Kedves Lelkiatya! kisgyermekként 6 éven keresztül, a nagybátyám és a bátyám "felnőtteset" játszott velem, amiért nagyon utálom magam, és tisztátalannak érzem magam, pedig több mint 20 év eltelt (még írni is csak most merek róla). Nem mertem megvédeni magam, emiatt bűnösnek érzem magam. Ezt a bűnömet meg kell gyónnom? Idáig gyónásaimból kihagytam, mert csak most szakadt fel, hogy valahogy meg kéne szabadulni ettől a tehertől. Ez bűn? Miért nem tudtam magam megvédeni? Miért van bennem kettős érzés? Miért nem akarok az emberekkel kapcsolatot létesíteni (csak gépen keresztül)? Folyamatosan azt mondogatták nekem, hogy szép vagy, azóta mindent megteszek, hogy ne legyek szép, hogy olyan legyek mint egy fiú, hogy biztonságos legyen minden. Sokszor van eszembe, hogy bárcsak fiú lennék, a fiúk nagyok, erősek és bátrak. A lányok kicsik, gyengék és védtelenek. Ez bűn? Sokan azért bántanak, mert fiús vagyok és csúnya (ez tudatos, nem akarok szép lenni, nem akarok veszélyben élni). Sajnálom, hogy levelemmel zavartam, de Ön egy atya és az atyák jók és okosak, tudnak és akarnak is segíteni, senki nem tudhatja meg, de így legalább mégis kijött belőlem. Válaszát előre is nagyon köszönöm: egy nő aki inkább fiú lenne
Kedves Testvérem!
Minden bizonnyal szüksége lesz segítségre. Ez olyan nagy teher, amivel nagyon nehéz együtt élni. Valójában ez az illető férfiak súlyos bűne, nem az Öné. Hogy is lehetne Önt emiatt vádolni? Hiszen védtelen áldozat volt. Nem csak fizikai gyengesége miatt, hanem, mert ebben a kislányos helyzetben Ön lélektanilag is teljesen kiszolgáltatott volt. Ez egyáltalán nem az Ön hibája, viszont az Ön terhe lett. De Isten rendjében minden helyrehozható. Az sokat fog segíteni, ha ezt elmondja az atyának szentgyónásban. Lehetőleg jelezze neki előre, hogy ez most kicsit hosszabb lesz. Nehogy a sok gyónó sorában ne jusson idő a dolog alapos átbeszélésére. Lehetőleg olyan atyát válasszon, akit szeret, akiben megbízik. Már az atyával való megbeszélése is sokat fog enyhíteni a terhén. Nem arról van szó, hogy bűnként kell meggyónnia, hisz ismétlem, ez nem az Ön bűne, hanem, hogy ki tudja magából beszélni ezt a régi, nagyon rossz élményt. Az sem kizárt, hogy az atyával való beszélgetés még nem is elég, lehet, hogy szakemberre van szüksége. Ettől se tartson. Persze, nagyon fontos, hogy keresztény, katolikus pszichológust találjon. Hála Istennek sok ilyen van. Amit a végén leírt, az teljesen egyenes következménye a gyermekkori traumájának. Ezt az érzését orvosolni kell, gyógyítani. Abban bízom, hogy elindulva ezen az úton - hisz az első lépést már megtette, hogy egyáltalán írt erről! - minél hamarabb elfogadja, elismeri, hogy Ön is egy szerethető szép nő, akinek női hivatása van. Hiszen a Teremtő Önt nőnek álmodta meg, s ebben fogja megtalálni kiteljesedését.
Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Kedves Lelkiaatya! A vecsernye vegzese kozben hol kell tisztelettel allni? Sajnos ezt egyaltalan nem tudom. A szentaldozas elott es utan illik keresztett vetni? Valaszat elore is koszonom.
A legjobb, ha végig állva énekelünk. Az ekténiák alatt jobb, ha állunk, hiszen nagy közös könyörgést mutatunk be Urunknak. Furcsa, ha csak úgy, ülve soroljuk el a közös kéréseinket. Bár kétségtelen, ma nálunk ez elég gyakran megtörténik. Az ülés értelemszerűen a zsoltárok olvasása alatt van, ezért is nevezik ezt kathizmának (kathidzó=ülni), ülve hallgatjuk a sugalmazott szövegezésű imádságokat. Viszont le lehet ülni nyugodtan máskor is, amikor fáradt az ember. Ahogy a lelke diktálja. De az a legjobb, ha imádság közben minél gyakrabban állunk, ez segít az összeszedettségben.
Kedves Lelkiatya!
A keleti katolikus papoknak valóban három napig nem szabad házaséletet élniük az áldozatbemutatás előtt, ahogy azt a trulloszi zsinat előírja vagy ezt az előírást elhagyták az idők folyamán? Ha él még ez az előírás és egy pap megszegi, akkor az halálos bűnnek számít?
Válaszát előre is köszönöm!
A trulloszi zsinat 13. kánonja ezt írja: "akik az oltárnál szolgálnak, a szentségekhez való járulásuk idején mindenben önmegtartóztatónak kell lenniük" Ennek részletei különböző gyakorlatokat hoztak a különböző egyházaban, különböző korokban. Lehet, hogy volt vagy van olyan egyház, ahol ezt a három napi megtartóztatást is előírták, én nem tudok róla. Nem igazán életszerű. A legáltalánosabb az volt, hogy éjféltől kell böjtölni, de van, ahol már előző vecsernyétől. Hogy ez a házaséletre hogyan vonatkozik, az is sokféle lehet. Ma a pap saját lelkiismeretére van bízva ez a kérdés.
Tisztelt Lelkiatya! Püspöki kar döntést hozott arról hogy a Római Katolikusok csak kézből fogadhatják a szentséget!!! A kérdésem hogy a Görög Katolikusoknál mire lehet számitani félek hogy beszüntetik a Szentáldozást!!!
A mai napon jelent meg a görögkatolikus hívekra vonatkozó rendelkezés.
https://hd.gorogkatolikus.hu/A-Magyarorszagi-Sajatjogu-Metropolitai-Egyhaz-rendelkezese-a-koronavirus-terjedese-kapcsan-2020-marcius-08
Lelki Atya,tavaly januárban edesapám elhunyt,pár hónap múlva pedig fiatal gyermekem.
Súlyos balsors.Azóta forgatom fejemben, hogy Isten büntetése a múlt bűneiért, vagy a gonosz munkálkodott??
(Édesapam 80 éves volt,betegeskedett sajnos,de a fiam hirtelen hunyt el ,csak 18 -at töltötte be.)
A legnagyobb keresztet megkaptam,amit kaphat egy édesanya.
Azóta mindennap kint vagyok a temetőbe,imádkozom a sírok előtt és szentelt vízzel meghintem a kereszt fejfákat.Szentségtörés e a szentelt víz használata sírokra?
Köszönöm válaszát.
Annyi bizonyos, hogy ezeket a súlyos csapásokat nem szabad büntetésnek venni. Az Isten sohasem büntet. Olykor megengedi a súlyos megpróbáltatásokat, de mindig mértékkel, mindig tudja, hogy ki mennyit bír elviselni.
"Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok." (1Kor 10,13) Teljesen érthető, ha most legszívesebben a temetőben tartózkodik. De azért ezt sem szabad túlzásba vinni. Minden bizonnyal férje is van, esetleg még más gyermeke? Róluk, róla is gondoskodni kell, nem szabad elhanyagolni az életfeladatokat. De nyugodtan menjen csak ki a sírokhoz, sírdogáljon ott, ha ez jól esik, ha ez megnyugtatja. A szentelt vizet már a sírokra hinteni nem szükséges. Azt a temetéskor a pap megtette, a végtisztességet ezzel megadta. Ha imádkozik elhunyt szeretteiért, édesapjáért, gyermekéért, ezt természetesen nagyon jól teszi. Végeztessen értük szentmisét, Szent Liturgiát. Egy idő után jobban fogja tenni, ha a temető helyett a templomba megy. Ott még közvetlenebbül az Istenen keresztül lehet elhunyt szerettei közelében. Amikor eltelik a temetést követő egy év, akkor viszont már ne járjon ki ennyire sűrűn a temetőbe. A gyászév elteltével sokkal inkább az élőkre kell figyelnie. De most még a szomorkodásnak van itt az ideje.
Kedves Lelkiatya! Valahol azt halottam, hogy ha az önkielégítés problémájával küzdünk, akkor ajánljuk fel a kísértést a leendő házastársunkért. De mit tegyünk abban az esetben, ha tisztaságban szeretnénk leélni egész életünket, mert akik felé vonzódunk ők tiltottak? És szeretnénk megtartani Isten törvényeit? Most próbáltam az irgalmasság rózsafüzért mondani, de nem tudtam végig mondani, igaz a bűnt is abbahagytam rögtön. Mit javasol egy küzdő, bukdácsoló nőnek?
A másik hatékony védelem az imádság. Ezt nagyon jól tette. Bármilyen is lesz majd az élete, ez a fölajánlás szintén nagyon jó eszköz a kísértések távoltartására. Ha pedig majd eljön az ideje, hogy összeházasodnak, akkor kell elővenni azt a kérdést, hogy azt hogyan tudják Istennek tetsző módon megélni. Amit mond, hogy valaki "tiltott", ezt én most nem értem, de ismétlem, ennek most nincs is jelentősége.
A bukdácsolás mindnyájunkat végigkísér. Az imádság és fölajánlás mellett lehetséges még böjtöt is tartani, különösen most, a nagyböjt idején.
Kedves Lelkiatya! 16 éves vöröscsontvelő-transzplantált lány vagyok. A hormonműködésem leállt a transzplantáció miatt, ezért olyan hormongyógyszert kell szednem, ami egyben fogamzásgátló is, hogy majd egyszer gyermekem lehessen. Azt szeretném kérdezni, hogy ez bűn-e? Nagyon szeretnék gyermeket. Nem élek nemi életet, a házasság előtt nem is szeretnék. Valamint azt szeretném kérni, hogy imádkozzon értem, hogy egészséges legyek és hogy kisbabám születhessen. Gyöngyi
Kedves Gyöngyi! Ez természetesen egyáltalán nem bűn. Ez az Ön egészségét szolgálja. Valószínű, ha most ezt a gyógykezelést nem fogadná el, akkor egyáltalán nem lehetne gyermeke, hiszen életben sem maradna. Adjon hálát az orvosokért és ezért a gyógykezelésért. S természetesen nagy hittel imádkozzék azért, hogy legyen szerető férje és majd gyermekei is. Kérése szerint én is imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya! egy beteg sérült gyermeket nevelek egyedül, néha előfordul, hogy elveszítem a türelmemet és veszekszem vele vagy rácsapok. Ez bűn? Meg kell gyónnom? Illetve mit tudna ajánlani, hogy jobban megtudjam őrizni a türelmemet?
Az teljesen érthető, ha néha elveszíti a türelmét. Viszont azt hiszem, rácsapni egyáltalán nem szabad, mert az nem a gyermek javát szolgálja, csupán a saját indulat levezetője. Ezt mindenképp kerülni kell. De a kisebb türelmetlenségeket is érdemes meggyónni. Ezzel tisztul a lelke, meg is könnyebbül tőle.
Hittel kérje az Istentől a türelem kegyelmét. Ez a legfontosabb és leghatékonyabb. Ha rendszeresen gyónik, legalább havonta, az is segít a lelki fejlődésben. Meg akkor az atya mindig tanácsot is tud adni, hogyan dolgozzék saját lelke formálásán.
Kedves lelkiatya, azt szeretném megkérdezni, hogy vétkezem-e ha vasárnap nem veszek részt a liturgián, 75 éves vagyok, a férjem szintén és ö mozgáskorlátozott, mindenben segítségre szorul és félek a vírus fertőzéstől. Nem is magam miatt, hanem miatta, ki fogja gondozni, ha lebetegszem?
Az Ön helyzetében ez egyáltalán nem bűn. Hacsak teheti, próbáljon meg más technikai úton bekapcsolódni a Szent Liturgiába (rádió, világháló). De ha erre nincs módja, akkor egyénileg szenteljék meg imádsággal az Úr napját. S hacsak lehet, hívják is el a papot, hogy részesülhessenek az Eucharisztiában. Ha ez nem is lehetséges minden vasárnap, de legalább havonta tegyék meg.
Kedves Lelkiatya,
a gyonasi titokkal kapcsolatban szeretnem megkerdezni, hogy mi minden tartozik ide? Tudom, hogy a gyontato nem beszelhet a gyono buneirol, de mi hogy ha a gyono elmond gyonas kozben mas informaciokat is, peldaul masok hibairol, helyzeterol - elmondhatja a gyontato azokat az informaciokat ami nem fugg ossze a gyono buneivel masoknak? Kivonhat-e belole barmi kovetkezmenyeket masokkal szemben mikozben NEM arulja el, kitol tudja vagy hogy ertesult rola? Koszonom, M
Nem, a gyóntató pap - vagy bárki, aki a gyónás tartalmáról tudomást szerez (fordító, vagy aki véletlenül meghallotta) - egyáltalán nem adhat tovább a gyónásban szerzett semmilyen információt. Csak abban az esetben, ha arra a gyónó kifejezetten fölhatalmazza. Ha a gyónásban elhangzott bármilyen információval később valami oknál fogva élni kellene, akkor a gyóntató rá is kérdez erre, és csak akkor élhet vele, ha erre a gyónótól fölhatalmazást kap.
Tisztelt Lelkiatya!
Miként lehetséges, hogy a szentelt vízre fertőzés forrásként tekintenek Egyházunk vezetői? Mit tehetnénk mi hívek, hogy atyáink higyjenek az általuk közvetített szentségek erejében?
A szentelt víz nem szentség, hanem szentelmény. Vagyis annak hatékonysága attól is függ, hogy ki milyen hittel él vele. Az egyházi vezetők sem tekintenek a fertőzés forrásaként a szentelt vízre, szerintem erre semmilyen nyilatkozatból nem lehet következtetni. Viszont tudják jól, hogy aki nem megfelelő hittel használja a szentelt víz szentelményét, hanem csupán megszokásból, annak számára az esetleg beléjutott vírus éppen úgy hordozója lesz. A szentelt víz nem fertőtlenítő szer, adott helyzetben igenis lehet közvetítője a vírusnak. Nem szabad lenézni az egyházi vezetők rendelkezéseit, hanem többet ér, ha alázattal engedelmeskedünk azoknak.
Kedves Lelkiatya! Szeretném kérdezni, hogy a koronavírus miatti templomi óvintézkedések minden egyházközségre vonatkoznak-e? Mert nálunk most vasárnap (március 8.-án) szó sem volt erről a templomban, nemhogy bevezették volna ezeket az intézkedéseket. Római katolikus vagyok. Fel vagyok háborodva, mert idős szüleimmel élek, akik ráadásul krónikus betegek. Nem szeretném rájuk ragasztani a vírust. (Tudom, hogy máshol is elkaphatom, de ha már bevezették
ezeket az óvintézkedéseket, akkor éljünk már aszerint!) Egyenlőre annyit tudok tenni, hogy kézbe áldozok, nem használok szenteltvizet, templomba belépve és onnan kilépve is fertőtlenítem a kezem. Köszönettel: egy aggódó hívő
A püspöki kar rendelkezését minden egyes egyházmegyében a püspök hirdeti ki, jogi értelemben attól válik hatályossá. Lehet, hogy van néhány nap eltolódás a hivatalos értesítés, a püspöki rendelkezés és a plébániákra való eljutás között. Nem kell aggódnia. Ön helyesen jár el azzal, hogy követi a kihirdetett óvintézkedéseket. Ha majd a templomukban is ki lesz hirdetve, akkor a többi ember is azt fogja követi. De az Önre vonatkozó kockázat már azzal csökken, ha Ön megtartja azokat a hivatalos kihirdetés nélkül is.
Mit jelent az, hogy Jézus bűnné lett?
Ez egy utalás a Leviták könyvére. Az engesztelés napján az áldozati állatra ezt mondja a Leviták könyve: ?a közösség bűne ő?.
Szinte fizikailag magára veszi a bűnt (ahogyan a főpap az állatra teszi a kezét és ráolvassa a bűnöket, utána az állatot megölik, és ezzel a benne levő bűn is elpusztul.
Szent Pál ezt az analógiát alkalmazza a keresztre. Jézus magára vette a bűnt, bűnné lett, és halálában a bűn megsemmisült. A páli hasonlat lényege, hogy érzékelteti a bűn súlyát, annak objektív következményeit. Istennek le kellett jönnie ebbe a bűntől sebzett világba, átjárnia szeretetével, hogy gyógyítsa a bűn sebeit, hogy újjáteremtsen minket.
Kedves Lelkiatya!
Egy korábbi kérdezőhöz kapcsolódnék a kézcsók adás-fogadás kapcsán. Láttam egy felvételen, hogy az egyik püspökatya úgy fogadta a kiengesztelési vecsernyén a kézcsókot, hogy maga is viszonozta egyes esetekben. Mit jelent ilyenkor a kézcsók?
Ez a püspök atya alázatának a kifejezése volt. A kiengesztelődés pillanatában nem püspökként, hanem bűnös testvérként ölelte meg a paptestvérét, és ezzel a kézcsókkal ő is paptársként tisztelte meg őt.
Kedves Lelkiatya!
Római katolikus felszentelt áldozópap szolgálatát elhagyva polgári házasságot kötve (már családos) áttérhet-e a görögkatolikus egyházba? A személy még nem kérte a római egyháztól az érvénytelenségét, még nem laicizált.
Nem hittagadásról van szó, alapvetően görögkatolikusnak keresztelt, de ritusváltás történt a szentelés előtt. Vállalhat-e bármilyen gk. egyházi tisztséget?
Isten áldásában bízva előre is köszönöm válaszát.
Amíg Róma nem döntött az állapotáról, addig nem vállalhat tisztséget sem a római sem a görögkatolikus egyházban. Természetesen járhat templomba - és járjon is! - bármelyik rítus szerint. Hogy részesülhet-e a szentségekben, azt nem tudom. Később, idővel egyházi tisztséget is elláthat, de az egyházi rendben nem hiszem, hogy részesülhet.
