Kedves Lelki Atya!
A Görögországban élö katolikus testvérünkhoz továbbítanám az athéni apostoli nunciatúra címét:
Edward Joseph Adams érsek
Mailing Address: Athenai, 154 52 Paleo Psychico, Odos Mavili, 2
Telephone: (30-210)674.35.98; 672.27.28
Fax: 674.28.49
ill. Nikolais Foscolos athéni katolikus érsek elérhetöségét:
Mailing Address: Odos Homirou 9, 106 72 Athenai, Hellas
Telephone: (210)362.43.11
Fax: 361.86.32
Valamelyikkel csak szerencséje lesz.
Reméljük.
Kedves Lelkiatya!
Gondolom, hogy elfoglalt és azért nem válaszolt a tegnap írt levelemre. Az utolsó levélhez csak annyit mellékelnék, hogy Athénban van 2 görög katolikus kolostor és templom is. Az apácáknál évekkel ezelőtt töltöttem egy hetet és az egyik görög katolikus pappal beszéltem, aki angolul, franciául és olaszul is kitünően beszélt. A pontos címük nincs itt előttem, de annyit tudok, hogy Orosz Atanáz püspök atya jól ismeri ezeket a görög katolius apácákat, mert a címet évekkel ezelőtt tőle kaptuk. A másik: ebben igaza van, hogy nem kell újrakeresztelkedni, mert az ortodoxok elfogadják a római katolikus keresztséget, még áttérni sem kell ortodoxnak, mert úgy is összeadják a párt, ha csak az egyik fél ortodox. (Gondolom, hogy a levélíró római katolikusnak a párja ortodox hitű görög, ha jól értettem a levelét!)
Amit tehetnek, hogy a levélírónak megadják az athéni görög katolikus kolostor és paróchia címét, hogy mielőbb jelentkezzen náluk, mert ők igazán segítőkészek, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. (Az egyik helység neve: KIFISIA, most nem jut több eszembe. 10 évvel ezelőtt a rendfőnöknőt Dorothea nővérnek hívták. Most csak ennyit tudtam segíteni és remélem, hogy a kint élő levélíró mihamarább megtalálja őket.
Üdvözlettel: MM
Köszönjük. Remélem, ezzel tudunk segíteni.
Kedves lelkiatya!
Látom, hogy több válaszában római katolikus könyveket is ajánl, valamint római katolikusok kimondottan latin misével, áldozással kapcsolatos kérdéseire is válaszol. Én is római katolikus vagyok, de 15 éve járok Önökhöz, mert nagyon megtetszett a bizánci ősi Liturgia, valamint az is nagy vonzerővel bírt számomra, hogy ugyanúgy áldozhatok, gyónhatok görög katolikus templomban. Több éve olvasom az ortodox szakirodalmat is (pl. A. Bloom, Meyendorrf, Alexander Schmemann és Olivier Clément stb. most hirtelen ezek jutnak eszembe.) Tanulmányozom a keleti egyház (mind a görögkatolikus, mind az ortodox) művészetét, templomépítészetét, ikonfestészetét stb. Ezek mind nagyon komoly lelki élményt jelentettek számomra az elmúlt 15 évben! Istennek hála, hogy megismertem ezt a gazdag, ősi szertartást és hagyományt! (Korábban csak a latin szertartást ismertem, nem is tudtam az Önök létezéséről!!! ) Amióta ismerem a keleti egyházat és rendszeresen járok Liturgiára sokkal gazdagabbnak érzem magam lelkileg! Nem hiszem, hogy ez valami "kárhozatos dolog", hogy én római létemre a görögkatolikusokhoz járok! Aktívan résztvettem az elmúlt években egy kis görögkatolikus szorványparóchia életében, jártam hittanra, görög lelkiatyám lett stb. de most-sajnos-ennek a korszaknak vége! Az új parókus fínoman -de tudtomra adta - hogy nekem mégis a rómaiaknál lenne a helyem. Akartam neki segíteni és tanácsot adni, valamint beszélgetni vele, de meghátrált. Rákérdezett, hogy én tulajdonképpen görög vagyok-e? Mikor mondtam, hogy nem, de kb. 15 éve ide járok és úgy érzem, hogy ide tartozom és megpróbáltam azt is kifejteni, hogy miért, már nem hallgatott végig, hanem faképnél hagyott. úgy látom, hogy haragszik rám.
Önnek mi a véleménye? tényleg csak a rómaiakhoz járjak ezentúl? (A szüleimnek az a véleménye, hogy:igen!) Az elmúlt hetekben elkezdtem az új lakásomhoz közeli római katolikus plébániára járni, ahol még senkit sem ismerek, de látom, hogy sok a fiatal házas, akár többgyerekes pár is. Ez utóbbi örömmel tölt el, de a lelkem méllyén valami nagyon hiányzik. Hogy látja ezt az én esetemben?
Válaszát előre is köszönöm! Isten kísérje útját! Mária
Kedves Mária!
Az szomorúsággal tölt el, hogy valamelyik paptestvéremtől elutasítást kapott. Nem is értem.
Hogy most mit tegyen? Nem könnyű válaszolni. Lehet, valóban bölcsebb most, egy időre a római templomba járni. Annál is inkább, mert vonzó körülményeket talált. Lehet, azért kellett ez a 15 év, hogy lelke gazdagságát táplálja, de most római katolikus közösségben ez a lelki gazdagodás nem tűnhet el. Olykor nyugodtan eljárhat továbbra is a görkat. templomba, de jól teszi azt is, ha római katolikus templomba megy.
kedves lelkiatya
meg tudná nekem adni Szabó István bökönyi parókus elérhetőségét(esetleg mobil)
köszönöm
Szabó István, Bököny, Kossuth L. u. 7. 42/266564; 30/740-1661 gszaboistvan@gmail.com
Tisztelt Atya!
Én egy eléggé összetett problémámról szeretnék írni. Az életem során megadatott, hogy több Atyával is közelebbi kapcsolatba kerüljek. Gyerekkoromban egy kedves kis faluban teljesítette hívatását egy idősebb atya . Nyári szünetekben gyakran meglátogattam együtt zongoráztunk vagy éppen fagyiztunk. Csodálatos élményeket tudok felmutatni a vele töltött időkről. Sajnos ő már nem nincsen közöttünk, talán már a Jó Istennel találkozott. Kamasz koromban a lakóhelyemen lévő Atyával nem voltam közeli viszonyban és ez eléggé bántott a gyerekkoromból kiindulva, de az elmúlt 2 évben ismét megadatott nekem egy lehetőség, hogy a problémáimról beszélhetek valakinek. Sajnos a mai emberek, akik barátoknak valják magukat, nem minden esetben állnak mellettünk, ezért gondoltam azt, hogy egy Istenhez közel álló emberrel beszélem meg a problémáimat. 2 éven keresztül mellettem állt jóban és rosszban is. Próbált segítséget adni és menedéket nyújtani. Ám az elmúlt időszakban az Atya feleségének nem tetszett, hogy más városban élő emberen próbál segíteni. Szerinte az én városomban is van lelkiatya és vele tartsam a kapcsolatot. Ennek hatására már nem keressük egymást, mert hiszen mindenkinek a családja a legfontosabb és ezzel egyet értek. Azzal viszont kevésbé, hogy ha egy ember arra tette fel az életét, hogy Isten szolgálja akkor miért nem segíthet az elesett embereken. Valljuk be nagyon sok ilyen ember van és sajnos kevés olyan ember, aki szívesen meg is hallgatna, bármely ellenszolgáltatás nélkül. Az a feltevés, miszerint miért nem megyek a saját egyházközségembe pedig azért problémás, mert nekem túlságosan modernek azok a dolgok, hogy elrepülünk különböző helyszínekre vagy éppen együtt ?bulizunk? a hívekkel. Sajnos a prédikációk sem szólnak másról, csak milyen szép is volt azon a helyen. Én szívesebben hallgatnék olyan beszédeket, melyek az emberek lelkeit érintik meg , hogy ne legyenek ilyen felszínesek. Sajnos egyre jobban az a tapasztalatom, hogy a Lelkiatyák sem fordítanak elég figyelmet ezekre a dolgokra, gondolatokra. A saját érdekeit tartják szem előtt. Persze vannak kivételek, de úgy gondolom, hogy a tapasztalataimat le kellett, hogy írjam. Mindig bántják a roma embereket, mert segélyből vagy egyéb szociális juttatásokból élnek. Lassan ezeket az Atyákat is közéjük sorolhatnám, hiszen a saját megélhetésüket helyezik előtérbe.(Már nagyobb vállalkozást működtetnek, mint az egyszerű ember pl: szeretetszolgálat ,ami házi gondozás címszóval vált közkedveltté, amit úgy gondolom ingyen és bérmentve kellene végezniük.) Az én meglátásom szerint egyházmegyétől függetlenül segítenünk kell az embereken függetlenül attól, ki milyen és hova tartozik, de ha már az Atyák is ilyen hozzáállást tanúsítanak mit várhatunk embertársainktól.Szeretném javasolni, hogy bizonyos időközönként kötelező jelleggel lelkigyakrolatra a papnékat ?berendelni?, mint ahogyan ez munkahelyeken is történik tréningek és továbbképzések formájában, hogy ne akadályt képezzenek férjük önmegvalósításában.Úgy gondolom a civil emberek is hasonló módon élnek. Elnézést kérek, ha ezzel a levelemmel valakit is megbántottam, nem állt szándékomban, csak az álláspontomat szerettem volna kifejteni ebben a témában és remélem valamikor a szívtelen , rossz emberek is megtérnek. Imádkozom értük.
Valóban igen sok dologról ír, s kedve is volna az embernek mindre részletesen válaszolni, vagy ezekről elbeszélgetni. Ha megengedi, csupán rövid gondolatokkal mondom el ezek kapcsán a magam véleményét.
Sokunknak vannak szép gyermekkori lelki élményei. Tudni kell azonban, hogy nem biztos, hogy az akkori atya vagy gyóntató sokkal jobb volt, sokkal kedvesebb, megértőbb, imádságosabb, mint a mostaniak. Alakjukat inkább a gyermekkori visszaemlékezés szépíti meg annyira, hiszen a gyermek nagyon sok nehézséget, gondot még nem lát meg, viszont nyitottabban fogékony a feléje irányuló szeretetre.
A kamaszkori lelkiélmény már jóval változóbb. Van, aki nagyon szívesen emlékszik az atyára, mert szívesen beszélgetett vele, s van, aki esetleg épp ekkor fordult el hosszú időre az Egyháztól, Istentől. A kamasz már jobban látja az élet nehézségeit, az emberi gyöngeségeket is. Még fertőzetlenül és tapasztalatlanul magas az igazságérzete, ezért ha talál egy megértő atyára, azt képes az egekig magasztalni, de ha csorbul valami az egyéniségében, akkor hajlandó nagy csalódással azonnal elfordulni tőle.
Én úgy tapasztalom, hogy azért ma is vannak szép számmal olyan atyák, akik szívesen meghallgatják a hozzáfordulót, hasznos lelki tanácsokkal látják el. Igaz, sajnos nem mindegyik ilyen. Az különösen nagy baj, ha a tisztelendő úr buzgóságát a felesége hűti le, s ő távolítja el a vígaszt keresőket. Persze, megint van példa ennek ellenkezőjére is. Ilyet is ismerek nem egyet.
A pap feleségének kétségtelen alapvetően fontos feladata, hogy a férje munkáját segítse, hiszen ez az apostoli munkálkodás neki is feladata, mint minden kereszténynek. Abban is igaza van, hogy fontos számukra is a lelkigyakorlat, hogy e keresztény hivatásukban újra és újra megerősödjenek. Szervez is az egyházunk számukra külön is lelkigyakorlatot, lehet, jó volna talán többet.
Azt írja, egyre jobban "az a tapasztalata, hogy a lelkiatyák sem fordítanak elég figyelmet..." Vajon a lelkiatyák minőségi romlása okozza ezt, vagy valami egyéb miatt mostanában egyre inkább ilyennek látja őket.Könnyen lehet az is, hogy második okra vezethető vissza a jelenség. Az atyák olyanok, amilyenek, van közöttük sok féle, mindig is így volt. A világ pedig - s benne az emberek - olyanok, amilyennek látjuk őket. (Emlékszem egy kedves jelenetre. Amikor egy jószándékú fiatalember kicsi falujából fölkerült Budapestre, utána lelkesen mesélte: Mennyi kedves ember él ebben a nagy városban!...)
A házigondozó szolgálatot én nagyszerű lehetőségnek tartom. A pap lelkipásztori munkájának hatékony kiterjesztésének tekinthető. Munkahelyet is teremt többek számára, ugyanakkor megnövekszik a rászorulók közül azoknak a száma, akikhez az Egyház el tud érni. Igaz, ez csak egyik része a pap és az Egyház küldetésének, mégis intézményes keretet ad annak, hogy tanúságot tegyünk Isten irgalmas szeretetéről. Ezt, természetesen fizetség nélkül is meg kell tenni.
A rossz emberek megtéréséről pedig csak annyit mondok, hogy leginkább saját megtérésünkön kell fáradoznunk.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Magyar allampolgar vagyok, gorogorszagban elek es van egy kisfiunk a parommal, szeretnenk osszehazasodni gorogorszagi templomban, de a papirokkal mar ket eve szenvedunk, en azt kerdeznem hogy ha megkeresztelkedek itt ortodoxnak , romai katolikus vagyok es meg vagyok keresztelve, tehat ha megkeresztelkedek ortodoxnak akkor mien papirra van szuksegem, vagy kernek e egyaltalan valamien papirt? vagy csAK EGYSZERUEN BEMEGYUNK A templomba es megeskuszunk? mert ez a gorog magyar torveny mar az agyamra megy,nemtudnak dullore jutni mi szukseges pontosan, kernek valamien hagai pecsetet amit nemtudom hol kell kikerni,kerem ha tud valaszoljon,nagyon koszonom es szep estet.
Attól tartok, hogy a papírokra hivatkozás inkább egy kis huzakodás. Ha fölkészültek a házasságra, akkor semmi akadálya, hogy összekössék az életüket. Ön katolikus ember, és fatális hiba volna újra keresztelkedést mímelni. Vannak Görögországban katolikusok is, igaz, nem sokan, de meg lehet találni őket. Tudomásom szerint főként Athénban vannak, de másutt is. Érdemes vállalni az áldozatot azért, hogy Egyházukat el nem hagyva Isten áldásával összekössék az életüket. Az említett hágai pecsétről egyáltalán nem tudok, s el sem tudom képzelni, hogy miféle irat is volna ez. Mindenképp találniok kell egy katolikus papot (görög vagy latin, mindegy), aki eligazítja Önöket, hogy mit kell tenni a házasságkötésük érdekében.
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint, látva a nehézséget, amelyet Kelet és Nyugat közeledésében a Rómával egyesült keletiek jelentünk, nem lenne-e üdvösebb, ha visszatérnénk az anyaegyházainkba és ott munkálkodnánk tovább az egységen? Nem volt ilyen szándék az utóbbi időben Róma részéről, mely szerint az egységet előmozdítaná, ha a keleti katolikusok visszatérnének abba a közegbe, ahonnan kiszakadtak anno? Azt hiszem, amellett, hogy nagy áldozatot jelentene, nagyon nagy mértékben mozdítaná elő a kölcsönös bizalom légkörének kialakulását a Katolikus ás az Ortodox Egyház között.Hogy látja Atya ezt a kérdést?
Üdvözlettel:
Mihály
Kedves Mihály!
Nem hiszem, hogy mi, görögkatolikusok jelentenénk nehézséget Kelet és Nyugat közeledésében. Az jelent nehézséget, ha valaki a szembenállást, a távolságtartást, a meg nem értést a mi létünkkel magyarázza, vagy inkább palástolja. Isten kegyelméből létezünk. A két testvéregyház között vagyunk. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy egyikhez sem tartozunk, de lehet úgy is, hogy mind a kettőhöz. Én ez utóbbit vallom.
Ha az egységet szeretnénk előmozdítani, az nem lehetséges, hogy egyiket vagy másikat elhagyjuk. Ha a fölvetett javaslat szerint "visszatérnénk az anyaegyházba", akkor éppenúgy megtagadnánk a katolikus egyházhoz tartozásunkat, mint ha ellenkező irány felé: a "nyugati egyházhoz térve" elhagynánk ősi rítusunkat. Mindkét lépés szakítás és tagadás volna múltunkkal és jelenünkkel egyaránt. Meglátásom szerint ez nem lehet a jövő.
Szerintem abban áll az Isten akarata szerinti áldozat, hogy vállaljuk azt, amik vagyunk, és erőnk szerint megpróbáljuk a leghitelesebben megélni keleti rítusu katolikus hitünket.
Kedves lelkiatya!
Templomunkban a padokban Vaszulát népszerűsítő, az ő isteni "megajándékozottságát" dicsérő szórólapokat találtunk. Úgy gondolom, az ilyen csodákkal agitáló jámborkodás megtévesztheti, félrevezetheti a buzgóságra törekvő híveket.
Mit tart erről az egyház?
Köszönöm válaszát, tisztelettel:
görögkatolikus
Bizony, nem javasolt ezeket terjeszteni. Kivált görögkatolikus templomainkban nem. Róma nem hagyta jóvá ezek terjesztését. Az ellentétes híresztelésekkel szemben a Tanítóhivatal nem vonta vissza az "üzenetekben" megfogalmazott tételek elmarasztalását. Némileg Vassula Ryden jóindulatát és jámborságát jelzi, hogy kész volt kiigazítani azokat a mondatokat, melyek nem egyeztek meg az Egyház tanításával. E dicséretes jámborság azonban még inkább az "üzenetek" értékét minősíti.
Egyházunk tanítása sokkal gazdagabb és mélyebb, semhogy efféle magánüzenetek szerint alakítsuk az életünket és lelkiségünket.
Kedves Lekiatya!
Egyik válaszában annak a kérésnek tett eleget, hogy a pár kapcsolattal kapcsolatban könyveket ajánlott.Ne vegye tolakodásnak, hogy az Ön által ajánlottakon kívül - amelyek valóban nagyon jók- még egy pár, nemrég megjelent könyvet is említsek. Érdemes ezeket elolvasni, sok jó lelki tanáccsal szolgálnak és nagyon aktuálisak.
Badgy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Pál Ferenc: Függőségtől az intimitásig
Horváth Anikó Éva
Kedves Anikó!
Köszönöm szépen a kiegészítést. Az Ön által jelzett könyvek valóban értékesek és fiataloknak ajánlhatók. Ezért is teszem közzé a javaslatát.
Tisztelt Lelkiatya!
A görög katolikus szertartás szerint kötött házasság érvénytelenítéséről ugyan már találtam megválaszolt kérdést, mégis fontosnak tartanám felvázolni a bennünket érintő speciális körülményeket, hátha ezek ismeretében konkrétabb választ tud adni.
Római katolikus vallású választottam 11 évvel ezelőtt, mai szemmel nézve viszonylag fiatalon (24 évesen) és félárván ment hozzá görög katolikus férjéhez, azonban az elhamarkodott házasság alig egy év múlva a bíróságon végződött, legalábbis polgári vonalon. A házasfelek szándéka nem lehetett túl komoly, választottam elsősorban az egzisztenciális kényszert (építkezéshez járó támogatás), valamint édesanyja nem sokkal korábban történő elvesztését jelölte meg mint az őt e házasság kötelékébe terelő fő okokat. Gyermek e házasságból nem született, az elvált férj új házasságából azonban igen. Az elvált felek békés, jónak mondható viszonyban vannak egymással, vagyoni vitájuk nincsen. Én 37 éves, római katolikus vallású vagyok, sem egyházi, sem polgári házasságom nem volt eddig, de most úgy érzem, eljött az idő, hogy Isten színe előtt is kinyilvánítsam élethosszig tartó szándékomat. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy korábbi élettársi kapcsolatomból két gyermek is született, akikről megfelelően gondoskodom.
Kérdezem a Tisztelt Lelkiatyát, hogy a fentiek ismeretében lehet-e erre esélyem?
Köszönettel: D'Artagnan
Messieur D'Artagnan!
Lovagiasan megfogalmazott kérdésére a következőt felelhetem.
A házassági érvénytelenítés esetén gyakori kérdés, hogy a megkötés után mennyi idővel váltak el. Ha nagyon hamar (az egy év mindenképpen annak számít), akkor erősen vélhető, hogy bizonyos feltételek közül egy vagy több (a másik fél megfelelő ismerete, a kellő házassági szándék, stb.) nem voltak meg. Természetesen csak a részletes vizsgálat és bírósági eljárás hozhatja felszínre az igazi okokat.
Javaslom, hogy plébánosán, vagy más áldozópapon keresztül mihamarabb keresse föl az egyházi bíróságot. Tudnia kell, hogy egy ilyen folyamat önmagában elég hosszadalmas, legalább egy évig, néha több évig is eltart. Addig pedig mindenképpen éljenek testi tisztaságban a választottjával, hogy valóban tiszta lélekkel készülhessenek Isten feleletére, hogy áldását adja-e az Önök kapcsolatára.
Kedves Lelkiatya!
Valójában mit takar a predesztináció és mi katolikusok ezt miért nem hisszük?
Köszönöm válaszát!
Egy fiú...
A predesztináció, vagy eleve elrendelés a protestáns egyházak egyik legismertebb ugyanakkor talán legvitatottabb vallási hittétele. Azt tanítja, hogy Isten a maga akarata szerint eleve meghatározta, hogy ki üdvözül azaz, hogy ki az aki végül a menyországban lehet majd, és kinek kell a pokolba kerülnie. Tudomásom szerint a mai protestáns teológusok jó része nem ilyen szélsőséges álláspontot képvisel ebben a kérdésben.
A katolikus teológia leginkább azért nem ismeri ezt el, hiszen ezzel az emberi szabadság mint Isten ajándéka válik szinte teljesen jelentéktelenné és jelentés nélkülivé. Márpedig ez a szabadság a mi hitünk szerint az emberi személy igen meghatározó eleme. A katolikus gondolkodás az emberi együttműködés (válasz, hit) lehetőségének szinte teljes kizárását látja ebben az elméletben.
Ugyanakkor kétségtelenül nagyon nehéz összeegyeztetni Isten mindenhatóságát az emberi szabadsággal. A katolikus teológián belül is többféle elképzelést fogalmaztak már meg, amelyek évszázadokon keresztül tartó vitákat is okoztak.
Valójában csak odaát fogjuk megtudni a megoldást. Meg azt is, hogy ki kerül az Isten Országába. A nagy értelmi kutatkodás helyett inkább igyekezzünk bejutni oda!
Kedves Lelkiatya! Egy elkeseredett lány vagyok. Volt egy barátom legalábbis azt hittem de most megtudtam, hogy valószínű egy másik lánnyal jár egy hónapja miközben azt mondta, hogy szeret. Rákérdeztem, és azt mondta, hogy csak átverés nekem, hogy megtanuljam őt értékelni, a lány elérhetetlen, nem tudom mi tévő legyek. El akartam zarándoklatra is menni a barátommal, de most azt mondta nem kell, hogy menjek, mindenféle magyarázatokat ad miért. Rákérdeztem, hogy azért mert van valaki más akivel megy, mondta nem, csak két barátjával akar menni. Nem tudom bízhatok-e ezek után benne. Nagyon össze vagyok törve, kérem segítsen.
Kedves Leányom!
Ne legyen elkeseredve. Igaz, arra figyelmeztetem, hogy ha valóban efféléket beszél ez a fiú, akkor semmiképp se bízzék benne. Ne tekintse barátjának, és ne is dédelgesse azt az álmot, hogy barátjaként zarándokolhat vele. Nemrég beszéltem valakinek az emberi természet ingatagságáról...
Nézze, úgy látszik, e szépnek tűnő barátságnak vége. Ne búslakodjék ezen. Induljon zarándokolni egyedül, vagy barátnőivel vagy más barátaival! Lehet, éppen jókor jött ez a szakítás, mert jobb is, hogy a zarándoklatra nagyobb nyitottsággal indul, nem pedig azzal a vággyal és reménnyel, hogy a kedves(nek hitt) barátjával több időt tölthet majd együtt. Zarándokoljon Istenre nyitott szívvel, bizakodó derűvel, és meg fogja tapasztalni, hogy Isten számtalan ajándékot tartogat még az Ön számára. Istenben bízzék, ne ebben a csélcsap legényben!
Kedves Lelkiatya!
Egész pontosan mit jelent az ha valaki lelki illetve szellemi sötétségben van?
Válaszát előre is köszönöm!
Amikor az ember híjával van az isteni szeretet megtapasztalásának. De egész pontosan aztért nem lehet megmondani, hogy mi is ez.
Az emberi természet ingatag, olyan, mint az időjárás. Egyébként függ is az időjárástól, hiszen mi is része vagyunk a teremtésnek. Van, hogy különösebb okot nem is találunk a lelkünk derűjére vagy borújára. Persze, legtöbbször azért van oka, csak mi nem látjuk, nem vesszük észre. A lelkiatya többnyire észreveszi, érdemes vele megbeszélni.
A szoros értelemben vett lelki vagy szellemi sötétségről való beszéd talán Keresztes Szent Jánosra vezethető vissza. De Avilai Szent Teréz, Kis Szent Teréz és mások is írtak le olyan lelki tapasztalatot, amikor a buzgó imádság ellenére sem érez a lélek vígasztalást, nem érzi az Isten szeretetének közelségét. Bizonyára van ilyen megpróbáltatás, melyet Isten olykor megenged azoknak, akik már igen előhaladtak a lelkiélet útján.
Ám azt veszem észre, hogy sokan igen hamar magukra értelmezik a szenteknek ezt a tapasztalását, holott legtöbbször arról van szó, hogy mi, gyalogkeresztények egyszerűen elhanyagoltuk az imádságot, vagy engedtünk elhatalmasodni valamely bűnt az életünkben. Ezeknek pedig természetes következménye, hogy távol érezzük magunktól az Urat. No, de azért, mert mi magunk távolodtunk el Tőle. Lehet akár ezt is lelki szárazságnak, sötétségnek nevezni, csak ne fogjuk a Jóistenre. Eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, amikor valaki ilyet érez, ilyet tapasztal, akkor legjobb, ha magába száll, és megkeresi, hol hajlott el a krisztusi élettől, és oda visszatérve bűnbánatot tart. Ha pedig ez nem megy, a nehéz küzdelmet is fölajánlva kérni kell a Mindenhatót, hogy adjon kegyelmet ennek fölismerésére és a megtérés és bűnbánat édes érzésének megtapasztalatára.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelki Atya.
Korábban beteg voltam és nem tudtam semmit dolgozni.Hála a JÓ ISTENNEK annyira felépültem,hogy már tudok dolgozni de nem teljes értékü munkát.Betegségem ideje alatt elgondolkodtam a multamról és közben egy kép is kirajzolódott bennem a jövőről,hogy esetleg mit várhatok majd aszeretteimtől ha már nem fogom tudni magam el látni.Anyira nem voltam beteg,hogy a templomba ne tudtam volna elmenni.A betegségem ideje alatt kaptam több munka ajánlatot amit el tudnék végezni.De a munkahelyemre is vissza vártak,igaz voltak viták de végül meg oldódott igaz én voltam a vita miatt a felelős mert nem végeztem el maradéktalanul a feladatot amit rám biztak.
E kis kitérő után a tárgyra térek de csak burkoltan mert nem akarom,hogy meg ismerjenek. Felkináltak egy állást az egyháznál de a család hallani sem akar róla,a másik pedig az,hogy nem akarják,hogy a mukahelyről ki lépjek,a család viszont ezt szeretné.Nem tudom mit tegyek,már kérdeztem egy atyát ez ügyben de nem akarom a válaszát leirni.Azt szeretném még kérdezni,hogy a Lelki Atyától más módon lehet-e kérdezni és akkor részletesen le tudnám írni a gondom,vagy mit tegyek mert nem tudok egyedül dönteni.Kérem a JÓ ISTENT,hogy segítsen. Biztos,hogy szól hozzám csak az élet zürzavaros forgatagába nem mindig hallom meg mikor és mit üzen.
Nagyon szépen köszönöm a türelmét és kérem a JÓ ISTENT segítse meg a bölcs döntésekben.
Dicsőség Jézus Krisztusnak.
segitség
Kedves Istenszerető Testvérem!
Sejtem, hogy vonzónak találja az egyháznál felkínált állást, mégis azt javaslom, inkább őrizze meg a mostanit. Láthatóan ott is szeretik Önt, ha hiányosságai ellenére a betegsége után is visszahívták. Akkor szükséges elhagyni azt, ami van, hogyha valóban súlyos ok készteti erre. S vegye tekintetbe még azt a szempontot is, hogy Önnek van állása, és az egyház által felkínált helyre esetleg olyat vehetnek fel, akinek nincsen.
Persze, a tények mélyebb ismerete révén lehet, hogy mást mondanék, nem tudom.
A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre személyesen is írhat, az nem jelenik meg nyilvánosan.
Kedves lelkiatya!
Július van, sok papot elhelyeznek. Az atyák a körlevélből megtudják, melyik ismerősük hová került, de nekünk, világi híveknek nagyon sok fáradtságba tart utánanézni, kit hol keressünk.
Nem lehetne nyilvánossá tenni a papi helyezéseket?
A Magyar Kurir honlapján megtalálható:
Személyi változások a Hajdúdorogi Egyházmegyében;
Személyi változások a Miskolci Apostoli Exarchátusban.
