Mert még nem vitték el. Nem kizárt, hogy kispap koromban én játszottam rajta utoljára. De az nagyon régen volt.

Teljesen megalapozott, hiszen a Szentírás beszél róla. Mind a négy evangélium megemlíti: Mt 27,38.44; Mk 15,27.32; Jn 19,18, de legrészletesebben Szent Lukács evangélista számol be róla 23,32-33.39-43:
Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról?. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: ?Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.? A másik rászólt: ?Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.? Aztán hozzá fordult: ?Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.? Ezt válaszolta neki: ?Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.?
Kedves Hitetlen Fráter Barátom! Elnézést kérek, ha ezek a számok értelmezhetetlennek tűnnek. Akik nap nap után olvassuk a Szentírást, gyakran használjuk ezt a rendszert. Ha nehézséget jelent, javaslom, keresse föl bármelyik paptársamat, és készségesen segítségére lesz Önnek.

Úgy tudom, igen.

Kedves Hormay Ákos Úr! Sajnos mi ebben nem tudunk segítséget nyújtani. Az anyakönyvi föltárásokban a helyi parókusok tudnak közreműködni. Nincs más lehetőség, mint hogy megpróbálja fölvenni a kapcsolatot Tylicz parókusával, és onnan kér bővebb tájékoztatást. Egyébként ez egyáltalán nem lehetetlen, a parókusok - jó esetben - készséggel állnak rendelkezésre ilyen ügyekben. Sok sikert! Munkatársaim készsége révén azzal egészíthetem ki mindezt, hogy bár az érintett parókia anyakönyvi anyaga még nem, de a környezőké már megtalálható a következő címen: http://pilot.familysearch.org/recordsearch/start.html#p=waypoint&s=waypointsOnly&c=fs%3A1670491&w=0 Lehet, hogy itt is talál értékes adatokat. Továbbá a Püspöki Hivatal el tudja küldeni Önnek Dr. Hormay Mihály gyászjelentésének másolatát. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címen érdeklődhet.

lelkiatya@gorogkatolikus.hu

Igen, nálunk is van ördögűzés. Úgy tudom, ez alapvetően a püspök feladata, illetve azé, akit kijelöl erre. Nem tudok róla, hogy egyházmegyénkben volna erre külön kijelölt személy. Egyszerűen más ennek a szertartása nálunk, mint a római katolikusoknál. Egyebet nem tudok erről mondani.

Lebuktam. Valóban, én másról sem tudok beszélni, csak az imáról, annak fontosságáról, annak mindent megoldó erejéről. Jézus így bíztat: Ha akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, hegyeket tudtok mozgatni.
Az ima és a hit szorosan összefüggenek. Nem lehetséges hit nélkül imádkozni ("hátha bejön..."), nem is lehetséges hinni imádság nélkül ("én hiszek a magam módján...", akkor az hamar elhal. Az imában Istennel találkozunk, rátalálunk, belékapaszkodunk. Az ima oly módon kettőzi meg az erőnket, hogy az a másik: az maga a mindenható Isten. Ezért tudhatunk hegyeket mozgatni, mert Ő cselekszik, ha mi együtt vagyunk Vele.
Mitől jó az ima? Erre is azt mondom, egymást erősíti a kettő: hittel kell imádkozni, és imádkozni kell, hogy tudjak hinni. Kérni kell, hogy tudjak hinni, és hinni kell, hogy tudok kérni.
Van még egy másik, sokkal gyakorlatibb része a válaszomnak. Az a jó ima, amely nem marad abba. A kitartás elengedhetetlen. Nem mindig könnyű imádkozni, sőt van, amikor kifejezetten nehéz. De nem szabad abbahagyni. Ez a kitartásunk hozza meg - emberileg - azt az eredményt, hogy egyszercsak megtanulunk imádkozni.

Kedves Húgom!
Az a tanácsom, hogy minden módon próbálja meg megtalálni a békét, a megbékélést. Nem a jelenlegi helyzetével, nem a beletörődésről beszélek, dehogy. Hanem az Jóistennel való megbékélésről, azt keresse. Záró kérdése arra utal, hogy vád van a szívében az Istennel szemben. Lehet, úgy érzi, jogos, hiszen sok mindent tett már a kedvére, Ő pedig ezt az egyetlen kérését nem teljesítette. Bele szoktunk csúszni ilyen rossz meggondolásokba, amikor nehéz helyzetben érezzük magunkat. Semmiképp sem helyes, nem érdemes úgy gondolkodnia, hogy az Isten a hibás mindezért, hogy neki, mintegy kötelessége lett volna e kérdésben már eddig is segíteni. Hogy Ő mit miért tesz, azt legtöbbször nem értjük, nem látjuk át. Amit nem értünk, azt el kell fogadni. Ostobaság volna másként cselekedni. De nem csak azért, mert Ő az Úr, mi pedig úgyis tehetetlenek vagyunk Vele szemben, hanem mert amit Ő ad, Ő megenged, az mindig nekünk a legjobb. Végtelen szeretettel és végtelen bölcsességgel vezeti, segíti az életünket. Még inkább Ő az, aki helyrehozza, amit mi rosszul tettünk.
Hogy eddig így alakult az élete, annak sok oka lehet, de nem érdemes firtatni, ez a tanácsom. Ne veszítse el a bizalmát! Lehet, elmúlt 30 éves. De tudnia kell, hogy a mai korban - sajnos - a házasságkötések, a nagy döntések nagyon sok esetben elhúzódnak. A mai fiatalok nehezen tudnak dönteni, sokszor nincs meg a távolságlátásuk, a bátor bizalmuk a jövőben. Ez korjelenség, kór-jelenség. Nem pusztán az Ön hibája. (A Jóistené semmiképpen sem!) Keresse a békét, a megbékélést. Amíg nem tud megbékélni az Úrral, addig nem fog tudni békére jutni saját magával, de az embertársaival sem. Ez pedig éppen rossz irányba viszi az Ön életét is. Hisz melyik az a fiatalember, aki olyan hölgyet keresne, aki nem békét áraszt?
Ha megtalálja a békét, nem ígérhetem bizonyosra, hogy az élete párját is megtalálja, de legalábbis nagyobb esélye van rá, viszont az élete boldogságát egészen biztosan megleli.

Szép volna, ha nálunk is, ezen az egy alkalommal, Szent Jakab ünnepén végezhetnénk. Különleges helyzetben vagyunk mi, magyarok, hiszen csak nálunk munkaszüneti nap Szent Jakab ünnepe, október 23-a.
Tudomásom szerint egyelőre nincsen jóváhagyott magyar fordítása ennek a liturgiának. Reméljük, egyszer elkészül ez is. Érdekessége még, hogy ősisége miatt sok ponton jobban hasonlít a római katolikus szentmiséhez, mint az Aranyszájú Szent János Isteni Liturgiája.

Természetesen lehet teher a barátság. Mint ahogyan nagyon sok emberi adottságunk egyszerre ajándék és feladat, öröm és küzdelem, fölfelé és lefelé húzó erő. Nem maga az adottság minősíti, hanem az, hogyan viselem, hogyan kezelem. A barátság akkor válik teherré, ha elkezdek méricskélni, hogy én mit kapok belőle. Egy feladat akkor válik nehézzél, ha nem tudok azonosulni vele, ha már nem az enyém, ha lerázni akarom. Eléggé oktondi hozzááállás ez, mert valószínű, így is, úgy is el kell végezni a feladatot, és magamat büntetem, ha nem örömmel végzem, hanem nehéz teherként cipelem. De e szavakkal korántsem megróni akarom a föltett kérdéséért. Remélem, nem érzi így. Arra szeretnék rávilágítani, hogy nem egészen jól hordozza a barátai, barátnői gondját-baját. Az emberi erő elég hamar elfogy, ha csupán arra támaszkodunk. Meg kell tanulnunk imádságban továbbadni a hozzánk forulók terheit. Az értük mondott imával, imákkal, fölajánlott szertartásokkal tud igazán segíteni rajtuk. Már a meghallgatás is nagy kincs, ez igaz, de akkor válik igazán termékennyé és nem csupán balzsamozóvá az embertársi segítség, ha az természetfölötti támaszt kap. Ezenközben pedig a lelki szemetesládának választott személy nem telik meg, nem merül ki, hanem e szép és nehéz feladat közben ő maga is tisztul, erősödik, hiszen az emberek gondjait hordozva ő is egyre közelebb kerül az Istenhez. Magányossága miatt meg végképp nem szabad csüggednie. Az, hogy sokan keresik gondjaikkal, arra utal, hogy alapvetően nyitott az emberi kapcsolatokra - különben nem fordulnánnak Önhöz. Ez a nyitottsága segíteni fogja, hogy olyan társra találjon, aki valóban értékes ember. Bátran bízzon abban, hogy megkapja ezt a társat az igazi Baráttól és Társtól, az Úr Jézustól!

Természetesen arról szó sincs, hogy a görög papoknak kötelező volna megnősülni. Az a pontosabb fogalmazás, hogy a keleti egyház házas embereket is fölszentel, de, ha valaki nőtlenül akar szentelődni - hála Istennek, van ilyen, és jó volna, ha még többen lennének - akkor fölszentelés (diakónusszentelése)után már nem gondolhatja meg magát: fölszentelet pap vagy diakónus már nem nősülhet.

Kedves Szandra!
Nem könnyű kérdést tett föl. Mondanám, hogy a válasz szétfeszítené e honlap kereteit, de talán mégsem. Épp e honlapon való böngészés adhat részletes, ha nem is kimerítő feleletet arra a kérdésre, hogy kik és milyenek a görögkatolikusok. Persze, ez is csak annak a világhálóra vetülő felülete.
Bocsásson meg, nem is merek belekezdeni még címszavakkal sem annak fejtegetésébe, hogy milyenek is vagyunk. Annyira különfélék és sokfélék, annyira mások mind egytől egyig, hogy alig lehet mindenkire érvényes közös jelzőt találni.
Sokat kaphat, ha a honlapunk Rólunk című rovatára kattint. Remélem, idővel egyre többet fog majd megtudni rólunk.

Az 1982-es sematizmus és a gyászjelentés adatai alapján a következőket tudjuk róla (a levéltári anyag még nem kutatható):

Született Nyíracsádon 1915. április 7-én. Pappá szentelték 1940. május 2-án. Nős papként szolgált. Szolgálatának állomásai: 1938-40 között, vagyis szentelése előtt római katolikus hitoktatóként működött. 1940-47: segédlelkész Nagylétán. 1947-51: adminisztrátor Csegöldön, majd parókus Ópályiban. 1978-ban tiszteletbeli esperessé nevezték ki. 1994. november 13-án hunyt el Debrecenben; november 22-én Kislétán temették el.

Már az ókeresztény korban ismert volt az ún. cibórium, vagyis a kőből épült oltársátor, amelynek oldalairól függönyöket lógattak le. Innen eredhet, hogy gyakran megjelenik az ikonokon is. Ez a kora-középkorig szinte általánosan elterjedt volt mind Nyugaton, mind Keleten (Nyugaton nagyobb jelentősége volt, ahol a szentélyrekesztő nyitottabb maradt, mint Keleten). Később lassan visszaszorul, de főként Rómában a barokk korban újra fölfedezik. Nálunk is ekkor terjed el. Azonban legtöbbször már nem kőből, hanem fából készül, és baldachinnak kezdik nevezni, a hordozható baldachinok mintájára, amely a barokk korban a körmenetek elválaszthatatlan kellékeivé lettek. A baldachinok az uralkodóknak járó, kiemelt mennyezetek voltak, valószínűleg ezért jelentek meg a keresztény oltár körül is, mint a legfőbb Uralkodó trónusát kísérő szimbolikus építmények, amelyek utalhatnak az ószövetségi sátorra vagy az égboltra. Neve egyébként bagdadi selymet jelent, ami a sátorszerű alkalmazásnak köszönhető.
1799-ben Bacsinszky püspök kötelezővé teszi a munkácsi egyházmegyében (vagy baldachin vagy oltárkép készítését), de ebben az időben az ortodox templomokban is teljesen általános volt, legalábbis a mai Magyarország területén. Nálunk a 19. és a 20. század első feléig építettek ilyet, de ma már nálunk sem szokás.

Karácsony előtt kereken 40 nappal, tehát november 15-én. Nincsen erre vonatkozó tételes előírás. Igen ajánlott, hogy ezen időszakban szerdán és pénteken tartózkodjunk a húsevéstől - igaz, ez egész évben kívánatos. Emellett aztán ki-ki a maga buzgósága és lelkiatyjának tanácsa szerint ajánlhat föl kisebb vagy nagyob lemondásokat. Jócselekedtre "váltani" nem érdemes, mert az inkább csak erőtleníti a böjtöt. Hiszen jót tenni minden helyzetben igyekeznünk kell, a böjt pedig éppen arra való, hogy tesünket-lelkünket az előttünk álló szent dolgokra irányítsa.