Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelki Atya! Szeretném megkérdezni, hogy melyik kereszt-fajta a görögkatolikusok jelképe? (A latin, a kettős, vagy a hármas, vagy az a hármas amelyiknek az alsó szára ferde, vagy az csak az ortodoxoknál használatos?) Válaszát nagyon köszönöm!
Nincsen kifejezetten "görögkatolikus kereszt". A bizánci hagyományt követve általában a többszárú keresztet szoktuk használni, amelynek egyébként nagyon gazdag az ikonográfiája is. A keresztrefeszített Krisztus mellett megjelenik a Nap és a Hold képe, a háttérben Jeruzsálem falai, mely egyúttal mindig az Atyai házat is jelöli. Az Atya áldó, vagy áldozatot elfogadó keze. Krisztus két oldalán a szenvedés eszközei, lába alatt pedig legtöbbször egy koponya, amely Ádám koponyáját jelzi.
Ezen az ikonnal is ellátott kereszten fontos mind a három ág, az alsó a legrövidebb, amely ferde szárú. Himnuszköltészetünk is bekapcsolódik ebbe az ikonográfiába, mivel az egyik sztihiránk arról szól, hogy a kereszt mérleggé lett, amely egyeseket fölemel (pl. a jobb lator), mások számára viszont a halált jelenti - akik elutasítják.
Mivel Kárpátalján ez az alul ferde ágú kereszt sokak számára a pravoszláv egyház szimbóluma, a fájó és kegyetlen emléke miatt szeretnék kerülni ennek a használatát. Erre is tekintettel kell lennünk.
A bizánci hagyományhoz tartozik még az egyenlő szárú kereszt is, ezt is használhatjuk.
Tisztelt Atyám!
Érdekelne egy ima, amit sajnos nem találok sem az imakönyvben sem az interneten sehol. Mégpedig ott található az az ima, amikor az Atya a liturgián elmondta a prédikációt, ezután következik a " Mindenható Urunk, Atyáinknak Istene, hallgass meg minket és könyörülj" majd a nép válasza. Ezután jön az a rész ahol a hívek 3szor mondják az Uram irgalmazz-t. És itt van a könyvbe, hogy "Itt következnek az alkalmi ekténiák! Itt van egy ima amit nem minden alkalommal hangzik el és így kezdődik: Esedezünk még hozzád....... Mindazt megkapjátok amit imádkozva kértek és ismét kérjetek és adatik néktek! Ez van benne de pontosan nem tudom! Megköszönném ha segítene!
Íme, az ima:
Esedezünk még hozzád Urunk Istenünk! hallgasd meg imádságunk és könyörgésünk szavát, és könyörülj N. szolgáidon kegyelmeddel és irgalmasságoddal és teljesítsd minden jó kérelmeiket, és bocsásd meg minden szándékosan, vagy akaratlanul elkövetett vétkezéseiket, és add, hogy kedvesek legyenek imádságaik és irgalmas cselekedeteik a te Felséged királyi széke előtt, és oltalmazd őket minden látható és láthatatlan ellenségtől, minden incselkedéstől, bajtól, aggodalomtól és betegségtől, és adj nekik egészséget és hosszú életet. Mondjuk mindnyájan: Uram, hallgass meg minket és könyörülj.
Tekints kegyes szemekkel, emberszerető Uralkodó, N. szolgáidra, és hallgasd meg hittel felajánlott esedezéseinket, mert magad mondád: mindent, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megnyeritek, és meg lesz nektek; és ismét: kérjétek és adatik nektek. Azért mi is, bár méltatlanok, bízva irgalmadban, kérünk téged, add a te kegyelmedet N. szolgáidnak, és teljesítsd jó kívánságaikat, és őrizd napjaikat békés, csendes, egészséges, és hosszú életben. Mondjuk mindnyájan: Gyorsan hallgass meg minket és kegyesen könyörülj.
Kedves lelki atya!
Egy bűntől probalok szabadulni (Önkielégités)de egy ideig birom es amikor már nem birom akkor egy fura érzes eltölt.És amikor megtörtenik rosszul erzem magam.
Magának mi a tanátsa?
A bűn sohasem áll magában. Mindig társulnak hozzá más bűnök is, illetve állandóan körüveszik különböző kísértések. Csak a bűnnel viaskodni reménytelen vállalkozás. Nem is ez a dolgunk.
A bűnnel szembeni elsődleges feladatunk az Istennel való kapcsolatunk, a hit- és imaélet erősítése. Tegye rendszeressé az imaéletét, a szentírásolvasást, a szentségi életet.
A napi lelkiismeretvizsgálatának fontos eleme legyen, hogy mennyire szolgál másokat. Az érzékiség bűne ugyanis sok esetben a hamis önszeretetnek, a szeretethiány torz pótlásának az eredménye. Ha arra figyel jobban, hogy hol, hogyan tud segíteni másokon, akkor egyre inkább elterelődik a figyelme arról, hogyan okozzon testi örömöt saját magának.
Az a "fura érzés" akkor jelenik meg, ha volt előzménye (egyéb kísértésekben való gyöngeség), illetve amikor a figyelem elterelődött az Istenről. Persze, ezek is összefüggenek.
Le kell kötnie magát más dolgokkal, összeszedetten figyelni valami egészen másra. Nem feltétlenül jámbor dologra gondolok, hanem ami legalább annyira erőteljes lehet, mint a test követelő kívánsága (egy barát felhívása, felkeresése, erőteljes sport, vagy bármi egyéb, merőben más tevékenység, mint amit akkor tett, amikor elhatalmasodott a testi vágy).
A szentek is megkínlódtak ezzel. Szent Ferenc a hóba vetette magát ilyenkor, vagy egy tüskés bokorba. Ha ilyesmire mi képtelenek lennénk is, meg kell próbálnunk hasonló elszántsággal küzdeni ezzel a kísértéssel.
Kedves Lelkiatya!
Én római katolikus vagyok.Meg vagyok keresztelve,elsőáldozó is voltam és rendszeresen járok templomba.A bérmálásom még hátra van.
Szeretnék görög katolikus lenni.Mit kéne tennem,hogy azzá váljak?
Juli
Kedves Juli!
Mindenekelőtt azt javaslom, hogy bérmálkozzék meg a saját rítusában. Az erre való felkészülés során meg fog erősödni hitében, közben még jobban megismeri az egyházat, a saját rítusát is. Ha ezek után is úgy érzi, hogy hitét a keleti rítusban szeretné megélni, annak továbbra sincs semmi akadálya, nem szükséges hozzá a rítusváltás. Ha mégis van olyan nyomós ok, amely indokolná ezt a lépést, akkor a két püspök (saját püspöke és valamelyik keleti rítusú püspök) hozzájárulásával teheti meg.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Egy nagy problémával küzdök, ami nemmás, mint a depresszió, illetve az ezzel járó rossz, önpusztító gondolatok. Mit tehetnék? Gyógyszert írtak fel, orvoshoz járok rendszeresen. Még is hatalmas bűntudatot érzek. Nem merek áldozáshoz járulni, mert félek, hogy nem vagyok méltó rá. Nem tudom megítélni, hogy meddig terjed az orvosi része és meddig a sajátom.
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Egy elkeseredett srác
Drága Elkeseredett Barátom!
Nem csak Ön nem méltó a szentáldozásra, hanem én sem és más sem. Sohasem leszünk méltók rá. Az Eukharisztia nem jutalom, nem cukorka, amelyet megérdemlünk. Dehogyis érdemeljük meg. Sokkal inkább gyógyszer az, természetfeletti erő. Minél rosszabbul érzi magát, minél sötétebb gondolatok foglalkoztatják, annál inkább járuljon hozzá, részesüljön Belőle. A rossz gondolatokkal ne foglalkozzon. Azok jönnek maguktól, nem a maga bűne. Viszont minél gyakrabban találkozik Jézussal - szentgyónásban, szentáldozásban és persze, az imában -, annál inkább meglátja a sok szépséget is, amelyeket Tőle kapott.
Kedves Atya!
Vallásilag kicsit bonyolult :)családból jöttem.
Anyai nagyanyám görögkatolikus volt,anyám római katolikus,apám református családba született,ott keresztelték,de római katolikusként halt meg,engem római katolikusnak kereszteltek,ott voltam elsőáldozó,ott bérmáltak.
Egy kis szabolcsi faluban nőttem fel,ahol különböző okokból csak havonta egyszer volt római szertartás,a többin görög,ebből az következik,hogy nem igazán ismerem a római liturgiát,a görögöt sokkal jobban.
Furcsán hangzik ,de a római szertartásokon nem érzem otthon magam,szépek,de számomra nincs varázsuk.
Ha templomba megyek,igyekszem görög templomokat felkeresni,a gyerekkor otthonosságát,biztonságát idézik fel bennem és nem utolsó sorban a szertartásba is be tudok kapcsolódni.
Ha jól tudom,ugyanúgy áldozhatok,gyónhatok is itt (gyerekkoromban legalább is ez volt a bevált szokás)?
Van annak vmilyen módja,hogy "papíron" is ide tartozzak?
Nagyon sokáig nem foglalkoztam vallással,Istennel,kb. féléve kezdtem újra templomba járni.
Rengeteg hiányosságom van,az én gyerekkoromban olyan ,hogy hitoktatás nemigazán volt (38 éves vagyok).
Lehetek ennek a közösségnek "teljes jogú" tagja úgy is ,hogy "papíron" még nem tartozom ide?
Szép napot kívánok!
Anikó
Kedves Anikó!
Épp a minap írtam valakinek hasonló dolgokról. Semmi akadálya nincsen annak, hogy Ön továbbra is a jól ismert görögkatolikus szertatásokra járjon, azokat lehetőségei szerint minél jobban megismerje. Érthető a gyermekkorban gyökerező kötődés. Vajon miért szükséges, hogy erről ?papíron? is igazolása legyen? Járjon abba a közösségbe, ahol legjobban meg tudja élni Istenhez tartozását. Ha lelki atyjával is megbeszélve megmarad a súlyos ok a rítusváltásra, akkor azt előbb a saját püspöknél kell rendezni.
Tisztelt Lelkiatya!
"Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit, azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek." Zsid 6,4
Én vallásos családba születtem, számomra természetes volt minden vasárnap a templombajárás és az imádság. Megkereszteltek, voltam elsőáldozó. Aztán teltek az évek és egyre kevesebbet jártam/jártunk templomba, rossz dolgokat tettem, eltávolodtam az Úrtól. Jobban érdekelt, hogy megfeleljek másoknak, minthogy Istennek legyek kedves. Néha, a világra dühösen még azt is kijelentettem, hogy nem hiszek. De ilyenkor mindig megszólalt bennem valami, és imádkoztam az Úrhoz.
Pár éve azonban minden megváltozott. Felhagytam a legtöbb helytelen dologgal, amit műveltem. Nem kényszerűségből, hanem mert így éreztem helyesnek. Azóta is arra törekszem, hogy minden bűnös és utálatos dolgot kitöröljek az életemből. Többet és szívből imádkozom, és érzem az Úr segítségét. Rossz helyzetben vagyunk a családommal, de van hitem, erősebb mint valaha és csak erősödik.
Igyekszem minden nap olvasni a Szentírást, és a fenti mondaton elgondolkoztam. Hasonló történik velem is? Mindig vallásos voltam, aztán eltávolodtam, a hitem elgyengült, helytelenül imádkoztam és rengeteget vétkeztem. Egy idő múlva azonban Istent újra közel éreztem, bár még mindig gyenge és vétkes vagyok, mostmár keresem a helyes utat, és hiszem, hogy Isten segítségével rátalálok.
D
Kedves D!
Az Ön életében tetten érhető az Isten csodatevő ereje. Ha igaza is van Szent Pálnak, hogy nem lehetséges a megtérés után Istent elhagyó embernek újra visszatérni, lám, az Ön életében Isten kegyelméből mégis megtörtént a lehetetlen. Bizonyára egyetért velem abban, hogy ami történt, az merőben az Isten kegyelme, az Isten ajándéka. Talán Ön is tett érte, elhiszem, de azt is az Istennek köszönheti. Újra kegyelemre talált. Igen, folytassa ezt az utat. Szent Pálnak ez a kemény figyelmeztetése az ingadozó embereknek szól, s nem szabad, hogy elriassza Önt a továbblépéstől a kegyelem útján.
Kedes Atya!
Abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy kereszanya lehetek.
A leendő keresztfiam családja hajdúdorogi lakosok és görög katolikus vallásúak. Hasonlóan az első gyermekhez a második kisfiút is görög katolikusként szeretnének megkeresztelni.
Én református vallású vagyok, igaz nem konfirmáltam le, de megvagyok keresztelve.
A kérdésem az lenne, hogy milyen feltételei vannak annak, hogy a kisfiú egyik keresztszülője legyek?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Testvérem!
Akkor lehet Ön keresztszülője egy görögkatolikus gyermeknek, ha van Ön mellett egy másik személy, aki szintén keresztszülőséget vállal, és ő görög- vagy római katolikus. Ez szigorú előírás. Ezzel együtt is az Ön felelőssége is igen nagy, és kérem, hogy vegye azt is komolyan. Öntől is nagyon sokat tanulhat a most még kicsiny keresztény palánta, s hitével, bibliaismeretével, tanúságtevő keresztény életével nagyon sokat segíthet neki.
DJK!
Kb. 12-13 éve, még ált.iskolásként egy kiránduláson vásároltam egy fafaragó mestertől egy kereszt alakú kulcstartót. Akkor én ezt a fa kulcstartót megszenteltettem, és valóban a kulcscsomómon hordtam egy ideig. Mivel rendszeresen használtam, egyszer el is tört, ekkor megragasztottam, de a használat során megkopott, kissé piszkos is lett.
Minap megtaláltam pakolás közben a szekrényemben. Teljesen meg is feledkeztem róla, hogy nekem ilyenem is volt.
Rögtön az jutott eszembe, hogy te jó ég, mit tettem. Egy megszentelt tárggyal hogy bánhattam így. Véletlenül került elő most is. Nem tudom, mi lenne a helyes, mit tegyek vele. Bűntudatom van, amiért így bántam ezzel a megszentelt kulcstartóval. Mi a helyes lépés egy ilyen helyzetben?
Köszönöm válaszát!
Ne legyen túlzott bűntudata emiatt. Valószínű, hogy amíg hordta ezt a keresztecskét, kellő megbecsülésben tartotta. De hát, eljárt felette az idő. Életének egy bizonyos szakaszában kegyelemközvetítő volt az Ön számára. Nem követett el nagy bűnt azzal, hogy elkallódott, megfeledkezett róla. Nyilván nem volt szándékos. Most, hogy előkerült, vagy őrizze kicsit nagyobb becsben, tegye az értékesebb holmik közé, vagy nyugodtan semmisítse meg, amikor alkalma van, dobja a tűzbe, vagy ássa el valahová. A megszentelt dolgok ilyetén megsemmisítése nem sértő.
Az előzőhöz tenném hozzá: számos tiszteletre méltó és boldog tagja az egyháznak évszázadokat vár(t) a szent jelzőre, míg mára nem egyet pár év alatt kanonizálnak (Pl. J.M. Escriva) s ezzel együtt használatban van az előbb említett számos szent-szó. Az Egyházban ezt megszoktuk ugyan, de jó azért ezt jobban érteni. Azonban ha a világiak fülével, fejével gondolkodunk, totál kavarodás lehet, bár nekik általában mindegy... Csak így nagyon sok a "szent", devalválódik a valódi helye, értelme! Ez a fő gondom ezzel! László
Mindig is így volt az Egyházban, annak történelme során, hogy egyeseket azon nyomban szentté avattak, vagy pár éven belül, másokat esetleg évszázadok múltán. Kötve hiszem, hogy a szentek közösségében lévők izgatottan várnák ?odafönt?, hogy mikor kapják meg ezt a földi címet ?idelent?.
Kedves Lelkiatya!
A római és görög papokat hagyományosan "atya" névvel illetjük. Szép ez, de ha a Jézus szavát szó szerint vesszük: senki se hívassa magát atyának, mert csak egy van, a mennyei! (nem pontos idézet), akkor bizonnyal nem lenne helyes ezt így használni, leértékelődhet a gyakori általános használatban. Ennek kapcsán a pápa megszólítása: Szentatya - is kérdéses lehet. Miért szent? Még nem kanonizálták. Nyilván Jézus helytartójaként illetik e jelzővel, de ha belegondolunk, nem lenne helyes, szerintem. A szent szó is így jelentését veszti, keveredik: Szentatya, Őszentsége, Szentszék, szent ostya, szent helyek, Szent Miklós, a szentek, szent ereklyék, Szent Írás, Szentegyház, stb. Mind másképpen szent, van. amelyiket kanonizálták, azért s van, amelyikre csak rámondják, mert "istenes", jámbor., vallásos. nem minden szent attól, mert vallásos... sajnos.
Tehát atya és szent... Mi erről a véleménye? Köszönettel: László
Lehet, igaza van, hogy túl sokszor használjuk a ?szent? szavunkat. Hiszen a lényege éppen az, hogy elkülönített, az Istennek lefoglalt, a világtól különböző valóságot jelöl. Javaslom, hogy használjuk megfontoltabban. Hogy ennek hol van a határa, azt mindenki maga döntse el.
Az ?atya? szó használatában azonban nem értek egyet Önnel. Ezt olvassuk az Evangéliumban: ?Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus? (Mt 23,8-10). Ha szó szerint akarnánk értelmezni, akkor a mester, az atya és a tanító megszólításokat minden esetben kerülni kellene. Jézus nyilván nem nyelvi tanácsokat akart ezzel adni, hanem arra figyelmeztetni, hogy senki ne legyen pökhendi és gőgös, ne követelje meg az efféle címeket. Fontos, hogy egymást testvérnek tekintsük. De azért a gyermek szólíthatja az apját, vagy a lelkiatyját atyának, a diák a tanítóját tanítóbácsinak/-néninek, a szakmájához értő embernek nyugodtan mondhatjuk: mester úr.
Kedves Lelkiatya!
Én római katolikus vagyok.Rendszeresen járok templomba,meg vagyok keresztelve,elsőáldozó is voltam.A bérmálásom még hátra van.
Szeretnék görög katolikus lenni.Mit kéne tennem,hogy azzá váljak?Ha görög katolikusoknál bérmálkozom majd és megtanulok úgy élni mint ők,tekinthetem magamat annak?Hogyan lehet úgymond. "áttérni"?
Válaszát előre is köszönöm:Juli
Szó sem lehet áttérésről, ezt a szóhasználatot mindenképp kerülni kell. Ugyanabba az Egyházba tartozunk. Megtérni lehet, és kell is, akár minden nap, de a rítusváltás nem áttérés. S vajon miért szeretne rítust váltani? Ez lehetséges egyébként, a saját püspökétől elbocsátó, a másik rítusú püspöktől pedig befogadó nyilatkozat kérése által. Általában minden püspök meg szokta adni. De vajon van-e rá szükség? Ha eddig nem a keleti rítusban élt, akkor semmiképp sem javaslom. Semmi és senki nem akadályozza Önt abban, hogy keleti rítusú katolikus szertartásokra járjon. Azt javaslom, hogy a bérmálás szentségét vegye fel a saját püspökétől. Erre való felkészülése során bizonyosan jobban megismeri a saját rítusát is. Ha a bérmálás felvétele után továbbra is vonzódik valami miatt a keleti rítushoz, akkor nyugodtan eljárhat a szertartásainkra. Később pedig, ha ez a vonzódás, a vágy valami valódi súlyos ok miatt megmarad, akkor az említett módon megteheti a rítusváltást.
D.J.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy római rítusú hívő jelentkezhet-e bazilisszának Máriapócsra és hány éves korig teheti ezt meg?
Előre is köszönöm a válaszát: Zoé
Igen, szerzetesnek lehet jelentkezni a másik rítusba. Természetesen ez kölcsönös. Ehhez nem is szükséges rítusváltási kérelmet kérni a püspöktől. Ugyanis a noviciátust még a saját rítusában maradva, de a közösségi életbe bekapcsolódva végezheti, és a fogadalomtétellel együtt egyszerre a rítusa is megváltozik. Előtte való kilépés esetén viszont megmarad saját eredeti rítusában.
Tudomásom szerint 50 éves korig lehet jelentkezni szerzetesnek.
Kedves Lelkiatya!
Ha egy fiatal lány keresi Isten akaratát az életében,és még nem találta meg a párját,helyes-e az ha kizárólag hivő párt keres magához és fogadalmat tesz Istennek,hogy csak hivő fiúkkal fog ezentúl ismerkedni ezen a téren?
Válaszát előre is köszönöm!
Igen, nagyon helyes, ha csakis hívő párt keres magának. A fogadalomtétellel azonban ne siessen. Éppen ezen az oldalon beszélgettünk már néhány fiatallal, akik könnyelműen tettek ígéretet, és utána igen bánták, mert nem tudták megtartani. Az sem kizárt, hogy az Úr olyan fiatalt hoz az útjába, aki az Ön hatására fog megtérni. Ilyen is van, de ez azért ritka. Sokszor jelent csalódást, hogy a kezdeti, nagyon szerelmes időszakban az illető rettentő buzgóvá válik, de később nem veszi komolyan a hitet, a keresztény életet. Nagyon súlyos nehézséget jelent egy házasságban, ha éppen a legfontosabb, a legmélyebb dolgokban nem tudnak egyetérteni. Úgyhogy sokkal jobb, ha eleve keresztény fiú ismeretségét keresi. Ezzel együtt is legyen mindig nyitott az Isten akaratára.
Kedves Lelkiatya!
Tizedik osztályos korom óta készülök angol középfokú nyelvvizsgára.
Eddig négyszer futottam neki. Százezer forintot csak nyelvvizsga-jelentkezésre költöttünk, a többi pénzt pedig a tanároknak. Másnak már első vagy második nekifutásra sikerül. Igaz, türelmetlen is vagyok. Az vigasztal, hogy nem sok kell már a 60 százalékhoz. Mindig megcsináltam a házi feladatot, odafigyeltem a nyelvtanfolyamon a tanár nyelvvizsga-teszteket adott és az összeset megcsináltam. Szüleim, barátaim szerint nem vagyok hülye, meg tudnám csinálni. Eddigi életem során sok megrázkódtatás csalódás ért, ezért nincs önbizalmam, kishitű vagyok. Tudom, hogy másnak is vannak gondjai problémái az életben de már ez több a soknál, legszívesebben öngyilkos lennék. Mit vétettem a Jóistennek?! Miért EZT érdemlem?!
Előre is köszönöm: Ági.
Kedves Ági!
Nem is könnyű eldönteni, hogy a kudarcai okozták-e a kicsinyhitűségét vagy fordítva. Igaz, nem is ez a kérdése, de egy megfontolásnyira érdemes ezt is meggondolni. Aki nem bízik önmagában, annak jóval kisebb az esélye a sikerre. Alighanem ez is okozta, ahogy arra utalt is, az eddigi vizsgaeredményeket. Tudni kell azt is, hogy a keresztény önbizalom, az igazi önbizalom alapja nem az, hogy nagy mellénnyel magunkban bízunk, hanem alázattal abban a Jóságos Istenben, aki bennünk lakik, bennünk munkálkodik.
Mit is tegyen? Gondolja végig, hogy eddig hányszor segítette meg Önt a Jóisten? Egyszer sem? Akkor gondolja át jobban, mert egészen bizonyos, hogy számtalanszor. Ha ezt őszintén végigtekinti, akkor lassan észre fogja venni, hogy nap mint nap kap ajándékokat Tőle, s azt is megérti, hogy soha, de soha nem hagyja el Önt, mindig meghallgatja. Igaz, nem mindig úgy, ahogyan mi szeretnénk, de hát ezt is Őrá kell bízni. Nemde arról volt szó, hogy megtanulunk bízni Benne.
Ennek ismeretében bátran nekiveselkedhet bármilyen feladatnak. Mindenből haszna lesz. Ezekből a mostani kudarcokból is. Ha most nem is látná, bízza ezt is oda. "Bízzál az Úrban, ...és megadja neked szíved kívánságait" (Zsolt 36,3).
