Tisztelt lelkiatya! Aggályos lelkiismerettel küzdök. Érzékenységemből kifolyólag felszoktam magamat dolgokon izgatni, ha súlyos bűnt követek el szánalomra méltónak és bűnösnek érzem magam és emiatt tudok mélyen elmélyülni az imádságban két hetente szoktam gyónni Mit tud tanácsolni, hogy ez az állapotom megszűnjön?

Kedves Lelkiatya! Miért van sokszor hâború épp a mélyenhivő országokban? Mondhatnám az afrikai országokat is példaként, de most itt egészen közel Kárpáralját. Mire akar tanítani ezzel Isten? Dorottya

Kedves Lelkiatya! Gandhi személyéhez hogy áll a kereszténység? Válaszát előre is köszönöm

Kedves Lelkiatya! Mi annak a zsoltárnak vagy dalnak neve ami így kezdődik: "boldog ember ki nem a bűn útját járja"

Főtisztelendő Atya! Hol lehet elérni azokat az apostoli és evangéliumi szakaszoknak a jegyzékét, amelyeket ezen a héten szerdán és pénteken és a nagyböjt során a hétköznap végzett Szent Liturgiákon olvasnak fel.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Hosszú ideje a nappaliban fő helyen függ egy árkádiai táj témájú kép (festmény másolata), egy görög isten-szobor is van rajta többek között. Még a férjem hozta magával, már vagy 30 éve itt van a nappaliban, de csak most jutott eszembe, hogy nem bálványimádásnak számít-e egy ilyen mitológiai "istenség" kifüggesztése a falra. ... Köszönettel és tisztelettel várom Lelkiatya válaszát.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! A kérdésem lehet szokatlan lesz, de kíváncsi lennék a véleményére. Ha valami olyat látunk, hallunk, tudunk meg, ami igazságtalan, mitől függ, hogy Istenre kell bíznunk ennek a megítélését és nem kell tennünk semmit, vagy foglalkozni kell a dologgal és megakadályozni vagy esetleg tudatni másokkal? Az én esetemben egyszerű, hétköznapi dologról van szó. Ismerek egy személyt, aki minden bizonnyal plágiumot követett el. Doktorandusz az egyik egyetemen, bár lehetséges, hogy már félbehagyta a képzését. Azért írtam, hogy minden bizonnyal plágiumot követett el, mert tanultam már a témáról, ugyanis én is kutatással foglalkozom (magam is doktorandusz vagyok, csak más kutatási témában, de ugyanaz az egyetem) és az egyik kurzuson, ahol erről tanultam, megbeszéltük, hogy mit szabad és mit nem egy kutatás során és kifejezetten ki lett mondva, hogy az, amit ő tett, az nem elfogadható. Persze akkor nem úgy lett kimondva, hogy X.Y. ezt és ezt csinálta hanem úgy általában. Az illető több alkalommal ugyanazt a tudományos cikket publikálta két helyen is, de sehol sem tüntette fel, hogy az már máshol megjelent, sem a folyóiratokban, sem egyéb helyeken, ahol nyilvánosságra hozta. Tulajdonképpen úgy lehetne ezt mondani, hogy ha megír valaki három cikket, de mindet kétszer publikálja, akkor 3 helyett 6 cikke van. Még akkor is ha más címet ad a szövegeknek. Bevallom őszintén, hogy kicsit azért igazságtalannak érzem ezt, mert ha így állnánk hozzá, akkor bárkinek lehetne duplaannyi cikke, mint amennyit valójában megírt. Ha valaki egy alkalommal megteszi ezt, azt még talán el is lehet nézni, de aki háromszor teszi meg, az már kissé túlzás, amennyire én látom és nem hinném, hogy véletlen. Ha arra gondolok, hogy egyesek megdolgoznak minden publikációért és kutatási eredményért, éveken keresztül jön nekik össze a sok cikk és időt-energiát nem sajnálva publikálnak mindig új eredményt, akkor felháborítónak tűnik, hogy mások meg több alkalommal megteszik, hogy ugyanazt publikálják. Jelen esetben ő. Még akkor is ha nem minden egyes cikkét publikálja kétszer. Ha már van három, amit kétszer publikál, vagy kettő, vagy négy, már az is elég. Ez persze elméletileg csökkenti a folyóirat színvonalát is, persze a szerkesztők biztosan nem tudnak róla, hogy ő azt hanyadszor publikálta. Azért sem valószínű, hogy tudják, mert ilyen esetben ha tudják és mégis megjelenik, akkor odaírják a cikkhez vagy eleve elutasítják. Mennyire elfogadható keresztény szempontból, hogy bennem ez amolyan ellenérzést kelt és igazságtalannak tartom? Leginkább azokkal szemben érzem igazságtalannak, akik nem publikálják többször ugyanazt hanem minden publikációért sokat dolgoznak és nem "félvállról veszik" az egészet. Nekem is lett volna lehetőségem, ha nagyon akartam volna, ugyanazt publikálni többször, de mégsem tettem meg. Inkább lassabban és több munkával, de új eredményeket hoztam létre. Nem ugyanazon a szakon tanultunk az illetővel, de amikor én jártam egyetemre, még egyszerű egyetemistaként, nem doktoranduszként, akkor az egyik szemináriumon olyan komolyan vették a plágium-témát, hogy akár meg is buktattak embereket miatta. Pedig itt még csak alapszakos, 2-3 érettségizett emberekről van szó. Ha ebbe belegondolok, akkor sérti az igazságérzetemet, hogy egy doktorandusznál meg nem is tudnak ezekről, amiket csinál vagy esetleg nincs következménye, hiszen ha már egy egyszerű szakdolgozat megírásánál fontos, akkor annál inkább elvárható egy kutatótól, aki közben egy disszertációt ír. Ön szerint, kedves Lelkiatya, keresztény szempontból mennyire elfogadható, hogy én ezt igazságtalannak tartom? Nem jelentettem, mert egyrészt, azt hittem, úgyse foglalkoznának vele (egészen addig, amíg megtudtam, hogy elvileg kellene) másrészt, attól tartottam, hogy ha nem lehetne névtelenül jelenteni, akkor én lennék a gonosz mások szemében. Elméletileg lenne mód rá, hogy jelentsem az illetőt és az egyik oktató azt mondta, hogy kell is az ilyeneket jelezni, de még szinte senkinek se mondtam, hogy ilyeneket vettem észre, mert vagy mindenki lebeszélne róla, mondván, ne nekem legyen bajom belőle, illetve nem akartam túlreagálni. Egyébként sem kedvelem azt az illetőt és azt sem akartam, hogy a közös ismerősök azt mondják, csak azért jelentettem, mert kárt akartam neki okozni. Megjegyezném, hogy ha olyan ember tenne ilyet, akit kedvelek, akkor sem tartanám helyesnek. Tudom, hogy nem szorosan a hithez kapcsolódó kérdés, de Ön szerint keresztény ember természetes, hogy nem helyesli az ilyet és nem tudja elnézni (még ha nem is jelenti) vagy ez gonoszság részemről és amúgy nem kell beleavatkozni semmibe? (Aki kardot ragad, az kard által vész el. - Máté 26, 52)

Kedves Lelkiatya! Évek óta szeretnék gyermeket, de a férjemnek olyan rosszak az eredményei, hogy nem lehet. Imádkozom értünk....de nagyon el vagyok keveredve. Úgy érzem megbántam, hogy férjhez mentem hozzá. Köszönöm a segítő szavait!

Tisztelt Lelkiatya! Az utóbbi időben nagyon ki ábrándultam az életből ! Ugy látom hogy teljes mértékben igazságtalan hozzám! Az elmúlt időszakban egy számomra elég fájó kellemetlen meglepetést hozott a sors és megpedig azt hogy rá jöttem nem attól lessz jobb hogy imádkozok és hogy templomba járok! Az élet be bizonyította és jön hogy sirjak csalódottságomban! Hogy az amibe én eddig vadőrömmel kapaszkodtam (ima, Templomba járás) hatástalan maradt! És látom hogy akik nem törődnek ezekkel a dolgokkal épp úgy élnek vagy még sokkal jobban! Nagyon sok mindent nem tettem meg amihez nem volt bátorságom az életben és hiába kertem nem kaptam bátorságot! Tele vagyok betegségekkel fiatalon és nem látom a kiutat! Amikor imáról lenne szó csak bólogatok és csalódottan le legyintem hogy nem segít! Minden amiben hittem másnak tűnik már! De a legfájóbb hogy az imádság ereje számomra nem működik! Kérem pár mondatban mutasson nekem valami irányt vagy meglátását írja le! Köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Szemöldök tetoválást szeretnék csináltatni. Természetes hatásút: szálas szemöldök tetoválást. A hajam sötét színű a szemöldököm pedig nagyon világos így napi szinten sminkceruzával szoktam megrajzolni, hogy adjon egy keretet az arcomnak. Férjem szerint ez a tetoválás is tetoválásnak számít hiába fél-1 évig van fent és a sátánhoz köthető. Kérdésem pedig erre irányulna, hogy bűnnek számít-e ez a típusú kozmetikai szolgáltatás? Ha igen, hogy tudom elérni azt, hogy ne akarjak olyan dolgot ami nem Istent szolgálja? Válaszát előre is köszönöm. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Kedves Lelkiatya! A Szent Liturgián láttam és napok óta azon gondolkodom, hogy az áldoztató kanál miért van megjelölve. Ön szerint mi lehet az oka?

Krisztusban szeretett Lelkiatya! Az Úr lelkemben mintha ma arra emlékeztetett volna, hogy a legszebb, legbensőségesebb ajándékok számára a könnyek, a megbánás és a hála könnyei. Eszembe juttatta a Lélek az Evangélium egy részét, mikor Jézus Urunk megindult bensejében a könnyek láttán és feltámasztotta a halott Lázárt. Az a kérés hangzott fel bensőmben: Uram támasz fel engem a lelki halálból! Kérhetem ezt mindennap? Lehet nem is tudom biztosan mit hívnak lelki halálnak, de olykor mintha mégis megélném. Köszönve válaszát: Anikó

Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves lelkiatya, azt szeretném megkérdezni, hogy a szinódussal kapcsolatos információk miért vannak ennyire elrejtve az online térben? Alig lehet megtalálni bármit is róla. Miért nem lehet készíteni egy menüpontot, mint az IEC 2020 esetén? Szó volt róla, hogy a kérdőívet online is ki lehet tölteni, de ez is csak a nyirgorkat oldalán érhető el, ott is csak úgy, ha ismerjük a linket. Én úgy látom, hogy a nyomtatott kérdőív is túl lett gondolva, egyszerű ember számára még a kérdés megértése is fejtörést okoz, valamint az adatok összegyűjtése is fejtörést fog okozni, nem nagyon lehet majd következtetéseket levonni. Nagyon jók a videók, melyekben az atyák útmutatást adnak, de azt látom, sokak számára ez nem teljesen érthető. Köszönöm válaszát! P

Kedves Lelkiatya! Az imádsággal és a böjttel kapcsolatban lenne kérdésem. Jézus azt mondta, hogy az imádságot úgy kell végezni, hogy az az Isten számára legyen látható és titokban végezzük, ne kérkedjünk vele, ne az emberek szeme láttára. Konkrétan erre gondolok: 6Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. (Máté 6) Elnézést ha esetleg rosszul hivatkoztam zárójelben. A kérdésem arra irányulna, hogy mi tekinthető dicsekvésnek az imával kapcsolatban? Mennyire kell azt titokban tartani? Azt biztosan nem támogatná Jézus, hogy kiálljak az utcára és elkezdjem mindenkinek újságolni dicsekedve, hogy én imádkozom és milyen jó hívő vagyok. Ez számomra is egyértelmű, de mi a helyzet a hozzánk közel állókkal? Édesanyám is hívő és imádkozik, de nem nagyon beszél róla, nem köti az orromra, hogy mikor és hogyan és mit. Nekem sem szokásom, ugyanakkor volt már rá példa, hogy kíváncsiságból megkérdezte tőlem valaki, hogy mit fogok csinálni és elmondtam neki, hogy épp imádkozni fogok. Már előre elterveztem, hogy akkor szeretnék és nem hallgattam el amikor rákérdeztek. Ez még belefér a titkos imádság kategóriájába? Arra is volt már példa nem is egyszer, hogy benyitott valaki, amikor imádkoztam, mivel nem tudták, hogy imádkozok. Olyankor vagy megmondtam, hogy épp imádkozok, akkor az illető kiment, én meg folytattam, vagy pedig nem is mondtam meg, hogy imádkoztam, amikor benyitott a szobámba. ilyenkor mi a helyes? A böjttel kapcsolatban is egy hasonló kérdést szeretnék feltenni. Böjtölni nem azért kell, hogy dicsekedjünk vele és az emberek ezért jobb véleménnyel legyenek rólunk. Ennek ellenére ugye jól gondolom, hogy meg lehet velük osztani ezt az információt, amennyiben nem megy át dicsekvésbe? Ha nem egyedül lakik az ember, akkor bárki, akivel lakik, természetesen látni fogja, hogy máshogy étkezik. Amíg nem dicsekszem azzal, hogy böjtölök, annak ellenére, hogy mások is látják, addig ez Isten számára is elfogadható? Imádkozni szoktam, a böjtölés eddig nem foglalkoztatott, de szívesen böjtölnék amióta a hitem megerősödött. A böjtölésnek lehet-e az a célja, a megtisztuláson és befelé forduláson kívül, hogy kimutassam a hitemet Isten felé, hogy tudtára adjam, hogy hiszek benne és szeretnék neki tetsző életet élni? Az mennyire elfogadott, hogy konkrétan valakinek ajánlja a hívő a böjtjét? Például kifejezetten az Atyának vagy kifejezetten Jézusnak vagy valaki másnak. Szabad-e például Jézusnak ajánlani a böjtömet, az ő tiszteletére hálám jeléül? Ha imádságomban hozzá fordulok és azt mondom neki, hogy iránta érzett szeretetem jeléül is végzem ezt a böjtöt, mert ki szeretném fejezni neki, hogy fontos nekem és szeretem, akkor azért vajon haragszik-e rám? Úgy értem ezt a haragvást, hogy nem lesz-e a böjtöm emiatt kevésbé méltó a szemében. Annak ellenére, hogy az Atya és Jézus megegyeznek akaratukat tekintve és mindketten isteni személyek, szabad-e egy böjtöt kifejezetten az egyikőjüknek vagy másikuknak ajánlani? Még egy utolsó kérdést szeretnék feltenni: szükséges-e felkészülni a böjtre, akár lelkileg, akár testileg? Még sohasem böjtöltem, de idén Húsvét előtt szeretnék és arra gondoltam, hogy szívesen elvégeznék egy negyven napi böjtöt, abból is a szigorúbb változatot, amikor naponta egyszer fogyasztok ételt, de folyadékot rendszeresen. Nem azért, hogy mások csodálkozzanak rajta, hogy én kibírom napi egyszeri étkezéssel, hanem azért, mert úgy érzem, hogy ezzel jobban ki tudnám fejezni Isten felé a tiszteletemet,a hálámat, a szeretetemet. Régen megelégedtem azzal, hogy néha elmentem a templomba, imádkoztam és hittem, de már sokat alakult a hitem és valami belső késztetést érzek arra, hogy nagyobb dolgokkal mutassam ki. A böjt nyilván csak egy lehetőség a sok közül. Ezen kívül szükségét is érzem annak, hogy több időt szenteljek a hitemnek, hogy befelé forduljak, hogy kevesebbet törődjek a külvilággal, vágyom arra, hogy kicsit elkülönüljek hétköznapoktól, még akkor is ha ez csak lélekben lehetséges. Így, hogy még sosem böjtöltem egyáltalán, így vajon mennyire lenne merész lépés egy 40 napos, napi egyszer étkezős böjtöt bevállalni? Köszönöm, hogy elolvasta levelem, bízom válaszában, még ha sokat is kérdeztem.

Tisztelt Lelkiatya! Hogy látja a közeljövőnket? Lesz hatása a népszámlálásnak a hitünkre?