Milyen kár, hogy meg kell várnunk a tragédiákat ahhoz, hogy ráébredjünk, Isten nélkül nem érdemes és nem is lehet élni.
Azt mondhatom Önnek, hogy az egyszerű tiszta bűnbánat elég, és az Isten újra visszafogadja Önt. Ezt a bűnbánatot pecsételi és áldja meg a szent gyónás.
Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akiben szívesen megbízik, és jelezze neki, hogy gyónni szeretne, életében először. Ő nyomban tudni fogja, hogy mit kell tenniük.
Ugyanakkor valószínű, hogy Ön a bérmálás szentségében sem részesült. Ezt is jeleznie kell az atyának. Amíg erre fölkészül, addig nagyon sok mindent fog még megtudni az Isten titkaiból. Csodálatos folyamat ez. A bérmálás után gyónhat, utána pedig megáldozhat. Igaz, valóban ez lesz az Ön életében az első áldozás, de azért nem kell rá úgy tekinteni, mint a gyermekek megszervezett elsőáldozására. Nem baj, ha senki más nem tud róla csak Ön és a Jóisten. Persze, az szép, ha a gyermekeit is bevonja ebbe, de minden egyéb külsőség nélkül. Éppen emiatt az is mindegy, hogy ezt római vagy görög templomban teszi. Azt válassza, ahová reményei szerint családjával együtt hosszú időn át rendszeresen eljárhat.

Én is.

Nem egészen pontos a megközelítés.
A református egyház nem tekinti a házasságot szentségnek. Azt fölbonthatónak tartja, és felfogásuk szerint lehet újra házasodni.
A katolikus egyház a természetjog alapján tekinti érvényesnek azokat a házasságkötéseket, amelyeket a felek a saját hitük és meggyőződésük szerint kötöttek. Két megkereszteletlen egyszerű polgári házassága - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság, két protestáns házassága saját szertartásuk szerint megkötve - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság. Hiszen a katolikus egyház nem csak a saját szertartását tartja érvényesnek, hanem tiszteletben tartja a más felfogásúak házasságkötési igényét. Ugyanakkor a természetjog alapján az érvényesen megkötött házasság felbonthatatlan. Ez Ádám és Éva óta így van, amikor még sehol sem volt a katolikus szertartás.
A római és a keleti katolikus jog ebben a kérdésben megegyezik, nem tér el egymástól.

Jelenleg a Fő utcában állandó beosztással egy áldozópap és egy diakónus szolgál, így gyóntatás megbeszélés, illetve kérés alapján lehetséges, a parókus atya bármikor szívesen rendelkezésre áll. Március 25-től talán megváltozik a helyzet, és újra két pap szolgál majd, így akkortól a szertartások alatt is lesz állandó gyóntatás (amennyiben a szertartáson jelen vannak más, a gyóntatásban segítő atyák is, akkor természetesen most is van a szertartások alatt gyóntatás).
A Rózsák terén viszont állandó gyóntatás van.

Kedves Testvérem!
Jól érzi, hogy nem kis veszélyt rejtenek ezek a dolgok. Sajnos, a mai bonyolult világunkhoz hozzátartoznak, s ha ki akarnánk zárni az életünkből, magunkat zárnánk ki az életből. Ilyen remeteélet csak igen keveseknek adatik meg. Nem is ez a cél. Inkább az, hogy megtanuljunk helyesen élni a világ dolgaival.
Most, a böjti idő különösen is lehetőséget kínál arra, hogy visszafogottan éljünk a világ kínálta élvezetekkel. Javaslom a Szentírás mindennapi olvasását. Ez segít helyére tenni ezeket is.

Ha megjelent szívében ez a vágy, ezt akár üzenetnek is tekintheti. Valójában Isten minden embert meghív erre a célkitűzésre, de nem mindenki hallja meg.
Ha pedig meghívta, akkor lehetőséget is ad rá, különben nem tárta volna föl ezt a lehetőséget.
Szentté válni kegyelem, Isten ajándéka. Ezért mindenekelőtt kérni kell. Ha kitartóan kéri Istentől, meg fogja adni Önnek!
Mindenképpen keressen lelkivezetőt. Ha mást nem talál, keresse meg a legközelebb élő atyát, és kezdjen el rendszeresen gyónni és áldozni. Ez a kegyelmi erő el fogja vezetni azoknak a lépéseknek a fölismeréséhez, amelyek továbbvezetik majd ezen a nagyszerű úton.

Megrövidítettem a levelét, hogy csak a kérdésre válaszoljak, és ne érezze senki azt, hogy vádaskodni akar bárki is.
Hallottam olyan helyzetről, ahol a hívek nagyobb buzgósággal imádkoztak, mint a vezető papjuk. Összefogtak, és elkezdtek imádkozni érte közösen. Ezt tudom javasolni Önnek, Önöknek is. Semmi sem gátolja meg Önöket abban, hogy összejárjanak imádkozni, pl. az imaórát végezni rendszeresen közösségükért, de elsősorban a papjukért.
Emellett, természetesen megtehetik, hogy értesítik a helyzetről az esperest, vagy akár a püspök atyát. De semmiképp sem aláírás nélküli levélben, mert azzal biztosan nem foglalkoznak. Mégis leghatékonyabbnak a szeretetből fakadó közös imádságot tartom.

A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre írhat bátran.

Ne rémüljön meg. Imádkozzék érte, és bízhat benne, hogy hazajön. A tékozló fiú apja élhetett át hasonlót. Hasonló lelkülettel várja vissza őt.

Kedves Márti!
Általában az a jó, ha valaki havonta gyónik, vasárnaponként áldozik és naponta olvassa a Szentírást. Van, aki ennél még gyakrabban szeretne gyónni. Lehet akár hetente is, ha a lelkiatyja ezt jónak látja. Ennél gyakrabban semmiképp sem. Van, akinek a rendszeres gyónás azt jelenti, hogy két-három havonta jut el oda. Vannak - főként férfiak - akik évente 2-3 alkalommal gyónnak, de valóban rendszeresen, összeszedetten, fölkészülve. Ez is lehet jó. Különbözőek vagyunk tehát. Az általános tanácsom mégis ez, amit legelőször mondtam.

Kedves Z!
Mint talán látja, néhány szót kihagytam a leveléből, hogy senki se vegye személyesen magára a panaszt. Így én is könnyebben tudok választ adni a lelki kérdésére.
Meglepőnek tűnhet mai világunkban Jézusnak az a szava, amellyel ellenségeink szeretetére buzdít bennünket. Ma nincsenek is ellenségek - vélhetnénk. Lám, vannak. Akiket nehezen tudunk szeretni, akiktől bántást, sebeket kaptunk, azokat nyugodtan tekinthetjük ellenségeinknek, legalábbis olyan ellenségeinknek, akikről Jézus beszél, és akiket szeretnünk kell.
Jól teszi, hogy nem hagyja magát és nem hagyja abba a köszönést. Ne unja meg mindvégig! De ennél többet is kell tennie. Imádkozzék érte, és imáiban kérje azt is Istentől, hogy tudja ezt az illetőt szeretni. Nem kis dolog ez, főként nem könnyű. De azzal teszi a legnagyobbat az egyházközségében, ha lelkében le tudja győzni ezt az ellenérzést.
Ha elindul feléje a szeretet útján - amely nem vár viszonzást! - akkor könnyebb lesz őt elfogadni, akár világi elnökként is. A többit pedig bízza a Gondviselőre. Mindig kegyelmi megoldást kell keresnünk és találnunk, annak lesz meg a kegyelmi gyümölcse.

Kedves Attila!
Köszönöm a kiigazítását. Valóban nem lehet darabra, centire mérni a lelkiélet, az imaszándék mennyiségét, mértékét. Így van, az Istenszülőről alig esik szó a Szentírásban, mégis az Egyház hite annál gazdagabb tanítást bont ki belőle.
Mivel ma nagy divatja van az angyalok tiszteletének, ezért vagyok kénytelen inkább visszafogottságra inteni e téren. Sokan hiszik az angyalok létét, segítségét, de nem vagy alig törődnek a szentekkel, vagy még inkább azzal, Akinek a szentségét minden értelmes teremtmény köszönheti.
Ezért továbbra is az a tanácsom, hogy legyünk buzgók az Istennel való együttlét keresésében, és ez a buzgóság majd elvezet a helyes ismeretre az Isten egyéb titkaiban is.

Kedves Péter!
Az okozza a kérdés látszólagos megoldhatatlanságát, hogy míg itt a földön időben élünk, odaát már nem lesz idő. Az idő ugyanis teremtett dolog, vagy pontosabban a megteremtett anyag köre, rendje, szabálya. Nehéz összehasonlítani a két világot. Ezért egyáltalán nem téves azt mondani, hogy mindenkinek a halála pillanatában érkezik el az utolsó ítélet. Az ítélet napját, a "Harag napját", Krisztus második eljövetelét valóban várnunk kell, tudnunk kell a létéről. De aki meghal, aki átlép az időtlenségbe, annak számára már nincs várakozás. Számára az egyetemes ítélet és a személyes ítélet egy és ugyanaz. Persze, sok titok is van ebben, amit nem érthetünk, földies értelmünk nem foghat föl.
A második kérdésre viszont könnyebb felelni. Az evangéliumok nem tudósítások, hanem tanítást tartalmaznak. Igen erőltetett magyarázat, hogy Jézus a latornak adott biztatásában azt hangsúlyozta volna, hogy mikor mondja ezt a kijelentést. Mi értelme lett volna azt kiemelni, hogy még ma mondja, holott nyilvánvaló, hogy előtte nap nem mondott ilyet, utána pedig szintén nem, hisz nem sokkal később meghalnak. A kijelentés teológiai tanítása éppen az, hogy elegendő a bűnösnek őszinte bánattal Krisztushoz fordulni, s azon nyomban üdvözülhet. Mint az előbbi okfejtésben, itt is segít megérteni az efféle okoskodás
helytelenségét, ha meggondoljuk, hogy odaát nincs idő. Még ha Krisztus Urunk pénteken halt is meg, és vasárnap támadt fel, ez a Mennyben nyilvánvalóan nem három napi különbséget jelent.
Ellen G. White valóban rendkívüli személyiség lehetett, az írásaiban sok megfontolandó dolog van. Elméletei azonban nem mindenben egyeznek meg a Katolikus Egyház tanításával. A világvégét meghatározott naphoz kötötte, igaz, később módosított ezen a tanításán.
Leginkább olyan lelki könyveket érdemes olvasnunk, amelyeket szentek írtak, akkor nem csalódunk, és biztosak lehetünk abban, hogy nem vezetnek félre.

Kedves Márta!
Szavai alapján arra következtetek, hogy Ön a helyén van az életében. Helyes, hogy sok akar tenni. Alighanem ez alkatából is következik. Fontos, hogy eközben mindig a szolgálatkészség vezérelje, a mások iránti szeretet, és ne hamis indítékok (pl. cselekvési kényszer, bizonyítani vagy megfelelni akarás, hiúság, mások lenézése, akik nem tudnak annyit tenni, stb.). Akkor lesz hosszú távon ereje és kitartása, rendíthetetlen szeretete, ha az imádságban legalább annyit fejlődik, mint a tevékenységei közben. Gondoljon arra, mennyi mindent tanult, megtanult sok területen az elmúlt években! Lehet hagyni, hogy az Istennel való kapcsolatában ne fejlődjék?
A zsákszámra továbbított imádságok nem föltétlen a hitet erősítik. Én sem hiszek sok Mária-jelenésben, ezek nem tartoznak a kinyilatkoztatás körébe. Még csak továbbadnia sem kell, ha Önnek (sem) jelent semmit.
Második kérdésére kicsit nehezebb válaszolni. Az egészséges emberi élethez hozzátartozik a nemiség. Tény azonban, hogy nem vagyunk egyformák, s különböző életkorokban és helyzetekben mi magunk is másként viszonyulunk ehhez az emberi adottsághoz. Amiről ír, az lehet személyiségzavar, de lehet természetéből fakadó adottság is, s lehet isteni kegyelem, hogy hosszabb időre elkerülik ezek a kísértések. Érdemes erről a lelkiatyjával elbeszélgetni. Ám ami igazán fontos, az nem az ok, hanem a cél. Ha Ön ezt tapasztalja az életében, akkor arra figyeljen, hogyan tudja ezt mások szolgálatába állítani. Valószínű, összefügg ez a természete a tenni akarással. Ez helyes, de ne feledje, hogy saját erejéből ez csak ideig-óráig tart. Rendszeressé kell tennie az imaéletét, hogy a cselekvései is hosszú távon hatékonnyá válhassanak.

A házasság szentségében egy férfi és egy nő életre szólóan elkötelezik egymást, ezt a szentségi kötelék véglegessé teszi. Jézus szava világos: amit Isten összekötött, ember ne válassza szét (Mt 19,6). Ezért kell nagyon alaposan meggondolni, hogy kivel kötjük össze az életünket egy egész örökéletre. Ha tönkremegy a házasság, akkor sem szabad elválni, hanem küzdeni kell a szeretetben a szeretetért, a szeretettért. Mai világunk sajnos arra készteti a házasokat, hogy amikor a kapcsolat nehézsége jelentkezik - ami elkerülhetetlen, hisz minden házassági kapcsolatban vannak krízisek! - akkor váljanak el. Holott éppen ezek a nehézségek erősíthetnék meg a kapcsolatokat.
Nos, az Ön életében másként történt. Az Egyház "úgy tudja", hogy Önnek érvényes házassági kapcsolata van az első feleségével. Tehát nem lehet más szerelmi kapcsolata mással, hiszen az házasságtörés. A református egyház a házasságot nem tekinti szentségnek, így a katolikus egyház sem tekintheti annak a református esküvőt. Ez az oka, hogy Ön nem részesülhet szentségekben, hiszen bármennyire is szereti mostani feleségét, nem szentségi kötelékben, nem házasságban él vele.
Mit tehet? Nagyon nehéz a válasz. Épp a mai világ e hazugsága miatt sokan szenvednek ettől. Egyrészt azért, mert meggondolatlanul kötnek házasságot, másrészt azért, mert ha jelentkezik a nehézség, akkor elválnak.
Sok esetben lehet javasolni, hogy vizsgálják meg a házasság megkötésének körülményeit. Éppen, mivel felelőtlenül kötnek ma sokan házasságot, sok esetben annak nincsenek meg a szükséges feltételei. Ilyenkor az Egyház alaposan megvizsgálva, visszamenően kijelenti, hogy nem volt érvényes az első kötelék megkötése. Talán érdemes ezt a vizsgálatot kezdeményezni - egyszerűen a görkat. parókusán keresztül. Ha kiderül, hogy a házasságkötés nem volt érvényes, akkor Ön szabad állapotú, és van lehetősége arra, hogy szentségi házasságot kössön mostani társával.
Javaslom és kérem, tegyen meg mindent ennek érdekében, hiszen Krisztusnak és az Ő Egyházának is az a célja, hogy nyújthassa Önnek is a szentségi kegyelmet.