Kedves Ági! Biztosan azért mondják, hogy ne szomorkodjék olyan sokat. Azt túlzásnak tartom, hogy a ha valaki valamin szomorkodik, az szükségszerűen meg is betegítené őt. Vannak szomorú pillanataink, időszakaink. Szabad szomorkodni. Azt viszont nem szabad hagyni, hogy a szomorúság eluralkodjék rajtunk. Ha eluralkodik, akkor valóban meg is betegít. Pszichésen mindenképp, mert elveszíthetjük az örömre való képességünket, de ennek aztán fiziológiai eredményei is lehetnek, testileg is megbetegíthet. Tehát ha valamin szomorkodik, ez még önmagában nem betegíti meg Önt. De ha túl sokat teszi, akkor annak összessége bizonyosan nem válik javára. A szomorúság ellenszere azonban nem a vidámság, hanem a hála. Javaslom, nézzen körül az életében, hogy mi mindenért lehet hálás, mit köszönhet meg Istennek. S ezeket köszönje is meg! Tegye ezt meg minden nap, és meg fog változni tőle az élete!

Nem tudom, mit mondjak. A felvételről nem nagyon derül ki, hogy ki az illető, mennyire megbízható, miről is beszél valójában (honnan származik az a vérminta, amiről beszél), stb. Engem az efféle tudományos magyarázatok nem hatnak meg. Sőt, teológiailag is nehezen tudom elképzelni, hogy Jézus nem ugyanolyan valóságos ember, valóságos férfi lett volna, mint a kortársai. Ahhoz sem értek, hogy milyen egyéb következményei volnának annak, ha valakinek csak fele annyi kromoszómája van. Kétségtelen, nagy csoda volna, ha Jézus olyan ember, akinek a vére kimutathatóan csak félig származik embertől. De legalább ennyire nagy csoda, ha Jézus csak asszonytól származván teljesen tökéletes vérrel, vércsoporttal, kromoszómaszámmal rendelkezik.

Igen, mert nem annyira egyszerű tisztázni. Minden helyzet és minden személy más és más. Én el tudom képzelni, hogy az ember sok tévelygése után véglegesen az Úrhoz tér, és attól kezdve ki is tart mellette. Akinek kacskaringós volt az útja, annak esetleg hosszabb időn át kell mennie egyenesen. Mintegy önmagának is, az elöljáróinak igazolván, hogy ez most már nem csupán egy kicsit hosszabban tartó egyenes szakasz, mely után jönnek újjab varga betűk, hanem végre megállapodott az Úrban, végérvényesen. Ezért, ha lehetséges is ilyen múlt után a szerzetesség vagy papság (én elképzelhetőnek tartom), azzal számolni kell, hogy a fölkészülés, a bizonyítás hosszabb ideig fog tartani, mint ezen előzmények nélkül. Ez egyébként az illetőnek nyilván javára is válik, s nem valami kibírni való keserves dolog.

Épp a minap írtam valakinek, hogy ezekre az álmokra nem érdemes figyelmet vesztegetni. Amiről azonban Ön ír, az mindenképp elgondolkodtató. Főként, hogy ennyire erős hatással volt az életére, hogy ennyire jobbító erővel bírt. Igen, ilyen esetben mindenképp arra gondolhatunk, hogy az Úrtól jött bizonyos jelzés. De talán azt is üzenik ezek a sorozatos jelzések, hogy nem érdemes megvárni a nagy eltévelyedéseket, hogy az ember visszatérjen az Úrhoz. A megtérés folyamatos, nem csak egyszeri. Ha csak alkalomadtán éli át az ember, amikor már baj van, akkor a megtérés egyenlő az észretéréssel. Míg a folyamatos megtérés valójában állandó bűnbánat, amelyben állandóan kész vagyok az Úrhoz közelebb kerülni. Ezzel nem kell várni, megvárni az álmokat, az álmokban érkező jelzéseket. Azt tanácsolom, hogy beszélje meg az Úrral, hogy igyekszik mindig z ő útján járni, és nem lesz szükség ilyen álombeli figyelmeztetésekre. Teljesen ébren, a hétköznapi valóságokban élje meg az Isten jelenlétét és szeretetét! Legalábbis törekedjék erre - ezt tanácsolom.

Ez csak a római katolikus egyházban lehetséges. Nem tudom egészen pontosan, hogy ki adhat rá engedélyt. Tudomásom szerint csak fölszentelt akolitus áldoztathat, vagy az, akinek erre a püspök külön engedélyt ad, illetve szükség helyzetben a plébános is adhat rá engedélyt. Hogy ezzel hogyan és mennyire élnek az atyák, azt nem tudom, erről nincs tapasztalatom.

A Ménologion-füzetben a 20-as, 30-as évek táján született szövegek szerepelnek. Ezeknek nem ismerjük a szerzőjét, megfogalmazásai az akkor ismereteket és szemléletmódot tükrözik. Amit ma használunk, azt 2000-ben készítette el egy Áthosz-hegyi szerzetes Bartolomeosz pátriárka fölkérésére. Akkor készült el az a két ikon is, amely Szent Istvánt és Szent Hierotheoszt ábrázolja. Ezeket a pátriárka maga hozta el Magyarországra és ajándékozta a Magyar Államnak. A görög szöveget Atanáz püspök atya fordította le. Egyes parókiákon még az Énekeskönyvben lévő szövegeket használják Szent István ünnepén, de az igényesebb kántorok és parókusok már a központilag kiadott szövegeket imádkozzák, éneklik. Ezek jóval gazdagabbak, a teljes napi zsolozsmára kitérnek, míg a 30-as évekbeli szövegek csak részlegesek, azokkal nem lehet elvégezni a teljes zsolozsmát.

Igen, a gonosz gyakran a világosság angyalának képében jelenik meg. Általában nem várjunk jelenéseket, különleges képeket, élményeket. Ezekbe nagyon könnyen belevegyül a sátán ármánya. Megértem, hogy mély és fájdalmas emléket hagyott Önben ez a szörnyű álom. De biztosíthatom, hogy semmi köze nem volt az Úrhoz. Imádkozzék hozzá, fejezze ki neki, hogy mennyire szereti. És aludjon nyugodtan, ez az álom nem fog újra előjönni.

Nincs igazán jelentősége ezeknek a színeknek. Legföljebb annyi, hogy valamelyest követik az egyházi idők színeit (böjti a bordó vagy vörös, húsvéti, karácsonyi a fehér vagy arany, vízkereszti, pünkösdi a zöld, Mária ünnepek idején esetleg a kék. A fekete pedig minden más időre. De ez se nem előírás, se nem igazán liturgikus rend. Ez inkább érzékeinkre ható módon segít az egyes időkhöz való kapcsolódásban.

Nem kell februárig várni. Ez most nem a torokbajokra vonatkozó áldás lesz, hanem a munkájukra, életükre, szerelmükre. Vagy menjenek el együtt egy kegyhelyre és ott kérjék meg az ottani atyát erre az áldásra.

Kézenfekvőnek tűnik az a salamoni megoldás, hogy egy teljesen új helyre költöznek. Mindkettejüknek engedni kell. Az sem volna szerencsés, ha az Ön családjához lennének közel, s mint írja, az sem működőképes, ha a férje családja árnyékában élnek. Menjenek egy harmadik, semleges helyre, ott kezdjenek új életet. Sajnos valószínűsíthető, hogy ha bármelyikük "győz", tehát a két hely közül ide vagy oda költöznek, rámegy a házasságuk. Ezért kell ezt a drasztikusnak tűnő lépést megtenni. Hiszen a Biblia is írja: "Elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s ketten egy testté lesznek." Igen, valóban el kell hagyni a szülőket, hogy új családot alapíthassanak.

Azok alapján, amit leírt, vélhetően kimutatható az első házasságkötés érvénytelensége. A jövendőbelije nyugodtan szólítsa meg a plébános atyát, akihöz tartozik, hogy indítsa el ezt a folyamatot. Vagy ő mindjárt fölveszi az első jegyzőkönyvet, amelyben a férj beszámol az első házasságkötésének körülményeiről, vagy pedig továbbítja egy erre kirendelt szakérthőhöz. Ezt az atya fölterjeszti, és elindul a vizsgálat. Mostanában kb. egy év leforgása alatt lebonyolítható ez a folyamat.

Kedves Gyöngyöm! 1. A horoszkóp butaság. Nem érdemes foglalkozni vele. Mindegy milyen címkét sütünk rá, félrevezet. Ha "bejön" egy-egy jóslata, akkor azért, ha meg félrevezet, akkor meg azért. Élnünk kell és a magunk döntéseit kell meghoznunk, és nem menekülhetünk egyfajta fátum által diktált folyamat részeként az eleve meghatározottság felelőtlenségébe. 2. Igen. A sátánista nem ismeri Istent. Lehet, hogy nem tagadja a létét, mert hiszen az a balga elmélet, hogy a gonosz erővel paktál, szükségszerűen föltételezi, hogy legalábbis van egy másik erő, a másik oldalon levő, amelyre viszont ő fittyet hány. De valójában a-teista, tehát istentelen, Isten nélkül élő ember. Magukat valószínű, nem tartják ateistának, de mivel az élő és szerető Istenről semmit sem tudnak, mégis inkább annak kell tartanunk őket. 3. Ez egy nagy titok, a gonoszság, a bűn titka. Mikor nem ilyen volt a társadalom, akkor is voltak, akik szembefordultak Istennel. Csak nem ennyire nyíltan, mint ma ez divat. Tény, hogy ma sokkal nagyobb erők telepszenek rá az emberek gondolkodására, elképesztő erők vonulnak föl, hogy az embert - a fiatalt még inkább - eltávolítsák Istentől. Ezek mögött mindig a sátán van. Kétségtelen, úgy tűnik, ma sokkal szabadabban tombol, mint bármikor a régebbi korokban. Tehát mindig volt hajlam a bűnös emberben, hogy elforduljon Istentől, de ezt ma sokkal nagyobb erővel lovagolja meg a sátán, mint valaha. 4. Ez nagyon érdekes kérdés. A szelídség gyöngeségnek tűnik. A szerető embert ki lehet használni. Aki nem üt vissza, azt szinte élvezet még jobban bántani. Talán ez húzódik meg az istentelenség gőgje mögött. Ugyanakkor, aki erőszakos, bántó, támadó, az valójában belülről nagyon bizonytalan. A külső erőszakosságával próbálja palástolni ezt a belső bizonytalanságát. Sokkal nagyobb erő kell ahhoz, hogy az ember tudjon és merjen szelíd lenni, nem visszaütni. Persze, az is igaz, hogy sokszor gyávaságból nem ütünk vissza, pedig igazából szeretnénk. Nem erre mondom az erőt. Ez úgy ahogy van gyávaság. De egész más az, amikor az ember a belső értékeit nem adja föl, nem hagyja el, és ezért nem rosszal viszonozza a rosszat, hanem jóval. Krisztus is erre tanított. Akiben van belső tartás, büszke a hitére, hálás az Istennel való kapcsolat miatt, azt nem lehet megingatni a világ erőszakosságával. De tény, hogy ehhöz nagy belső erő, nagy hit kell. 5. Nagyon jó ötlet, csak bátorítani tudom erre, drága Gyöngy. Hogy hogyan kezdjen neki? Ezt azért nehéz megmondani, mert egy ilyen kezdeményezésnek egyik legfontosabb alapeleme az őszinteség. Önnek azt kell beletennie, amit a szíve diktál. Van, aki így, van, aki úgy csinálná. Azt javaslom, keressen társakat. Akár ezen a fórumon is írhat bárki, aki szívesen csatlakozna hozzá, ötletet vagy más segítséget is adna, hogy elinduljon ez a fiatalos hitvédő oldal. Bevallom, a technikai megoldásokban végképp nem tudok tanácsot adni, hogy fészbukon, instagrammon vagy bármi más hasonló felületen kezdje el ennek a terjesztését. Ennek kiválasztása is inkább az Ön döntésén múlik, hogy hol mozog otthonosabban, vagy melyik barátja mihöz ért jobban, milyen területen segít a terjesztésben. Előtte azonban nagyon imádkozza meg a dolgot. Magától a Szentlélektől kérjen tanácsot. Az atyák azt mondják, amikor valaki dönteni akar, akkor előtte háromszor kell imádkozni, utána pedig követni, a megszólaló szív szavát. Ezt javaslom én is Önnek, kedves Gyöngy.

Kedves M.! Nagy szomorúsággal olvastam levelét. Köszönöm, hogy megosztotta velem bánatát, kérdéseit. A szomorúságom oka nem is csak az, hogy osztozom Önnel, hogy ennyi bánat érte az életében, hanem az, hogy mindmáig nem tudtunk Önnek megfelelő segítséget adni. Az életének több fordulópontján is hathatós és előrevivő segítséget tudott volna adni az egyházunk, s nagy bánat tölt el, hogy ez ezekben az időszakokban nem sikerült, és az Ön élete csak nem fordult jobbra. Mindjárt az első, rosszul sikerült házasságára utalok. Azért is ezt hozom föl mindjárt legelőször, mert ez az a pont, amin elég könnyen lehet javítani. Ugyanis, amikor kiderült, hogy Ön menekülésből ment férjhez, akkor kellett volna, hogy legyen Ön mellett egy olyan atya, aki bátorítást és megerősítést nyújtott volna, hogy mit tegyen. Kedves Mónika, az így megkötött házasság nem érvényes házasság. Meggyőződésem, hogy Önt nem köti ilyen értelemben katolikus házassági kötelék. Röviden utalt is rá, hogy ezt is jó volna orvosolni. Bizony ez így van, és első tanácsom mindjárt az, hogy minél hamarabb tegye is meg ehhöz az első lépéseket. A saját parókusát kérje meg, hogy indítsa el a folyamatot, az első házasságának annulációját. Ferenc pápa jelentősen megkönnyítette ezt a "procedúrát", és amikor nyilvánvaló esetekről van szó - leírásából úgy ítélem, hogy az Öné is ilyen - akkor egy gyorsított eljárással kimondható a házasság semmissége. Ugye, máris minden másként alakulhat, ha ezt megkaphatja. A jelenlegi férjével rendezhetné a házasságát. Ha ennek a második lépésnek az eredményeképpen el kezdenének készülni a házasságkötésre, akkor az un. "jegyesoktatáson" keresztül a férje nagyon sok mindent megtudhat a katolikus egyházról, a hitről. Ezen beszélgetések eredményeképpen nem csak a keresztény hitről, a görögkatolikus egyház szentségi életéről lehet beszélgetni, hanem a házastársi kapcsolat kérdéseiről is. S erre is nagy szükségük van. Önnek is, a férjének is. Nyilván nincs tökéletes ember, Ön sem az, a férje sem az. De ha helyesen bánunk a saját és felebarátaink gyöngeségeivel, akkor azokkal nem sebeket ejtünk egymáson, hanem tanulunk. Tanulunk önismeretet, a szeretet nyelveit, eszközeit, s legfőképpen tanulunk szeretetet Istentől, aki feltétel nélkül és végtelenül szeret. Nagyon fontos, nagy szüksége van Önnek a szentgyónásra is. A magzatelhajtást és sok egyéb korábbi terhét egyetlen alapos szentgyónásban leteheti. Akár az is lehetséges, hogy ezzel nem kell megvárni a házassági vizsgálat eredményét - amely jó esetben akár néhány hónap elforgása alatt is megtörténhet -, hanem megvan annak az útja, módja, hogy már előbb is járulhasson szentségekhöz, a Szentséghöz, vagyis az Eucharisztiához. Erre is roppant nagy szüksége van Önnek. Csak épp azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyáltalán nincs olyan elérhetetlen távolságban. Ennek a módját is az atyával tudja megbeszélni, most nem térhetek ki minden részletre. S persze, ott vannak még a további nehézségek, jelenlegi anyósa, Öntől elhidegült saját gyermeke, szüleinek a szeretetlensége, férjének jelenlegi gyámoltalansága, stb. De ezek Isten kegyelme által mind gyógyíthatók, helyén kezelhetők. Keresse föl tehát mielőbb az Önhöz legközelebb álló görögkatolikus papot, és beszélje át vele az életét! Utalhat erre a válaszomra is, amit a lelkiatya írt Önnek. Vagy menjen el - ha teheti - Máriapócsra, és ott tárja föl mindezeket az egyik atyának. Higgyel el, sokkal közelebb van a segítség, mint gondolná. Hiszen az Úr a maga szeretetével sokkal közelebb van Önhöz, mint valaha is hitte. Imádkozom is Önért, hogy legyen ereje, megvilágosodása ezen lépések megtételéhöz. Isten áldja!

A házasságkötésnek feltétele, hogy mindketten elfogadják a gyermekáldást. Enélkül nem érvényes a házasságkötés. Ugyanakkor megértem az Ön helyzetét is. Érdemes pontosan tisztázni, hogy milyen százalékban van esélye a gyermek betegségének. Ez általában nagyjából megállapítható (10,20,25,50,75%?) 100 %-ra sohasem állítható, hogy beteg gyermek fog születni. Ennyire nem mechanikus az orvostudmány, sem az emberi szervezet, hogy pontosan kiszámíthatóan viselkednék. Azt javaslom, hogy kössék össze bátran és Istenben bízva az életüket. Legyenek nyitottak a gyermek érkezésére, esetleg azt is hozzátéve magukban, hogy ha az orvostudomány fejlődése lehetővé teszi, akkor világra is hozzák az Isten adta gyermeket. Addig pedig tudatos családtervezéssel kerülik a gyermek megfoganását. Nem szabad azonban olyan műtétet végrehajtani, amely végérvényesen megakadályozná a gyermek megszületését. (Legalábbis ilyen helyzetben, amelyet itt leírt. Ugyanis orvosilag lehetséges olyan helyzet, hogy pl. ki kell venni az édesanya méhét. De itt most nem erről van szó.) Tehát azt tanácsolom, hogy bizonyos esélyt mégis adjanak a gyermeknek, az Istennek, az életüknek. Túl sokat tud ma az orvostudomány, vagy azt véli, hogy olyan sokat tud, hogy ennyire erőszakosan lehetne irányítani az életünket. Tény, hogy figyelni kell ezekre a fölismerésekre, de az Istent is hagyni kell, hogy tegye az életünkben azt, amit ő jónak lát. Hiszen a mi érdekünkben teszi. Hittel kössenek házasságot!

Igen, ezek a legveszedelmesebb bűnök. Ha csupán bocsánatos bűnöknek tekintem, ez azt sugallja, hogy nem is olyan nagy bűn ez. Kicsi, még elfér. De azért veszedelmes, mert ha a kicsi bűnt beengedem, az meg fog nőni. Nem a bűn elkövetése súlyos, ez valóban tekinthető bocsánatos bűnnek, és lehet mellette áldozni. Tegye is meg! Nehogy emiatt távol tartsa magától Isten ajándékát, erejét, a Szentséget. De ne csak magához vegye, hanem éljen is vele! Vetítse rá az alapmagatartására. A súlyos felelősség a beengedés, a kicsi bűnnel való megalkuvás. Meneküljön ki ebből minél hamarabb, és minél nagyobb erővel, ez a tanácsom. S nem pusztán morális értékelést adok az ilyen jellegű cselekedetről. Meneküljön, amíg nem késő. Azért nevezhető már ez is házasságtörésnek, mert elindul azon az úton, vagy hagyja az ilyen jellegű erőket, hogy vigyék tovább ebbe az irányba. Amíg kicsi a mérgeskígyó, éppen csak kibújt a tojásból, addig könnyű megfogni, a fejénél fogva ártalmatlanná tenni. Ha ezt nem teszem meg az elején, akkor megnő a kígyó és már egyáltalán nem fogok tudni vele megbírkózni, nem fogom tudni legyőzni. "Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele." (Mt 5,28)