Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Képes lennék a megbocsátásra,de Közel egy év után is a fülembe csengenek ismerőseim bántó,megalázó,elutasító szavai. Ez normális?

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Van egy komoly pajzsmirigy alulműködésem, anyagcsereproblémákat okoz. Kevés ételfogyasztás ellenére sokat híztam. Orvos kezelt. Az a problémám Lelkiatyám, hogy az emberek megítélnek, kigúnyolnak a kinézetem miatt. A munkahelyen is volt rá példa." Fogynod kellene.." Ezt a sok bántást nem tudom kezelni.

Kedves Lelkiatya! Egy számonra nagyon kényes kérdéssel szeretnék Önhöz forfulni. Egy olyan vallását gyakorló hölgy vagyok, aki egy ritka endokrin kórképben szenved, aminek része a magas androgén szint. Szedek rá gyógyszert, ami sok mellékhatással jár, és még így is csak a tünetek egy részét fedi el. A sok férfihormon miatt erős szexuális késztetést érzek, és minden igyekezetem ellenére gyakran, legalább havonta egyszer elkövetem az önkirlégítés bűnét. Ilyenkor természetesen nagyon szégyell magam. Azt szeretném kérdezni, hogy mit tegyek? Hogy küzdjem le ezt, ha egy betegség okozza az erős vágyat? Mennyire számít súlyos bűnnek? Félek, hogy emiatt a pokolba kerülök.

Kedves lelkiatya! A férjem görög katolikus, én római katolikus vagyok, és görög katolikusnak szeretnénk keresztelni a fiunkat. Flüei Szent Miklóst terveznénk a védőszentjének, de nem tudom, hogy őt a görög katolikus egyház is elfogadja-e. Lehet az ő nevére kérni a keresztséget? Köszönjük szépen előre is!

Kedves Lelkiatya! Megfigyelhető egy olyan viselkedésminta, hogy minél magasabb fokozatban van valaki, azt annál inkább láttatja másokkal is. Ez a rangjelzés manapság az öltözeten kívül az autókban is megmutatkozik. Vajon jó ez? Meddig és mennyire indokolt? Pl megértem hogy egy diplomáciai úton fontos hogy megtiszteljük egy új kocsi kényelmével a vendég nagyméltóságú atyát, de kell-e ez a mindennapokban egynek is a köztünk élő püspök/érsek atyánknak? Nekem ez valahol már visszatetsző is, hogy Krisztisban mindenki szolgája ezzel tűnjön ki. Ha arra gondolok, hogy az Úr gyalog járt éspedig sokat és messzi helyekre nemde közelebb került úgy a nyájhoz, mintha gyorsfogaton száguldott volna. Óhatatlan felmerül a kérdés: hogy éljen úgy egy atya, hogy a világból csak a legszükségesebbekben részes? Lehet így jobban látszana az Isten gondoskodása, és élete benne? Nem megütközni szeretnék a drágaságot és vagyont felmutató atyákon, hanem megélni, hogy ezek nélkül, Krisztus egyszerűségében járnak. Akkor talán közelebb is lennének a nyájhoz és jobban értenék? Hogy látja?

... Kedves lelkiatya, ezt egy internetes oldalon olvastam. Sokszor borzalmas, kárhoztató dolgokkal van tele a lelkiismeretem, többek között a legijesztőbb ez volt, hogy a bűneim, engedetlenségeim miatt Isten engem megátkozott, ne járjak templomba és ne imádkozzak, mert csak átkokat szórok magam körül, a gyerekeim is átkozottak, rám már nem érvényes többé Krisztus kereszthalála stb... Most már ott tart a dolog, hogy kolostorba kell vonulnom hogy a gyerekeim életét megmentsem. Hallottam olyant is, hogy én csak a bűnt és a sátánt szolgálom. Hallottam már olyant is hogy én pokolfajzat, ördög vagyok, többé nekem nem fog megbocsátani senki, és hinni sem fog nekem senki. Imádkozni szoktam, templomba is járok, ott többnyire megnyugszom, de ez időnként újra kezdődik. Én tudtam az igazságot, de a rettegés amit ez okozott, protestáns felekezetbe vitt, valahogy a katolikus hit mindig ezeket a rettegéseket jelentette nekem. Régen olvasott szentek legendái alapján az istenhez vezető út a rengeteg szenvedés, önmegtagadások, ostorozások, aszkézis. Ez Isten hangja lenne? Ha hallom, borzalmas rettegés van bennem, pánikrohamokig fokozódik. Borzasztó erős és ijesztő hang. Létezik ilyen, hogy Isten nem bocsát meg? Igyekszem az egyház, és a tanítóhivatal tanítása szerint élni, de mintha Isten, vagy a lelkiismeretem egyre nagyobb terheket rakna rám. Valóban így lenne? Valaki az ördög gyermeke? Írtam korábban Önnek, hogy hallottam olyan hangokat is, nem élhetek fél évig nemi életet a férjemmel, próbáltam ezt elhessegetni, kisbabánk is fogant aki nemsokára fog megszületni. Én akkor ezt Isten ajándékának gondoltam. Van olyan, hogy egy gyermek a bűn és a sátán gyermeke? A hang ezt mondja a fejemben. Szentgyónáshoz járulni nem merek, valahogy ez a hang nagyon erőteljesen visszatart, ne merjek. Ott tartok, hogy megzavarodom. És olyankor gúnyosan szól a hang, "nekem lesz igazam, szétvered a családot magad körül, megzavarodsz, te fogod megölni a gyerekeidet..." Hogy a tavaly meghalt kis magzatom is az én bűneim következménye. Ez írás alapján amit fennebb belinkeltem, a hang Istené (?) Férjemhez közeledni vagy a közeledését elfogadni nem merem, félek csak még több rossz okozója lenne. Tényleg a sátán lenne bennem? Ha imádkozom, mindig azzal kezdem hogy távozzon tőlem és Isten adjon tiszta gondolatokat. Folyamatosan az aszkézis, az öngyűlölet. Hogy ne merjem semmiben sem jól érezni magam mert ami nekem jó az mind az ördögtől jön. Nagyon szenvedek, bele fogok ebbe őrülni. Pszichiátrián is kezelnek, mert nem tudom a napi tevékenységeimet végezni. Ez lenne Isten akarata? Voltam zarándoklaton is, ahol hatalmas szeretetet és békét éreztem, ám nem tartott sokáig, jött a hang hogy "na, az ördög elvette a lelkiismeretedet? Nehogy azt hidd bárminek is vége." Tisztánlátásban kérem az Atya segítségét.

Kedves Lelkiatya! Milyen illatú tömjént használjanak a templomban azt ki dönti el? Sajnos most olyat használnak, templomunkban amit egyszerűen nem bírok megszokni. Hagyomanyossal nincsen gondom. Köszönöm válaszát.

Hogyan imádkozzunk a csendben? Miért értékes a csend? Miért vesz körül bennünket annyi sok zaj? Mely hangokra figyelem segithet az elcsendesedés felé? Hogyan tudunk bensöleg szivünkben is elcsendesedni? Életünkben a jo Isten jelenlétének megtapasztalásában mi segit bennünket?

Kedves Lelkiatya! Mi az oka, hogy ilyen katasztrofális az emberek mentális állapota? - dührohamok, egymás bántása, csúfolás, zaklatás, erőszak iskolában, munkahelyen. Hogyan lehet segíteni? Persze imádkozom mindenkiért.

Kedves Lelki atya! Rómaikatolikus vagyok. Nagyon szeretem a görög Liturgiát és liturgiákat. Arra gondoltam, hogy szívesen részt vennék időnként görög Liturgián. Eddig csak online közvetítések alkalmával vettem részt görögkatolikus liturgiákon. A kérdésem az, hogy mit mond áldoztatáskor a pap, amikor kiszolgáltatja a Szentséget és mit kell rá válaszolni. Szeretek Római katolikus lenni és nagyon örülök, hogy testvérek vagyunk a görögkatolikus hívekkel. " Egy Pásztor és egy akol." Köszönöm a válaszát. Mária

?Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus!? A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.? Ezek szerint a gonosz lelkek nem tudták, hogy Jézus a 2. isteni személy, azaz a Fiúisten?

Kedves Lelkiatya! Van egy olyan rész az Újszövetségben, mikor Jézus azt mondja (Jn 14, 21): Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki. Mért tartja fontosnak Jézus, hogy közvetlenül kinyilatkoztassa magát személyeknek? Köszönve: Adél

Feltámadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Mit tanácsol? A közelmúltban ért rágalmakat és megalázó mondatokat nem tudom feldolgozni.

Kedves Lelkiatya! Dicsértessék a Jézus Krisztus! A napokban írtam Önnek egy levelet, melyben leírtam, hogy én igyekszem másoknak megbocsátani, de mások nekem nem mindig. Arra vonatkozó válaszát megkaptam és hálásan köszönöm, viszont szeretnék most ismét írni, mert van valami, ami már nagyon elkeserít és tudom, hogy mit kellene tennem, de mégsem tudok megbirkózni vele. Már egy ideje tart és kénytelen vagyok elmondani. ... Úgy érzem, erre lenne szükségem. Hogy vele találkozzak. Hiszek anélkül is, hogy láthatnám, de többet érne nekem ez a csoda mint bármilyen más vigasztalás, bármilyen kedves szó, bármilyen támogatás a családom és ismerősök részéről, bármilyen saját erőfeszítés. Próbálok én máshogy gondolkodni, boldogabbnak lenni, olyannak lenni, amilyennek ő akar engem. Megbocsátok másoknak, adakozok másoknak (adományt), levetkőztem sok rossz szokásomat, igyekszem türelmesen bánni másokkal, imádkozom másokért, még számomra idegen emberekért is, igyekszem a leginkább Jézusra hasonlítani, még akkor is ha így se vagyok olyan, mint ő (ahogyan Ön is írta, legfeljebb közelíteni lehet hozzá, de teljesen olyannak lenni nem). A múltkori levelében azt írta, az egy kegyelem az Isten részéről nekem, hogy elindultam a fejlődés útján, felismertem, hogy Jézushoz hasonlóvá kell válnom és ezt tudatosan akarom és csinálom is, ahogyan említette, ez azt jelenti, hogy a Szentlélek működik bennem. Ennek szívből örülök és hálás vagyok érte. Kérem ne nehezteljen rám emiatt a bizonyára naiv ( reményeim szerint nem felháborító) kérdés miatt, de Ön szerint van arra bármennyi esélyem, hogy kaphassak egy látomást vagy valahogyan találkozhassak a Megváltómmal? Ha tényleg őszintén, nagy akarattal, tiszta szívvel, bűnbánóan és nagy szeretettel kérem ezt? Tudom, hogy ez segítene rajtam, úgy ahogy semmi más. ... A szívem és a reményem, a reménykedésem valahogy nem fogadja el az ész korlátait. Úgy értem, hogy valahogy nem tudom feladni az ebbe vetett hitet és reményt. Egyébként nagyon sokszor imádkoztam már nagyon sok mindenért, többek között beteg ismerős gyógyulásáért is, akiről eleinte azt mondták, hogy lehet nem is marad életben, most pedig elég jó állapotban éli az életét, érte is nagyon kitartóan, nagy hittel imádkoztam, de ez, amit most annyira szeretnék, ez más kategória. Bocsásson meg a hosszú levelemért, annyira fontos számomra az, amit leírtam. Természetesen megértem ha ezt ilyen terjedelemben nem közölheti nyilvánosan, de ha válaszolna nekem, nagyon megköszönném.

Kedves Lelkiatya! Én hiszek Istenben, nagyon sokszor imádkoztam már olyan helyzetekben is és hittem, hogy Isten megsegít a hitem miatt, amikor mások szerintem nem hittek annyira, mint én. Előfordult már, hogy egy beteg ismerősömért imádkoztam, akiről először azt hittük nem is marad életben (lélegeztetni kellett, annyira rossz állapotban volt, de nem a covid miatt és hetekig nem múltak a panaszai, tünetei utána sem és gyenge volt), heteken keresztül imádkoztam érte. Most már sokkal jobban van, ki is jött a kórházból pár hete. Magamért is imádkoztam több alkalommal. Egyszer bőrproblémám volt, nagyon piros volt és fájt is. Elalvás előtt imádkoztam, hogy hadd múljon ez el és mikor reggel felébredtem azt láttam, hogy már sokkal kevésbé piros és nem fájt már egyáltalán. Egyébként örökre nem múlt el, utána elmentem orvoshoz, de akkor reggelre helyrejött, pedig nem kentem be krémekkel, gyógyszert sem vettem be rá. Nem tudom, hogy igazam van-e, de szerintem ezekben annak is szerepe volt, hogy hittem és imádkoztam. Most is szeretnék hinni és imádkozni, de nem mindig megy. Isten létezésében hiszek, azt is hiszem, hogy amikor imádkozok akkor meghallgatja az, akihez imádkozok, viszont van bennem egy korlát, egy fal, egy akadály. Azt elhiszem, hogy meghallgat, de hogy tényleg segít is, abban néha nem merek hinni. Az a helyzet, hogy szeretnék kérni Istentől valamit, de nem merem biztosan hinni, hogy tényleg segít. Jézushoz is imádkozok és az Atyához is Jézus nevében. Nekem sokkal jobb így, mint annyit mondani, hogy "Istenem". Függetlenül attól, hogy hiszek a Szentháromságban. Jelenleg egészségügyi problémám van és szeretnék a hitem által meggyógyulni (van időpontom orvoshoz, de én arra vágyok, hogy a hitem gyógyítson meg), hinni ennek a lehetőségében, de valahogy nehéz nekem elhinni, hogy Isten meggyógyít engem. Egyrészt azért, mert félig-meddig saját hanyagságomnak köszönhetem. Másrészt azért, mert nem egy hatalmas, halálos, magatehetetlenséget okozó probléma. A hanyagságomat megbántam már ezerszer is és ezt imában is elmondtam. Ha a hitem gyógyítana meg még mielőtt orvoshoz jutnék ezzel, az se változtatna azon, hogy most már komolyan venném a dolgokat és nem lennék felelőtlen. Megtanultam már így is a tanulnivalót ebből. Ami a problémát illeti, valahogy az a benyomása az embernek, hogy Istenhez mindig a súlyos beteg emberek imádkoznak, a papok is szerintem csak őket gyógyítják és néha félek, hogy Istent nem érdeklik az én problémáim, mondván, hogy van attól sokkal súlyosabb. Pedig a fenti eset, amit leírtam, hogy a bőrbajom reggel meggyógyult ha nem is véglegesen, pont azt mutatná, hogy nem csak az imádkozhat gyógyulásért, akinek valami orvos által gyógyíthatatlan baja van. Egyébként ezen kívül is van épp elég probléma, betegség, ami miatt imádkozhatnék, de nem akarok olyan pofátlan lenni Istennel szemben, hogy egyszerre 5 dolgot kérek tőle. És ahogy említettem is, néha nehéz hinnem azok miatt a dolgok miatt, amiket leírtam. Máskor is előfordult már, hogy valaki más gyógyulásáért vagy a sajátomért több héten át imádkoztam és néha elbizonytalanodtam, de ez most rosszabb. Azon is gondolkodtam, hogy ha részesülnék az Eucharisztiában, akkor az hátha meggyógyítana engem, de gondolom ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ez azt hiszem pont ugyanaz a helyzet, vagyis nagyon hasonló ahhoz, amikor egy nő a tömegben megérintette Jézus ruháját, mert abban hitt, hogy ha csak a ruhája szélét meg tudja érinteni, akkor meggyógyul. Van okom hinni és reménykedni? Mit gondolhat rólam Isten? Néha úgy érzem, én úgy sejtem, hogy azt szeretné, hogy higgyek és ne féljek. Bár sikerülne.