Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A családom és én több mint egy hete lábadozunk a Covid-fertőzésbem, tudna esetleg valamilyen védő imát mondani rám és ma családomra, ha kérhetem?
Zsombor és családja
Kedves Zsombor!
Természetesen imádkozom Önért és a családjukért. S mivel itt ezt a kérést közzéteszem, joggal remélhetjük, hogy lesznek még mások is, akik olvassák e sorokat, és késztetést kapnak, hogy szintén imádkozzanak Önökért.
Kedves Atya!
Nagyon fontos volna, hogy a Jóisten szóljon hozzám vagy küldjön valami jelet, amiből biztosan tudnám, hogy mit tegyek. Mindig azt mondják nekem, hogy imádkozzak sokat és saját szavaimmal is.
De az mit jelent?? Mondom a rózsafüzért, közben figyelek a szövegre, kérek hitet, kegyelmet, elmondom az összes imát, amit ismerek, szólok saját szavaimmal Istenhez, olvasok 1-1 bibliai részletet, teszek jót, járok misére, gyónok, áldozok, hálát adok. És ezek után kérek. A szívem legmélyéről szeretnék valamit, Isten kimondatlanul is tudja mi az. Nem teljesíthetetlen, nem rendkívüli dolog.....évek óta szeretném....de engem mintha meg sem hallana!
Egyszer életemben már kértem valamit ennyire tiszta szívvel, de azt sem teljesítette. Le kellett mondanom róla.
Azóta igazából boldogtalan vagyok és törekszem az örömök megélésére több-kevesebb sikerrel, de tudom, hogy nem az igazi.
Valószínűleg, most nem jó úton járok, szükségem volna egy iránymutatásra vagy egy jelre, hogy van-e értelme így folytatni. De Isten nem szól hozzám..... Még csak nem is csodát kérek, csak csak olyan dolgot, ami az átlagembereknek is megvan.
Gyermekkorom óta vallásos, templomba járó vagyok és sohasem gondoltam, hogy ilyen boldogtalan, félresikerült lesz a felnőttkorom. Mindig a jóra, becsületességre törekedtem, remélve, hogy a jó elnyeri jutalmát..... sajnos nem úgy néz ki.....
Eszembe sem jut veszekedni Istennel és biztos ő tudja, mi válik javunkra, de úgy érzem, túl nagy kereszt ez már nekem.
Tényleg, Lelkiatya: mintha kínoznának. Ha elmegyek búcsújáró helyekre is vagy csak bámulom a templom ikonjait....látom azt a sok lesajnáló ábrázatot és keresem a tekintetükben, hogy vajon miért nem érdemlek én normális életet...
Töprengek, többször is elolvastam a levelét, és nem jövök rá, hogy hol van a hiba. Valahol van. Ön is írja, hogy úgy érzi, nem jó úton jár. Sok mindent megtesz, amit a vallásos élet diktál, de valahogyan mégsem talált rá az élő Istenre. Nem tudom, hogy azért nem, mert amit nagyon szeretne kérni, ahhoz nagyon ragaszkodik - még ha azt is mondja önmagának, hogy elengedi, szóval ez lehet az oka, hogy nem talál rá tiszta szívvel az Úrra, vagy pedig fordítva, minthogy buzgó vallásos élete dacára sem talált még rá az Úrra, s ezért érzi kudarcosnak az életét. Akár egyik, akár másik az ok, a megoldás mindenképpen az, hogy Önnek találkoznia kell az élő Istennel. Még nem találkozott. Ez mindenképp kiolvasható a soraiból. Még ha imádkozik is sokat, és el is jár a templomba. Ez tehát a javaslatom, hogy most ez legyen elsődleges célkitűzése. Például ezt kérje karácsonyra az Úrtól, ezt a rátalálást, megtérést. Igen, ez hiányzik Önnek, most már rájöttem.
Kedves Lelkiatya!
Férjemmel 4 éve élünk házasságban. Kettő gyermekünk született ez idő alatt. 2 éves a nagyobbik, s 4 hónapos a kisebbik.
Férjem a második gyermekünk születése után 1 hónappal szexuális viszonyba keveredett egy másik nővel. Kiderült, hogy beszélgettek már házasságunk előtt is, hol szexuális tartalmú beszélgetés zajlott le telefonon keresztül köztük, hol szimpla társalgások. Konkrét testi érintkezés csakis egyetlen egy alkalommal volt.
Amint megtörtént egyből elmondta, hogy nagyon megbánta. Meg is szakította a nővel a kapcsolatot. Először nagyon csalódott voltam és úgy éreztem átvertek. Veszekedtünk. El is költözött 2 hétre. Szerettem volna a házasságot érvényteleníteni dühből.
Majd megbeszéltük a történteket. Mi miért történt. Miért érezte úgy, hogy neki szüksége van másra, miért nem itthon kereste azt amit.
Nem szabad eldobni a házasságot egy hiba miatt.
Viszont nagyon gyakran eszembe jut, szinte minden nap. Szeretnék megszabadulni ettől a gondolattól. Szeretnék a férjemre úgy ránézni, hogy ne jusson eszembe a harmadik személy. Kértem Isten is, hogy segítsen megnyugodni a lelkemnek ezzel a témával kapcsolatban. Hadd tudjak tényleg szívből megbocsátani, nem szeretnék dühöt , haragot érezni gyermekeim apja iránt.
Ilyenkor mi a teendő? Mikor jön el az idő, amikor újra meg tudok bízni a férjemben, ha közeledik felém akkor ne támadjon meg egyből a rossz gondolat?
A sátán szórakozik velem, hogy nem hagyja, hogy elfelejtsem?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel.
Igen, pontosan így van. A sátán esküdt ellensége a megbocsátásnak. Ezért mindent elkövet, hogy azt megakadályozza. Amikor nagyon mélyen érint bennünket egy bűn - akár a sajátunk, akár a másé, aki közel áll hozzánk -, abból mindig nagyon nehéz kigyógyulni. Az abortuszt végzett nők legnagyobb százaléka egész életében szenved az önvádtól, csak ezt nem szokták nagydobra verni. Azt hiszem, az sokat segíthet, ha Ön is megosztja a férjével ezt a vívódását. Ez most az Ön gyöngesége. Nagyon nagyra kell értékelnie, hogy a férje azonnal fölfedte Ön előtt a félrelépését. Ez azt jelenti, hogy nagyon szereti Önt, és nagyon megbízhat benne. Azért gondolom, hogy a megbocsátást gátló erők mögött a sátán van, hiszen éppen az ellenkezője volna a logikus. Ha az Ön férje azonnal bevallotta a bűnét, akkor ez sokkal inkább arra utal, hogy megbízhat benne. Arra nincsen semmi garancia, hogy nem fogja újra elkövetni. Persze, lehet bízni abban, hogy nem, sohasem, de mivel végtelenül gyarló emberek vagyunk, ezért bármi bekövetkezhet. Még az is, hogy egyszer Ön csalja meg a férjét valakivel. Persze, mindezektől a szörnyű vétkektől nagy erővel kell tartózkodni, és persze, egyáltalán nem törvényszerű, hogy be is következzék. Hála Istennek, vannak nagyon szép, hűségben megélt házasságok. De azokban is rengeteg küzdelem van! Szóval, Önnek semmi oka nincs, hogy ne bízzék a férjében. De ha erről nem tudja meggyőzni a saját értelmét, vagy éppen az érzelmeit, akkor ossza meg ezt a küzdelmet a férjével, ne egyedül hordozza. S ha ezt teszi, ez a közös küzdelem még közelebb hozza Önöket egymáshoz.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Megszeretném kérdezni, hogy hol található Görögkatolikus templom Kecskeméten, ahol aktívan részt lehet venni görögkatolikus szent liturgián?
Zsombor
Zimay László utca 4.
A honlapukon keresztül még többet megtudhat: http://www.gorkatkecs.hu/
Kedves Lelkiatya! Római katolikus létemre mindig is pap szerettem volna lenni, nős pap, még pedig görögkatolikus. De sajnos elutasítottak, miután leérettségiztem. Már nős is vagyok. Megbízható forrásokból értesültem arról, hogy jelenleg is több római katolikus tanul görögkatolikus papnak és mind nos papságra készülnek. Akkor ezek szerint végre lehetőség van arra, hogy római katolikusként gorogkatolikus szemináriumba jelentkezhetnek és majd görög papként szolgálhatnak?
Üdv. Ádám
Ismereteim szerint ezen a téren nincs semmilyen változás. Kivételek mindig voltak. De általában jóval több görögkatolikusból lett római katolikus pap, mint fordítva. Miként a hívek esetében is ez így van: több görögből lesz római, mint fordítva. Ez nekünk egy kicsit szomorú, de a húzszoros többség miatt ez szinte elkerülhetetlen. Az alapvető, hogy a papság érdekében a nősülés lehetősége miatt nem lehet a görögkatolikus rítust választani. Régen is figyeltek erre és most is, hogy ez nem elegendő indok.
Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, mikortól kaphat egy gyermek virgácsot is az édességek mellé?
Ebben aligha vagyok illetékes. Elmondom a véleményem. Szerintem mindjárt az elejétől. Nem kell olyan nagy teológiát keríteni a virgács köré. De azért jó, ha látja, hogy az is van. Amikortól kap piros csomagot, annak nyugodtan lehet része a virgács. Minthogy emberi élettapasztalatunk, hogy a jó és a rossz, az ajándék meg a büntetés állandóan jelen van az életünkben. (Ha már a büntetést szóba hoztam, akkor azt pontosítom. Nem Isten büntet minket, hanem mi magukat a tetteink következményeivel.)
Kedves lelkiatya most olvastam egy könyvet ami a náci Németország orvosai által elkövetett ember kísérleteket írta le. Egyszerűen nem tudom felfogni hogy hogy történhetett meg... Mi lehetett a háttérben... És arra jutottam hogy ugyanaz mint az abortusz esetén... Egyszerűen nem tekintették se bűnnek se bajnak a tettük.. Idáig bíztam az orvosokban (csak a nőgyógyászatban nem) de most összezavarodtam gyógyítani akarnak (kivéve a nőgyógyászat) vagy sem? Közben változó korba léptem és a háziorvosunk kérte hogy menjek el különböző vizsgálatokra (abba bele törődött hogy sose voltam és nem is leszek nőgyógyászati vizsgálaton)... Mit gondol hogy ma is létezik olyan orvos aki nem gyógyít vagy csak én félek túlságosan és a vizsgálat során nem lenne semmi baj és nem okoznának fájdalmat? Nincs nagy baj csak a hőhullám és a migrén, de félek hogy a vizsgálatok során több fájdalom lesz és esetleg gyógyszereket kell szednem (jelenleg nem kell)...
Első gondolatom az, hogy nem szabad általánosítani. Ha voltak is kegyetlen szívű orvosok, azért nem lehet azt mondani, hogy minden orvos ilyen. Ezt bármelyik hivatásnál el lehet mondani. Egy szívtelen pap miatt nem lehet azt állítani, hogy minden pap ilyen. Egy bárdolatlan pedagógus miatt nem lehet az egész pedagógus társadalmat leírni. És így tovább. Az orvosok leteszik a hippokratészi esküt, amellyel elköteleződnek a gyógyítás minden körülmények közötti megtartására. Hogy néhányan megszegték ezt az esküt, nem ennek megfelelően éltek, ez sajnos igaz, de nézzük inkább azokat az orvosokat, akik erejüket nem kímélve, áldozatos módon küzdenek a betegek gyógyulásáért. Ezek vannak sokkal nagyobb többségben.
Ha azt javasolja Önnek az orvos, hogy vegyen részt ilyen vizsgálaton, azt tanácsolom, ne vonakodjék. Nyugodtan menjen el. Még az sem biztos, hogy a vizsgálat fájdalom mentes lesz. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek kellemetlenséggel, fájdalommal járnak. Ennél sokkal többet is ki kell bírnunk. Mindenképp érdemes bízni az orvosokban, és nem gondolni azt, hogy mi okosabbak vagyunk náluk.
Tisztelt Lelkiatya! Szeretek olvasni a fatimai jelen?sekről. Azonban gyakran feldob az internet olyan cikkeket, amik arról szólnak, hogy Lúcia nővért kicserélték, a fiatalkori és idősebb kori képein tényleg elég eltérően néz ki.. nagyon zavaró ez. Hogyan lehetne ezen felülemelkedni?
Miféle dolog az, hogy kicserélték? Lúcia nővér 2005-ben meghalt. Addig szépen hordozta Istentől kapott hivatását. Az ilyen butaságokkal egész egyszerűen nem kell törődni. Egyébként is Lúcia nővérnek nem a személye fontos, hanem az általa közvetített üzenet. Aki a személye körüli hírkeltésben érdekelt, az nem az igazi üzenetre figyel. Ezért az általa terjesztett butaságokra sem érdemes odafigyelni. De Önnek is azt tanácsolom, hogy ne az legyen a fontos, hogy Lúcia nővérrel mi történt - egyébként az életrajza szépen nyomon követhető -, hanem az, amit rajta keresztül mondani akart a Szentlélek.
Kedves Lelkiatya!
A lelkiatya válaszol rovatban olvastam Ferenc kérdését, aki online lelkigyakorlat után érdeklődött. Amennyiben még aktuális a keresése, jó szívvel ajánlom az alábbi, római katolikus lelkigyakorlatokat:
Befogadni az Igét - online adventi készület a pannonhalmi bencésekkel
2021. november 27. - december 18. Kerete heti egy alkalom kiscsoportos beszélgetés és egy alkalom közös imádság online felületen. Jelentkezés november 19-ig.
https://pannonhalmifoapatsag.hu/online-advent-2021/
Manréza - Kísért imádság hete online. 2021. december 5. - december 10. Egyénileg vezetett online lelkigyakorlat Szent Ignác lelkisége szerint; naponta beszélgetés a lelki vezetővel. Jelentkezés november 30-ig. https://manreza.hu/programok/
F. D.
Kedves Diána!
Köszönjük szépen. Hamar közzé is teszem.
Kedves atya! Menjünk e a világ lelke után vagy óvakodjunk tőle ? Mo az Ön személyes meglátása?
Ferenc
Kedves Ferenc!
Teljesen világos a válasz: óvakodjunk a világ lelkétől, a világiasságtól! Lehet, hogy erősnek, meglepőnek tűnik ma ez a kijelentés, de tanulnunk kell az őskeresztényektől. Ma a világ nem keresztény, sőt, ma jobban üldözik a kereszténységet, mint a kezdeti századokban. Ezzel nem a távoli országokban tomboló véres keresztényüldözésekre gondolok (bár az is nagyobb méretű ma, mint valaha volt!), hanem az európaira, a jóléti fogyasztó társadalom szellemére. Ma sokkal alattomosabban és hatékonyabban veszik rá a keresztényeket, hogy tagadják meg Krisztust. A világ szelleme annyira erősen torzítja a fiatalok gondolkodását, hogy észre sem veszik, hogy már régen eltávolodtak Istentől. Persze, ez nem csak a fiatalokra vonatkozik. Valójában minden korosztály számára ki van dolgozva az istentelenítés metódusa, mindenkit el tudnak vonni Istentől. Mindenkit, aki hagyja magát. Ezért világos a válaszom, óvakodjunk a világ lelkétől.
Kedves Lelkiatya!
Azt hallottam, hogy a hús elhagyása abban is segít, hogy a tesi energiák, ösztönök csillapodjanak és a lelkiek megerősödjenek. Ez valóban így van?Van esetleg más mód is a szenvedélyek csillapítására? A testem nagyon követelőző, a lelkem pedig untalan küzd vele és fárad. Csak különös kegyelmi időszakban nem érzem ezt a belső feszültséget. Ha lenne mód, akkor nem is csak csillapítani szeretném e testi vágyakat, erőket magamban, hanem átalakítani Istenszeretetté és lángolássá.
Ha erre van valami bevált mód?
Köszönve; Csilla
Kedves Csilla!
Igen, van erre bevált mód. Szent Benedek fogalmazása szerint: Ne tégy semmit Isten elébe! Vagyis úgy éljek, hogy minden döntésemben, cselekedetemben, de főként a gondolataimban mindig Isten legyen az első. Ha ezt nem is sikerül maradéktalanul megvalósítani, legalábbis törekszem rá. Aztán ennek a gyakorlati eszközeit meg lehet tanulni azoktól, akik szintén ezzel a törekvéssel élték le az életüket, a szerzetesektől. Például, amit Ön is említ, az helytálló. A hústól való tartózkodás sokat segít a szenvedélyek megfékezésében és átalakításában. Hasonlóképpen az alkoholtól való tartózkodás. Persze, csak akkor, ha ezek a lemondások kapcsolódnak ehhöz az elsődlegességéhöz az Isten felé. Pusztán attól, hogy valaki átrendezi az étrendjét, még nem jut el a szenvedélymentességre. Szintén nagy erőt jelent a virrasztások tartása. Ha az ember hozzászoktatja magát ahhoz, hogy éjszaka vagy hajnalban időt szán az Isten dicsőítésére, fél órát, egy órát, esetleg többet. De egyszerűbb eszközök is vannak. A napi rendszeres imádság és Szentírásolvasás. Ha minden nap találkozom Isten szavával, olvasom a Bibliát, akkor Isten szava egyre inkább átjárja a gondolataimat. Persze, ez figyelmes olvasást jelent, amelyben időt hagyok arra, hogy a szent szöveg szavai a lelkem mélyéig hatoljanak.
Mindezt a világban élő emberek is megtehetik, de kétségtelen, hogy ott ez sokkal nehezebb. Egészen más a szerzetesi közeg, ahol minden ahhoz van rendelve, az élet úgy van megszervezve, hogy ezeknek a törekvéseknek helye legyen benne. Ráadásul olyan testvérek vesznek körül, akik szintén törekszenek Isten elsődlegességére. Ez teljesen bevált módszer, többszörösen ki van próbálva, 2000 év óta működik.
Lelkiatya! Hogyan kell a zsidokhoz írott levelet felolvasni a liturgián? Eddig szent Pál apostol a zsidókhoz írott levelének olvasása volt, de most azt mondták hogy szent Pált nem kell olvasni. Mi a helyes????? üdv. Glória
Kedves Glória! Az utóbbi időkben elterjed az a szokás, hogy amikor a zsidókhoz írt levelet olvassák föl a Szent Liturgiákon, akkor nem teszik hozzá, hogy Szent Pál apostol zsidókhoz írott levelének olvasása. Ugyanis a biblikus kutatások kimutatták, hogy ennek a levélnek a szerzője aligha ugyanaz a személy, mint aki a galatáknak és rómaiaknak szánt levelet írta. Ezek a bibliatudományi ismeretek azonban egyáltalán nem játszanak szerepet a liturgikus gyakorlatban. Ha jobban megvizsgáljuk, más levelek is vannak, melyek Szent Pál aláírással maradtak ránk, mégsem biztos, hogy azokat valóban ő írta volna. Akkor a kántoroknak ezen bibliakutatási eredményeket is alkalmazniok kellene a szertartásokon? Ráadásul egyáltalán nem egyöntetű a biblikusok álláspontja. Akkor melyik kutatási eredmény legyen érvényes a görögkatolikus liturgián? Nem, ez teljesen kerülendő. Visszatérve a zsidókhoz írt levélre, azt is kimutatták róla, hogy valójában nem is csak zsidóknak szánta a szerző, sőt, nem is mondható levélnek, hiszen annak irodalmi formájától erősen eltér. Épp ezek miatt egy görögkatolikus biblikus egyszer azt mondta, ha a liturgikus gyakorlatunkban alkalmazni akarnánk ezeket a kutatási eredményeket, akkor a zsidókhoz írt levél elején ez volna a legmegfelelőbb olvasni: "Nem Szent Pál apostolol nem zsidókhoz írott nem levelének olvasása."
Kedves Lelkiatya! Köszönöm szépen az ezelőtti 2 válaszát!
Most szokásomtól eltérően rövid kérdést teszek fel, ezért szeretném ha mielőbb tudna válaszolni.
Az a kérdésem, hogy ... tudna-e ajánlani 1 papot, aki mentálhigiénés, vagy valamennyire ért pszichológiához is?(meg persze el tudjon engem vállalni hetente, kéthetente nagyon sok alkalommal, mert nekem gyakorlatilag 1 komplett lelki rendrakásra lesz szükség, ehhez pedig pap kellene)
Ha lehet tudna írni több papot is?
És még az a kérdés, hogy ... atya mennyire jó lelki, illetve bűnnel kapcsolatos ügyek megvitatásában, mennyire tetszik ajánlani?
Járok egyházi közösségbe a ... plébániára. szimpatikus, meg kedves. Pont ilyen "kedves" papra van szükségem, csak értsen pszichológiához is azért.
A választ előre is köszönöm szépen!
Mint láthatja, néhány egészen személyes részt kihagytam. Ha ezekre is választ szeretne kap
ni, akkor inkább a hdlelkiatya@metropolia.hu címre írjon, s úgy talán többet tudok Önnek mondani, mint it, ezen a felületen.
Kedves Lelkiatya! Az egyháznak mi a véleménye az oltasrol? A püspökök mind be vannak oltva, hogy példát mutasson a félénk embereknek? Köszönöm.
Az egyház ajánlja és kéri, hogy az emberek legyenek beoltva. Ezt Ferenc pápa is világosan kifejezte. Magyarországon minden püspök be van oltva. Közösen töprengenek azon, hogyan lehet minél több embert meggyőzni arról, hogy ne tartson a védőoltástól.
Kedves Lelki atya!
Az életünkben mi az ami a legfontosabb?
Hogyan használjuk fel Istentől kapott értékes időt az életünkben?
Legfontosabb az imádság, az Istennel való kapcsolattartás. Úgy használjuk föl az időt, hogy abban mindenképpen jusson idő az imádságra, az Istennel való együttlétre. Ez azonban kinél-kinél más és más. Van, aki igényli a napi közös imádságot (napi szentmise vagy zsolozsma), van, aki naponta több órát is szán az egyéni imádságra, van, aki ennél jóval kevesebbet. Amit mondhatok, hogy az imaidőt tudatosan és nagy akarattal kell jól használni. Sokszor megtörténik, hogy legyintünk, úgysem lehet annyit odafigyelni. Igaz, már az is jó, ha az ember rászánja az időt, az is sokat alakít a lelken. De gondoljuk el, milyen az a tanulási idő, amit odafigyelve tölt az ember, s milyen az, ha a tanulási idő alatt inkább kalandozik az esze. Igy vagyunk az imával is. Nagyon nagy különbség van hogyha lélekben is ott vagyok az imádságban, mint ha csak testben vagyok ott.
