Kedves Atyám!!!!
bennem nagyon sok kérdés van, amelyekre szeretnék válaszokat de nem tudom , hogy fogjak hozzá. Volt egy kapcsolatom, amit azt hittem semmi nem rombolhat szét, nagyon el vakított a szerelem és nem vettem észre hogy mi is folyik valójában körülöttem. Egy alkalommal a barátommal kettesben voltam otthon, mert szüleim a hugommal elutaztak pihenni. Ekkor már több mint 1 éve együtt voltam a fiúval akit szerettem, és lefeküdtem vele. Ezután az esemény után valami megváltozott ő elhidegült tőlem és egyszer csak bejelentette hogy nem akar tovább velem lenni, mert nem szeret. Ez nekem nagyon rosszul esett, hetekig nem volt semmihez kedvem a barátaim se tudtak kirángatni ebből a létből. Én sokáig nem hittem istenben, anyukám hívő ember mióta csak él, és mondta hogy menjek el vele a templomba, jobb lesz a lelkemnek, és igaza volt nagyon szép liturgián vettem részt azóta ha tehetem mindig ott vagyok minden liturgián. A papunk is felfigyelt az érdeklődésemre, és invitált engem ifjusági összejövetelekre, ahol rengeteg uj emberrel találkoztam. Ennek már 2 éve, hogy rendszeresen járok templomba, minden összejövetelen ott vagyok. És egy alkalommal megismertem egy fiut, akinagyszerű ember. Nagyon jól megértjük egymást, meséltem neki is az előző kapcsolatomról, hogy oda adtam valakinek magam, aki meg sem érdemelte, de ezt még akkor nem tudtam, és már bántam utólag. Az lenne a kérdésem hogy mivel én már voltam fiúval, és most ezzel a fiúval barátkozom, és ha komolyabbra fordulna a dolog kettőnk között ez befolyásolna e valamit. Én nagyon kedvelem ezt a fiút, hisz nagyon rendes ember. Kérem, Atyám, segítsen nekem!
Aby
Kedves Aby!
Valóban nagy kár, hogy az a fiú akkor így elcsavarta a fejét. Figyelemre méltó, hogy a Biblia is ír ilyen esetről. Érdemes elolvasni Ámon és Támár történetét: 2Sám 13, 1-19. A 15. vers különösen megrázó. Ön elveszített valami nagyon fontosat, amit már nem tud visszaszerezni. Megváltozott nem csak a teste de az élete is. Ugyanakkor nem kell attól tartania, hogy ezzel minden elveszett. Szó sincs róla. Továbbra is élhet tisztán, tisztaságban, ha őszintén törekszik rá. Helyeselhető, hogy a mostani ismerkedésben fölfedte életének ezt a fájdalmát. Talán kicsit korán tette, hiszen a legmélyebb,legbensőbb dolgok ezek. De gondolom, nem akart csalódást okozni sem az új barátjának, sem önmagának azzal, hogy esetleg később emiatt hagyná ott.
Nos, az Önnel történt eset bizonyos mértékben valóban befolyásolhatja a kapcsolatuk alakulását. Mindkét irányban. Mire gondolok? Egyrészt, aki már egyszer belekerült ilyen helyzetbe, az könnyebben belecsúszhat újra, nehezebb megállni, ha, ne adj' Isten, elveszti a fejét. De az ellenkezőjét is kiválthatja. Egy rossz emlékű első kapcsolat gátolhatja később az egészséges testi kapcsolat kialakulását. Természetesen az már csak a házasságon belül kerülhet elő. Amíg nincs rajta az Isten áldása, addig ugyanúgy az isteni ajándék meglopását jelenti, mint ahogyan Ádám és Éva a tudás fájáról idő előtt engedetlenül vett.
Elkeseredésre és szomorkodásra ugyanakkor semmi ok. Minden helyrehozható. Remélem, azóta már meggyónta ezt a tévedését. Isten nem csak megbocsát, de gyógyít is. Sőt, erőt és világos látást is ad azoknak, akik kérik. Ami történt, fontos tanulságul is szolgálhat, mely nem hogy kárára de éppen előnyére és hasznára válhat. A bűn lehet hasznos? Semmiképpen sem. Hanem a bűn nyomán megjelenő isteni irgalom. Az Istent szeretőknek minden javukra válik. Imádkozzék, hogy odaadón tudja szeretni az Istent, és akkor jól és helyesen fogja tudni szeretni az embertársait, a barátait, ezt az új barátját is.
Kedves Lelkiatya! A pénteki böjtnapot meddig kell tartani aznap? 24 óra 00 percig? Napnyugtáig? Köszönöm: Dani
Kedves Dani!
Minden az egyéni buzgóságon múlik. Nálunk, Magyarországon sokkal elterjedtebb az, hogy éjféltől éjfélig tartják a böjtöt. Ortodox vidékeken gyakori, hogy vecsernyétől vecsernyéig számítják. (Persze, beleértve, hogy az eukharisztikus böjt is vecsernyétől érvényes.) Ez nagyon szép, de nálunk, ahol sajnos még nem elterjedt a napi vecsernye gyakorlata, elég erőltetettnek tűnik, az alkonyattól alkonyatig számolás. Mindenesetre az fura volna, ha valaki a böjt kezdetét éjféltől, a végét meg alkonyattól számítaná...
A lényeg a következetes és hűséges megtartás, és ami ennél is fontosabb, hogy az imádságos legyen. Amikor böjtölünk, akár kicsi, akár nagy léptékben, az mindig az Istennek fölajánlott kedves adomány legyen.
Kedves Lelkiatya!
Miért bűn, ha a Párommal már egy jó ideje együtt vagyunk és beférközött a petting, tehát a testiség, de kikötöttük, hogy nem fekszünk le csak a házasság után. Így is sérül a tisztaság? Mit tud tanácsolni, hogy ezeket kiküszöböljük?
Előre is köszönöm válaszát!
Egy fiatal a világból...
Kedves Fiatal a világból...!
Mindenekelőtt szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet, hogy a mai világban fölismerik a sírig tartó testi tisztaság értékét, és igyekeznek is megtartani azt. Ez azt jelenti, hogy a házasságkötésig nem létesítenek testi kapcsolatot, a szentségi köteléken belül pedig tisztán, szeretettelteljesen élik meg a házastársi szerelmet. Ugyanis ma alig merünk már erről beszélni, annyira erőszakosan harsogja ennek ellenkezőjét az irányított közvélemény. Adja Isten - imádkozzanak is érte! -, hogy valóban így tudják megélni ezt a csodálatos isteni ajándékot! S éppen annak érdekében, hogy ez a tisztaság megvalósulhasson és kapcsolatukban tovább érlelődhessék, annak érdekében, hogy legyen erejük és kitartásuk hűséggel megélni ezt a kincset, azt javaslom, hogy ne játszanak a tűzzel. A szexuális közeledés minden eleme voltaképpen előkészülete, előjátéka a végső testi egyesülésnek. "Meddig lehet elmenni?" "Hol álljunk meg?" Ezek a kérdések annál feszítőbbek, annál nehezebben kibogozhatók, minél jobban elmerül benne az ember. Annál kevésbé lát világosan. Sőt, elérkezhet egy olyan pontra is akár, hogy egyszercsak úgy látja, úgy véli látni, hogy nem is olyan nagy dolog a végső egyesülés: miért is ne zuhannánk bele? Az érzéki szenvedélynek éppen ez a velejárója, hogy minél jobban hagyja magát belesodorni az ember, annál zavarosabb benne a látása, annál terhesebb benne a lélek állapota. Ezért érdemes minél hamarabb megállni.
Tanácsom a következő. Ha már olyan komoly a kapcsolat, hogy valóban házasságra készülnek, akkor nyugodtan kifejezhetik egymás iránti szerelmüket a testi közeledés bizonyos formáival. Ilyen a csók, az ölelés, a simogatás. Mindig fontos irányelv, hogy egyikük sem a saját testi gerjedelmeit akarja kielégíteni, hanem a másiknak örömet szerezni. Ez az elv egyébként még hangsúlyosabban kell, hogy irányítson a házasélet gyönyöreiben. Néhány eligazító részlet. A csókkal se töltsenek el túl sok időt. Nagyon világosan érzékelhető az a pillanat, amikor a szeretet kifejezése átcsap érzéki követelőzésbe. Onnantól ne folytassák! Az ölelés is a szeretet kifejezése legyen és ne a két test érzéki örömeinek fölcsigázása. A símogatás pedig ugyanígy a kedvesség jele legyen, ne pedig játék a vad szenvedéllyel. Ne érintsenek szeméremfelületet sem ruhán keresztül, főként nem anélkül. Ha ezeket a szempontokat megtartják, akkor kapcsolatukra nem telepszik rá a testi szenvedély, akkor sokkal több időt tudnak együtt tölteni a két lélek egymáshoz formálódásával. A kapcsolatuknak ez a bontakozása és fejlődése nagy segítségükre lesz abban, hogy minél tisztábban lássanak, minél Istennek tetszőbben éljenek a szerelem csodálatosan rejtelmes, rejtelmesen csodálatos világában.
Egy párszor tapasztaltam, hogy nők nem léphetnek be a szentélybe. Ez szokásként van jelen, vagy van valamilyen más oka?
Köszönöm válaszát.
Bizánci egyházunkban nagyon ősi szokás, hogy a szentélybe csak az arra kijelölt és fölszentelt személyek léphetnek be. Ők is csak megfelelő öltözetben, megfelelő előkészületek után. Mindez, az ószövetségi előírásokra vezethető vissza, hiszen a szent sátorba is csak a szolgálatukat végző papok léphettek be, a Szentek Szentélyébe pedig egyedül csak a főpap, ő is csak egyszer egy évben.
Krisztus Urunk kereszthalálakor a templom függönye kettéhasadt, fölülről egészen az aljáig. Megnyílt tehát az utunk az Atyához éppen Őrajta keresztül, aki harmadnapra saját testének templomát építette föl, ahogyan azt meg is jövendölte. Az újszövetségi templom tehát Krisztus titokzatos teste, maga az Egyház (régebben a templomot egyháznak is nevezték!). Ide bárki beléphet, ide hív mindenkit a Megváltó.
A távolságtartásra intő szokások mégis segítenek abban, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy mit köszönhetünk az Istennek, nehogy fölcserélődjenek a szerepek, és megfeledkezzünk arról, hogy minden pillanatban méltatlanok vagyunk az Isten közelségére. Ennek a helyes szemléletét segíti sok minden az Egyházban. Ilyen maga a templom elkülönített épülete, a kiemelkedő szentély (melyet bizánci egyházunkban még ikonfal és függöny is elválaszt), az istenszolgálatra lefoglalt személyek (a római egyházban a cölibátus jelzi erőteljesebben ezt azt Istennek lefoglaltságot), azok az előírások, melyek a szent edényekre és tárgyakra vonatkoznak (kelyhet nem foghat meg más, csak fölszentelt személy) és sorolhatnánk még. Ebbe a sorba tartozik bele az az előírás is, hogy a szentélybe csak férfiak léphetnek be. Akik ezt komolyan veszik - papok vagy hívek -, azok számára sokat segít ez az alázatra késztető magatartás, hogy kialakuljon és épüljön ez a helyes isten-kép.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatyám a kérdésem elég extrém:
Én egy vallásos fiatalember vagyok és szeretnék egy vallásos témájú tetoválást magamra,de igazából a bibliában nem nagyon találok rá utalást,úgyhogy nem tudom megcsináltassam,illetve megcsináltathatom-e?
Kérem segítsen.
Köszönöm szépen a válaszát!
Kedves Barátom!
Mit tagadjam, számomra meghökkentő kérdést tett fel. A Bibliában, természetesen semmi erre utalót nem talál, hacsak annyit nem, hogy ??ne ejtsetek sebet testeteken, és ne vagdossátok be magatokat (Lev 19,28).. Igaz, ott kicsit másról van szó. Furcsa divat ez ma mégis, hogy egyesek összefirkálják a testüket különböző ábrákkal. Még az arcfestés sem teszi igazán ékesebbé azt a természetes szépséget, amelyet Isten képmásaként minden ember hordoz, de ezek a tolakodó, erőszakos ábrák, amelyek ezen új divat szerint megjelentek, kifejezetten elcsúfítják ezt a szépséget. Nagyon kérem, ne kövesse ezt a buta divatot. Terve, hogy a Bibliából vett, tehát Istenünkhöz kötődő rajzolatot találjon ki a testére, éppen tiszta és jó szándékának ellenkezőjét jelentené, hiszen az, ami szép megcsúfolásul éktelenkedne a testén.
Kedves lelki atya!
Mennyire okos dolog a püspöknek az elözö püspök embereit megtartani maga mellett? Magam gyakran hallok es mások elbeszéléseiböl is ismerek "bezzeg Szilárd idejében" kezdetü mondatokat ezektöl az emberektöl. Féltjük a püspök urat.
Nagyon okos dolog. Hiszen az új püspök még igen fiatal. Azok a munkatársak, akik korábban is a püspökségen szolgáltak bizonyos területeken sokkal többet tudnak, mint ő. Érdemes tanácsot kérni tőlük, hallgatni rájuk. Mindenki Krisztus ügyét, az Egyházat szolgálja legjobb tudása szerint. Szilárd püspök úr is ezt tette, ezt látom Fülöp püspök atyánál is. Az emberi gyarlóságok pedig, sajnos, elkerülhetetlenek, természetesen ezekkel is számolni kell. Nagyon jónak tartom, hogy a megújulásra törekvés mellett megmarad a folyamatosság is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya!
Nagyon sok helyen utánanéztem ennek a kézbe áldozásnak.És nagyon sok negatív véleményt hallottam ezzel kapcsolatban(és nagyon sok negatív véleményt idős papoktól is).Csak egy negatív véleményt ha szabad róla felsorolnák: kézbe áldozzunk akkor az ostyának a töredékei és részecskéi a kezünkön maradnak és azok beszennyeződnek...Bár tudom ,hogy görög katolikus megkérdezném mégis ,hogy helyes e ez a gyakorlat?(A görög katolikusoknál ilyen azt hiszem nincs.)
Az egyik nagy veszélye, hogy nem kap kellő tiszteletet a Szentség. Amikor az emberek nagy részében az a téves isten-kép élt, hogy az Isten távoli, megközelíthetetlen, netán haragvó, büntető uralkodó, akkor sokat segített annak hangsúlyozása, hogy az eukharisztikus lakomában karnyújtásnyi közelségbe jön hozzánk, a megtestesülésben annyira megalázza magát, hogy akár a kezünkbe is vehetjük, még ha méltatlanul bánnánk is Vele. Lehet, ma inkább arra van szükség, hogy megértsük és minden találkozáskor megéljük, hogy bár ennyire jóságos a mi Istenünk, mégis sokkal nagyobb tisztelettel és hódolattal kell közelednünk hozzá.
Kedves Lelkiatya!
Arról szeretném kérdezni Önt, hogy a római katolikus misén (biztosan) az Evangélium felolvasása előtt keresztet rajzolunk a homlokunkra, az ajkunkra, és a mellkasunkra. Ez milyen okból történik, és van-e valami imádság is ehhez?
Köszönettel: Lengyel András
Ez a liturgikus gesztus nagyon ősi. Már Origenész is említi, hogy az olvasmányok előtt a hívek keresztet rajzolnak homlokukra. A homlok kereszt alakban való megjelölése egyébként a legrégibb keresztvetés fajta, az egész felsőtest kereszt alakban történő megérintése később terjedt el.
Az olvasmány előtti keresztjel szokása nyugaton a IX. századig változatlanul tovább élt. Később az evangéliumi felolvasást hallgatók nemcsak homlokukat, hanem mellkasukat is megjelölték kereszttel.
A keresztjel célja kezdetben a gonosz lélektől való oltalmat és védelmet jelentette a Szent Igével való találkozáskor, a hívek egyfajta "önmegáldása", hogy méltóan hallgathassák Isten szavát.
Később, a XI. században azonban hitvallássá vált, abban az értelemben, ahogy Szent Pál mondja: "Nem szégyenkezem az Evangélium miatt" (Róm 1,16). Ekkor kezdték el ennek megfelelően az ajkakat is kereszttel jelölni (továbbá az Evangéliumoskönyv lapját - legalábbis a pap), és a gesztust a következő magyarázattal látták el: "Értelmemmel igyekszem fölfogni, számmal megvallani, mindenekelőtt pedig szívemben megőrizni azt, ami e könyvben, vagyis az Evangéliumban írva van."
Kedves Lelkiatya!
A roman orthodox ismeroseim itt Erdelyben fejet hajtanak a kereszt vetes elott s utan. Van-e ennek jelentosege, a gorog katolikusoknak kell-e?
Koszonom valaszat, atya!
Érdekes különbség ez az orosz és görög szokás között. Szláv területeken előbb vetnek keresztet és utána hajolnak meg, a görögöknél előbb hajlanak meg s utána vetnek keresztet. Magyarországon mi ezt a gyakorlatot követjük. Ugyanakkor vannak görögkatolikusok, nyilván szláv területen, pl. Ukrajnában, ahol előbb vetnek keresztet és utána hajolnak meg. Tehát nem sajátosan görögkatolikus vonás. Nincs is igazán jelentősége, a szokás alakította így.
Kedves lelkiatya!
Honnan lehet megtudni, mi Romzsa Tódor tropárja?
Romzsa Tódor fölszentelt vértanú tropárja Ungváron készült el. Íme, a magyar fordítása, mely előszor 2007-ben jelent meg a Szertartási Utasításban.
Az apostolok jámborságának útját követve, * ó, Teodor fölszentelt vértanú, * mint jó pásztor, Krisztus nyáját őrizve lelkedet adtad. * Az istentelenektől megölettél, ó boldog, * és sebektől felékesítve az örökkétartó örömbe jutottál, ó hosszantűrő. * Isten Bárányától a dicsőség koronáját elnyerted, * akit imádj, hogy üdvözítse lelkünket.
Kedves Lelkiatya! Egyik válaszában az elváltakat is megemlíti. Az eddigi tapasztalataim alapján a GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ ENGEDÉLYEZI A VÁLÁST. Persze szavakban nem, ne MINDENKIT elválaszt, az egyház jogászai mindig találnak kibúvót, olyan okot, amely miatt a házasságkötés érvénytelen. Az egyházi intézmények dolgozói (Nyíregyházán, Dorogon) között is szép számmal vannak elváltak, az ő szájukból, és az - aktív cinkossága miatt - a görög katolikus egyház szájából/írásaiból NEM HITELES a házasságot holtig tartó szentségként emlegetni. Nem volna egyszerűbb kimondani, hogy igenis, egyházunkban engedélyezik a válást?!
Az egyházi bíróság a látszólag érvényesen adott házassági beleegyezés körülményeit tényszerűen megvizsgálva, bizonyítékokon alapuló jogi és ténybeli érvelés alapján, egy legalább két fórumon egybehangzóan megfogalmazott ítéletben mondja ki a házasság érvénytelenségének tényét. Egyházmegyénkben az elmúlt esztendőben mindössze 11 ilyen egyházjogi per folyt, ebből 5 az előző évből húzódott át. Ez elenyészően kevés a megkötött több ezer esküvőhöz képest.
A válás szelleme, sajnos, mai világunkban mindnyájunkra hat. Emiatt sokkal több házasság bomlik szét, noha azok megfelelő szemlélettel, s persze, sok áldozattal, alázattal és imával megmenthetők volnának. Hogyne hirdetnénk a holtig tartó hűséget, hogy ezzel is segítsük a házasság nehéz küzdelmeit vívó híveinknek.
Kedves Lelkiatya!
Most több embert érintő problémáról írok, ez pedig nem más, mint az un. "világvége-tudat". Nem tudom másképp érzekeltetni, mint, hogy az a helyzet, hogy a környezetemben (egyetemi csoporttársaim, templomi közösség-ha lehet annak nevezni-szomszédaim stb.) szinte mindenki hisz abban, hogy 2011-ben v. 12-ben kitör a harmadik világháború+természeti csapások érik az emberiséget, jön Armageddon a jó és a rossz végső küzdelme, tehát már nem sok van nekünk hátra, pedig fiatalok vagyunk. Belegondolni is szörnyű! A lelkiatyámnak se mertem eddig beszélni róla (ő távoltartja magát az ezoterikus dolgoktól, de még a "látomásos" emberektől is, ő nem fél semmitől és bízik abban, hogy a mennyországba kerül), hogy több mint 2 éve felvettem a neten a kapcsolatot egy jóssal, a jóslatait elküldtem néhány barátomnak is, akik szintén megijedtek, de bíznak az ellenkezőjében! A jóslat lényege a következő: 2011-ben kitör a III. világháború, ami egyben atomháború lesz (pontos forgatókönyvet ír a jós a neten pl. ki kit támad meg, mely országok tűnnek el a föld színéről stb.) valamint azt is írta, hogy 2007 nyarán világgazdasági válság fog kezdődni, ami a nyitánya a háborúnak. (Megjegyzés: itt egy évet tévedett, mert 2008 nyarán kezdődött a válság. A jóslatot én előszőr 2006-ban olvastam és lesni kezdtem, hogy mi válik valóra belőle.) A lényeg, hogy jós állítólag Istentől kapta a sugallatokat és azt a feladatot, hogy az embereket figyelmeztesse a következő veszélyre és a világ politikusainak küldjön levelet a világbéke fontosságáról s ezt kezdje az egyházakkal. A Jós a Vatikánnal kezdte.De állítólag-ez is benne volt a sugallatban-hogy senki sem fog hallgatni rá. Ezt a jóslatot még el lehet hesegetni, mert sok ilyen volt eddig -mondhatnánk, de itt van a sok Mária-jelenés Fatima után Garabandal (ahol az 1960-as években szintén ilyen szürnyű figyelmeztetés állt az emberek pusztulásáról), most meg Medjugorje, Szőkefalva és Vassula-még lehetne folytatni a sort. A helyzet az, hogy a nem hívő egyetemi csoporttársaimnak is "világvége" tudata van, ők is úgy érzik, hogy talán az idén nyáron utaznak utoljára és találkoznak a barátaikkal szintén utoljára. Egyesek a mexikói maja-naptárra hivatkoznak, mely 2012-ben ér véget.
Nekem is rossz előérzeteim vannak és nem tudom, hogy mit tegyek. Tele vagyok szorongással és mély félelemmel, nem akarok 1-másfél év mulva meghalni és esetleg a pokolban végezni. Elhiszem, hogy Isten büntetni akarja az emberiséget, hogy mielőbb térjenek meg jó útra és legyen hitük, éljenek aszerint. A keresztanyám már odáig ment, hogy ne olvassuk az Ószövetséget, mert ott egy bosszúálló és állandóan haragvó büntető Isten van jelen, míg Isten valóban a határtalan szeretet. Keresztanyám lelkiatyja szerint is felesleges olvasni az Ószövetséget és most úgy néz ki, hogy szinte az egész családomon végigvonul afféle Ószövetség-fóbia. Ezt látom a szüleim testvéreinél is! Mi a véleménye erről? Nagyon félek és egyre rosszabbul érzem magam, szinte nem múlik el nap, hogy ne gondoljak arra, hogy már milyen közel vannak az utolsó idők. Vajon miért ekkor kellett megszületnem? Hogyan nyerhetek lelki béket, honnan tudom, hogy jó uton járok és Isten elfogad? Úgy érzem, hogy a lelkiatyám egy ritka szent ember, én meg nagyon távol vagyok tőle és nem tudom Krisztust úgy követni, ahogy kellene. Túlzottan ragaszkodom e világ dolgaihoz, szeretem a művészeteket, az irodalmat és a színházat, zenét, táncot, szórakozást, vajon ez baj lenne? Válaszát előre is köszönöm! M
Hogyan nyugtassam meg, kedves M.?
Ugyanis nincs mitől félnie, egyáltalán! Krisztus Urunk világosan megmondta: Nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Mt 25,13). Aki effélét jósolgat, az sarlatán. Ötleteket gyártani, persze lehet, és hogy hitelesebbnek tűnjön, isteni eredetű üzenetként közli. De nincs is értelme ezeknek a látszólagos üzeneteknek. Ha holnap halunk meg, vagy 20-30 év múlva, akkor is ugyanúgy kell élnünk minden napot: Krisztushoz hűen és természetesen nagyon boldogan. Amiről írt, művészetek, irodalom, színház, zene, tánc mind nagyszerű alkotásai az emberi léleknek, és amennyiben Isten dicsőségét szolgálják - ha igazi és nem ál értékek, akkor bizonyosan! - akkor nem csak szabad velük foglalkoznunk, de kell is, hogy éljünk velük. Ha jó lélekkel táncol vagy zenét hallgat, és megtudja, hogy egy órán belül meg kell halnia, akkor folytassa nyugodtan hálaadással a táncot vagy a zenehallgatást.
A diáktársai között is hamarosan el fog halványulni ez a világvége-érzet. Lehet, hogy akár még néhány évig is eltart, aztán huss, el is felejtik. Lehet, hogy valóban hamarosan eljön Krisztus. Talán már ezt a válaszomat sem fogja tudni olvasni. De az is lehet, hogy még ezer vagy tízezer év van hátra. Ezt teljesen Őrá kell bízni. Ha találgatni próbálom a napot, ez azt jelenti, nem bízom Benne.
Az viszont még súlyosabb tévedés,ha valaki nem olvassa az Ószövetséget. Isten mindig ugyanaz. Az Ószövetségben éppenúgy föl lehet ismerni az irgalmas és emberszerető Istent, ha erre nyitott lélekkel olvassuk.
Azt is igen rosszul tette - bocsásson meg! -, hogy valami, magát jósnak kiadó személlyel fölvette a kapcsolatot. A tőle származó badar gondolatok zavarják meg az Ön gondolatait is. Ezeket hamar ki kellene törölnie az emlékéből de a számítógépéről is.
Lelki békét akkor nyer, ha Istenre figyel, keresi és szereti Őt. A szeretet elűzi a félelmet (1Jn 4,18). Keresd a békét és járj a nyomába! (Zsolt 34,15). De akár az egész 34. zsoltárt is végigolvashatja. És még számtalan zsoltárt és egyéb ó- és újszövetségi helyet. Meglátja, mennyire irgalmas és emberszerető a mi Istenünk.
Bizánci liturgiánk, bár említi olykor Krisztus félelmetes ítélőszékét, amelyen majd jó feleletet kell adnunk, de minden szertartásunk az "irgalmas és emberszerető" áldásával zárul. Szeresse az Urat, aki maga a Szeretet, és igyekezzék minden nap Hozzá hűen élni és cselekedni.
Kedves Lelkiatya!
Döbbenten olvastam egyik válaszában, hogy aki elvált az nem járulhat a szentségekhez. A férjem évekkel ezelőtt elhagyott. Én azóta még többet járok templomba, gyakorlom vallásomat, imátkozom és áldozni is járok. Ez adott erőt elviselni a nehézsgeket. Minél több bánat ért, annál többet imátkoztam.Azért mert elhagytak nekem tilos az áldozás? Talán ha meghalok nem temet el a pap sem? Azt sem tudom, hogy igazából még mihez nincs jogom. Ezek szerint az egyháztól kitaszitottnak, fölöslegesnek kell éreznem magam? Lehet, hogy temlomba mehetek, de csak egy pup vagyok az anyaszentegyház nyakán? Azt hittem Isten mindenkié aki keresi Őt.
Válófélben levő asszony
Kedves Asszonyom!
Bocsásson meg, talán nem elég világosan fogalmaztam. Igaz, épp azt próbáltam hangsúlyozni, hogy az Egyház ott áll mindenki mellett, senkit nem hagy, nem taszít el, együttérez a legsúlyosabb szenvedőkkel is. Nem is lehet másként, hiszen az Egyház Krisztus titkozatos teste, az Egyházon keresztül mindenki Krisztust kapja, az Ő végtelen irgalmát és szeretetét tapasztalhatja. (Sajnos igaz, hogy sok esetben éppen mi, emberek akadályozzuk azt, hogy Krisztusnak ez a végtelen szeretete mindenkihez elérhessen.)
Valójában az újraházasodottak számára áll leküzdhetetlennek tűnő akadályként a szentáldozásban való részesülés. Egyszerűen arról van szó, hogy ha valaki olyan házastársi kötelékben él, amelyet nem áldott meg az Egyház (nem kötöttek egyházi házasságot), akkor a köztük lévő házastársi kapcsolat "áldatlan", bűnös kapcsolat - bármilyen szépnek és kiegyensúlyozottnak tűnik, talán gyermekek sokasága is származik belőle. Ilyen esetben egy férfi és egy nő egyházi házasság nélkül él házastársi kapcsolatban. Ha meggyónnak, nem lehet őket feloldozni, hiszen nem ígérhetik meg, hogy nem élnek házastársi életet, ha már egyszer egy háztartásban vannak. Ez az az eset, amelyben az Egyház próbál ugyan segíteni, de nem rúghatja föl az isteni törvényt, nem engedheti szentséghez az illetőt.
Ha jól értem, az Ön esetében nincsen akadálya annak, hogy szentségekhez járuljon, a gyóntató pap tanácsaira kell hagyatkoznia. Természetesen nagyon jól látja, hogy Isten mindenkié és Ő senkit nem taszít el.
Kedves Lelkiatya
A multban nem igazan eltem ugy mint egy igaz kereszteny ember es megvalom oszinte szivvel hogy sok csalodast okoztam mindenkinek,mert megloptam azt aki adot nekem megcsaltam azt aki szeretet engem elhagyatm egyetlen gyermekem de megis hittem.Sajnos abban az idoben sok alkoholt fogyasztotam de Isten elott ezzel nem akarok mentegetozni mert bunos vagyok.Most egeszen mas ember lettem.
Megtalatam azt ami eddig hianyzott az Isten utani vagyodast a szeretetet,de ugy erzem Istn megsem bocsajtott meg nekem.Minden alkalomal megvalom buneimet Isten elot es imadkozom bocsanatertde valami megis hianyzik.Lelkileg oszevagyok torve mikor mindenap bajokal es gondokkal kuszkodom es neha arra kerem a joistent hogy elvegye eletem mert erzem sokszor hogy nem birom es hogy o elhagyot es az egesz eletem csak szenvedes lesz.Elnezem egyesek mosolyogva mennek dolgozni reggel es ugy is fekszenek le este.Nem irigylem oket de miert nem lehet nekem is ilyen az eletem? Meg mit tehetnek?Konyorgok segitsen nekem! Mely tisztelettel, Laszlo.
Kedves László!
Mindenek előtt legyen nagy hála a szívében. Az, hogy "megtalálta azt, ami eddig hiányzott, az Isten utáni vágyódást", ez óriási ajándék. Mindannak ellenére, hogy korábbi élete nem erre késztette, nem ezt segítette volna. De a jóságos Isten megkönyörült Magán, és megajándékozta ezzel a tiszta vágyódással. Ez világos jele, hogy nem hagyta el, nem fordult el Öntől még a legsötétebb bűnök közepette sem. Már csak ezért is hálásnak kell lennie egész további élete során.
Fontos, hogy a bűneit ne csak csöndes magányában tárja Isten elé, hanem gyónja meg valamelyik papnak. Ezáltal nem csak a bűneitől szabadul meg, de újra bekapcsolódik Krisztus titokzatos testébe, a közösségbe, az Egyházba, amelyből korábbi bűnei miatt kiszakította magát. Az Istennel való kapcsolatunk sohasem magánügy, csak közösségben élhetjük meg. Istenhez tartozásunk közösséghez tartozás. Elsősorban a Szentháromságos közösséghez, de éppen így Krisztus Testének, az Egyháznak közösségéhez.
Ezzel a lépéssel közvetlen emberi és személyes kapcsolatba kerül egy lelki atyával, aki pedig tovább tudja majd segíteni.
Hiszen a Krisztussal való életünk is küzdelmes élet, sőt, még nehezebb, fájdalmasabb és küzdelmesebb, mint azoké, akik csak a felszínen, csak a mának élnek. A keresztény élet nem óv meg a mindennapi bajoktól, gondoktól. Ezek éppenúgy megmaradnak, viszont hallatlan és legyőzhetetlen erőt kapunk azzal, hogy immár Krisztus velünk van. Pontosabban szólva az a látás fedi föl ezt az erőt, amellyel fölfedezzük, hogy Krisztus állandóan velünk van.
Isten megbocsátott Önnek, csak még Ön nem tudott megbocsátani saját magának. Higgye el, Isten irgalma nagyobb, mint az Ön bűne. Ha megbánta bűnét és fölfedte valamelyik lelki atyának, akkor nem kell tovább hordoznia még a lelkiismeretfurdalást sem. Hitünkhöz ez is hozzátartozik, hogy bízunk az Isten végtelen és teremtő erejű irgalmában.
Segítse az Úr további lépéseiben!
azt szeretném megkérdezni az atyától hogy a nyíregyházi hittudományi föiskolán mikor lesz a felvételi
A Hittudományi Főiskolán a nappali tagozatra jelentkezett hallgatóknak a
felvételi június 28-án lesz, ekkor írják meg az írásbeli felvételit. A
szemináriumba jelentkezett hallgatók ezek után és ennek függvényében
folytatják a felvételit, mely 30-ig tart. Az un. civil hallgatók még aznap
(28-án) szóbeli meghallgatáson vesznek részt. A levelező tagozatra
jelentkezett hallgatók (katekéta, kántor szak, MA kiegészítő) felvételije
június 26-án lesz.
Mindez azokra érvényes, akik már beadták a jelentkezésüket. Akik pedig még nem jelentkeztek, de szeptembertől szeretnének a Hittudományi Főiskola bármely szakán tanulni, azok számára pótfelvételit hirdetnek majd.
