Egész egyszerűen szólítsa meg azt az atyát, akinek a parókiája területén élnek. A honlapunkon megtalálható eligazító térkép sokat tud segíteni: https://hd.gorogkatolikus.hu/adattar-telepulesjegyzek Minden magyarországi település valamelyik görögkatolikus parókiához tartozik. A szűrő szó melletti mezőbe írja be lakhelyének (város, falu) nevét, s hamar megjelenik, hogy melyik parókiához tartozik. Ekkor pedig a parókia nevére kattintva megjelenik minden fontos adat, s természetesen az elérhetőség is. Javaslom, az új esztendőben minél hamarabb vegye föl a kapcsolatot a parókus atyával. Közeleg vízkereszt ünnepe. Akár már az idén is a görög atya mehet Önökhöz házat szentelni. Miközben görögkatolikus gyökereit keresi, s igyekszik azt gyermekeinek is továbbadni, valójában Istenhöz közeledik, s a hozzá ragaszkodás értékét adja tovább.

Kedves Édesanya! Gyermekekről beszélt, tehát a fián kívül van még egy másik gyermeke is, esetleg több? Értem, hogy a fiát említi, akivel gondjai vannak, de minden bizonnyal vannak örömei is a másik gyermekével, esetleg unokával (unokákkal). Ezt csak azért hangsúlyozom, mert könnyebb békességet találni, ha van arra emberi visszajelzés is, tehát, ha vannak olyan napjai, olyan élethelyzetek, amikor viszont öröm tölti el a szívét. Ezekből lehet, ezekből érdemes töltekezni. A másik töltekezési lehetőség az Istennel való kapcsolattartás. Minden bizonnyal jár rendszeresen a templomba. De azt javaslom, hogy ezen túl is legyen sok szava Istenhöz, az otthonában, a szobájában is imádkozzék sokat. Kifejezetten az a tanácsom, hogy a fiát ne utasítsa rendre egyáltalán. Annak az ideje már lejárt. Fogadja el őt úgy, ahogy van. Ezzel mutathatja ki neki, hogy Ön még most is szereti, noha talán eltávolodtak egymástól. Hadd járja a maga útját, hadd élje a maga életét. Remélem, nem egy háztartásban élnek, mert az nem segíti ezt a békét. A fia, ha már felnőtt, akkor éljen egyedül - míg társra nem talál. Ne az édesanyja mellett éljen. Ha netán ez volna a helyzet mégis, akkor tudnia kell, hogy ez az egyik fő forrása az összetűzéseiknek. Mert ez nincs rendjén. Persze, ha fia is családos már, és úgy élnek egy háztartásban, az más helyzet. Akkor a nagymamának az a feladata, hogy rendelkezésre álljon. (Hozzáteszem, mindnyájunknak ez a feladata, hogy mások rendelkezésére álljunk.) Tehát segíteni, szolgálni akarjon, ne irányítani, rendre utasítani. Lehet, hogy nem könnyű ez a váltás, hiszen, amíg picik voltak, addig nyilván Ön irányított, rendre utasította a gyermekeit. Ez már azonban nem feladata. Nem könnyű, de el kell engedni. Ha nem fog rászólni a gyermekére, akkor ez is segíteni fogja a békét - meglátja. Többet beszéljen Istennek a fiáról, mint a fiának Istenről!

Magyarországról: OTP BANK RT 11738125-20030346 Név: Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia Külföldről / form abroad: IBAN: HU68117381252003034600000000 SWIFT: OTPVHUHB Név: Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia Köszönjük szépen a támogatást. Thank you very much for your support. Isten áldja! God bless you!

A két eset, amennyiben igaz, nem valódi föltámadás, hanem inkább tetszhalott állapotból való visszatérés lehetett. Ilyen lehetséges. Én nem tudok arról, hogy az Egyház idejében lett volna olyan halottföltámasztás, mint Jézus életéből ismert esetek. Hacsak nem az efezusi hét ifjú története, akik, a legenda szerint 250 táján, Decius császár üldözése nyomán egy barlangban lelték halálukat, de 200 évvel később, Theodosziosz (+ 446) idejében feltámadtak. Lehetnek más esetek is, de nekem nincs róla ismeretem.

Ezt nem tudjuk. Biztosan lehet több is. De az is biztos, hogy nem úgy vannak ránk állítva, mint egy-egy vigyázó katonatiszt. Nem látunk bele ebbe a világba. Amit tudhatunk, hogy velünk vannak, mellettünk állnak, abban segítenek, hogy Istenhöz közelebb jussunk. A témáról érdemes elolvasni ezt a szócikket: http://lexikon.katolikus.hu/%C3%96/%C5%91rangyal.html

Kedves Lívia! Ennél még fontosabb ismérvet is mondott Jézus: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13,35) Ez mindenképpen fontosabb, mint a kísérő csodák. Bár mondhatni, ez is csoda, mert az ember, bár szeretetre vágyik és vágyik szeretni, mégis ezt a belső igazságot számtalanszor csúful megcáfolja. És mégis vannak nagyon szép példái, amikor Jézusért, Jézussal igenis megvalósul a szeretetkapcsolat ott is, ahol arra emberi erő képtelen volna. Szóval, ez is csoda, s erre a csodára érdemes a legjobban törekedni. Jézus tanítványai itt vannak közöttünk, észrevétlenül. Véleményem szerint igenis mondhatjuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ha valóban azok szeretnénk lenni, s ezért minden tőlünk telhetőt meg is teszünk, csak hozzá kell tennünk, hogy "méltatlan tanítványai" vagyunk. Az biztos, hogy nem a csodák döntik el, hogy ki tanítványa Jézusnak és ki nem. A csodák nem fontosak. Néha vannak, néha nincsenek. A csodáknál csodálatosabb a természet a maga törvényeivel. Azt itt-ott fölfüggeszteni lehet, de nem biztos, hogy ettől közelebb kerülünk az Úrhoz. A szeretet megélésével, arra való törekvéssel viszont egészen bizonyosan. Ha méltó tanítvány szeretne lenni Lívia, akkor kezdjen el szeretni. Ott, ahol eddig nem nagyon ment. Hogy ehhöz ad-e csodát az Úr vagy sem, ezt oda kell bízni.

Köszönjük szépen. Istenünk gazdag áldását kérem életére és további munkájára!

Kedves Adél! A Szent Atanáz főiskola kiadásában 2013-ban jelent meg Nagymihályi Géza könyve? Láthatatlan Isten képmása. Ezt tudom ajánlani.

Kedves Réka! Sajnos én nem ismerek ilyen atyát. Ugyanakkor azt elmondhatom, hogy az ilyen lélekbe látó atyáktól ne várjuk el, hogy majd megmondja, mi lakik bennünk. Sokszor szeretnénk ezt a könnyebb utat választani. De nem spórolható meg az önismeret kemény munkája. Úgyhogy azt javaslom, már most kezdjen bele ebbe, és ne várjon arra, hogy majd talál egy lélekbe látó atyát. Nem biztos, hogy ő fog tudni Önnek segíteni. Legföljebb akkor, ha Önben is megvan az elszántság, az eltökéltség és hozzá a szükséges kitartás, hogy majd kövesse ennek az atyának a szavát. Viszont erre nem kell várnia. Ha megvan az elszántság, eltökéltség, kitartás, akkor már ma hozzá tud fogni az önismeret kemény munkájához.

A honlapunk érseki naptárában található a jelzés, hogy mikor van Debrecenben vagy Budapesten a Rózsák terén Jézus-ima. (https://hd.gorogkatolikus.hu/hirek-esemenynaptar) Az előbbit lehet távközvetítéssel követni, az utóbbit nem. Hogy mikor lesz legközelebb, azt én sem tudom, de majd meg fog jelenni ebben a naptárban, s a honlapunk is hírt ad majd róla, mint más alkalmakkor is.

Sajnos ebben a dologban teljesen tájékozatlan vagyok, nem tudok Önnek segíteni a véleményemmel.

kecskemeti.gk@gmail.com

Butaság a köbön. Bocsánat, az erős válaszért, de ez a gondolatmenet ennyit érdemel. Elárulom, én is szeretem a háziállatokat, a kutyát, a cicát egyaránt. A cicák szeszélyei néha fölbosszantanak, dehát ez már ennek a jószágnak az etológiájához tartozik, igazán nem tehet róla. Sokszor megtörténik, hogy az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházzuk föl, emberi érzelmeket vélünk látni rajtuk. De attól ezek még megmaradnak értelem és érzelem nélküli jószágoknak. Egyébként könnyen lehet, hogy a macskáknak ez az - általam kicsit nehezen tolerálható - szeszélyes magatartása szülte ezt a tévképrendszert, hogy kapcsolatban vannak valamiféle szellemi világgal, azért olyan kiszámíthatlan a viselkedésük némely példányuknak. A macska, ha figyel - azt nagyon jól tudja, és egészen hosszan, türelmesen -, akkor minden bizonnyal valami vadászösztön vezeti. Hogy nem elemez, és energiafokozatot nem méricskél, az egészen bizonyos. Az állati agy nem képes ilyen elvont tevékenységekre. Ráadásul nincsenek is olyan gonosz lelkek, akik hol ide, hol oda szállnak, amelyet aztán értelem nélküli állatok el tudnának cipelni. Még a mesében sincs ilyen, mert alapvetően értelmetlen. Bízom abban, hogy nem bántottam meg ezzel az erős fogalmazással, hiszen a kérdésfölvetése jogos, ez a kérdés Önt foglalkoztatja. De azért írtam ilyen nyersen, hogy ezzel együtt tanácsoljam is Önnek, hogy egyáltalán nem érdemes ilyen butaságokkal foglalkozni. Szeretettel, a lelkiatya

Nyilván Krisztussal. Hiszen senkihöz sem tudunk olyan közel kerülni, mint Krisztushoz, aki - noha a mennyben van - a szívünkben él. A szerelmes házastársunkat is a szívünkben hordjuk, mint mindazokat, akiket szeretünk. Kit mélyebben, kit felszínesebben. De a szívünkben lakó Krisztus maga ennek a szeretetünknek a forrása, amellyel embertársainkhoz, hitvestársunkhoz, szüleinkhöz, gyermekeinkhöz fordulunk. Ezért hát nem lehet sem szétválasztani, sem szembeállítani a kettőt. A hitvesi szeretet az istenszeretetből táplálkozik, de az előbbi vissza is hat az utóbbira, az Isten iránti szeretetem növelni fogja a szeretetemet a társam iránt is.

Hogy egy ikonon az Istenszülő miért könnyezik, erre nem lehet egyszerű választ adni. A könnyek üzenetet hordoznak. De az is lehet, hogy kinek-kinek mást és mást. Az valóban szembeötlő, hogy az ikonokon Mária (és a többi szent is) nem mosolyog. Komoly, talán szomorúnak is tűnő arcot látunk legtöbbször. Bár ez inkább merengés, befelé fordulás, befelé mosolygás. Az bizonyos, hogy a mennyben a szentek végtelenül boldogok, ujjongó örömben élnek. Erre fogalmaink sincsenek. S azt mondjuk, az ikonok azért olyan misztikusak, mert a szenteket nem úgy ábrázolják, ahogy itt a földön voltak, hanem úgy, ahogyan most a mennyben vannak. De nem látunk bele igazán ebbe a világba, csak nagyon töredékesen. Jóllehet az ikon ablak a mennyországra, de azért mégiscsak homályosan látunk, mintegy tükör által. Szerintem a częstochowai fekete Madonnát leginkább a sötét tónusok miatt nevezték el így. Mégis, ha valaki a dráma sötétségét látja benne, nem téved. Az Istenszülő arcán látható, le nem retusálható két ronda vágás éppen annyira fontos üzenete ennek az ikonnak, mint az a mélybe meredő tekintet, amelybe azért mi is, az ikon előtt álló és imádkozó emberek is beleférünk.