Mondhatni, minden számunkra fontos tárgyra kérhetünk áldást. Az imakönyvet különösen is szép dolog megszenteltetni, megáldatni.

Csak a fölszentelt papok és szerzetesek nem vállalhatnak politikai tisztséget. Ha valaki teológiai tanulmányokat folytat attól még lehet tagja pártnak. Ha jó lelkiismerettel teszi, és tud is tenni az ország előrejutásáért, akkor jól teszi, hogy politizál. Ha azonban papnövendékről van szó, akkor jobb, ha már diák korában hozzászokik, hogy neki a lelki dolgokkal kell foglalkoznia. Magánemberként foglalkozhat a napi politikával is, de az Egyház képviselőjeként már nem tud csak magánember lenni, s ezzel felelősen számolnia kell.

Sajnos igen. Egyáltalán nem vagyunk megvédve ettől. Sőt, munkahelyi ártalomnak is tekinthető, mert lehet, hogy jó szándékból használta sokat a gépet, de aztán elcsábult a játékok vagy más tartalmatlan tartalmak miatt. Ilyen esetben érdemes pontosan követni Jézus tanácsát: előbb négyszemközt kell figyelmeztetni az illetőt, utána, ha nem hallgat a figyelmeztető szóra, akkor néhány személlyel közösen, ha arra sem hallgat, akkor az egyházi elöljáróknak kell szólni, ha azokra sem hallgat, akkor nincs mit tenni (Mt 18,15-17). Egyes figyelemre méltó egzegézis szerint az itt szereplő szentírási szövegnek a végén elhangzó mondat nem is olyan ijesztő, mint első hallásra tűnik. Ez áll ott pontosan: "Ha a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!" (17). Fölhívják a figyelmet, hogy ezt éppen Máté evangélista írta le, aki maga is vámszedő volt, s tudjuk, hogyan bánt vele az Úr. Tehát amikor már semmi remény nem volt az élete megváltoztatására, akkor hívta el Jézus a vámszedő asztaltól és tette hűséges apostollá. Egy pap esetére lefordítva ez azt jelenti, hogy a híveknek nem szabad az illető atyát magára hagynia. Egyenként vagy kisebb csoportonként kell őt figyelmeztetni. Eljöhet az a pont, amikor az elöljáróját kell a hibáról értesíteni, a közelben lévő esperest. De ha ez is eredménytelen marad, akkor nincs más lehetőség csak az imádság. Akkor a közösségnek nagy erővel kell imádkoznia, hogy hallja meg az Úr figyelmeztető, hívó hangját, aki el tudja hívni a számítógép asztaltól. Ne keseredjenek el, ne is forduljanak el az atyától, hanem nagy hittel imádkozzanak érte!

Ezek mindig nagyon fájdalmas dolgok. Hivatalból a püspök tehet legtöbbet, amikor a papjai vagy más egyházi személyek bűne miatt sérelmet szenvedtek. De talán lelkileg is így van. Ha a püspöktől megértést, lehetőség szerinti segítséget kap a sebzett ember, akkor ez segíthet a legtöbbet. De nyilván nem csak ő teheti ezt meg, nem csak az ő feladata. Mint ahogy egyházi emberek követték el a bűnt, egyházi emberek segíthetnek is. Számtalan példa van arra, hogy egy jó lelkű, megértő pap visszájára tudta fordítani a paptársa vagy mások által okozott sérelmet. Az ilyen jó lelkű, irgalmas szívű, imádságos emberek lehetnek a közvetítői a kinyilatkoztatott igazságnak, hogy "az Istent szeretőknek minden javukra válik". Még az ilyen fájó sebek is szolgálhatják a megsebzett ember lelki fejlődését, csak ehhöz olyan lelki munkatársra van szükség, aki segít fölfedezni, segít megérteni ezt a csodálatos isteni igazságot. Dehát minden jóra fordítható. A püspök, a pap, a lelki ember feladata, hogy segítsen az embertársán fölismerni, megtapasztalni ezt az igazságot.

Nyugodtan kérheti Istent, hogy vegye el a szenvedést az édesapjától. Még ha ennek az is az ára, hogy ő átköltözik oda, ahol már nincs több szenvedés. Beszéljen őszintén az Úrral! Mint barátjával. Mondja el neki, hogy Ön mire gondol, mi bántja, mit szeretne! Ha képes rá, tegye hozzá a végén: "Uram, te hatalmas vagy, hallgasd meg a kérésem, de legyen úgy, ahogy te akarod!" Ne féljen ezt sem kimondani, mert az Isten nem csak hatalmas, hanem végtelenül jóságos is, és a legjobbat adja nekünk. Ha kéri tőle, jóra fordítja az édesapja sorsát. Mondom, ez az átköltözést is jelentheti, vagy hátha van még neki egyéb ötlete, amelyet most Ön nem lát át. Beszéljen vele, kérje őt egyszerű őszinte szavakkal, ami éppen kijön a lelkéből!

Kedves Testvérem! Nagyon fontos, hogy leüljenek és beszéljék ezt át a férjével. De jól elő kell készíteni ezt a beszélgetést. Előtte Ön imádkozzék külön, kérje Isten Szentlelkét, hogy adjon bölcsességet, hogyan is kezdjen bele ebbe a beszélgetésbe. De készülhet rá könyvekből is, vagy megbízható barátjával átbeszélve, vagy egy lelkiatyától kér erre tanácsot. Nagyon sok múlhat ezen. Persze, ha nem sikerül, lehet tovább próbálkozni, de ennek a tisztázó, építő beszélgetésnek most nagy jelentősége van. Nem hagyhatják ki. Nos, tehát készüljön rá, hogy mit is mond neki. Azért is kell készülni, mert nem szabad, hogy szemrehányás legyen belőle. De nem csak szavakkal, hanem mélyen az Ön lelkében. Minden bizonnyal jóravaló ember az Ön férje, szereti is Önt, ha talán nem is úgy, mint a házasságkötésükkor. De ezt a szeretetet tovább kell építeni. Ennek fontos része ez a beszélgetés. (Lehet, hogy nem is egy, hanem több alkalommal is folytatni kell .) Szóval megimádkozva a dolgot üljenek le, és beszéljék át a házasságukat. Elsősorban kérdezzen tőle: hogy látja a házasságukat? hogy érzi, hol vannak hiányosságok? mit tud Ön tenni annak érdekében, hogy a férje boldog legyen, hogy jól érezze magát az otthonában, a feleségével, a gyermekei körében? Javaslom, hogy ne hozza föl a munkahelyi nőügyeket. Azok csak tünetek, amelyek másutt, mélyebben orvoslandók. A pornófilmet fölhozhatja, mint a beszélgetés apropója, hogy ennek kapcsán gondolt arra, hogy át kell beszélniük a házasságukat, mert nem szabad, hogy rossz irányba menjen tovább. Azt is tanácsolom, hogy legyen Ön is kezdeményező a testi kapcsolatban. Ha szereti a férjét, akkor ez nem is esik annyira nehezére. Sok-sok szeretettel vegye körül, akarjon a kedvében járni. Készítse el a kedvenc ételét - például épp a beszélgetés előtti étkezésre. Higgye el, nagyon sok múlik az Ön hozzáállásán is! Illetve most elsősorban azon. Mert tudnék tanácsot adni a férjének is, de egyelőre Ön kért tanácsot, tehát az Ön oldaláról való lépéseket tudom csak mondani. Ha netán nem sikerülne ez a beszélgetés (a férje elutasító, mégsem sikerült kizárni a szemrehányást, veszekedés lett belőle), akkor se adja föl! Lehet, hogy kell egy harmadik személy a beszélgetéshöz, egy szakember, egy lelkiatya, aki segít. Amit leír, az a házasságuk megromlásának előjele. Mindenképp tennie kell érte, hogy tönkre ne menjen. Legfőképp imádkozzék, s érdemes ezeket a lépéseket is megtennie.

Idén sajnos nem lesz megtartva a nagybúcsú, de azért az imádságok nem maradnak el. Az időseket, betegeket, külföldről érkezőket arra kérik a szervezők, hogy inkább maradjanak otthon. A szertartások meg lesznek tartva az odaérkezők számára. Természetesen a gluténérzékenyeknek számára is lesz áldoztatás. Külön meg lesz jelölve nekik a hely, ahol ők is külön-külön kanállal részesülhetnek a Szent Vérből.

Mindenképpen az a cél, hogy ezt a nehezen kivitelezhető gyakorlatot végre fölváltsuk a korábbival. Nincs tehát ilyen törekvés.

Két római katolikus szertartású személy nem köthet görögkatolikus esküvővel házasságot. Ez csak akkor lehetséges, ha legalább az egyik fél görögkatolikus. Van a szertartási rendünkben a másodházasságnak is külön rendje. Ebben nincs előző ígérettételre utalás és nincsen megkoronázás. Úgy tudom, készül erről egy könyv, de nem tudok arról, hogy megjelent volna már részletes leírás.

Kedves Krisztina! Jogos a kérdése, de a válasz nem olyan egyszerű. Amit az ember lelkiismerete diktál, azt kell követni. Jó, ha minél nagyobb fokú tiszteletet akar kifejezni az ember a testével is. Ezért érzi úgy, hogy kissé "illetlen" csak úgy a sarkunkra ülni. Annál azért jobb, ha egyenes tartással térdel az ember. Ha azonban elfárad, vagy a térdeplő is rosszul van megszerkesztve, akkor talán jobb a térdelve ülés, mint a padon ülés. De hozzáteszem, a padon ülés sem rossz, semmiképpen sem bűn. Csak azoknak mondom ezt, akik szeretnének minél nagyobb buzgósággal imádkozni. Nem rossz a törökülés, vagy bármilyen más módon a földre ülés sem - ha ez másokat nem botránkoztat meg. Szóval, nagyon sokféle testtartásban lehet imádkozni, sőt, mindenféle testtartásban lehet. De annál jobb, minél összeszedettebb, minél fegyelmezettebb az ember. Ami igazán fontos, az a lélek állapota, hogy az ne legyen szétszórt, hányaveti, figyelmetlen. Ezt segíti az összeszedett magatartás, fegyelmezett, alázatot kifejező testtartás.

A honlapunkon csak ezt találtam. https://hd.gorogkatolikus.hu/media_doc/023385d9d7b9ca2b5c421760d6aa8dc6.pdf Hogy mind le lenne kottázva valahol, azt kétlem, hiszen rengeteg van. Szövegváltozat legalább ötven, s azok is mind annyiféle módon énekelhetők, ahány kerubének dallamot használunk, általánosságban nyolcat.

Ebben én nem vagyok járatos. A mi csoportunkat tudom fölajánlani, ahol két korosztálynak is van csapata: Facebook/budapesti.gorogkatolikus.egyetemistak

Kedves M.! A kérdés lehet, hogy egyszerű, de a válasz nem annyira. Természetesen figyelembe veszik, hogy a papságra készülő fiatalember kit vesz feleségül. Legalábbis közvetett módon. A papságra készítésnek ez is része, hogy a jövendőbeli pap olyan társat találjon magának, aki segíti őt a szolgálatban, aki maga is hivatásának tekinti az Isten, az egyház, az emberek szolgálatát. Ha nem ilyen leányt venne feleségül, akkor az valóban megkeserítené mindenkinek az életét. Ezért nagyon fontos tehát a jó választás. Azt nem hiszem, hogy az Ön által felsorolt kritériumokat lehetne alapul venni. Ezek a tulajdonságok jó esetben kialakulnak az emberben, s persze, a képzés, a formálódás folytatódik is az egész életünkben. Erre is vonatkozik a jól ismert mondás: a jó pap holtig tanul. A jó papné is. Ha kezdetben nem is látszik ügyes háziasszonynak, nem találja meg a hangot a hívekkel, nem ügyes a szervezésben, akkor a híveknek is feladata, hogy segítsenek neki jó papnévá válni. Ezért fontos, hogy a pap is, a papné is tudjon alázatos lenni, hogy a hiányosságaikat belássák, képesek legyenek, akarjanak is fejlődni. A szemináriumi képzés része egyébként az is, hogy amikor már biztosnak tűnik a kiválasztás, akkor a fiatal leányok is bekapcsolódnak a képzésbe, találkozók, előadások, lelkigyakorlatok segítségével készülnek föl a nagy feladatra. Arra is lehet példa, hogy valaki jó szándékkal törekszik elvégezni a feladatait, betölteni a hivatását, de betegség vagy családi nehézségek miatt ez nem sikerül neki. Ez is a családos papi élet jelentős nehézségei közé tartozik, hogy a családi gondjai nem terhelhetik meg az egyházközség életét. Ebben is nagy szeretetre és Istenre hagyatkozásra van szükség, hogy az élet keresztjei ne lefelé húzzák az életünket, hanem emeljék azt. Egy jó papné legfőbb tulajdonsága, hogy imádságos ember legyen, hogy az imádságával Isten segítégét tudja lehívni és hatékonnyá tenni az életében.

Amikor egy pap elhagyja papi hivatását, az olyan, mint a házasságtörés. Istennek tett fogadalmát, odaadását megszegi. A családos pap esetében ez tehát kétszeres kötelék, ugyanakkor kétszeres veszély is. Van, hogy egy pap elhagyja a hivatását, s van, hogy házasságot tör. Előfordul, hogy a kettő egyszerre történik meg. Istennek hála, nálunk, Magyarországon ez elég ritka, de sajnos volt rá példa. A házasságtörő addig nem járulhat szentségekhöz, amíg ebben a bűnben él. A pap csak úgy tud kilépni a hűtlenség bűnéből, ha visszatér a papságához. Erre is van példa. A házasságtörő is csak akkor kap föloldozást, ha megbánja tettét és visszatér első feleségéhöz. Ha a pap meggyónja ugyan hűtlenségét, de nem tér vissza, ezzel megmarad a hűtlenség bűnében. Amikor azonban ez az állapot véglegesülni látszik, emberileg már nem látszik visszaút, akkor, hogy ez a lélek is meg ne nyomorodjék végleg, a pápa megadja neki a föloldozást, és bár nem tér vissza a papságához, azért részesülhet a Szentségekben.

A Biblia egyik legfontosabb kijelentése, hogy Isten szól és az ember ezt képes meghallani. Az egész Ószövetségben él az a hit, hogy Isten szóba áll népével. Minden ember a ?szívével? képes hallani Isten hangját, s ez nagyon személyes és demokratikus Isten részéről, hiszen nem csak a vezetőkhöz szól. Ám az emberi szív (lelkiismeret) el tud tévedni, meg tud gyöngülni, s Isten ilyenkor elküldi a Lélek harsonáit, a prófétákat, akik tolmácsolják Isten igaz hangját. Azaz szükség van a kiigazító prófétai hangokra. Az Újszövetségben maga Krisztus a megtestesült Szó, akinek a hívását mind a hívők, mind a pogányok képesek meghallani a lelkiismereten keresztül. Krisztus felülmúlhatatlan igazságát őrzi az Egyház a Lélek vezetésével a történelemben. Később Szent Ágoston azonosítja a lelkiismeret hangját Isten hangjával. Ám ahogy telnek az évszázadok, látjuk, hogy a lelkiismeret el is tud tompulni, sőt, tévedni is tud. A téves hang is Isten hangja? Az újkor ateistái a lelkiismeret hangját már elválasztják Istentől, s csak és pusztán emberi hangnak tekintik: a jobbik énem hangja, apám tudatfölötti hangja bennem, a társadalmi neveltetés hangja stb. Két végletet látunk: csak Isten hangja ill. csak emberi hang. A II. Vatikáni Zsinat szerint a lelkiismeret egy szentély bennünk, ahol visszhangzik Isten hangja bennünk. Azaz valóban jelen van Isten hangja bennünk, de a sok-sok hang közül finom szikével ki kell bogozni, hogy abból melyik Isten hangja. Hiszen valóban a neveltetésünkön, saját bűnösségünkön, a társadalmi helyzetünkben meg tud törni ez a hang. Magyarul: örömhír, hogy Isten mindenkivel közvetlenül szóba áll (nem csak a papokkal), de munkavégzésre van szükség, hogy kibogozzuk Isten hangját. Ehhez a munkavégzéshez ad támpontot az Egyház hivatalos tanítása: a túl laza vagy a túl rigorista lelkiismeretek számára is rögzíti az Egyház a Katekizmusban, hogy melyek a halálos bűnök (az emberi élet elleni, az emberi méltóság elleni, a testi épség elleni súlyos és szándékos bűnök). A lelkiismeretünket nevelni kell, hiszen egyes területeken lehetünk lazábbak, máshol görcsösebbek. Tévedhetetlenséget nem a lelkiismeretünknek ígért Isten, hanem az Egyháznak. Hiszünk abban, a Lélek dolgozik a lelkiismeretünkben és a Tanítóhivatalban is, s azok nem állhatnak egymással szemben. De Ön jól érzi, az egyéni kis lelkiismeretünk el tud tévedni: vannak, akik a lelkiismeretükre hivatkozva bombát csatolnak magukra, mások a laza szexualitásuk alól vélik felmentettnek magukat, mert a lelkiismeretük ezt jelzi. Valóban lehet sok bűnre hivatkozni téves, laza, vagy éppen rigorista lelkiismerettel. Alázatosan érdemes a Tanítóhivatalra figyelni, nem kell sem lazábbnak, sem rigoristábbnak lennünk a Lélek vezette Egyháznál.