Ez valóban nem könnyű részlet a Bibliából. A tudósok azt mondják, hogy nagyon ősi szöveg, olyan korból származik, amelyben még egyáltalán nem volt tisztázva az egy Isten léte. A korabeli hitvilágok általában több istent ismertek, s ezek mondái, elbeszélései hatottak egymásra. Vélhetően ilyen hatásra került bele a zsidó vallási irodalomba is ez a megfogalmazás. De ez a többesszám nem csak itt lelhető föl. Például az ember teremtésekor is többes szám első személyben fogalmaz a Teremtő: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá." (Ter 1,26) Többféle magyarázata is van annak, hogy a szöveg többes számot használ. Fennkölt szöveg lévén lehet un. "királyi többes"-nek tekinteni. Vagy lehet úgy értelmezni, hogy már megvoltak az angyalok, és velük való beszélgetésben hangzik el ez a mondat (no, nem mintha az angyalok részt vettek volna a teremtésben). Akár a Szentháromságos személyekre is lehet vonatkoztatni, de ez nyilván jóval későbbi, visszavetített értelmezés. Az biztos, hogy nem kell fennakadni ilyen részleten. A Biblia egésze fejezi ki a kinyilatkoztatást, és az egyes, főként nehezebben érthető részeknek az értelmezését is az egész tanítás felől kell megközelíteni.

Az az érdekes, hogy én ismerek szép és okos lányokat, akik nem találnak értelmes fiúkat, és fordítva. Valahogy ma sokkal nehezebb társat találni és elköteleződni, mint régen. Ennek sok oka lehet, de a jelenség az ismert. Azzal alapvetően egyetértek, hogy csakis hitben élő személlyel érdemes összekötni az életet, hiszen óriási jelentősége van annak, hogy a legfontosabban egyezni tudjanak. Leginkább azt javasolnám, hogy görögkatolikus fiú görögökatolikus leányt vegyen feleségül, s ugyanez minden más felekezetnél. Ez a legegyszerűbb. De azért azt is látjuk, hogy az élet ennél sokkal színesebb, sokkal izgalmasabb. Nincsenek rögzített képletek. Ismerek nagyon szép családot, ahol nem azonos rítusúak házasodtak össze, vagy nem is egy vallásból származók. S persze, olyat is, amikor egy hívő fél kötött házasságot nem hívő emberrel. (Az eltérő vallásúak házasságkötéséhöz egyébként püspöki engedély kell, ami jelzi, hogy nem annyira magától értetődő a dolog.) S ezek között is vannak nagyon boldog házaspárok, családok. Hiszen, ismétlem, az életben számtalan helyzet van. A nem hívő megtérhet, az évek során egymáshoz csiszolódhatnak a különböző felekezetűek, rítusúak. Ami igazán számít, az a kölcsönös, önzetlen szeretet. Ennek mindenképpen meg kell lennie. Ezt nem pótolja az "azonos alomból" való származás. De ha ma nehéz is, kell keresni, nem szabad föladni. S nagyon fontos még imádkozni, hittel imádkozni, Istent buzgón és állhatatosan kérni, hogy adjon megfelelő társat.

Biztosíthatom Önt, hogy még lesz alkalma keresztszülőnek lenni katolikus templomban. Amely családi helyzetet leír, az annyira szomorúnak tartom, hogy nem is érdemes mélyen bekapcsolódnia. Persze, nem kizárt, hogy a 19 éves testvére ezzel a fiúval majd boldog családban fog élni, de az biztos, hogy nem így kellene indítani. Azt tanácsolom Önnek, hogy nagyon imádkozzék a testvéréért, hogy valóban Isten akarata szerinti boldogságra leljenek, mert az indítás legalábbis nem Isten akarata szerint való. Ennél sokkal nagyobb felelősséggel kellene belépni a házasságba, a gyermek is csak a szentségi házasság megkötése után érkezhetne. Ami a különbségtételt illeti, azt is el kell engednie. Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk tökéletesek. A szülei valami miatt - ezek szerint - jobban kedvelik ezt a testvérüket? Sajnos, néha van ilyen. De ha ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítana, akkor még a testvérével is megromolhat a viszonyuk. Ezen mindenképp dolgozni kell, hogy ne következzék be. Meglátja, az Úr más módon, más oldalról többszörösen kárpótolja majd Önt, ha most úgy is érzi, hogy a szüleitől kevesebb szeretetet kap. Sokkal inkább erre figyeljen, az Úrtól kapott ajándékokra, és ne arra, hogy a szüleitől mit kap és mit nem kap.

Igen, az ukrán görögkatolikus testvérek fogadtak be minket. Amikor néhány éve elindult a misszió, akkor havonta egyszer jöttek össze ebben a templomban a magyar görögkatolikusok. Jaczkó Sándor atya járt ki hozzájuk rendszeresen. Sajnos a járvány nagyon megnehezítette a bejutást és az utazást. Azóta sajnos nincsenek magyar görögkatolikus liturgiák. Reméljük, azonban, hogy hamarosan újra indulhat. Ez a templom címe, érdemes másoknak is odaadni, őket is hívogatni: Holy Family in Exile Ukrainian Catholic Cathedral, Duke St, London W1K 5BQ, Egyesült Királyság

Első válaszom, hogy ne törekedjünk arra, hogy érezzük az ő közelségét, érintéseit. Ha erre éleződik a figyelmünk, akkor a jeleket, jelenségeket kezdjük el figyelni, s észre sem vesszük, hogy már nem Istent keressük, hanem ezeket a jeleket. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez összefüggésben van a megtapasztalt félelmekkel, szorongásokkal, amit levele elején említ. Persze, más okok is lehetnek, de legalábbis ezek kezelésében mindenképpen gyógyítólag hat az egészséges, őszinte Isten-kapcsolat. Erre a helyes Isten-kapcsolatra, mellyel szorosan összefügg a helyes Isten-kép, erre érdemes törekedni. Tehát azt el kell engedni, hogy vágyjam az Istennel való közelség megtapasztalhatóságára. Lehet kérni, mert igaz, hogy erre szükségünk van, de amikor ilyen vágyak hajtanak, akkor nagyon könnyen melléfogunk, ahogy fentebb is említettem. A helyes Isten-kép, Istennel való helyes kapcsolat kialakítása egészen távolról kezdődik. Sok apró eleme van. Napi szentírásolvasás, lelki olvasmányok napi gyakorlata, napi rendszeres hálaadás (este és reggel), zsoltárok olvasása, rendszeres gyónás és szentáldozás, az előbbi lehet havonta, az utóbbi akár naponta. Ezek tehát közvetett tevékenységek. Nem érzi meg belőle azonnal az ember Isten jelenlétét, sem a vigasztalást a felindultságokra, de hosszú távon gyógyítja azokat az okokat, amelyek nem hagyják, hogy Krisztus békéje, amely minden emberi értelmet felülmúl megőrizze a szívünket (Fil 4,7).

Ez egy nagyon jó kérdés. A válaszom mégis az, hogy ez lehetetlen. Ezt szögezzük le. Ön akármit tesz, nem tud bejutni a mennyországba. Persze, én sem, és senki más sem. Mert ez embernek lehetetlen. Isten azonban mindenkit üdvözíteni akar, tehát azért mégsem olyan reménytelen a helyzet. Tehát legelőször is kérje Istentől. Kérje tőle, hogy Ön szentté váljon. Mert, ugye, aki a mennyországba kerül, az szent. Csak azok a kanonizált szentek, akikről biztosan tudjuk, hogy odajutottak. De ez már nekik mindegy, hogy itt a földön tudjuk-e vagy sem az ő odakerülésüket. Szóval, kérje Istentől, hogy tegye Önt szentté. A második lépés pedig, hogy tegyen is meg ezért mindent. Higgye el, nem olyan nehéz! Márcsak éppen ezért, mert Isten is ezt szeretné. Ővele kell együttműködnie ezen. Kérjen növekvő hitet! Kérje, hogy egyre jobban tudjon imádkozni! Kérje, hogy Szentlelkét elküldve tanítsa meg Önt imádkozni! Ha elindul ezen az úton, ha ki tudja alakítani a mély, személyes kapcsolatot Istennel, akkor egyre inkább felnyílik a szeme, hogy mit kell tennie az emberek között. A jótettei ennek az imádságnak, az Istennel való kapcsolattartásnak a következményei legyenek! Ja, ami még fontos, az a napi szentírásolvasás. Nem tudom, hogy lehet-e szentté válni enélkül. Persze, lehet, hiszen Istennek minden lehetséges. De úgy biztos, hogy sokkal bajosabb, ha az ember tudatosan elhagyja a Biblia-olvasást. Most már, hogy erről írtam, Ön is tudja, hogy ez szükséges (- ha elhiszi). Tehát nincs kibúvó! Naponta olvasni kell a Szentírást, azon keresztül odafigyelni, hogy mit mond nekem Isten. Továbbá ezen az úton sokat segít, ha rendszeresen ott van a templomban, nem csak vasárnap, hanem annál gyakrabban. Ha ezt a néhány egyszerű tanácsot megfogadja, Ön már el is indult a szenttéválás útján, s közben sokmindent megtud majd, hogy mit kell tennie. Vezesse Isten Lelke!

Igen. A teológia világosan tanítja, hogy Jézus szerette a gyermekeket és ők is Jézust. Erre csak kevés közvetlen adatunk van a Bibliából, de azért az beszédes. Amikor gyermekeket hoztak hozzá, akkor a tanítványok el akarták utasítani. Nem mintha olyan szívtelenek lettek volna, hanem, mert ez abban a korban nem volt illő. Egy nagy tiszteletben álló rabbit nem közelíthették meg nők és gyermekek. Ezért a részükről ez természetes viselkedés volt. Ám éppen emiatt elgondolkodtató, hogy édesanyák - akik, persze, szintén ismerték ezt a szabályt - mégis bátorkodtak odamenni, odavinni a gyermekeiket Jézushoz. Valami azt súgta nekik, hogy ezt megtehetik. Jézus korábbi magatartása, lénye azt sugározta, hogy bár ez ismeretlen és szokatlan ebben a kulturkörben, ők mégis megteszik. Azzal pedig, hogy Jézus magához hívta őket, hatalmas fordulatot idézett elő. Mintegy nekik adott igazat, hogy mégis lehet. Sőt, Márk evangélista még azt is megjegyzi, hogy megölelte a gyermekeket és úgy áldotta meg őket (Mk 10,16). Ezt a gyermek is nyomban megérzi, ha ilyen szeretettel közelítenek hozzá.

Első és legfontosabb tanácsom, hogy Istenhöz forduljon segítségért. Ő mindenható, tud olyan megoldást, amire mi nem is gondolunk. Tehát ebben a helyzetben nagyon erősen imádkozzék, jobban, nagyobb hittel és buzgósággal, mint valaha. Csak ezek után lehet remélni, hogy emberi lépésekkel is tud javítani a helyzeten. Ám, hogy mik legyenek ezek az emberi lépések, abban nemigen tudok tanácsot adni. Hiszen nem ismerem a körülményeket. Ha Ön már felnőtt korú, akkor elsősorban a saját életét kell építenie, azért felelős. S csak akkor fog tudni segíteni a szeretteinek, ha már Ön a saját lábán áll, nem pedig kiszolgáltatottja ennek a helyzetnek. Azt mondja, az Ön kapcsolatára is kihatott már ez a helyzet. Igen, ez így van. Ez mindenre ki tud hatni, a munkájára, emberi kapcsolataira, terveire, az életről való felfogására. Nem szabad ilyen mérgező körülmények között élni. De nem ismerve a helyzetét, nem tudom megmondani, hogy milyen lépésekkel változtasson. De az egészen biztos, hogy nem maradhat így. E szegényes szavakon túl én is imádkozom Önért, hogy maga Isten adjon Önnek tanácsot és segítséget.

Egyetértek Önnel, s még azt is hozzáteszem, örülnék, ha több Önhöz hasonló gondolkodású emberrel találkoznék. Én is úgy ítélem meg, hogy értékvesztés történik, amikor kikopik a kapcsolattartásunkból a tartózkodás és ennek nyelvi kifejeződése. Attól még nem közvetlenebb a kapcsolat, ha nyomban tegeződni kezdenek. Például miért állna hozzám közelebb az az újságárus, aki nyomban letegez, mint az, aki használja a magázódási formát? Nem csak nyelvünk, hanem európai és magyar kultúránk is sok ponton gyöngül, amikor hagyjuk, hogy a divat (például az amerikanizálódás) vegye át az irányítást. Mindig örömmel üdvözlöm, amikor választékosságra törekednek akár a leghétköznapibb kapcsolattartásban is.

Azt gondolom róluk, hogy minden bizonnyal felelősen gondolkodó, tudatosan élő emberek. Sokkal inkább, mint azok, akik átgondolás nélkül, egyik napról a másikra, felelőtlenül élik az életüket. Persze, hogy ugyanakkor igazuk van-e, jól ítélik-e meg önmagukat, vagy magát azt a kérdést, hogy eldönthető-e (gyermek nélkül), hogy ki volna jó szülő és ki nem, ez már más kérdés. Tovább folytatva a gondolatot, én nem ilyen tartalmú felmérést szorgalmaznék, hanem inkább ilyen irányú felkészítést. Hiszen aligha lehet megbízható és tévedésmentes fölkészítést készíteni a házasságkötés és gyermekvállalás előtt erről az egyébként nagyon fontos kérdésről. Az örökbefogadás esetén azért más a helyzet, mert akkor meterséges lépésről van szó, míg a családalapítás esetén egyértelműen maga Isten cselekszik a gyermek érkezése érdekében. Számtalan példát látunk arra, hogy egy egyébként felelőtlen fiatal gyermekáldásban részesülvén lassan - 9 hónap alatt - édesanyává érlelődik. Ez egyébként a természetes rendje ennek a folyamatnak. Egészen más az a nő vagy akár férfi is, aki csak gondol a jövendőbeli gyermekére, és az, aki már a karjában tartja saját szülöttét. Döbbenetes, hogy milyen változáson megy át ilyenkor az ember, férfi és nő egyaránt. Elítélni tehát az így gondolkodó embereket teljes téves dolog. De beszélgetni velük, hozzásegíteni őket, hogy Istenben bátrabban bízva legyen nagyobb önbizalmuk is, én ezt tartom sokkal helyesebbnek.

Kedves Testvérem! Nagyon egyetértek Önnel. Én is hasonlóképpen látom. Két tényezőt tartok ezért a jelenségért felelősnek. Elsősorban, nyilvánvalóan, a helyi papon múlik nagyon sok minden. Ha ő buzgó, Istent és embereket szerető atya, akkor ez a templomi és közösségi életen is meglátszik. Úgyhogy egyetértve az indítványával, imádkozzunk ezekért az atyákért, hogy buzgó áldozatkészséggel vezessék a rájuk bízottak lelki életét! A másik tényező a hívek közössége. Ugyanis nem lehet mindent a papra hárítani. Nagyon sok múlik a hívek hozzáállásán is. Ismerek olyan közösségeket, ahol a hívek kiimádkozták az addig inkább renyhe lelkületű atya megtérését. Vagy olyat is, amikor az atya gyengeségei (például alkoholizmus vagy más emberi gyarlóság) ellenére a hívek vitték tovább a hitéletet, összefogtak, erősítették egymást. Persze, ez a nehezebb, mert a pásztort éppen azért állította oda Krisztus, hogy vezesse híveket. De ismétlem, vannak erre is szép példák, hogy a hívek buzgósága pótolni tudta azt, ami a papjukból hiányzott. Legalábbis valamennyire, valamennyi ideig. Nagyon örülök a megjegyzésének. Köszönöm szépen. Valóban, fogjunk össze, hogy minden görögkatolikus közösségünkben erősödjék meg Isten szeretete, következésképp pedig a hívek, családok egymás iránti szeretete Krisztusban!

Egész egyszerűen szólítsa meg azt az atyát, akinek a parókiája területén élnek. A honlapunkon megtalálható eligazító térkép sokat tud segíteni: https://hd.gorogkatolikus.hu/adattar-telepulesjegyzek Minden magyarországi település valamelyik görögkatolikus parókiához tartozik. A szűrő szó melletti mezőbe írja be lakhelyének (város, falu) nevét, s hamar megjelenik, hogy melyik parókiához tartozik. Ekkor pedig a parókia nevére kattintva megjelenik minden fontos adat, s természetesen az elérhetőség is. Javaslom, az új esztendőben minél hamarabb vegye föl a kapcsolatot a parókus atyával. Közeleg vízkereszt ünnepe. Akár már az idén is a görög atya mehet Önökhöz házat szentelni. Miközben görögkatolikus gyökereit keresi, s igyekszik azt gyermekeinek is továbbadni, valójában Istenhöz közeledik, s a hozzá ragaszkodás értékét adja tovább.

Kedves Édesanya! Gyermekekről beszélt, tehát a fián kívül van még egy másik gyermeke is, esetleg több? Értem, hogy a fiát említi, akivel gondjai vannak, de minden bizonnyal vannak örömei is a másik gyermekével, esetleg unokával (unokákkal). Ezt csak azért hangsúlyozom, mert könnyebb békességet találni, ha van arra emberi visszajelzés is, tehát, ha vannak olyan napjai, olyan élethelyzetek, amikor viszont öröm tölti el a szívét. Ezekből lehet, ezekből érdemes töltekezni. A másik töltekezési lehetőség az Istennel való kapcsolattartás. Minden bizonnyal jár rendszeresen a templomba. De azt javaslom, hogy ezen túl is legyen sok szava Istenhöz, az otthonában, a szobájában is imádkozzék sokat. Kifejezetten az a tanácsom, hogy a fiát ne utasítsa rendre egyáltalán. Annak az ideje már lejárt. Fogadja el őt úgy, ahogy van. Ezzel mutathatja ki neki, hogy Ön még most is szereti, noha talán eltávolodtak egymástól. Hadd járja a maga útját, hadd élje a maga életét. Remélem, nem egy háztartásban élnek, mert az nem segíti ezt a békét. A fia, ha már felnőtt, akkor éljen egyedül - míg társra nem talál. Ne az édesanyja mellett éljen. Ha netán ez volna a helyzet mégis, akkor tudnia kell, hogy ez az egyik fő forrása az összetűzéseiknek. Mert ez nincs rendjén. Persze, ha fia is családos már, és úgy élnek egy háztartásban, az más helyzet. Akkor a nagymamának az a feladata, hogy rendelkezésre álljon. (Hozzáteszem, mindnyájunknak ez a feladata, hogy mások rendelkezésére álljunk.) Tehát segíteni, szolgálni akarjon, ne irányítani, rendre utasítani. Lehet, hogy nem könnyű ez a váltás, hiszen, amíg picik voltak, addig nyilván Ön irányított, rendre utasította a gyermekeit. Ez már azonban nem feladata. Nem könnyű, de el kell engedni. Ha nem fog rászólni a gyermekére, akkor ez is segíteni fogja a békét - meglátja. Többet beszéljen Istennek a fiáról, mint a fiának Istenről!

Magyarországról: OTP BANK RT 11738125-20030346 Név: Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia Külföldről / form abroad: IBAN: HU68117381252003034600000000 SWIFT: OTPVHUHB Név: Hajdúdorogi Görögkatolikus Parókia Köszönjük szépen a támogatást. Thank you very much for your support. Isten áldja! God bless you!

A két eset, amennyiben igaz, nem valódi föltámadás, hanem inkább tetszhalott állapotból való visszatérés lehetett. Ilyen lehetséges. Én nem tudok arról, hogy az Egyház idejében lett volna olyan halottföltámasztás, mint Jézus életéből ismert esetek. Hacsak nem az efezusi hét ifjú története, akik, a legenda szerint 250 táján, Decius császár üldözése nyomán egy barlangban lelték halálukat, de 200 évvel később, Theodosziosz (+ 446) idejében feltámadtak. Lehetnek más esetek is, de nekem nincs róla ismeretem.