Kedves Lelkiatya!
Egy igen furcsa kérdésem lenne, milyen jelentése van, hogy a püspöki Liturgián a diákónus a püspököt tömjénezi hamarabb és nem az oltáron lévő oltáriszentséget? Több hívőtársam hozzám fordul tanácsul, hogy nem bűn ez vagy inkább helyes-e hogy a püspök ugymond magát a tömjénezés sorrendjében előrébb helyezi magát mint magát a jelenlévő Krisztust?- bár más helyen azt olvastam, hogy a püspök maga személyesiti meg Krisztust a Liturgián, így viszont ebből a szempontból nézve talán helyes ami történik a Liturgián. Kérem tegyen rendet bennem, hogy ne vívódjak én és társaim ezen kérdések között..válaszát előre is köszönöm!
István
Kedves István!
Helyes megközelítés, hogy a liturgián a püspök maga személyesíti meg Krisztust. Mégpedig az áldozatbemutató Krisztust. Azt a Krisztust, aki maga imádkozik az Atyához, tehát, aki vezeti az titokzatos testének, az Egyháznak az imádságát. Így mindig a püspök az imádság vezetője. Ha nincs jelen, akkor helyette az általa oda kinevezett pap, de ha jelen van, akkor ő maga. Még ha nem is ő a szertartásvégző, akkor is a jelenléte meghatározó. Ő ad áldást, az ő áldására végzik a jelenlevő papok és diakónusok a szolgálatukat. Voltaképpen a szertartáson az ő megbízásából, az ő nevében cselekszenek. (Amely, nyilvánvalóan, Krisztusra vezethető vissza.)
Ez vonatkozik az egyes cselekményekre, így a tömjénezésre is. Amikor áldást ad a tömjénezőre és fogadja a tömjénezést, ez az ő esetében mást jelent, mint a többi jelenlévő tömjénezése. Azzal, hogy vele kezdődik a tömjénezés, ez annak a kifejezése, hogy voltaképpen ő maga megy tömjénezni. Természetesen emberi gyarlósága miatt ő is rászorul a tömjénezés bűnbánatot kifejező gesztusára. Tehát úgy is értelmezhető, hogy mindenki más előtt ő szorul rá az imádság megtisztító erejére, mert gyarlósága ellenére hatalmas feladatot bízott rá az Úr Krisztus.
Ide írhatja a kérdését...Kedves lelkiatya én római katolikus vagyok.
Mi kulombség van a keleti egyházak/ortodox/és a keleti egyházakból lett katolikusok szertartása kozott?
Ugyanis én azért kérdezem,hogy ha pl.kirándulás kozben betérek egy szertartásra,mibol tudom meg gorogkeleti,szertartáson vagyok e,vagy gorog katolikuson /Orménykeleti v.orménykatolikus stb./
Az első uniók idején semmi különbség nem volt az ortodoxok és a Rómával egyesült keleti szertartásúak imádságai között. Sőt, éppen az volt a kikötésük a Rómával egyesülni kívánó közösségeknek, hogy a szertartásaikat maradéktalanul megőrizhessék. Az idők során azonban mégis szenvedett bizonyos változásokat a keleti katolikus rítus. Persze, bizonyos mértékben az ortodox is. Az egyesült keletiek egyre több részletet vettek be a latin szertartásból. A Vatikáni Zsinat óta azonban újra olyan irányú folyamat indult el a görögkatolikusoknál, hogy próbálják fölfedezni az eredeti keleti lelkiség részleteit is. Bár részleteknek mondom ezeket, de összességükben az egész lelkiségre kihatnak. Különösen II. János Pál pápa munkássága óta gyorsult meg ez a folyamat, főként az Orientele Lumen (Kelet Világossága) kezdetű pápai buzdítás, és a Liturgikus Instrukció megjelenése következtében.
Ma legbizonyosabban arról ismerhető föl, hogy ortodox vagy katolikus keleti szertartáson vagyunk-e, hogy említik-e megemlékezéskor a Pápa nevét vagy nem.
Emellett más biztos jellemzőt nem tudok megjelölni, hiszen még a különböző ortodox egyházak szertartása sem azonos. Sokféle hagyomány él az Egyházunkban, hála Istennek.
Szeretném megkérdezni, hogy a bencésekkel miért vannak olyan szoros kapcsolatban.
Szent Benedek a híres Regulájának végén elmondja, hogy nagyon sokat merített Szent Bazil atyánk tanításaiból. Természetesen Szent Bazil csak egyike a keleti atyáknak, mégis Benedeknek ez az állítása világossá teszi, hogy alapvetően ugyanarról a lelkiségről, gyökereiben ugyanarról a lelki hagyományról van szó. Ma talán a bencés családba tartozó szerzetesrendeknél érzékelhető leginkább ez a közös gyökér.
Azonban szoros kapcsolatban, lelki közösségben vagyunk más szerzetesi lelkülettel is. A különböző lelkiségek voltaképpen különböző utak az Isten felé. Nem lehet egyiket a másik elé vagy főként a másik fölé helyezni. Hagyományőrző sajátossága miatt lehet, hogy a bencés lelkiségen keresztül könnyebben megérthető a szintén hagyománytisztelő keleti lelkiség.
Kedves lelkiatya!
A liturgikus dallamok megjelenése kottával itt az Egyház oldalon nagyon dicséretes és hasznos. A kérdésem az lenne ezzel kapcsolatban, hogy miért a Miatyánk szövegével van minden kotta? Nem lenne jobb, ha a mintadallamok a saját szöveggel lennének lekottázva, és így jobban berögzülne szöveg és dallam együtt? Tisztelettel:Mária
Kedves Mária!
Bizony, jó volna, ha több változatban is látható és használható volna a mintadallamok kottája. Lehet, hogy könnyebb lenne azzal a szöveggel megtanulni, amelyről elnevezték az illető dallamot. Ennek elkészítésével még tartoznak a liturgikus zenészeink.
Ugyanakkor sokat segít, hogy éppen a Miatyánk szövege van lekottázva többféle dallamon, hiszen azokat megtanulva még színesebbé, gazdagabbá tehetjük a szertartásainkat. Ha egy jó kántor megtanulja ezeket és megtanítja rá a híveket is, akkor Szent Liturgiákon - vagy akár más liturgián kívüli alkalmakkor - sokféle dallamon énekelhetjük az Úr imáját. Ez hallatlan gazdagságot jelent. Aki pedig már így tudja énekelni a Miatyánkot, az könnyebben fogja a mintadallamú énekek sokféle szövegét is énekelni. Tehát szerintem örvendetes, hogy megtalálható a Miatyánk ezen a sok dallamon, de valóban még jobb lenne, ha még több lekottázott liturgikus énekünk elérhető volna ezen az úton.
Ha egy már nős, családos ember elhivatottságot érez a papi hivatás felé, az elvégezheti-e a teológiát és lehet-e pap?
A teológiát, természetesen, elvégezheti. Ezáltal bizonyára még mélyebben hívő, elkötelezett tagjává válik az egyházközségnek. Lehet, hogy a belülről meghallott hívás éppen ere készteti, s nem biztos, hogy papként kell szolgálnia az Egyházat. Hogy pappá lehessen, annak igen kicsi az esélye. Egyik nagy nehézsége, például, hogy bizonyos időt (néhány évet) a szemináriumban kell töltenie. Ez sokkal jobban megviselheti a családot, mint amilyen lelki haszon származhat belőle. Ismereteim szerint a lassan 100 éves egyházmegyében eddig egy ilyen eset fordult elő.
Kedves Lelkiatya!
Vasárnap mikor áldozáshoz járultam Máriapócson,az áldoztató pap véletlenül végigcsorgatta a blúzomat az átváltoztatott borral. Mivel csoportosan utaztunk a búcsúra, nem mertem mindenki előtt feltárni a problémámat, így nem tudtam az atyánkkal beszélni, aki hétfőn pár napra elutazott. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudom "kiszedni" a blúzból?
Tisztelettel: A.
Legszebb volna, ha elégetné ezt a ruhadarabot. Ennek ez a módja. Ha esetleg érzelmi vagy anyagi okokból ezt nem tudja megtenni, akkor mossa ki kevés vízzel mosószer nélkül, és ezt az első vizet öntse méltó helyre: virágra, kertbe. Utána már szokásos módon kimoshatja. Köszönöm, hogy gondossággal kezeli ezt a helyzetet.
T. Lelkiatya!
Hajnali 1.25 újabb fütyülés, még 9 autó parkol a templom előtt, hosszú éjszakának nézünk elébe...
Különböző fórumokon olvastam az előbb utána /pl.dunaújvárosi eset/ és már értem miért mondta az atya, hogy nyugodtan forduljunk a jegyzőhöz! Ez a probléma nem tartozik a jegyző hatáskörébe...így ihatunk rá hideg vizet! Hiszek az emberek jóságában,a toleranciában de minek ha holnap fáradtam megyek munkába és mogorván szólok az emberekhez...
Nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!
Remélem, a Szent István napi hosszú hétvégén sikerül kipihenniök magukat. Egyházunk nevében elnézést kérek az eddigi kellemetlenségekért. Áldja az Isten, hogy vállakozásukkal még sok más családnak is segítégére lehessenek!
Tisztelt Lelkiatya!
Keserű szájízzel írom e sorokat,lassan hajnali egy óra,de mivel úgysem tudok pihenni gondoltam haragos lelkem kiöntöm. Egy megyeszékhely kertvárosi lakó-pihenő övezetében élünk férjemmel és két leánygyermekünkkel,gyermekeink református általános-,ill. gimnáziumba járnak, saját vállalkozást vezetünk 10 családnak biztosítunk megélhetést ami a mai világba igencsak erőtpróbáló feladat...A házunkkal szemben lévő görögkatolikus templom 50 méterre van, pár éve új atya költözött be családjával azóta csendesnek vallott otthonunk igencsak "görögkaotikusra" változott./ Az évtizedek óta meglévő lakóövezetben lévő üres telken még nincs tíz éve, hogy templom épült./ A nemrégiben felszerelt harangok hangja túl hangos/az atya bevallása szerint is,már 50 lakó jelezte/ a különböző időpontokban /de.10, du. 17, 19, ill. 21.30 óra/ "végzett" viharűző "szolgáltatás" kisebb felhő esetén 15 perc, nagyobb felhősödés esetén 25 perc szokott lenni.Már előre félünk a klímaváltozástól...kisebbik gyermekünk egy kora reggeli harangozás után már pattan ki az ágyból,szaporázza lépteit és kérdi, hogy: -Anya vihar lesz??? Pavlovi reflex...Csak nehogy mély nyomot hagyjon benne,felnőttkorára a harangzúgás félelmet és egyet jelentsen a viharral. A ma délutáni a rövidebb intervallumra korlátozódott amit a 12 órás munka után így is nehezményeztünk. Megözvegyült egyetlen 81 éves dédikénket istápoljuk szürkehályogműtét után így csendesebb estét terveztünk de ennek is igen korán vége szakadt mert a délutáni mise igencsak elhúzódott a szomszédságban...a kedves hívek most kezdenek hazaszállingózni, jelzem!! 0.55 perc van!!!! ami igencsak felveri a környéket. Nemigazán értem, hogy távozáskor miért is kell a vendégek után fütyülni az atyának?!?! Ámbár csodálkozásra nemigen adhat okot mivel a nyári foci VB-t is a teraszon ordító tv-n keresztül figyelték, majd csapatot állítottak és a templomkertben szintén éjfél utánig húzódó rangadót tartottak lázas bekiabálásokkal:"b..meg vaze, more b..meg" Lehet, hogy egy új vallás van kialakulóban??? Mindenesetre nem ilyen hitéletre, hitközösségre számítottunk...Ezek után még mi jöhet? Ördögűzés??? Molesztálás??? Nem tudom! Az atyának jeleztünk proglémánkat, orvosolni nem tudja,vagy nem akarja de kedvesen a városi jegyzőhöz irányított...Míg leírtam gondolataimat,cikázó agyam a ház eladása felé terelődött, ámbár,hogy léphetnénk innen tovább ha jönne egy vevő az amúgy is válságos ingatlanpiaci helyzetben, vajon mennyire értékelni az "extrákkal" felszerelt házunkat egy igencsak felhős napon...??!! Köszönöm figyelmét, megtisztelt ha végigolvasta. Kiváncsian várom válaszát!
Áldás,békesség...
Kedves Testvérem Krisztusban!
Mit is válaszolhatok erre a nehéz helyzetre. Abban bízom, hogy e sorokat olvassa az illető parókus is, vagy annak felettese, és keresni fognak megoldást. Valóban roppant szomorú volna, ha Krisztus egyháza, vagy annak tagjai a békesség helyett zavart, botrányt keltenének. Maga a harangszó ősi, magyar kultúránknak része. Gondolom, hogy nem a déli harangszó zavarja Önt sem, vagy amelyik a vasárnapi istentiszteletre hív. Alighanem a mostanában megszaporodott viharok késztetik a buzgó atyát, hogy a harang zúgásával törje szét a jégeső felhőjét. Ez is igen régi szokás. A hatékonyságáról megoszlanak a vélemények. A nagy városban mindenesetre furcsán hat. A pihenni vágyóknak pedig kifejezetten bosszantó. Ami még sokkal bosszantóbb, ha a fiatalok este zajonganak. Remélem, azért diszkót nem csinálnak a templomból, sem a parókiából. Sajnos, mai világunkban a zaj, a ricsaj még éjszakáinkban is jelen van. És hivatalossá is teszik, hiszen a szórakozóhelyekről, sőt, egyes városok főteréről is árad a zenének csúfolt ricsaj. Szinte tehetetlenek vagyunk. Kövessük Szt. Pál buzdítását: Ef 4,2!
Régebbi időkben nem láttunk papot papi civil nélkül, ma már a papok egy része csak ritkán veszi fel. Lényeges ez még, hiszen papi civil nélkül is pap a pap?
Fontos volna, hogy lássák az Isten szolgáit. A jóakaratú, nyitott szívű emberekben jó érzést kelt, Istent juttatja eszükbe. A papi ruhának a pótlására alakult ki ez a polgáriasult változat, a "papi civil". Az elnevezése azonban némi zavarodottságról árulkodik: olyan pap viseli, aki civil? Persze, ha jól értelmezem, akkor: aki viseli, az még civilben is pap. Mindenesetre még szebb volna, ha a reverendát sem röstéllenék gyakrabban fölvenni. Különösen szép volt, amikor a gyalogos zarándoklaton több pap, köztük szerzetes is, reverendában volt a fiatalok között. Alig hiszem, hogy bármelyikükre rossz hatással lett volna (értem a fiatalokra és a paptestvérekre egyaránt).
Fontos, hogy látható legyen az Egyház a mai világban.
Kedves Lelkiatya! Azt írja a többi vallásról, hogy "örök beteljesületlenségre van ítélve, hiszen az ember csak keresi az Istent, de saját végessége miatt el nem érheti Őt, a Végtelent.".
Érthető, hogy a saját vallását, hitét magasabb rendűnek tartja a többinél, de a fenti mondat egy korlátolt gondolkodású ember gondolatai lehetnek. Talán olvasson egy kicsit a Koránról, olvasson Buddha tanításairól, és nem írna ekkora badarságokat! A fenti mondatán a buddhisták jót nevetnének :)))
A kiemelt mondatnak vajon melyik része hibás?
Az ember keresi az Istent. Ez nem vitás, a kialakult vallások, azok léte ezt igazolja.
Az ember végessége miatt el nem érheti Őt, a Végtelent. Ha végtelen, akkor valóban nem érheti el Őt a véges ember. Ha meg nem volna nem végtelen, akkor nem volna Isten.
Nos, ezért van örök beteljesületlenségre ítélve minden vallás, beleértve a buddhizmust, az iszlámot, a kínai univerzalizmust, a természeti vallásokat, sőt, beleértve a kereszténnyé nem vált zsidó hitet is, mert bármily nemes törekvés és mély gondolatiság jellemezze is, véges emberi mivolta miatt nem képes elérni célját, elérni Istent. Éppen azt, ami miatt létrejött. Ezek mindegyikén ott van a fátyol, ami miatt a követői nem láthatnak tisztán. S ez a fátyol csak Krisztusban tűnik el. (2Kor 3,15) Ha a vallásokban van is sok értékes elem, "azok dicsőséges volta, ennek (t.i. a kereszténységnek) túláradó dicsősége miatt nem is dicsőséges. Ha ugyanis már a mulandó (a zsidó hit és a többi vallás) oly dicsőséges volt, a maradandó (amely az örökéletre vezet) mennyivel dicsőségesebb." (2Kor 3,10-11)
Hamvas Béla is úgy fogalmaz a Babérliget című gyűjteményének egyik esszéjében, hogy mivel a vallásokban az ember keresi az Istent, azért a kereszténységet nem lehet vallásnak nevezni, mert abban az Isten keresi az embert.
Ha egy buddhista ezen jót nevet, csak azért van, mert nem érti meg, még nem tűnt el a fátyol.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Atyák!
Két kérdésem lenne,amit a jelenlegi püspöki liturgiákon látok,és eddig nem láttam:
llán Hogyan nevezik a diakonus vállán lévő piros Stólafélét(a megnevezést nem ismerem), és azt,hogy miért van ráírva,hogy SZENT?
A másik kérdésem pedig a püspöki bíbor paláston lévő két betű a monogrammja?
F. P.(Fülöp Püspök?)Ez a "tudatlanság" abból adódik ,hogy eddig ezeket a ruhákat nem nagyon láttuk püspöki szertartásokon,mint ahogyan a kézmosási rész is egészen más helyen és ünnepélyesebb formában látható.Nagyon szép.
Válaszát várva:Marika
A diákonus öltözéke a sztihár, a kézelő és az orárion. Az orárion vagy orár egy széles szalag, amellyel körülköti magát. Amikor szolgálatot végez, akkor enyhén fölemeli a végét. Egyesek szerint ez a szolgálattevő angyalokhoz teszi őt hasonlóvá. Ugyanezt az orárt használja a kisebb fokozatban lévő alszerpap is, csak még másként van fölkötve rá, ő nem tudja úgy használni mint "angyalszárnyat". És voltaképp a papi hatalmat jelző epitrachelion is ugyanez, csak akkor már a nyakból lóg lefelé két oldalra, középen pedig összevarrva. Ez Krisztus kedves igáját jelképezi. Ennek teljesebb változata, mely nem csak a két vállon nyugszik, de elől is hátul is lelóg a püspök omoforja. Egyedül a fődiákonusnak van megkülönböztetett orárionja, egy jóval szélesebb díszesebb, szalag. Ez ugyanúgy az angyali szolgálatot jelzi. Ezért is van ráírva az angyalok hármas éneke,melyet Izaiás hallott a mennyei látomása során: Szent, szent, szent a Seregek Ura...
A püspöki mandiászon látható két betű alighanem a püspöki monogram. Voltaképpen helyesen ott két-két evangélista képének kellene lennie alul és fölül.
Kedves Lelkiatya! Úgy hallottam a paróchusunktól hogy Fülöp püspök úr ellene van Cursillo lelki gyakorlatnak és csak a Jézus imát fogadja el lelki gyakorlatként. Szerintem ez egyrészt sznobság, másrészt teljesen megalapozatlan. Ha valóban így van akkor csalódtam püspökünkben, hogy a bölcsességben híján van és olyanról mond véleményt amit nem ismer. Egészen más a célja a kettőnek.
Több könyvet olvastam a Jézus imáról, majd elmentem egy 1-2 órás "lelki gyakorlatra" Nyíregyházára, de nagy csalódás volt. Akik ott állították magukról, hogy már évek óta csinálják, fogalmuk sem volt a Jézus ima lényegéről, amiket a könyvekben leírnak, sokuknak csak egy meditáció, elcsendesedés. Talán sznobságból csinálják sokan, előképzettség, elég ismeret nélkül, így hatástalan, értelmetlen.
Számtalan lelki irány van, a lelki gyakorlatoknak ezer fajtája. Többnyire a személyes hozzáálláson múlik, hogy egy lelkigyakorlat, egy lelkiség jó-e, gazdagító-e vagy sem. Alig hiszem, hogy Fülöp püspök úr csak a Jézus-imát fogadná el lelki gyakorlatként. Talán mégsem egészen más a célja a Cusillonak sem, de kétségtelen, más út, eltérőek a hangsúlyok. Én egyiket sem ismerem igazán, de érdemes keresni egyrészt a saját utat, ám mindenekelőtt magát az Urat.
Fontos még, hogy akkor tudunk igazán előre haladni, ha előre is nézünk, a vágyva vágyott Úr felé, s nem körbetekintünk, hogy ki hogyan és milyen meggyőződéssel csinálja. Érdemes, tehát nem megítélni sem a püspököt, sem a hittársakat, hanem nyitott szívvel közeledni feléjük is. Akkor tud igazán nyitott szívű lenni az Istenhez közeledésünk is.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Én vagyok Macika megint. Az itt olvasott levelekhez fűzném hozzá, amit a szertartásról és a házasságról kérdeznek, hogy megmutatkozik a totális tudatlanság teljes hiánya. Én kicsi koromtól jártam hittanra, templomba stb. így tudom a szertartást és a házasságra vonatkozó szabályokat is. Azt látom, hogy mennyi kár keletkezett Magyarországon, hogy az elmúlt 50-60 évtizedben nem volt kötelező hitoktatás az iskolákban. Nem volt vallásos nevelés, s ezt még mindig nem állították vissza. Nagymamám sokat mesélt arról, hogy a 2 világháború között minden iskolában volt hitoktatás, ki-ki a maga vallásáról tanulhatott. Prohászkának és Mindszentynek erősen igaza volt abban, hogy nem Afrikába és Kínába kell menni evangélizálni, hanem Magyarország is erősen missziós terület. Látom ezt a bejövő írásokból is. Nekem is volt muszlim fiúm az évek során, de mivel vallásilag nem tudtunk megegyezni-ő engem nagyon nagyrabecsült pont a gyakorló kereszténységem miatt-mégsem lett belőle házasság. Ezt jól meg kell gondolni. Ő gyakorló muszlim volt és erős hittel rendelkezett, épp ezért tudta a helyzetünket megérteni, nem lett ellenségeskedés a szétválásból.
A másik: több alkalommal láttam, hogy rómaiak ministrálnak görög Liturgián és fordítva is. A ferencesek nagyon befogadók, itt Pesten rengeteg görög katolikus jár hozzájuk és választ magának ferences lelkiatyát. Ez az intézmény a pesti görög szorványban még nem alakult annyira ki. (mármint a lelkiatyaság). A rómaiaknál gyakori, hogy valaki több paphoz is járjon gyónni, nem kötődnek annyira egy lelkivezetőhöz, de mégis náluk jobban megoldott a gyóntatás. A Rózsák terén sajnálatos módon-hiába van/volt kiírva, nem tartják be az időpontokat. Több ismerősöm ment oda gyónni egy-egy olyan atyához akit ismert, de az adott időpontban az atya nem volt ott. Így az illető felkereste a ferenceseket, ahol mondjuk du. 4-től este 7-ig állandóan van gyóntatás, ha esik, ha fúj. Ez esetben elég sok görög kat. ment át a ferencesekhez és ma már csak oda járnak, ott ministrálnak, énekelnek stb. a misén. Ez a nagy helyzet. Tapasztaltam, hogy a rómaiak sokkal befogadóbbak, ami a Liturgián való részvételt, hittanon való részvételt jelenti. A görögök mind a mai napig ferde szemmel néznek egy római katolikusra, aki megpróbál hozzájuk járni-nekem 15 éves tapasztalatom van, sajnálom!-mert tetszik neki a görög Liturgia, közelebb érzi magához a keleti lelkiséget, olvassa a keleti atyák műveit, tanulmányozza az ikonokat stb. Van ilyen eset is, mint az enyém. Akkoriban volt ott egy olyan görög atya, aki befogadott, de a hívek és a hittanostársak még 15 év eltelte után sem! Most új atyák vannak, addig amíg nem tudják, hogy római vagyok nincs baj, de ahogy megtudják elkezdenek máshogy viselkedni, pedig én a lelkem méllyén görögnek érzem már magam és a rómaiaknál nincs is közösségem, szinte már nem tartozom sehová. Ezért is érzem magam egyre rosszabbul. Várom válaszát egy kis vígaszt várva! Macika
Egészent bizonyos vagyok abban, hogy ha az "új atyák" megtudják, hogy Ön róami katolikus, akkor is ugyanazzal a szeretettel fogadják és lelki tanácsokkal segítik.
Hogy a mi görögkatolikus közösségeink zártabbak volnának? Nem tudom. Viszont ismerek közösségeket, akik nagyon is nyitottak és befogadók. Az ifjúsági zarándoklaton a részvevők jelentős hányada római katolikus volt. Igazán nem hiszem, hogy bármi megkülönböztetés érte volna őket emiatt.
Emberek vagyunk, tele gyarlósággal. Elhiszem, hogy rossz tapasztalatai vannak, mindig akad ilyen. De Ön legyen bátran nyitott szívű. Igaz, helyesebb, ha mindenki a saját parókiájára jár, azt építi, erősíti, de azért, ha már Ön odatartozik valamelyik templomi közösségbe, csak járjon továbbra is bizalommal oda. Nincs mit rejtegetnie. Sőt, a hittanórán, a közösségben épp Ön lehet az, aki ismereteivel esetleg tapasztalataival másokat fog tudni segíteni.
Amit viszont a rózsák-terei gyóntásról írt, az külön elszomorít. Én is hallottam erről a kezdeményezésről, hisz nagy szükség van rá. Hogy mégis ilyen döcögősen ment, az elég nagy szégyen. Remélem, hogy olvassák e sorokat azok az atyák is, akiket ez érint.
Ide írhatja a kérdését...Kedves Lelkiatya! Miért nem válaszolt az utóbbi kérdésemre? hitetlenség kínoz és egyre rosszabbul érzem magam. az összes emberben csalódtam magam körül, a gyerekkori legjobb barátaimban is méllyen. A múltkor én írtam azt is, hogy "konfliktus van az öcsém és az apám között", amit még a Görög katolikus Szemlébe is beletett. A családomra nem gondol? Méllyen csalódtam önben is!!! Szerencsére jól elrejtettem az újságot előlük. Nem vallásos emberek és csak félreértés lenne belőle. egyedül én beszélek vallásról és csak a neten keresztül, amit a rokonaim közül senki se tud. NAGYON MÉLLYEN CSALÓDOTT VAGYOK!!! Isten-szerintem nem avatkozik bele az emberek életébe "a gép forog az alkotó pihen", azt hiszem, hogy önnek is ismerősek ezek a sorok. Talán nem így van? Egyre jobban ezt gondolom. Ha írásom kiveri a biztosítékot a moderátoroknál, ne közölje az egészet. Az apám és az öcsém közti konfliktusról annyit, hogy legutóbb az apám a kéthavi nyugdíját odaadta neki, így az öcsém szóbaáll vele. Ennyit erről. Most a lakást követeli tőle. nem hiszek semmiféle pozitív változásban, a világ teljesen mást diktál. Mi egy Isten-nélküli világban élünk.
Üdvözlettel. M
Kedves M!
Nem szabad hagyni, hogy Isten-nélküli világban éljünk. Tudom, néha nagyon nehéz a hitben élni. Főként, ha a család, a környezet nem segít ebben, akár éppen gátol is. Nagyon kérem, tartson ki. Biztos vagyok abban, hogy ez most egy ilyen nehéz időszak, ami egyelőre úgy néz ki, hogy még csak egyre rosszabb, de meg fogja látni, a völgy után van emelkedés is. Amíg a völgyben van az ember, addig hajlamos mindent egészen sötéten látni. Éppen ezt használja ki az ellenség, a sátán, és próbál rávenni a hitetlenségre, arra, hogy veszítsük el a bizalmunkat a Jóságos Istenben. Madách idézett sorai egy, úgynevezett "felvilágosodás" által megfertőzött teista szemléleletet tükröznek. Néha túllép ezen, de néha ő maga is erősen belesodródik.
A teremtett világ egyetlen pillanatra sem létezhetne Isten szeretete, állandóan teremtő megtartó ereje nélkül. Az Isten sohasem hagyja magára a világot, főként nem az egyes embert. Ha mégis így érezzük, akkor mindig a mi vevőkészülékünkben van a hiba. Ezzel nem szemrehányást akarok tenni Önnek, hanem arra késztetni, hogy ne engedje ezt a hitetlenségbe hajló gondolatot. Ha végtelenül csalódott az emberekben, az Istenben sohasem fog csalódni. Ő mindig megérti, megsegíti Magát. Csak hittel kell fordulni feléje. Vagy ha gyenge a hit, akkor azt is Őtőle kell kérni.
Bocsásson meg, a választ a Szemle hasábjain is közzétettük. Épp azért, mert amit leírt, s amit annak kapcsán válaszoltam, az nagyon sokakat érint. Sokan szenvednek hasonló helyzetben. Újra köszönöm, hogy föltette a kérdését. Hiszem, hogy van, akinek tudunk segíteni e sorokkal.
Kedves Lelkiatya!Egy negyvenes éveiben járó anyának,van e lehetősége teológiát tanulni?Van-e joga,vagy inkább bűn-e?Ésszel lehetetlennek érzem,viszont a lelkem késztetést érez.Lehet ez Jó Isten akarata,vagy csak az én vágyam?Hogyan tudjuk ezt meg?Köszönöm tisztelettel,anya.
Hogyne volna lehetősége teológiát tanulni. Én is erre bíztatom. Hála Istennek, ma már az intézményi keretek is megvannak erre. Sokat fog jelenteni a hitében, Istennel való kapcsolatában, ha az így szerzett teológiai ismeretekkel gazdagítja. Úgy tudom, nincs korhatár a Hittudományi Főiskolánkon. Ha netán mégis, akkor - ismerve az ottani vezetők jóindulatát -, tudom, hogy meg lehet találni a módját a beíratkozásnak. Volt már, aki 60-70 évesen kezdte el a teológiát tanulni. Bátorítom rá.
