Az kétségtelen, fejlődést jelent, hogy ma már mindeki számára világos, hogy ezek a pedagógiai eszközök, a megszégyenítés, a bántalmazás nem célravezetőek, inkább sebet ejtenek, még ha adott pillanatban hatékonynak is tűnnek. Ezekről ma már többet beszélnek, bár a jó pedagógus ezt a régebbi időkben is tudta, és kerülte is. Összességében azonban nem tartom sokkal jobbnak a mai pedagógiai módszereket sem, mint a régieket, amelyekben kétségtelen, több volt az ösztönösség, mint a tanult módszerek alkalmazása. Úgy látjuk, hogy a gyermekek és a kikerülő fiatal felnőttek ma sem kiegyensúlyozottabbak, egészségesebb lelkületűek, empatikusabbak, mint korábbi társaik. Úgy érzem, bizonyos területeken van előrelépés, más területeken meg inkább visszalépés. Ugyanis jelentős kár származik abból is, hogy ma nem alakul ki az egészséges tekintélytisztelet sem a szülő, sem a pedagógus iránt, s ennek súlyos hátrányai vannak mind a személyiség kifejlődése, mint a társadalmi beilleszkedés terén. Van, ami jobb, van, ami rosszabb, mint régen. De az Ön kérdése nem is annyira ezekre az általános elvekre vonatkozik, hanem a személyes sebekre, amelyeket elszenvedtek annak idején. Az emberi élet, a közösségi lét mindig hordozza ezeket a sebzési lehetőségeket. Ezt nem tudjuk kiiktatni. Hiába követeljük, hiába hozunk erről rendelkezéseket. Persze, törekedni kell rá, s ismétlem, van is ezen a téren előrelépés, én mégis azt hangsúlyozom inkább, hogy jobb, ha ezek földolgozására készülünk föl semmint azok kiiktatására. Óhatatlanul kapunk sebeket, s ezért nem a másik embert kell okolni, nem igazságtételért kell küzdeni, hanem irgalommal gyógyítani, mind a megsebzettet, mind a sebet ejtőt - akin ezáltal a saját bűne ütött sebet. Erre is vonatkozik Szent Pál találó buzdítása: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (Róm 8,28). Krisztussal együtt kell elviselnünk a sebeket, megaláztatásokat. Ez fiatal korban még nem annyira könnyű, sőt, személyiségében torzuláshoz is vezethet. De a kegyelemmel, Isten segítségével később is lehet ezeket formálni, kegyelemforrássá alakítani. Nem vezet előre, ha az ember a saját múltján kesereg, netán vádol embereket, szülőt, pedagógust, Istent. Amit kaptam, jót, rosszat, azt kell fölhasználnom az előrejutásban. S mondom, Isten segítségével mindent föl lehet rá használni, jót és rosszat egyaránt.

Mint a házasságra való előkészület, bizonyos mértékig van helye, de véleményem szerint annál jobb, minél visszafogottabb mértékben. Amikor két szerelmes megfogja egymás kezét, megsímogatják egymás haját, egymás arcát, már ez is bizonyos értelemben előjátéknak tekinthető, hiszen ez később is része a szexuális életnek. Az ölelés és a csók már ennél jóval előrehaladottabb gesztus, ennek is van helye házasság előtt. Érdemes azonban ezzel nem túl sok időt tölteni. Az kifejezetten a kapcsolat gyengülését jelenti vagy eredményezi, ha az együttlétek jó része ezzel telik beszélgetés vagy játék vagy egyéb közös tevékenység helyett. Vannak aztán világos határok, amelyeket házasság előtt nem szabad átlépni. Ez az erotikus területek érintése. Ezeket azért (is) kell kerülni, mert ezek a mozdulatok már valójában közvetlen előkészületül szolgálnak a házassági aktusra vezető úton. Itt már egyenesen a tűzzel játszik az ember, itt már nagyon nehéz megállni, innen visszafordulni. Ha valaki azt mondja, "semmi vész, én majd visszafordulok a kellő pillanatban", az egyszerűen önmagát és a párját csapja be ezzel. Nem, ennek már nincs helye a házasság előtt. A szeméremtest pontosan azért van elrejtve, hogy azt már csak annak tárjuk föl, akinek aztán az egész életünket odaadjuk. Ezek az említett, előjátékként szolgáló szép mozdulatok azonban serkentőleg hatnak a szerelemre, van helyük a házasság előtt is. S természetesen a házasságon belül sem szabad ezekről a gyengédségekről megfeledkezni, a házasságon belül is van helyük.

Úgy tudom, nem kaphat valaki két mellkeresztet. Illetve akár kaphat is, mondjuk, nem ugyanattól a püspöktől, de nem indokolt ezeknek a kereszteknek az egyidejű viselése. Metropolita hordhat két panágiát és egy keresztet, de úgy tudom, két keresztet ő sem.

Legjobb, ha minél inkább kerüli vele a találkozást. Ha lehet, kérje át magát egy másik munkahelyre. Fontos tanácsom, hogy ne kívánja megbeszélni ezt az érzését az illető férfiúval. Hiszen attól a beszélgetéstől semmi előrevivő fejleményt nem lehet várni, viszont jelentős zavart is kelthet. Remélem, arra nem gondol, hogy e kialakult komoly kapcsolat megszüntetésére törekedjék, hogy Ön kerüljön a választott hölgy helyébe. Még ha rejtett gondolataiban van is ilyen vágya, ez kifejezetten káros, következésképp bűnös gondolat. Ne engedjen az ilyen kísértésnek. Nincs mit tenni, ez a legény már elkelt. A szerelmes érzéseiből ki kell gyógyulnia. Ne aggódjék, ez lehetséges, csak akarnia kell. Ezt segíti, ha minél kevesebbszer találkozik a fiatalemberrel, és lehetőség szerint az életkörülményeit is ennek megfelelően alakítja.

Mi is fölajánlhatjuk. Minden imát fölajánlhatunk másokért. Amikor a papot is megkérjük, hogy imádkozzék a mi szándékunkra is, akkor a kérésünket mintegy egyetemessé tesszük, belefonjuk a szentek imájába. Ott nem csak a pap imádkozik az adott szándékért, hanem az egész egyház, beleértve a szentek közösségét is. De én magam is megtehetem ugyanezt. Fordulhatok a szentekhöz, az Istenszülőhöz, védőszenthöz, hogy szálljanak be ők is a könyörgésbe. Erre is vonatkozik Jézus buzdítása: "ha ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám" (Mt 18,19). S hasonló történik, amikor a szentmisét, amelyen természetesen nekem is részt kell vennem, fölajánlom valamely szándékra, akkor a mennyei liturgiát végző szentek mind együtt imádkoznak velem.

Bár többen is követnék az Ön útját! Bizonyára nem rossz könyv a Harry Potter, de nyomába sem léphet a Bibliának. Ennek kapcsán pedig Ön egy nagyon jó kérdést tett föl. Fontos látni, hogy Jézus nem varázsolt. A varázslás azért lehetett tilos, mert az egyenlő a szemfényvesztéssel, mások félrevezetésével. Általában az egyszerűbb embereket lehet varázslásnak feltüntetett szemfényvesztéssel becsapni. Jézus esetében nyilván erről szó sincs. Ő nem azért művelt csodát, hogy fölhívja magára a figyelmet. Mint azt tették a varázslók az ő idejében (ld. pl. Apcsel 8,9). A csoda eredeti jelentése: jel. Valaminek a jele. Egyrészt Jézus isteni hatalmának jele, de a szeretetének is a jele. A csoda mindig üzenetet hordoz. Alapvetően az Isten szeretetének az üzenetét. Mindig hitet ébresztett, mindig közelebb vitte a meggyógyítottat Istenhöz. Bár voltak hálátlan gyógyulók is, akik hiába gyógyultak meg testileg, lelkileg mégsem jutottak ettől előre. De ez már nem Jézus hibája volt. Mindez egyébként a mai csodákra is érvényes. Máriapócson nem azért történnek csodák, hogy azon elámuljanak az emberek, hanem üzenetet hordoznak. Kinek-kinek személyes üzenetet. Van, ami ebből megosztható, van, ami nem. A legnagyobb része nem megosztható, mert személyes üzenet, kifejezetten az érintetteknek szól. Hitet ébreszt, közelebb visz az Istenhöz. Ez egyáltalán nem mondható el a bűvészmutatványokról, a szemfényvesztő ügyeskedésekről, de még Harry Potter tüneményes varázslatairól sem.

Kedves Kata! Ezennel közzéteszem az Ön kívánságát, hátha tud valaki segíteni, hátha van még valakinek ebből példánya, és el tudja Önnek juttatni. Egyébként, ha megírja a saját címét, akkor esetleg a metropolitai hivatal is tud Önnek segíteni beszerezni ezt a szép emlékkártyát. (Ha nem akarja ezen a fórumon nyilvánossá tenni a címét, írja meg a lelkiatya@gorogkatolikus.hu oldalra.)

A bibliás lelkület kialakításának, megszerzésének legjobb módja, ha az ember gyakran olvassa a Bibliát. Ezt jelenti a bibliás lelkület, mondhatjuk úgy is, hogy evangéliumi élet. Csak akkor tudok evangéliumi életet élni, ha ismerem is az Evangéliumot, ha gyakran olvasom, igyekszem azt megvalósítani, amit abban kapok. A máriás lelkület ennek egy szűkítettebb értelme. Nyilván ez is alapvetően evangéliumi élet, mégis, ha már az Istenszülőhöz kötődik ez a törekvés, akkor ehhöz Máriát érdemes minél jobban megismerni, egyrészt a Szentírásból, másrészt az egyház tanításából, de még inkább a saját imaéletem tapasztalatából. Mária alázatos és engedelmes leány volt. Nagy hit volt benne elfogadni azt, amit nem értett. És szeretetből fakadó kitartás is, amikor Fiát sem értette, de nyilvánvalóan anyai szeretetből kitartott mellette. Persze, ezeken kívül találhatunk még olyan erényeket, amelyek Máriára kiemelten is jellemzőek. De nem az segít, ha ezeket egy csokorba gyűjtjük, majd nekiveselkedünk megvalósítani a saját életünkben. Az ember alapvetően a kapcsolatok által formálódik. Minél szorosabb kapcsolatba kerülök Máriával, annál inkább tudom követni őt. Ez mondható el az Evangéliumról is, a Bibliáról.

Kedves Levente! Igen, az engem megszólító jelzővel válaszolhatok, akkor nem vétem el a dolgot. De lehet ettől eltérő is, nem mindig az kell, hogy irányítson, hogy a másik mit vár el tőlem. Ez inkább illem dolga. A békesség és az őszinte tisztelet a szívemben kell, hogy legyen. Anélkül hiába találom meg a választékos szavakat, az írásomból nem fog béke és tisztelet továbbadódni. Az Úr elsősorban erre késztet minket, nem annyira az illem megtartására.

Amikor nyilvánvalóan pszichés betegségről van szó, amelyet kezelni kell. Ilyenkor, ha nem fordulnak szakemberhöz, csak rosszabb állapot állhat elő, mert látszólag kap kezelést a beteg, mert a pap meghallgatja, elbeszélget vele, holott lehet, hogy nem erre van szüksége, hanem más jellegű terápiára, esetleg gyógyszeres kezelésre. Ezt a papnak kell látnia, hogy pszichés beteggel van-e dolga, vagy lelki támaszra van szükség. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az igazi gyógyító mégiscsak Krisztus, aki kegyelmmel, Isten szeretével, a hit által gyógyít. Ez a papnak a hitén is múlik. Szentéletű, csodatevő gyóntatók többet tudnak tenni, mint a pszichológus szakember. Ugyanakkor nem várhatjuk el minden gyóntató atyától, hogy legyen szentéletű, csodatevő gyóntató. Törekednie kell rá, de ez még nem azt jelenti, hogy az is. A legrosszabb talán, amikor a pap annak tartja magát, és pszichés beteg esetében is nem szakemberhöz fordulást javasol, hanem maga akarja lelkileg kezelni a dolgot, illetve a személyt. A szentéletű magatartás része az az alázat, hogy belátja, hogy nem tud segíteni, és mások segítségét is kéri. A hívő részéről pedig jó az, ha a gyóntatójának megmondja, nyíltan föltárja, ha pszichés betegségre kap kezelést. Nem azt mondom, hogy ha gyakori gyónó az illető, akkor mindig ezzel kezdje a szentgyónását. Nem, erre nincs szükség. De mélyebb elbeszélgetés esetén érdemes ezt is föltárni. Az ember tehát maga döntse el, hogy már pszichológushoz kell fordulnia, és nem csak a lelkiatyának beszélni. Illetve a gyóntató papnak is föl kell ismernie, amikor szakemberre van szükség, orvosi kezelésre, nem lelki gyógyításra.

Az biztos, hogy ne hamar jusson erre a gondolatra. Ha megrendül a bizalma fiatal férjében, akkor elsősorban a bizalmat kell fölépíteni. Természetesen nagyon fontos, hogy legyenek gyermekeik, és ebben egyformán gondolkodjanak a férjével. Ha kiderül, hogy a férje nem akar gyermeket, sőt, ezt már a házasságkötésükkor is így gondolta, akkor lehet, hogy mégis az annuláció a megoldás.

Igen, egy pap ugyanazokkal a polgári jogokkal rendelkezik, mint bárki más. Lehet saját tulajdona, lehet lakása, azt bérbe adhatja, annak bevételével szabadon rendelkezik. Alapvetően valóban nincs szüksége lakásra, hiszen a plébánián lakik, de többen úgy oldják meg a nyugdíjas éveiket, hogy nem papi öregotthonba mennek, hanem saját lakásukba. S ezt nem a nyugdíjazás előtti utolsó évben veszik meg. Az öröklés nem könnyű dolog. Kötelező, hogy a papnak legyen végrendelete. Ebben bárkit megjelölhet örökösként, akit ő akar, a magántulajdonával ő rendelkezik. Ha nincs végrendelet, akkor más állampolgárokhoz hasonlóan a családtagjai öröklik a vagyonát. Ha netán született volna gyermeke valami titkos kapcsolatból, ő nyilván nem örökölhet, nem tekinthető vér szerinti örökösnek, hiszen jogilag nincsen kapcsolatuk. Annyi anyagi megkötést ír elő az egyházjog, hogy egy bizonyos összeg fölötti rendelkezéshöz a papnak engedélyt kell kérnie a püspökétől. Kölcsönt nem adhat, nem vehet föl talán néhány millió fölött. De ezt nem tudom egészen biztosan.

Sajnos az indokoltnál sokkal gyakrabban riogatnak egyesek a "halálos bűn" fenyegetésével. Bátorítom Önöket, hogy döntsék el jó lélekkel, hogy hogyan tudják a családi életüket jól megélni. Ha hat gyermek mellett van erejük és lehetőségük a szép házaséletre, csak éljenek vele nyugodtan. Az abortív eszközök és anyagok mindenképpen kerülendők, hiszen azok gyilkosságot okoznak. Ezt Önök is nagyon jól látják, és figyelmbe is veszik. Nagyon helyes! Más módok, módszerek alkalmazása sokkal kevésbé káros, azokat megfelelő lelkülettel lehet használni.

Nem tudom. Szerintem biztosan.

Mindig azt kell tenni, amit a lelkiismeret diktál. A lelkiatya - mint ebben a rovatban található tanácsok is - csupán eligazítást ad, segít értelmezni a helyzetet, jobban előkészíteni a döntést. Van olyan helyzet, amikor érdemes minden ilyen elbukást azonnal meggyónni, s van, amikor nem ez a szükséges stratégia, hanem célravezetőbb az állandó, rendszeres gyónás. Nyilván az Ön lelkivezetője azért adja ezt a tanácsot, hogy ezzel is segítse Önt a teljes leszokásról. Amit ennek érdekében legalkalmasabbnak tart, azt tegye. De ne alkudjon meg a bűnnel!