Az mindenképpen tisztázásra szorul, hogy a kinyilatkoztatást, a keresztény életet, a biblia tanítását nem szabad összekeverni a helyes életvezetéssel. Van összefüggés a kettő között, de nem azonosítható. Más a konfliktuskezelés és más az Evangélium. A szeretethimnusz Istenről beszél, hogy ő hogyan szeret, s ezt nekünk érdemes követnünk. A biblia alapvetően Istenről szól. Ha követem a Szeretethimnusz tanítását, akkor ezzel Istenhöz jutok közelebb. Ez a legfőbb cél. Persze, ennek következtében sok mindent megértek önmagamról is, a világról is. Amiről Ön kérdez, hogy hogyan kezeljük helyesen az indulatainkat, azt inkább egy jó pszichológus tudja megválaszolni. Jól ismert tény, hogy ezeket az indulatokat nem elfojtani kell. Ekkor betegítenek meg, mert bennünk maradnak, csak nem engedjük felszínre kerülni. Erre mondják, hogy ez így nem helyes, nem egészséges. Amit én, e téren szerény tudásommal tanácsolni tudok, hogy elsősorban szeretni akarjon. Elsősorban ne a technikájára figyeljen, hanem a céljára. A szeretethimnusz elemei segítenek megérteni a szeretet titkát, de ismétlem, azok nem életvezetési tippek. Ha nehéz emberrel találkozik, akkor tiszta szívéből akarja szeretni őt. Ehhöz kérje Isten segítségét. Ne önmagára figyeljen, hogy mi lesz Önnel, hanem Isten jelenlétére, hogy mi lesz kettejük kapcsolatából, ha Isten ? vagyis maga a Szeretet ? köti össze önöket.

Aki elvált, az még ettől a ténytől gyónhat. Az zárja el magát a szentgyónástól, feloldozástól, s következésképp az Eucharisztiától is, aki válása után újra házasságkötést kísérel meg. Azért mondom, hogy kísérel meg, mert ez nem lehetséges. Ha valakinek érvényesen megkötött házassága van, amíg a házastársa él, addig nem létesíthet mással házastársi kapcsolatot. Ha egy háztartásban él az új élettársával, akkor hiába gyónja meg ezt az életállapotát, ha nem hagy fel vele, akkor nem őszinte a bűnbánata, ezért nem lehet feloldozás. Ha azonban, például idős koruk miatt nem élnek házastársi életet, csupán egy fedél alatt laknak, akkor az ilyen személyek részesülhetnek feloldozásban. De ezt alaposan meg kell beszélni a gyóntató atyával. Aki azonban elvált, de nem él új házastársi kapcsolatban, az gyónhat, áldozhat rendszeresen. Kell is, hogy ezt megtegye.

Kedves Ildikó! Az állatoknak nincs lelkük, azok kimúlásuk után nem élnek tovább semmilyen formában. Legföljebb a mi emlékeinkben.

Ma éppenúgy lehetséges az ima általi csodálatos gyógyulás, mint Jézus korában, vagy bármikor az Egyház idejében. Ezzel semmilyen összefüggésben nincs az orvostudomány állapota. Nem azért gyógyul meg valaki vagy éppen nem, mert arról az orvostudomány bármit is tud vagy nem tud. Két fontos dolgot kell megérteni. Jézus idejében minden bizonnyal azért volt annyira sok csodálatos gyógyulás, mert ez Jézus küldetését volt hívatott igazolni. Ő maga is ezzel erősítette meg messiási mivoltát, amikor János tanítványai erről kérdezték. Így felelt: "Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt." (Mt 11,5; Lk 7,22); pontosabban a gyógyulásokra vonatkozó prófétai jövendölésre való utalással (Iz 35,5-6). De az Egyház kétezer éves életében is számtalan csodálatos gyógyulás is történt. Elég csak Máriapócsra gondolnunk. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ne akarjuk a hitet úgy használni, mint valami varázserőt. És eza másik dolog. Valójában nem a hitünk gyógyít meg, hanem Isten, a maga végtelen hatalmával. Mi a hitünkkel csak megnyitjuk magunkat, mintegy befogadásra alkalmassá tesszük magunkat Isten művére. Tehát bármilyen betegségből meg tud gyógyítani az Úr, ha az a javunkra válik. Ugyanakkor sokszor a betegség is a javunkra válik. De ha imádkozunk, ha őszinte és hittel teli kéréssel fordulunk az Úrhoz, akkor alkalmassá tesszük magunkat arra, hogy be és elfogadjuk az ő akaratát. Az Eucharisztia nem testi gyógyulásra való. Minthogy maga Isten sem. Nem szabad őt, sem az Eucharisztiát ilyen módon tárgyiasítanunk, hogy azt/őt a gyógyulásunkra akarjuk fölhasználni. A vérfolyásos asszony példája nagyon találó, nagyon jó. Igen, Jézus éppen olyan valóságosan van jelen az Eucharisztiában, mint annak idején a jeruzsálemi utcákon. De akkor sem gyógyult meg minden ruháját megérintő ember! Igen, meggyógyulhatunk, de a cél nem ez, hanem maga Isten. Ezt, pontosabban őt kell szem előtt tartanunk.

Kedves Levente! Bevallom, nem ismerem részleteiben az említett prédikátornak a tanítását. Ezért véleményt nem mondhatok, csupán a benyomásomat osztom meg Önnel. Az elolvasható, megtekinthető tanításokból azt érzem, hogy olyan szuggesztív személyről van szó, aki nagy meggyőződéssel tudja állítani a gondolatait, ez azonban még nem biztos, hogy azonosítható a Lélek erejével. Több írást is találtam, melyek nagyon erősen bírálják őt és tanítását, s ezeken mindenképp érdemes elgondolkodni. Úgy érzem, abba az evangelizáló irányzatba tartozik, amely a keresztény, istenfélő életet összekeveri a sikeres élettel. Főként az Egyesült Államokban burjánzanak azok a közösségek, amelyek szeretik hangoztatni, hogy Isten azt akarja, hogy sikeresek legyünk. Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, amely azonban egyáltalán nem azonosítható a sikeres élettel. Sőt, az Isten szerinti boldog élet nagyon sokszor súlyos megpróbáltatásokon, szenvedéseken keresztül vezet. Az a benyomásom, hogy ez a prédikátor hölgy ezeket nem hangsúlyozza, sőt, talán ki is hagyja az igehirdetéséből. Ez azonban nagyon félrevezető. A Krisztus-követésből nem lehet kihagyni a kereszthordozást: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!" (Mt 16,24)

A múlton nem érdemes rágódni. Lehet, hogy tudott volna segíteni rajta, lehet, hogy nem. Ha Ön katolikus, akkor mindenképp javaslom, hogy gyónásban tegye le ezt a gondját. Nem kideríthető utólag, hogy ebben Önnek mennyi volt a felelőssége. Ezért ne is rágódjék rajta. Tegye az Úr elé, és kész. Ha ez nem nyugtatja meg Önt, akkor keresse föl az érintett személyt, akit a helyzet megkárosított, és beszéljék át őszintén. Ez is könnyíteni fog a lelkén. De azt javaslom, hogy inkább előre tekintsen. Vonja le a következtetést, tanuljon belőle. Akár önismeretet, akár helyzetfölismerést. Mindkettő hasznos lesz a későbbiekben. Utána pedig ne rágódjék rajta tovább, hisz nem tud vele segíteni. Csak önmagát marcangolná vele, aminek nincs semmi értelme.

Az említett kiadvány nem liturgikus könyv. Ebből bármit és bárhogyan lehet imádkozni. Kissé kuszaságot is teremt, mert tetszés szerint mazsoláz a bizánci liturgikus hagyományból, anélkül, hogy tiszteletben tartaná annak rendjét, logikáját. Így azonban ezt a szöveget nem köti semmilyen előírás, bárhogyan lehet imádkozni belőle.

Az egyik fontos mozzanat a levelében, hogy arról számol be, a bűnei miatt olykor azt gondolja, hogy nem is megy többet a templomba. Ezt a mozzanatot kell megvizsgálni. Vajon honnan, kitől származik ez a gondolat? Kinek vagy minek áll érdekében, hogy Ön ne menjen el templomba? A lelkiismerete biztosan nem, hiszen azonnal - vagy legalábbis elég hamar - fölébred a vágy Önben Isten után. Ez a lelkiismeretének az igazi hangja, amely Istenhöz segíti, Isten közelébe vezeti Önt. Akkor hát honnan jön ez az ellenkező hang? Nyilvánvalóan a sátántól. A kísértőnek nem az a legfőbb szándéka, hogy mi bűnöket kövessünk el. Ez csak egy köztes dolog. A fő célja a bűn következménye. A bűn eltávolít Istentől. Neki pedig az a célja, hogy távol is tartson. Ezt tudjuk a bűnbánattal orvosolni. Bármilyen bűnt követtünk is el, mindig lehetséges a bűnbánat. (A minap azt kérdezte itt valaki, hogy még Júdás is tarthatott volna bűnbánatot? IGEN! És minden másként alakult volna az életében.) Ez tehát az első és legfontosabb dolog, amit mondani szeretnék Önnek. Megértem, hogy rettentő bánja ezt a bűnét és végtelenül szégyenkezik miatta. De arra sohase gondoljon, hogy ez Önt távol tartja Istentől. Higgye el, Isten akkor is ott van Önnel, amikor ezzel a fránya bűnnel viaskodik. Sose fáradjon bele a bűnbánatba! Mindig térjen vissza hozzá! Bízzon abban, hogy a sok bűnbánat egyszer meggyógyítja Önt, és fog tudni szakítani ezzel a bűnnel. Sokan vannak úgy, mint Ön, hogy hosszú időn át nem tudtak szabadulni ettől, de aztán a hit és a kegyelem kiemelte őket. Egyébként ennek a bűnnek lélektani része is ez, hogy az ember nagyon könnyen függővé válik tőle. A fiatalokat is azért óvjuk attól, hogy belesüppedjenek ebbe az egyébként oly zsongítóan édesnek tűnő bűnbe, mert egyszerűen benne ragadnak, nem tudnak szabadulni tőle, még a gondolataikat is behálózza. Szóval, megvannak ennek a lélektani okai is, hogy miért nem tud szabadulni. Több módszer is van, amellyel leszoktathatja magát az ember. Most nem akarok ezek fölsorolásába belekezdeni, gondolom Ön is próbálkozott már nem eggyel. De sorai kapcsán a fentieket tartottam fontosabbnak, hogy elmondjam. Bízzon és küzdjön tovább! Isten mindenható ereje ki fogja Önt emelni ebből.

A iurisdictio ebben az értelemben "joghatóság"-ot jelent. Amikor egy papot fölszentelnek, akkor jogot, fölhatalmazást is kap arra, hogy a papi munkáit végezze. Ezt a jogot a püspöktől, a püspökön keresztül az Egyháztól kapja. A jurisdikciós vizsga azért szükséges, hogy fölszentelés előtt alaposan megvizsgálják, hogy az illető fölkészült-e erre a feladatra. Ennek értelmében ezt a vizsgát általában papszentelés előtt kell letenni. A jurisdikciós vizsgán liturgikus, morális, jogi és közigazgatási ismeretekről kérdezik a jelöltet.

Kedves Andrea! Az nagyon jó, hogy fölismeri, e békétlenség oka nem az elkövetők tetteiben, hanem a saját szívében keresendő. A sebek okkal és joggal fájnak, de helyes a fölismerése, hogy ebből ki kell gyógyulni. Érdemes alaposan megvizsgálnia, hogy mi az igazi oka ennek a hosszantartó indulatnak. Minden bizonnyal mélyebben van, s nem csak az események felszínén. Persze, az is okozhatja, hogy megismétlődtek a csalódások, úgy nyilván nehezebb a megbocsátás. De Jézus erre is utalt, amikor hetvenszer hétszer való megbocsátásról beszélt. Az is helyes, hogy vágyik Krisztus szeretetére. Erre a vágyára is figyeljen oda mélyebben! Ez ne csak arra irányuljon, hogy itt, a jelenben akarjon érzékelhető vígasztalást kapni. Isten szeretete sokkal de sokkal több ennél. Ezt a többet keresse! Igen, ha fölismeri, fölfedezi Isten sokkal nagyobb szeretetét, ez tanítani, erősíteni fogja Önt, hogy Ön is tudjon jobban szeretni. Nem a magunk erejéből kell szeretnünk, hanem Isten szeretetét kell megélnünk. Minél inkább elmerül ebben, annál nagyobb szeretettel és megértéssel fog tudni fordulni embertársaihoz is. Tudom, hogy ez nem könnyű. De ennek a küzdelme is erősíteni fogja Önt a szeretetben való előrejutásban. Idővel még hálás is lesz ezekért az emberekért - később pedig nekik is - hogy ilyen helyzetbe hozták, amikor gyakorolhatja az isteni szeretetet.

Azt hiszem, igen. Fontosak az emberi kapcsolatok, de nem szabad, hogy túlságosan fontosak legyenek. Ha bánt az, hogy nem kapok viszont szeretetet, akár csak egy levélbeni visszajelzést, az arról árulkodik, hogy elvárásaim vannak a másikkal szemben. Holott, ha szeretem, akkor azt nem kötöm feltételekhöz, nem azt nézem, hogy én mit kapok abból. Éppen érthető az érzelem, ami megjelenik, ha éppen elmarad egy-egy szeretet-gesztus. De ha az sokáig megmarad, annak az lehet az oka, hogy várom a nekem járó választ, tehát a kapcsolatban magamat nézem. Azt javaslom, hogy amikor újra ír nekik, akkor meg se említse ezt a hiányt. De lehetőleg a szívében se hordozza. Imádkozzék értük, ennyi még, amit érdemes tennie ebben a helyzetben.

Igen, ez egészen bizonyos. Judás nem ott követte el a végzetes hibát, hogy elárulta mesterét. Hanem ott, hogy nem hitt az irgalmas szeretetben. Az első gondolat, az árulás is a sátántól jött és bedőlt neki. A második is, az öngyilkosság, és sajnos annak is. Péter fölismerte az irgalmas szeretetet, és szégyentelen magatartásából, a hármas tagadásból hármas szeretet vallomás lett (Jn 21,15-17).

Bizony, nagy szerepet játszik. Ha a jövendőbeli tisztelendő asszonynak nem volt egészséges családképe, akkor nagyon nehezen fogja tudni kialakítani, segíteni a saját családjának az egészséges, vonzó életét. Persze, nem lehetetlen, hiszen hittel, Isten segítségével minden lehetséges. De tény, hogy sokkal nehezebb. Ugyanis a papi családi élet nagyon nagy támadásoknak van kitéve, nagyon erős belső családi kötelék kell, hogy összetartsa. Persze, nagy erőt is kapnak az imádságon keresztül, ezért nagyon fontos, hogy éljenek is vele. Istennek minden lehetséges, de sohasem szabad kihagyni a gondolkodásunkból az emberi tényezőket sem.

Tudomásom szerint Fülöp atya nem írt semmilyen könyvet.

Isten irgalmának, hatalmának fölismerése. A sátán, a démonok nem erősek, csak annak mutatják magukat. Akkor maradunk alul, ha elhisszük, hogy valóban olyan erősek, mint amilyennek hazudják magukat. Semmi többet nem tudnak tenni, mint kiteszik a lábukat, hogy elbukjunk. Ezt szinte lehetetlen elkerülni. De semmi baj, föl kell állni és menni tovább. Ez a fölállás annál könnyebb és lelkesítőbb, minél inkább Istenbe kapaszkodunk, minél inkább ismerjük az ő irgalmát, hatalmas szeretetét. Ezzel nem tud mit kezdeni a sátán.