Nem tudom pontosan, mire vonatkozhat ez a kérdés. Mintha valaki azt mondaná, a templomban viselhetünk bármilyen ruhát? Első gondolatra azt mondom, persze. De talán mégis hozzá lehet tenni: ami a helyhöz illik. Egyszer a budapesti utcán láttam egy olyan maszkot, aminek olyan meghökkentő rajzolata volt, hogy azt mondanám, no, ezt azért a templomban ne viseljük.

Nem, semmiképpen sem ajánlok lombikprogramot. Két fontos ok miatt. Az egyik talán eléggé ismert tény: mivel ebben a programban szinte elkerülhetetlen a magzatgyilkosság, ezért ezt mindenképpen kerülni kell. Amikor mesterséges megtermékenyítés folyik, akkor általában több embriót, hármat, négyet, néha többet hoznak létre. A nagyon lelkiiismeretes szülők törekszenek arra, hogy ezek közül művi úton egy se vesszen el, de még nekik is igen nehéz ezt megvalósítani. A legtöbben azonban nem is vállalják ennek súlyos nehézségeit, és megmaradnak ezek a kis embriók lefagyasztva várva kilátástalan sorsukat. Ennél még rosszabb, hogy bizonyos kutatások ezeket a kis embereket rendkívül értékes sejtcsomóknak tekintik, és ennek megfelelően föl is használják. Egyes esetekben gyógyászati, más esetekben egyéb emberi célokra. Ez a legszörnyűbb része a lombikprogramnak. De van egy másik ok is, ami miatt lelkiatyaként semmiképp sem tanácsolom. Tapasztalatból beszélek. Egy gyóntató sok olyan esetet ismer, amelyben azok a párok, akik ezekben részt vesznek, súlyos traumákat élnek meg mind a személyiségük, mind a kapcsolatuk terén. A lombikprogramot pártolók ezeket mindig elhallgatják. Ahogyan legtöbbször azt a tényt is, hogy a megtermékenyülés elmaradásának az esetek nagy százalékában nem fiziológiai, hanem lélektani okai vannak. Ezekkel a program egyáltalán nem törődik. Végigviszi a személyeket a programon, annak minden lelki és anyagi terhével, holott ezeknél a személyeknél ez a módszer semmi esélyt nem nyújt. Hallottam olyan esetekről, amikor mindezek ellenére egy lelkiatya jó lelkiismerettel mégis ezt a dolgot tanácsolta a szülőknek. Ezek rendkívüli kivételek lehetnek, amelyekből nem szabad általánosítást levonni. Tehát megismétlem, a dolog súlyossága miatt semmiképp sem ajánlom a lombikprogramban való részvételt.

Igen, bizonyosan joggal föltételezhetjük, hogy a tisztaság kedves az Úrnak. Jézus beszél a tisztaszívűekről (Mt 5,8), Szent Pál arról, hogy a tisztának minden tiszta (Tit 1,15), tehát érdemes a tisztaságra törekednünk. Az ószövetségi zsoltáros tiszta szívet kér magának (Zsolt 50,12). S még sorolhatnánk a szentírási idézeteket, amelyek arról beszélnek vagy legalábbis arra utalnak, hogy a tisztaság fontos érték, amelyre törekedni kell, amelyet kérni kell. De azt is sejthetjük, hogy az Úrnak azért kedves a tisztaság, mert valójában nekünk van erre szükségünk. A tiszta élet boldog életet eredményez. A tisztátalanság összevisszaságot szül. S nyugodtan érthetjük ezt a kifejezést a fizikai valóságra is. Ahol a szobában, a házban tisztaság van, ott joggal gondolhatjuk, hogy aki abban lakik, annak a lelkében is rend van. Persze, ez a képlet már nem ennyire egyenes arányos. Vannak kegyetlen szívű tisztaságmániákusok is. Ott valami álindíték van rejtőzik. De ez ne zavarjon meg bennünket abban, hogy törekedjünk a testi és a lelki tisztaságra!

Jó gondolatnak tartom. Érdemes megfogalmazni ezt a javaslatot, kérést annál a parókus atyánál, akinek a templomába szeretne elmenni hosszabban imádkozni. Szerintem biztosan hozzájárul.

Türelem és kitartás! De legfőképp az Istenbe vetett bizalom. Mi a teendő? Az ember az erdőt nem tudja egyszerre kivágni. Ha ide is csap, oda is csap, csak belefárad a sok vagdalkozásba, s nemigen jut előre. Egyik fát a másik után! Azt javaslom, gyűrközzék neki az egyiknek. Válassza ki azt, amivel a legkönnyebben el tud bánni. Veselkedjék neki, és minden erejét összeszedve azt űzze el. Imával, figyelem irányítással, fizikai lemondással. Addig a többivel ne is törődjék. Mindegy, hogy ott van, vagy nincs. No, persze, van összefüggés közöttük. Ha túl sok az alkohol, gátlástalanabb az érzékiség, ennek elburjánzása teljesen legyengíti az akaratot, mondjuk a játékok terén, stb. Tehát a nagy nekiveselkedésben legyen körültekintő is. Figyeljen a hatásokra is! Így, amikor azt az bizonyos egyet kiválasztja, azzal küzd, akkor zárjon ki minden egyéb odavezető utat is. De a lényeg ez a kiválasztott pálya legyen, ne csapjon át addig másikra. Az imáit is jobban erre az egy leküzdendő szenvedélyre összpontosítsa. A gyónásban is főként erre térjen ki. Mert hogy lesz bukás, azt borítékolom, de nem számít. Nem az elesés a fontos, hanem a fölállás. Meg fogja látni, hogy ezen az úton szépen lassan előre fog tudni haladni. Az egy kiválasztott szenvedély legyőzéséhöz is használja az összes kegyelmi eszköztárat, az imádságot, a szertartásokat, a szentségeket (gyónás, áldozás). Nyilván nagy állomás lesz, amikor majd azt mondja, no, lássunk hozzá a következőhöz. De hosszú az élet, van idő a pályát végigfutni. Ne csüggedjen, higgye el, hogy ezen az úton, ebben a küzdelemben egyre közelebb fog kerülni Istenhöz. S ez a fokozatos közeledés aztán egyre és egyre több erőt is ad majd. Csak induljon el! És higgyen abban, hogy Isten erejével eléri ezt a célt.

Azt tanácsolom, hogy személyesen írjon erre a címre, amely természetesen nem nyilvános: lelkiatya@gorogkatolikus.hu

Ebben én nem vagyok járatos. Vszont a jezsuitáknak honlapján azonban könnyen találhat erről anyagot. https://jezsuita.hu/mi-a-lelkigyakorlat/ https://jezsuita.hu/lelkigyakorlatok-fajtai/ https://jezsuita.hu/szent-ignaci-i-lelkiseg/

Csak folytassan nyugodtan azt, amit eddig tett. Ha olykor elbóbiskol, arra ügyeljen, hogy a szentáldozásról azért le ne maradjon. Isten igen kedvesen veszi az Ön részéről ezt a törekvését. Hiszen ő ültette a szívébe az erre való vágyakozást. Szentgyónásában mondja el ezeket az elszunnyadásokat, hogy ne maradjon foltként a lelkén. De higgye el, így is nagyon sokat adó, kegyelmet közvetítő ez a törekvése. Folytassa csak tovább, és meg fogja látni, hogy magától lesz ebben előrelépés, a szíve egyre forróbb lesz, még ha a teste gyönge is marad.

Kedves Adél! Megértem a kérdését, az erre való igényét. Sajnos, állandóan nyitva levő templomunkról nem tudok Budapesten. Ehhöz állandó jelenlétre volna szükség, amely igen nehezen megvalósítható. De ha bármelyik atyával megismerkedik, meggyőzi őt, hogy Ön megbízható ember, akkor megbeszélés útján lehetséges az, amire utal. Más lehetséges módját ennek - egyelőre - nem látom.

Kedves Testvérem! A következőt sejtem. Attól tartok, úgy keresi Istent, ahogyan az embereket. Jó volna egy olyan nagyobb hatalmú embertárs, aki segít, aki megért, ami kihúz a bajból. A családjára nem számíthat, ez nagyon fájó tapasztalat, és valahogy ennek pótlását szeretné megkapni Istentől. Nem biztos, hogy ez így van, ezzel nem bántani akarom Önt, csak igyekszem megérteni a helyzetét, és persze, segíteni. Az egészen bizonyos, hogy Isten meghallgatja Önt. Nincs hiábavaló ima, nincs olyan, amit ő ne hallgatna meg. Lehet, hogy kicsit nehezet kérek, de a következő a javaslatom. Menjen el a templomba, és csöndesedjék el hosszú időre. Ne kétségbeesésében, ne elkeseredésében imádkozzék, hanem figyelve. Az Isten egészen biztosan segíteni tud és segíteni is akar Önnek. Csak annyira összecsaptak már a hullámok, hogy nem meri elengedni magát, hogy lebegni tudjon Isten kegyelmében. A fuldokló ember tesz így, hogy kapkodva csapkod a vízben, pedig, ha elengedné magát nyugodtan, akkor szépen lebegne a víz felszínén. Ha sehogysem sikerül csöndet teremtenie önmagában, akkor mondjon valamilyen fohászt sokszor egymás után. Pl. ilyeneket: "Tudom, Uram, hogy te mindent tudsz." Vagy ezt: "Kevés az erőm, Uram, könyörülj rajtam." Vagy Szent Péter imáját: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged." Vagy pedig a klasszikus Jézus-imát: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam." A fohászok ismételgetése lecsillapítja a háborgó lelket, segít az Istenre figyelésben, hallóvá teszi a szívet. Önnek most pont ezekre van szüksége. Nem mondom, hogy ettől egy csapásra meg fognak változni a dolgai, de lesz két hatása: egyrészt erősebbnek fogja magát érezni a küzdelem folytatásához, másrészt mégiscsak megpillant majd egy kis reménysugarat, egy kis reményt, amerre indulni tudjon. De ami a legfontosabb, tudnia kell, hogy Isten sohasem hagyja magára, mindig ott van Ön mellett, mindig figyel, mindig segít. Csak észre kell venni, meg kell hallani a szavát.

Nem tudok olyan helyzetet, életállapotot mondani, ahol nem volna szükséges a lelki vezető. A törekvő keresztény embernek szüksége van rá. Ha nem talál, akkor könyörögve kérjen Istentől. Addig pedig nagy alázattal hagyatkozzék az Egyház tanítására és a saját lelkiismeretére.

Kedves Ildikó! Minden este van szertartás, vecsernye a főszékesegyházban, most, októberben pedig még paraklisz is. Egyházunk ezeket az imádságokat kínálja föl a nap esti megszentelésére. Az Eucharisztikus Liturgiának keleti egyházunkban reggel vagy a nap csúcsán, délben van a helye. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy hétköznapra is visszaállítja a parókia az állandó Szent Liturgiát. Úgy tudom, ha valamely család ezt külön kéri, akkor az ő szándékukra van Szent Liturgia.

Görögkatolikus személynek jó szívvel a görögkatolikus szerzetes közösségeket tudom ajánlani. Szerintem bármelyik magyar női rendünkkel érdemes fölvennie a kapcsolatot (Máriapócson a bazilita- és Sajpálfalán a monasztikus nővérek), és ott kaphat további eligazítást.

Kérem, ellenőrizze, hogy valóban így írta-e a címet, és küldje el újra. Ugyanis ez itt pontosan szerepel: lelkiatya@gorogkatolikus.hu de egyelőre sajnos nem érkezett meg a levele.

Kedves László! Ezt a kérdését már elég régen tette föl, de csak most tudok rá válaszolni. Jövő vasárnaptól, azaz október 11-étől újra lesz vasárnap és ünnepnapokon este fél 6-tól Szent Liturgia a debreceni főszékesegyházban.