Tisztelt Lelkiatya!
Mit tegyek ha úgy érzem Isten elhagyott? Tudom hogy nem mindig lehet boldog az életünk, de megingott a hitem és nem tudom hogyan legyen újra olyan erős mint volt?
Hanna
Kedves Hanna!
Ne azt keresse, hogy milyen volt a hite, s ne arra törekedjék, hogy azt újra megszerezze. Minden bizonnyal átalakulóban van a lelki élete, egy újabb lépcsőfok előtt áll. Talán kudarcok érték mostanában, szomorúságok jelentek meg. Adjon hálát ezekért, mert segítenek, hogy megtisztuljon, letisztuljon az Istenről alkotott képe! Át kell mennünk csalódásokon,hogy megértsük, a Jóistennek nem az a dolga, hogy kellemessé, elviselhetővé tegye az életünket. A fájdalmakon keresztül láthatunk mélyebbre. (Éjszaka mindig messzebbre látunk.) Ha nehéz is, vegye rá, kényszerítse rá saját magát erre a hálaadásra. Aztán, olvasson minden nap a Szentírásból. Ahhoz nem kell nagy hitélmény, az csak elhatározás kérdése. De az olvasott szöveg, az Isten élő szava meg fogja tartani a hitben.
Ne mulassza el a vasárnapi Szent Liturgiát (Szent Misét). Akár van kedve, akár nem, mindig legyen ott. Az Úr hívja, várja. Sohsem tudhatja, mikor akarja Önt megajándékozni olyan új hitélménnyel, amiben még soha addig nem volt része. Természetesen szentségekhez is járuljon, függetlenül attól, hogy van-e erre igénye, vágya vagy sem. A betegnek is enni kell, még ha nincs is étvágya. A lelki betegségnek is az a tünete, hogy nem kívánjuk a mennyei eledelt. Ennek ellenére kell lelkileg táplálkoznuk, sőt, éppen e lelki betegség, a kiszáradás veszélye miatt kell még inkább.
Türelmesen várja ki, míg ez időszak elmúlik, s ha betartja "terápiás" javaslataimat, hamarosan meg fog gyógyulni a lelke. Imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!
EGY AGGÓDÓ ÉDESANYA levelén gondolkozva írom ezt:
Igenis, sok, nem használt (!) vallásos lány van. Otthon. Valóban nincs lehetőség 30 körül ismerkedni, ilyen értékekkel (sem). Amikor nagy, fehér ruhás esküvőket látunk, ahol mindenki tudja, hogy a pár bizony már régen együtt él (esetleg gyerekük is van/lesz), akkor bizony sokszor még a hívők között is nevetséges egy 30 körüli lány. (a szó minden értelmében lány)
Nagyon jó ötlet az a Találkozó, amit Lelkiatya ajánl, de igazi kapcsolatok akkor alakulhatnak ki, ha heti egyszer van egy olyan összejövetel (táncház, klub), ahová ez a korosztály eljárhat. Nem a fiatalabbak, nem az idősebbek, nem a családok (velük úgy is találkozik az egyházközségben, templomban). Így azt is írhatnám, hogy lehetne olyan közösségi lehetőség, ahol igenis, felvállalják, hogy ez a közösség egyedülálló fiatalok társ-, vagy egyszerűen BARÁTkereső közössége. Mert egymást keressük, akár barátkozni bármiről beszélgetni....és nagyon úgy tűnik, hogy nem alkalmasak évenkénti egyszer lelki alkalmak a barátkozásra, évek óta ezzel küzdenek a hívők közül sokan.
Most a Család Évében, amikor mi ("öreg" 30-asok, gondolok a lányokra, akiknek az első gyermek ez esetben későn érkezne talán...) nem tudunk még barátkozni sem, úgy vélem jó volna egyházi lelki támogatás mellett indítani ilyet. Egy olyan "mozgalmat", ami ezt felvállalja. (minket, "haszontalanokat", és "bénácskának" tartottat)
Igenis eljuthat az ember a fásultságig, vagy (ami rosszabb) a vallásos elvek feladásáig. Sokszor előjöhet a gondolat: senki sem szeret, nem vagyok elég szép/jó/okos, Isten is elfordult tőlem?, ez jel, papnak/szerzetesnek kellene lennem? azért nem találok? biztos rossza vagyok, baj van velem stb.
...azt is mindenki tudja, hogy az ezoterikus boltok többnyire a magányos, 30-as nőkből élnek. Amikor már nem véd a szülők szeretete sokan fordulnak hamis, gyors lelki segélyhez...hiszen az egyházközségekben sokszor érezhetik elszigeteltnek magukat(főleg, ha több idős, vagy családos között keresgélik a helyüket) - gondolom látta más is egyes szekták TV-beli felvételeit...mennyi fiatal van ott....(szomorú)
Lelkiatya, Ön szerint érdemes ezzel Fülöp püspök atyát megkeresni? Ismer e olyan atyát, aki ezen már gondolkozott, vagy hogy mi a véleményük erről? Más papok mit tapasztalnak ezen a téren az egyházközségükben? Lehet, hogy valahol ez már sikerült.... :)
Köszönettel
Földesi Éva
szórvány sziget
Kedves Éva!
Föltétlen jó gondolatnak tartom, hogy ilyen kéréssel, de még inkább hasznosítható ötletekkel forduljon az egyházi vezetőkhöz. Tudom, hogy vannak atyák, akik látják ezt a nehézséget, próbálnak is segíteni, de szélesebb körű megoldást még nem hallottam. Fölvetem, mi lenne, ha a honlapunkon is nyílna ismerkedési sarok.
Néhány beszámoló alapján mondhatom, hogy elég jól sikerült az említett KEFIT is, ehhez hasonló megmozdulások is segíthetnek. Remélem, e sorokat is olvassák felelős vezetőink, és lépni is fognak. Én meg imádkozom az ügy sikeréért.
Bocsánat, ha triviálisnak tűnő kérdést teszek fel! Mit jelent a parókus kifejezés? Esetleg rang, a hierarchiában elfoglalt hely, vagy státusz?
Mi a különbség a hierarchia többi helyén elhelyezkedő lelkész és a parókus között?
Előre is megköszönöm a válaszát!
A parókus ugyanazt jelenti, mint a plébános. Fölszentelt pap, aki egy helyhez kötött egyházközségnek a vezetője. Nem annyira rangot, mint inkább beosztást, szolgálatot, feladatkört jelent.
A hierarchia fogalmai szerint van diakónus, pap és püspök. A papok között nincsen hierarchikus megkülönböztetés.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Igen tisztelt lelki atya!
45 éves férfi vagyok aki sajnos családi és betegségi okok miatt nem nősült meg. Vallásomat gyakorlom. Sajnos évtizedeken keresztül a paráznaság bűnében élek. Félre ne értsen, nem egyik nő ágyából ki a másikba be. Sajnos a másik a szemérmetlen testi cselekedetek bűnében. Sajnos évtizedeken keresztül ezt nem is fogtam fel bűnnek mivel a régi papunk sem az erkölcs minta képe volt. Most kaptunk egy fiatal atyát és vele a sok lelki beszélgetés vezetett rá arra, hogy ez igenis bűnnek számít. Sajnos időről időre kisebb nagyobb megszakításokkal újra meg kell gyónnom ezt a bűnömet. Az elmúlt év novembere óta nem történt semmi. Most viszont megint akkora kísértést érzek, hogy nem bírok ellen állni. Lehet a hormonok is okozzák. Sőt most már úgy érzem, hogy kezd egészségi probléma is kialakulni az önmegtartóztatás miatt. Már rettegek tőle, ha újra elkövetem szégyenlem újra meggyónni. Mindenképp meg szeretnék ettől a bűnömtől is szabadulni. Vagy egy egészséges férfi embernek erre szüksége van? Időnként meg kell tennie? Nem is olyan nagy bűn? Csak én csinálok ebből lelkiismereti kérdést? Ne gyónjam meg? Kérem adjon tanácsot, hogy mit tegyek?
Várom megtisztelő válaszát: Csaba
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Csaba!
Semmi ok az aggodalomra. Jól teszi, ha újra és újra meggyónja ezt a bűnét, mert nincs helye az életében.
A szexualitás, a nemi ösztönök gyönyörű ajándék a Teremtőtől, amelynek köszönhetően a férfi és a nő egymásnak kifejezhetik a szerelmüket, amely szerelemből pedig új élet fakadhat. Jó pár évtizede folyik viszont az a szellemi támadás, amely a szexualitást el akarja választani a házasságtól, a gyermeknemzéstől, végül pedig a szeretettől. Ennek eredménye igen szörnyű, mert az embert állati szintre süllyeszti le. Természetesen mindig megvolt a testi ember kísértése, a rosszra hajló természete, hogy ami szép, azt önzésével elcsúfítsa. Ha a szexualitás ajándékát valaki pusztán saját testi örömére fordítja, az a Teremtő akartatának a kijátszása, szembefordulás a Tőle kapott élettel.
Mondhatom, minden Istentől kapott ajándék ilyen. Ha az Ő akarata szerint használjuk, akkor csodálatos örömforrás, ha önzésünk szerint használjuk, akkor szembefordul velünk. A nemiség akkor tud elhatalmasodni az emberen, ha nem természetesen kezeli. A törekvő embernek küzdenie kell a rosszrahajló természetével szemben, hogy az isteni ajándék valóban érték legyen az életében.
Ne adja föl, Csaba! Bízzon abban, hogy az Isten megsegíti, ha kitart ebben a küzdelemben. Egyedülálló férfiként, persze, nagyon nehéz, de higgye el, a házasságban élőknek is meg kell küzdeniök vele. A tisztaság nagy kincs, nem lehet olcsón megszerezni. De ad erőt és segítséget az Úr. Az is természetes, hogy tavasz táján jobban gerjedezik a test, ne ijedezzen ettől. Vannak aztán csendesebb napok is. Nem ez a lényeg. Mindig az Istenre figyeljen, tőle kérjen segítséget és ne adja föl a küzdelmet!
Nem értem.
Mi az a szivárvány a vízözön után?
Milyen szövetség?
Mire vonatkozik?
Eddig egyértelmű volt számomra, de a Japánban történt események után kérdéseim támadtak ezzel kapcsolatban.
Nem a Jóisten emlékező képességét vagy ígéretét szeretném kétségbe vonni, csak kíváncsi vagyok, hogy lehet értelmezni ezt a szövetséget egy ilyen rombolás után?
Válasza sokat segítene!
Köszönettel.
Réka
Kedves Réka!
Nem értem egészen, hogyan kapcsolja össze e kettőt.
Az Ószövetség megkötésének egyik jele volt a szivárvány. Jobbára csak emlékeztető nekünk embereknek, hogy Isten nem hagy el minket. Ugyanakkor az Isten által fölkínált szövetség nem is olyan magától értedődő dolog, mint amennyire hozzászoktunk. A végtelen hatalmú Isten szövetséget ajánl föl porszem teremtményének. Önmagát kötelezi. Nyilván szeretetből, más okot nem lehet találni. Ez tehát szeretet-szövetség. Amely alapvetően más, mint egy jogi cselekmény. Ráadásul, mivel nekünk, bűnös embereknek nem sikerült megtartanunk a ránk vonatkozó részt - egész egyszerűen a hűséges szeretetet, semmi mást - ezért Isten egy másik szövetséget ajánlott föl, egy újat, amelyben már teljesen odaadta magát nekünk. Nehéz is csupán szövetségnek nevezni, helyesebb volna fölfoghatatlan és végtelen ajándéknak mondani. Ekkor derült ki, hogy az ó szövetség - bármily megrendítő volt - csupán előkép lett, a végső, eltörölhetetlen örök szövetség előkészülete. Az Isten és ember közötti szövetségről ilyen megközelítésben érdemes gondolkodni. Van még mit...
A Japánban történt események szörnyű természeti katasztrófa képei. Egyesek emlegetik, hogy maga a földmozgás is egy tektonikai "kutatómunka" balul sikerült következményei. De ne legyünk vádaskodók! Hátha valóban pusztán természeti jelenség volt a földrengés és szökőár. (Ne mondjunk "cunamit", mert a mi magyar szavunk sokkal szebb, és csak más idegen nyelvek nem tudnak rá sajátot használni!) A mostani, azóta tovább burjánzó veszedelem azonban mindenképp az emberi mohóság és felelőtlenség eredménye. Semmiképp sem lehet a Jóistent hibáztatni, hogy miért pont ott mozgatja a földet, ahol tudja, hogy van atomreaktor. (Ha Ő mozgatná, akkor egyre inkább bajban lenne, mert már alig van ilyenektől mentes terület.) Nem biztos, hogy rossz dolog atomerőműveket építeni, ezt nem tudom megítélni. Mégis úgy tűnik, megint olyan területre tévedtünk, amely meghaladja a képességeinket, s mint egy Golem, szembefordul velünk. A tudománynak sajnos, több hasonló területét látjuk, ahol merészen előretörünk, de nem tudjuk, mi lesz a vége. Legalábbis érdemes volna a saját kárunkon tanulni. Ez ugyanis mindannyiunk kára. Az Úr Isten viszont nem szűnik meg egyetlen pillanatra sem szeretni bennünket és irgalmával segíteni a mi hibáinkon is. Már amennyire engedjük...
Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye az IGEN-ről (radikálisan mérsékelt a katolikus közösségek lapáról) www.igen.hu?
Éva
Kedves Éva!
Bevallom, ritkán jutok hozzá. Ha olykor a kezembe akad, nehezen tudom letenni, mert sok érdekes és szokatlan megközelítésben tárgyalt dologgal találozom benne. Katolikus elkötelezettségét nem vonom kétségbe. Jó, hogy van ilyen lap, sokfélék vagyunk. Ez is az Egyházunk egyik arca, színe, arcszíne.
Kedves Lelki atya!
Az ún. "Golgota - keresztény gyülekezetről" szeretném kikérni a véleményét. Különös tekintettel arra, hogy mi a fő különbség náluk a katolikus tanításhoz képest, valamint hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy katolikus fiatal rendszeresen oda jár?
Köszönettel: B.
Egy a sok közül. Mint sok más szekta, ez is Amerikából származik. A 60-es években jött létre (ősinek nem mondható). Egyik sajátosságának tartja, hogy a teljes Bibliát, annak minden könyvét tanulmányozza módszeresen. Hitében nem nagyon különbözik más neo-protestáns gyülekezetektől. Hiszik a Szentháromságot, a megtestesülést, a megváltást Krisztusban (annak szélsőséges racionális szemléletét, hogy a Fiú a mi bűneink büntetését vette magára, hogy ezzel kiengesztelje az Atyát, és nekünk így azt már nem kell elszenvednünk). Két szentséget vallanak, de azt két "szertartásnak" mondják, a keresztséget és az úrvacsorát. Ez utóbbi csak jelképe az utolsó vacsorának, annak emlékezetére ülik, de csak a "hívők" részesülhetnek belőle. Gyülekezeti módon terjednek. Ma Magyarországon mintegy 20 településen vannak már jelen. 1991-ben jelent meg Magyarországon és 1994-ben jegyezték be, mint egyházat. Valószínű, az új jogalkotás - minthogy nem tudnak fölmutatni több száz éves jelenlétet sem 10 ezernél nagyobb számú követőt, ezért nem fogja őket egyházként újra bejegyezni.
Nagy veszélyekkel járhat, ha egy hitében nem megerősödött fiatal keveredik közéjük. Hiszen valóban szép dolgokat mondanak Istenről, a Bibliáról, a világról, de vajon mi célja volt egy alapítónak, és a hazánkban terjesztő lelkipásztoroknak, hogy ne a Katolikus Egyházat erősítsék hitvallásukkal? Miért kell más, újabb és újabb utakat keresni, mint amit Krisztus apostolaira bízott, s amelyet a Katolikus Egyház azóta, 2000 éve hirdet és vall? Igaz, sokszor a Katolikus Egyházunk hiteltelensége okozta a hittől és Krisztus egyházától való elfordulást. Ez mindenképpen lelkiismeretvizsgálatra késztet minket, papokat és híveket egyaránt. Nagyon kérem azt a nyilvánvalóan jószándékú kereső leányt, hogy ne máshová menjen, sem egyik sem másik szektába ne kavarodjék bele. A szentségeket a maguk teljességében nyújtó és közvetítő, apostoli folytonosságban élő Katolikus Egyházunkon belül meg fogja találni Krisztust, és Őbenne az életének értelmét és boldogságát.
Többet tudhat meg a szektákról a következő címen: http://www.lmrkat.hu/szektak.html)
Lelkiatya!
Ősi görög katolikus egyház? Mit nevezünk ma ősi görög katolikus egyháznak? Mit értünk rajta, hisz az évszázadok elteltével folyamatosan változások mentek végbe?
A Kárpát-medencében különös csengése lehet ennek a kifejezésnek. A honfoglalás idejétől kimutatható a bizánci egyház jelenléte és hatása az itt élő népek és az ide bevándorló magyarok életében. Az 1054-es évhez kötődő nagy egyházszakadás után még 200 évvel is éltek hazánkban olyan keleti rítusú hívek, papok, szerzetesek, akik nem szakadtak el Rómától. Nem biztos, hogy származás útján kimutatható a kapcsolat az akkor itt élt keleti keresztények és a mai görögkatolikusok között. Még ha vannak is lelkes képviselői ennek az elméletnek, aligha igazolható. De nem is lényeges. Ahogy erről a Szemle Kalendáriumában is olvashattunk. A lényeg, hogy él a keleti egyház ezen a földön, és történelmi kötelék fűzi hozzá a magyarságot.
Mivel él, ezért változik, folyamatosan alakul. Ez az élethez kötődő változás természetesen távolíthatja el a gyökerektől érhez tartozást, hisz éppen abból nő ki, arra épül rá.
Amikor hangsúlyozzuk görögkatolikus egyházunk ősiségét, akkor erre mutatunk rá, hogy mennyire mélyek ezek a gyökerek, és a hagyományszerető jellege miatt ez a gyökerekhez kapcsolódó erő ma is fontos alakító tényező.
Hiszen a római katolikus egyházról éppen úgy elmondható, hogy ősi. 2000 éves. Szintén állandó változásban, fejlődésben van. Érdekes, hogy a római rítus egykorú a bizáncival, mégsem szoktuk hangsúlyozni az ősiségét. Pedig éppenúgy jogos volna. Ha tehát ősi görögkatolikus egyházat emlegetünk, akkor leginkább erre a hagyományőrzésre, hagyománytiszteletre gondolunk. És arra a pápai buzdításra, hogy keressük meg, tárjuk fel ezeket a gyökereket, hogy még jobban és még hitelesebben élhessen és virágozhasson tovább az egyházunk.
Kedves Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Az lenne a kérdésem, hogy van-e annak jogi akadálya, hogy az egyházközségi képviselő testület 12 személye között ott legyen a sekrestyés, a takarító, a kántor és a hitoktató? (Nálunk így van.) Azért nem tartanám ezt szerencsésnek, mert hiszen amikor az egyes beosztások tiszteletdíjáról szavaznak, akkor gyakorlatilag a munkát végző a saját maga díjáról szavaz, aki egyébként az egyházközség alkalmazásában áll. A másik kérdésem, hogy a parókusnak van-e joga ahhoz, hogy valakit - mondjuk a hitoktatót - kiemeljen, és őt szavazás nélkül, gyakorlatilag alanyi jogon bejuttasson a képviselő testületbe, mert nálunk ez történt. Ha megteheti, akkor gyakorlatilag megtehetné ezt a másik 11-gyel is, és akkor nem is kéne szavazás, továbbá olyan emberekkel vehetné magát körül, akikkel szeretné...
Véleményem szerint ha a fent leírtaknak jogi nem is, de erkölcsi akadálya, vagy legalábbis aggálya mindenképp van!
Válaszát előre is köszönöm!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Z
A képviselőtestületben vannak olyan személyek, akik hivatalból tagjai a testületnek. Ilyen a parókus, az oda beosztott más lelkészek, a kántor, a parókia területén működő iskola igazgatója, a hitoktató (ha több van, akkor maguk közül választanak ki egy személyt) és még a "parókus megítélése szerint munkakörük, társadalmi helyzetük miatt fontos személyek". Tehát a parókusnak van joga kinevezni személyeket a testületbe, de megfelelő arányban. Előírás, hogy "nagyobb részben... a megválasztott tagokból" kell állnia a testületnek.
Ha valamely személy közvetlenül érintett egy döntésben, pl. a fizetésének megszavazásakor, ilyen esetben az illető összeférhetetlenség miatt nem vesz részt a szavazáson.
Kedves Lelkiatya!
Egy nehéz kérdés foglalkoztat évek óta!
Sok viszontagságot és erőszakos cselekedetet meg tudok magyarázni, vagy el tudom fogadni Isten jóvoltából!
De az ártatlan gyermekek ellen elkövetett, bármiféle bűnt,vagy szenvedésüket, betegségüket, halálukat, nem tudom megérteni!
Amikor egy 2-3 éves gyermek szenved, vagy haldoklik, akkor mindig megszakad a szívem és arra gondolok, hogy mi célja lehet vele a Mindenhatónka?
Köszönöm válaszát!
Üdvözlettel: Tamás
Kedves Tamás!
Hasonló kérdést tett föl valaki a minap. Sajnos, most sem tudok igazán jó választ adni rá.
Helyesen fogalmazott, s fontos is, hogy ebből a szempontból közelítsük ezt a kérdést: Mi célja lehet vele a Mindenhatónak? Biztosak lehetünk abban, hogy van valami célja, csak egyelőre mi nem látjuk. Ne nyugodjunk, míg meg nem találtuk.
Hozzáteszem, minden helyzet más és más, nem lehet általános választ adni. Adott helyzetre vonatkozó és személyes választ kell találni. E keresés közben az Istennel való kapcsolatunk is alakul, erősödik, mélyül.
Kedves Lelki atya!
Abban szeretnék segítséget kérni, hogy két felnőtt gyermekünk van 28 és 30 évesek, vallását gyakorló tanult gyerekek mindketten, különböző hivatalokban dolgoznak. Mint édesanya nagyon aggódom, hogy még nem találtak párt maguknak, mikor előhozzuk a témát a férjemmel, hallani sem akarnak róla, ne idegesítsük már őket folyton ezzel, a fiam azt mondja: nem lehet egy normális vallásos lányt találni sehol, neki meg ?használt? nem kell. A lányom is hasonlóan válaszol, futó kaland nem kell, akkor inkább jobb egyedül!
Mint édesanya nagyon aggódom, nem szeretném, hogy egyedül maradjanak! Sokat imádkozom Értük és kérem az Istent, hogy segíts őket. Mindig arra biztatom gyermekeimet is, hogy imádkozzanak, de úgy látom, hogy már belefáradtak!
Mit javasol a lelkiatya, mivel tudnék segíteni nekik! Látom én is, hogy nagyon sok értékes fiatal van egyedül, aki nem talál párt magának, el is vannak keseredve néha, ilyenkor a szívem szakad meg értük, miért van ez atyám? Nincs valami vallásos közösség ahová el lehetne menni ennek a korosztálynak? Vagy mivel biztassam gyermekeimet?
Gondolatait, tanácsait előre is köszönöm: egy aggódó édesanya.
Korunk betegségei közé tartozik, hogy a fiatalok nehezen találnak maguknak társat, és még nehezebben szánják rá magukat végleges döntésre. (Ez nehezíti a hivatások vállalását is.) Mit is tehet mást egy édesanya, mint hogy imádkozik értük. Fontos a hittel mondott imádság, amely sohasem vezet el a túlzott aggódásra vagy a kétségbeesésre. Az sejtem, hogy gyermekeik valóban befelé fordulók. Ez önmagában nem baj, sőt, segíti a mélyen látást, az értékekre törekvést, a lelkiélet mélységét. Ehhez azonban nagyon fontos a nagy hit, az Istennel tartott személyes kapcsolat.
Nem tanácsolom, hogy társkeresésre, házasságkötésre nógassa őket. Ez inkább ellenhatást váltana ki. Beszéljen inkább olykor velük az istenhitről, a lelkiéletről. Persze, csak, amikor ők is nyitottak rá. Ezzel sokkal többet tud tenni értük. De ezt se túl gyakran, nehogy nyaggatásnak érzékeljék.
Megtetszett a kezdeményezés, amelyet a honlapunk hirdet KEFIT ? Keresztény Fiatalok Találkozója néven. Talán éppen ilyen fiatalok számára szervezik.
Tisztelt Lelkiatya!
Rendszeresen olvasom a Mai Ige c. kiadványt, ami buzdító üzeneteket tartalmaz minden napra. Találtam benne egy kifejezést, amit nem értek: "én-itisz". Kérem, Lelkiatyám, ha módjában áll, segítsen, hogy megérthessem! Köszönettel és hálával:
Hugi
Az itisz latin szó, és gyulladást jelent (pl. hepatititisz).
Úgy sejtem, a cikkben használt kifejezés tréfásan beteges önzést jelenthet. Bár a szöveget nem ismerem, s lehet, hogy egyéb is kikövetkeztethető belőle.
Kedves Lelki atya!
Tud-e a mindenható Isten olyan nagy követ teremteni amit még ő maga sem bír el?
Egy összezavart fiatal...
Kedves Fiatal Barátom!
Ez egy nagyon bután föltett kérdés, amelyre egész egyszerűen nincsen válasz. Bár úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy furfangos kérdés, amely egy logikai bukfencet tartalmaz, s ezért nem lehet megválaszolni. Olyan, mint a mőbiusz szalag, az ember belebolondul, ha meg akarja találni a másik oldalát.
A furfangos kérdésnek az Isten mindenhatóságához semmi köze. Az Ő mindenhatósága egyébként sem azt jelenti, hogy mindent képes megtenni, amit csak akar, hanem azt, hogy a szeretete és irgalma végtelen, nincsen határa. Ehhez semmi köze nincsen ennek a logikai bukencnek.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Kedves Lelkiatya!
Mit tehet egy több mint 10 éves házasságban élő asszony,aki nevel 4 gyermeket és boldogtalan, boldogságot csak a gyermekek adnak, mert a teljes törödésük közben a házassága tönkrement? Imádkozom a ferjemert, aki teljesen passzív, nem hajlandó külső segítséget kérni és állandóan azt hajtja, hogy keressen magamban a hibát. Ha azt teszem és sikerül egy kicsit javítanom az általa nekem felrótt hibaimon,akkor azt észre sem veszi. Így semmit nem haladunk előre a hazassagunkban. Én nagyon derűlátó vagyok/voltam, (ő borúlátó es semmire sem hajlandó),de fogy a türelmem és tán már én sem akarom, hogy rendbejojjon a kapcsolatunk. (?)Belefaradtam, reményem kihuny. Ez viszont mindenre kihat, és felek,hogy a gyerekek is érzik(tudj?k), látják,hogy nem szeretjük egymást. Nagyon bánt, hogy ebben nem tudok/unk a gyerekeknek példátmutatni. Így minden hiábavaló(volt és lesz is)nem sokáig bírom így! Pont a család évében ezzel meg jobban szembesülni szinte őrjítő!
Drága Testvérem!
Ez nagyon nagyon nehéz lehet. Azt javaslom, kapaszkodjék a derűlátásába. De oly módon, hogy azáltal képes legyen fölfedezni az isteni erőt. A kapcsolatukat pusztán emberi erővel már valóban aligha lehet rendbehozni. Mennyire szép lehetne az életük a négy gyermekkel, hitben élve, s ez az elhidegült kapcsolat valósággal pokollá teszi azt, ami mennyország lehetne! Azt kell mondanom, emberi erővel hiába is próbálkoznék ennek rendbehozatalára. Ha csak észérvekkel, beszélgetések hiábavaló indítványozásával akar ezen segíteni, akkor csakugyan végérvényesen belefáradhat.
Azt javaslom, ami a Családgyűlésen is megfogalmazódott. Szerezzen be egy ikont a Szentháromságról, tegye ki az otthonuk falára, és minden nap imádkozzék előtte. A legjobb, ha a gyermekeivel együtt teszi. Egyszer megpróbálhatja, hogy a férjét is odahívja, de nem kell erőltetni. A lényeg, hogy Ön és amennyire a gyermekek befoghatók, akkor ők is minden nap imádkozzanak a családjukért, annak minden tagjáért. Gondolja, hogy ez meghallgatatlan marad? Semmiképpen sem! Igaz, nem tudni, mikor érik be a sok imádság, de addig tartson ki, tartsanak ki. Ez a Szentháromság előtt mondott imádság pedig - mintegy melléktermékképpen - Önnek is megnyugvást és békét fog adni. Egyelőre ennyit mondhatok, és még azt, hogy az Istentől kapott derűlátásával bízzék az Isten szeretetében és erejében. Semmisem volt hiábavaló az eddigi életében, és lesz is ereje folytatni, meg fogja látni. Imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya!
Külföldön tanulok, s ma részt vettem az Előszenteltek Liturgián egy görögkatolikus templomban. Nagyon felemelő volt. A szertartásban voltak leborulások is, amit nem csak a pap végzett, hanem a templomban mindenki, a hívek is. Viszont egy dolgot nem értettem, s ezzel kapcsolatban szeretnék egy kérdést feltenni. A Miatyánk előtt, az ekténia alatt csak félig húzták be a bezárt királyi ajtó mögött a függönyt. Magyarországon csak egy helyen láttam ilyet korábban, akkor is "meglepett". Ez pusztán helyi szokás, vagy konkrét jelentése is van?
Válaszát köszönöm.
András
Kedves András!
Voltaképpen a Szent Adományok bevitele után húzzuk be félig a függönyt, a pap áldozása alatt pedig teljesen behúzzuk, s majd a szentáldozásra nyitjuk ki újra. Már ahol használják ilyen módon a királyi ajtó függönyét. A liturgián olyan dolgok történnek, amelyeket emberi szem nem láthat meg, emberi értelem nem foghat föl. A függöny elhúzásával valójában még érzékelhetőbbé tesszük a titkok jelentőségét és elrejtettségét. A "nem láthatás" kiemelésével jobban fölfoghatjuk a transzcendens esemény valóságát. Ezt szolgálja a függöny használata.
Előszenteltek Liturgiáján bár jelen van a Szentség, mégsem ünnepeljük teljes pompájával az Isteni Liturgiát. Erre utal a félig behúzott függöny. Ilyenkor nem az üdvtörténeti eseményeket, Jézus életét éljük át, mint a Szent Liturgián, hanem "csupán" a bűnbánati szertartás közben részesülünk az Eukharisztiából.
