a büntetéstől való félelem vezessen minket, hanem a másikért való szeretet. Ez esetben az Isten iránti odaadás. Ő természetesen mindent megbocsát, amit őszinte bánattal megbánunk és meggyónunk. De ez ne arra késztessen bennünket, hogy könnyelműen bánunk a szavainkkal, cselekedeteinkkel.
Megítélésem szerint az ölébe pottyant két jegy inkább próbatétel volt, s vonzóbbnak tűnt inkább az érzelmeire hallgatni.
Természetesen nem olyan súlyos dologról van szó, de mindenképp tanulságul szolgálhat, azért írtam kicsit hosszabban róla.
Javaslom, hogy Nagyböjt kezdete előtt lehetőleg menjen el még meggyónni.

Kedves Attila!
Köszönöm a kiegészítést. Ez a felület nem alkalmas arra, hogy kérésének eleget tegyünk, és az összes, angyalokat említő liturgikus szövegünket itt közöljük. Ezek nagy része megtalálható az Emeljük föl szívünket" imakönyvünkben. Valóban, sokszor szerepelnek, s hasznos ezeket összeszedni, átelmélkedni, hogy milyen szerepük van az Egyház imádságaiban.
Véleményem továbbra is az, hogy Jézus szavai ebben is irányadóak lehetnek számunkra. Csupán a játék kedvéért megszámoltam, Ő maga hányszor említi az angyalokat. A négy evangéliumban ennyit találtam: Mt - 11, Mk - 4, Lk - 7, Jn - 1. Ezen a 23 helyen kifejezetten Jézus beszél róluk, de a négy evangéliumban ennél többször, összesen 52-szer szerepel az angyal szó. Ez talán nem is tűnik kevésnek, de tegyük hozzá, a négy evangéliumban mintegy 58.000 szó szerepel. Ez az arány tehát mégsem olyan jelentős.
Az angyalok léte kétségtelen, a szerepük az életünkben fontos, a helyük az imádságainkban nem nélkülözhető. Mégis inkább figyeljünk Jézusra, az Ő szavaira, az Ő tanítására, és akkor minden a maga megfelelő helyére kerül az életünkben, az imádságainkban.

A Hajdúdorogi Megyéspüspök Kocsis Fülöp atya. A püspöki székhelye Nyíregyházán van, a székesegyháza Hajdúdorogon.

Valóban örvendetes, hogy papcsaládjainkban általában sok gyermek van. Ahol mégsem, annak általában súlyos oka van. Nem szabad, hogy a gazdasági helyzet miatt megfosszák magukat és gyermekeiket a nagycsalád csodálatos boldogságától. Néhány nemzedékkel ezelőtt sokkal nagyobb szegénység volt, mégis vállaltak sok gyermeket, hiszen tudták, hogy ez a jövő záloga. Sokan esnek abba a tévedésbe, hogy "mindent" meg akarnak adni a gyermeküknek, s valóban ezek a gyermekek sok tárgyat kapnak is, de a szeretetközösségben felnövekedés boldogságát nem. A nagy család nagyon jó hatással van a személyiség egészséges kifejlődésére, a jó beilleszkedés, az önzetlen szemlélet adottságainak kialakítására. És még nagyon sok értéket nyújt, amelyet semmi más nem adhat meg csak a sok testvér és persze hozzá a meleg szülői szeretet. Emlékeztetek arra, hogy Püspök atya meghirdette, hogy a Centenáriumi évben a görkat. családokban a harmadik gyermekeket szívesen megkereszteli, ezzel is serkentve, lelkesítve a családokat, hogy ne féljenek a 3. gyermeket vállalni. Utána még hátha könnyebben hagyják érkezni a többieket... Ne feledjük, a szép magyar szólást: a gyermek áldás. Ne féljünk az Isten áldásától!

Nem tervezzük bevezetni az "illetékes elvtárs" fogalmát. Vannak viszont kérdések, területek, melyekről beszélni különböző személyeket illetnek, ezért használtam ezt a kifejezést. Elnézést kérek a munkatársaim nevében, ha félreérthető volt.
A bizánci egyházban minden napra elő van írva az Apostoli és Evangéliumi szakasz. Nincsen lehetőség attól eltérni. Bizonyos napokon két szakasz is elő van írva. Ekkor szokott előfordulni, hogy az illető pap nem olvassa fel mind a kettőt, csak az egyiket. Az Ön által említett vasárnapra is két Evangélium volt Előírva. Hozzáteszem, egyik sem a kánaáni asszony lányának meggyógyítása volt. Hogy honnan vette az Atya, nem tudom elképzelni. De hát vannak ilyen hibák.

A rítusváltás általában nem dicséretes dolog. Amit Isten adott nekünk a szüleinken keresztül, azt érdemes megőriznünk.
Vannak persze különleges esetek. Jó tudni, hogy vegyes rítusú házasság esetén bármelyik félnek van lehetősége áttérni házastársa rítusára, ha ezt akkor kinyilvánítja, és az Anyakönyvbe be is vezetik. Ekkor nincsen semmi egyéb hivatalos lépésre szükség.
Azért is többnyire indokolatlan a rítusváltás, mert semmi akadálya annak, hogy egymás templomaiban egymás szentségeiben részesüljünk.
Ha mégis indokolt a rítusváltási kérelem, akkor a saját rítusú joghatóságú püspöktől kell engedélyt kérni, majd ennek birtokában az új egyházmegye püspökétől kérni az oda való befogadást. Ha mindkét püspök megadja az engedélyt, akkor erről írásban értesítik, és már ettől a befogadó nyilatkozattól kezdve megváltozott a rítusa. Ezt a születési anyakönyvbe is be kell jegyezni!

Akit más emberek jelenléte zavar a templomban, az elárulja, hogy nem Istenért megy oda. Ráadásul, ha úgy ítéli meg, hogy ők "hajbókolnak" - talán amikor keresztet vetnek? - ezzel nyíltan elárulja, mennyi ítélkezés van benne. Lehet, hogy azt véli, hogy "hiszi és féli az Istent", de a gyermekeit, vagyis a gyarló embereket egyáltalán nem szereti. Ha eljárna templomba, talán tanulna egy kis alázatot.
Én nem úgy látom, hogy egyre többen csak képmutatásból mennének templomba. Örülök annak, ha ott vannak, hiszen valamilyen mértékben bizonyosan részesülnek kegyelemben. Ki tudja, ha ennyit sem kapnának, akkor hogyan viselkednének? Lehet, hogy rendszeresen meg is gyónják, hogy nem tudnak úgy élni, ahogyan a hitük megkövetelné. A legtöbb lelkileg törekvő ember erről panaszkodik. Hála Istennek, Krisztus Urunk, bár jól tudta, hogy mennyire bűnösök vagyunk, mégis közénk jött. Kicsit hozzá hasonlíthatunk, ha látva testvéreink gyarlóságát, nem távol tartjuk magunkat tőlük, hanem mi is irgalommal tekintünk rájuk, és a templomban imádkozunk velük és értük.

Az Egyház ma senkit nem sújt kiátkozással. Ez a jogi forma ma már nem létezik.
A római katolikus egyházjogban van "önmagától beálló kiközösítés". Ez azoknak az igen súlyos bűnöknek a következménye, amelyben nyilvánvaló, hogy az elkövető tudatosan szembefordul a katolikus egyház tanításával. Ilyen például a nyílt hittagadás. A szabadkővműves mozgalom beismerten katolikus ellenes tevékenységet folytat. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy ha valaki a katolikus egyház helyett egy azt üldöző csoporthoz szegődik, akkor e lépésével kizárja magát az egyház nyújtotta kegyelmekből. Ám, ha bűnbánatot tart, és bocsánatot kér, akkor feloldozást kap, és újra járulhat szentségekhez. Tehát szó sincs kiátkozásról.

A következő lépés az volna, hogy két vagy három tanú jelenlétében mondja el neki újra. Ha ezt túlságosan nehéznek találná, keressék fel az esperest vagy írjon bizalommal a püspök@gorogkatolikus.hu címe.

Itt is nagy túlzásokba esnek sokan, mint az angyalkultusz esetében.
Talán lehet némi befolyása az égitesteknek az emberi életre - ilyen például a Hold járása, a napkitörések s bizonyos mértékben az egyéb bolygók állása is, de legföljebb a pillanatnyi hangulatunkra, állapotunkra. Ha lehetne következtetni a csillagok állásából a személyiség jegyekre, ez azt jelentené, hogy minden azonos napon született személy egyforma lenne, de legalábbis hasonló karakter. Már a két petéjű ikerpárok születése esetében is megállapítható, hogy ez mennyire nincsen így.
Egyszerűen a régi pogány vallások köszönnek vissza ezekben a butaságokban. Akkor is különböző erőkkel ruházták fel az égitesteket. A Teremtés könyve azért is mondja el kicsit ironikusan, hogy ezeket is Isten teremtette, s mintegy lámpásokat az égre akasztotta. Csodálhatjuk őket, mert gyönyörűek, de nem foghatjuk rájuk semmi rossz tulajdonságunkat, vagy leküzdhetetlennek vélt lelkiállapotunkat.

A pár éve lábrakapott "angyalkultusz" az igazi hitnek és tiszta vallásosságnak pótcselekvése. Nem sok köze van az istenhithez, inkább azt pótolja. Amikor visszaélnek vele, egyesek magukat "angyallátóknak" mondják, ez nyilvánvaló sarlatánság. De egyszerű tudatlanságból, vagy túlfűtött buzgóságból is beleeshet valaki abba a hibába, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonít az angyalok létének és szerepének.
Természetesen vannak angyalok, Jézus is beszél róluk. Tegyük hozzá, nem túl sokat. Nagyjából ez lehet a mércéje annak is, hogy a mi életünkben és hitünkben mennyire vannak jelen.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy keresse elsősorban Isten országát és annak igazságát, s a többi szükségest megkapja hozzá (Mt 6,33).

Általában minden hozzánk érkező hatást értelmileg és érzelmileg egyaránt fogadunk. A kétféle érzékelés azonban nem egyforma mértékű. A nőknél többnyire erőteljesebb az érzelmi fogadás, míg a férfiaknál az értelmi. Persze, ez így nagyon sommás megállapítás, de legalább érthetővé teszi, hogy miről van szó. Nyilván nem csak a nemektől, hanem a személyiségtől és sok más egyéb tényezőtől is függ, hogy kinél melyik érzékelés kap nagyobb szerepet.
Ha a lelkiatya azt tanácsolja, hogy törekedjék a dolgok kiegyensúlyozottabb megélésére, az Ön esetében tehát az értelmi megközelítést erősíteni az érzelmivel szemben, ezt azzal segítheti, hogy ami túl hangsúlyos, azt tudatosan visszább fogja. Ön például kevésbé enged az érzelmi megélésnek. Önkéntelenül ébrednek különböző érzelmek az események vagy Önt ért hatások miatt, de ezeket az érzelmeket tudatosan háttérben hagyja. Kis időt szán mindig a mélyebb befogadásra, és nem hagyja, hogy a megszokott automatizmus szerint reagáljon a dolgokra. A kis idő hagyása, és a megjelenő érzelmek háttérbe rendelése felszínre engedi az értelem munkáját is. Meg fog lepődni, hogy ez is mennyire erősen jelen van, csak eddig nem hagyta "szóhoz jutni".
A hit értelmi megközelítését és fogadását segíti az is, ha jó könyveket olvas a hitről, a Bibliáról. Ezek gondolatokat ébresztenek, s megint az önkéntelen értelmi munkát serkentik.
Az akaratot pedig - ha erre van szükség - szintén bizonyos mértékben függetleníteni lehet az érzelmektől. Nem csak azt kell tennünk, amelyhez jó érzések társulnak. Az értelem - ha teret engedünk neki - hamarabb fölismeri, ha olyan dolgot kell megtennünk, amihez nem fűlik a fogunk. Fölismeri, és azt súgja, hogy tegyük is meg.
Minden képességünket Isten és az emberek szolgálatába kell állítanunk. Ha ez az alapvető szándék és hozzávaló kitartás megvan, akkor idővel maga rájön az ember, hogyan alakítsa ehhez a képességeit. Türelem!

Nem tudom, miről lehet szó. Én mindig a lelki dolgokat vizsgálom meg, abban próbálok segíteni.
Arra kérem, hogy föltétlen írja meg panaszát újra a püspökségre vagy egyenesen a Püspök atyának. Nem hiszem, hogy ott bármit el akarnának rejteni, vagy igazságtalanul elhanyagolni.
Javaslom, hogy előtte imádkozzon az érintett személyekért, aki esetleg megkárosította, s aki az ügyet vizsgálni fogja. Minden szolgáljon Isten dicsőségére, és ne engedjük, hogy a szenvedély vagy a harag vegye át az igazságkeresés helyét.

Igen, mindkét püspök atya szokott gyóntatni. Természetesen főként a saját templomaikban, Nyíregyházán és Miskolcon, ezen kívül Máriapócson is. Nagyon sűrű elfoglaltságuk miatt nehéz meghatározni, hogy mikor tudnak leülni a gyóntatószékbe. Miskolcon többnyire pénteken, az esti órákban, Nyíregyházán pedig vasárnap délelőtt. Lelkivezetést jobbára csak a régi lelki gyermekeik körében tudnak nyújtani.