Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy egy súlyos értelmi fogyatékos nem beszélő autista számára felajánlható a teljes búcsú? Nem tud beszélni, gyónni és semmiféle szentségekhez járulni, de szeretném ha üdvözülne.
Az ilyen személy számára Krisztusnak köszönhetően természetesen ugyanúgy nyitva áll a mennyország, mint az értelmét és akaratát használó ember számára. A teljes búcsú fölajánlásának fogalmát nem ismerem. De az biztos joggal és hatékonyan imádkozhatunk érte, hogy üdvözüljön. Remélem, azért meg van keresztelve és bérmálva. Ha esetleg nem, e két szentségben mindenképpen részesítsék. Sőt, ha lehetséges, még az Eucharisztiában is lehet részesíteni. Esetleg csak néhány csepp Szent Vérrel. Nyilvánvalóan a betegek kenetét is fölveheti. Sok olyan ajándéka van Krisztus Egyházának, amely megerősítésül szolgál még akkor is, ha azt nem tudja fölfogni tudatosan.
Kedves Lelkiatya! Ha harcban halok meg a Hazámért, azt jó szemmel nézik odafent? Jézus azt mondta, aki kardot fog, kard által vész el. Manapság a fiataloknak már semmit sem jelent a nemzet. Arra vagyok kíváncsi, hogy bűnös dolog megvédeni Magyarországot esetleges ellenségtől? Ha megütik az egyik arcunkat, tartsuk oda a másikat is vagy üssünk vissza?
A nemes értékekért küzdeni nemes cselekedet. A családokért, a gyermekek életben maradásáért, az emberek egyenlőségéért küzdeni, áldozatot hozni nagy kincs itt a földön és odaát a mennyben is. Ezek közé sorolható a hazaszeretet is, nemzetem, honfitársaim szeretete, megbecsülése. Arról fölösleges ábrándozni, hogy hogyan halnék meg a hazámért. Az önfeláldozás ugyan szintén kiemelkedően nagy érték, mégsem lehet cél a halál, erre törekedni balgaság volna. A haza védelme is lehet sokféle. Akár csak szavakkal, ha más országokban járva a magyarokat alaptalanul szidják, akkor kiállok értük, még ha ez számomra kellemetlen is. A haza védelme az is, ha megtartom az előírásokat, hogy ne betegítsek meg másokat. Háborúra készülni viszont nem helyes. A gyilkosságot sem indokolja soha semmi. Még ha igaz is, hogy a háborúban elkövetett gyilkosság adott esetben kaphat enyhébb megítélést is, például ha önvédelemből történik, mégis mindent meg kell tenni, hogy ilyen helyzet nehogy kialakuljon. Ez is a haza védelmének része. A bántalmazások elviselése elsősorban egyéni alázatra vonatkozik, és nemigen terjeszthető ki közösségi értelmezésre. Például ha egy édesapa tanítja is a gyermekeit az említett bibliai magatartásra, azért neki kötelessége megvédenie a családját, ha bántalmazás éri.
Kedves Atya!
Mi a következménye annak, ha gyónás után a kiszabott elégtételt nem sikerül megvalósítani? Az elégtételt elfogadtam, sőt, én kértem ismét, mert a múltkor is jót tett (önmegtartóztatás valamiben bizonyos ideig), de olyan nagy a kísértés,hogy félek, hogy most nem sikerül kitartanom.
Köszönöm!
Első és legfontosabb dolog, hogy ne féljen. Ha fél, akkor nem arra figyel, ami előre viszi, hanem arra, ami hátra. Ha félelmet érez a szívében, kiáltson az Úrhoz kegyelemért, segítségért! Kérje tőle a bizalom ajándékát: "Add, hogy tudjak bízni benned!" És veselkedjék neki újra! Ha elesne, újra fölkelhet. Szinte ebből áll a lelkiéletünk: elesünk és fölkelünk, elesünk és fölkelünk - mondta Euthümiosz atya.
Ha nem sikerült teljesíteni az elégtételt, akkor azt a következő gyónásban meg kell gyónni. Más következményétől nem kell félni.
Ugyanakkor jobb, ha nem olyan elégtételt kap az ember, amit nagyon nehezen tud teljesíteni, kivált, ha olyat, amivel folyamatosan küzd. Igaz, néha ez is jó lehet, a gyóntató ezzel akarja segíteni a küzdőt, hogy ezzel adjon erőt. Ha nem sikerült megtartani, másodszor már valószínű, nem ugyanezt az elégtételt fogja kapni.
Aldozhat romai katolikus hivo gorog katolikus musen?
Természetesen. Miként fordítva is. Mindkét közösség a katolikus egyház része, részesülhetünk a szentségekben az egyik vagy másik rítus szerint.
Kedves Lelkiatya! Két kérdésem lenne, ami a vasárnapi mise után fogalmazódott meg bennem és még most is gondolataimban van. Egyrészt miért van az, hogy ha meghallom a misén hogy covid azonnal dühös leszek és a bezárt templom a szentségektől való megfosztottság és a cserbenhagyás jut eszembe? Elkezdek félni és szorongani, hogy talán megint elakarnak venni mindent? Mit javasol, ettől hogy lehetne megszabadulni? Másrészt az atya a misén sajnálta, és együttértett azokkal akiknek az esküvőjük későbbre halasztódott, de nem sajnálta, hogy a misék elmaradtak (a pap magában mond misét azt nem tekintem misének a híveknek semmit nem használ. ) Keresztlányommal egész úton vitatkoztunk azon, hogy a mise elvétele vagy az esküvő későbbre halasztása volt a nagyobb baj. A mise vagy az esküvő az értékesebb. A misén Isten jön közénk és Önmagával táplál, míg az esküvőn csak két ember kapcsolja össze az életét. Mi a véleménye? Válaszát előre is köszönöm
Sok sebet kaptunk mindenféle téren a járvány és az ahhoz kapcsolódó megszorítások miatt. Nem csoda, hogy masszív ellenérzés alakult ki bennünk. Ezt csak nagy türelemmel tudjuk orvosolni. Ugyanis teljesen értelmetlen dolog ez a düh, akár a helyzetre, akár a betegségre, akár a bármilyen oknál fogva érintett személyekre irányul. Nem segít semmit. Azt is megértem, hogy megfosztottság, cserbenhagyás jut eszébe erről a helyzetről, hiszen nagyon sok mindenben nem részesülhettünk. Nyilván a döntéshozók mindig a legjobb döntést akarták megtalálni. Van, aki szerint sokkal szigorúbb rendelkezésekre volna szükség, van, aki szerint messze túlzás az, ami most van. Ki tesz itt igazságot? Ki tudja megmondani, hogy mi az igazán helyes. Ezért tehát a düh, a harag teljesen érzelem ebben az esetben. Miként a félelem is. Nincs mitől félni. Sem a vírustól, sem a betegségtől, sem az esetleges további megfosztottságtól. Semmi nem indokolja a félelmet. Az elővigyázatosságot igen, de az teljesen más, mint a félelem.
A szentmise és az esküvő összehasonlítása teljesen haszontalan gondolatmenet. Nincs értelme. Minden bizonnyal az imént vázolt emberi szenvedély játszhat szerepet, hogy késztetést érez a kettő összehasonlítására. Mennyire jó, ha az atya kifejezi együttérzését, hogy több párnak eltolódott az esküvője. Ez nem jelenti azt, hogy nem érez együtt a más okból bajba jutott testvéreivel. Ezt csak hitben lehet elfogadni, fölfoghatatlan az értelem számára.
Tisztelt Lelkiatya!
Ha halottak napján imát mondatunk az atyával a halottakert. Akkor azt a halottak tudják, megerzik vagy miért kell az az imát elmondani?
Igen, tudják, érzékelik. Hiszen közösségben vannak velünk - ha a mennybe jutottak.
Azért kell értük imádkoznunk, mert ezzel segíthetjük a mennybe jutásukat. Mi nem tudjuk, hogy ki mikor, hogyan jut a mennybe. Akiről már biztosan tudjuk, hogy oda jutott, a szentek, értük már nem imádkozunk, hanem náluk megfordul a dolog, és hozzájuk imádkozunk. Az értük mondott ima kifejezi és megerősíti a velük való közösségünket. Valójában nekünk nagyobb szükségünk van az értük mondott imára, mint nekik.
Tisztelt Atya!
Most hallottak napja közeledtével, mehfogalmazodott bennem több kérdés : az elhunytak vissza tudnak jönni a földre mint Lélek?
Ők látnak minket hallanak? Tudják ha rájuk gyűjtünk egy gyertyát?
Fogunk mi velük találkozni?
Ha Isten akarja, vissza tudnak jönni. De nem jönnek. Jobb dolguk van annál, semhogy visszajárjanak az itt maradottakat ijesztgetni. Isten mindent megad nekünk, ami szükséges az üdvösségünkhöz. Ehhöz többet ők sem tudnak adni. S ők már látják, értik Isten gondolatát, logikáját. Őrá bízzák a mi boldogulásunkat. Ugyanakkor látnak, hallanak minket. Tudják, ha gyújtunk értük gyertyát. Ennek azért örvendeznek, mert ez kifejezi a mi közösségünket velük. Ez a közösség erősítés Isten tetszésére van, a tervei szerint való dolog. Majd akkor fogunk velük találkozni, ha mi is oda kerülünk. Feltéve, ha mi is a mennybe jutunk.
(A kárhozottak nem tudnak rólunk, nem is törődnek velünk. A kárhozatban nincs találkozás sem.)
Lelkiatya! Elhunyt szeretteink esdekelhetnek ki nekünk kegyelmeket odafent?
Igen. A mennybejutott szeretteinkkel nem szűnik meg a kapcsolatunk. Ők továbbra is szeretnek minket. Már szentekké váltak, csak mi még ezt nem tudjuk.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy Atya szerinr milyen időközönként érdemes meggyónni? Havonta, kéthavonta?
Ez személytől, élethelyzettől is függ. Általában azt szoktuk mondani, hogy a havi gyónás a legjobb. Ez rendszeresnek mondható, mégsem túl sűrű ahhoz, hogy ne lenne megtartani. Ha kéthavonta gyónik az ember, akkor egyrészt túl hosszú idő telik el, s már alig emlékszik az elmúlt időszak dolgaira. Másrészt, ha véletlenül egyszer kimarad, és tartja magát az ember a szokáshoz, akkor eltelhet 4 hónap is, hogy nem gyónt. Ez már talán soknak tűnik. De lehet ennél gyakrabban is gyónni. Van, aki hetente teszi ezt meg. Van olyan is, hogy valaki évente egyszer gyónik, de akkor nagyon alaposan. Ez is, az is jó lehet. De alapvetően a havi gyónást ajánlják az atyák.
Áldott Lelkiatya!
Lehet olyan történés Isten és köztem, ami már annyira kettőnkre tartozik, hogy a lelki vezetőmmel sem lehet megosztani?
Köszönve: Klára
Kedves Klára!
Az atyák egyértelmű tanítása, hogy az ilyet mindig kerülni kell. Súlyos eltévelyedéshez vezethet, ha az ember mellett nincs egy külső személy, akivel megosztja a gondolatát, tapasztalatát. És ha történetesen a lelkivezető más értelmezést ad, mint amit én gondolok, akkor is az övét tanácsos elfogadni. Ezzel biztosan nem károsulok meg. Ha netán tévedne is a lelkiatyám, az engedelmességem és alázatom miatt az Isten helyére teszi úgyis a dolgokat. Ha azonban csak magamnak tartom meg, semmisem ment meg attól a veszélytől, hogy Istennel való legmélyebb tapasztalatnak gondolom saját képzelgéseimet, netán az ördög csalfa játékát.
Tisztelt Lelkiatya!
Olyan nagyon szépen énekeltek az ez évi debreceni búcsún, hogy azt szeretném kérni, ha van rá lehetőség azt is tegyék fel a youtube -ra.
Köszönettel:
M
Kedves M!
Nem tudok arról, hogy készült volna fölvétel a debreceni búcsúi Szent Liturgiáról. Amit élőben közvetítenek a templomból, az egy darabig még visszahallgatható, de utána már nem marad meg róla a fölvétel. Úgyhogy el kell fogadnunk, hogy a kegyelmi élmény eredménye megmarad a szívünkben, de technikai úton nem visszahozható.
Kedves Lelkiatya! Szentgyónásra készülök és azt olvastam, hogy kételkedtem-e hitigazságban...... ezen elgondolkodtam, a hitvita ide tartozik-e? illetve hitigazságnak számít-e, hogy csak a férfiak lehetnek papok és akik szerint ez megváltozhat ha a Szentatya úgy dönt azok vétkeznek-e ellene?
A hitvita remek lehetőség arra, hogy tisztázatlan kérdéseket megbeszéljünk. Nyilván érdemes olyan emberrel beszélgetni a hitről, akiben bízhatunk, hogy megalapozott, erős hite van. Különben csak cseverészés folyik fontos dologokról, de nem kerülünk közelebb a keresett igazsághoz. Nyugodtan vitázzon, keresse őszintén a kérdéseire a választ!
Hogy csak férfiak lehetnek papok, nos ez egyháztani igazság. Kételkedhet ebben is, járjon a végére ennek a kérdésnek! Nyilvánvalóan nem a legfőbb igazságokhoz tartozik. Törekedjék az őszinte hitre. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy vannak kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Amelyeket alázattal és hittel el kell fogadnunk. Ilyen például a Szentháromság titka. Ezt megérteni nem lehet, csak hittel elfogadni. Vagy az Isten feltétel nélküli, végtelen szeretete. Erre nincs igazán fogalmunk, azért nem tudjuk megérteni. De elhinni lehet, szabad, és érdemes is.
Kedves atyám!
25 éves édesanya, feleség vagyok. És nagyon túlsúlyos. Második gyermekem születés utan nagyon elhiztam. Úgy érzem Isten nem szeret köveren, bűn a kövérség és szégyellem magam. Atyám, bűn ha kövér vagyok?
Dehogyis bűn! A súlytöbblet az egy egyszerű állapot, az nem lehet bűn, hiszen nem cselekvés. Azok a tettek, amelyek a túlsúlyhoz vezetnek, azok már lehetnek bűnök. Ha úgy gondolná, hogy Isten kövéren nem szereti, ez világos összekeverése Isten ajándékának és a saját érzéseinek. Minthogy Ön nem szereti önmagát, nem tudja elfogadni önmagát, ezért vetíti rá Istenre, hogy akkor bizonyosan ő sem szereti Önt. Ezt nem szabad összekeverni. Teljesen bizonyos lehet abban, hogy Isten nagyon szereti Önt, teljesen függetlenül a súlyától, alakjától. Éppen Isten az, aki tökéletesen és feltétel nélkül szeret minket. Meg kell értenünk, hogy ilyen van, hogy ez lehetséges! Ez fölér egy valóságos megtéréssel, amikor az ember erre rájön, s ettől kezdve ennek a fölszabadult öröme vezeti az életét.
A másik súlyos kérdés azonban, hogy mennyire tudja ezt megosztani a férjével. Tudnak-e erről beszélgetni? Ez nagyon fontos. Esetleg az is elképzelhető, hogy a férje is ugyanúgy szereti Önt ezzel a testsúllyal, de neki sem meri elhinni. Ennél rosszabb, ha a férje nem törődik Önnel, magára hagyja ebben a bánatában. Ezen is igyekezzék változtatni. De azt mindenekelőtt tudnia kell, hogy az Úr mindig meghallgatja Önt, sokkal megértőbb, mint Ön saját magához. Ez vigasztalja, ez a mindent felülmúló szeretet adjon Önnek erőt!
Lelkiatya!
Az ördög cselveteseit honnan ismerjük fel? Ha érzem keztett valamire és azt mondom Tavozz Sátán az jó?
A gyerekek érzik az ördögöt?
Igen, ez is jó lehet. Mert határozottságot fejez ki. Az ördög megpróbál elbizonytalanítani minket, s ahol határozottságot lát, onnan eltakarodik. Persze, ez legyen őszinte és meggyőződésből fakadó utasítás. Ha csak mondja, de szívében remeg, hátha nem megy el, akkor ezek a szavak hiábavalók. Ezek ugyanis nem varázsszavak, nem tudjuk vele úgy elzavarni, mint a csaholó kutyát. Csak, ha valóban van bennem elszántság, erő, magabiztosság. Bár ennél a szónál "magabiztosság" jobb ez: Istenben való bizonyosság.
Az atyák tehát inkább mást szoktak javasolni. Azt mondják, ne is álljak szóba a kísértéssel/kísértővel. Ne azzal beszélgessek, hanem fordítsam figyelmemet Istenre, a Szentírás szavai sokat segítenek ebben. Javaslom tehát, hogy a Távozz Sátán! helyett inkább más szentírási szavakat használjon, amely Istenhöz köti, és nem csak elutasítást tartalmaz: Pl.: "Szeretlek, Uram!" "Könyörülj rajtam, Istenem!" "Tied vagyok, Uram." "Ments meg engem, Uram!" stb.
Tisztelt Lelkiatya!
Van egy 7honapos és 2 éves gyerekem. Napi 24orabol 15 órát magam vagyok velük. Sokszor el vesztem a türelmem, kiabalok rájuk csúnyán beszélek. Kiborulok. Tudom, nem akarom hogy ők így lássanak de mintha érezném az ördög készített erre? Mit tegyek hogy ne érezzem ezt?
Drága Édesanya! Egészen biztos vagyok abban, hogy Önnek egy kiadós pihenésre van szüksége. Ez az egyik fő oka annak, hogy jóval türelmetlenebb, mint kellene, mint szeretné. Szó sincs arról, hogy ez az ördög műve volna. Ez egész egyszerűen az emberi psziché gyöngesége, amit, persze, az ördög kíméltelenül ki is használ. S annak nincs is más dolga, mint ez a gyilkos gondolat, hogy ez tőle jön. Azt próbálja Önnel elhitetni, hogy ez az ő műve, ezzel megfélemlíti, illetve, mivel a pszichés terhelés miatt úgy érzi, nem tud belőle kitörni, ezzel azt is készteti, hogy Önt a markában tartja. Csakhogy ez egy hatalmas hazugság. A fáradtsága, a türelmetlensége nem más, mint a kimerült psziché eredménye. Első lépésben tehát ezt kell orvosolni. Nem biztos, hogy nagy alvással, elutazással. Lehet, hogy ez most nem is megvalósítható. De ezt a lélektani helyzetet, amely ezt a türelmetlen feszültséget szüli, ezt kell helyretennie, ezen kell mindenképpen(!) változtatnia. Ne higgyen tehát az ördög hazugságának! Nincs semmiféle hatalma. Forduljon Krisztushoz bizalommal és nagy hittel. Ő nagyon jól látja az Ön küzdelmeit. Segíteni is tud, segíteni is akar. Csak ehhöz Önnek hozzá kell fordulnia. Kérnie egyrészt a bűnei bocsánatát, másrészt világosságot, hogy mit kell tennie, meg az erőt, hogy meg is tudja tenni. Tehát kell változtatás az életén, hogy nyugodtabb legyen, hogy erősebb legyen. Az ördögnek ezeket a ravasz hazugságait pedig felejtse el. Ha netán nem tudna szabadulni ettől a gondolattól, mert már annyira befészkelte magát, akkor a gondolat helyett is kiáltson Krisztushoz: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!