Bocsásson meg, hogy bár kérte is a mielőbbi válaszadást, de csak most jutottam hozzá. Nagyon nehéz helyzet az Öné. Mindenképpen ki kell mozdítania a férjét ebből a megvakult állapotából. Ez így nem élet. Mindenkinek rossz. Nem csak Önnek és a gyerekeknek, de őneki is. Mert üres marad az élete, hiába dolgozik annyit. Mit tegyen? Biztosan már eddig is imádkozott, de azt javaslom, hogy kezdje el a nagyon komoly és célirányos imádságot. Önnek most egy csodát kell kiimádkoznia. Ez még teljesen jóra fordulhat, de ahhoz kell ez a csoda. Csak magától nem fog megoldódni. Ha teheti, menjen el Máriapócsra, ott kezdje el ezt a csodáért való imát. Utána pedig tervezze meg, hogy mit, hogyan imádkozik. Ha ez csak annyi, hogy minden nap elmond a férjéért egy üdvözlégyet, már az is jó. De lehet úgy is, hogy minden nap elmegy Szent Liturgiára. Vagy a kettő között valahol, amit jól meg tud tartani. Lényeg a rendszeresség és az elszántság, a hit, hogy Isten meghallgatja a kérését. Nagyon imádkozzék tehát azért, hogy a férje fölébredjen, hogy szembesüljön azzal, hogy ez tarthatatlan. Ezek után, de csak ezek után kezdje el a tevékeny munkát is a férje megmentéséért. Kérhet esetleg tanácsot is vagy lelkiatyától vagy szakértőtől, akivel megbeszélik, hogy mivel mozdítható ki. Aztán eljön az a pillanat, amikor le kell ültetnie a férjét, hogy beszéljék meg mindezt. Elhiszem, hogy ezt már próbálta nem is egyszer, de ha nem ilyen módszeresen, imába beágyazva, higgadt tudatossággal teszi, akkor valószínű, falra hányt borsó. Keressen erre olyan alkalmat, amikor nem fáradt a férje, és Ön is kellően higgadtan tud beszélni. Tehát semmiképpen sem akkor, amikor Ön is kimerült, ideges, a férje is fáradt, akkor biztosan nem fog sikerülni. Beszéljék át, hogy hogyan tovább. Ne azzal kezdje, hogy Ön mit vár el tőle, miben változtasson, hanem vesse föl, hogy Önnek mit kell változtatnia, kérdezze meg a férjét, hogy van-e olyan dolog, amit vár Öntől, de nem kapta meg, hogyan járhat jobban a kedvében. Ha ezzel kezdi, akkor nagyobb esélye van arra, hogy a férjében is nyitott lélekre talál. Ha szemrehányással kezdi, a férje védekezni fog, arra megint van Önnek ellenérve, és csak csatározás lesz, nem közös megoldás keresés. Ezeket tudom Önnek tanácsolni, és én is imádkozom Önökért. Forduljon jobbra a házastársai kapcsolatuk, s legyenek még gyermekek boldog családjukban!

Kedves Melinda! A politikában részt kell venni. Valójában nem is lehet belőle kimaradni. Hiszen minden tettünk egy-egy állásfoglalás. Az is, ha meg sem szólalok. Tehát a politika mindenkit érintő közügy. A keresztényeknek súlyos felelősségük, hogy benne legyenek a politikában, és persze, keresztény módon politizáljanak. Aki teheti lépjen föl minél hatékonyabban a társadalmat érintő, azt alakító, formáló területeken. Mivé lenne a világ, ha csak hagynánk, hogy a nem keresztények irányítsák, mi meg csak panaszkodunk vagy kesergünk a dolgok miatt? Ha Ön érez késztetést a lelkében, ha úgy látja, van tehetsége hozzá, akkor csak lépjen be a politika színterére, emelje föl szavát, szervezzen olyan eseményeket, amelyek jó irányba formálják az emberek gondolkodását. Nyilván sok oka van, hogy a politika szó sajnos egybekapcsolódott a tisztességtelenséggel, a hazugságokkal. Nagyon nagy kár ez az összekapcsolódás. És nem is indokolt. Nem tagadhatjuk, nagyon sok politikus ember vált tisztességtelenné. Ennek egyik oka alighanem a hatalom kísértése. Nagyon nagy léleknek, szinte szentnek kell lenni ahhoz, hogy valakit ne rontson meg a hatalom, kicsiben és nagyban egyaránt. Mélyen hívő, imádságos embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki megmaradjon tisztességes politikusnak. De van rá példa, és kell is ezeket a példákat szaporítani.

Erre a kérdésre több alkalommal is írtam gondolatokat. Legutóbb múlt hónap 26-án. Könnyen megtalálhatja ezeket, a honlapunkon visszakereshetők. De még könnyebben megtalálja, ha a honlapunk keresőjébe beírja az orgona szót. Akkor ott több érvet is talál arra, hogy bizánci egyházunk miért nem használ orgonaszót.

Minden rejtett bűn az egész egyház testén ejtett seb. Össze vagyunk kötve. Nem csak az imádsággal segíthetek másokat, hanem a bűneimmel is gyöngítem Krisztus egész titokzatos testét. Talán így is föl lehet tenni ezt a kérdést, hogy mi kár származik abból, ha ilyet tesz az ember. A pornó képek nézegetéséhöz tudom hasonlítani a dolgot. Önmagában ártatlannak tűnik, ugyan kinek teszek ezzel rosszat? Csakhogy ismert ennek a jelenségnek a természete: soha nem elég, mindig többet és többet akar. Az érzékiség önzésre használása is ilyen. Nem igazi kielégülést okoz, még ha így is hívják, csak ideig óráig, és valójában már el is ültette az emberben a következőre való vágyat. S ahányszor csak beleegyezik, annál inkább vágyik majd rá újra. Könnyen függővé válhat az ember. Van olyan eset, hogy valaki már naponta többször is késztetést érez és csinálja is. Lehet, csak úgy tűnik, hogy egyszer, másszor követi el az ember, de hosszabb távon gyakorlatilag nem tud tőle szabadulni. Nem erre vagyunk teremtve, nem ez az életünk. Csak akkor szabadulhat meg az ember, ha hosszan tartóan tud nemet mondani erre az érzéki késztetésre. Akkor fölszabadulnak az energiái, fölszabadul a figyelme. Érdemes erre a szabadságra törekedni, egy kis küzdelem után megadatik.

Kedves Tünde! Hogy pontosan mi is történhetett ekkor, azt aligha tudjuk megfejteni. Vagy van összefüggés vagy nincs. (Aki azt mondja, hogy tudja, ne higgyen neki!) De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hogyan tovább. Azt javaslom, hogy ezt máskor is tegye meg. Imádkozzék esténként önmagáért és az egész családjáért meg még sokakért, és ezzel a keresztjellel áldja meg a szeretteit. Véleményem szerint ez nem fog megismétlődni, amit itt leírt.

Nem lehet Jézus jelenlétét csupán fizikai jelenségként kezelni. Jézus alapvetően a keresztséggel költözik az életünkbe, akkor mi beleöltözünk Krisztusba. Ebben erősít meg bérmálás szentsége által a Szentlélek. Ettől kezdve részesülhetünk a szentségekben, Isten ingyenes és hatékony ajándékaiban. Ezen szentségek révén újra és újra kapunk isteni erőt, hogy megnyíljon a szemünk és lássuk, fölismerjük a bennünk élő Jézust, és éljünk is vele. Azt mondhatjuk, tehát, hogy szentáldozás előtt is bennünk van Krisztus, és utána is. Csak a szentség által megerősödünk ebben a jelenlétben. A bűnök egyre gyöngítenek és egyre inkább vakká tesznek minket erre az isteni jelenlétre. Ezért van szükségünk a gyónásban kapott feloldozásra és az Eucharisztiára, hogy visszatérjünk ehhöz a jelenléthöz.

Kedves Andrea! Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelét ezekkel a szavakkal kezdi: "Pál ? aki nem emberek megbízásából és nem emberi közvetítés által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által..." Ugyanezt akarja hangsúlyozni egy későbbi helyen: "Emlékeztetlek benneteket, testvérek, hogy az evangélium, amit én hirdettem, nem emberi mérték szerint való, ugyanis én nem embertől kaptam ? nem is tanítottak rá ?, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által" (Gal 1,11-12), és az Ön által említett sorokban is. Apostoli meghívása magától az Úrtól van, Jézus személyes meghívásából. Épp amiatt korholja a Galáciában élőket, hogy eltértek az evangéliumtól, és más tanítókat követtek. Ő pedig igazolni akarja magát, hogy az ő tanítása azonban nem az emberektől van.Persze, fontosnak tartja, hogy az Egyház vezetőivel is egyeztessen, ezért megemlíti azt is, hogy azért fölkereste Pétert, és egyeztették vele a tanítást. Később is, amikor vitás kérdés támadt, levélben a Jeruzsálemben élő apostolokhoz, Péterhöz és Jakabhoz fordult. De itt a fő hangsúly az Istentől kapott meghívásán van, erre akar utalni vele.

Akkor tévedünk el, amikor Isten szavát nem az életünkben, hanem azon kívül értelmezzük. Ha tőlem független, filozófiai szövegként tekintem a Római levélben leírt gondolatokat, akkor pusztán a logika útján valóban eljuthatok arra az Isten elleni következtetésre, hogy Isten játszik velünk, és tőlünk független az, hogy üdvözülünk-e vagy sem, ezt úgyis ő dönti el. Igen, ha az Ön által leírt mondatokat összerakjuk, akkor valóban kiolvasható belőle akár ez is. Eddig jutott el egyébként a moszlim vallás is. Minthogy Allah mindenható, ebből logikusan csak az következik, hogy minden tőle függ, nekem nincs más dolgom, minthogy ezt elfogadjam. Az Isten szava élő szó, megszólító üzenet. Vajon a szeretet Istene azt közli velem, hogy "ne ugrálj, úgyis minden úgy van, ahogy én akarom"? A megoldási kulcs, véleményem szerint egyszerű. Megpróbálom úgy olvasni ezt a szöveget, mint amely személyesen nekem szól. Ha ezt teszem, akkor mindjárt az elején megállok: "Akin akar, megkönyörül." Rajtam vajon megkönyörül? Van erről tapasztalatom? Mit jelent ez nekem, hogy megkönyörül rajtam az Isten? Mit kell tennem ezek után, hogy fölfedeztem, megkönyörült rajtam az Isten? Ezek olyan súlyos kérdések, hogy egy egész élet nem elegendő arra, hogy fölfogjam. Ha fölfogtam, akkor mehetek tovább, akkor fogom majd megérteni az utána következőket: "...akit pedig akar, megkeményít". Kell nekem ezzel addig törődnöm? Ha pusztán hideg ésszel értelmezem, akkor kiolvasom belőle a logikus következményt: a kárhozatra vagy üdvösségre való eleve elrendelést. Csakhogy a Szentírást nem lehet hideg logikával olvasni és értelmezni. Ha a logikus következtetésem szembemegy Isten igazságával, szeretetével, akkor az én logikámmal van baj, nem pedig Isten igazságával és szeretetével. Ezért fontos, hogy legyen élő tapasztalatom Isten szeretetéről, hogy abból a szemszögből tudjam értelmezni, hogy mit is mond. Mégpedig elsősorban nekem. Csak akkor fogom tudni értelmezni a szent szöveget, csak akkor fogok tudni bármit is mondani róla, továbbadni, tanítani, ha megvan vele az élő tapasztalatom. "Miért hibáztat mégis?" azaz miért van felelősségem? Mert szabad vagyok, azért. De erről is csak akkor tudok beszélni, ha van tapasztalatom erről a szabadságról. Meg kell tanulnom, mi a krisztusi szabadság, hogy tovább tudjak lépni az értelmezésben, hogy megértsem, mit jelent: "Ki állhat ellen akaratának?" Nekem szól a figyelmeztetés: "Ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?" Olyan kérdéseket feszegetsz, amelyekhöz föl sem érsz. Induljak el a megértés útján, a megtapasztalt valóságok felfogásának útján! Ne csak kívülről, emberi logikával akarjam értelmezni a szöveget, hanem lényem egészével. Az értelmem talán veszi a bátorságot, hogy szembeszálljon alkotójával: "Miért formáltál engem ilyenre?" De Isten szeretetét és irgalmát megtapasztalt lényem nem fog erre vetemedni, hogy erőmet meghaladó dolgokat feszegessen. Nem azt mondom, hogy nem szabad ezen gondolkodni, hogy ne volna szabad ilyen kérdéseket föltenni. Csak értsük meg, hogy messze sokkal mélyebb igazságokról van itt szó, semhogy puszta emberi logikával megértsem. Ezért én nem tudom ezt a titkot megválaszolni, amelyet Ön kérdezett. De tanácsot adhatok: Önmagát vizsgálja meg, hogy megértette-e már, hogy mit jelent: megkönyörült rajtam az Isten. S majd ebből a tapasztalatból sok minden mást is megért.

Igen, természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Számtalanszor meg is történik, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk, teljes hitközösségben egymással.

Sajnos egyelőre nem érkezett meg a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre a személyes levele. Azt kérem, küldje el újra.

Igen, pontosan erről van szó. A szeretet maga Isten. Aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne - írja János apostol az első levelében (1Ján 4,16). Igaz, hogy parancsba kaptuk, hogy szeretnünk kell (Mk 12,30), de éppen ez a parancsra való szeretet világít rá arra, hogy itt nem csupán valami szív tájéki érzésről van szó, hanem az egész életünkről. S amikor ennek legnehezebb formáját is parancsolja (Mt 5,44), az ellenségszeretetet, talán akkor értjük meg igazán, hogy ez a mi erőfeszítéseinket messze fölülmúlja. Hogyan tudnám szeretni azt, aki nekem vagy a szeretteimnek rosszat tesz, aki kegyetlenkedik velem vagy szeretteimmel?! És mégis! Isten még őket is szereti. Csakis úgy tudok én is igazán, válogatás és feltétel nélkül szeretni, ha rátalálok a bennem élő Isten bennem élő szeretetére.

Kedves Éva! Gondolom, első felindultságában írta le ezeket a szavakat, s azóta talán már nem egészen így gondolja, így érzi. Hiszen egy édesanyának minden körülmények között szeretnie kell a gyermekét, akármilyen, akármit tett. Ráadásul, ha a 21 éves gyermeke már 10 évvel ezelőtt is ilyesmit tapasztalt önmagán, nagyon fontos lett volna, hogy már akkor merjen beszélni róla. Félő, hogy már akkor sejthette, hogy kemény elutasítást kap miatta, s ezért nem merte előhozni. Ezt a hibát nem szabad újra elkövetniök. A nyíltság, az elfogadás, a megbeszélés sokkal többet segíthet, mint a tiltás, a megbélyegzés, az elutasítás. Nagyon kérem, ki ne tagadja ezt a gyermekét. Szeresse úgy, mint a többit, szeresse jobban! Talán annak idején legkisebbként nem kapott annyi figyelmet, mint a többiek. Akkor ezt most pótolja. A homoszexualitás betegség, amelyet gyógyítani kell, gyógyítani lehet. Nagyon fontos olyan pszichológust találni, aki gyógyítani akarja a leányát, nem pedig belesulykolni, hogy ebből nincsen kiút. Van egy 1000 főt tartalmazó lista, azoknak a pszichológusoknak a nevét tartalmazza, akikhöz semmiképpen se forduljanak, mert ők is meg vannak tévesztve ezen a téren. Valahol föllelhető ez a névsor, pontosan én sem tudom. Őket mindenképpen kerülni kell. Szóval beszéljenek, beszélgessenek erről, keressenek megértő lelkiatyát, aki segíthet ebben Önnek is, a leányának is, és találjanak jó szakembert, aki fog tudni segíteni, hogy mit is kell tenni ilyen helyzetben.

Kedves Bea! Mint oly sok jézusi mondás, ez is sokféle értelmezést rejt magában. Sokan egész egyszerűen azt olvassák ki belőle, hogy a keresztények általában maflák, a nem keresztények meg túljárnak az eszükön. Nyilván nem ennyire egyszerű a képlet, de talán ebben is lehet valami. Ha nem csak megállapításként, hanem buzdításként olvassuk ezeket a szavakat, akkor arra késztetnek, hogy a magunk területén mi is legyünk okosak. Ez a nem keresztények esetében együtt járhat a becstelenséggel, de a mi esetünkben természetesen nem. Viszont a becsületesség még nem azonos a maflasággal. Igenis lehet úgy eszesnek lenni, hogy közben Úr minden egyéb törvényét is megtartjuk. Érdemes törekedni a magunk szakterületén a legjobb munkára, a legnagyobb fölkészültségre, a leghatékonyabb teljesítésre. Nekünk is okosnak kell lennünk. Ezzel párhuzamba állítható Jézusnak egy másik, szintén nem könnyen értelmezhető buzdítása: Mt 10,16.

A túlzott mobilhasználatot mindenképpen. Az sokkal veszedelmesebb, mint vezetés közben mobilozni. Nyilván e utóbbi is kerülendő, de a függés hosszabb távon veszélyezteti az embert. Igen, mindazt érdemes meggyónni, amiről tudom,hogy nem helyes. Ha meggyónom, akkor ezzel késztetést is kapok, hogy máskor ilyet ne tegyek. Ha nem gyónom meg, akkor magamnak adok feloldozást, s ez megint messzire vezető károkat jelent a lélek számára.

Úgy tudom, hogy elő van írva a zárt térben való használata a szájmaszknak. Ezt minden józanul gondolkodó ember megtartja. Lehet, hogy az atyáknak jobban oda kell figyelniük ennek megtartatására, ahogyan például a boltosoknak is a saját boltjukban? Nem tudom. Én ennél fontosabbnak tartom, hogy az imádság vezetésében és a tanításban megfelelő, mély és használható lelki eligazítást adjanak ebben a vészhelyzetben. Érdekes jelenség, hogy nem vagyunk egyformák ebben sem, s van, aki érzékenyebb a járvány okozta veszélyre, van, aki kevésbé. Én inkább azt mondom, vigyázzunk egymásra, de ez nem azt jelenti, hogy egymás viselkedésére vigyázzunk. Hagyjuk meg a másik szabadságát ebben a dologban is. Most is lehet követni a szertartásokat a világhálón keresztül. Aki túl veszélyesnek érzi a mostani állapotot, lelkiismeretfurdalás nélkül nyugodtan megteheti, hogy otthonról vesz részt a szertartásokon. Ne legyünk könnyelműek ebben a helyzetben, de ne is féljünk! S kivált ne ítéljünk meg másokat!