Kedves Atya!
Ha valaki teológus vagy hittantanár szeretne lenni, akkor szűznek kell lennie?
Ezt egyáltalán nem vizsgálják a fölvételikor.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt lelkiatya!
Összezavarodtam egyik válaszát olvasva. Alább ezt írta a politikával kapcsolatosan:
"Magánemberként foglalkozhat a napi politikával is, de az Egyház képviselőjeként már nem tud csak magánember lenni, s ezzel felelősen számolnia kell."
A Magyar nemzetben nemrégiben megjelent Hodász András atya politikai rendezvényen való megjelenésével kapcsolatosan így írt egy diplomás teológus, Kiss Antal (nevét ő maga is vállalta a nyilvánosság előtt):
" Ön nem magánember azóta, amióta pappá szentelték, ön ?pap mindörökké Melkizedek rendje szerint?, és mindezen ősi gyökerekből fakadóan Jézus Krisztus örök főpapságának felszenteltje, ilyetén módon a zsidó?keresztény hagyomány lelki, szellemi és tanításbeli örökségét bízták önre, amikor a szentelő püspök kézrátétellel és a krizma megkenésével útra bocsátotta. "
Illetve később:
"Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy ön nem ?magánember?, már szentelése óta nem tud magánemberként sehova menni, mert nagybetűs Tanítvány, felszentelt pap, akinek tűzön-vízen át, akár élete kockáztatásával, a falig elmenve kell képviselnie az evangéliumi tanítást, és ahol romlást lát, ott bele kell állnia az imádságba és/vagy harcba, hogy annak fényét, tisztaságát megóvja."
Bevallom, kicsit zavarban vagyok. Akkor most lehet pap magánember vagy sem? Ha nem, akkor hogy működhet az Ön tanácsa?
Ha igen, miért volt baj Hodász András atya politikai rendezvényen történő megjelenése,
Nem értem, kérem segítsen!
Kiss Antal úr kissé szenvedélyes módon fogalmazta meg a maga véleményét. Kétségtelen, sok igazság van benne, de hogy a papnak ne lehetne magánélete, hogy nem viselkedhet magánemberként, azt túlzásnak tartom. Hadd legyen ő is ember, akinek vannak vágyai, céljai, gondolatai, van saját véleménye. Csak azzal kell számolnia, hogy ezzel milyen hatással van másokra. Kiemelt szerepe miatt ez nála jóval fokozottabban érvényesül, mint más embernél. Hiszen mindenkinek van felelőssége a közvélemény formálásában, de nem mindenkinek egyforma erővel. A papnak jól el kell különítenie, hogy mit mond és milyen környezetben. Egy asztali beszélgetés során elmondhatja saját politikai meggyőződését - melynek, persze, összhangban kell lennie az Evangéliummal - de nem biztos, hogy ugyanazt elmondhatja a szentmise keretében. Ott ugyanis nem a saját véleményét kell elmondania, hanem igét kell hirdetnie, megtérésre kell buzdítania. A szószéken nincs helye politizálásnak. Ám a papnak éppenúgy politizálnia kell, mint minden más keresztény és nem keresztény polgárnak.
Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Én egy Skizoaffekt pszichózisban szenvedő beteg vagyok, sajnos a feleségem is mentális beteg. Mindketten hiszünk Krisztusban mint megváltó Istenünkben. Teljes tisztaságban élünk tíz éve. Én lelki életet próbáltam élni, próbálok ma is. A gyakori szentgyónásra és áldozásra törekedtem, de a megpróbáltatások egyre súlyosbították a betegségemet, nem gyógyúltam hanem egyre betegebb lettem, a gyónásaim és áldozásaim után megtámadt mindig a sátán, kegyetlenül gyötört, mígnem már feladva a harcot, elhagytam a gyónást áldozást, csak rózsafűzéreket imádkoztam és imádkozom ma is, minden nap mint a penitenciát. Azóta jól vagyok kiegyensúlyozottabb, boldogabb. Le de aggódom a lelki üdvömért. Mindketten le vagyunk rokkantosítva csakhogy a betegségünk súlyosságát érzékeltessem. Magunk lábán próbálunk megállni, a szüleink próbálnak segíteni, pedig ők is nyugdílyasok. . Ha igy működik könnyebben az életünk, nagy bűn ha nem él szentségi életet az ember, hisz a Sátán sokkal erősebb nálunk mintsem, hogy legyőzzük. Aki le tudja győzni az nem tudja hogy nem ő győzte le hanem Isten áldása, kegyelme, irgalma. Tehát így erőltessem-e tovább a szentségi életet, vagy éljek tovább boldogan hogy Isten megelégszik az imáimmal is, illetve az otthoni kötelességek elvégzésével? Válaszát előre köszönöm!
Fontos a lelki, lélektani egyensúly megőrzése. Teológiailag nyilván azt kell mondanom, hogy a szentségektől ne tartsa távol magát, de az is igaz, hogy nem ez az egyetlen kegyelemközvetítő az Egyházunkban. Ha Önben a szentségek vétele kapcsán rögzült valami zavaró pszichés jelenség, akkor amíg ez fennáll, amíg nem oldódik, addig nyugodtan kereshet más kegyelemközvetítő utat. Ilyen az imádság, amelyet saját maga végez. Azért azt, hogy vegyenek részt szentmisén, nagyon ajánlom. Remélem, ahhoz nem rögzült valami hasonló pszichés zavar. Ha netán igen, akkor más templomi szertartásokon való részvételt javaslok. Remélem, van ilyen az Önök közelében. Imádkozom Önökért.
Kedves Lelkiatya! A bódvarákói Esztramos hegy lábánál lévő kápolnáról szeretnék érdeklődni. A múltjáról, az ott élt apácákról. Édesanyám a kápolna szomszédságában nőtt fel, és sokat mesélt az ott élő, a családját segítő nővérekről. Segítségét előre is köszönöm.
A szétszóratás (1949) után került oda Katalin nővér és a testvére, Terézke. Ez utóbbi nem volt fogadalmas szerzetes, de imádságos buzgóságában követte a nővérét. Sokan szerették őket, roppant egyszerűségben éltek. Elek községből származtak, sok gyermekes családból. Katalin nővér halála után Terézke, vagy Teréz nővér (sokan szólították így) egyedül folytatta imádságos, jótékonykodó életét. Nagy elhatározása volt, hogy családi örökségükből és kapcsolatai révén kápolnát épít a Esztramos hegy tövébe, a kis, hegyoldali házuk mellé. Ezt az álmát sikerült is megvalósítania Lippai Csaba akkori tornabarakonyi parókus idejében. A görögkatolikus egyház karolta fel őt, Obbágy Miklós bácsi nagyon sokmindenben segítette. Ez a kis hegyi kápolna lett aztán a bódvarákói görögkatolikusok temploma, de Terézke életében máshonnan is sokan jártak oda Szent Liturgiára. Terézke halála után is a görögkatolikus egyház gondozásában van a kápolna, időről időre most is vannak ott imádságok, de már nem olyan rendszeresen, mint amikor mellette élt az alapítója és gondozója, Niedermeyer Teréz.
Kedves Lelkiatya!
Feleségemmel egy éve vagyunk házasok (ő 27 éves, én 30). Jelenleg még nem érezzük, hogy készen állunk a gyermekvállalásra (részben azért, mert párom munka mellett OKJ-t végez, ugyanis az egyetemi tanulmányai során nem találta meg azt a szakmát, amiben szívesen dolgozna), így megszakítással védekezünk. Úgy tudom, hogy ezt nem engedi az Egyház és súlyos bűnnek tartja, amit hiába is gyónnánk meg, ha újból elkövetjük. Mit tanácsol a Lelkiatya ebben a helyzetben?
Válaszát előre is köszönöm!
Nehezen szánom rá magam a válaszadásra ezen a fórumon. Ami ugyanis igaz lehet az egyik élethelyzetben, nem biztos, hogy igaz a másikban, amit lehet tanácsolni az egyik embernek, nem biztos, hogy jó tanács a másiknak. Ezeket a kérdéseket érdemes a saját lelkiatyával megbeszélni. Én csak olyan általános lelkiatya vagyok. Az egyház engedélyezi és jóváhagyja a tudatos családtervezést. Ennek többféle módja van. Érdemes azzal élni, amelyet az egyház szentesít. Nyilván megvannak a maga okai, hogy az egyiket miért igen, a másikat miért nem tanácsolja. Vagy például az abortív fogamzásgátlást kereken tiltja, mert az egyenesen gyilkosság.
Az nem mondható, hogy a testi egyesülésben a megszakítás súlyos bűn volna. Az ószövetség idéz egy ilyen esetet, s az ott szereplő Onan meg is hal a tette után. De ebből nem szabad erkölcsi törvényt kiolvasni, hogy akkor az ilyen cselekedet halálos bűn volna. Abban a történetben is alapvetően nem szexuálerkölcsi kérdésről van szó, hanem az utód támasztás kötelességének elhanyagolását marasztalja el a történet.
A következő tanácsokat tudom megfogalmazni. Fontos, hogy a szerelmük kifejeződjék a házaséletben. Ha szakmai téren szeretnének még fejlődni, jogos lehet a várakozás. Az összetettebb módszereket azért is ajánlja az Egyház, mert ezek mindig hagynak esélyt a Teremtőnek is, aki esetleg másként gondolja az életünket, mint mi magunk. Erre is fontos nyitottnak lenni. Vannak védekezési eszközök és módszerek, amelyek közül csak az abortuszra irányulók a teljesen tilosak. Kapunk figyelmeztetéseket is, hogy a hormonkészítmények milyen egyéb káros hatásokkal járnak. Hasonlóan az aktus megszakításnak is lehetnek káros hatásai, főként pszichésen, a kapcsolatra vonatkozóan. Ugyanis ilyen esetben a két személy között nem kiegyenlített a kielégülés foka, és ha hosszútávon a nő számára nem ugyanazt jelenti az együttlét, mint a férfinak, ennek is lehet káros hatása. Ezzel is számolni kell.
Mindent összevetve tehát az egyház nem pontos szabályzatot állít össze, hogy mit szabad és mit nem, hanem felelős és tiszta lelkiismeretű magatartásra készteti a híveit. Tanácsokat, tapasztalatból és tudományos kutatásokból fakadó iránymutatásokat ad, de hogy a hálószobában mi történik, abba nem szól bele.
Kedves lelkiatya hogy kell érteni azt hogy Jézus közben jár értünk az Atyánál ha Ő és az Atya egy?
Az ember vágyik arra, hogy Istennel kapcsolatba kerüljön, hogy minél közelebb kerüljön hozzá. Így vagyunk megteremtve. Vágyunk a szeretetre, s a Szeretet maga az Isten. Minden vallásban ez az emberi vágy fejeződik ki. Az a tény, hogy Isten a Szeretet, ezt csak Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából tudjuk. Bár a különböző vallások tudnak a szeretet fontosságáról, seholsem jelenik meg, hogy Isten szeret minket és mi szerethetjük őt. A kereszténység azért nem illeszthető bele a vallások sorába (Hamvas Béla is ezt mondta, hogy a kereszténység nem vallás!), mert itt egy teljesen más, éppen ellenkező irányú jelenségről, folyamatról van szó. Az ember a vallásokban keresi az Istent, közel akar kerülni hozzá a maga módján, a maga eszközeivel. A kereszténységben azonban maga Isten keresi az embert, ő lépi át azt az áthidalhatatlan távolságot, amely Isten és az ember között van, s amely lépést egyetlen vallás sem tud megtenni. És ez a kapcsolódási pont, ez Jézus Krisztus. Ő mint Isten leszállt közénk, s nem csak tanított, nem csak példát adott, hanem valóságosan is elénk tárta az Istennel való egyesülés lehetőségét. Ez az a közbenjárás, amelyet Jézus végbevisz értünk. Egyik helyen Szent Pál még a Szentlelket is közbenjárónak nevezi, aki közbenjár értünk az Atyánál (Róm 8,26). Ez a közbenjárás a kapcsolatteremtést jelenti, amelyre mi magunk képtelenek volnánk.
Az lehet esetleg zavaró, hogy ugyanezzel a szóval jelöljük a szentek közbenjárását is, amely azonban minőségileg mást jelent, mint az isteni személyek "közbenjárása". Emberi nyelven szólva az a közbenjáró, aki valamit el tud intézni egy magasabb rangú személynél. Emberek között is beszélünk ilyen közbenjárásról, s ezt alkalmazzuk a már mennybe jutott embertársainkra is, az Istenszülőre és a szentekre. De hangsúlyozom, ők még ha szentek is, ilyen emberi módon végzik értünk a közbenjárást, míg Krisztus élő és valóságos kapcsolatot tud teremteni az ember és a Mennyei Atya között.
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy van szabályos lituria keretében felvett skapulárém, és atya által megszentelt csodásérmem is. Melyiket ajánlott viselni? Melyik visz közelebb Istenhez?
Természetesen a hozzájuk kötödő imákat is mondom.
Előre is köszönöm!
Nem a tárgyak visznek közelebb Istenhöz, hanem a hozzájuk fűződő lelki kapcsolat. Az Ön lelkén múlik, a szívében dől el, hogy melyikkel tudja jobban kifejezni ezt az Istenhöz tartozását. Semmi akadályát nem látom, hogy mindkettőt viselje. De ha úgy szeretné, hogy csak az egyik legyen, akkor Ön válasszon. S amelyiket választotta, az fog jobban segíteni Önnek ebben a nemes lelki törekvésében.
Kedves Lelkiatya! Már több hete írtam Önnek egy levelet, de sajnos még nem kaptam rá választ. Megírom még egyszer a kérdésemet. Válaszát előre is köszönöm szépen.
Elég hosszú levél lenne, ha részletesen leírnám a történetemet, igyekszem tömören fogalmazni. Gyerek korom óta katolikus családban nevelkedtem, hívő ember vagyok. Sajnos a házassági kapcsolatommal van problémám, amiben szeretném kérni a Lelkiatya tanácsát. Három éves házassági kapcsolatunk után, a feleségem megcsalt egy férfival, akibe szerelmes volt. A titkos kapcsolatukból terhes lett. Nekem csak akkor valotta be, amikor a második hónapban volt. Nekem nem volt szívem kitenni a lakásból a terhes feleségemet. Múltak az évek, és a gyermek apja aki egyébként muzulmán vallású, hozzánk költözött a lakásba, hogy a gyermeke közelében legyen. A feleségemmel már 7 éve nincs semmilyen testi kapcsolatunk, külön szobában alszunk, ami nekem nagyon fáj és rettenetesen szenvedek emiatt. Nem tudok estéként odabújni a feleségemhez és megcsókolni vagy megölelni. A feleségem azt mondta nekem, hogy keressek másik nőt, mert tőle nem lesz már soha gyermekem, már minden a multé. Amikor beszélni szeretnék vele ezzel kapcsolatosan mindig azt mondja nekem, hogy már megint kezdem, ha valami nem tetszik, akkor elköltözik. Én sajátként szeretem a feleségem gyermekét, viszont nem tudom, hogy katolikusként helyesen cselekszem-e, talán belül a lelkem azt súgja, hogy nem hagyhatom őket cserbe. A gyermek apának szólit engem. Ami a kereszténység nevelést illeti, sajnos nincs jogom hozzá, mivel a vérszerinti apja muzulmán vallású, úgy neveli a gyereket is. A házban soha nem eszünk sertéshúst is nem is lehet a hűtőben. A mindennapi életünk néha egy pokol. A muzulmán férfi teljesen más mentalitású mint mi magyarok. Nagyon gyakoriak a veszekedések, hogy ha nem úgy történnek a dolgok ahogy a férfi akarja, akkor fenyegetőzik, üvölt az egész lakásra. Volt amikor verte a feleségemet, én viszont megvédtem, ezután késsel támadt rám, a Jó Istennek köszönhető az, hogy nem történt tragédia. Ez idő alatt anyagi adóságba kerültem. A férfi nem dolgozik, alkalmi munkát csinált, de pár hétnél tovább nem dolgozott. Nekem viszont dolgoznom kell több helyen is, hogy anyagilag meg tudjunk élni mindannyian. Úgy látom, hogy a férfi ezt a részét kihasználja nálam. Jó szívű vagyok amikor kölcsön kér, adok. Sajnos nem gyakran kapom vissza az igért kölcsönt, ezért több hitelt is fel kellett vennem, hogy ne kerüljek anyagi csődbe. A feleségem amikor a gyerek apjánál volt otthon több hónapig, egy karikagyűrűvel az újján jött haza, nekem azt mondta, hogy ajándékba kapta a férfi rokonaitól. A feleségem a férfival gondolom a mai napig a lakásunkban testi kapcsolatban élnek. Úgy tudom, a feleségem szereti őt. A szüleim sajnos nem tudják az igazságot. Azt tudják, hogy a gyermek az enyém. Nem tudom kitől tudnék tanácsot kérni ebben a helyzetben. Tanácstalan vagyok, és senkivel nem tudom megbeszélni a problémámat. Remélem, hogy a Lelkiatya tud valamilyen segítséget adni erre a családi szituációra. Válaszát előre is köszönöm szépen. Tisztelettel: Norbert.
Kedves Norbert!
Nagyon sajnálom, hogy elmaradt a válaszadás, elkerülte a figyelmemet az Ön levele. Pedig igyekeztem volna hamar válaszolni, most is ezt teszem. Azt mondom Önnek kereken, minél hamarabb meneküljön ki ebből a helyzetből. Ha rövid három év után máris ilyen súlyos módon jelentkeztek a házasságuk nehézségei, akkor könnyen lehet arra következtetni, hogy az Önök házassága nem is érvényesen lett megkötve, hogy nem teljesültek azok a feltételek, amelyekkel jó eséllyel lehet mondani, hogy életre szólóan, közös gyermekeket vállalva kötötték össze az életüket, vagy hogy egyáltalán ismerték kellő mélységben egymást, hogy ezt az életre szóló elköteleződést megkössék. Márpedig ha ez így van, akkor Önnek gyakorlatilag semmi köze nincsen sem a jelenlegi feleségéhöz, sem az általa világrahozott gyermekhöz. Önt súlyosan kihasználják, és ezt hagyni egyáltalán nem keresztényi dolog. Ebben az élethelyzetben az igazság súlyos csorbát szenved, gyakorlatilag hazugságban él az egész családja. Még a szüleit is ebben a hazugságban tartja. Lehet, hogy jóhiszeműen teszi, jó lélekkel cselekszik, úgy gondolja, hogy keresztény hite ezt követeli, de ez nem így van. Keresztény hite azt is követeli, hogy igaz módon éljen. Ennek az életformának semmi távlata nincsen. Minél tovább marad benne, annál nehezebb lesz szabadulnia az egyre terhesebb kötelékeitől. Semmiféle kötelessége nincs a másik férfi felé, de a felesége felé sem, sem pedig a gyermek felé. Természetesen ő a legsebzettebb ebben a helyzetben, de sajnos Ön most nem tehet érte semmit. Illetve minél tovább fönntartja ezt a hazug életállapotot, őneki is annál rosszabbat tesz. Később, hosszabb távon esetleg tarthatja vele a kapcsolatot, hiszen ő is sokkal jobban jár, ha megismeri a kereszténységet, a katolikus hitet, de ezt a jelen helyzetben nem tudja neki átadni. Hiszen Ön is végtelenül kiszolgáltatott. Ha katolikus családban nőtt föl, akkor minden bizonnyal van az ismerősei között olyan pap, akivel ezt meg tudja beszélni. Biztos vagyok benne, hogy ő is ugyanezt tanácsolja majd. Erősítse meg a lelkét erre a nagy lépésre, és tegyen rendet az életében! Erre tudom bíztatni.
Gyakorlati tanácsom, hogy minél hamarabb kezdeményezze az egyházi házasságkötésük vizsgálatát. Ha csak lehetséges, lelkében is legyen minél hamarabb szabad állapotú. Ezt a saját plébánosával megbeszélheti, nem okoz nehézséget ennek elindítása. Természetesen a polgári válást is kezdje el. Ha Öné a lakás, és nem tudja megtenni, hogy teljes egészében lemond róla - félő, hogy a felesége és az illető férfi szinte erre pályázik, hogy megszerezzék az Ön lakását -, akkor polgári úton próbáljon valamelyest érvényt szerezni az igazának, és vagyonmegosztással rendezzék a helyzetüket. Sehol és semmilyen módon ne nyilatkozzék úgy, hogy a gyermeket sajátjának érzi. Higgye el, keresztény kötelessége, hogy ne hagyja magát kihasználni. Ezzel ugyanis azokat segítené a bűnben, akik ezt a kihasználást tudatosan teszik. Tudom, hogy meglepő ilyet hallani egy katolikus lelki atyától, de a helyzetet tisztába kell tenni, különben nem érvényesül a szeretet sem.
Kedves lelkiatya, Krisztus az egyház feje? És a Szentlélek vezeti? Régen így tanultam, de most sokan mást állítanak, így összezavarodtam. Állítólag Krisztus utódai vezetik akik bűnös emberek és nem tévedhetetlen az egyház. Segítene rendbe tenni ezt a kérdést. Segítségét előre is köszönöm.
Az Egyházat Krisztus Urunk alapította. Pünkösdkor leszállt a Szentlélek az egyébként tanulatlan, írástudatlan apostolokra, és megváltoztatta őket. Jézus addigi tanítása, amelynek nagy részét korábban nem is értették, egyszeriben megvilágosodott előttük, és ők maguk kezdték el továbbadni. És ez a továbbadás olyan hatékony lett, hogy már első alkalommal három ezren megtértek és megkeresztelkedtek, majd néhány évtized alatt eljutottak az igehirdetéssel az egész Római birodalom minden részébe, sőt, azon túl is, a távoli keleti vidékekre. Ez nem volt másként lehetséges, csakis a Szentlélek erejével. Tegyük hozzá, hogy ezek az apostolok sem váltak bűn nélkülivé. Már az ősegyházban is voltak viták, emberi gyarlóságok. De ez nem akadályozta a Szentlelket, hogy véghezvigye az Atya akaratát, az emberek megváltását és az Örömhír elterjedését az egész világon. Minél több keresztény lett a földön, annál több bűnös ember vegyült az egyház tagjai közé. De ez sem tudta és tudja gátolni a Mindenható Istent, hogy Szentlelke által tovább vigye a megváltás művét. Talán ez az egyik legnagyobb bizonyíték a Szentlélek vezetésének, hogy a bűnös tagok sem tudják tönkretenni az Egyházat. Jézus Krisztus ránk, emberekre bízta a munkát, nem nélkülünk dolgozik a Szentlélek, hanem bennünk és rajtunk keresztül. Mi, emberek nem vagyunk tévedhetetlenek. Papok, püspökök, pápák is tévedhetnek, mondhatnak téves dolgokat. Maga az egyház egésze tévedhetetlen, mégpedig a hit és a hozzákapcsolódó erkölcsi tanítás területén. Ebben lehet bízni. És még sokkal inkább a Szentlélekben, aki nem csak az egész egyházat vezeti, hanem az egyes embereket is. Aki tiszta lélekkel figyel rá, az fölismeri önmagában is és az egyházban is az ő jelenlétét és erejét.
Kedves Lelkiatya!
Mit jelképeznek a kulcsok a Konstantinápolyi Patriarchátus címerében? Próbáltam utánanézni, de nem találtam erről semmit.
Válaszát előre is köszönöm.
Ugyanazt jelenti, mint a Szentszék címerében: az oldás és kötés hatalmát.
Ortodox felfogás szerint a Mt 16-ban foglalt ígéret minden püspökre érvényes.
A kulcsok más helyi egyház címerében is láthatók; a jeruzsálemi patriarkátuséban pl. sokkal hangsúlyosabb. A konstantinápolyi patriarkátus címerében nem is szerepel minden esetben; a Fanar homlokzatán lévő kétfejű sas talpánál ott van, de más zászlókon, címereken gyakran csak a kétfejű sas - amely jelenleg is vita tárgya az orosz-ukrán konfliktus miatt. A pátriárka személyes címerében nem szerepel.
Kedves Lelkiatya!
Én kérdeztem korábban az anorexiáról. Sajnos egy két hónapja tartó lelki válság muatt bizonyos tünetei újra kezdenek mellém szegődni. Nem tudom magam elfogadni, naponta kb hatszor megmérem a súlyomat, nem eszem, fogyok, ha mégis evősebb nap sikerül, hihetetlen bűntudatom van, és másnap szigorúság van evés terén. Sokat fogytam, de kövérnek látom magam még mindig, hiába tudja az eszem az igazat,nem tudom elfogadni. Közben iszonyatosan dühös vagyok magamra, mert az Úrnak szomorúságot okozok ezzel, megbántom, de mégis: gyenge vagyok változtatni, pedig még vissza lehetne fordulni az úton. Tanácstalan vagyok, és nem tudom, mit tegyek, kérem segítsen! Teljesen felemészt ez a helyzet.
Javaslom, hogy forduljon szakértő orvoshoz. Ez valóságos betegség, amelynek, persze megvannak a lélektani okai is, de nyilván azokat sem egyszerű pusztán akaraterővel kezelni. Félő, hogy egyedül nem fog tudni belőle kikeveredni. Ezért most én sem tudok Önnek tanácsot adni, hiszen tudata szerint mindezeket Ön is tudja. Meg kell találni ennek a betegségének a helyes kezelési módját, amelyet szakember jól el tud magyarázni Önnek. Ne halogassa ezt a lépést!
Csókolom pap bácsi, azt szeretném kérdezni hogy a Szűz Anyát hogy kell köszönteni hogy kell tőle elköszönni? Gyakran meg szoktam látogatni és leülök a lábai elé olyan jó ott lenni nála és olyankor csókolommal szoktam köszönni, de azt mondták hogy nem illik. A pap bácsi nem haragszik ha úgy köszönök neki, a Szűz Anya igen? Vagy a Szűz Anya fiatal és sziát kéne mondani neki?
Sztem sokkal jobb "Csókolom"-mal köszönni neki, mint "Szia"-val. Igaz, hogy ma már sokan vannak, akik a szüleiknek így köszönnek. Véleményem szerint, amikor a gyermekek tegezik a szüleiket, akkor is nagyobb tiszteletet kell nekik adni, mint a barátaiknak. Persze, mindenki úgy köszönjön a szüleinek, ahogy tanították neki, ahogy ők elvárják. Szűz Anya az édesanyánk, mégpedig egészen különleges módon a leghatalmasabb, a legjóságosabb Édesanya. Ezért úgy szoktuk köszönteni, mint senki más földi embert. Az "Üdvöz légy!" ilyen, csak neki szóló köszöntés. Ez eléggé régies kifejezés. De néha szép történetekben, mesékben is találkozunk vele. Az István a király rock operában is szerepel: "Üdvöz légyen Géza fia!"
De jól teszed, ha "Csókolom"-mal köszönsz neki, nagyon szívesen veszi ezt is.
Kedves Lelkiatya! Az uj gorogkatolikus imakonyveket szokas - e megszentelni, megaldani?
Mondhatni, minden számunkra fontos tárgyra kérhetünk áldást. Az imakönyvet különösen is szép dolog megszenteltetni, megáldatni.
Kedves Atya! Érdeklődni szeretnék, hogy teológus hallgató lehet politikai párt tagja, aktivistája, amelyikkel szimpatizál? Vagy az Egyháznak függetlennek kell lennie a politikától és emiatt nem engedélyezik?
Csak a fölszentelt papok és szerzetesek nem vállalhatnak politikai tisztséget. Ha valaki teológiai tanulmányokat folytat attól még lehet tagja pártnak. Ha jó lelkiismerettel teszi, és tud is tenni az ország előrejutásáért, akkor jól teszi, hogy politizál. Ha azonban papnövendékről van szó, akkor jobb, ha már diák korában hozzászokik, hogy neki a lelki dolgokkal kell foglalkoznia. Magánemberként foglalkozhat a napi politikával is, de az Egyház képviselőjeként már nem tud csak magánember lenni, s ezzel felelősen számolnia kell.
Kedves Atya! Egy pap lehet számítógépfüggő? Mit tud a gyülekezet tenni ellene?
Sajnos igen. Egyáltalán nem vagyunk megvédve ettől. Sőt, munkahelyi ártalomnak is tekinthető, mert lehet, hogy jó szándékból használta sokat a gépet, de aztán elcsábult a játékok vagy más tartalmatlan tartalmak miatt. Ilyen esetben érdemes pontosan követni Jézus tanácsát: előbb négyszemközt kell figyelmeztetni az illetőt, utána, ha nem hallgat a figyelmeztető szóra, akkor néhány személlyel közösen, ha arra sem hallgat, akkor az egyházi elöljáróknak kell szólni, ha azokra sem hallgat, akkor nincs mit tenni (Mt 18,15-17).
Egyes figyelemre méltó egzegézis szerint az itt szereplő szentírási szövegnek a végén elhangzó mondat nem is olyan ijesztő, mint első hallásra tűnik. Ez áll ott pontosan: "Ha a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!" (17). Fölhívják a figyelmet, hogy ezt éppen Máté evangélista írta le, aki maga is vámszedő volt, s tudjuk, hogyan bánt vele az Úr. Tehát amikor már semmi remény nem volt az élete megváltoztatására, akkor hívta el Jézus a vámszedő asztaltól és tette hűséges apostollá. Egy pap esetére lefordítva ez azt jelenti, hogy a híveknek nem szabad az illető atyát magára hagynia. Egyenként vagy kisebb csoportonként kell őt figyelmeztetni. Eljöhet az a pont, amikor az elöljáróját kell a hibáról értesíteni, a közelben lévő esperest. De ha ez is eredménytelen marad, akkor nincs más lehetőség csak az imádság. Akkor a közösségnek nagy erővel kell imádkoznia, hogy hallja meg az Úr figyelmeztető, hívó hangját, aki el tudja hívni a számítógép asztaltól. Ne keseredjenek el, ne is forduljanak el az atyától, hanem nagy hittel imádkozzanak érte!
