Kedves Édesanya!

Csakis személyes kapcsolattal lehet elintézni, elindítani ezt a dolgot. Mint ahogyan Egyházunkba is csak személyes kapcsolattal lehet tartozni. Javaslom, mihamarabb keresse meg a saját plébánosukat, aki szépen rendben elmagyarázza a szükséges lépéseket. E személyes találkozás lehetőséget nyújt majd arra, hogy az atya beszéljen az ifjú párnak arról, hogy mennyire fontos a házasságkötésben az Isten áldása, valamint arról, hogy mit is jelent Krisztus egyházába tartozni. Minthogy a vőlegény iszlám vallású, számtalan új dologgal kell megismerkednie. Nem segítene az Egyházzal való ismerkedésében, ha ráadásul nem a menyasszony rítusa szerint, annak számára már otthonos közegben próbálna közeledni Krisztushoz. Tudniok kell, hogy ráadásul egy iszlám ember számára kereszténnyé válni azonos a halálos ítélettel. Ezt nem minden iszlám országban értelmezik ennyire véresen, de sajnos van, ahol igen! Mégis, egyáltalán nem javaslom - még ha kegyetlennek tűnik is a tanács - hogy összekössék az életüket úgy, hogy a leglényegesebb dologban, az Istennel való kapcsolatukban, az Egyházhoz tartozásban nem tudnak egyezni. Van esély, hogy keresztény házasságot kössenek, ha a vőlegény őszintén hajlik erre, és szívesen együttműködik Önökkel, hogy a családi életüket ebben a hitben éljék. Adja Isten, hogy így legyen!

A görögkatolikusok a katolikus egyház tagjai, legfőbb egyházi vezetőjük XVI. Benedek pápa.
Pontosítás végett mondom, hogy római és görögkatolikusok között nem helyénvaló ökumenizmusról beszélni, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai. Teljesen egyek vagyunk a hitben és a szentségekben is. Tehát görögkatolikus hívő szükség esetén részesülhet a szentségekben a római katolikus egyházon belül és fordítva.
Még egy pontosítás: A görögkatolikus papok nem nősülhetnek. Nős embereket is lehet pappá szentelni. Ez azt is jelenti, hogy akit már pappá szenteltek, az utána nem köthet házasságot. Még ha megözvegyült, akkor sem.

Az Előszenteltek szövege a következő helyen érhető el:
http://www.parochia.hu/Egyhazismeret/Liturgia/Eloszenteltek.htm

Igazi nyugalmat akkor fog találni, ha megnyeri férje üdvösségét, vagy legalábbis mindent megtesz ezért. Ez sokkal több fájdalommal, küzdelemmel jár, mint a tőle távolságban megélt, viharoktól mentes napok, mégis ez a felelős keresztény útja.
Borzasztó lehet ez a szeretetlen játék, hogy a férje hol fölbukkan, hol elillan. Mégis! Fontos, hogy Ön ne tartsa magát nála jobbnak. Istentől adott áldás, ahogyan az asszonyok önfeláldozó módon tudnak szolgálni, a betegeken segíteni, legtöbbször sokkal figyelmesebb szeretettel, mint a férfiak. Ha Ön imádságos lelkületű, ez nagy kegyelem, s ez még inkább segíti Önt abban, hogy figyelmes szeretettel legyen a férje családja iránt is. Föltétlen adjon hálát ezért. Ám nem vetheti a férje szemére - még legbelső gondolatában sem - hogy ő miért nem így viselkedik. Amikor ilyen összehasonlításokat teszünk, akkor ártunk leginkább, akkor vétünk legjobban a szeretet ellen. A férfi más. Az Ön férje más. El kell fogadni, és hűséges kitartással kell keresni, hogyan tudna rajta változtatni. Ne csak egy esélyt adjon neki. Jól néznénk ki, ha az Úr is csak egy-egy esélyt adna nekünk...
A válás a lehető legrosszabb megoldás. Gondolni sem szabad rá. Higgyen a csodában! Az Isten kegyelme mellett az idő is sokat fog segíteni, és a férjével lassan megérteti, hogy neki sincs más lehetősége, mint az Istentől megáldott út, amely Ön mellett vezeti őt az üdvösségre. Testvéri szeretettel kérem, tartson ki a hittel végzett imádságban és férje iránti hűségében. Higgyen a Szeretetben!

Érdekes módon ilyenkor nagyobb esélye van segíteni egy idegennek, mint egy rokonnak vagy közeli barátnak.
Az a tanácsom, hogy előbb nagy hittel imádkozzék ezért a házaspárért, valamint önmagáért, hogy kellő bátorságot és bölcsességet kapjon, és utána szólítsa meg ezt az édesapát. Kérem, ne hagyja ezt a bűnt tovább terjedni. Azzal, hogy meglátta ezt a helyzetet és átlátta, egyben felelősséget is kapott. Semmiképpen se szóljon az édesanyának. Ez kegyetlenség volna. Legyen bátorsága az édesapával beszélni. Az is lehet, hogy tisztázódik a dolog, s kiderül, hogy nem rejlik itt semmi bűnös dolog. Adja Isten! De szó nélkül hagyni nem szabad. Én is imádkozom értük és Önért.

Hohó! Ez hatalmas kérdés!
Én is mondok ezt-azt, de valóban nehéz beszélni róla úgy, hogy meg is értsék. El kell menni mindkét liturgiára, részt kell venni egyik és másik szertartáson, hogy valamelyest képet alkosson erről valaki. Teljesen megérteni azonban sohasem lehet.
Két nagy hagyományról van szó, mely Európa két nagy területén alakult ki. Igen leegyszerűsítve a racionális és emocionális elemek nagyobb hangsúlya jelenti a különbséget. A nyugati rítus - főként annak évszázadok során alakult változata inkább az értelemre hat, a keleti pedig jobban az érzelemre. A keletiben jobban megmutatkozik az egész test bevonása, mint a nyugatiban. Fontos azonban látni, hogy csupán hangsúlyeltolódásról van szó, hiszen mindkettőben roppant fontosak az értelmi és az érzelmi elemek is, de talán nem egyforma hangsúlyt kapnak egyik és másik oldalon. Természetesen ebből aztán nagyon sok egyéb különbség is származik, de szétfeszítené nem csak ezt a rovatot, hanem az egész honlapunknak a kereteit is, ha ezt mind be akarnánk mutatni.

Amennyiben szükség van exorcizmusra, van erre kijelölt személy az Egyházmegyénkben. Ennek személye nem nyilvános. Ezt a személyt a püspök jelöli ki és bízza meg.

A proszfora sütésnél általában külön erre a célra fenntartott eszközöket használunk. Főként azért, hogy a szent kenyér anyaga ne keveredjék más maradék anyagokkal: vajjal, zsírral, egyéb gabonaliszttel. A serpenyőt, természetesen könnyebb alaposan megtisztítani minden korábbi szennyeződéstől, mint a nyújtófát, nyújtódeszkát. Van azonban egy másik ok is, ami miatt jobb, ha saját kezünkkel gyúrjuk a proszfora tésztáját. Ezenközben, aki készíti, alkama van imádkozni. Nincsen rá tételes előírás, de szép szokás, ha gyúrás közben az 50 zsoltárt imádkozzuk. Jobb, tehát, ha az oltárra szánt kenyeret nem géppel, hanem imádság közben mi magunk készítjük. Egészen bizonyos azonban, hogy nem követ el bűnt, aki géppel dagasztja a tésztát. Gondolom, legalábbis, hogy a gép csak a dagasztást és a kelesztést végzi, hiszen utána a pecsét ráhelyezése miatt a kisütést már mindenképp külön kell végezni. A pecsét ráhelyezése viszont mindenképpen fontos a proszkomídia helyes végzéséhez.

Természetesen ugyanarról a szentségről van szó. A szentségeket mindig az Egyház szolgáltatja ki, a kegyelmet mindig Krisztus adja a Lélekben. Az egyháznak éppenúgy tagja minden hívő, mint a papok és püspökök. Csak nem egyforma a feladatuk, a szerepük és a helyük sem. Miként a test tagjai is különfélék, máshol helyezkednek el - mindegyik a maga helyén - és mások a feladatai, úgy az egyház tagjainak is. Krisztus a fő, mi pedig testének tagjai vagyunk. Nincsen igazán nagy különbség e tekintetben a katolikus és az ortodox, a nyugati és a keleti rítus között. Nyugaton hangsúlyosabb a felek részvétele, de elengedhetetlenül fontos a pap jelenléte. Ez pedig nem pusztán asszisztálás, hanem az Egyház tanújaként vesz részt a pap a szentség kiszolgáltatásában. Végső eredményben a keleti rítusnál is tanuként van jelen a pap, hiszen a kegyelmet Krisztus adja, a pap csupán eszköze ennek a kegyelem közvetítésnek. Éppen emiatt nincs sem joga sem képessége semmissé nyilvánítani azt, ami már meg lett kötve a mennyben. Valójában minden szentség hatása örök érvényű, eltörölhetetlen, végérvényes, nem lehet meg nem történtté tenni. A házasság sem nyilvánítható semmissé. Az egyházi házassági perek mindig a megkötés érvényességét vizsgálják tüzetesen, s legföljebb azt állapítják meg, hogy a megkötés volt érvénytelen. Mivel a görögkatolikusok teljes egészében a katolikus egyházhoz tartoznak. A jelentősen eltérő szokások miatt 1990-ben megalkották a Keleti Egyházjogi Kódexet, amelyet követnek a keleti szertartású katolikusok, de a házasságjogban alig van különbség az egyetemes egyház Kódexétől. Ezt követjük mi is, magyar görögkatolikusok.

Kedves Barátom! Igaz, hogy értéket jelentenek azok az elemek, amelyeket a magyar vagy más népek ősi kultúrái magukba foglalnak. Szerintem sem baj, ha a mai fiatalságunk ismeri az ősi hitvilágot, népünk ősi kultúráinak értékes elemeit. Mivel a kereszténység valóban sok olyan elemet tartalmaz, amely az ősi népi hitvilágban, sőt nagy kultúrvallásokban is föllelhető, ezért téves volna azt gondolni, hogy az egyház "kapásból elutasítja" ezeket. A vallási elemek nagyon sokszor hasonlítanak egymásra, hiszen ugyanaz az ember alkotta azokat, ugyanannak az embernek belső világából, világhoz való viszonyából termelődött ki, bárhol is éljen ezen a teremtett Földön. A kereszténység - amely nem egy a vallások közül, ilyen értelemben nem is vallás! - szintén fölhasználja ezeket (összetett vagy éppen kitárt kéz az imához, leborulások, füst, zene, ének, gyertya, ételáldozat és még sorolhatnánk hosszasan), hiszen szintén ugyanazoknak az embereknek a vallási - vagyis istenkereső - megnyilvánulásai. A baj ott van, ha összekeverjük ezeket az értékeket, főként, ha ezen elemeknek az értékét keverjük össze. Minden vallás - így az ősi magyar pogány vallás is - istenkereső tevékenység. Következésképp örök beteljesületlenségre van ítélve, hiszen az ember csak keresi az Istent, de saját végessége miatt el nem érheti Őt, a Végtelent. A kereszténység alapvetően más, mert itt nem az ember próbál följutni az elérhetetlen transzcendens Istenhez, hanem Isten maga száll le az emberhez. Ezt az áthidalhatatlan távolságot, szakadékot csak egyedül Ő képes átlépni. Jézus Kriszusban ez megtörtént, az Isten emberré lett. Ezért alapvetően más a kereszténység, mint a vallások. Itt valóságos egyesülés történik az Isten és az ember között - miként ez az Eukharisztiában nap nap után megtörténik! Nos, ezt nem tudja nyújtani egyetlen vallás sem, beleértve az ősi magyar pogány vallást is. Hogyne kellene jelentős, óriási különbségről és értékkülönbségről beszélni. A tündérek, sárkányok, táltosok, garabonciások, boszorkányok, manók egy rejtélyes és színes világot tárnak elénk, mely az ősi mítoszok nyelvén sokat elárul a világról, emberről, sőt Istenről is. Amikor azonban népünk keresztény lett, akkor összehasonlíthatatlanul nagyobb igazságra talált rá. Ha fölelevenítjük ősi hitvilágunk elemeit, csakis ennek tudatában szabad tenni, hogy úgy viszonyul egymáshoz a kettő, mint a tüzifa a tűzhöz, mag a virághoz, bimbó a gyümölcshöz. Elérte beteljesülését. Valóban, sok kérdésre nem ad választ a Biblia, hisz az nem enciklo- vagy wikipédia. De elvezethet az üdvösségre, melyre viszont semmi és senki más nem képes megadni, csak egyedül Jézus Krisztus.

Amennyiben az edelényi ingatlanról van szó - tudomásunk szerint csak ott van ilyen címen telek az egyházunk nevén - örömmel közölhetem, hogy nincsen rajta semmilyen hulladék, a fű szépen le van kaszálva. Jó egészséget és békét a kedves Édesanyjának.

Kedves K.E.!
Köszönöm, hogy leírta a saját esetét. Mostanában sokan kérdeznek a házasságról. Valószínű, hogy éppen az Önök házassága lehet példa arra, hogy többen megértsék, a házasságot fölbontani nem lehet, de amikor egyházi házassági perekről van szó, akkor az esetek legtöbbjében azt vizsgálják, hogy a házasság megkötése érvénytelen volt-e. Ebben nincsen semmi képmutatás, magyarázkodás. Ahhoz, hogy a házasság érvényes legyen, vagyis valóban rajta legyen az Isten áldása, néhány fontos feltételnek meg kell lennie. Például az, hogy a házasulni kívánók ismerjék egymást. Ha kimutatható, hogy a házasságkötés előtt az egyik fél saját személyére vonatkozóan tudatosan becsapta a másikat, akkor az a házasság nem jött létre. (Nyilván tökéletesen sohasem lehet megismerni a másik embert, itt szándékos félrevezetésről van szó.) Vagy fontos elv még, hogy mindketten tisztában legyenek a házasság lényegével. VAgy ne zárják ki eleve a gyermekáldást. A jogi vizsgálat kifejezetten arra irányul, hogy megállapítsák, a házasságkötés pillanatában megvannak-e maradéktalanul ezek a feltételek. Bizony, erősen lehet gyanítani, kedves K.E., hogy Önt félrevezette a férje a házasságkötéskor, és így nem volt érvényes a házasságkötés. Természetesen ezt nem jelenthetem ki innen, a honlap távolságából. Mindenesetre azt tanácsolom, keresse föl a parókusát (plébánosát), és mihamarabb beszélje meg vele. Ha jónak látja, ő segíteni fog ennek a vizsgálatnak az elindításában, s lehet, hogy Ön valóban szabad állapotú, s nem kell, hogy pokolnak érezze az életét. Adja Isten, hogy békére találjon a lelke!

Kedves Kérdező!
- Fontos tisztázni a "vőlegény" pontos státuszát. A "nem keresztény vallású, nem keresztelt" még több minden is lehet. A katolikus fél hitének védelmében az esküvője előtt nyilatkozatott kell tennie hitének megtartásával és gyermekeinek nevelésével kapcsolatban. (Például az iszlám szokásokat figyelembe véve ennek vannak objektív akadályai, a Szentszéknek is van ilyen esetre vonatkozó megnyilatkozása)
- A görög katolikus templomban sor kerülhet római katolikus esküvőre is. Ennek érdekében a területileg illetékes római katolikus plébánost kell megkeresni, s ez után egyeztetni a görög katolikus paróchussal a templom használatáról (időpont egyeztetése, díszítés, stb.).
- Az esküvő helyének római katolikus plébánosa, illetve a terület ordináriusa rendelkezik ebben az esetben esketési felhatalmazással. Ennél fogva valamelyikük adhat megbízást az esküvőn való közreműködésre például egy másik papnak.
Legegyszerűbb megoldás, ha fölkeresi a saját plébánosát, és ő elmagyarázza mindezeket a lehetőségeket és feladatokat.
Istenünk áldása legyen ezen a kapcsolaton!

Kedves Édesanya!
Két otthonunk címét adom meg, ahol gyermekekkel foglalkoznak. Ha még máshová nem juttatta el az Ön által fölkínált játékokat, ezeken a helyeken biztosan örülni fognak neki.
Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékház 4233 Balkány, Ságvári E. u. 33.
Családok Átmeneti Otthona 4334 Hodász, Liszt Ferenc u. 6.

A Gonosz (Ördög, Sátán ugyanaz, csak különbözö nevekkel illetjük) szellemi teremtmény. Bukott angyalnak mondjuk, mert Isten csak angyalokat alkotott, ördögöt nem. A szellemi lények számára is adott volt a szabadság, hogy szolgálják-e Istent vagy nem. Azok az angyalok, akik ezt megtagadták (egyes atyák szerint épp a megtestesüles miatt, mert nem voltak hajlandók az emberré vált Istent imádni), ezek eltaszították magukat Istentöl, és végérvényesen szembefordultak vele. Hogy hány van belöle, azt nem tudjuk, hiszen nem földi teremtmények, ezért nem alkalmazhatjuk rájuk a földi fogalmakat. Jézus egyes számban beszélt a gonoszról, de az Újszövetségi leírásokban többükkel, olykor egész sokaságukkal találkozunk.
Nem tudunk arra sem válaszolni, hogy hogy néznek ki, hiszen testetlen lények. Nincs alakjuk, arcuk, formájuk. Nem kizárt, hogy egyes embereknek megjelentek, de amit ök láthattak, azok is csak emberi fogalmakkal megragadható és leírható formák. A világosság angyalának is föltüntetheti magát.
Semmiképp sem tekinthetö Istennel szembeni ellenpólusnak. Ez filozófiai képtelenség. Az Abszolútumnak nem lehet párja. Azok a meggondolások, amelyek ezt az un. dualista fölfogást képviselik, azok nem értik az Abszolútum fogalmát. Minthogy egyszerü teremtmény, így nem lehet Isten ellenfele, ellenpárja.
Viszont halhatatlan, mint minden szellemi teremtmény, tehát mint minden angyal és ember. De a teljes halhatatlanságot egyedül Isten birtokolja, aki mindig volt és mindig lesz. Mi, az Ö teremtményei, angyalok és emberek, csak Töle kapjuk a létet, amely viszont örökké tart, vagy örök boldogságban az Istennel, vagy Töle távol örök kárhozatban.