Kedves lelkiatya mit gondol miért hív az Úr egyre több nőt papnak? És miért nem hívja a férfiakat? Miért vonzó a papi hivatás a nők számára és miért nem a férfiak számára? Mit gondol valóban az a megoldás a pap hiányra hogy egyes helyeken még vasárnap se lesz mise és egyéb szentségek kiszolgálásáról is le kell mondani az ott élő embereknek. Valóban kevesebb egy nő mint egy férfi csak mert nő? Ha misék nagy részére nők járnak többségében akkor mi értelme van mindig a fejünkhöz vágni hogy pap hiány van? Nem sok értelme van szerintem 1. nem tehetek róla 2. nem mehetek 3. a férfiak fejéhez kéne vágni őket nem érdekli és ők mehetnek és tehetnek róla. Fradistákgyöngye
Kedves Fradistákgyöngye!
Nemrég írtam valakinek arról, hogy az Úr egészen bizonyosan nem hív nőket papnak, hiszen nagyon jól tudja, hogy egyházában nők nem lehetnek papok. Akkor miért hívná őket erre? Mindenkit arra hív, amit meg is tud valósítani. Ezt nagyon fontos tudni és megérteni. Azt sem gondolom, hogy ő nem hívná a férfiakat. Ma kevés a papi és szerzetesi hivatás mind a férfiak, mind a nők körében. Kétségtelen, hogy a nők sokszor buzgóbbak az imádságban, a templomba járásban, de ennek ellenére súlyos hiányok vannak a női szerzetesrendekben is. Tehát ez sokkal inkább világjelenség, sőt, világbetegség, és nem a nemek különbözőségére vezethető vissza.
Véleményem szerint az Úr ma sem hív kevesebb embert a papságra és a szerzetességre, hanem a hiba a mi oldalunkon van. Vagy nem halljuk meg a hívást a világ harsogása miatt, vagy nem merünk rá vállalkozni, szintén a világ erőszakossága miatt.
A paphiányra az nem megoldás, hogy kevesebb helyen van mise, hanem ez annak fájdalmas következménye. Ugyanis egy papnak nem szabad egy nap több szentmisét végeznie, legföljebb kettőt, s egészen különleges helyzetben hármat, de ehhöz már püspöki engedélyre van szüksége. Nem szabad szaporítani a miséket, az nem arra való. Más lelkipásztori megoldással kell elérni, hogy a hívek ne maradjanak ellátatlanul. Persze, ez nem csak a pap törekvése kell, hogy legyen, hanem a híveké is, közös erőfeszítés.
Igen, azzal is kell számolni, hogy a paphiány miatt ritkábban lehet gyónni, áldozni. Ez is nagyon súlyos következmény. De ne feledjük azt sem, hogy voltak, s vannak is olyan helyek, ahová a pap csak egészen ritkán, esetleg csak évenként egyszer tud eljutni, mégis nagyon erős a hitélet. Mert akkor az az egy találkozás egy egész évre meghatározó. Itt is a hívek hozzáállásán múlik nagyon sok minden.
Abban is igaza van, hogy egyáltalán nincs értelme egymás fejéhez vágni a fájdalmas tényt, hogy kevés a papi hivatás. Ez nem vezet sehova. Épp ezért a férfiaknak sem kell ugyanezt a fejéhez vágni. A vádaskodás, egymás bántása, ítélkezés nyilván nem vezet eredményre. Ez nem Krisztus útja.
Kedves Lelkiatya! Az utóbbi időben sokat gondolkodom afelől, hogy a tanítványok nem tudtak egy órát imádkozni, virrasztani Jézussal. És nekem sem megy egy 20 perc az egyszeri imaidőm és egy nap alatt összesen jön csak ki az egy óra minimum három részletben. Elkalandozik a figyelmem, elfáradok. Mit tehetnék, hogy ezt feltudjam tornázni egy órára, hogy képes legyek Jézussal lenni, imádkozni? A másik kérdésem, hogy most hogy nem megy az ima, megszoktam kérni a Szűz Anyát és a szenteket, hogy imádkozzanak értem, velem, hisz ők akkor is tudnak imádkozni, hogyha nekem nem megy és figyelmetlenül és rosszul imádkozom, ők mindig és jól tudnak imádkozni. De van aki azt mondta, hogy ilyen nincs. Mit gondol a szentek és a Szűz Anya megkérhetők arra, hogy értünk és velünk imádkozzanak, illetve a mi rossz imáinkat kijavítva viszik az Úrhoz?
Miért ne lehetne kérni a szenteket, hogy segítsenek? Egymást is szoktuk erre kérni, akkor őket miért ne kérhetnénk? S nyilván ők sokkal hatékonyabban is tudnak segíteni, mint mi gyarló emberek egymásnak. S az imádsághoz is kérhet segítséget, hiszen ez a legfontosabb az életünkben. Én egyébként elsősorban a Szentlélekhöz szoktam imádkozni ennek érdekében, és görögkatolikus egyházunk is ezt teszi, hiszen minden szertartásunk a Mennyei Király-lyal, a Szentlélek segítségül hívásával kezdődik. Minden bizonnyal erre hatott Szent Pál buzdítása is, aki azt tanítja, hogy a Szentlélek segítségünkre siet az imádságban (Róm 8,26).
Jézusnak a Getszemáni kertben mondott szavai azért nem egyenesen arra vonatkoznak, hogy mindenkinek mindig legalább egy órát kell imádkozni. Az egészen rendkívüli idő és helyzet volt. Azt akkor az apostoloknak, sőt, a kiemelt három apostolnak mondta, tehát még nem is mindegyiküknek. Tőlünk sem mindegyikünktől várja el az Úr, hogy egy órán át imádkozzunk. Van, akinek ez megy, van, akinek nem, s akinek talán ez később fog menni, néhány év, néhány évtized múlva. Akár Önnek is.
Azt javaslom, ne az imaidőt fokozza, hanem az imádság intenzitását. Az valóban nem szerencsés, ha valaki nem figyel oda az imádságra. Ezen sokszor könnyen továbblépünk, holott ez az imának egyik legveszedelmesebb ellenfele. Mert azt hiszi az ember, hogy imádkozik, holott egyáltalán nem figyel az Úrra. Az milyen beszélgetés, ha egyáltalán nem figyelünk a másikra? Ráadásul azért is vesszük könnyedén, mert tudjuk, hogy a másik úgysem tesz szemrehányást. Ugyanis ő minden neki szánt másodpercnek, pillanatnak örül. De micsoda visszaélés, hogy az ő kedvessége és türele miatt nem is teszek erőfeszítéseket, hogy ez a méltatlanság ne történjék meg! Első körben tehát az imádságát vegye egyre komolyabban. Kérje a szenteket, a Szentlelket, hogy segítsenek Önnek odaadóan, szívből imádkozni. S ha ebben előrehalad, akkor magától fog vágyni arra, hogy egyre többet ott lehessen ebben az édessé vált együttlétben az Úrral.
Tisztelt Lelkiatya!
Több mint 1 éve vagyunk házasok a férjemmel, én nagyon szeretnék gyermeket, de mire ovulációm volna, a férjem általában elalszik....amikor szólok neki, hogy itt van az idő, gyakran fáradtságra panaszkodik és nem teljesít.
Egyébként sem szexelünk sokat, mondhatni nagyon ritkán. Nem impotens ő, egyszerűen csak lusta vagy megunt, nem tudom. De annyi férfival megcsalhatnám, ha akarnám.... 3-an is szerelmesek belém.
Így képtelenség teherbe esni a férjemtől. Mindig a sok munkájára és a fáradtságra hivatkozik. Én úgy érzem, mindent megteszek, hogy jó felesége legyek, de sírni tudnék, ha erre gondolok. Szerintem a Kaáli intézet nélkül sosem leszek anya...
Mit tegyek?
Jaj, arra a halálgyárra ne is gondoljon! Ott csak technikai megoldások születnek, de nem emberi feloldások. Ha a férje ellustálkodja a dolgot, ennek nem csak az lesz a következménye, hogy nehezen születik baba, de Önök is egyre jobban eltávolodnak egymástól. Már most fölvetődött annak a réme, hogy akár meg is csalhatná a férjét. Nagyon kell vigyáznia ezzel!
Persze, nem egyszerű tanácsot adnom, mert alighanem a férjével kellene beszélni. Keresnie kell a módját, hogy erről komolyan tudjanak beszélgetni, esetleg valaki mást is bekapcsolva ebbe a beszélgetésbe. Nyilván lelkiatyára vagy szakemberre gondolok. (Van, amikor e kettő egy.) Semmiképp se hagyja annyiban! Furfanggal, szelíd vagy erőteljesebb ráhatással próbálja meg rávenni a férjét, hogy vegye komolyabban ezt a kérdést. De ezt ne az ágyban próbálja meg, hanem az asztalnál. Erről előbb beszélni kell, közös nevezőre jutni, közös elhatározást tenni. Főként ezt kell megértenie, hogy ez nem pusztán szexuális kapcsolat kérdése, hanem ez alapvetően a házasságuk, a szerelmük kérdése. De ne keseredjen el, sok házasság küzdi meg ezt a kezdeti nézetkülönbséget. Ezeket ki kell beszélni, közösen meg kell oldani. Mint majd annyi mindent még a házaséletük éveiben. Legyen tehát leleményes, kitartó és nagyon szerető. Ha szereti a férjét, akkor rá fog érezni, hogy melyek azok a pontok, amelyek a férje számára is fontosak, hogyan lehet hatni rá a jó irányban. S persze, erősen és bizalommal imádkozzék is ezért, hogy a kapcsolatuk ebben a mostani nézeteltérésben megerősödjék, ne pedig eltávolodjanak egymástól.
Kedves Atya!
Házastársak között mennyire fér bele a mindkét fél igényeit kielégítő, de kicsit durvább együttlét, ami figyelembe veszi a másik igényeit és a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapul, csak épp nem a megszokott mederben folyik. Válaszát köszönöm!
Nem teljesen világos, hogy mit kell érteni a "kicsit durvább" együttléten. Durvaságnak nincs helye ezen a téren (sem). Ám, ha valóban "figyelembe veszi a másik igényeit és a kölcsönös szereteten, tiszteleten alapul" az együttlét, akkor, azt hiszem, minden megengedett. Ez a kölcsönösség, tisztelet, szeretet világosan megszabja a határt, hogy mi az, ami a szeretetet szolgálja, és mi az, ami önzésből fakadó, pusztán testies örömérzet. A szexualitásba sok játékot, ötletességet bele lehet vinni, hogy egymást elszórakoztassák, sokat nevessenek, örüljenek egymásnak, egymás közelségének. Ez mind része lehet, és helyes is, ha része a házastársi kapcsolatnak. Ehhöz szervesen kapcsolódik, hogy máskor, más módokon is tudjanak játszani, együtt és egymást szórakoztatni. Fontos, hogy tudjanak erről nyíltan és őszintén beszélni egymás között, s közösen megállapítani, hogy mi lehet Isten akarata szerint való és mi nem. Nagyon fontos ezen a területen az igaz őszinteség és a figyelem. Előfordulhat, hogy házasfelek ezen a téren nem mernek egymással őszinték lenni, félnek, nehogy megbántsák a másikat. Előfordulhat, hogy egy baráttal, barátnővel jobban meg tudják beszélni, mint egymás között. Hosszú távon ez semmiképpen sem jó. Az a helyes, ha a házasfél a legőszintébb, legközvetlenebb társ, és akivel a legmélyebben őrzött közös titkok vannak, melyeket senki másnak nem adnak ki.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Sehol nem lelhető fel az interneten a görögkatolikus egyházközségeinket érintő személyi változások listája. A római testvéreké már több, mint egy hónapja olvasható a Magyar Kurír oldalán.
Gondolom ezeket a döntéseket a püspökatyák jóval a helyezések bejelentése előtt meghozzák, hiszen sokszor gyerekes családok költözését érinti, mégis évről évre sokkal később kerül közlésre mint nyugati testvéreinké. Ott több egyházmegyének még a diakónusi szolgálatait, szerzetesi szolgálatait vagy papnövendékek tanulmányait érintő változások is szerepelnek.
Ha megenged egy belülről jövő, teljesen jobbitó szándékú kritikát, jó lenne ha mielőbb megkapnák a görögkatolikus hívek is a tájékoztatást, hiszen sokan vagyunk közeli ismerettségbe már rég elhelyezett atyákkal, akiknek örömmel követjük a sorsuk alakulását, vagy éppen kötődhetünk parochiákhoz, amely esetben jó érzés, ha tudjuk ki végez ott szolgálatot.
Remélem nem írtam bántót, csak nagyon szeretnék naprakész lenni egyházam mindennapjaiból és így elég nehéz.
Tisztelettel:
V.-D. Bálint
Valóban, én sem találtam ilyen összesítést. Köszönjük az észrevételt. Remélem, a jövőben erre jobban oda fognak figyelni a mi egyházunk hír-adói is.
Kedves Lelkiatya!
Van olyan, hogy az Úr picit erőteljesebben, "pofonokkal" jelzi, hogy nem jó az irány, ami felé halad az ember? Vagy hogy egy ilyesmi tettével tart távol egy bűn elkövetésétől? Arra gondolok, hogy pl Isten tudja, hogy az ember bűnre készül, és azért, hogy megvédje ettől, beteggé teszi arra az időszakra (nem kell komoly dologra gondolni, múló betegség). Vagy túlgondolom?
Igen, van ilyen. Ha odafigyel az ember az Úr intéseire, akkor észreveheti ezeket. S bizony, előfordul, hogy az Úr arról is gondoskodik, hogy még ha nem figyel oda az ember, akkor is egyszercsak észbekap és magára talál. Persze, ez is többnyire azoknál működik, akikben azért megvan a készség az Istenre figyelésre, csak el-elhanyagolják azt. Bár tény, hogy egészen istentelen emberek is kaphatnak ilyen jelzést, "pofont", ha úgy tetszik. Mint Szent Pál is, például, akit épp ellenkező szándék vezetett, de az Úr megfordította őt. De akkor is csak egy nagy jelzést kapott, s hogy mi játszódott le benne ott, Damaszkuszban, az Egyenes utcában az alatt a három nap alatt, amíg vakon, étlen-szomjan töprengett, imádkozott, azt nem tudhatjuk. Igen, az Úrtól sokszor és sokféle jelzést kaphatunk. Igaz, az sem jó, ha az ember ezt "túlgondolja" és minden csip-csup dologra azt hiszi, hogy ez Isten jelzése. Isten hagy bennünket szabadon cselekedni, de segít is az eligazodásban. Érdemes figyelni rá.
Kedves Lelkiatya! Egy nagyon kedves református ismerősöm bálványimádónak nevezett és varázslásnak minősítette a misénket,azóta tajtékzom a máshogy gondolkodoktól, főleg a reformátusoktól és a liberális vagy bal oldali emberektől. Többször gyóntam emiatt de újra es újra elkövetem ugyanazokat a bűnöket. Internetes felületeken szidalmazom őket stb. Hogyan szabaduljak meg ettől a bűntől? Mondjon értem egy misét kérem! Sándor
Kedves Sándor! Ezen igazán nem kell magát fölbosszantania. Hiszen szinte bizonyos, hogy azért kap ilyen vádakat - éppen egy jó ismerősétől -, mert az illető nem ismeri egyházunknak ezt a tanítását, vagy ami rosszabb, az eddigi tanulmányai folytán minden bizonnyal félreismeri. Ezért mond róla ilyen ítéletet. Ha Ön is úgy látná ezeket a kincseinket, mint ő, akkor lehet, hasonlóképpen viselkedne. De amint látom, Ön is érzékeli, hogy ez nem helyes. Kérésének megfelelően imádságba foglalom ezt a törekvését, hogy az efféle butaságból való gyűlölködésre ne hasonlóan válaszoljon, hanem krisztusi módon irgalommal, megértéssel, bölcsességgel.
Azt javaslom, hogy az internetes csatározgatásba ne bonyolódjék bele. Annak végképp semmi értelme nincsen. Hagyja őket a maguk bosszantására fecserészni! Amikor látja, hogy valaki másként gondolkodik, akár igaza lehet, akár nem, imádkozzék érte. Ez a legtöbb, amit tehet. Ez Önnek is jót tesz, s természetesen annak is, akiért imádkozik. Ne feledje: bosszankodás helyett imádság!
Kedves Lelkiatya!
A Filokáliát olvasom épp és sok keleti atya a büszkeséget nevezi meg, mint az ördög legalattomosabb fegyverét a spirituális harc során, mely észrevétlenül lopakodik az emberhez és úgy viszi bűnbe és írja felül az alázatos magatartást. Ezzel ellentétben viszont manapság teljesen magától értetődő, hogy büszkék vagyunk mindannyian szüleinkre, sportolóinkra, országunkra. A kevélység (büszkeség/gőg) a hét főbűn egyike. Lehet-e büszke az ember mégis? Van-e valódi különbség a büszkeség és a gőg közt, vagy ezek csak a bűn fokozatainak más elnevezései? Ha van különbség, mi az?
Köszönöm válaszát!
Ez sokakat érintő kérdés, köszönöm, hogy megfogalmazta. A büszkeség nem bűn, ha az örömöt, a másokkal megosztandó örömöt hordoz, amelyet az ember a megkapott ajándékai vagy elért eredményei okán érez, a hálával kapcsolja össze, mivel ezeket az ajándékokat és eredményeket nem magának, hanem Istennek tulajdonítja. Ez a kulcsa a büszkeség megítélésének. Ha ez a büszkeség fölcserélhető a hála szóval, akkor minden rendben van: Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, hogy görögkatolikus vagyok, hogy diplomát szereztem, hogy gyermekeim vannak, hogy a gyermekeim is diplomát szereztek, stb, avagy hálás vagyok azért, mert magyar vagyok, görögkatolikus vagyok, diplomát szereztem, stb. A lelkiéletben is így van. Ha szép és mély lelki élményeim vannak, ezért hálás lehetek. De ha föltolul bennem annak a kísértése, hogy mindezt magamnak köszönhetem, akkor máris elveszítettem ezeket a lelki értékeket. Erre irányul a gonosz ármánykodása. Lehet, hogy valaki a lelkiéletben előrehaladt, és szép megtapasztalásai vannak, de ha sikerül elültetnie ezt a gondolatot, hogy ezt magának köszönheti, akkor ezzel szinte tönkre is tudja tenni az eredményt. Ettől óvnak a lelkiatyák.
Van egy másik vonatkozása is ennek a hálás büszkeségnek. Lehetek hálás a lelki ajándékokért is, de sohasem más emberekhöz hasonlítva. Jézus példabeszédben magyarázta ezt, amikor a farizeus hálát adott azért, amilyen értékes a vallásos élete, mégpedig összehasonlítva a másik emberrel, aki - megítélése szerint - az ő nyomába sem léphet (Lk 18,11). Bár itt is azt leplezi le, hogy magának tulajdonítja az imádságot, a böjtöt, az alamizsnát, de még tovább rontja a dolgot azzal, hogy közben megítéli ezzel az embertársát. Ebbe a hamis és bűnös büszkeségbe mindig belevegyül a másokkal való hasonlítgatás, mások megítélése. Ez mindenképpen kerülendő. De ha tudok hálás szívvel örülni annak, amit kaptam, amit elértem, akkor jogosan lehetek a hálám mellett büszke is.
Kedves Lelkiatya! Kibeszéltem a papunkat egy kedves ugyancsak hívő barátnőmmel. Most már furdal a lelkiismeret, bár szerintem igazat mondtam. Most mit tegyek? Csak azt ne írja, hogy gyónjam meg nála, mert ez lehetetlen. Az is lehet, hogy a körülöttünk lévők meghallották a beszélgetésünk egyes részleteit. Kérem, minél hamarabb válaszoljon!
Márpedig a szentgyónás a leghatékonyabb orvosság, az igazi gyógyulás eszköze ilyen esetekben. Ha nem tudja megtenni, hogy más papot keres föl - esetleg a lakóhelyétől csak távol van más atya - akkor nyugodtan gyónja meg ennél az atyánál, hogy "ítélkezve beszélt másokról". Semmi több részletet nem kell ennél mélyebben föltárni ebben az esetben. De igenis javaslom, gyónjon meg minél hamarabb.
Tisztelt Lelkiatya! Jegyesemmel rövidesen házasságot kötünk, ő nincs megkeresztelve, én igen. Mindkettőnknek ez lesz az első házassága, és gyermekünk sincs még. Negyvenes éveinek elején járunk. Tudom, hogy sajnos a házasságunk eleve nem lehet szentség, hiszen ő keresztény hitbeli meggyőződés nélkül nem akar megkeresztelkedni, mivel képmutatásnak érezné. Gyermeket viszont szeretne, és szívem szerint én is, csakhogy van néhány probléma, ami aggaszt ezzel kapcsolatban. Először is természetesen az életkoruk az, hiszen sokat lehet hallani arról, hogy bizonyos betegségek, előfordulása idősebb kismamák esetén gyakoribb a gyermeknél és az anyánál is, szövődmények, szülés vagy terhesség alatti komplikációk gyakrabban előfordulnak, főleg, ha az első babáját várja egy nem túl fiatal édesanya. Ráadásul nekem sajnos már volt egy vetélésem, ami nagyon megviselt,
és ami ennek újbóli megtörténtére nézvést is rossz előjel. Ezen kívül jelenleg sajnos munkám sincs, állást keresek már hónapok óta. Van pszichiátriai betegségem is, ami kezelhető, és még ha öröklődne is tovább (én is örököltem), megfelelő kezelés mellett jól együtt lehet élni vele, mivel viszonylag enyhe problémáról van szó (nem vagyok ön- és közveszélyes, nincsenek beszámíthatatlan periódusaim stb.). Mégis, ez a betegség nehezen terhelhetővé tesz, tartok attól, hogy még egy egészséges gyermek nevelésével sem tudnék könnyen megbirkózni, annak ellenére sem, hogy a párom odaadó, szeretetteljes, megbízható, mindenben számíthatok rá, már most is nagyon sokat segít nekem. Ugyanígy számíthatok édesanyámra is, akivel nagyon jó kapcsolatban vagyok, a közelünkben lakik, és bár már nem fiatal az én koromhoz képest sem (harmincegy éves korában születtem), hála legyen érte Istennek, igen jó egészségi és fizikai állapotnak örvend. Más rokonom rajta kívül nincs. Azt szeretném megkérdezni, hogy ebben az élethelyzetben mi lenne a keresztény hozzáállás, mi lenne Istennek tetsző, mert őszintén szólva teljesen tanácstalan és zavarodott vagyok, mivel az eszem és a szívem egészen mást súgnak, és nagyon nem szeretnék az elhibázott döntésén kesergő, világfájdalmas öregasszony lenni. Nem beszélve arról, hogy ebben a kérdésben nincs kompromisszum, nem tudok ilyet kötni sem magammal, sem a párommal ellenkező elképzelés esetén. Nagyon várom és előre is köszönöm megtisztelő válaszát, tanácsát.
Ne féljen a házasságkötéstől, ne féljen a gyermekvállalástól! Egyáltalán semmitől ne féljen. Ha az ember tökéletesen be akarná magát biztosítani, akkor még levegőt sem vehetne, hiszen bárhonnan, még a levegőből is jöhet támadás (különösen most, a koronavírus járvány idején;-)
Bízzék Istenben, bízza rá az életét, a sorsát, a jövőjét és lépjen bátran. Miért vonakodnék a házasságkötéstől? Vajon valaki mást, jobbat vár? Leírásából úgy érzékelem, hogy talán nem is lehetne jobb. Igaz, nincs megkeresztelve. Ettől még lehet egyházi esküvőjük (az mindeképp legyen), nem kell ehhöz megkeresztelkednie a vőlegényének. Csak emiatt, mintegy kényszeredetten valóban ne tegye. Minél tovább várnak a gyermekvállalással, annak kockázata annál nagyobb. Akkor hát...?
Docsőség Jézus Krisztusnak.
Szeretném kérdezni, hogy keresztvetés nélkül lehet - e imádkozni?
Az milyen?
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Igen, természetesen lehet. Többször imádkozunk, mint ahányszor keresztet vetünk. Ugyanis az imádság nem csak a leírt imaszövegek elmondása vagy elolvasása. Az imádság együttlét azt az Istennel. Bármikor bármivel megszólíthatom őt. Akár csak egy sóhajtással kifejezem felé bánatomat vagy örömömet, ez is egyfajta imádság. Ilyenkor nyilván nem vet előtte keresztet az ember. Bár a keletieknél annyira gyakori a keresztvetés, hogy sokszor még sóhajtás helyett is keresztet vetnek. De ismétlem annyira sokféle az imádság, Istennel olyan sok módon tudunk beszélgetni, rá figyelni, hallgatni őt, hogy nem lehet ezt egyetlen formába sem rögzíteni. Imádkozhatunk állva, ülve, térdelve, fekve, úton, útfélen, levegőben, vízbe merülve, barlangba vagy hegycsúcsra mászva. Mondjuk, amikor éppen falmászás közben az ember mind a két kezével kapaszkodik, és segítségért kiált az Úrhoz, akkor sem vet előtte keresztet.
Kedves lelkiatya azt olvastam hogy ha nincsenek atyák akkor nincsen szentségek kiszolgálása és ha nincsenek szentségek akkor nincsen üdvösség sem. Mit gondol erről? Ha ez így van akkor a karantén idején is és majd a pap hiány erősödése után veszélybe kerül az üdvösség?
Ez nem így van. A papság nem birtokolja a szentségeket és osztogatja annak, akinek akarja. Az első és alapszentség maga Krisztus, és Egyháza, amely az ő titokzatos teste. Tény, hogy Egyház nincsen papok nélkül, de hívek nélkül sincsen. Ugyanis test nincsen tagok nélkül. Hogy melyik a fontosabb tag és melyik kevésbé, erről Szent Pálnak van egy kedves képe, amelyben arról elmélkedik, hogy a hitványabbnak látszó tagokat jobban meg kell becsülni (1Kor 12,12-27).
Amikor valaki bármilyen okból nem részesülhet szentségekben, azért a Mindenható megtalálja a módját, hogy ő se maradjon isteni segítség nélkül. Sem a karantén, sem a paphiány miatt nem csökken az emberek lehetősége az üdvösségre. Egyedül a bűn miatt csökkenhet, amelyet egyénileg vagy közösségileg elkövetünk. Senki és semmi más nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (Róm 8,35).
Kedves Atya! Mi a különbség a hittantanár és a hitoktató között?
Azt hiszem, ez inkább csak szokásból fakadó megkülönböztetés: a hitoktató az általános iskolában, a hittanár középiskolában vagy felsőoktatásban tanít.
Kedves atya!
Római katolikus vagyok a férjem görög katolikus így természetesen a kislányunk is görög katolikusnak lett keresztelte. A házasságunk megromlott, a férjem nem bánt jól velem, ezért a kislányommal elköltöztem, egyedül nevelem őt. A kérdésem a következő lenne: mivel a kislányom a római katolikus szertartásokon vesz részt, ezt érzi már sajátjának van rá mód, hogy római katolikus templomban legyen elsőáldozó? Ha igen milyen módon?
Köszönöm megtisztelő válaszát!
Ha Ön római katolikus szertartásokra jár, érthető, hogy az egyedül nevelt gyermekét is oda viszi. Még az sem baj, ha ott lesz elsőáldozó, ahová leggyakrabban jár templomba. Mégis azt tanácsolom, azért a nevelésekor vegye figyelembe gyermeknek ezt az érdekes sajátosságát. Legyen elsőáldozó a római katolikus templomban, de azért nevelje görögkatolikusnak a gyermekét. Arra majd külön figyeljen oda, hogy a gyermeke minden bizonnyal már meg volt bérmálva, azt nem szabad még egyszer föladni neki.
Lelkiatyám! Ha a feleségem orálisan kielégít, az bűn? Mármint ha csak ebből áll az adott nemi aktus. Többektől azt hallottam, hogy kizárólag gyermekáldás céljából lehet nemi életet élni. Köszönöm válaszát!
Hogy a házaséletben hogyan élik meg a szexuális örömöket, ebben szabadságuk van a házasoknak. Nem lehet megszabni, hogy ez még megengedett, ez meg már bűn. Azt az aktust, amikor csak az egyik fél nyer kielégülést, mindenképpen kerülni kell. Persze, a szeretetjátéknak lehet része ez is, de önzőség volna csupán erre törekedni. Mindig az a cél, hogy a másiknak mi okoz örömet. A szexuális kapcsolatban sohasem szabad önzőnek lenni. Persze, máskor sem, de ez kiemelten érzékeny terület. Éppen azért, mert a legnagyobb egymásnak odaadást igényel. Ha ez nem kölcsönös, akkor nagyon mélyen sérülhetnek az érzelmek. Egyébként fontos ezeket jól megbeszélni egymás között, mások felé azonban talán sohasem. Ez legyen a házasfelek kölcsönös bensőséges titka. Néha esetleg segítség is jól jöhet, de nagyon megértő és diszkrét barátnak, rokonnak (édesanya, testvér) kell lennie, akitől az ember tanácsot kér. Külső szakember segítségét nemigen javaslom. Ugyanis nem a technikát kell megtanulni, hanem a szeretetet. Erre mindenki képes, de tény, hogy tanulható.
