Tisztelt Lelkiatya! A vecsernyében és az utrenyében mi a funkciója a sok “kis ekténiának”? Sokszor teljesen feleslegesnek érzem azt, hogy az utrenyében kathizmáliononként ugyan azt a kis ekténiát mondja a pap. Jézus azt mondta, hogy az imádságban ne legyünk szószaporitók. Akkor miért imádkozzuk annyiszor ugyan azt? Válaszát előre is köszönöm! Grossné Jolánka

Dicsértessék a Jézus Krisztust! Én egy 21 egy éves katolikus lány vagyok, és az lenne a kérdésem, hogy hogyan ismerhetem fel Isten akaratát. Nemrég szakítottam a vőlegényemmel, de nem vagyok biztos a döntésemben. Sőt, megkönnyebbülést vártam, de helyette nagyon kiborultam, és úgy érzem semmi értelme az életemnek. A szakításunk is eléggé fájdalmas volt, mivel kb. 3 órán keresztül beszélgettünk, és megértettük egymást. Én tudom hogy ő őszintén szerelmes belém, ezt mondta is és be is bizonyította már egy ideje. Ő ateista, viszont már majdnem egy éve nem élünk együtt szexuálisan, és ő ezt elfogadta. Igaz sok vitánk volt azóta emiatt. Viszont pont emiatt és más problémák miatt pl pénz. Teljesen eltávolodott tőlem, és én próbáltam mindent megtenni , hogy boldog legyen de úgy érezte hogy boldogtalan. Emiatt én is az voltam. Sajnos nagyon olyan volt a kapcsolatunk, hogy én átvetem az ő hangulatát, és mindig mindent tökéletesen akartam csinálni, minent megadni amit csak lehet, de úgy tűnt hogy ez nem elég. Ő egy függőségekre hajlamos személyiség, é 2 éve miattam leszokott a dohányzásról, és az alkoholt is csökkentette. Viszont új függősége a telefonja. Ezért néha nem csak én éreztem egyedül magam a kapcsolatban hanem egyedül is voltam. Hétvégén találkoztunk, és ott aludtam nála, de egy idő után már idegesített. Szégyenlem ezt, de elkezdtem szégyellni vele elmenni valahová. Régen nem voltak ilyen problémáim. Tudni kell róla hogy metál zenét hallgat és van egy ilyen kivarrt mellénye amit mindig hord. Szó szerint. Ez engem nagyon zavar, egyrészt mert kifejezetten keresztény ellenes is van rajta, másrészt mert gáz szerintem már 23 évesen. A szakadék egyre nagyobb lett köztünk. Én elegáns rendezvényekre vagyok hivatalos, de ő nem jön el velem. Mondja hogy szeretne, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. A szakításunkkor többször mondta hogy nem érzi magát méltónak hozzám. És sajnos én is így éreztem sokszor, a viselkedése vagy a kinézete miatt. Sokáig nem talált munkát, és ezért is depressziós volt, teljesen kizárt, nem érezte magát férfinak. Ezt is utólag mondta. És én nagyon sajnálom, őt is és a kapcsolatunkat is, mivel ő a legjobb barátom, és csak ő tud engem megnyugtatni. Amikor otthon vagyok vele, otthoni ruhában, és beszélgetünk bármiről, a jövőről vagy a politikáról, akkor semmi baj sincs. Nagyon jól megértjük egymást, viszont egy ideje úgy éreztem hogy nincsen a kapcsolatunknak jövője. Azt tudom, hogy szeret engem és én is szeretem őt már amennyire tudom. De sok minden megváltozott bennem. Viszont most a szakítás után, teljesen kétségbe vagyok esve. Rettenetesen hiányzik, és egyfolytában eszembe jut amiket mondott. Hogy küzdeni fog értem, és visszaszerez, ilyesmik. Én viszont nem látom már a közös jövőnket. De lehet hogy csak azért mert már elég rég óta készülök erre a szakításra. Nem tudok más férfit elképzelni magam mellé. Viszont azt szeretném, hogy térjen meg. Akkor minden rendbejönne kettőnk között. Ebben a helyzetben mi lehet Isten akarata?

Kedves mindenki! Alkalmas lettem, megkaptam az állást! Készül a szerződésem! Köszönöm szépen az imákat!

Kedves Lelkiatya! Hogyan tudjuk a házastársunkat úgy Krisztushoz vezetni, hogy az ne legyen erőltetett? Konkrét példát említve: rossz tapasztalatai vannak a gyónással kapcsolatban, ezért nehezen veszi rá magát a gyónásra. Én szeretném a lelki javát, szeretném, ha gyónna és fontosnak tartaná. Ugyanakkor mindaz, ami a hitünket érinti belülről kell fakadnia, nem pedig külső kérésre.

Kedves Lelkiatya. Olyan kérdésem van hogy ha gyónás után, előfordul a csúnya beszéd. Azt azonnal újból megkell gyónni? Vagy ha csúnyán beszéltem áldozhatok?! Igyekszem figyelni erre de van hogy például munkahelyemen nem sikerül tartanom. Főleg most a választások után. Bűn úgy áldozni? Van hogy észre veszem és egyből mondom jaj drága jó Jézus Krisztus bocsáss meg nekem. Mit gondol erről?

Tisztelt Lelkiatya! Abban szeretnék segítséget kérni hogy hogyan lehet továbblépni egy lánytól? Augusztus óta kedvelek egy lányt. Volt valami közöttünk, de utána elutasított októberben. Írogattunk sokat, stb. És nem tudok tovább lépni, azóta sem. Iskolámba jár, minden nap látom. Csodálom, nézem egyfolytában. Amióta elutasított, kicsit mérges lettem. És nem az, hogy kibeszéltem őt, hanem csak elmondtam a barátaimnak, hogy mi történt. És nagyon szomorú lettem. És mivel a barátaim nem akarták, hogy szomorú legyek, ráírtak csúnya dolgokat, amiket nem én kértem. De a lány szerintem azt hiszi, hogy én kértem és én kibeszéltem őt. Lehet kibeszéltem,de nem ez volt a helyes, hogy ki kellett volna beszélni. Szerintem nem tettem, de megbánom, hogyha tettem. És mivel a lány félreértett és azt hitte, hogy én nagyon rosszul beszélek róla, már nem is beszélünk. Konkrétan utál. Imádkozom, hogy kiderítse, rájöjjön, hogy én még mindig kedvelem, és nem fordulok hozzá rossz indulattal, és hogy újra beszélhessünk, legalább baráti szinten, vagy esetleg más szinten. Kérem őn is imádkozzon emiatt. És nem tudok tovább lépni. Egyszer jobb lesz, aztán egy idő után visszatér ez az érzés, hogy nagyon hiányzik, stb. És annyira hiányzik. Nem el akarom felejteni, hanem vissza akarom kapni. És nagyon rossz. Kérem segítsen

Kedves Válaszoló Lelkiatya! 25 éves katolikus vallású férfi vagyok, és úgy döntöttem szeretnék a párkeresés útjára lépni. A legjobban egy velem azonos értékrendű nőnek örülnék. Mivel Debrecenben tanulok, ezért szeretnék keresni ottani ificsoportokat ahol vannak hetente személyes találkozók. Jelenleg 2 ilyen közösségről tudok, a Szent Anna ifi ami csütörtökön van, és a Megtestesülés Plébánián szokott szerdánként még lenni. Szeretnék még érdeklődni, hogy Debrecen, esetleg bárhol a Hajdúdorogi, vagy Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye területén bárhol vannak-e még ilyen ificsoportok? Mert úgy gondolom, hogy egy nagyvárosban, mint Debrecen kellene még lenni. Ha például van(nak) Nyíregyházán is ilyen csoport(ok), akkor számomra az is szóba jöhet. Továbbá érdekelnének keresztény párkereső alkalmak az ország bármelyik területén. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy az Első lépés című alkalomra ami 4.25-én lesz Pesten már beteltek a helyek. De nem szomorkodok, mert bízom abban, hogy ezt direkt rendezte így Isten mert látta előre, hogy nem ott találnám meg a megfelelő párt. Ezért érdekelnének még keresztény párkereső alkalmak. Mivel sokan hajlamosak ilyenkor rosszra gondolni, ezért szeretném tisztázni, hogy semmi "vadászösztön" meg egyéb hasonló szándék nincs bennem, hogyha látok egy szingli nőt azonnal letámadom. Én mivel katolikus vagyok csak szeretnék hasonló értékrendű/elveket valló csoportokban ismerkedni. A választ ami nekem most sokat segítene előre is köszönöm szépen!

Kedves Lelkiatya! Újfent a mentálisan beteg nő vagyok. Nagyon szépen köszönöm a válaszát, és annak a testvérnek is, aki írt a Pirehabbal kapcsolatosan. Úgy néz ki, hogy lesz állásom, mégpedig takarítói állás, hiába írtam azt, hogy lassú vagyok ennek a munkakörnek a betöltésére. Olyan kft fog alkalmazni, amely direkt ilyen megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat. Először 4, majd 6 órában fogok dolgozni. Azt mondták, hogy be fognak tanítani. Remélem, hogy sikerül majd megfelelni az elvárásoknak. Még hátravan az üzemorvosi vizsgálat, ha megfelelek, alkalmaznak. Kérem szépen az imáikat meg egyszer, és mindent köszönök! M Dicsértessék a Jézus Krisztus!

az történt hogy december végén elkezdtem böjtölni, és sikerűlt nem enni, csak inni, kakaót, karamellás tejet, stb. és 150 zsoltárt mondtam el térdelve, megállás nélkűl, anélkűl, hogy felálltam volna és ezen kívűl volt, hogy 2 óránál többet sőt, 4-3 órákig térden olvastam a zsoltárok könyvét, és nem egy alkalommal. viszont jött egy elesés az életemben, amikor megfogadtam, hogy ha nem teljesítem, azok vére, akikért böjtölök. az én lelkemen száradhat. és voltam Budapesten, és imádkoztunk ez ellen, egy testvérrel, viszont amikor munkában voltam, éreztem az elesésnek, a kudarcnak az érzését, amit éreztem akkor is, amikor elestem a múltban, amikor a paráznaság bűnét (Istentelen tartalom) ((pornográfia)) követtem el a testem ellen. és azóta érzem hogy nincs meg az a szellemi hatalom, tekintély csúnya szóval hatalom. de leszögezem, hogy semmiféleképpsem arra használtam ezt a hatalmat, hogy önzés vagy gonoszság céljából legyen, legalábbis, próbáltam, hanem hogy Krisztus Istenünknek örömet okozzak és ezzel eleget monddtam..Isten királyságába fektettem bele, és próbáltam tényleg, és törekedni, hogy ez a hatalom arra szolgáljon, hogy az evangélium, amelyről megvan írva, hogy képes minden embert üdvőzíteni, felragyogjon az embereknek. viszont amikor elestem, azelőtt történt valami, és itt kezdödőtt minden..magamba megbeszéltem Istennel, hogy hagyom, hogy megverjenek. és az ember akinek mondtam folyamatosan, hogy aki hisz annak örök élete van pofon vágott, és mentem utánna mindig. és barátom megvédett, nem engedte hogy megverjenek és ezt csináltam sokáig, végűl vonatra ment..és énis elindultam haza..vissza kellet volna menjek, bevállalni a verést, mert már nem volt ott a barátom. de nem mertem..és emiatt tartok most itt..és amikor mentem haza fele, megígértem Istennek, 150 zsoltárt elmondok kárpótlásúl térdelve, de nem tudtam megcsinálni..és miattam káromolta az az ember, az Úr nevét, mert erőszakos voltam..de ha elmentem volna a verésig, nem lett volna gond, mert utánna imádkoztam volna érte..és amióta ez történt, azt érzem, hogy nincs az a Szentség, és kenet, ha szabad ezeket írjam, ami volt..és már 5 zsoltárt is úgy mondok el, hogy gyorsan elakarom mondani, oda se merek menni, az Úrnak a próbája alá, kerülőm a fenyítést,és nem tudom hogy fogok felállni ebből..a testem is levan gyengűlve, és nem akarok eretnekséget mondani, az Úr próbája alatt azt értem, hogy mnem merem a hitemet kipróbálni és ugyanoda visszamenni abba a pozicióba, amiben voltam, mert tudom, hogy nagyon félelmetes az egész...és a testem is levan gyengűlve, nem ettem húst ebbe a hónapba, és nem lenne ezzel gond, de a körülöttem lévők aggódnak, és valamilyen szinten van hatása annak amit mondanak..

Kedves Lelkiatya. Van egy 66 éves barátnőm én 31 éves vagyok. 7 éve ismerjük egymást 3 évig dolgoztunk együtt. Ő elment nyugdíjba én meg 70 km re arrébb költöztem a férjemhez. Mivel ő nyugdíjas ráér. Én viszont nem igazán, felkelek reggel 5 órakor hetente 3x járok templomba misére reggel 7 órásira amire 6.15 kor indulok. Heti 2x hajnalban sétálok vagy bevásárolok. Hétvégén a szüleinknél vagyunk. Hétköznap ha sétálós nap van vagy bevásárlós vagy mise nap sok idő elmegy Álltalában utána olvasom a bibliát,az is sok órát kivesz. Utána 11 kor készülődök enni. Mert 12.00 tól dolgozok este 8 ig. És a munkahelyen több munkát adtak takarítok. Nem érek rá öt hívni. De ha hívom is állandóan panaszkodik. Kihangositom a telefont úgy dolgozok, 30 percig panaszkodik elmeséli hogy akik napi szinten hívják azok mit panaszkodnak neki. Akkor ha nem hívom számon kér miért nem hívom, miért nem hívom reggel vagy este? Nagyon unom már állandóan ő rosszul van ő szédül neki nem jó egyedül, egyébként van párja de nem tudnak együtt élni. Minden nap ugyan azt mondja. Egy ideig hívtam minden nap mert kevesebb munka volt és sajnáltam. Évente 2 x megyek be a városba 70 km re odébb meglátogatom, de most húsvétkor nem akarok menni. Már elkezdte mondani hogy élni akar 120 évig hogy tudjon velem találkozni. Bár nem tudom idővel hogy fogok be menni hozzá, még nincs gyermekünk de szeretnénk. Akkor is elfogja várni hogy menjek állandóan és hivogassam.? Amikor belehajoltam a szememmel a Yukka növénybe kórházba kelett mennem, akkor is számon kért miért nem hívtam, elmondtam nagy fájdalmam van, mondja az nem jó és fújta a panaszkodását. Amikor én vagyok lázas beteg influenzás is az ő panaszkodását hallgattam. Mert ő egyből kitér a saját panaszára.Most már egy két hetente hívom, de akkor is végig sajátját mondja. Ha nem hívom 5x csörget. Szóval nagyon nehéz vele. Ha viszont hívom, hívja valaki másik, egyből jaj le kel tennem hívnak. Most akkor az ilyennel mit kezdjek? Rosszul is esik mert sajnálom de, egyszerűen szóhoz sem lehet melette jutni. Napi szinten hívja őt 5 ember plusz én ha hívom. És mindenkinek ugyan azt panaszkodja el.Meg eljátsza előttem ő milyen magányos, meg neki mennyire hiányzom. Eltudom képzelni utána meg azt mondja hogy meglátogatta az egyik barátnője. Ön mit javasol? Köszönöm szépen.

Tisztelt Lelkiatya! 2 kérdéssel fordulnék önhöz. Az egyik az hogy inkább a lányokat keresem mint Isten országát. Annyira nagy a vágyam egy barátnőért, hogy ismeretlen lányokat jelölök be:(. Tinédzser vagyok, és nagyon akarok egy barátnőt de mindig amikor közel jutok elbaltázom mert jön ez az érzés hogy mégsem akarom. Hogyan lehet átfordítani a kettőt, hogy inkább Isten országát keressem, ne lányokat. Mert amiért lányokat keresek, többször esek bele az önkeresítés bűnébe. Szomorúbb vagyok, hogy nem találok, és nem élhetek át dolgokat, amit nagyon szeretnék. Ismeretlen lányokat jelölök be, hogy ismerkedjek velük. És inkább szeretnék Isten országát keresni, tehát hogyan kell az egyiket csökkenteni és a másikat nagyobbítani. És hogyha úgy van, akkor hogy keressek lányokat? Jelöljek be őket, vagy menjek ki a házból csak hogy találjak őket, vagy mi? Vagy csak hagyjam Istenre és ő majd valahogy add? De hogy? A másik Templomban meg imádkozásban jó fiú vagyok, de iskolában, barátaimmal, stb. Nem Istent keresem, megfeledkezek róla. Nem teszek jót, stb. Hogyan lehet ez? És hogyan lehet jót tenni mindig?

Kedves Lelkiatya. Mostanában szeretnék a keresztényi útra térni nagyon,sokkal jobban. De sokat tiktokozok internetezek. Amikor meglátok egy csinos hölgyet akinek műkörme van, vagy drága krémjei, sminkjei. Azonnal én is késztetést érzek arra hogy nekem is legyen. Igyekszem nem költeni feleslegesen, Hála Istennek nem is költök. Alszok rá pár napot. És meggondolom magam. Mégsem kell. Munkatársam (Nem hívők) állandóan kérkednek azzal hogy nekik igazi bőr csizmájuk van. Vagy drága márkás kabátjuk. És direkt megkérdezik te hol vetted... Én? A kinaiba.. Ahol nagyon is drága a ruha. Igazából amíg nem lett férjem, nem lettem katolikus hívő. Addig sajnos nekem is az volt a legfontosabb hogy műkörmöm és drága márkás ruhám legyen. Csak nem értem magam miért van ez rajtam hogy nekem is kell egyből. Azonnal. Erről le lehet szokni? Néha úgy érzem kicsit büntetés mindenről lemondani. Viszont néha úgy érzem mindenről le kell mondani. Meglehet találni az aranyközéputat? Köszönöm ha válaszol.

Dicsőség Jézus Krisztus kedves lelkiatya egy 58 -62 éves nagymamànak a lánya dagadtos operál sa volt a lánya túl élte a műtétet de egy hirtelen mozdulattal miatt meg halt ez volt valahol januárban, el van temetve , az nagymama kérdezte tőlem először hogy mint csinálnijon hogy ne gondoljon a lányára lelkileg ösze volt akkor is és most is törve látom rajta már mondtam neki hogy ajánlja fel istennek a terhet , ma talkoztam ével a nagy mamámval és szomorúság, lelkileg is nem vagyok teológus, de pap mellett vagyok kántor mint mondjak neki hogy ne fájjon és hogy el engedje a gyermekét, tisztelettel Róbert Erdélyből.

Kedves Lelkiatya! Mit tanácsol nekem, mit tegyek, ha nem egyszer összeveszek hozzátartozómmal a hitem miatt? Ő is katolikus, de nem gyakorolja a hitét. Bizonyos dolgokban teljesen máshogy gondolkodunk, mert más a hitünk és teljesen el vagyok szomorodva. Eleve az elszomorít, hogy nem részesül a szentségekben, nem látja a szentliturgia jelentőségét, esetleg ünnepekkor, nem hisz a gyónás fontosságában és abban sem, hogy az eucharisztia tényleg Jézus maga. Emellett, ő nem ítéli el a homoszexuális rendezvényeket, én meg nagyon. A homoszexuális kapcsolatokat igen, de nem a bűn miatt, hanem mert furcsának tartja. Az abortuszról régebben esett csak szó, de szerintem ennek kapcsán sem értünk egyet. Nekem nagyon fáj, hogy már évek óta egyedül érzem magam a családban a hitemmel. Mindenki más elfogadja a házasság előtti együttélést is, én meg a megtérésem idején (amikor évek hitehagyása után visszatértem Jézushoz), direkt kiléptem egy bűnös kapcsolatból, elköltöztem a közös albérletből, hogy ne éljek bűnben. Értem, hogy irgalmasnak kell lennem, de ha egyszer utálom a bűnt és azok, akik olyan fontosak nekem pártolják meg fáj, hogy nem értenek meg, akkor hogy lehet ezt a helyzetet normálisan kezelni?

Tisztelt Lelkiatya! Kérem, levelem ne jelenjen meg teljes terjedelemben.Ötvenes éveiben járó férfi vagyok.Kisgyermek koromban édesapám gyakran volt részeg... Nemrég ráakadtam olyan internetes oldalra, ahol szó esett arról,mely országban milyen gyakori a gyermekek bántalmazása-szinte minden országban igen gyakori, sok országban inkább szabály, mint kivétel.Ennek elolvasása felkavart, és ilyen gondolatok kavarognak bennem: "Ha ilyen sok durva ember van, számíthatunk arra, hogy valaha is jobb lesz a világ?","Ilyen emberekért hozzak bármilyen áldozatot?"," Sok gyermeknek talán jobb is volt, ha még gyermekkorában meghalt, mert a mennyországba került,és már nem bánthatták a szülei","Akiket Rákosi idejében becsuktak, azok közül sokan nem érdemelnek sajnálatot, mert ha azt nem is követték el, amiért becsukták őket,viszont durvák voltak a gyermekeikkel szemben, legalább amíg börtönben voltak, addig sem bánthatták a gyermekeiket"